Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-05 / 207. szám

1963. szeptember S., csütörtök NEPÜJ8AG s A* állampolgári fegyelemről Jogos haraggal, felindult- sággal mésélte nemrégiben egy rendőr ismerősöm, hogy mostanában valahogy elszerh- telenedtek a társadalmi élet útonállói, megszaporodtak a verekedések, garázdaságok, egyszóval meglazult az állam- polgári fegyelem. S amikor megkérdeztem, mi lehet en­nek az oka, kész volt a ma­gyarázattal. Ez a hagy demok­rácia! A humanizmus, a meg­bocsátás! Nem nyíltan ugyan, de kárhoztatta az amnesztia- rendeletet, s azt az elvet is, hogy lehetőleg társadalmi ha­tással, neveléssel igyekezzünk jobb belátásra bírni azokat, akik vétenek az együttélés szabályai, a közrend és köz- biztonság. a társadalmi tulaj­don ellen, különösen akkor, ha először estek bűnbe és nem életelemük a botrány, a garázdaság, a lopás, az úton- állás. A megoldásra pedig ilyen receptje volt: korlátoz­ni kellene a demokráciát, ke­ményebb kézzel kellene ren­det tartani! Azzal váltunk el, hogy tö­kéletesen igaza van, s ha mi ülnénk ott, ahol ilyen ügyek­ben döntenek, olyan törvé­nyeket hoznánk, amelyek szo­rosabb állampolgári fegyelmet diktálnának, nem biztosíta­nánk akkora szabadságot, mert az emberek egy része még képtelen arra, hogy a magasabb fokú demokrácia keretei között éljen, úgy fog­ja fel a nagyobb állampolgári szabadságot, mint az állam gyengeségét és engedékenysé­gét. Ezt azután — az öntuda- tosabb és fegyelmezettebb élet helyett — társadalmunk­tól idegen, múltból öröklött ösztönök kiélésére akarja fel­használni. Hanem később rájöttem, hogy nagyon gyorsan és radi­kálisan „akartuk” megoldani ezt a problémát. Hiszen ha jobban, figyelmesebben követ­jük a fenti gondolatmenetet, nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy néhány renitens ember miatt az egész közös­ség jogait szűkítsük; kártevő kamaszok, részeg botrányhő­sök, fenegyerekeskedő útonál- lók miatt becsületes állampol­gárok .életét nehezítsük. Tu­lajdonképpen hamis beállítás az, hogy a szélesebb körű de­mokratizmus, a teljesebb em­beri szabadság, az állampol­gári fegyelem és kötelességtu­dás rovására menne. Ez leg­feljebb azok szemében tűnhet így, akik nem tudnak és nem akarnak a szocialista közös­ség életformájába beilleszked­ni. Az állampolgárok megha­tározó többsége — beszámítva a statisztikailag alig kimutat­ható töredéket — ezt a gesztust rendkívül nagyra becsüli, s igen komolyan veszi, több kö­telességtudattal, jobb munka- kedvvel és eredménysebb mun­kával viszonozza. Fel is szisz- szenne, ha valaki korlátozni akarná emberi és állampolgári jogait, hiszen az éppen annyit jelentene, mintha kevesebb oxigént kapna. Azt azonban ez a többség is őszintén óhajt­ja, hogy a kellemetlenkedők­re, a zavart keltőkre ébereb­ben nyissuk a szemünket. Az ilyen elemek tulájdón- képpett azzal, hogy törvények, társadalmi szokások, együtt­élési szabályok felrúgásával akarnak élni — magatartásuk­kal, jelenlétükkel az állam ég a közösség ellenére korlá­tozzák a demokráciát. Embe­rek személyes jogait sértik meg, a többség erkölcse ellen cselekszenek, s ólyankor biz­tonságukat is veszélyeztetik. Vólt huligánbanda, amely magános nőket támadott meg. Mások arra specializálták ma­gukat, hogy utcahosszat kitör- dösték a társadalmi munká­val elültetett új facsemetéket, ismét mások békés járókelők megverésére vagy megfutamí- tására szövetkeztek. Szinte minden városban előfordult, hogy borgőzös kamaszok meg­rongálták a gyermekek szá­mára épített játszótéri felsze­reléseket. Velük szemben va­lóban indokolt a nagyobb szi­gorúság, a hivatalos testületek és a társadalom éberebb el­lenőrzése, s cselekedetük sú­lyához és természetéhez mér­ten a megtorlás is. Ezek az emberek valóban egyoldalúan értelmezik a tár­sadalmi demokráciát. Azt gon­dolják, hogy ebben a szocia­lista kategóriában jól megfér a burzsoá erkölcs és szokás is; az erőszak erkölcse, a huli­ganizmus. Elfelejtik, hogy a szocialis­ta demokratizmus magas fokú állampolgári fegyelmet feltéte­lez és követel, az egyik alap- feltétele, s még ma sem nél­külözheti ellenpárját, az elveit, és gyakorlatát megszegő em­berekkel szembeni megtorlást, pontosabban a diktatúra ele­mét. Igen, még akkor is, ha az állam olykor a megbocsátás gesztusát gyakorolja. Mert azt nem lehet a szigor enyhülése­ként felfogni. Ez lehetőség arra, hogy a megtévedtek, megfelelő lecke után, megfe­lelő tanulságokkal, ismét beil­leszkedjenek a tisztességes, be­csületes, dolgos életbe, le­mondva arról, hogy a közös­ség rovására még egyszer bár­mit elkövessenek. Demokrati­kus rendünknek vannak alkal­mas törvényei erre. Persze, a közvélemény, — ép­pen öntudata és fegyelme ré­vén — rendkívül türelmetlen az ilyen jelenségekkel szem­ben. Őszintén felháboródik és gyakran nem ért egyet bírói ítéletekkel, kevesli, arányta­lannak tartja a kiszabott bün­tetést. A laikusságon túl talán néha azért is, mert elfeledkezik saját pozitív szerepéről, arról a hatalmas pedagógiai erőről, ami a jól s igazságosan alkalma­zott büntetésben, meg a közös ség emberformáló készségében rejlik. Tudniillik a demokrácia védélme — a rendbontókkal, útonállókkál, huligánokkal szemben — nemcsak hivatalos állami feladat. A társadalom talárt még többet téhet, mint a rendőrség meg a bíróság együttvéve. Mint a gondos or­vosnak, a közösségnek a dolga a megelőzés, a szüntelen ellen­őrzés. de még az utólagos gon­dozás is. Számtalan „csodának” voltunk már tanúi. A bírósági lecke után visszajött a kö­zösséggel szembekerült ember a gyárba, a hivatalba, s ahól nem taszította el magától a kollektíva, hanem figyelmével, talpraállításával gesztust gya­korolt vele szemben, legtöbb­ször elkötelezte a tisztességes életnek és munkának. Ha vi­szont magára hagyták és meg­bélyegezték, legtöbbször a régi társaknál keresett magának ismét életközösséget, és még lejjebb csúszott a mocsárba. Végül, hogy pontosabb és hi­telesebb legyen a kép, megpró­báltam statisztikai adatokat is beszerezni. Hátha végső soron mindennek ellentmondanak a számok, adatok, s csupán meg­nyugtatásszerű értéke lehet ennek az általánosságokban leledző gondolatmenetnek. An­nak a földrajzi egységnek a statisztikája, amelyhez hozzá­juttattam, nem lehangoló. Szó sincs benne arról, hogy tenden­cia lenne a szóban forgó esetek számszerű emelkedése. Csupán a figyelem, a társadalmi érzé­kenység nagyobb az ilyen események iránt. Ez viszont ismét csak arra utal, hogy a magunk teremtette demokrati­kus, szabad emberi és társadal­mi légkör nemhogy kedvezne az ellene irányuló jelenségek­nek, nemhogy nagyobb élette­ret adna a múlt és a mai nyu­gati életforma beteges spórái­nak — ellenkezőleg: sok­kal szigorúbb, sokkal magasabb erkölcsiséget diktál mindenben. S ez hitelesíti és ez diktálja a türelmetlenséget, a felindulást, a haragot is. Sz. Simon István Uj falusi bank Domoszlón A hét elején ünnepélyes külsőségek között adták át Domoszlón az új takarékszö­vetkezeti székhazat, amelynek építéséhez még az elmúlt év­ben hozzáfogtak. A község la­kóinak és a termelőszövetke­zet tagjainak segítségével, va­lamint 200 ezer forint állami támogatással elkészült új fa­lusi bankot Likker István el­nök adta át, aki beszédében ismertette az eddig elért ered­ményeiket és a takarékszövet­kezet fejlődését. Ebben az évben különösen jó eredményeket értek el. A betétállomány ma már meg­haladja a 4,5 millió forintot, s a banknak közel ezer tagja van. (szabó) Minőségi talajmunkát! 4215 szakszervezeti tag üdült kilenc hónap alatt Kedvelt a budapesti kultúrüdültetés Heves megye szakszervezeti tagjai 1963. évre 5449 üdülési beutalót kaptak. Szeptember elsejéig 4215-en üdültek szakszervezeti beutalóval, a hátralévő négy hónap alatt még 1234 szakszervezeti tag üdül majd. Kedvezményes felnőtt és családi üdülésen a Mátrában, a Bükkben, Pécsett és Sopron­ban 3898-an voltak. A dubi- csányi, hévízi, parádi, bala­tonfüredi és hajdúszoboszlói üdülőszanatóriumokban 192-en pihentek. A nyári vakációból két he­tet 957 szakszervezeti tag gyermeke töltötte a parádsas- vári, tóalmási, röjtökmuzsaji, csillebérci és kőszegi gyer­meküdülőkben. Többen külföldi országokba látogattak szabadságuk ideje alatt. Szovjetuniói turistaúton. ausztriai, lengyelországi, cseh­szlovákiai és német demokra­tikus köztársaságbeli üdülésen 220-an vettek részt. Kedvelt hely a szakszerve­zeti tagok körében a budapes­ti kultúrüdültetés is. A beutal­tak egy hétig a Dunán hor­gonyzó SZOT-üdülőhajón laknak, szabadságuk második hetében pedig a főváros neve­zetességeivel Ismerkednek. Eddig kultúrüdültetésen 182- en voltak. A hátralévő hónapban az 1234 üdülőbeutaló közül 84 — a gyermekek számára — há­romhetes iskolás gyógyüdülést biztosít, harmincnégy pedig külföldi útra szól­Megyeszerte javában tart a szántás-vetés. Jelenleg hét­százötven traktor végzi a ta­lajelőkészítést, a szántást. A gépállomásokon 181, a terme­lőszövetkezetekben 82 traktor dolgozik kettős műszakban és közel négyszázötven a nyúj­tott műszakban dolgozó gépek száma. Az időjárás kedvez az őszi munkáknak és a tavalyihoz képest sokkal előnyösebb a helyzet. A néhány napos eső sokat segített s így minden lehetőség megvan arra, hogy a gépállomási és termelőszö­vetkezeti traktorok a lehető legjobb munkát végezzék. Sajnos, sok esetben azt kell tapasztalni, hogy keveset tö­rődnek a minőséggel és csak a mennyiség számít. Az egyik megyei vezető elmondotta, hogy amikor megkérdezte a traktorost, miért nem használ előhántót, akkor az így vá­laszolt: mert úgy kevesebb a teljesítményi Ezek után az a kérdés: vajon hogyan magya­rázták meg ennek az ember­nek, ennek a traktorosnak munkája jelentőségét, égető kenyérproblémánkat? Tudja-e ez az ember, hogy a prémiu­mot csak akkor kaphatja meg, ha a mennyiségi mun­kája mellett a minőség is ki­tűnő? Es milyen lehet az ilyen termelőszövetkezetben, vagy gépállomáson az ellenőrzés? Mit szólnak a rossz munkához az agronómusok. szövetkezeti elnökök, a gépállomási igaz­gatók. Semmi esetre nem hivatkoz­hatnak arra, hogy politikai, gazdasági kérdésekben járat­lanok és mit sem tudnak arról, hogy jövő évi kenyerünket magunknak kell megtermel­nünk, hogy kenyérgabona-im­portra még a testvéri orszá­gokból sem számíthatunk. A panaszok gyakoriak, és sajnos, a legtöbb panasz gépállomási traktorosok el­len hangzik el. Mi feltétlenül növelni akarjuk a búzahoza­mokat, s ezért nem kímélünk erőt, fáradságot. De vajon mit ér a több műtrágya, a sok nemesített vetőmag, ha a traktoros hanyag, rossz mun­kát végez, ha nem zárja le a talajt, ha sekélyen szánt, nem adja meg a módját — mint szokás mondani — a Mun­kának. Semmit sém ér a leg­jobban szervezett munkaver­seny, kidobott pénz minden fillér, célprémium akkor. ha a traktorosok csak a Mennyi­séggel törődnek, s külön fize­tésért dolgoznak — rosszul. Ezért komolyan felvetődik az ellenőrzés kérdése. Rosszt hanyag munkát ne fogadja.- nak el a szövetkezeti elnökök, az agron lusok. Állítsák le a rosszul dolgozó traktorost, követeljék a gépállomástól a talaj újraszántását. Ha saját traktorosuk dolgozik, úgy bát­ran terjesszék az ügyet a tag­ság, a vezetőség elé, és szi­gorúan vonják felelősségre az illetőt, aki hanyag, rossz munkájával súlyos tízezrek­kel károsítja meg nemcsak saját szövetkezetét, de az egész népgazdaságot is. A mi­nőségi munkára most meg­van a lehetőség, a talaj lezá­rása sem jelenthet különösebb gondot. Ezért a szövetkezetek gazdái, vezetői követeljenek határozottabban minőségi munkát a traktorosoktól, S csak a lelkiismeretes, jó mun­ka után fizessenek prémiu­mot, jutalmat. (Szalay) A% őszi szántás-vetés hírei Vetik a rozsot, őszi árpát — Megkezdték a burgonya, a kukorica és a cukorrépa betakarítását Az elmúlt napok időjárása kedvezett az őszi munkáknak, így megyénk déli részein már korábban megkezdhették a ve­tést, a burgonya, a cukorrépa és a kukorica betakarítását. Négy járásból arról kaptunk hírt, hogy az eső nem okozott fennakadást a talajmunkák­ban. A hevesi járás valamennyi termelőszövetkezetében meg­kezdték már a vetést, és na­ponta 15—20 vetőgép dolgo­zik, hogy időben földbe kerül­jön az őszi vetőmag. A teg­nap estig beérkezett jelenté­sek szerint 500 hold őszi ta­karmánykeveréket, 450 hold rozsot és mintegy 650—700 hold őszi árpát vetettek el a járás termelőszövetkezetei. A talajmunkák ütemét te­kintve a járásban nincs külö­nösebb lemaradás, 190 gépál­lomási és termelőszövetkezeti traktor dolgozik, amelyekből 23 két műszakban, a többi pe­dig nyújtott műszakban. A 22 500 hold vetésterületből 10 500 holdon befejezték a ta­laj előkészítését, a 33 480 hol­das mélyszántási tervből ed­dig közel 9000 holdon fejez­ték be a munkát. A hatvani járásban 90 gép a tervezett 11 000 hold vető­szántásból 4000 holdat végzett el. A gépállomás 12, a terme­lőszövetkezeteknek pedig 6 erőgépe dolgozik két műszak­ban, a szántási tervek teljesí­téséért a napokban növelik a kétműszakos gépek arányát. A horti Búzakalász és az ecsédi Vörös Csillag Termelő­szövetkezetben már egy hete megkezdték a rozs és az őszi takarmánykeverékek vetését. A járás termelőszövetkezetei­ben mintegy 200 holdon ke­rült eddig földbe a vetőmag. Több szövetkezetben meg­kezdték a burgonya és a cu­korrépa ásását. Az első cu­korrépa-szállítmányt a herédi Mátravidék Termelőszövet­kezetből indítottak útnak. A járásban 25 hold burgonya és 20 hold cukorrépa termését takarították be. Jó ütemben halad a járás közös állatállo­mánya téli takarmányának biztosítása, s a tervezett 35 ezer köbméteres tervből eddig 3500 köbméter takarmányt silóztak be. A gyöngyösi járásban ta­pasztalatcserét szervez a járá­si tanács mezőgazdasági osz­tálya a növénytermesztési bri­gádvezetők, gépkezelők és üzemgazdászok részére. Az Atkári Gépállomáson bemu­tatják a különböző géptípuso­kat, azok működtetését, a ve­tőmagfajták adagolásának be­vált módszereit. A kétnapos tapasztalatcserét a napokban szervezik meg. A füzesabonyi járás terme­lőszövetkezeteinek földjein a talajmunkák 45 százalékát vé­gezték el. Hetven hold őszi árpa vetőmagja került a föld­be, a vetés munkáit a néhány napos eső után a hét második felében kezdik meg zömmel. Sarudon már a cukorrépa ásá­sát is megkezdték, 20 hold termését takarították be ed­dig. A járás termelőszövetke­zeteiben 10 ezer köbméter si­lót készítettek. p. e. IfőciiizcL a (júnűiztmök után (A cím szedésekor még nem történt haláleset) Az Intelligens Szer­viz-állomás speciális bűnügyi lapjában azon­nal feltűnt az olva­sóknak egy rövid tudó­sítás: „Tegnap délelőtt ti­zenegy őrá körül, isme­retlen tettesek kira­bolták a Londoner PK Bankot. Az elvetemült gonosztevők két mázsa cementet, ötmillió ster­ling értékű fontot, egy doboz iratkapcsot, né­hány rúd szalámit, és miss Browning kis­asszony teljesen új kö­nyökvédőjét hurcolták el. A portást holtan találták, aki a nyomo­zók kérdésére elmond­ta, hogy a betörők hár­man voltak, s egyikük nagyon hasonlított a régóta körözött Sha- kespeare-szonett-gyűj- teményre. Aki meglát­ja valamelyiküket, szóljon.” Lázasan kapkodták egymás kezéből a la­pot, miközben folyt a nyomozás, és emelke­dett a példányszám. A délutáni kiadás már részletesebben fog­lalkozott az üggyel. „A rendőrség foly­tatja a nyomozást. Le­zárták a határokat, mert a Madridi-ferin- síkon két szalámihéjat találtak, ámbár a nyo­mozók nem tartják va­lószínűnek, hogy ez kapcsolatban lenne a Profumo-botránnyal. Egyébként a szalámi­héjak teljesen egészsé­gesek voltak, eltekint­ve attól, hogy az egyik kissé köhögött. A gya­nú az irokéz konzulá­tus féllábú hivatalse­gédjére terelődött, aki a déli órákban feltűnő gyorsasággal ebédelt, s egy rendszám nélküli taxira szállt. A hiva­talsegéd nevét (Heinrich von Ward) a nyomozás érdekében egyelőre ti­tokban tartják.” Nagy port vert fel a Neurózis nevű pszicho­lógiai hetilap rendkí­vüli kiadásában meg­jelent „Ki a fene lehet a gyilkos” című cikk. A lélektani eshetősé­geket analizálva, a cikk írója többek között ezt a kijelentést teszi: „Ta­lán, ámbár mégis, mi­nekutána, pediglen, én te ő, mi ti ők, azonban, mert...” S így folytat­ja: „a tudomány mai állása szerint, a lelki problémák exhumatíve vett órákuláris zsákut­cái pszichikailag meg­alapozott stádiumában megállapítható, misze­rint. Ugyanis a fán élő ősember ötéves korá­ban már kifogástalanul beszélt franciául, s nem szerette a köményma­gos levest. Ha tehát fiktive specializáljuk a szintézist, dominusz vo- biszkum, etkum spiri- tutuó Meeee... csúnya betörök, szégyelljétek magatokat!” A hajnali lapok újabb érdekes részlete­ket közöltek az idáig eredménytelen nyomo­zásról. A The Beer ezt írja: „Bejelentés alap­ján öttagú nyomozó­csoport szállt le a La Mancs-csatornai bau­xitbányába, ahol állí­tólag sírva fakadt az egyik ácsolat. Néhány perces munka után ki­ástak az ácsolat alól egy fekete színű kö­nyökvédőt, amely min­den kétséget kizáróan, miss Browning kisasz- szony személyi tulajdo­na lehet. Az éjszaka folyamán letartóztattak ötven személyt, akik gyanús viselkedéssel felhívták magukra a rendőrség éber figyel­mét. Köztük az egyik bauxitbányászt is, aki­ről kiderült, hogy slá­gerszöveget ír, és egy héten csak kétszer bo­rotválkozik. Akár ö az egyik betörő, akár nem, tettéért az igaz­ságszolgáltatás előtt fog felelni." Végre három, hónap múlva, hatalmas cím­mel, külön mellékleten közölte a Te! — Times: Kettő már megvan! Ma hajnalban elfog- i tak két tettest! Nyo- • mában vannak a har- ! madiknak! John Lee < tagadja, hogy azonos j lenne Peckes Malvin- ■ nal, a bugaci fejőslány- J nyal, aki egy évben < hatszáz munkaegységet\ szedett össze! A másik i neve William Speel, j spanyol származású or- < vostanhallgató, Georg | Yvai királyi gárdista ( nagynénje! A cinkosok 4 nem tagadnak, beis­merik bűnösségüket! William azzal mente­getőzik, hogy éhes volt, azért emelte el a szalámit! A két mázsa cement megkötött! A portást John Lee ütöt­te agyon, de nem aka­rattal! ' Vásároljon Schmidt-féle kőolajat! Cserélje be régi rádió­ját újra! Ez volt a cím, s alatta a tudósítás: „A pénz is megvan. Ezúttal hívjuk fel olvasóink figyelmét, hogy a legolvasmányo-1 sabb! a legszebb! a%' annál is szebb! újság a « Times! Még ma fizessen ♦ elő.”’ —hátai— TISZTA RÁFIZETÉS 80,— Ft ára rumot itattunk meg vele, és fene egye meg csak 30,— Ft van nála ... Szegő Gizi rajza

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents