Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-28 / 227. szám
4 NÉPÚJSÁG r*Wj3. szeptember 88.. szombaé SZIGORÚ BÍRÁLAT.« Xini nihil a IH Felejthetetlen élménnyel kezdődött számunkra az idei tanév. Országjárásra indult a II. b. Az útirány: Budapest, Visegrád, Esztergom, Győr, Sopron, Kőszeg, Szombathely, Ják, Hévíz, Keszthely, Eger. A hosszú utat hosszú készülődés előzte meg, még az elmúlt iskolaévben kezdődött. Amikor elérkezett az idő, az osztály 39 tanulója felkészülve indult útnak. Budapesten a várat, a Mátyás templomot, a Halászbástyát, a múzeumokat, néztük meg, délután' a Moszk- J va Cirkusz műsorának tapsol- j tunk. Hétfőn délelőtt már Vi- segrádon voltunk, délután ; Esztergomot csodáltuk. Felejt- heteden látvány volt a kincs-j tér, ahol egy jókora szoba nagyságú teremben felbecsülhetetlen értékek . vannak felhalmozva. I. István koronázási palástja előtt megbűvölve álltunk, az arannyal átszőtt selyempalástot igazgyönggyel hímezték a XI. század varrómesterei. Aznap este már Győrbefi voltunk. Másnap Győr gyönyörű épületeit csodáltuk, s utána politechnikai oktatásunk- j nak megfelelően — a lenszö- j vőgyárba látogattunk. Szerdán Sopronba utaztunk. Kőszeg felé megálltunk Nagycenken, hogy tisztelegjünk a „legnagyobb magyar” emléke előtt. Szombathely volt a következő állomás, itt a római emlékek megtekintése volt a fő program. Meglátogattuk a Savaria Cipőgyárat is, ahol akkor éppen a divotcsizmákat készítették. A jaki templom, a keszthelyi Festetich kastély megtekintése egyformán nagy élményünk volt. Szombaton este érkeztünk vissza Egerbe. Felejthetetlen egy hét volt Görög Ibolya Eger, Szilágyi Gimn. j Saját költés Nem vagyok ellensége a dzscssznek, tisztelem a jó slágerokat. S mi több: nem tartom zenei sovinizmusnak azt, ha magyar zenekarok magyar tánczenét játszanak s e számok szövegét éneklik — magyarul. A gyöngyösi Mátra Presszó zenekara nem osztja ezt a véleményemet, a magyar művek helyett szívesebben művelik az angol, francia és német táncdalokat. Jó — jó, ebben nincs semmi hiba. Csakhogy... az idegen szavak kiejtésével hadilábon állanak s gyakran derűs perceket szereznek a szállóban üdülő angol, francia és német turistáknak. Gondolom, a zenészek nem pont ilyen elismerésre vágynak. De nézzük az ellenpéldát... A mátraházi Sport Szálló zenészei inkább a magyar slágerköltészet remekeit részesítik előnyben; de a dobos a slágerek eredeti szövegét sajátos átköltésben tolmácsolja. Ilyenformán: „Akármilyen derék a férj, az asz» szonynak mindig kevés...”(?í) Vagy: „A lányok vittek rossz utakra engem...” Vagy: „van itt egy kis jó eszpresz- szó, kicsi, de szép, gyerünk hát be, igyunk hubit vagy feketét...” S mikor már bent vagyunk az eszpresz- szóban, akkor derül ki, hogy nemcsak az eszpresszó kicsi, de „kicsi a pult, kicsi a jatt, kicsi a szék” is. Más furcsasága is van a kicsi presszónak: nincs pincér! Hogyan? Abból lehet tudni, amit továbbiakban énekelnek: „Meg egy fröccsöt adj nekem, te lágyan fénylő napsugár...!” Lehet, hogy alkonyat után a félhold erre már nem hajlandó? Egy szó, mint száz: a saját átköltésért az énekest nem illeti meg a szerzői díj, de még csak — dicséret sem. (iaezik) Baki ö vés Az egri vasöntöde új irodaházának emeleti részét — a fekete-fehér öltözőket, a zuhanyozót — még júniusban át kellett volna, hogy adja az üzemnek a kivitelező. Hiba, hogy ez az átadás c> mai napig sem történt meg. De akad itt más természetű hiba is! A falba két oldalról zár- ható-nyitható értékmegőrző szekrényeket építettek. De nevetségesen kicsire méretezték valamennyit, úgy hogy azokban a legszükségesebb holmik is aligha férnek el; nem beszélve a törülközőkről és a szappanról, amely megintcsak itt kell, hogy helyet kapjon, mert munkaruhában senki sem léphet a fehér öltözőhelyiségbe. Jelenleg 67 munkás dolgozik az öntödében, s ha a mostani fejlesztési, beruházási tervek megvalósulnak, ez a szám 150-re emelkedik. A 150-es létszámhoz építették már az öltözőket, a fürdőt, s az ebédlőt is. Csak az érték- megőrző szekrényeket nem! Ha valaki azt gondolná, hogy kevesebb a szekrények száma, mint a tervezett munkásoké, — téved. A tervező bőkezűen osztott a miniatűr értékmegőrző szekrényekből: 150 munkásnak 244 darabot! De nem lett volna-e ésszerűbb, helyesebb: ha 150 munkásnak 150 szekrényt tervez; nem miniatűr méretekben, hanem úgy, hogy azok megfelelők legyenek!? Igaz, hogy az ötmilliós beruházási összegben érték szerint nem képvisel sokat a szekrények ára. De felesleges és haszontalan, dolog volt ilyen pazarlóan bánni velük. A tervező nem tett jót ezzel — senkinek. (pataky) Az Erős Tsz elnöke, nevezzük Erős Jánosnak, a Gyenge Tsz-t patronálta. Sűrűn persze nem, jelent meg a Gyenge T sz-ben, de amikor betoppantott, mindig fűszeresen, ízesen mondta el a magáét. A járásnál nemrég figyelmeztették őt, hogy a Gyenge Tsz előreláthatóan megint lemarad az idei őszi vetéssel, s ezért jó lenne, ha Erős jobban kezébe venné a dolgokat. Erős magabiztosan mosolygott és másnap felkereste a gyengéket. összehívatta az embereket és nagyon szép beszédet mondott. Méltatta a búzatermelés világszínvonalát, a korszerű agrotechnika követelményeit és még sok minden mást. Az emberek megtapsolták és Erős megnyugodva hazament. Pár nap múltán értesítette őt a járás, hogy a Gyenge Tsz-ben nyoma sincs a vetésnek. Erős megcsóválta feQleJiéz ű.ski szántás terménybeszállitó szekerek, vontatók, sehogyan sem akart meggyorsulni a betakar- vitás. Persze, Erős nem esett kétségbe. Kitalálta, hogy egy kultúrműsor keretében kell a figyelmet a vetés fontosságára irányítani. A műsor jeles művészek részvételével lezajlott, de minden megmaradt a régiben. Ekkor igénybe vette a megyei sportrepülők egyik repülőgépét, amelyről röplapokat szóratott a falura. A gyengék figyelmesen elolvasták a vetésről írottakat, de aZ ügyet még ez sem segítette. Más kísérletbe fogott. Hangosbeszélőn járta körbe a határt, s a modern technilca segítségével dörögte él mondókáját. Ezzel párhuzamosam az iskolában megszervezte, hogy « gyerekek otthon beszélték a szüleikkel és segítségüket kérték egy vetésről szóló dolgozat megírásához. Valamennyi hasznos, okos tanácsot kapott, mert minden dolgozat jeles lett. Ez idő tájban a falu egyetlen kocsmájában sört, vagy fröccsöt már csak úgy adtak, ha az illető felmutatta a munkaegységkönyvét, igazolva ezzel is* hogy mennyi munkaegységet szerzett a vetésnél. De sajnos sem a hangosbeszélő autó, sem a dolgozat nem segített, a kocsmai rendelet után pedig minden gyenge átjárt a szomszéd faluba inni, ahol egyébként kitűnően haladtak a vetéssel. Mindezeket persze Erős jelentésben írta meg a járásnak, keményen vádolva a gék vetéssel szemben tanúsított makacssá— Meg itt vannak ők is. Mennyi mindent köszönhetek az embereknek. A gyerekeimet velem együtt befogadta a társadalom. A két kezemmel kapartam össze ezt a nagy házat, itt a belvárosban. Berendeztem. Életemben nem ittam. Még akkor sem, amikor népi- zenekar-vezető voltam. Józan életre, boldogságra akarom nevelni a gyerekeimet Hát ezért is.... — Akikor ne haragudjon, hogy alkalmatlankodtunk. Még egyszer fogadja Hipp Sándor bácsi köszönetét, s ha arra jár, nézzen be hozzá. — Föltétien. Addig is fűt az a jó érzés, hogy segítettem megmenteni valakinek az életét Ha ebben a pillanatban szólnának, hogy szükség van a véremre, nem haboznék. A legtisztább öröm, ha az ember adhat. Hát még ha életet!? Légvonalban mindössze pár száz méter a távolság a Turzó utca és az Ady utca között. Valójában nincs is távolság. Hídként köti össze a két családfőt a melegen csobogó emberi vér s bizonyítja, hogy nincs szebb dolog a világon, mint önzetlenül segítem ott, ahol emberségre, segítségre van szükség... Cs. Adám Éva f-----------------------------------------------------Li liputi varos Düsseldorf határában egy százötven négyzetméteres területen „Liliputi világváros” épüL A különös vállalkozás egy Dommel nevű többszörös milliomos építész gyermekkori álmát valósítja meg; Dommel mintegy 20 millió márkát hajlandó áldozni arra, hogy játékvárosában a legcsodálatosabb dolgok valósuljanak meg. Felépíti többek között a római Szent Péter Bazilika pontos miniatűr mását és építészek egy csoportjával lemásoltatja a középkori német városok legszebb épületeit A szovjet hatóságok megküldték Dommelnek a Lenin jégtörő hajó részletes terveit hogy annak miniatűr modelljét is megépíthesse a miniatűr városka csöpp kikötőjében: Az érdekes vállalkozás azonban nemcsak romantikus: Dommel azért építteti a játék- várost a forgalmas útvonal közelébe, mert évi másfél millió márka bevételt remél a látogatóktól; A befolyó jövedelmet jóléti intézményeknek szándékozik eljuttatni. — Kedves Szónási elvtárs, üdvözletét hozunk Hipp Sándortól. — .7 — Vért adott neki április 27-én, most azt köszöni. A súlyos operáció után többek között az ön vérével állították talpra. — Nem tudom ki az illető, mindenesetre nagyon boldog vagyok, hogy él és meggyógyult Hipp Sándor. — Tudom már ki az, apuka. Akitől kapott egy lapot is, hogy köszöni a vért, — kotyog közbe a legkisebb Szónási gyerek. — Szeretném majd megismerni. Érdekes érzés tudni, hogy van valaki, akivel kezet foghatok és akinek ereiben az én vérem is kering. — Hogyan lett magából véradó? — kérdem a kék szemű, nyílt tekintetű embert. — Pesten a KOHUSZ-telepen dolgoztam. Egy alkalommal szirénázó mentőautó állt meg az udvaron. Fehér köpenyes orvos ugrott ki belőle, összecsődültek az emberek s a fiatal orvos csak ennyit mondott: „Kinek van nullás vére? Van- e itt véradó? Súlyos szerencsétlenség ért egy kislányt. Elvérzik vér nélkül!” Azonnal láváit a csoportból két asz- szony, beültek a mentőbe, s később megtudtuk, megmentették a kislányt Már besomfordáltak a Szé- nási gyerekek, s hallgatják, milyen szépen, egyszerűen beszél apjuk arról a dologról, amiről ma annyian* annyit beszélnek — a véradásról. / — Ekkor határoztam eh hogy, én is véradó leszek. Ha ez! ilyen fontos és én egészséges vagyok, akkor vigyék csak azt í a néhány decit annak, akinek szüksége van rá. Garázsban dolgozom. Annyi szó kerül ott a karambolokról Ha valaki, mi aztán tudjuk, mi a baleset, i a vérveszteség. Aztán az is eszemben járt már, hogy én is abból az 1200 forintból élek, amit keresek. Miből fizetném, : ha szükségem lenne rá, s pénzt kellene adni a vérért? SZERETETTEL öleli magá- J hoz a legközelebb álló gyereket. A többire mutat. i CSIKORGÓ JANUÁR. A kémények valósággal füstfüggönyt terítenek Hatvanra Mindenki a meleg szobába húzódva várja, hogy elvonuljon az ítéletidő. A Turzó utca 6. számú ház békés csendjébe egyszeriben rémület szakad: Hipp Sándor bácsi gyomorvérzést kapott. Jön a mentő, alig tud megfordulni a havas utcácskában ... — Azt hittem, meghalok. Úgy éreztem, kiszáll belőlem az élet, annyi vért veszítettem — emlékezik Sándor bácsi. Kis kertjükben ülünk, itt minden olyan barátságos ebben a házban. Talán a legszebb mégis az, hogy az idős ember éppen vásárolni indul. Mi szép van ebben? — kérdezhetné valaki. Lépjünk csak vissza a kórházba, mit mond a véradó állomás kiadókönyve. — Hipp Sándor januárban 6, március—áprilisban 8 esetben kapott vért. 14 ember vérére volt szüksége az orvosnak, hogy megmentse az életnek, hogy talpra állítsa az élni akaró embert. Sikerült. Sándor bácsi bozontos szemöldöke alól huncut kedvességgel hunyorít rám: — Meg is írtam mindegyik véradómnak a köszönő sorokat Most már embermódra élhetek tovább. Öreg napjaimra legalább ehetek, amit akarok És ez is valami. — Sándor bácsi ismer-e egyet is azok közül, akik vért adtak annak idején? — Hát... egyszer már elsétáltam az Ady utcába, kezet akartam szorítani legalább egyikükkel. Szénási Gézával, de nem találtam otthon. — Én most éppen oda megyek. — Vágyé él neki forró kö~ aaönetemet Mihelyt jó erőre kapok, magam is megteszem. AZ ADY ENDRE utca 5; szám Hatvan központjában van. A fehér szobor mögött emelkedik a szép, új épület. Szénásiék az udvaron a nyári konyhában vacsoráznak. Az asszonyka szíves szóval tessékel a „nagy házba”, ő visszamegy a gyerekekhez, s utánunk meneszt! az urát. Kaptam egy kössönőlapot mára, egy szombaton és vasárnap megcsinálták azt, amire mások képtelenek voltaik. Az útépítők „konyhája" A Homok utcában, a téglagyár szomszédságában, túl a sorompón, néhány hónapja még gondozatlan, elhanyagolt kert állt, tíz-tizenöt gyümölcsfával. Itt kezdtek hozzá a részleg új, korszerű telepének felépítéséhez. A lapos tetejű irodaház épületében már szépen berendezett helyiségeket talál az ember, s csak a kultúr terem-ebéd! őhélyiség belső vakolása, festése van hátra. S az irodaházhoz kapcsolódó raktári és műhelyi szárny magasba emelt falain is ott vannak már a betonfödém-geren- dák. Az épületek határolta térség képe még kialakítatlan. Négy rakodóterület helyezkedik majd itt, s a „konyha” beton- és aszfaltkeverő telepe, amelyeket 5 méter széles, körpályás út kapcsol össze; 180 09C forintos költséggel az eger— putnőlci vonalról iparvágányt vezetnek a telepre,amely egyszerre hat vagont fogadhat majd. — Az eddigiektől eltérően, nem a helyszínen, hanem itt, a telepen készítjük el az útépítéshez szükséges anyagok főzését, keverését, s a kész anyagot szállítják majd a teherautók a beteg utakhoz — mondotta Dorozsmai László. — S a betonszegélyek, járdalapok elő- regyártását is megvalósítjuk. A szükséges új gépeket is már mind megrendeltük. Az útkarbantartó részleg reneszánsza tehát még csak most következik. Attól nem keil félniök, hogy „kifogy” a kezük alól a munka, a rossz út. Eger 87 kilométernyi útján még nagyon sok építeni, javítani való akad. (pataky) nem, a semmiből indultak, s jutottak el a mai eredményekhez. — Két éve, 1961 óta dolgozik a részleg mai formájában — mondotta Freytag László, a városi tanács műszaki osztályának csoportvezető főmérnöke. 1957-től, négy éven keresztül, csak a tanácsi költségvetés engedte viszonyok között folyhatott a munka; két éve a részleg is folyószámlával rendelkezik. Mi áll az útkarbantartó részleg mögött? Milyen munkát végeztek eddig? — 168 munkásunk van — mondotta Dorozsmai László részlegvezető — s az eddig ■ megépített, felújított utak hosz- Jsza 10—11 kilométernyire telhető. S ebben még nem szere- »pelnek az idén megvalósított »feladatok. Pehelypaplan, \ hideg-meleg víz » Néhány éve egy ember als kotta az egész részleget. Ma Smár 168 munkást számlálnak, a „gazda”, a városi tanács, »azon igyekszik, hogy olyan kö- ^rülményeket teremtsen a mun- ikások számára, amilyen körül- •ményeket egy vállalat, egy • üzem teremthet, ötvemszemé- ; lyes munkásszállást rendezett í be például a Vécsey-völgyben, s ahol a pehelypaplantól a hi- jdeg-meleg vízig, rádióig, miniden rendelkezésre áll. <, Nyugodtan elmondhatjuk, >hogy a részleg dolgozói rövid • idő alatt az útépítés mestereivé nőtték ki magukat. Nem- í csak jó minőséggel, de gyorsan >is dolgoznak. Példa rá az Vt- l törő utca, amelynek teljes szakaszán három hét alatt végezetek el az új útpálya megépíté- >sét. Vagy a Hadnagy utca, | amelyet az idegen kivitelező i,évek óta nem tudott befejezni, >s a részleg dolgozói két nap -alatt pontot tettek a problémái. A járáson csak a« fejüket csóválták: Ej-J nyel Hát ezekre ai gyengékre semmi sem< hat? < A helyzeten aztán a' véletlen segített. Erős-] nek el kellett utazniat egy értekezletre, ahol' a patronálás eredmé-1 nyeit beszélték meg.< Maga helyett erre az\ időre a párttitlcárt bíz-< ta meg a patronálás-', sál, aki szépen átbal-t Ingott a gyengékhez,j egy délelőtt körülné-\ zeit, s még aznap este« falugyűlést hívott ősz-’ sze. Nem mondott ékes \ szavakat, nagyhatásút beszédet, csak ennyittt — Emberek! A tsz-, vezetőség úgy határo-\ zott, hogy a kukorica,* a cukorrépa és a bwr-t gony-a betakarítása' után minden prémiu-\ mot, amit megígért,« azonnal kioszt. < Bár ivem éljeneztékt őt meg, de másnapi meggyorsult a betaka-\ rítás és egy hét múlvae teljes erőből megkez-* dődött a vetés is. « Griff Sándor« jét, felkereste a gyengék elnökét, s megkérte őt, hogy kerítsen elő egy olyan embert, aki szépen tud írni. Megérkezett az ember, s hozott magával egy meszesvödröt. Megkapta a parancsot, hogy minden ház, kerítés oldalára pingálja oda az alábbi szöveget: „Alá máma jól elvet — Holnapra kacagva nevet!” A kínrím estére ott díszelgett minden ház falán, de a vetés még ettől sem indult meg. Erős erre falugyűlést hívott össze. Drámai szavakkal méltatta a nemzetközi helyzet problémáit, majd arról is szólt, hogy vetíti kéne. Pompás hasonlatokkal ecsetelte, hogy a jólét miként függ össze a vetéssel. A hallgatóság könnyezett. Sót! Meg is éljenezték Erőst, de mégsem vetettek. Csigaként vánszorogtak a Teherautók futnak, motorkerékpárok berregnek, személy- gépkocsik suhannak egymás után. Olyan az út fekete szalagja, mint a friss ritmusban lüktető ér. Akik az útnak új ruhát „szabtak”, néhány napja gépeikkel a város más részén vertek tanyát. Nyomukra akadni mégsem nehéz, hiszen az Egri Városi Tanács útkarbantartó részlegének munkásai egyszerre 6-7 helyen dolgoznak, szerte a városban. A részleg fiatal, alig néhány esztendős múltra tekinthet vissza. ‘ „Hivatalosan” csak 1957 áprilisától számítják működését; valóságban már jóval előbb létezett, meglehet, csak egyetlenegy ember alkotta az egészet. Végeredményben inUtak, kilométerek ...
