Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-27 / 226. szám

4

NEPÜJSAG

1963. szeptember 27., péntek

ffiZtn/orum ^

Hogy állunk, fiatalember?

Néhány gondolat egy jól sikerült új magyar filmről

Olyan régóta mondogatjuk már, hogy „ezek a mai fiatalok”, hogy egyszer most nekünk mondták oda ők: „ezek a mai felnőttek”.

Az egészben talán csak annyi a csalás, hogy a filmet felnőttek írták, rendezték, fényképezték, stb. De ez kegyes csalás, jobb az eredetinél is, hiszen teljes önismerettel (felnőtt ismerettel) és szépít- getés, tapintat nélkül meri a gyermek, a kamasz szemével nézni önmagunkat és mer véleményt mondani rólunk. Véleményt, de szellemesebben amiál, amit mi hajtogatunk a fiatalokról. Nem intéznek el bennünket egy sóhajjal és egy kézlegyintéssel.

A kép egyébként, amelyet rólunk a kamaszok alkotnak, korántsem groteszk; nagyon is tiszta tükröt tartanak elénk, érdemes belenézni. Mert milyennek is látnak bennünket, milyenek is vagyunk mi?

Felnőttek, akik irányítjuk a nagyvilágot, és az.otthoni kis- világot, akik mindenféle jóra és erkölcsösre tanítjuk gyermekeinket. Nem fogyunk ki az elvekből és intelmekből és elvárjuk, hogy gyermekeink aszerint éljenek. Mi magunk viszont, ugyebár, nem mindig várjuk el saját magunktól... Olyan felemás emberek vagyunk tehát, akik jövünk a múltból, megyünk a jövőbe, közben már rendkívül sok jó dolgot megtanultunk — nagyobbrészt elméletben. Mert a gyakorlat, az élet, az „természetesen” más.

Az apa, a filmben szereplő apa, valamilyen nagyvállalat osztályvezetője, naponként megkérdezi fiától: „Hogy állunk, fiatalember?” Nem, nemcsak arról van itt szó, hogy ezzel letudja kamaszfia nevelését, bár azt hiszem, ebben ez a fricska is benne van a mi orrunkra, az apák orrára. De

ami ennél sokkal lényegesebb: amikor őt állítja az élet nehéz helyzet elé, amikor őt kérdezi meg az élet: „Hogy állunk, fiatalember?”, nos, akkor ő sem tud mit válaszolni, mert nem nagyon készült a leckéből. Illetve mindössze úgy válaszolhatna: „Tanár úr, kérem, én tanultam”, s válaszolhatná az élet: „Igen, fiam, de itt tudni kell”.

Nehéz erkölcsi helyzet elé kerül az apa. Leleplezett egy vállalati disznóságot, de fél felfedni felettesei előtt, megpróbálja tehát elkenni az ügyet. Ehhez intenzív sugallatot kedves felesége ád, aki fél, aki bizalmatlan, akinek mindössze annyi az életei ve: ne ártsuk magunkat semmibe, ebből nem lehet bajunk..Akkor nincs veszélyben az egzisztenciánk, a kiharcolt életszínvonalunk, a lakás, a gyermekek, a ... Nos és igen, még annyi: bármi történik, jókedve van a férjemnek, vagy rossz, siet otthonról, vagy későn jön, a mellének szögezni az ismert kedves kérdést: ugye, már unsz engem?

A férfi vergődik, az asszony veszekszik^ kibírhatatlanná válik az életük, s végül a férj — hátán a családi teherrel — meghajlik, megalkuszik. De mindez (és még sok minden más) a gyermekek előtt játszódik. Azok előtt, akikről azt hisszük, hogy kis, buta, négyéves óvodások még mindig, pedig már értelmes, felnőttek, ha gyermekien, idealistán is. De éppen ezért tiszta eszményeik vannak és nagy, a felnőttekénél jóval nagyobb reális érzékkel rendelkeznek. És ha nem is szólnak nekünk, mindent megfigyelnek,nemszeretik, ha papoljuk a szent elveket, s magunk enélkül élünk. És az iskolában őszintén kell írni önmagunkról! De hogyan, kedves felnőttek, hiszen ti sem vagytok őszinték, hiszen

PATRONALÄS

— Traktorosokat nem tudunk küldeni, de előadunk maguknak egy remek villámtréfát a mezőgazdasági munkák elmaradásáról! Endrödi István rajza

nektek hatalmatok van, hivatalotok, autótok, fizikai fölényetek, bennünket meg is pofozhattok, és lám, ti sem vagytok őszinték.

Az apa végül is megvívja harcát, s a fia szemével kezdi nézni saját tettét. Ha nem • is jön rá, de megérzi, minden fiú, az ő fia is azt szeretné, ha az apja hős lenne. Nem, nem Grál-lovag, „csak” olyan mai hős, akire fel lehet nézni, akire büszke lehet az ember az iskolában, mindenütt.

És mit mond még a film? Természetesen sok mindent. De második fontos tanulságként, mint házi feladatot tanulhatjuk meg belőle, hogy ilyenek és nem is olyan rosz- szak azok a mai fiatalok. Az csak természetes, hogy kamaszkoruk a nagy megismerések korszaka, hogy számukra új dolog a trapéz-nadrág, a nyakkendő, a zene és minden, ami egykor számunkra is új volt. (Legfeljebb más változatban.) S ezért akkor mi, ma ők lelkesednek. S új a Nő, így nagy N-nel írva számukra, és megismerése, „felfedezése” nem mindig a legegyenesebb úton történik. Szóval, a mai fiatalok is csak úgy rosszak, ahogy minden időben „rcsz- szak” voltak a fiatalok. De azért a'maiaknak — ne szégyelljük és ne irigyeljük bevallani — van egy kis plusz- szuk. Ök tisztábbak, mert most nőnek föl, itt nálunk, tisztább légkörben, mint mi. És ha mégsem teljesen tiszta ez a légkör, altkor azt nem a társadalmi igazságtalanságok teszik, hanem mi. a még kissé „rossz” mai felnőttek.

Talán azzal kellett volna kezdenem, amivel végül is zárom: jó film, örömmel üdvözölhetjük. Ha vannak is kisebb hibái, mindenképpen erényei vannak túlsúlyban. Es még egy nem kis dolog: nemcsak eszmeileg tiszta a Hogy állunk, fiatalember?, de szórakoztató élmény is. A filmet Somogyi Tóth Sándor kisregényéből, a Gyerektükörből készítették. Bár az író dicséretet érdemel, azért a film igazi alkotója, Révész György, a rendező. Ehhez nyújtott művészi segítő kezet Szécsényi Ferenc operatőr, aki rendkívül szellemesen, a kamaszfiú szemével mutatta meg számunkra a „világot”. .

Kállai Ferenc, Tolnay Klári és Pécsi Sándor mellett külön kell szólnunk Kosztolányi Balázsról, akiben azt hiszem, új gyermekszínészt avatott e film. Kedves és nem geil, természetes és nem produkálja magát. Intelligens, érezni, nem, rendezői szuggesszió alatt cselekedett csupán, értette is, amit tett a filmben.

Suha Andor

A pakisztáni filmgyártásról

Pakisztánban, az ország függetlensége óta eltelt 16 esztendőben, háromszáznegyvenegy filmet gyártottak, közülük 280-at az ország két fő nyelvén, bengáli és urdu nyelven.

A többi különböző nyelvjárásokban készült.

Az ország filmiparának központjában, Lahoréban öt filmstúdió működik. Ezeken kívül Karacsiban négy filmstúdió, Daccában pedig egy stúdió készít filmeket. ;

Pakisztánban jelenleg ösz- szesen 410 mozi van. Régebben az előadott filmek túlnyomó része nyugati és indiai eredetű volt, tavaly augusztusban azonban a pakisztáni nemzetgyűlés törvényt hozott, amely kimondja, hogy a bemutatott filmek 85 százalékának pakisztáni eredetűnek kell lennie. Lahoreben jelenleg urdu nyelvű film készül Patrice Lumumba, Kongó nemzeti hősének életéről.

Az örök jég birodalmában

A Szovjetunióban serényen folynak a 9. antarktiszi expedíció előkészületei. Az „OB” Diesel-villanyhajó és a „Koo- perácija” Diesel-hajó novemberben indul el, fedélzetén a váltással, az Antarktisz távoli partjai felé.

1964-ben az Antarktiszon nagy szovjet tudományos kutató-állomás fog működni: Mirnij, Vosztok, Mologyozsna- ja és Novolazerevszkaja. A kutatóállomások széles körű megfigyeléseket végeznek majd a nyugodt nap nemzetközi évének programja Szerint.

SzhuiioaLá Uiz bd&Lt

Szárítják a dohányt a kápolnai mesterséges szárítótelepen, ahol naponta 80—100 mázsát fűznek fel és raknak a szárítóba. Jó termés volt az idén, s bizonyára a hevesi dohányból jó szivnivaló is lesz majd. (Foto: Kiss Béla)

Hajnaltól estig porban

Fehér cementet gyártanak Selypen

O I \r a n mórt a Selypi ’ ' 1 J “ 11 Cementgyár mintha hó lepte volna be- Po~ dig süt a nap, de sugarait elnyeli a kémény füstje és a sűrű por. Ellep az mindent: a tetőt, az udvart, a szomszédos portákat és az emberek tüdejét, száját és szemét is. Fehér cementet gyártanak Selypen, kedd óta mindkét kemence működik.

Egészségtelen, kellemetlen itt a munka. Vajon hogyan viselik, miként állnak helyt az emberek?

A kemencékben 1600 fokon formálódik a felnómeti kő cementté. A lépcsőn felfelé haladva szédítő meleg csapott meg. A két kemence között 70 fok, előtte sem sokkal kevesebb. Évek óta itt dolgozik Ludányi János, Szűcs János és Potvorcki János. Nyugodt, megfontolt emberek.

— Nem lehet itt kapkodni,

nagy gyakorlat és jó szem kell ehhez a munkához — mondja Ludányi János égető. A hőséget, a gázt és a port meg sem említi. Megszokta talán? Lehet ezt egyáltalán megszokni? Cserzett bőrű arcán és nyakán most is veríték patakzik.

— A tűzrészt átfalaztuk. Ne kéküljön, ne zöldüljön a fehér cement, de a kettes kemence már jól megy és úgy látszik, nem lesz semmi baj az egyessel sem. Sok függ rajtunk, égetőkön, de hogy a téli adósságot behozzuk és a minőség is kifogástalan legyen, ahhoz a gyár minden részlegének, az összes munkás összefogása szükséges. De itt jön Liptai Kálmán, ő a mi mesterünk, az égetők csoportvezetője, majd ő elmondja a többit.

I ml'ínvi János újra a

LUddliyi kémlelő nyilasihoz lépett, ki tudja, hogy

hányadszor már aznap, és ösz- szehunyorított szemmel vizsgálta a tüzet, a benne formálódó anyagot.

— A színek és a kő viselkedése nekünk mindent elárul. Persze, mi látjuk, a vendégek meg Csak nézik, hogy ott bent a kemencékben mi történik. Van már gázellenőrző készülékünk, de itt a tűzről szabad szemmel is észre kell venni, hogy az anyagot kellő nedvességen keverték-e, meg kell látni a kezdődő gyűrűződést, és minden rendellenességet idejekorán — magyarázta az idős csoportvezető.

— Mióta dolgozik itt a kemencék mellett?

— Harminc éve. Igaz, a tüdőm már nem olyan mint húszéves koromban, de ki lehet bírni a port is, meg a meleget is — mondta egykedvűen. Aztán egy fekete táblát mutatott, rajta krétával írt számok.

— MIÉRT MENT VOLNA

éppen nálunk könnyen? — kérdezi Kiss Ádám, a Zagyva- szántói Községi Tanács vb-al- nöke, amikor arról esett szó: milyen göröngyös utakon jutnak el a falusi emberek, s vezetők a magasabb szakmai, politikai ismeretekhez.

— Mi is mindent elkövettünk. hogy megszerettessük a tanulást. A termelőszövetkezetben még az anyagi ösztönzőket is latba vetettük, hogy minél többen tanuljanak az emberek, megismerjék kötelességeiket, jogaikat, s legalább az alapjait elsajátítsák a nagyüzemi gazdálkodásnak. Az első évben még fél munkaegységet kaptak, akik beültek az iskolapadba, a következő évben ment enélkül is..., sőt, többen jelentkeztek a szakmai tanfolyamokra.

— S minek köszönhető ez a viszonylag gyors fejlődés?

— Ügy gondoljuk, annak, hogy a vezetők nem restelltek elsőnek kezükbe fogni a tankönyvet. Mikor a tanulásról esett szó, rögtön azzal rukkoltak ki az emberek: elég nekik a határban, kínlódjanak a betűkkel azok, akik nem fognak a kezükbe kapát, kaszát. Elkelt tehát a jó példa, a vezetők példája.

S hogy jpem hiányzott, arról néhány óva alatt bizonyítéka„Iskolaköteles*' zagyvaszántói vezetők

kát szerezhettünk.

Kezdtük Kis Ádám vb-el- nöknéL

— ... En pedig a hetedik

általánosnál, mert gyermekkoromban ott kellett abbahagynom — kapcsolódik a gondolatmenetbe az elnök. ■— Most már a mezőgazdasági technikum első osztályát végzem, s közben „túlestem” egy államigazgatási tanfolyamon is. De így vannak a végrehajtó bizottság tagjai is. Mindkét kezük tele tanulnivalóval. Tiszóczi István vb-titkár leérettségizett, most pedig kétéves üzemszervezési tanfolyamon vesz-részt, s jelentkezett az egyéves középfokú politikai iskolára is. Balázs Sándor, aki az elnökhelyettesi teendőket társadalmi munkában látja el, középfokú politikai iskolán akarja gyarapítani marxista ismereteit. Oláh Ferenc a nyolcadik általánost végzi, s Fügedi Jánosné is, aki másik vezetői tisztségéhez, a tsz-munkacsapat irányításához is szükségesnek látta az általános iskola elvégzését.

A PARTSZERVEZETNÉL is hasonló a helyzet, ahol Kiss Elemér a középiskola mellé könyvelői oklevelet akar «Bérezni, példát mutatva, hpgy titkár létére is tud és akar időt szakítani a tanulásra. Es az ismeretek gyarapításában a vezetőség többi tagja ís csatlakozott hozzá, Kumcz Pál a mezőgazdasági technikumon tanul, Oldol Alfréd pedig a vegyipari tudományokban akar jártasabb Tenni, s Budapestre jár továbbképzésre.

— A tsz vezetői közül is alig találni egyert-kettőt, akikben fel ne lelnénk a tanulás iránti vágyat, — s míg sorolja tovább a vb-elnök a szakmai és politikai oktatásban részt vevő vezetőket, az ablakon kitekintve, gyorsan bemvitál egy arra haladó, középkorú parasztembert.

— Szabó József vagyok, — mutatkozott be, — növénytermesztési és gépesítési brigád- vezető.

Tőle már első kézből értesülhettünk a közös gazdaság vezetőinek ismeretszerzési buzgalma felől, mivel ő is a mezőgazdasági technikum utolsó éves tanulója. De mivél túl szépnek, látszott a „menyasz- szony”, tanácsai nyomán nekivágtunk az Aranykalász Termelőszövetkezet tanyaudvarának — „öregdiákokat” keresni. Csak félig volt szerencsénk. Az estébe hajló időben már nem találtuk ott Misinsz- ki Pálnét, Oldal Lajost és Illés Gábor brigádvezetőket, akik mindhárman az általános iskola utolsó osztályának elvégzése előtt állnak, de találkozhattunk Száváid Ferencnével, aki a főkönyvelői tisztiét látja él a szövetkezetben, s hároméves mérlegképes könyvelői tanfolyamot végez. Fél év múltán, ha megkapja a bizonyítványt, újabb jelentkezési lapot tölt ki — a pénzügyi és -számviteli főiskolára.

A BESZÉLGETÉSRE odajött Patkó Mihály tsz-élnök is, s miköziben határozottan intézkedett a siló lerakása és egyéb gazdasági ügyekben, köziben arról szólt, hogy a kezdeti viták után miként vágott neki a nyolc általános elvégzésének, s bár közel jár hatvanadik évéhez, úgy véli: lesz ideje a mezőgazdasági technikum elvégzéséhez is.

— A tél kiadja a tanulási időt, s ha idő is van rá, meg. hasznát is látja - az ember, miért ne tanulna? — E véleményéhez csatlakoznak Káposzta Mihályné, meg a többi munkacsapatvezetőik is, akik hasonlóan ez évben fejezik be általános iskolai tanulmányaikat, s lépnek majd magasabb osztályba.

Persze, itt sem birkózik mindenki egyformán a könyvekkel, a tanulnivalóval. A búzatisztítók között foglalatoskodó Varga István elnök- helyettes az első nekirugaszkodás után félbehagyta az általános iskola hetedik osztályát, s ahogy szavaiból kivettük: le is mondott a tanulásról, mert: „lehetetlen” ennyi baj, munka közepette tanulni!

Havas Tamásnénák, a szövetkezet mérnöki képzettségű mezőgazdászának másféle gondok nehezítik a tanulást — az öthónapos kisfiú, de ha kicsit felcseperedik a gyerek, az án- gol és német nyelv lesz soron, hogy eredetiben olvashassa a nagyvilág mezőgazdaságának eredményeit, új módszereit.

AZ ÖSSZHATÁST nézve: mindinkább biztató a helyzet a zagyvaszántói vezetők példa- mutatásánál, akik egyöntetűen bizonygatták: nincs jobb tőke- befektetés a tanulásnál, hiszen az bőven hozza kamatait. Ezért nem fukarkodnak a jó példával, bárha közülük oly sokan jóval túl vannak az „iskolaköteles” koron.

Kovács Endre

— Látja, íev kell, így érdemes dolgozni. Roznyik Mihály égető brigádja 76-os fehérségi fokot ért el tegnap délután. Persze, arra is vigyázni kell, hogy a tüzelőanyag normáját ne lépjük túl.

Liptai Kálmán hangja kicsit rekedt és szavait gyakran elnyeli a gépek zaja. De megfontoltan ejt ki minden szót, arca, tekintete mondja el a lényeget. Hosszú élettapasztalat, a gyakorlat biztonsága árad belőle.

Pásztor Miklós főmérnök a dicséret és elismerés hangján szól az emberekről. A kőművesek közül Tóth Istvánt és a Juhász testvéreket dicséri, de hangsúlyozza, hogy a klinker- égetők és a homokbányászok is mennyit segítettek a kisebbnagyjavításnak is beillő átállásnál. A lakatosok közül az Ocskó- és a Varga-brigád szorgalmával és hozzáértésével érdemelte ki a vezetők és munkástársaik elismerését.

időt töltöttem a gyárban és feltűnt, hogy az emberek nem saját, vagy egyes csoportok érdemének tulajdonítják az eredményeket, hanem a másik ember, az egész kollektíva fontosságát hangsúlyozzák. De a közös cél érdekében mindnyájan iparkodnak és ez a siker legfőbb záloga.

F. £»

Hosszabb