Heves Megyei Népújság, 1963. szeptember (14. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-24 / 223. szám

1963. szeptember 24., kedd NEPOJSAG 8 Lengyel főiskolások hangversenye Egerben A Szczecini Politechnikai Főiskola énekkara magyaror­szági hangversenykörútja so­rán szombaton este az Egri Tanárképző Főiskola díszter­mében lépett fel és mutatta be nagyigényű műsorát. A lengyel főiskolások kórusa jelentős múlttal rendelkezik. Nemcsak otthon, Lengyelor­szágban arattak már komoly sikereket, de jártak Bulgáriá­ban és Olaszországban is. Hí­rük megelőzte jöttüket és a szombati hangverseny hatása alatt elmondhatjuk, hogy a mű­vészi teljesítmény felülmúlta várakozásunkat. A csaknem hetven tagú együttes fegyel­mezett, zeneileg kulturált, az alkotások lelkét értő és közve­títeni tudó fiatalokból áll. Amikor a kórust jellemezni akarjuk, mindenekelőtt annak karmesteréről, Jan Szyrocki- ról kell szólnunk. A főiskola adjunktusa Szyrocki, aki maga is sokáig énekelt a karban. Szerényen mosolyogva fogadja a tapsot, ele amikor énekesei felé fordul, az egész test fe­szült figyelést, energiát sugá­roz: vezénylési technikájából, mozdulataiból kiolvasható, hogy itt mindenki engedelmes­kedni tartozik a közös ügy érdekében. S valóban: a bájos arcú szopránoktól az orgona­hangú basszusokig minden énekes teljes koncentrációban együtt él, énekel karmesteré­vel. A műsor első részében a lengyel klasszikusokat és a ze­neirodalom más halhatatlan­jait szólaltatták meg. A Bre­veregnum című, 15. századból származó, latin szövegű diák­dallal mutatkoztak be, majd Kodály Esti dalával kedves­kedtek. Mély átéléssel szólal­tatták meg a 17. századi Krzvsrtoí Klabon két dalát a Szláv Kalliope című ciklusr ból. A lengyel aranyszázad, Bátori István korából, a rene­szánsz lelkivilágát ébresztő, áhítatos művet hallottunk, Waclaw Szamotul szerzemé­nyét (Ego sum pastor bonus), ezt követően a már barokknak számító Bartlomiej Pekiel Missa pulcherrima-jából a Kyrie-t. Johann Sebastian Bach egy korálját és egy fugá­ját adta elő a kórus éretten, tömör hangzással. A legnagyobb hatást érték el a lengyel fiatalok Kari Orff- nak, a ma is elő, német zene­szerzőnek az egyik Catullus versre írott művével. A római világfinak, Catullusnak elégi- kus siránkozása, átkozódása, vágyódása a szerelmi mámor Után, modern köntösben, a zené­nek ebben a gazdag áradásá­ban meglepte és emócionálta a hallgatóságot. Dicsérettel kell feljegyeznünk e műsor­szám kapcsán a szólót éneklő tenor, Bemard Bielenis nevét. A modern zeneszerzők közül Andrzej Koszewskit ismertet­ték meg velünk Fa-re-mi-do-si című alkotását. Számunkra szokatlan és meglepő, hogy a mű szöveg nélkül, csak a hangjelző szótagok váltakozó ismétlésével, tisztán zenei, itt- ott egészen absztrakt módon hat, érzelmeket és szándéko­kat közvetít és mire a kórus befejezi a számot, úgy érez­zük, hogy egy modern, belső viaskodással terhes embert is­mertünk meg ebből a zenéből, aki Chopinnek éppúgy rokona, mint a legmaibb embernek. (Catullus Carmenjét és ezt az absztrakt kórusművet érdemes lenne megismerni az egri kó­rusoknak is!) A műsor második részét Ro­muald Twardowski Pásztor­énekével nyitották meg, de a lengyel népi derű szólalt meg Karol Szymanowski Holla, hol­la, ökröcskéim című feldolgozá­sában is. A Borisz Godunov című Musszorgszkij-operából nagy hatású és reprezentatív válogatást mutattak be a fő­iskolások. Szvesnyikov két da­la után Oginsky Búcsú a hazá­tól című alkotása következett, majd a lengyel opera-iroda­lom kiválóságának, Stanislaw Moniuszkonak egy kis dala csendült fel kedvesen (Maradj csak, galambocskám!). Záróté- telként, ráadásokkal lengyel népdalokat, diáknótákat, a lengyel—magyar barátságot él­tető dalokat hallottunk. A hangverseny közönsége meleg barátsággal, a művészi élménynek kijáró tapssal per­cekig ünnepelte a lengyel főis­kolás fiatalokat, akik nemcsak kitűnő együttest jelentenek, de megismertették az egri közön­séget a kórusirodalom néhány olyan remekével, amelyet rit­kán vagy egyáltalán nem hall­hatunk. (f. a.) A Május 1. brigádtól a felső munkaszervezésig. Tapasztalatok a Gyöngyösi MÁV Váltó és líitérőgyártó Üzemi Vállalatnál FELETTÜNK daru kúszott félelmetes csikorgással, óriási terhet cipelve. Gépek zúgtak és a hangzavarba géppuska- szérűén kattogott bele távo­labbról a szegecselő. — Gyerünk a munkahelyre, ott csendesebb — hajolt a fü­lemhez Kiss János, a Gyön­gyösi MÁV Váltó és Kitérő- gyártó Üzemi Vállalatnál dol­gozó Május 1. szocialista bri­gád vezetője. A viszonylagos csend üditő- leg hatott, & a brigádot is együtt találtuk egy terjedel­mes vasláda körül topogva. Érdeklődő szemek kísérték Tóth László mozdulatait, amint gyors egymásutánban krétával írt számokat vetett egymás alá a szürke vaslapon, összeadás ... szorzás... osz­tás, és kétszeresen aláhúzva a végeredmény. — Hatszázhetvenegy óra ... — nézett körül diadalmasan Tóth László az emberek elége­dett arcán. — Szabadna tudnom, mit számolt most? — Azt, hogy hatszázötven óra alatt hatszázhetvenegy órának megfelelő munkát vé­geztünk. Rugalmas angol ki­térőket gyártunk. — Az előbb azt mondták, hogy akadozva megy a munka, mert a megmunkáló üzem nem adja folyamatosan a szükséges alkatrészeket, — for­dulok Kiss János brigádveze­tőhöz. — így is van! Nincs tartalék! Ha a megmunkáló üzem vala­mi váratlan üzemzavar miatt leáll, megakad a munka és tervszerűtlenül kapkodunk. Legalább háromnapi tartalék kellene. TEHÁT EGYÁLTALÁN nincs előregyártott tartalék. Ez a fő probléma, ami miatt gyakran parázs vita folyik _ a brigádvezető és, Henter Géza művezető között. A Május 1, brigád munkájáról Varga Lé­nává pérttitkár elismerően nyilatkozott, és a tavasz fo­lyamán nyerték el a szocialis­ta munkabrigád címet. — Ha a szerelőrészleg állan­dó anyaghiánnyal küzd, mi­ként tudták ennek ellenére 105 százalékra teljesíteni a tervü­ket. Nincs itt valami ellent­mondás? Pataki József, a brigád leg­öregebb tagja adta meg a vá­laszt. — A szervezéstől függetlenül „haveri” alapon intézzük. Csupán egy példát említek. A munkámhoz sínszegre volt szükség. A diszpécser elutasí­tott, hogy majd holnap. Sike­rült szereznem. Azután szól­tam egy ismerős fúrósnak, aki elkészítette a lyukakat. Hát így megy, kérem. A probléma tehát megvan. Csupán a pont hiányzik a vé­géről. Erre a műveletre pedig Kovácsik Endre gyárrészleg­vezető a legilletékesebb, ő is­meri e fontos terület összefo­nódó műszaki szálait. QldLülÍJ A tárgyalóteremből Kovácsi K. Jánost a vállalat álhipohon- derét, aki félt az erős nyári napsütéstől, ké­résére ősszel utálták be a balatoni, egész éven át nyitva tartó üdülőbe. És ezzel megkezdődött a por­tás mártíremsága. — Legyen szíves déli fekvésű szobát adni, — kérte Ková­csi. — Tessék, itt a földszint 12-es. Tíz perc múlva Ko­vácsi visszarohant a portáshoz. — Kérem, a szoba nem déli, hanem dél­keleti fekvésű. — Sajnálom, most nincs időnk az üdülőt megfordítani. — Ne tessék tréfál­ni. Biztosan van ki­mondottan déli fekvé­sű is. — Nincs, mert az építész 1893-ban, ami­kor azüdülő épült, nem gondolt erre. Ellen­ben van egy észak- nyugati fekvésű szo­ba. — Akkor kérem azt. Újabb tíz perc múlva ismét jelentke­zett: — Más szobát ké­rek, mert az ablak a dombra néz. Én a Balatont szeretném látni. — Tessék a föld­szint kilences. Adok iránytűt tzssék meg­győződni, hogy mi­lyen fekvésű. Kovácsi délben hő­mérőt tett a levesbe és visszaküldte: — Csak 22 fokos levest szabad ennem... Másnap már min­denki ismerte Ková­csit. aki az ebédlőben kinyitotta az ablakot, mert nem volt levegő, azután nyomban be­csukta, mert huzat volt, felgyújtotta az összes villanykörté­ket, mert homályos volt a terem, aztán eloltotta, mert a nagy világosság bántotta a szemét. Az ételt mosolyog­va tették eléje: — Tessék 21 fokos a borjúpörkölt... Eltelt három nap és Kovácsi ismét ké­réssel jelent meg a portásnál: | — Ma telihold van és pont az én ágyam­ra süt. — Tessék lehúzni a redőnyt. — Akkor nem jön be a levegő. — Adjak holdmen­tes szobát? — Ha lehet... Másnap újra ott ál­lott a portás előtt... — Hold-ügyben óhajt valamit? — kér­dezte mosolyogva. — Nem, hanem sze­retnék a második emeletre költözni. — Miért? — Most jutott eszembe, hogy az orvos tulajdonképpen magaslati levegőt ren­delt nekem... Palásti László kötöttük a mintegy 110 ezer mázsa szőlő átvételére, de pincegazdaságunk, — okulva az előző évek tapasztalatain, — 140 ezer mázsa feldolgozá­sára készült fel. Fennakadás lesz-e az át­vételnél? — Tisztában vagyunk azzal, hogy a szövetkezetekben most rengeteg munka van, ezért minimálisra akarjuk csökken­teni az átadási, várakozási időt. Ez az igyekezet csak úgy valósul meg, ha segítenek a szövetkezetek is. A szállítás­nál lesznek kisebb nehézségek, amelyek befolyásolják majd az átvételt is, de ezek elkerül­hetők véleményem szerint, ha a szövetkezetek megnövekedett szállítási kapacitásuk egy ré­szével segítik a szőlőszállítást, embereket adnak a vállalat járműveinek megrakásához és betartják a közös ütemtervet. Az idei termés nagyobb a tavalyinál, nagyobb erőfeszí­téseket követel a szüret, de gazdaságunk megnövekedett kapacitása lehetővé teszi az idei szüret zavartalan lebonyo­lítását — fejezte be nyilatko­zatát Dancz Pál. P. E. ürítjük a járművek szőlőszál­lítmányait és ezzel egyidejűleg biztosítjuk a horizontális pré­sek ff yamatos utántöltését is. Milyen termés várható? — A legutóbbi termésbecslé­sünk szerint a megyében 21 mázsa körüli szőlőtermés vár­ható holdanként. Az elmúlt hetekben előfordult esős idő­járás lerontotta a kitűnő termés- kilátásokat. Rothadást észlel­tünk, a kék szőlőknél színron­csolódás következett be. A mennyiséget az időjárás nem befolyásolta, az átvételnél azonban megakadályozzuk a minőségi romlást. Borászati szakembereink az átvételkor csak a megfelelően válogatott szőlő átvételét engedélyezik. Tavaly nem volt baj a mi­nőséggel, mert a szövetkezetek döntő többségében megértet­ték a pincegazdaság igényeit és így javult a borok minősé­ge. Az idén is elvárjuk a szö­vetkezetektől ezt a lelkiismere­tességet és akkor minden tekin­tetben jobbak lesznek a bo­rok, ismét öregbíteni tudjuk a megye történelmi borainak hír­nevét mind itthon, mind kül­földön. A szerződéseket már meg­Megyénk szőlős vidékein megkezdődött a szüret. A ház­táji gazdaságokban már egy hete szedik a szőlőt, szomba­ton és vasárnap pedig meg­kezdték a szüretet a Gyön­gyös vidéki termelőszövetkeze­tiekben is. Azzal a kéréssel kerestük fel Dancz Pált, az Eger—Gyön­gyösvidéki Állami Pincegazda­ság igazgatóját, mondja el, hogyan készültek fel az idei szőlőtermés fogadására, ho­gyan szervezték meg a szer­ződéses szőlő, a must és a bor átvételét, mit tettek azért, hogy a tavalyinál zök- kenőmentesebb és minőségi­leg jobb legyen a feldolgo­zás? — Pincegazdaságunkban fo­lyamatosan készültünk az idei ■ termés fogadására — vála­szolta a gazdaság igazgatója. — A múlt évi szőlő feldolgo­zása után, azonnal megkezd­tük az idei szőlő, must, bor át­vételének, feldolgozásának szervezési, műszaki, szállítási feladatainak kidolgozását, Egerben, a központi szőlőfel­dolgozó telepünket teljesen gépesítettük. Üj gépegysége­ket építettünk be, olyan tech­nológiát dolgoztunk ki, amely lehetővé teszi az egri bikavér és fehér fajták kifogástalan minőségi feldolgozását. A re­konstrukció nagy gondot je­lentett, mert a hatalmas gép­egységek csak júliusban érkez­tek meg. A műszakiak lelkiis­meretes munkát és időt nem kímélő igyekezete tette lehető­vé, hogy már üzemelésre Ké­szen áll a korszerű gépsor. Fokoztuk a feldolgozó üze­mek kapacitását is. Hevesen és Domoszlón új szőlőfeldolgo­zd telepet létesítettünk. Gyön­gyösön és környékén tovább javítottuk a feldolgozó techni­kát. Pincészeteinkben biztosí­tottuk a tárolóedényeket. Evek során tapasztaltuk, hogy az átvételkor dől el a majdani bor minősége. Időben tettünk intézkedéseket e téren is. Az átvételkor biztosítjuk a részrehajlástól mentes minősí­tést. Megfelelő mérőeszközök­kel felszerelt, képzett dolgozó­kat állítottunk ilyen helyekre. A laboratóriumunk állandóan segítségükre lesz. Csökkent­jük az átvétel időtartamát, ezért például Egerben nagy teljesítményű szippan tóval Megkezdődött a szüret Gyöngyösön napi 1500 mázsa szőlőt dolgoznak fel - 140 ezer mázsa szőlő feldolgozására készült fel az Eger-Gyöngyösvidéki Állami Pincegazdaság Betört a ruházati szaküzletbe: a bíróság kétévi és négyhónapi szabadságvesztésre ítélte -i Magánlaksértésért négyhónapi szabadságvesztés Korán őszülő, fiatalos kül­sejű ember. Hellyel kínál, és az íróasztalán lévő jegyzet­tömböt lapozza. — A kérdés: hogy mik okoz­zák a rossz anyagellátást? őszintén mondva örülök, hogy beszélhetek erről az áldatlan állapotról. Tömören: szervezé­si hiányosságok miatt nincs biztosítva a folyamatos bri­gádmunka. Van egy előregyár­tó gépes csoportunk, amelyek feladata lenne a szereléshez szükséges alkatrészekkel ellát­ni a szerelőcsoportokat. Még­pedig annyit kellene gyártani, hogy két-három hetes tartalé­kunk legyen raktáron, ahon­nan a brigádok naponta véte­lezhetnének. Jelenleg úgy áll a helyzet, hogy ami alkatrészt az éjszakás csoport készít, azt dolgozzák fel délelőttönként a szerelők. Ha a gépesek közül valaki megbetegszik, vagy sza­badságra megy, akkor hat sze­relő munka nélkül áll. És ha a nyersanyag nem érkezik pontos időben Diósgyőrből, a gépekre nem tudom azt prog­ramoztatni, ami éppen szük­séges. — Hogyan lehetne ezt meg­szüntetni? — HA AZ ALKATRÉSZEK termelését függetleníteni tud­nánk a szerelési munkálatok­tól. Ehhez pedig az alkatré­szek raktározása szükséges. De krónikus anyaghiányban is szenvedünk. Az igényelt anya­gok általában a tárgyhónap húszadika körül érkeznek meg. Azután hajrá! Az anyag­osztály - bár nem szeretek más terület felé bírálni — hi­básan tervezte az éves anyag­megrendelést. De akad még más hiba is az én nézetem szerint. A kezdeti hat-hétféle gyártmánnyal szemben ma hetvenfélét gyártunk. Egyszó­val: az irányítási módszerek nem fejlődtek a feladatokhoz. Most néhány pillanatig gon­dolkozik, mintha mérlegelné gondolatait, majd rám néz. — Mutatnék valamit, de te­gye el a jegyzettömböt. Engedelmeskedtem. De el­határoztam, hogy szavait mé­lyen elraktározom emlékeze­temben. Íróasztalának alsó fiókjából két darab elfűrészelt sinprofilt vett elő, amelyeket egymás fö­lé illesztett. Pontosan fedték egymást. Majd az egyiket megfordította és megismételte az előbbi műveletet. A két sínkorona között közel egy cen­ti méteres eltérés mutatkozott. — Hibás hengerlés... ebből a tavasz folyamán ötszáz ton­nát kaptunk Diósgyőrből. Még ma is ezzel dolgozunk. És a hibák egy része erre vezethető vissza. A váltókat tizedmili- métemyi pontossággal készít­jük. Képzelje él, mit jelent pontos munkadarabot előállí­tani ebből a selejtnek mond­ható anyagból. Köszörülni, csi­szolni kell. Nincs teljesítmény, pedig a munkaórák ezreit emészti fel feleslegesen. — Tudnak erről az illetéke­sek? — Szóltam a főmérnöknek; A vállát ‘ vonogatta és azt kér­dezte, hogy mit tehetünk. Mentem az igazgatóhoz, ö ar­ra hivatkozott, hogy ne szól­junk, mert a Diósgyőrrel fenn­tartott jó viszonyra máskor is szükség lehet. De voltak itt Diósgyőrből is. Elismerték a hibás hengerlést, ám semmi­féle segítséget nem adtaik. ÍME a problémasoro­zat vége, amelynek,szálai a Május 1. brigádnál fejeződtek be, ám a vállalatvezetőségen keresztül Diósgyőrig gom bo­lyodnak. Az anyagellátás és a munkaszervezés furcsaságain sürgősen változtatni kell. Kö­zös erővel, jobb együttműkö­déssel, de semmi esetre sem a hibák elhallgatásával. Laczik János Huszonkét éves fiatalember áll_a bíróság előtt. És nem az első esetben: 1961 őszén tár­saival a Selypi Cukorgyár kantinjába tört be és meg­dézsmálta a termelőszövekezet kukoricagóréját is. Ezekért a cselekményekért akkor másfél évi szabadságvesztésre ítélték. A börtönből való feltételes szabadulása után egyik barát­jával Petőfibányán italozott, majd Lőrinci községben, és ittas állapotban elhatározta, hogy betör a földművesszövet­kezet ruházati szaküzletébe. Az éjszaka leple alatt tervét végrehajtotta. Először a külső ajtót biztosító keresztvasat szakította ki az ajtófélfából, majd könyökével betörte a belső ajtó egyik ablakszemét, s a nyíláson az üzlethelyiségbe hatolt. Egy bőröndöt vett ma­gához, azt megpakolta ruha­neművel, cipővel és bizsuáru­val, s ugyanazon az úton távo­zott, amerre az üzletbe jutott. Felkereste egyik ismerősét s a lopott holmit annak padlásán rejtette el. Reggel, amikor rá­döbbent cselekménye súlyára, — hogy a rendőrség fel ne fe­dezze — megszökött a község­ből s napokon keresztül a kör­nyező dombokon bujdosott, míg végül a rendőrség letar­tóztatta. A hatvani járásbíróság Silkó János bűnösségét társadalmi tulajdon sérelmére, lopással visszaesőként elkövetett bűn­tettben állapította meg, s fő büntetésül két évi és négy hó­napi szabadságvesztésre, mel­lékbüntetésül a közügyek gya­korlásától három évi időtar­tamra való eltiltásra ítélte. Az ítélet jogerős. * P. I.-né hatvani lakos 1963 április 18-ika óta három kis­korú gyermekével törvényesen különváltan él férjétől. P. I. azonban gyakran megjelenik az esti órákban volt felesége lakásánál, rendszerint ittas állapotban, s ilyenkor minden­nek elkiabálja az asszonyt, sértegeti, rágalmazza, s nem­egyszer már az ablakokat is betörte. Egyik alkalommal este 9 óra tájban újra felkereste volt fe­leségét, aki észrevéve közeled­tét, bezárta a kaput, majd gyermekeivel a házba mene­kült. P. I. azonban a kaput be­rúgta, behatolt az udvarra, be­verte az ablakokat, s szitkozó- dásaival még a környék lako­sait is súlyosan sértette, és többszöri felszólítás ellenére sem volt hajlandó távozni. Volt felesége feljelentést tett, amelyben kérte az izgága ember büntetőjogi felelősségre vonását. A tárgyalás előtt a járásbíróság folyosóján P. I. ismét szidalmazta volt felesé­gét. A járásbíróság magánlaksér­tés bűntettében állapította meg bűnösségét, s jogerősen négv hónapi szabadságvesztés­re ítélte. (rj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents