Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-02 / 179. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 2., péntek p Uí a tetőre... A>W\/WWWW^1A^A^A^\/WV/VA^/WWWWVVWWWW voltak a vásárlók. Értesüléseink szerint paradicsomból 50Ü uborkából 440, zöldpaprikából 80 vagonnal, étkezési tökből 480, sárgadinnyéből 80, görögdinnyéből pedig 28 vagonnal vásároltak fel megyénk szövetkezeteiből. Málnából 27, kajsziból pedig 210 vagon árut vittek el a szövetkezetekből. Négy napja a felvásárlás újabb gyümölccsel gazdagodott: megjelent a legkorábban érő szőlő, a Csabagyöngye. A hét végéig 120—130 mázsa szőlő értékesítésére lehet számítani. Ez a mennyiség azonban a jövő héten ugrásszerűen megemelkedik majd. Röviden még arról is hírt kell adnunk, hogy gazdaságainknak ebben az évben sikerült nagyobb mennyiségű szálas takarmányt betakarítaniuk. A szálas takarmány biztosítottnak látszik az állatok téli kiteleltetéséhez, de nem szabad lemondanunk a silóról sem, amelynek készítéséhez, betakarításához már szórványosan hozzáfogtak a termelőszövetkezetek. — f. i.— adásért badságvesztés utcán hazafelé igyekezett, Zelnik András az egyik villanyoszlop mögött állt, majd elindult feléjük és amikor Fekete József edhaladt mellette, hátulról ököllel leütötte a mit sem sejtő Fekete Józsefet, áld a földre zuhant, állkapocscsonttörést szenvedett és elvesztette eszméletét. Sérülései nyolc napon tűi gyógyultak. Zelnik András a tárgyaláson azzal védekezett, hogy tévedésben volt, amikor Fekete Józsefet leütötte. A járásbíróság a különböző erő- ; szakos cselekmények miatt ; már többszörösen elítélt 38 éves bányász bűnösségét súlyos testisértés bűntettében állapította meg és öthónapi . végrehajtható szabadságvesztésre ítélte. Mivel ezt az újabb cselekményét a korábban kiszabott, de próbaidőre feltételesen felfüggesztett büntetésének próbaideje letelte előtt követte el, ezért a járás- bíróság elrendelte a korábban kiszabott egyévi szabadságvesztés végrehajtását is. Az Ítélet ellen vádlott és védője fellebbezést jelentett be enyhítésért, fr) I Életveszélyben a 333-as utasai 16 óra 07 perc. — Saipó* tarján felől személyvonat érkezik. A száma 333. Bejárati vágánya a harmadik. — Mellette áll a Miskolc felé közlekedő vonat. Az elsőre Füzesabony felől hosszú, szinte végeláthatatlan, villanymozdonnyal vontatott teher- szerelvény fut be, meg sem áll, csak átsuhan az állomáson, mintha a lillafüredi expressz lenne. Az utasok éppen leszálltak a salgótarjániról, sok-sok gyerek is van közöttük. Akik sietnek, megkerülik a második vágányon álló szerelvényt, s az utolsó pillanatban torpannak visz- sza a tehervonat láttán. — Az állomás hangszórója néma marad, nem figyelmeztet a veszélyre. Kétségbeesett édesanyák rántják visz- sza a gyermekeket. Ilyenkor arra hivatkozik az illetékes, nincs villanyáram, nem tudja működtetni a hangszórót. — Akkor miért nem állítanak a veszélyes vágány mellé embereket, akik megóvhatják utasainkat az életveszélytől? Veszélyes már maga az t körülmény is, hogy olyankor engednek át szerelvényt, j amikor sok száz utas akar \ leszáüni a vonatról. S j te* területek tarló- és nyári mélyszántásához, valamint istálló — és műtrágyázásához is. A több mint 3000 hold trágyázott területen kívül a gépek 25 ezer hold tarlót is felszántottak sekély- és mélyszántásban. Hegyvidékeinken különösen a Mátra alján és az egri dombokon ezekben a napokban továbbra is a szőlő ápolása jelenti a legnagyobb munkát. Szőlős termelőszövetkezeteink a szőlő harmadik kapálását 75 százalékban, harmadik kötözését pedig 90 százalékban fejezték be. Ugyanakkor gondot fordítottak az új telepítések talajelőkészítésére is. Eddig a telepítésre szánt terület 40 százalékát forgatták fel a gépek. A szövetkezeti tagok egy része most is, mint az elmúlt hetek folyamán a zöldség, — és gyümölcs szedésével, értékesítésévei van elfoglalva. Tegnapig megyénk gazdaságaiból 210 ezer mázsa zöldséget és gyümölcsöt vásároltak fel a felvásárlók. Jelentős tételben a MÉK és a konzervgyárak 4 tárgyalóteremből: Orvtám öt hónap szál Zelnik András rózsaszant- mártoni nyugdíjas bányász nem az első esetben került már a vádlottak padjára. Súlyos testi sértésért először pénzbüntetést kapott, majd hatósági közeg ellem erőszak miatt 5 hónapi javító-nevelő munkára ítélték, 10 százalékos bércsökkentés mellett. 1961- ben súlyos testi sértést okozó élet, és testi épség veszélyeztetése miatt egyévi felfüggesztett szabadságvesztést és 1000 forint mellékbüntetést szabott ki vele szemben a hatvani járásbíróság. Zelnik András rendezetlen családi körülmények között élt. Feleségével életközösségét megszakította és akkor, amikor a házassági kapcsolatot érzelmi vonalon a maga részéről felszámolta, történt az újabb bűntett, amelyért a bíróság most vonta felelősségre. Tudomást szerzett arról, hogy felesége más férfival ismerkedett meg és amikor 1963. február 9-én Fekete József apci lakos, aki a vádlott feleségének szüleit kereste fel rózsaszentmártoni lakásukon, majd annak húgánál megtekintve a televízió műsorát, a késő esti órákban Zelniknével és annak tízéves kisfiával az szemrehányó tekintetét, s bosszúsan felállók, elköszönök. Szabari Kálmán az illem kedvéért mentegetőzik egy kicsit: „Tudja, én hivattam ide, nekem van szükségem rá” — nyújt kezet az ajtóban. — Ebből sem lesz riport — bosszankodom magamban, amikor a poros úton elindulok az állomás felé. — Igaz, nem mondta az öreg, hogy az ő élete egy kész regény, — még csak egy riportra sem futotta belőle... El is felejtettem már az esetet, a káli kirándulási, a fontoskodó idegenre sem mérgelődtem már, amikor a napokban levelet hozott a postás. Szabari Kálmán küldte, úgymond, „néhány dolgot tévesen közöltem”. Mert „nem Mialuban volt az a hatalmas ütközet, ahol fogságba estem, hanem Tamáséiban, és a csehszlovák fehéreket Szibériában Gajda tábornok vezényelte.” Ezt a két esetet helyesbítse, mert így áll, nem úgy, amint szóval mondtam. „Nekem pedig lelkifurdalásom van, mert nem is emlékszem, mit is mondott ő Gajda helyett, mit is kellene helyesbítenem”. — Talán így figyelmeztetett: „Ate csináljon problémát az én regényemből, megírom én azt magam is, — de előbb leélek belőle annyit, amennyit még lehet...” l , , kxa-jczár Megyénkben negyedik hete folyik az aratás. A közös gazdaságok egy része már befejezte e munkát, de a legtöbb termelőszövetkezetben még a legnagyobb feladatot a kalászosok betakarítása jelenti. A megyei tanács mezőgazdasági osztályától nyert értesüléseink szerint megyénkben a kalászosoknak mintegy 80—85 százalékát sikerült a gazdaságoknak betakarítaniuk. Az elmúlt hét végi és az e hét eleji esőzések akadályozták az aratást, de jól jött a kapásokra, éppen ezért kisebb lemaradásról beszélhetünk, és augusztus 10-e előtt nem várhatjuk megyénkben az aratás befejezését. A szövetkezetek a búzát 51 000 holdról vágták le, a rozsot 74 százalékban, a tavaszi árpát 87 százalékban, a zabot pedig 50 százalékban takarították be az elmúlt hetek folyamán. A kalászosok vágása mellett a hordás és a cséplés is nagy feladatot jelent a szövetkezeteknek. Ez ideig a hordás 51 százalékban, a cséplés pedig 55—60 százalékban lett elvégezve. A kalászosok cséplésé- nek befejezése előreláthatóan csupán néhány nappal haladja majd túl az aratás befejezésének dátumát. Várható, hogy augusztus 15-re a megye valamennyi közös gazdaságában túl lesznek az idei aratási és cséplési feladatokon. Itt kell megjegyeznünk, hogy az aratási munkákkal egy időben fogtak hozzá a gépállomási és termelőszövetkezeti traktorosok a levágott Jelenté9 a földekrőlt Az eső akadályozta az aratást — Gyorsítani kell a szántást — 210000 mázsa zöldséget és gyümölcsöt vásároltak fel — Megkezdték a siló készítését a megye termelőszövetkezetei Kotrók, hegjbontó «épek, úthenger a Bélkőn ■ w , lőtt — él is vitték; hoztak egy dózert .is, aztán ugyancsak arra a sorsra jutott, mint a bagger — elvitték. Persze, az Ütés Vasútépítő Vállalat kényszerhelyzetben van, saját tulajdonú gépe kevés, a legtöbbet más cégektől bérli. S mert minden vállalatnak kedvesebb az édes gyermeke, a saját munkája, olyan gépet lök oda az út- és vasútépítőknek, ami neki nem kell. Pedig egyórás használatért 2—300 forintokat számolnak le más asztalára. Két alternatíva A jövő év április végéig kell átadni rendeltetésének a bélkői utat. Az út fontos: a régi bánya működését csak ideiglenesen hosszabbították meg a „bányakapitányságon”, mert a kőfal magassága már majd ötszörösen „nőtte’ túl a megengedett határt; így a Bélkő tetején kell új bányát nyitni, amely elláthatja a cementgyárat. Ezért építik a 2800 méternyi utat. — Bizonytalanná teszi munkánkat, hogy az út végleges nyomvonalát a tervezők még nem határozták meg. Két alternatíva között kellene végre választani. Körös-körül erdő, sziklás hegyormok, szakadékot rejtő horhosok. S itt, a tengerszint felett 6—700 méteren is rek- kenő hőség verejtékezted az embert, a nap tüzes sugarait sokszorosan visszaverik a fehér kövek, kőtömbök. S az útépítők, mint elszánt alpinisták, egyre feljebb és feljebb kapaszkodnak a Bélkő vállán. Pataky Dezső kérdeztem. — Igaz, hogy az első negyedben teljesítették tervüket, de csak pénzügyileg. Látszatra mindez igaz. 1700 méteres szakaszon végezték el a földmunkákat, s hátrahagytak két hajtűkanyart. Nem a könnyebbség kedvéért, hanem egyszerűen azért, mert nem akarjuk nyakunkba az esőt — mondja Rédei építésvezető. — A talaj márgás, agyagos, süppedős. ha esőt kap, vége a munkáknak. S míg az esős időszak be nem köszönt, készen akarunk lenni a földmunkával a kőburkolattal. A sziklákkal bajlódhatunk akkor is, ha eső esik vagy hó hull... a szikla nem olyan mint a föld, az nem puhul. Az igazság kedvéért meg kell mondani: a szikla-munkával sem várnak az esőzésig. Két helyen — 1250 méternél és 1720-nál — hajtűkanyarokat vájnak a sziklába; a kövekről visszaverődő hőség ellenére is nagy lendülettel dolgoznak a markolók, s ma már a robbantásokat is elkezdték. 4200— 4500 köbméter sziklával kell megbirkózniuk az embereknek. Roncstemető a hegyoldalban Ha megfelelő és jó gépeik lennének: két hétig tartana ez a bírok. De jó és megfelelő gépeik nincsenek. — Egy kisrakodó-símító, két kisebb hegybontó gép, két kompresszor, két dömper és egy úthenger. Ennyi a parkunk — mondja az építésvezető. Roncstelep — így mondják a bélapátfalviak a gépekre, s bizony igazuk van. Hoztak ide egy baggert, rossz volt, amikor megérkezett, javítgatták, pár napig dolgozott, aztán bedögKörös-körül erdő, sziklás hegyormok, szakadékot rejtő horhosok. A meredek, kemény formákat buggyantó, lépcsőzetesen emelkedő, irdatlan kőfalakról detonációk hullámgyűrűi csapnak fülünkbe: az ember robbantja a hegyet! Száz méterekkel odább a sze- lídebb lejtésű nyugati oldalakon, fák zöldje között — motorok, olaj- és benzinfüstje száll kéken, barnán — szokatlanabb zajok fogadnak: kotrók és hegy bontó gépek hasítják az erdei humuszt. Sziklába vájt hajtőkanyarok Mint elszánt alpinisták — útépítők törnek feljebb és feljebb a Bélkő vállán. Az ÉM Üt- és Vasútépítő Vállalat munkásai 2800 méternyi utat vágnak, fel a Bélkő tetejére. A veterán, 68 éves, ősz hajú építésvezető, Rédei László, 1920 óta megépített már 4—500 kilométernyi utat, vasutat, számtalan hidat; Százhalombattáról, a nagy építkezésről, gondtalan nyugdíjból érkezett ide, sóhajtva törli verejtékező homlokát: — Ilyen helyen én még utat nem építettem, de mások sem ebben az országban. Praxisomban ez a legnehezebb. Április kilencedikén kezdtük a munkát, de ne hitetlenkedjen, 70 centis fagyot vertünk fel, ott lejjebb, az út elején. Az ala- gútban pedig — mert a régi alagútban is dolgozunk, bővítjük, szélesítjük — még májusban is találtunk havat. Ügy kellett kirobbantani... — Aggódunk az út miatt — mondották a Bélapátfalvi Cementgyárban, amikor a hegymászó túra előtt az útépítésről Tizennégymilliós ügyről tárgyaltak és újabb erőfeszítéseket tesznek az építkezések kommunistái — Becsületbeli kötelességünk, hogy a téli adósságot törlesszük. A vállalat vezetősége rendkívüli intézkedési tervet dolgozott ki. Engedjék meg, hogy ezt ismertessem — mondotta Liptai Sándor, az ÉM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalat pártbizottságának titkára. Az építkezések kommunistái, műszakiak és munkások, egriek és gyöngyösiek érezték a taggyűlés fontosságát. Ezt nemcsak a megjelentek száma, hanem a feszült érdeklődés is igazolta. Melyik építkezésen mit kell tenni, hogyan lehetne meggyorsítani a munkát, milyen munkáért ki a felelős,^ mit szándékozik a vállalat ve-v zetősége tenni és mit kér aj munkásoktól, mit vár a; kommunistáktól? Erről szólt a 5 párttitkár. < Aztán a munkások, a válla-J lat kommunistái mondták_ éli véleményeiket. Dobó Jánosi kőműves szóvá tette, hogy) *z olajipari munkások egri la-< kásépítkezósén hiányoznak az^ ajtók, ablakok. Úgy tudja,« azok elkészültek. Gondoskod-J janak a szállításról. Az épít-< kezésék vezetői jobb munka-* szervezéssel, a szállítások ész-< szerűbb megszervezésévelj gondosabb anyggelőkészítés-^ sei segítsék a munkások igye-c kezetét. Csak így hozhatják bej a 14 milliós lemaradást. \ — Kevés a gépünk és a ki-í adott meszelőgépek is rosszak.« Javítsák meg azokat, hogyj két kezünk munkáját gépek- \ kel segítsük — hangoztatta* Gyetvai Súndor festő. HusztiJ József nyugdíjas kőműves há-í rom társával együtt vállalta,* hogy újra szerszámot vesznek« kezükbe és törlesztenek a télij adósságból. Ifj. Kovács And-< rás ígéretet tett, hogy a Mű-' emlék Felügyelőség munkásai-< ból brigádot szervez a szabad1 szombati és a vasárnapi mű-* szakok segítésére. Debreczeny* László főépítósvezető kifejtet-, te, hogy teljes mértékben' egyetért az intézkedési terv-] vei. Arra kért minden dolgo-« sót, hogy a menet közben elő-] élló gátló körülményre azon-] BaKhívják fel a műszakiak,' vagy a pártvezetőség figyelmét, hogy közös erővel leküzdjék az akadályokat. Több dolgozó elmondotta, hogy az intézkedési tervre már korábban szükség lett volna, akkor szervezettebben és főleg hamarább nekiláttak volna a munkához. Bodó József alapszervi párttitkár és Garami András igazgató köszönetét mondott azoknak, akik eddig példát mutattak, szombaton és vasárnap is dolgoztak. További erőfeszítésekre, a munkásak és vezetők összefogására van szükség, hogy becsülettel teljesítse éves tervét megyénk építőipara. Készül a gyöngyösi Állami Aruház kirakata. Hagymási János dekoratőr ízléses kirakatot készít a fürdőruhákból. Ilyen kánikulában bizonyára szívesebben strandolna ö is. Nem kész regény . *. nalban lerángatta őket á priccsekről, akit ő a katonák, a posztok szeme láttára, (a katonák bátorító szemhunyorgatá- sától bátorítva) dobott ki a lágerből. — Utazás? — 1914-ben kezdődött, s hat évig tartott, amíg megkerülve a fél világot, hazaértem. Mi történt velem ezalatt? Megtanultam három nyelvet: tolmácsoltam, németek, oroszok és törökök között, s japánul is értek. És képeket vesz elő — ő festette őket. Rámutat az egyikre: — Ez az a japán gőzös, amelyikkel elindultunk Vlagyivosztokból. Oszaka előtt elsüllyedt. A fedélzetén emberek utaztak, az aljára salétromot raktak, — és a salétrom kigyulladt... A lassan vastagodó kék lángok a tenger közepén csaptak ki a hajóból. Mesélni kezdi, hogyan gyulladt ki a gőzös, amikor éppen kopogtatnak a ház ajtaján. Fiatal, harminc év körüli férfi lép be, vidékről jött. — Hivatott, igaz? Maga küldte az ajánlott levelet? — mondja az adjonisten után, és várja is, hogy a gazda azonnal elkiildje a zavarlcolódó újságírót. De a gazda még tartóztat, igaz, nem sokáig. Negyedóráig állom az-idegea — Utazás? — mosolyodik el, mert neki (érdekes), soha nem jutott eszébe, hogy utazás lenne a hatalmas út — ki az első világháborús orosz frontra, a . Csendes-óceán-parti hadifo- • golytáborba, munka Vlagyivosztokban, Habarovszkban, a Szachalin-szigeten, hajóval vissza Szöulba, Sanghajba, Szingapúrba, Kolombóba, majd i Aden, Szuez, Ciprus mellett vezetett a nagy út Marseilles- ig, s onnan vonattal haza. — Utazás? — furcsán iróni- kus ez a mosoly, mert a szibériai hidegben fogát veszteti ajkak nem engedelmeskednek neki. És beszél az „utazásról”: Városneveket mond, faluneveket, parancsnokokat emleget, tolmácsokat, tanítónőket és tengerészeket, az Amúr-parti fogolytábor gyötrelmeit, a korrupt építészet űzelmeit, s emlékezik. a nagy forradalom hullámaira, amelyek a szárazföld felől érték el az óceán partjait. — Itt a naplóm — veszi elő az egyik bőrkötésű füzetet. (Vagy két tucatnyi sorakozik a polcon) és megmutatja önmagát, jól emlékezett, csakugyan Krasznopolszkinak hívták azt a lengyel száműzöttct, aki eipanamázta a foglyok ételmét, ruháját, aki már htrj< Nem számoltam meg, hogy í hányszor hallottam már ezt az \öt szót: „Az én életem kész re- S gény”. Volt, aki megfáradtán, e] keserűen gondolt élete viszon- \ tagságaira, volt, aki büszkén ? emlékezett fordulatokban gaz- <dag életére, és volt, akinek 5eseménytelen, szürke évek so- \rakoztak a háta mögött, min- Sdennapos gondokkal, aprócska < harcokkal, de ezeket hatalmasára növesztette, duzzasztotta az ? önmaga fontosságába vetett hit S lencséje. c És egy kicsit kellemetlenül i is éreztem magam ilyenkor, ? tudtam, hogy egyáltalán nincs 5 kész a regény, s „ő” esetleg ar- <ra vár, hogy én „készítsem” \el, s ilyenkor csalódást kellett ? okoznom neki... ? Szabari Kálmán hetvenhat c éves káli lakos, nyugalmazott i takarékpénztári altiszt, talán \ senkinek sem mondta az éledtéről, hogy kész regény, mert < maga tudja leginkább, hogy \„nem kész”, hiszen ő maga ír- ? ja — tizenkét éves kora óta. A ■S kisdiákos gömbölyű betűkkel ■5 telerótt füzetek, a naplók lappjai már'megsárgultak, a tinta S dohány színűvé barnult, a bete tűk azóta máshogy kapaszkodónak egymásba, a tavaszi ára- i\dásról szóló fejezetek már a -S tragédia, a pusztulás ellenére -\lehiggadtabbak, nyugodtabbak, -%kiegyensúlyozottabbak, mint a -i negyven évvel ezelőtti u/tazá- ,? sairól szóló részletek.
