Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-14 / 189. szám
4 NEPÜJSAG 1963 augusztus 14., szerda A kormánynak kicsi a holtjátéka . . . ...ÉS EZ A JÓ! Tanúm rá a sofőr arca, amikor az indulás előtti próbánál szinte játékosan ránt egyet a volánon és az aipró mozdulat után mintha elevenbe vágna az áttételes vas — érzi, hogy fog a kormány. Ekkor látszik a gépkocsivezető szája szegletén az elégedett mosoly, amelynek hasonmását véltem felfedezni Kivés József párttit'kár arcán, mikor pártszervezetének felelősségteljes munkájáról kezdett beszélni. Aztán a titkárkodás nehezéről. Könnyű eltalálni ... igen, aiz emberekről szólt, ezúttal a nehezebb esetekről, mintegy érzékeltetve: milyen értő kézzel kell fogni a kormányt a pártszervezet vezetőinek, hogy húsba ne marjon az óvatlan mozdulat, mert akkor hónapokra, évekre „elromlik” egy-egy ember. Pedig olyan kis pártszervezetnél, mint a parádi, nagy szükség van minden kommunistára. — A legnagyobb érvágást a sértődöttek okozzák, — kezdi a nehezén a párttitkár. — Sok idő kell, amíg a vezetőséggel együtt be tudjuk bizonyítani: nem a párt politikájában, hanem annak rossz alkalmazásában, vagy éppen a sértődöttekben a hiba. S bizonyításképp eseteket citál. — Van itt egy fiatalember, Tóth B. János. Ügy indult az életnek, hogy majd ő megmutatja ... Szakmát tanult. A hadseregben Jett párttag. És most... — visszaküldte a tagkönyvét, minden magyarázat nélkül. „No, titkár ... most taposhatsz a fékre” — mondtam, amikor a fiókba zártam tagkönyvét Ki kéül zámfi, — ez világos. Aid ilyen könnyen megválik a tagkönyvétől, nem méltó a párttagságra. De miért küldte vissza? Ezt akarják tisztázni elsőnek, s azt, miként jutott idáig ez a 27 éves ember, hogy családi élete kuszáit, munkahelyét otthagyja, taggyűlésre nem jár, tagdíjat sem fizet. Miért került mindennel szembe, amelyet eddig hitt és dolgozott érte. Az apja azt mondja, „egy asszony miatt!” Hallgatjuk a hosszú meditációt, de hirtedenében még jó tanácsira sem futja együttérzésünkből Könyvtári statisztika 356 ezer könyv Tízezer olvasó a gyöngyösi járásban Elmúlt az 1962—63-as népművelési évad, a művelődési osztályokon, kultúrházakban, könyvtárakban most készítik a számvetést: mit végeztek a legutóbbi tíz hónap alatt. A megyei, városi, járási és községi könyvtárak vezetői impozáns eredményekről számolhatnak be: 1963 június végére 356.257-re emelkedett könyv- állományuk, s így majdnem százezerrel több könyv sorakozik a könyvtári polcokon, mint egy évvel ezelőtt, s Heves megyében ezer lakosra 1021 könyv jut. A legjobb a könyvellátás természetesen az egri megyei könyvtárban (hatvanegy és félezer könyvet biztosítanak az olvasóknak), — itt már ezerhatszáz kötet jut ezer lakosra. A gyarapodás viszont a pétervásári járásban a legszembetűnőbb: ebben a járásban a könyvek ötvenhat százalékát, az elmúlt hónapokban vásárolták, így a huszonhárom község könyvtárában jelenleg negyvennégyezer kötet található. A könyvek iránti érdeklődés Í9 legjobban ebben a járásban növekedett: az utolsó negyedévben huszonegy és félezer kötetet kölcsönöztek a járás könyvtáraiban, harminckilenc százalékkal többet, mint egy évvel ezelőtt. A legnépszerűbbek viszont a gyöngyösi járás könyvtárai voltak: a huszonhárom község könyvtárának 75.328 kötetes állományából 75.154 kötetet kölcsönöztek. Ugyanakkor jelentősen csökkent a művelődési autó könyvtárának forgalma, — több mint huszonnyolc száza-' lókkal. A csökkenésnek az a magyarázata, hogy állandóan apad a tanyák lakossága, s ezért a művelődési autó a közeljövőben „áttér” a tanyák látogatásáról a munkásszállá-' sok ellátására. A legtöbb olvasó természetesen a legnagyobb könyvtárba, a megyei könyvtárba iratkozott be. Itt négyezer olvasóról beszél a statisztika, tíz százalékkal többről, mint egy évvel ezelőtt. Ennél nagyobb mérvű az emelkedés az egri és a füzesabonyi járásban: ezekben 29—29 százalékkal, mintegy kétezemégyszáz- zal többen iratkoztak be, mint tavaly. A legmérsékeltebb a fejlődés a hevesi járásban, ahol csak 2,6 százalékos növekedésről számol be a statisztika. (ki) A gyöngyösi Mátravasút a nyári hónapokban az úttörők egyik öröme. Nehéz lenne eldönteni, ki örül jobban a vasútnak, az, akit felszállít a hegyekbe, vagy az, aki „dolgozik” rajta. (Foto: Kiss Béla) MINIATŰRÖK — nyári csillámok NYARALÁS — Milyen érdekes ez a nyaralás! Mindnyájan nyáron akarunk nyaralni, kivéve a vállalati üdülőjegy kiosztót, aki a téli nyaralásra esküdözik... ★ LÁMPALÁZ Hölgy ismerősöm lázas örömmel újságolja: — Statisztálok a szegedi Szabadtéri Játékokon! — Nehéz színésznek lenni? — Igen. Állandóan izgulok és lámpalázam van, pedig néma statiszta vagyok ... ★ LESZERELÉS — Leszereltem Ludvacse- ket! — Te, a kis szürke ember, a nagy, hatalmas főnököt? — Igen. A futball-mérkő- zésen. ★ TEHETSÉGEK Az író (akinek már többször szerepelt a neve a Ludas Matyi „sajnos” rovatában) — haraggal robban a sörkimérőre: — Hab helyett, ha azonnal nem mér sört a pohárba, vezércikket írok magáról a Ludas Mafyinak. Azt biztos leközlik! Sörkimérő: — Inkább megkímélem a szerkesztőt... ★ „BEJÁRATÁS’1 — Luxus márkát vettem! — újságolja valaki az ismerősének. — Nagyszerűi — ujjong az ismerős. Mikor próbálhatjuk ki? — A bejáratás után. — És mondd, mit fogyaszt kilométerenként? — Kilométerenként?? Semmit. Abszolúte semmit örökíró töltőtollat vettem... ★ VONAT A laktanya udvara mellett gyorsvonat robog el. A kiskatona félsőhajt: — Ezt a vonatot is lekéstem... — Simon — 1él färäkfA&kwv W RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL A pálinkamérésnek kora reggel négy órakor nyitva kellett lennie, 'mivel a szőlőmunkások ilyenkor mentek csapatostól a szőlőhegyre és be is tértek egy-egy féldecire. Fél hat tájban a lemezgyári munkások jelentkeztek, azok hat órára jártak dolgozni. A hajnali vendégeket a nagybácsi, Benedek István szolgálta ki, a később jövőket pedig Ilonka. A munka kezdeti ügyetlenségei közben a pohártörésért sem haragudott úgy a nagybácsi, mint amikor meglátta, hogy a decis pohár a vonalnál feljebb van rummal, szUvóriummal, vagy rosztopcsinnal. Ez volt a legnagyobb mérge. Este, akármilyen későn tért haza a szőlőből, még bement a boltba, illetve bekészítette a kamrába a már előbb megkevert pálinkát. Hogy mit csinált és hogyan csinálta, az üzleti titok volt, nem árulta el ? senkinek. Mindamellett a parasztok szerették pálinkáját, mert erős volt. Dél felé már csappant a kimérésben a dolog, és délután — szombat kivételével — nem is nyitottak ki. Szombat az más. Akkor lehetett legjobban keresni. Szombaton délután - volt a gyárban a fizetés, sok volt a fürdőkben is a vendég, akik fürdés után ellepték a Remény utcai kocsit ■enedekék kezdetben elégedettek os türelmesek voltak. Ügy gondolták, hogy az erős, fiatal leány mindent .elvégez majd. Reggelenként kinyitotta szobája ablakát, szellőztetett. Friss virágot tett a vázákba, ágyát megvetette, és fél hatra pontosan ott volt a kimérésben. Eleinte félénken, ké- _ sőbb az arcokat, a mindennapos vendégeket megismerve, elmúltak szorongó érzései és csendes mosolygással szolgálta ki a vendégeket. Bene- • dek megelégedett. Benedekné néha kifakadt, különösen, ha eöörtítt egy pohár, vagy Ilonka elégette a húst, férje ilyenkor leintette: Nincs a világon sem olyan idegen, akire rá lehetne bízni a kasszát... Ilonka a vitákról nem tudott Gépiesen végezte betanult dolgát. Egy esztendő múltán Benedek már csak az italok bekészítésére ment be a kimérésbe. Vagy télen, amikor felesége egészségi állapota rosszabbodott, amikor Ilonka ápolta, s nem jutott ideje a kimérésben a kiszolgálásra. Benedekné akkor szerette meg Ilonkát, amikor kitartó és hűséges ápolóját ismerte meg benne. Éjjelnappal ott ült az ágya mellett és leste minden szavát. Éjjeleket átvirrasztott, mosdatta, fésülte. Ilonkából annyi szeretet áradt a beteg asszonyra, amennyit csak egy ilyen álmodozó, az élettől távol álló és az életet „nem élő” leány adhat, akiben a jóság veleszületett természetesség. Két esztendeig ápolta nagynéniét. Benedekné telve van megelégedéssel és nem fukarkodik a dicsérő és elismerő szavakkal sem. „Mi lenne velünk, ha Ilonka nem volna itt?” — mondogatja férjének és ismerőseinek. Benedekné halála után Banka nyakába szakadt az egész háztartás és a pálinkamérés minden gondja. ★ KSs emeletes, barokk ház Egerben, a Vadósfrutea 1, sz. epédet A bűvös, vastagfalú udvari rész árkádos, családi háznak épült a XVIII. század elején. Építtetője nyilván görög vagy rác kereskedő. A németek mellett a város vagyonos osztályát a rácok képviselték. (A vár alatt, a mai Dobó utca helyén húzódott a Német utca.) Az alacsony ajtókon erős, különböző kulcsokkal nyitható zárak. Ki is tudná azt most megmondani, hogy hányszor cserélt ez a kis, nyugodalmas ház az eldugott, vár alatti Vadász utcában gazdát az elmúlt két és fél évszázad során? De nem is fontos. Minket is csupán annyiból érdekel, hogy a ház a századforduló idején Mátékovics Mór tulajdonában volt, ahol a családfő első házasságából két leánygyermekévei és a második házasságából származó József nevű fiával élt. Mátékovics Mór második félesége révén került rokonságba Horváth Béla családjával, és ezt a rokonságot élete végéig tartja. Gárdonyi Géza egri letelepedése után az első ismerősei közé sorolható Horváth Béla városi tanácsos, aki jó barátságba kerül az íróval. Valószínű, hogy Horváth Béla támogatásával kerül az idős Mátékovics Mór városi szolgálatba, ahol mint a gyámügyek pénztárosa teljesít szolgálatot. Ekkor már háza, szőlője és pincéje van. A család boldogan, megelégedetten él a Vadász utcai házban. A testvérek szeretik egymást. Nem is esik szó arról, hogy a gyermekek féltestvérek. Még iskolába járnak, amikor második anyjuk, József édesanyja meghal. Az özvegy Mátékovics nem nősül meg harmadszor. Rendbehozatja a földszinti lakást. Anyagi gondjaik nincsenek. Az almagyari szőlő jó borokat terem. Irén stafírungja már együtt van, s az idős Mátékovics az esküvőre tartalékolja a forintokat, amikor a vőlegény családjában kifogást emelnek a menyasszony származása ellen, és nem adják beleegyezésüket a házassághoz. Egy lovagi előnéwel rendelkező nemes nem vehet feleségül polgárleányt, még akkor sem, ha vagyonilag ki tudják elégíteni és erkölcsileg feddhetetlen. A lovag bánatában összeáll egy cirkuszi művésznővel, Mátékovics Irén pedig fogadalmat tesz, hogy hajadon marad élete végéig. A hirtelen haragú apa kiengesztelhetetlen, hisz önérzetében súlyosan megbántották. A háznál senki sem volt tétlen. Mindenki tudta, hogy mi a dolga és azt el is végezte. A lányok a főzést, a takarítást Mosásnál, vasalásnál segítséget kaptak, de a nagy fiúnak is dolgoznia kellett, hol a pincében, hol a szőlőben, vagy akár otthon. Szép nyaraló állt a család rendelkezésére az almagyari szőlőben. „Itt fogok lakni” — mondogatta Józsi —, „h® megnősülök.” A városi tisztviseiőség, az otthoni élet, a szőlőművelés ki is elégítette a fiatal Máték ovi csőt. Szenvedély nélküli fiatalember, egészséges ízléssel, megfontoltsággal és erős akarattal. Nincsenek különösebb, vagy elérhetetlen vágyai, kívánságai. Természetszeretete családi tradíció. A húszéves Mátékovics kérés nélkül is szívesen kijár az Almagyarra: vasárnap egész napra is a családdal, vagy magányosan. Szőlőszomszédjaik kedves, barátságos emberek. A két özvegy ember, Benedek és Mátékovics minden nap találkoznak. Amióta egyedül maradtak, nem találják helyüket. Valósággal menekülnek otthonról, hiszen a lakás minden bútordarabja valami kedvesre emlékezteti őket, fájó emlékeket idéz. Legjobb barát a szőlő, a munka, és a természet szépsége. Ha elfáradnak, valamelyik barázda mellett panaszolják el egymásnál! bánatukat Elmondja egyik is, hogy mi a szerencséje, „ha már így járt”. Az öreg Mátékovics azt, hogy milyen szerencsétlennek érezték magukat, amikor Irénke házasságából nem lett semmi. Benedek az Ilonkával ért szerencséjéről beszél. A háztartási munkát is egyedül végzi, ő szolgálja ki a vendégeket a pálinkamérésben. — No, ezzel én nem értek egyet — mondotta az öreg Mátékovics, amikor már többször letárgyalták az ügyet — Miért nem lehet ezt megértenif — kérdezte Benedek. (Foiytabjak) — ÉN VÁLLALTAM érte a felelősséget, amikor elhelyeztük a boltba. Hiánya lett. Fizettem miatta... De hogy segítsünk most? És mit1 old meg a kizárás? Egy sértődött emberrel több él majd a faluban! így is van elég. — Asztalos Joachim például vb-tag volt, de most „kiejtették” a választáskor. Ö azt tartja, csak azért, mert párttag volt... Hogy az arány miatt esett ki. Azóta nem áll szóba a pártvezetőséggél. Nemigen jár gyűlésre se, csak éppen a tagdíjat fizeti. — Beszeltek vele? — Idézgetjük, de nem jön, csak üzeni: „Kitoltatok velem!” Elmentünk hozzá, jó három órát vitáztunk. Semmi! Megkérdeztük még: mint gondolja ... aztán dönteni kell. — De ha csak ő volna. Itt van egy másik eset. Egy üveggyári munkásunk kijelentette, ha átjelentjük Sasvárra mint párttagot, inkább visszaadja a könyvét. Szólni kellene a bátyjának, hátha közösen szót értenének vele. Mert határozat van rá, hogy át kell jelenteni. A tlsz-nél is van olyan párttag, akit jelöltség nélkül vettek fel. Nem jár rendszeresen taggyűlésre, vele is többet akarnak törődni. — NEM MONDHATUNK le egyiklükről sem, bármilyen gondot okoz is ez a vezetőségnek — így summázza elgondolásukat Hirtelenében csak ezeket a nehéz eseteket sorolja, de mint mondja: ez csak kis része annak a tengernyi gondnak, bajlódásnak. amely rá és a többi kommunistára várt, az utóbbi évtizedekben. Pedig neki sem könnyű. Harminchat éves létére rokkant nyugdíjas. Havi hatszázat kap, felesége is dolgozik, hogy a népes családnak jusson emberi életre. S így egészségét vesztve is több mint egy évtizede munkálkodik a pártért. És nemcsak a fent idézett sértődöttek gondja súlyosodik a vállán, más gondok is eléggé gyötrik. Érzékeny ember, felháborítja minden igazságtalanság. Vágyakozik a munka, a vájárság után, s a családi ügyek mellé ott sorakoznak — szinte vég nélkül — a pártszervezet) tennivalói, amelynek kormányát megfontolva tartja a többi kommunista segítségével', nehogy elevenbe vágjon egy-egy hirtelen mozdulat. Mégis előfordul, hogy elvétik a fogást, sok a bukkanó, nem győzik mind kikerülni, de azért jól látják az út közepét. Ügy vélik; a gondokból is lehet sikert kovácsolni, ha bízva-akarva dolgozik az ember. A minap „árokba akarta ugratni” egykori vájártársa, akivel összekerült, és aki jóval több nyugdíjat kap mint Kivés József. Mégis elégedetlen és emiatt sokat összeakasztották a lőcsöt korábban is. Ez az ember kérdezte most kajánul: — No, tartod-e még a szavad, Kivés? Most is úgy mon- dod-e még, mint régen? — ÜGY MONDOM! — felelt akkor rá, de ennél a sommás válasznál is ékesebben bizonyítanak a tényék, amelyek arról beszélnek: a kormánynak, amelyet Ki vés József párttitkiár és a parádi pártrve- zetőség tart a kezében és amely érzékenyen, okosan reagál az emberi érzésekre — igen kicsi a holtjátéka. És ez a jó ... Kovács Endre
