Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-08 / 184. szám

4 NßPÜJSAO 1963. augusztus 8., csütörtök Egy napot megspóroltak — A térj dolgozik Füzesabonyban, a család fürdik Egerben — Hűsülés napidíjért Válla táti gépkocsik as egri strand előtt Mindegy, hogy reggel van, vagy már dél, esetleg lemenő­ben a nap, az egri strand előtt a imp minden szakában par­kíroznak AB, BA, GA, FA rendszámú, állami vállalatok, üzemek, hivatalok és intéz­mények tulajdonában lévő gépkocsik. Leggyakrabban csak a gépkocsivezetők keresik jel az egri kiszállás alkalmá­val a strandot. S ez érthető is, napközben nincs dolguk, s mindenki úgy védekezik a me­leg ellen, ahogy éppen tud. De... „Igyekeztek” Szürke Warszawa fékez a betonon, s lassan behátrál a parkoló autók sorába. Utasai aktatáskáikat, zakójukat a ko­csiban hagyják, s fürdőnad­rággal a kezükben indulnak a pénztár felé. — Nem sokáig izzadunk már — mondja a három utas közül a legidősebb. — Érdemes volt igyekezni. S aztán kiderül, hogy ez az „igyekezés” azt jelenti, hogy a fővárosból négy napra men­teit le Miskolcra az AGRO- KER-t ellenőrizni, de a mun­kával három nap alatt végez­tek . Fürödhettek volna negye­dik nap Miskolc-Tapolcán is, de a gépkocsivezetőnek Eger­ben vannak rokonai. Meg­ígérte, hogy jó bort is szerez. A három hivatalos úton levő embert elnyeli a strand bejá­rata, s az AD 18—89-es rend­számú Warszawával a gépko­csivezető rokonait keresi fél. Eltévedt a Moszkvics? Idősebb, szemüveges férfi ül egy nyitott ajtajú Moszk­vicsban, únottan nézi a strand pénztára előtt sorban állókat. Könnyű beszélgetésre bírni, mert a hosszú várakozástól már unatkozik. — Még az apróhirdetést is elolvastam — mutat a mel­lette lévő újságra. Azt mond­ták tizenegykor, amikor be­mentek, hogy legkésőbb egy­kor elmegyünk valahova ebé­delni. Már fél három __ Ko ra hajnalban indultak, a „főnöknek” Füzesabonyban akadt dolga. Két óra alatt ér­tek le Pestről, s Géza bácsi, a sofőr, „felsőbb utasításra” a feleséget és a kislányt behozta Egerbe fürödni. Volt hely, mert csak a főnök utazott, s miért ne kísérhetné őt el fele­sége és kislánya is ebben a jó időben. — A menetlevél? — Füzesabonyig kérték a kocsit, de majd elintézi a fő­nök. Az ő dolga... — mondja az idős gépkocsivezető, s to­vább figyeli a strand kijára­tát, ahol csak nem akar fel­tűnni a két kiránduló „potya­utas”. Meglett a 31 forint — Pista, mehetünk? — Igen, azonnal kész va­gyok — egyenesedik fel egy zöld Volga mellől a gépkocsi- vezető. Kereket cserélt, de- fektje volt. Két utasa vizes haját fésül- geti, visszakerül a táskába a fürdőnadrág. — De jólesett ez a fürdés. Még jó, hogy nem találtuk az osztályvezetőt. — Kár lett volna azonnal hazamennünk. Estére így is Szolnokon vagyunk. Legalább a napidíj is megvan. A Volga elindul, rendszámát mutatja a mögötte haladó jár­műveknek: BA 24—31. Gépkocsik parkíroznak az egri strand előtt. Magán- és állami járművek vegyesen. Nagy a meleg, s a víz kelle­mes. De ne munkaidőben és ne napidíjért. Tóth István A 1ARGY 4LOTEREMBOL s Egy különös országjárás GONDA LÁSZLÓ budapesti lakos mindössze 20 éves és már többszörösen volt büntet­ve. Munkakerülő, csavargó életmódot folytat, ez év áprili­sában szabadult a börtönből, ahol egy évet és négy hónapot töltött. Kiszabadulása után a rendőrség is, szülei is felaján­lották, hogy állandó munkahe­lyet biztosítanak részére, de nem fogadta el. Gondolva, hogy a börtön mozgáskorlátozása után jólesik egy kis változa­tosság, országjárásra indult. Hogy ehhez pénze legyen, el­emelte édesapja télikabátját, egy zakót és egy műbőrkabá­tot. Mindezt 800 forintért érté­kesítette, s a kapott pénzen Szolnokra rándult, ahol a Nemzeti Szállóban töltötte az éjszakát. Innen sem távozott üres kézzel, öt szobatársa kö­zül H. B.-t szemelte ki, ellop­ta bőrkabátját, s elfelejtette rendezni a szállodai számlát is. Visszautazott Budapestre. A Wesselényi utca 46.' szám előtt megtetszett neki egy motor- kerékpár, ellopta, néhány na­pig a városban motorozott ve­le, aztán a Balaton környékére indult, saját szavai szerint: — körülnézni. Május 8-án Balatonfüreden •volt, itt, a szőlőhegyen talált Szeptemberben békekölcsönsorsolás Az Országos Takarékpénz­tár szeptember 9-én és 10-én bonyolítja le az első, az ötödik és a hatodik békekölcsön idei második félévi húzását Buda­pesten. Az első békekölcsön sorsolása szeptember 9-én, hét­főn, az ötödik és a hatodik bé­kekölcsön sorsolása pedig szeptember • 10-én lesz. A KISZ-klubba alig jut be a nap sugara a védőn fölé ha­joló jegenyefák lombjaitól, mégis hevítő légkör uralkodik a tablókkal övezett falak kö­zött. Katonák hallgatják a pa­rancsnokot, aki történeteket mesél arról, hogy az elődök milyen tettekkel írták be ne­vüket az egység dicsőség­könyvébe. Számukra ismeretlen és mé­gis ismerős emberekről szól a történet, hiszen azok a kato­nák, akiknek neve az esemé­nyek sodrában megelevenedik, már levetették az egyenruhát, visszatértek eredeti foglalko­zásukhoz, de amíg itt éltek, úgy éltek, mint a mostaniak, úgy, ahogy diktálta becsületük, lelkiismeretük, amilyenné for­málta őket a nagy közösség: a hadsereg. Parancsnok szavai történetet elevenítenek... Dunai őrmester könnyűveze­tékes raja ingoványhoz ért. A falubeli pásztor, aki ott álldo­gált a mocsár szélén, rémisztő történeteket mesélt, az ember alig járta, veszélyt rejtő náda­sokról le akarta beszélni a katonákat, mondván: elvesznek a feneketlen hínárban. A katonák hallgatták a meg­rázó történeteket, aztán Dunai őrmester szólalt meg higgadt hangján: — A parancs szerint a leg­rövidebb úton kell összekötte­tést létesíteni a két harcoló egység között. Nem magyarázott, s nem té­továzott, Vágner honvéd, aki rettegve tekintett a mocsárra, amikor látta, hogy Fodor őr- vezető belegázol a ragadós iszaptömegbe, igazolványait és fegyverét feje fölé emelve utána lépett. S követték őket a többiek. Több óráig küzdöt­tek a mocsárral, amikor ör­vendve látták meg a néhány méterre eléjük bukkanó szi­lárd talajt. A vezeték kígyó­zott utánuk s már vékonyan eresztették a dobok az össze­köttetést biztosító szálat, ami­kor a domb mögött a Zala folyó egyik mellékága került útjukba. A ragadós sártól be­mázolva, a mocsárral folytatott küzdelem.től gyengén, tanács­talanul nézték a vizet. — Legalább egy méter mély lehet, állapította meg Dudari honvéd a sodrást figyelve. — Még félóránk van — vá­laszolt az őrmester, ha nem érünk oda a vezetékkel, ki tudja mi lesz a támadás sorsa. Átkelünk! Nem mondta ki hangosan senki. de a mozdula­tok félreérthetetlenül ezt az akaratot tükrözték. Levetkőz­tek, ruhájukat, fegyverüket fe­jük felett tartva gázoltak át a vizen. Elsőnek Fodor őrvezető lépett a partra. Gémberedett kezekkel húzta ki a vízből elvtársait. Csak néhány száz métert futottak a vezetékkel s jelentették: a vonal működik. A gyakorlat zajlott tovább. Ez az epizód szinte felszívódott a köznapi tettek özönében, amelyből kikristályosodott a győzelem. * Csendben hallgattak a kato­nák. Sorakozót vezényeltek. A csizmák türelmetlenül dobog­tak a betonlejárókon, a sorban mélyen hallgattak, a ki nem mondott kérdés ott vibrált a gondolatok mögött. „Én átúsznék?’’ S aztán vacsorázni mentek. K. E. rá a közelben kapálgató Ern- höffer János tótvázsonyi lakos motorkerékpárjára és kabát­jára. Ellopta a kabátban levő irattárcát, amelyben gépjármű- vezetői jogosítvány, forgalmi engedély és pénz volt. Ettől kezdve mindenütt Ernhöffer papírjaival igazolta magát. BALATONFÜREDRÖL Pá­pára ment. Itt szállodai szoba nem lévén, az Ibuszon keresz­tül egy magánházban kapott éjszakai szállást. Ismét szoba­társát lopta meg, s fizetetlen számlát hagyott hátra. Visz- szautazott Budapestre. Ott a Metropol Szállóban töltötte az éjszakát, ismét fizetés nélkül távozott. Jászberényben a Le­hel Szálló vendége volt, s tá­vozáskor magával vitte szoba­társa bőröndjét 1200 forint ér­tékű ruhaneművel. Innen a lo­pott motorkerékpáron Egerbe vezetett az útja, ahol a Park Szállóban kapott helyet. Más­nap reggel, az egyik csehszlo­vák vendégtől ellopva 2000 ko­rona értékű ruhaneműt, beje­lentés nélkül távozott. Május közepén már Kalo­csán tartózkodott. Itt a Fény Szállóban aludt ingyen, s ami­kor távozott, magával vitte Á. S. új Pannóniáját, cserébe ott­hagyva az általa addig hasz­nált lopott motorkerékpárt. Országjáró körútja Hatvan­ban ért véget. A hatvani szál­lóban is elfelejtett fizetni, sót magával vitt a szálló gondno­kától 450 forintot és egy gyap­jútakarót. A rendőrség letartóztatta, de a bűncselekmények sorozata ezzel még nem ért véget. A ka­locsai városi és járási rendőr- kapitányság fogdájából — aho­vá időközben átszállították — szökést kísérelt meg. Kitörve az élelem beadására szolgáló ablakot, kibújt, az őrszobán gumibotot vett magához, s mi­kor a fogdaőr visszatért, orvul megtámadta, összeverte, s az udvaron keresztül szökni pró­bált. A HATVANI járásbíróság Rőczei-tanácsa tárgyalta Gon- da László ügyét. Kilencrend- beli lopásban, társadalmi tu­lajdon sérelmére lopással visz- szaesőként elkövetett bűntett­ben, fogolyszökés kísérletében és felfegyverkezve elkövetett hivatalos személy elleni erő­szak bűntettében állapította meg bűnösségét. Ezért fő- és halmazati büntetésül négyévi szabadságvesztésre, mellék- büntetésül a közügyek gyakor­lásától 3 évi időtartamra való eltiltásra ítélte, egyben kárté­rítésre kötelezte. Az ügyész az ítéletet tudo­másul vette. Gonda László és védője enyhítésért fellebbezett. C. L, Ma nyílik a halasi csipke kiállítása Egerben Dékáni Árpád rajztanár csip­kébe álmodta a magyar nép- művészeti díszítő elemeket. Markovics Mária kézimunka- tanárnő lenge térítőkbe szőtte ezeket a terveket. így szőtte- tett meg a 900-as évek elején a halasi csipke, amely azóta is öregbíti a magyar népművé­szet hírét belföldön és külföl­dön egyaránt. Amikor a fiatal rajztanár az olasz és brüsszeli csipke hatására először megtervezte a magyar csipkét, egyetlen szakember sem tartotta kivi­telezhetőnek. Esztendők múl­tán talált csak alkotó társra a fiatal kézimunkatanárnő sze­mélyében, aki az olasz csipke­öltéseket újakkal gazdagítva megteremtette a világhíres ha­lasi csipkét. A finom, magyar mintákkal díszített térítők bejárták a fél világot azóta, — s a har­mincas években még idehaza is felfigyeltek rá. s az akkori kormány Csipkeházat létesí­tett. Itt tervezték, varrták esz­tendőkön keresztül a- halasi csipke madarait, virágait. A felszabadulás után tovább fejlődött a csipkekészítők munkája. Űj tervezők, új nép- művészeti gyűjtések eredmé­nyeként egyre gazdagabb a csipke díszítése. Leheletfinom lepkék, mintha már is tova akarnának libbenni a tablóról, hajszál finom cérnából szőtt tulipánok, az Országház csip­kébe szőtt mása, egyaránt él­ményt jelent a kézimunkához értőknek és a szépben gyö­nyörködni tudóknak. A halasi csipke híre az egész világot bejárta. Most néhány gyönyörű darabját elhozta a halasi Thorma János Múzeum munkatársainak rendezésében az egri Városi Művelődési Ház. A ma délután nyíló kiállítá­son népművészetünk újabb re­mekeit ismerhetik meg az eg­riek. — d — > OKOS MIKLÓS 1 íl fCfrák&éfe&h, RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL — Nincs ennek semmi akadálya — nyugtatja me^az írót Mártonffy —, én szeretem az írásaidat, kedves ba­rátom, és készséggel állok rendelke­zésedre. A vételárban is könnyen megegyezünk, mert örömömre szol­gálna, ha elfogadnád tőlem írói nagy­ságod elismeréséül ajándékba azt a darabka földet. Gárdonyi örült, hogy ilyen köny- nyűszerrel ment a kertjét kiegészítő földdarabka megszerzése, de mégis bántotta, hogy Mártonffy nem kér vételárat. Mivel is viszonozhatná ezt a szívességet? Erszénye sarkában lapul már régóta egy tízkoronás arany, amit valamelyik kiadója ked­vességből számolt a honorárium közé. — Hogy én is megnyugodjak, és ne legyenek lelkiismeret-furdalásaim, — mondotta Gárdonyi —, fogadd el tőlem ezt a képletes vételárat, — és Mártonffy László elé tette a tízkoro­nás aranyat. így épült fel a Király­széken a Gárdonyi-ház. (Az egri ha­gyomány Királyszékének nevezi a város keleti részén húzódó dombot. Szól a hagyomány arról is, hogy I. István, sátra előtt üldögélve, innen nézte a várszékesegyház építését.) A törökországi út fáradalmainak kipihenésére szánt néhány naptól el­tekintve, Gárdonyi azonnal az Egri csillagok folytatásához kezd. Vázla­tokat készít és hetenként váltogatja a könyv címét. Közben állandóan szaporodnak a sorok, az oldalak, ké­szül a regény. A cselekmény szerep­lői, a történelmi alakok ott élnek az író előtt. Ismeri szokásaikat, jó és rossz tulajdonságaikat. A magas, szé­les vállú, keménykötésű Horváth Béla városi tanácsnok eleveníti Ger­gely vitéz alakját; András bírót Jankovics Dezső, Eger város polgár- mestere, Zoltayt Sipulusz (Rákosi Viktor, a Kakas Márton szerkesz­tője.) Balogné, a fiát féltő és fia után epekedö édesanya, az író édes­anyja, Ziegler Sándorné, Czeceyné, a temperamentumos fiatalasszony, Majthényiné Lisztovszky Mária. Az Egri csillagok valamennyi szereplője élő, eleven ember. Egyedül Dobó István alakját mintázta halott ember­ről, az író édesapjáról, Ziegler Sán­dorról. Az egri vár történetét kutatva rá­döbben arra, hogy az egri vár védői egyszerű emberek, jobbágyok, iparo­sok, katonák, tehát a nép fiai, akik között felbukkan ugyan néhány ne­mes, nagy részük azonban elmene­kült a török elől az ország olyan te­rületeire, ahol nem dúlt harc, ahol nem kellett az életbiztonságot na­ponként kockára tenni. Felismeri azt is, hogy az igazi hazafiság, az igazi hazaszeretet a dolgozó embe­rekben él a legőszintébben és a leg- odaadóbban. Az író hagyatékában talált kézirat a „Várvédő hősök”-ről közöl háromszáz nevet. A hivatásos katonákon kívül csak mesterembere­ket tartalmaz ez a jegyzék. A fel­soroltak nevei: Kovács, Komlósi, Ko­csis, Kosztos, Kádas, Balogh, Bodó, Benedek, Czirják, Dömötör, Erdélyi, Fülöp, Fekete, Gulya, Nagy, Molnár, Rigó, Sánta, Sípos, Szűcs, Tóth, Vincze, Varga... származásukat és foglalkozásukat is elárulják. A leg­gyakoribbak az egri, felnémeti, mak­iári, tályai ma is használatos nevek. Megfelelő vezért akar hát állítani a dolgozó nép élére. Ki lehet ez? Csak Ziegler Sándor, Kossuth híve és rajongója. Nem tárgyal az ellen­séggel Dobó sem. így tenne Gárdo­nyi édesapja, Ziegler Sándor is, Kossuth „fegyverkovácsa”, aki ke­mény és engesztelhetetlen, úgy gyű­löli az osztrákokat, mint a XVI. szá­zadban Dobó István a törököt. Meg­találta hát a Bornemissza személyét megtestesítő Horváth Béla mellé a vár főkapitányának méltó megsze­mélyesítőjét az édesapjában. Dobó István az Egri csillagokban nem a felvidéki földesúr, aki jószá­gainak elvesztése iránti aggodalom­ban jut arra a meggyőződésre, hogy fegyvert fog az ország védelmére, hanem bátor, hazáját rendületlenül szerető és féltő hadvezér, aki az egy­szerű pécsi kovács fiát, Bornemissza Gergelyt a legjobb hadi iskolába, Szigetvárra küldi, ahol egy sorban nevelkedik Török Bálint gyermekei­vel. Gárdonyi tudatosan — és sok becs­vággyal —, törekszik arra, hogy élete „legnagyobb” művét írja meg az Egri csillagokban. Éppen ezért nem sajnálja a konstantinápolyi utat, a bécsi kutatásokat és a sok-sok hazai kutatómunkát. Sok pénz és idővesz­teség számára ez a kutatómunka De megérte. 1899 karácsonyán kezdte meg a Pesti Hírlap az F.gri csillagok közlé­sét. Gárdonyi boldognak tudta magát és boldog volt a karácsony a Gár­donyi-házban. Az író vonatra ül és Győrszigetre utazik kislányának és feleségének látogatására. Váratlan megjelenése örömmel tölti el a családot. Most látja első alkalommal a különélésük óta született hétéves, nevét viselő fiút. Mindössze fél napig tartózkodik itt. Szokatlan a környezet. Ügy érzi, hogy megfulladna ebben az áporo- dott, menekülésre késztető levegő­ben. Igyekszik is vissza, haza Eger­be. De magával hozza 11 éves kis­lányát, Gizellát. Az első osztályú kocsi kényelmes bársony ülésén az elszenderedő lánykát nézi. Itt írta A kislányom című verset. (A vers eredeti kézirata 1961-ig Mátékovics Józsefné birtokában volt. Jelenleg az egri Vármúzeum őrzi.) (Részletek) A vonat robog Velem szemben a bársonydiványon Ül az én szőke kis lányom, Az utazásnak gyönyörében, Mosolygó szemmel, mosolygó arccal, öltözve van fehérben, kékben, Aranyhajával mint egy angyal! A legszebb leány a föld kerekén Elmerengve gyönyörrel mézem én ... Nem, nem álom: Minden leány csodákból van teremtve S angyal volt fenn a fellegek fölött, Angyal volt és lejönni támadt kedve. Lejött s itten virágba öltözött. Virágból, napsugárból szőtt emberi ftestbe. És amint szemem hosszan rajta pihen, A gondolatom megy mint a vonat: Látom leányi szép éveiben, Látom menyasszony-fátyola alatt, Látom egy férfi sorsához fűződve. Ki így szólítja: „Édes angyalom!” S látom mint hajlik kis bölcsőre, Ó anyaszív, te boldog fájdalom! És látom aztán mint hervadnak el A rózsák, ibolyák, liliomok: A tél hava hogyan borítja el Amit a tavasz és a nyár alkotott. Az idő még a márványt sem kíméli: A tündérlányból lesz vassorrú néni. Aggódva kérdem: az életünk rajza Nem előre megírt könyv-é az égben? Mi sors lehet ez ártatlanka sorsa? Napfényes rajzban áll-e vagy [sötétben?.., * Mindössze néhány napos pihenő a századfordulón. Családi ügyek ren­dezése. Rendezése? Felesége néhány könyörgő, válaszra váró levele jut­tatja eszébe rendezetlen családi éle­tét. Ki ér most rá arra, hogy a saját ügyeivel foglalkozzék? A reggeli vagy esti séták, a kertben való fog­lalkozás is a gondolatok rendezését jelenti, talán még az éjszakai alvás és a délutáni pihenő is. A kihegye­zett ceruzák és papírszeletkék, vagy jegyzetfüzetek állandóan keze ügyé­ben vannak, hogy egyetlen gondolat ne tűnjön el feljegyzetienül. A házas­társi együttélés helyreállításáról szó sem lehet. Ilyen gondolatok nem foglalkoztatják. Erről már közel egy évtizede örökre lemondott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents