Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-07 / 183. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 7., szerda MÉRLEGJAVÍTÓK Ritka, szép szakma Miért idegenkednek a fiatalok? ÉRDEKES, különleges mes­terség, ritka szakma otthona az egri Mecset utcai műhely. As; ide tévedő idegen ugyan aligha gondolná ezt, — mert furcsa, csodálatos berendezést, munkaeszközöket nemigen lát, a satupadok meg a használat­ban levő kéziszerszámok rég­től fogva ismerősek bárki előtt, akinek csak volt már módja egyszer is bepillantani a vasas szakmába, lakatosok, műszerészek közé . .. És, a sok mérleg sem okoz különösebb meglepetést bizonyára, termé­szetesnek veszi az ember, hogy itt a telepen, — ahol az injek­ciós tűktől kezdve, az eresz- csatornákig, elektromos műsze­rekig, annyi mindent csinál­nak —, a beteg mérlegek gyó­gyításával is foglalkoznak. Az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat Mecset utcai telepén 17 ember végzi ezt a munkát, évek óta mérleg­javítók ... Nagy szaktudású, hozzáértő iparos, csupa kipró­bált, régi ember valamennyi, akik szinte a kezdettől együtt dolgoznak itt a részlegben. Ja­vítás, hitelesítés — ez a műsor nap nap után; ez a munkájuk. Ök a javítást végzik. Gyakor­lott érzékkel fedezik fel a leg­kisebb hibát is: ékek, ágyak kopását, szerkezetek megron­gálódását. Van munka, amíg el­készül egy-egy mérleg. A hi­telesítést már az Országos Mérésügyi Hivatal kiküldötte végzi. Azaz, hogy inkább csak ellenőrzi, — mert a fölmerülő összes munka még a mérleg­javítók feladata: a mázsa sú­lyokkal való megterhelése, az utánállítás, a pontosítás. Egy- egy mérleg pontos mérőhatá­rának megállapításakor akkora súllyal kell megterhelni a rak­felületet, amekkorát a szerke­zet elbír. Gondolható, hogy még egy ezer kilogrammos mérőhatárú mérleg húszkilós súlyokkal történő megrakása is milyen komoly fizikai igény- bevételt kíván az itt dolgozók­tól. Hát még a nagyobb mér­legeké! EGY ÖTSZÁZ kilós vasvá­zas, tolósúlyos mérleggel baj­lódik nekigyürkőzve, beleiz­zadva Báder József, — a fiata­los mozgású, fürge embert, szaktársai bácsinak mondják, mert mesterségében már vete­ránnak számít. Az utolsó alkat­részig szétszedte már, úgy vizsgálgatja a jókora mérle­get, nézegeti valamennyi ré­szét­— Régi jószág, évekig nem SmkwiióL iamdtkr*-* F. E., Eger: Versei, sajnos, nem közölhetők. Fábián Béláné, Hatvan: A földjáradék az örökösödési arányban jár az örökösöknek. Amennyiben az örökösök vala­mennyien tsz-tagok, földjáradék formájában kapják az összeget. A nem tsz-tag örökösökkel a ter­melőszövetkezetnek bérleti szer­ződést kell kötnie az örökölt földre, s a haszonbérleti díjat kell földjáradék helyett fizetni. Vissza­menőleg tehát nem jár földjára­dék egyik örökösnek sem. Az iratokkal kapcsolatban nem irta meg, melyik mezőgazdasági osztálynál voltak. Miután Hortról van szó, a járási mezőgazdasági osztályhoz tartoznak, ott érdek­lődjék. Az összes további vitás kérdésnél az örökösödési tárgya­lás határozata értelmében járja­nak el. Oijtö István, Sírok: Javasoljuk, hogy személyesen keresse fel a Pétervásári Járási Tanács pénzügyi osztályát, ügye oda tartozik. Szerkesztőségünk is felveszi a kapcsolatot az illeté­kesekkel, válaszukról külön is ér­tesítjük. Erdélyi Tibor, Monosbél: Kérését, sajnos, nem tudjuk tel­jesíteni, annyi ember vár hasonló ügy elintézésére. Mivel sokan vannak hasonló, helyzetben. — már április óta várnak leválasz­tásra, — az AFTH dolgozói csak sorrendben tudják teljesíteni a megrendeléseket. Nem rajongok ezért a materializmusért Gyerekkoromban azt tanultam, hogy az is­ten hat nap alatt te­remtette a világot, a hatodik napon az első embert és ezzel a hat nappal szépen és vi­lágosan elrendeződött minden. Hat napot könnyű megtanulni, hat napot nehéz el­téveszteni, hat nap az egy kéz és még egy ujj, hallatlanul egy­szerű ... Most meg mi van!? Egyeseknek nem tetszik ez az egy­szerű dolog a hat nap­pal ... Archaikum és me­zozoikum, kambrium és jura, évmilliárdok és pitekantropusz, fe­lezési idő és radio- carbon-vizsgálat . . . Genetika, kromoszó­ma, ionok, mezonok— Bele lehet őrülni, le­het tanulni, magolni, ámulni, hitetlenked­ni, vizsgálni, kutatni, vitatkozni, elemezni, összehasonlitani, hi­potéziseket felállí­tani ... Valamikor volt a Föld: a minden. Most galaxis és még galak­tikák ... Világegye­tem és naprendsze­rek! Hpt nem egysze­rűbb ostobának len­ni?! (—ó) Mariska szinte már családtag a házban. Bevásárol, a két fiúra ügyel, de gondját viseli a virágoknak is. Ö a virágok értője. Az apai szeretet gyakorta magá­val ragadja Gárdonyit. Kézen fogja Eiait és bejárja velük az orgona illa­tú Vécsey-völgyet, megmásszák az Eged-oldalt, ahol fürtös virágait bontogatja a fagyai. Kisétálnak a kecskerágó és csipkerózsa kihajlott bimbós ágai.között vezető Dónát- jlra, máskor a kökénnyel borított Földbástya lankáin, a Bolyki- és Zarkándi-bástyák csorbókás omladé­káit szemlélik. Katonai vezényszavak harsány hangja hallik a belső várból. .. Hunyd be szemed, fiam — mondja az író — és gondold azt, hogy az idő kereke visszafordult az L552-es esztendőbe. Ez a bástya, ahol állunk, tele van sárga csizmás, sisa­kos, fegyveres katonával. Lent meg, amerre látsz, mindenütt fegyveres török nyüzsög. A török minden ol­dalról lövi a félmázsás ágyúgolyót, vasgolyót. Az ágyúk úgy dörögnek, mint az ég a zivatarban. Puff! Ide csattan egy golyó a lábunk elé. Szétütötte a követ. Egy magyar ka­tona elesett. Puff! Itt a másik golyó is. Félsz, ugye? Bezzeg azok a hő­sök nem féltek. Ha féltek volna, nem maradtak volna itt. Nézd, amott az akácfánál, Dobó, lóháton... Vasba öltözötten, mint a töbhi ...” Figyelmét Bornemissza Gergely­nek, a király főhadnagyának alakja ragadta meg legjobban. Ez volt, akiért legjobban lelkesült és akinek tettein szívből kacagott. „S nekem a gyermeki lélek érzékeny tükrében kellett meglátnom, hogy csakugyan OKOS MIKLÓS 1 ti tCÍráhjJkéfa RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL ez a legérdekesebb alakja az ostrom­nak. Ekkor gondoltam rá, hogy en­nek a Gergely deáknak az életét meg kellene írnom regénynek” — írja Gárdonyi’naplójában. Gárdonyi a török világ beható ta­nulmányozásához lát. Szándéka kez­detén Bródy Sándor író barátjától és budapesti szállásadójától értesül, hogy a Nemzeti Múzeum könyvtára a vidéki írókat kizárta a nemzet könyvtára használatából. Bródy kapcsolatai révén, valamit enyhít a dolgon. Használható anyagot szerez az egri megyei levéltárból. Átnézi Dselalzade Musztafát, Hammert, Ortéliuszt és másokat, de elégedet­len. Hogyan lehet, vagy lehet-e, igaz történeti regényt írni? Olyat, hogy az friss, elhihető, élő és eleven le­gyen. Hogy szinte hallani lehessen az akkor élt várvédők szavait, érez­ni szívük dobbanását... — ez az író legnagyobb kérdése. Halászy Cézár újból felajánlja se­gítségét a forrásmunkák összegyűj­téséhez. Ö is kutat és minden köny­vet megszerez, amelyre Gárdonyinak szüksége van. Az Egri csillagok írása közben be­állt kényszerű szünet oka, nemcsak az elégtelen történelmi adatok, ha­nem a szereplők rendszerezésének hiánya. A háznál is elég sok a gond. A szomszédos telekvétel után istálló építéséhez kezd a család. A Szegfű nevű tehén egész nyáron fedél nél­kül őgyelget, az éjszakákat is a sza­badban töltötte. Mariskának sok a gondja vele, ő a gondviselője. Az is­tálló a telek legmagasabb pontján épült és mikor elkészült, kiderült, hogy még szebb, elragadóbb pano­ráma kínálkozik innen a városra és a városkörnyékre. így azután a Szeg­fű gazdát cserélt, megvette a szom­széd, és az istálló mellé még egy szoba került. Tavaszra széles ajtók, ablakok kerülnek a magas homlok­zatú épületre, és átköltözik a család. Most már lehetőség nyílik az író lakosztályának kialakítására is. Az épület leghátsó szobájába költözik Gárdonyi. Zavartalanabb ez a szoba az utcainál. Vége a kerttel találko­zik, ezért a hátsó fala teljesen ned­ves. Gárdonyi nagy könyvszekré­nyekkel takarja a falat. Ezzel még nincs minden megoldva, mert a szo­ba nem kap elég fényt. Kényelmes, nagy dolgozószoba, de inkább terem áll rendelkezésére az írónak, ahol elvonultan a „világ zajától” most már nyugodtan dolgozhat. Könyveit is elhelyezhette dolgozószobájának falai körül, sőt még tágas szobaközép is maradt a későbbi bútordarabok elhelyezésére. A korábbi dolgozó­szoba most már hálószobaként szol­gál, és a kis előszobába is könyv- szekrények kerültek. A megnagyobbodott telek is ren­dezést kíván. A lejtős, dombos része­ken függőkerteket szeretne létesí­teni, s be akarja keríteni az egész portát. Bizony ez a legfontosabb, akkor nem történik olyan eset, mint Rákosi Viktor Egerben jártakor. Ré­szeg ült a ház eleji kis padra. Egész éjjel ott kornyikált és nem hagyta aludni a vendéget. A nagy és lázas sietséggel végzett munkában alig van megállás vagy egy kis megtorpanás Ez év karácso­nyán választják Gárdonyit a Petőfi Társaság tagjai közé. Gárdonyi tudo­másul veszi, de viszolyog a székfog­lalótól, nem a nyilvánosság embere, nem a dobogóé, csak az íróasztalé, ahol nincs nyilvánosság, csak csen­des elmélkedés. Ha csak egy mód volt, kitért a nyilvános szereplések elől. Hatóságok, elöljárók előtt — ki­véve a törvényszéket —, mindig sze­mélyesen intézte dolgait. így került ismeretségbe Eger város polgármes­terével, Jankovics Dezsővel és az egyik városi tanácsnokkal, Horváth Bélával. Ez a barátkozás kölcsönös tisztelet az író és a város elöljárói között. Szeretne megvenni a város­tól egy telekrészt. Az elöljáróság hajlik az eladásra, de a közgyűlés leszavazza az előterjesztést. Az író visszaköveteli kérelmét Horváth Bé­lától és elutazik Konstantinápolyba. Törökországban értesül a magyar la­pokból, hogy Eger város tanácsa a kérelmezett telket az írónak adomá­nyozta. Külföldi útjáról hazatérve azonnal beadvánnyal fordul Eger vá­ros közgyűléséhez, és megköszöni a magyar irodalmat személyében ért megbecsülést. Beadványában írja, hogy fiatalsága óta az volt az egyik óhaja, hogy öregségére ide húzód­hassák Egerbe, és e fenséges romok közelében várhassa meg élete de­cemberét. A hóhérparti telek a hozzácsatolt, a város által adományozott résszel most úgy alakult, hogy a Mártonffy- tulajdonból egy százvalahány négy­szögöles ék alakú darab belehasított az író területébe. Ez így sehogy sem maradhat — állapította meg Gárdo­nyi —, valamit tenni kell. Meg kell venni ezt a darabka földet, már csak azért is, hogy kialakíthassa a Gár­donyi-kúriát. Mártonffynak ez sem­mit sem jelent, hiszen kilométer hosszban az az egész rét és lankás terület az ő tulajdona. Még ott áll a dombtetőn néhány düledező viskó, kettő már lakatlan, a harmadikban még Nanáék laknak. Mindez marad­ványa a régi jobbágyvilágnak. Itt laktak vertfalú sárkunyhóikban a dombtetőn az uraság jobbágyai. Gárdonyi a cselekvés embere. El­gondolásait azonnal, frissen, melegé­ben szereti megvalósítani. Másnap már Mártonffy Lászlóval tárgyal. Elmondja, hogy szeretné azt a da­rabka földet megvásárolni, mert csak így alakíthatja ki a dísznövényzet­nek szánt területét. (Folytatjuk) használták, meghibásodott, be­rozsdásodott, így pihent egy termény raktár ban. Az utolsó hitelesítés évét sem lehet már ■ rajta tisztán kiolvasni — mond­ja. — Most, a felvásárlás ide­jén, szükség lesz rá, helyrehoz­zuk egy-kettőre. Addig meg, amíg itt van a javítóban, ad­tunk helyette egy cseremérle­get. így szoktuk .. t — Mióta? — 1950-től. Akkor alakult meg részlegünk — mondja Mikó Gyula brigádvezető. — Néhányan kezdtük csak, ma meg már tizenheten dolgo­zunk, két brigádban. Az egyik brigád a kis mérlegekkel fog­lalkozik, mi meg a nagyob- bakkal. 500 kilótól fölfelé, egé­szen 100 tonnáig ... Nagy a körzetünk, Nógrádtól Borsodig, egész Észak-Magyarországon az egyetlen mérlegjavító a miénk. — Évenként mintegy kettőezer­ötszáz—kettőezemyolcszáz mér­leget javít a részleg, tökélete­sen, garanciával — mondja Lu­kács Sándor telepvezető. — Az elvégzett munkával kapcsolat­ban ritkán panaszkodnak. A minőségre nagyon kénye­sek ezek az emberek. No, meg a határidőre is. A tervteljesí­téssel is rendben van mindig a részleg: száz százalék alatt — A termelői-szövetkezei Az ötéves terv előirányzatai szerint 1965 végére Heves me­gyében ezer lakosra 1200 könyv jut majd. Ebben a pil­lanatban a gyöngyösi járásban még csak 900 kötet jut 1000 lakosra; ha annyira akarjuk felemelni a könyvállományt, hogy az év végére legalább egy könyv jusson a járás min­den lakosára, akkor még több mint tízezer kötetet kell be­szerezni. A Gyöngyösi Járási Tanács Végrehajtó Bizottsága foglal­kozott a könyvtári munkával. Itt felhívták a termelőszövet­kezetek figyelmét, hogy szo­ciális és kulturális alapjukból segítsék a könyvtárak fejlesz­tését. A termelőszövetkezetek­nek is érdekük, hogy gyara­podjék a könyvtárakban a me­zőgazdasági szakirodalom, hi­szen az segíti a mezőgazda- sági ismeretek iránti érdeklő­dés növelését. 1963 január 1-én még 20 ezer kötet hiányzott ahhoz, hogy a járás minden lakosára leg­alább egy kötet jusson. Ennek sohasem teljesítenek. Négy ki váló dolgozójuk van: Jaka] Gábor, Jakab József, Miki Gyula és Báder József, de má: többen is ott sorakoznak mö göttük, szorosan a nyomuk ban, helyet kérve a legjobbal között. — Probléma, gond? — kérd Lukács Sándor —, hát, az i: akad egy kevés. Talán első ként a műhely ... bizony, má elég szűk, kicsi, régen kinőt tűk. Nagyobb, tágasabb helyi ség kellene, jobb felszereléssel Több szervizkocsi kellene, e: még jobban meggyorsítani munkánkat. Legnagyobb gondjuk: a, utánpótlás kérdése. Évek ót. nincs tanulójuk. Nem jönnél ebbe a szakmába a fiatalok Nem ismerik eléggé, pedig ér dekes, szép szakma a mérleg javítóké. Fiatalok kellenének akik tovább viszik a munkát a szakmát, olyan szeretettel lelkiismeretességgel, mint ével hosszú során át ez a tizenhé ember. AZ EGRI Finommechanika és Vasipari Vállalat nemiéi elnyerte a kiváló vállalat cí met, — s ebben nem kis rész< volt a mérlegjavító részlegnek Hogy meg is védik ezt a ki tüntető címet, arra biztosítél a jó, lelkiismeretes munka! Gyóni Gyula ek és a könyvtárak a könyvmennyiségnek a be­szerzésére 40—50 ezer forinl szükséges. Ezt a nagy összegei csak az állami költségvetésből tudjuk biztosítani. Na"-”- sze­rep hárul tehát a helyi kezde­ményezésre, a helyi segítségre A gyöngyösi járás termelőszö­vetkezeteinek vezetői általá­ban nem idegenkednek £ könyvtárak támogatásától s £ szociális és kulturális alapból 170 ezer forintot ajánlottak fel könyvtárakra. A detki ter­melőszövetkezet eddig 6000 Gyöngyöspata 12.000, Gyön- gyösoroszi 6000, Gyöngyössoly- mos 8000, a halmajugrai Ű; Élet 3000, Kisnána 5000, Már­káz 8000, Nagyfüged 10.000 Vámosgyörk 6000 és Vécs 600C forintot fordított könyvvásár­lásra. Karácsondon, Szücsiber és Adácson a felajánlott ösz- szeg felét már elköltötték, í többire az őszi hónapokbar kerül sor. Eddig összesen 81 ezer forint értékű könyvel kaptak a könyvtárak a terme­lőszövetkezetek jóvoltából. Markó József ‘ MENYA 5 A Gyöngy NÉPMŰVÉSZET, annak is : az a fajtája, ami eléggé isme­retlen még, éppen ezért izgal­mas, újszerű és mindenképpen megérdemli, hogy többet fog- s lalkozzunk vele. Indokolásul ennyit elég el­mondani a gyöngyösi Városi Művelődési Ház Cigányegyüt­teséről, amely szombaton tar- • tóttá meg bemutatkozó elő- t adását a szabadtéri színpadon, t A plakátok Menyasszonyszök- l tetés cím alatt hirdették az- érdeklődést keltő műsort. Vé­- gül is: mit nyújtott az együt- ■, tes? A story, a történet eléggé t egyszerű: két cigánynemzetség i összetalálkozik a kis erdő szé- S lén. Vásárra igyekeznek. Egy- " más mellett ütnek tábort, s a jó vacsora és a jó bor gyorsan- felmelegíti a hangulatot. Ami- ; kor már minden elcsendese­dik, mindenki alszik, felhang­zik a cigánylegény éneke. A > másik oldalról válasz érkezik ' rá hamarosan. A cigánylány | húga felébred, testvére kere- ! sésére indul, ö vezeti vissza i a rajtakapott fiatalokat a köz- ■ ben fellármázott táborba. 5 Nincs más hátra, a legény megkéri a lányt. Cigányszokás szerint megtartják az esküvőt, SSZONYSZÖ ősi Cigányegyüttes berni de a menyasszony a lakodal­mi vígságban megszökik igazi szerelmével. Nagy a szégyen mind a két családban. A ki­sebbik lány igyekszik az elár­vult vőlegényt megvigasz­talni, ami végül olyan siker­rel jár, hogy az ő fejére is párta kerül. Most már vége- hossza sincs a kettős lakoda­lomnak. A KERETJATÉK csak ürügy: a szokatlan dallamvezetésű, fájdalmas és vérforralóan friss énekek megszólaltatására, a hi­hetetlen vitalitással telített táncok bemutatására és néhány nagyon érdekes szokás meg- elevenítésére. Amit az együttes előadott, abban semmi művi nem volt, az maga volt az évszázados hagyomány. Ezért volt izgalmasan érdekes, el- gondolkoztatóan új. És mind­ezt közel száztagú együttes vitte közönség elé, fiatalok és idősebbek, férfiak és nők, a város mindhárom cigánytele­pének barna bőrű lakói. Hit­tel, meggyőződéssel és büszke­séggel. Az érdem elsősorban az övék. Péter Ferencé, aki szo­katlan hangszeren, hárfán szó­laltatott meg. cigánydalokat és énekelte el azokat Ráfael Já­nosáénál; Rafael Istváné, Hor­váth Dezsőé, Kanalas Sándoré> KTETÉS utatkozása akik olyan szólótáncokat mu­tattak be, hogy ámulva figyel­tük mozgásukat; a két nemzet­ségfőé: Lakatos Lászlóé és Nagy Andrásé, akik összefog­ták a népes „szereplő gárdát” és Molnár Lászlóné tanáré, aki művészeti vezetőként vállal­kozott a nem könnyű, de elis­merést érdemlő feladatra. De nem hagyhatjuk el a Népmű­velési Intézet munkatársának, Berkes Eszternek gondoskodó figyelmét sem a felsorolásból, hiszen a meggyőződés ereje tőlük sugárzott ki Gyöngyösre. Hegedűszólójával és a zenekari kísérettel Sárközi Gyula, a nép­művészet mestere aratott si­kert. De az együttes minden tagja megérdemli a dicséretet: szíwel-lélekkel fáradoztak aa előadásért. EGYETLEN „kritikai” meg­jegyzést tanulságul: a termé­szetesség nem mindig kelti a valóság érzetét. A határozot­tabb rendezői irányítás, a sze­repek pontos elkülönítése elő­nyösebb lett volna. Reméljük, az első sikeres bemutatkozást további jó elő­adás követi majd. (g. molnári

Next

/
Thumbnails
Contents