Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-01 / 178. szám
1983. augusztus 1., csütörtök NEPÜJSÄO 3 KISNANA Ahol az elnök maga a gazda Közei harminc ember bejelentésére folytatott vizsgálatot a népi ellenőrzési bizottság Kisnánán, a helybeli Hunyadi Termelőszövetkezetben. A tizennégy napos vizsgálat megállapította, hogy a vezetőség sok szabálytalanságot vétett, kárt tett a szövetkezeti tulajdonban, megsértette a szövetkezeti demokráciát. A vizsgálat megállapította azt is, hogy a vezetőség felelős, mivel nem készítettek pontos leltárt a termékekről, azok mennyiségét köbözéssel, becsléssel állapították meg annak ellenére, hogy hídmérleg állt a tsz rendelkezésére. Emiatt nagy eltérés mutatkozik a könyv szerinti és a ténylegesen meglevő terménymennyiségek között. A vezetőséget és az elnököt teszi felelőssé azért, mert 1961—1962-ben kényszervágott állatokról jegyzőkönyvet nem készítettek, hogy a bizonylatok hiányosak, elfogadhatatlanok, s az így értékesített állati termékek elszámolása nem minden esetben történt meg. A vezetőséget terheli a felelősség, mert a szociális és kulturális alapra tárolt bort és pálinkát nem erre a célra használták fel, hogy nem tudnak elfogadhatóan, megfelelően elszámolni 54 hektoliter bor sorsával. ★ A népi ellenőrzési bizottság vizsgálati anyagával indultunk el Kisnánára, hogy beszélgessünk az emberekkel, a szövetkezeti tagokkal, hogy kikérjük véleményüket. Mit mond az elnök?! Dudás János tsz-elnökkel szemben ülök a tsz irodájában. Elsőnek tőle kérdem: mit szól a vizsgálat megállapításaihoz? — Nem értek vele egyet — mondja csendesen. — Kis község a miénk, itt mindenki rokon valamilyen úton-módon. A vezetésben nincs egyetlenegy vérrakonom se. Azután nemcsak szövetkezeti demokrácia van a világon, hanem egyszemélyi felelősség és irányítás is. — Hogyan keletkezhetett a bor- és pálinkahiány? — Egy litert sem használtam fel saját célomra. A szüretkor nem mérlegeltük a termést, csupán a mustból következtettünk a szőlő súlyára. A tagok csaltak. Nem mindig rakták meg tisztességesen a hordókat, s ebből van a különbség, amely az ő feljegyzésük és a készletünk között fennáll. Azért nem mázsál- tunk, mert úgy két héttel tovább tartott volna a szüret. Hat kilométert kellett volna utaznia a termésnek, ha mérlegelünk, így csak egy kilométer volt a távolság a pincéig. A szociális alapból pedig a zárszámadási mulatságon elhasznált bort, pálinkát fedeztük és az aratók is ebből kapták a vezetőség döntése alapján a boradagot. Ezeket mondja az elnök, s csak akkor nem tud választ adni, amikor az 50 liter köl- csön-borról érdeklődöm, amelyet 6 kért a szövetkezettől és amelyet a mai napig sem adott vissza. Szólj igazat, betörik a fejedet A másik asztalnál ül Vankó Ernő agronómus. Fiatalember, állami gazdaságból került ebbe a szövetkezetbe. Nemrég érkezett vissza a határból, kérdéseimre a következőket mondja: — Sokban igazuk van a panaszosoknak. Az elnök túlzott szigorával, makacsságával több embert megsértett, akik kö2ül jó néhányan már nem is dolgoznak. Ha valaki szóvá tett valamit, kinyitotta a száját, könnyen előfordult, hogy rajta csattant az ostor. Egyébként több panasz hangzott már el az árpával és a terméskővel kapcsolatosan is. Az sem volt helyes, hogy az elnök az ősszel 20 mázsa répaszeletet adott el Márkus János erdésznek, aki jó barátja, ugyanakkor a tsz-tagok ilyen irányú igényeit visszautasította. Ez az agronómus véleménye! De nem jobb a tanácselnök, a tanácstitkár véleménye sem. Elmondják, hogy a szövetkezet elnöke mindent maga akart csinálni, nem bízik az emberekben. Nyers, lobbanékony természetével megfélemlítette a tagokat. Olyan embernek tartják, aki nem ismer maga fölött senkit. A községi tanácsot sem. A tanács határozatait is ritkán hajtotta végre. A tagság véleménye A kovácsmühelyben, ahol Szőke Lajos kovácsmester és Illés István dolgozik, véletlenül összejött néhány ember. — Velem már kétszer fűrészeltették le a pince lakatját — mondja a kovács. — Borra volt szükségük, nem volt kéznél a pincemester, s így nyitották ki az ajtót. A munkáért egy pohár bor nekem is kijárt. — Az ilyen esetek mindennaposak voltak itt — szól közbe a 67 éves Vajkó Ferenc. — A rokonoknak, a haveroknak szabad volt a vásár, másokkal meg semmit sem törődték. Én már közei két éve kértem a vezetőséget, hogy betegségem miatt könnyebb munkára állítsanak, de egy évig még választ sem adtak. — A nézeteltérések ökad a helytelen baráti kapcsolatok — magyarázza Illés István, aki 1945 óta párttag és sokáig volt a tsz és a község párttitkára. — Az elnök még azt is elnézte barátjának, Czizik Pál szőlészeti brigádvezetőnek, hogy megverje az idős Vajkó Istvánt. Legtöbbet mégis Safranka István szőlészeti brigádvezető mondhat, aki a községi tanács elnökhelyettese és két évig a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke volt. — Két év után azért mondtam le erről a tisztségemről — állítja Safranka —, mert bármit is tettem szóvá, mint az ellenőrző bizottság elnöke —, figyelembe sem vették. Amikor a háztáji területek felülvizsgálását kértem, s elutasították, nem voltam hajlandó tovább ezzel a tisztséggel élni. Határozottan tudom pedig, hogy 25 tagnak, akik az elnökkel jó barátok, a mai napig nagyobb a háztáji területük a megengedettnél. ömlik belőle a szó, a panasz. Így tudom meg, hogy Koncsos Istvánnénak 200 négyszögöl gyümölcsös helyett 900 négyszögölet adtak, holott férje, aki erdész, szintén rendelkezik 2 hold „háztáji” területtel, pedig a törvények értelmében csak az egyik földet tarthatnák meg maguknak. Hasonló a helyzet Kohajda Pálék esetében is, akik közel 3 hold háztájival rendelkeznek, s az egész családból csupán egy személy jár dolgozni. Ugyanakkor az erdőgazdaságtól is kaptak járandósági földet. Ellenkező esettel is találkozunk. Lizák Györgyök, bár ketten járnak dolgozni szorgalmasan, mégis csak egy háztájival rendelkeznek, holott Lizák György lánya rég férjhez ment, sőt, nős fia van. A falubeliek véleménye szerint, a községben még legalább 36 olyan tsz-tag van, aki valami oknál fogva kevesebb háztájit kapott, mint amennyi járna. ★ Így vélekednek az emberek a vizsgálat eredményéről Kisnánán. Panasszal, újabb sérelmekkel, tényekkel bizonyítják a vizsgálat helyességét. Szemükben, hangjukban elégedetlenség, felháborodás van amint ezekről az esetekről beszélnek. Elítélik a vezetőséget és követelik a vétkesek felelősségre vonását. A felelősségre vonás azonban még nem minden. A tanulságot is le kell szűrni: nem lehet hosszú időn át durván visszaélni az emberek bizalmával, a beosztással sem. Nem lehet büntetlenül Csáky szalmájaként bánni a közösség vagyonával. A kisnánai tsz közgyűlésének kell mielőbb megtárgyalnia a vizsgálat megállapításait, s annak szellemében dönteni, ki milyen mértékben felelős a mulasztásokért, az elkövetett hibákért, hogy végre rend, bizalom, megértés és fegyelem uralkodjon a szövetkezet házatáján. Fazekas István ! Öt film forgatását fejezték be a Budapest Filmstúdióban A napokban öt új film forgatását fejezték be a Budapest Filmstúdió műtermeiben. Az idegenbe szakadt emberek honvágyáról, vívódásáról Tímár István rendező készített filmet Kockajáték címmel. György István rendező A tánc eredete címmel készített ismeretterjesztő filmet. Régi, kiveszőben levő magyar hangszereken játszott dallamokat örökített meg Lakatos Vince öreg hangszerek című filmjében. Janovits János rendező népszerű tudományos ismeretterjesztő filmet készített A tranzisztor címmel. 1963. július 27. szombat a címe a Ságvári Endréről szóló emlékfilmnek. Mészáros Márta rendezésében annak a cukrászdának egy mai hétköznapi délutánját örökítik meg a filmkockák, ahol 1944 július 27-én meggyilkolták Ságvári Endrét. Nagy a* idegenforgalom a Duna-kanyarban A Duna-kanyar turistaházai és campingjei állandóan telve vannak, eddig több mint 57 ezer üdülővendég szállt meg bennük, hosszabb-rövidebb időre. A szentendre-pappszige- ti camping vendégei között több mint háromezer külföldi töltötte idejét: finnek, japánok, angolok, franciák, indonézek. A turistaszállásokon kívül az ismert üdülőhelyeken — Leányfalu, Nagymaros, Ze- begény, Visegrád környékén — több mint hatezer üdülő töltötte pihenőidejét magánházakban bérelt szobákban. A Börzsöny turistaházait ellepték a hazánkban tanuló, vakációzó külföldi diákok. Bürokrácia a hírnév és a műszaki fejlesztés útjában Ikarus gyártmányú magyar autóbuszokat szállítunk a tőkés országokba, Afrikába és Közel-Keletre. Előfordult, nem is egyszer, hogy az igényen megrendelő nem vette át az autóbuszokat, minőségi kifogásokat jelentett be. Nem a motor, az alváz és nem is a korszerűség, hanem a duda miatt. Ugyanis a közlekedési szabályok pontosan előírják, hogy kellő hangerővel szóljon a kürt, de a mindent túlharsogó jelzőberendezések ellen védik az emberek dobhártyáját és a városok csendjét. A hazai gyártmányú motorokra, autókra és autóbuszokra szerelt kürtöt mind-mind az egri Finomsze- relvénygyárban készítik. Adjon a gyár kifogástalan terméket, az autóbusz értékéhez képest filléres apróságnak tűnő semmiséggel ne akadályozza az exportot és ne rontsa a magyar ipar hírnevét. A kívánság jogos, nem is ördöngösség, csak egy műszer kell ahhoz, hogy a szabványnak megfelelő kürtöt gyártsanak. A munkásokon nem múlik, a gyár vezetőin se, műszaki fejlesztési tervükben a követelmény megoldását felvették. Hol a hiba, ki gördített akadályt a helyes törekvés útjába? Dániában gyártják a phonmérőt, a kürtök hangerejét mérő műszert. Az értesülések szerint 11 ezer deviza forint az ára, meg is rendelte azt még 1962. őszén a Finomszerelvénygyár. De akkor még nem tudták, hogy milyen keserves kanosszajá- rásba kezdtek. Ugyanis a következő évi műszerigényt jóval korábban kellett volna bejelenteni. A vállalat beruházója, az anyagbeszerző, a tervosztályvezető és a műszakiak kilincseltek devizakeretért. és pótkiutalásért. De eredmény semmi. Aztán felfedeztek egy phonmérőt a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Megcsillant a remény, a ber- vaiak utaztak és tárgyaltak, napidíjat és utazási költséget nem kímélve. A külföldi cég bosszankodva, vagy éppen mosolyogva nézte a sok huzavonát? De a Finomszerelvénygyár pénzt nem kapott, a kiállító csomagolt és továbbra is műszer nélkül maradt a mi gyárunk. Azóta is fülhallásra állítják be a Finomszerel- vénygyárban készült kürtöket. Nem is csoda, hogy a hiányzó műszer árának többszöröse a selejtgyártásbó' származó kár. De akad-e műszer, amely mérné és az illetékesek fülébe harsogná a magyar ipar hírnevén ejtet csorbát? Téved, aki az gondolná hogy a kívánt műszert nerr lehet beszerezni. A Finomsze relvénygyár dolgozói kinyo mázták, hogy a szeged KÖJÁL és az egyik kísérlet intézet birtokában van phon mérő. De kölcsönadni név lehet. Bizonyára valamilyet rendelkezés tiltja. Ügy látszik, a bürokrácia fékező hatása eddig erősebb nek bizonyult, mint annak t gyárnak érvelése, amely év 10—12 millió forint értéki kürtök gyártásához kéri a pát ezer forintos műszert. A Fi nomszerelvénygyár burokra cia elleni harcában a Kohc és Gépipari Minisztériumnál kell segítenie. EGYMILLIÓVAL TÖBBET... NX\\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ v\\\\\\\\\\\V\\\\\\\\\W^ Egymillió 100 ezer tonna — ennyivel több • szenet vár bányászainktól az ország; s ez szükségszerűen nagyobb kötelezettségeket ró az Egercsehi Aknaüzemegység dolgozóira is. Ezekről a kérdésekről, termelési gondokról, lehetőségekről és problémákról beszélgettünk Papp János üzemgazdász mérnökkel. — Bár július havi adósságunk 52 vagon — mondotta Papp János —, a tervezett 87 vagon helyett átlagosan napi 91 vagon szenet termelnek a csehi bányászok. Ez így azonban csak fele öröm, hiszen a fokozott tempót nehezen bírja a mónosbéli szénosztályozónk: kapacitása csak 36 vagonra garantált, s mégis naponta 80 vagon szén osztályozását vég— Mennyibe került egy tonna szén Szarvaskőben és Eger csehiben ? — Hogyan látja az üzemgazdász ? zik korszerűtlen, s avult berendezései. Szarvaskőben már cseppet sem rózsás a helyzet. Igaz, hogy napi teljesítésük 106,9 százalék — ez azonban csak a több ízben módosított terv szerint „hiteles”. A valóságos és reális kép ezzel szemben: a teljesítés csak 75—80 százalékos és féléves szinten 169 vagonnyi adósságot gyűjtöttek össze. — Üzemegységi szinten vá- gatkihajtási tervünket teljesítettük — mondotta Papp János üzemgazdász mérnök — ám amíg Csehiben a tervhez AI ŰRHAJÓIG Újfajta rakéták — Meghajtás a kozmikus sugár segítségével Termikus atomrakéta — Elektromos rakéta — A plazma-rakéta 32. A jövő rakétahajtóanya- 1 gaira gondolva, arra a kö-, vetkeztetésre juthatunk, ; hogy a rakétatechnikában jelenleg használatos vegyi; hajtóanyagok csupán né- < hány évtizedig fognak ural- j kodni. Ezek a hajtóanyagok ] ugyanis képtelenek az emberiség űrbe szárnyaló gon- I dolatainak kellő technikai I alátámasztást adni. Ezen a téren tehát számolnunk kell alapvetően újszerű megoldásokkal. Az egyik ilyen újfajta rakétameghajtási módot M. K. Tyi- honravov szovjet tudós ismertette. Ö ugyanis a rakéták hajtására a kozmikus sugarakat kívánja alkalmazni. Elgondolása szerint az űrhajót 100 kilométer magasra a „hagyományos” hajtóanyaggal kellene fellőni. Ezután helyeznék üzembe a rakétán levő fényelemeket, amelyek segítségével a kozmikus sugarak energiáját elektromos energiává alakítanák át. Ezzel a hatalmas energiával azután a kétatomos hidrogén molekulákat atomokra bontanák. Az így szétbontott atomok ismét egyesülni igyekeznek és ezen a réven érhető el a másodpercenkénti 14 kilométeres kiáramlási sebesség. A technikai nehézség Tyihonravov hajtóanyagánál abban van, hogy a hidrogén- atomok egyesülése közben 6000 C fok hő keletkezik. Jelenleg pedig a wolfram, amelyből az égési kamra falát készítik, már 3380 fokon megolvad. A másik elgondolás a termikus atomhajtómű beállítása. Ennek az a lényege, hogy a hajtóanyag hevítése nem oxidációs vegyianyagok révén történne, hanem egy atomreaktorban létrehozott hőenergiával. Irene Sänger-Bredt elméleti vizsgálatai szerint, ehhez a folyamathoz a közönséges vízből előállítható hidrogén szerepelne hajtógázként. Ezen az úton, másodpercenkénti 30 kilométeres kiáramlási sebesség érhető el. Az eljárás hátránya viszont az, hogy a rakétába beépítendő atomreaktort igen súlyos védőberendezéssel kellene ellátni. A harmadik módszer szintén az atomenergiát hívja segítségül a rakéta meghajtásához. Az ún. „atomrakéta” esetében az atomenergiát nem hevítésre használnák fel, hanem atomrombolásra. Az atomok elbontása révén keletkező részecskék kerülnének az égéskamrából kiáramlásra. Ezzel a módszerrel már másodpercenként több ezer kilométer sebességet lehetne elérni! Itt azonban ismét megemlítjük a következő technikai hátrányt: az atomrákétában felbontott atomrészecskék minden irányban széjjelrepülnének irányításukra egyelőre nincs mód. A hatalmas energiával száguldó részecskék az égési kamra anyagával kerülnének kölcsönhatásra, hatalmas láncreakció keletkezne, amely az egész rakétát szétrombolná. Az elektromos, vagy ion-rakétánál nem forró gázok kilövellésével érnék el a rakéta hajtását, hanem az elektromos úton felgyorsított, elektromos töltetű részecskék, az úgynevezett ionok kiáramlása által. A plazma-rakétáknál hajtóerőnek az anyag egy különleges állapotát használják fel. Az anyag plazma állapotban kívülről elektromosan semleges hatású ugyan, de valójában belül pozitív ionok és negatív elektronok keverékéből áll. A plazmát energia fejlesztésére és rakéták meghajtására lehet felhasználni. Az elektromos és a plazma rakétának azonban ismét van egy hátránya: az, hogy a jelenlegi technikai ismereteink mellett az alkalmazásukhoz egész kis erőművet kellene a rakétába beépíteni. A következő számunkban a napjainkban még utópisztikuséin ható fotonrakéta elveit ismertetjük. (Folytatása következik) Kováts Andor képest 737 folyóméterrel több vágatot hajtottunk, Szarvaskőben 460 folyóméterrel maradtak a terv mögött. Egymillió 100 ezer tonnával több szenet vár bányászainktól az ország. Ám egyáltalában nem mindegy: olcsón vagy drágán termeljük-e a kért mennyiséget?! Gazdasági életünk homlokterében legfontosabb követelményként az olcsó s gazdaságos termelés áll. Érdemes megvizsgálni, mennyire tartották szem előtt e fontos követelmény teljesítését a két üzemben. — E gercsehlben egy tonna szén kitermelése 308 forintba került — mondotta Papp János. — Szarvaskőben ezzel szemben majdnem dupláját fordították egy tonna szénre. Júniusban az egy tonnára eső teljes termelési költség elérte a 601,70 forintot. — Az üzemgazdász miben látja e nagyfokú drágulás okát? — Elégtelen volt a munkahelyi kapacitás, ugyanakkor a kiszolgáló és fenntartó személyzet változatlanul aránytalannak mutatkozott az alacsony termeléshez képest. Roppant sok tennivalója akad tehát a vezetésnek és a dolgozóknak. A feladat sokrétű: nemcsak a gazdaságosabb termelési feltételeket kell megteremteni, hanem többet adni és főként jobbat; hiszen kalóriatervük teljesítésével is adósak maradtak. A problémák megoldása elsősorban a vezetőkre vár, akiket azért állítottak posztjukra, hogy a helyi körülmények ismeretével a bányászok segítségével mielőbb s megnyugtató módon orvosolják a jelentkező problémákat. (patakit
