Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-31 / 203. szám
4 (ÍEPOJSAG 1963. augusztus 31., szombat Miért kiinnyelműsködnek as élettel ? ijeszteni a családot,' mint őszintén bevallani a hibát, igaz? ★ Van az öngyilkosjelöltek sorában szerelmi bánat, féltékenység, vélt gyógyíthatatlan betegség, indok nélküli, „csak úgy” elkeseredettség, bosszúvágy, ijesztési szándék, s ki tudná még sorolni, hogy mi minden. Egy biztos — nem komolyak ezek az esetek. Mint betegség, mint megbetegedés nagyon is komolyak, de mint szándék — meggondolatlanságból és kevéssé komoly okból keletkeznek. SOK MUNKÁT ADNAK, az orvosnak, pedig van betegség nélkülük is, hívatlanul is éppen elég! Az élet szent, mindenki felelős érte. Egy van belőle, amit védeni, óvni kell, s azért vagyunk emberek, hogy ha bánatunk, vagy szomorúságunk, gondunk, vagy bajunk van, osszuk meg valakivel, s máris kész a segítség. A gyógyszert pedig hagyjuk meg annak, akinek életet, egészséget jelent, akinek szüksége van rá... Cs. Adám Éva Válaszol az illetékes Kedves vendégek Egerben A sorbaállás nem azért keletkezett, mert a telep személyzete nem győzi az adminisztrációs munkákat, hanem azért, mert nem volt elegendő szén, hogy a jelentkező igényt kielégítsék. A lakosság Hatvanban is, az elmúlt, rendkívüli kemény tél magas fogyasztását alapul véve szerzi be idei szénszükségletét. Előreláthatóan szeptember 20-án zárjuk le a SZOT-szén- utalványok beváltását, s akkor reméljük, hogy Hatvanban is, és a többi telepen is csökken a sorbaállás, mert több tüzelőanyag jut a készpénzen vásárlók részére. Bodnár Péter igazgató 4 félmillió« lemaradásról A Népújság augusztus 15-i számában elmarasztaló cikk jelent meg a félmillió forint fel nem használása miatt Lőrinciről. A községi tanácsot a pénz fel nem használása miatt nem terheli felelősség. A fenti összegű hitel a vörösmajori lakások felújítására áll rendelkezésre. A hitel felhasználása érdekében már 1963. januárjában intézkedtünk, megrendeltük a terveket a tanácsi tervezőirodánál Egerben. A tervezők munkájának elhúzódása miatt kerültünk abba a helyzetbe, hogy a kivitelezővel még a mai napig sem tudtuk megkötni a szerződést, ennek ellenére a kivitelező vállalat (Heves megyei Építőipari Vállalat) ígéretet tett arra, hogy a munkákat még az idén be is fejezi. A kivitelezői szerződés megkötése most van folyamatban, s a tervdokumentációt augusztus 5-én át is vette a tanácstól a kivitelező vállalat. Szentgyörgyi János vb-elnök. Lőrinci Kedves vendégek jártak az elmúlt napokban Egerben. Egy hetet tartózkodott a megyeszékhelyen az Alger Repub- licain című algíri lap egyik szerkesztője, Abdelmoumene Nouzeddine. A 25 éves fiatal újságíró és felesége megtekintették a város nevezetességeit, látogatást tettek termelőszövetkezetekben, s nagy elismeréssel szóltak Egerről, a város lakóiról. Szöveg nélkül OKOS MIKLÓS Íhy-^L 23 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Kétszámyas, nagy kapu a Mária utcában. Mellette a kétablakos An- gyalosi ház. A ház udvara virágos, úgy, mint Nagyváradon Tóth Mihály házában, ahol „vadon” nőhettek kedvükre a keverten vetett virágok. Az udvar csendes, zaj sehonnan sem hallik. A kapunyitás sem mozdít meg senkit a házban. Szőlővel futtatott kis tornác árnyékos hűvösében látja meg Ilonkát. A látogatás váratlan és meglepő, s Ilona zsibbadtan marad ülve az öblös, vesszőfonatú székben, csupán egy, a kezében tartott ruhadarabot ejt ölébe, amelyet az asztalon fekvő nagy alvó babára akart éppen rápróbálni. A férfi a szőlőlevelektől árnyékolt tornác hűvösében hangtalanul áll. Láthatóan gyönyörködik a fiatal- asszony szépségében. Ilonka fekete szemei még égőek, mintha nagyon mélyről világítanának; révbejutásról, megelégedettségről beszélnek: Nem vagyok több és nem vagyok más, mint voltam. Nem változtam semmit — mondja, és feltekint a még mindig állongó férfira. *- Üljön le. Ha megmondja, min dolgozik, akkor rögtön kitalálom, hogy mire van szüksége. — Margit királyleány regényén dolgozom. — Gondoltam! Bár nem jó helyen jár, de megint kell egy modell. Ezért tisztelt meg bizonyára látogatásával. — Lehet — vonja fel vállát —, de először mondjon el mindent, ami legutóbbi találkozásunk óta történt. A Gátalján titokban tartott esküvőn meglepődtem. Ilonka csodálkozva tekintett az íróra: — Hogyan? Hiszen ön, Gárdonyi úr, tudott titokban kötött eljegyzésünkről is, amely után rendszerint házasság következik. Miért hát a meglepődés? — Talán éppen a titkolózás miatt — mondotta a férfi, és tekintete az asztalon fekvő nagy babára tévedt. — Az a család miatt történt. Ekkor kapunyitás hallatszott. A fiatal férj jött meg. Ilonka eléje sietett. — Vendégünk van — mondotta. — Alig hiszek a szemeimnek, kedves Géza bátyám — köszöntötte Má- tékovics az írót. — Nem láttunk már esztendők óta! — Az igaz, de mikor jövök én le a Hóhérdombról, a „remete”-lakból? No, meg aztán tudod, hogy milyen keserves az én mesterségem. Ebben mindig dolgozni kell, ha meg akar élni az ember. Nincs idő a szórakozásra. Nem kötelező megfogadni a tanácsom, de baráti a figyelmeztetés: nehogy egyszer is eszedbe jusson a fiadat erre a pályára adni. Valamennyien nevettek. — Ezt könnyen megígérhetem, Géza bátyám — mondotta Mátékovics keserűen. — Ügy érzem, hogy ettől még igen messze vagyunk. — Ami késik, az nem múlik, Józsikám. De mondj valamit édesapádról. Rég láttam az öreget. — Sajnos, csak annyit tudok, hogy házasságom miatt engesztelhetetlen. Ilonka a babaruhák között tettvett az asztalon, és férje kijelentésére eleredt könnyei a ruhákra záporoztak. — Persze, fáj az a fiúnak, ha az apa haragszik, de nyugodj meg — és Gárdonyi átölelte Mátékovicsot —, rövidesen megbékél az öreg Igyekezz a kedvében járni. ★ Amikor Gárdonyi elment, Ilonka vacsorához terített az árnyas tornácon. Kelletlenül, étvágy nélkül ettek. Csend, mint vihar előtt. A meleg nyári este sötétjében csak Ilonka fehér ruhája világított a tornácon. — Miért van maga fehérben? — kérdezte Mátékovics váratlanul. — Fura kérdés, milyenben legyek? Tudhatná, hogy gyászolom szegény anyámat... — Fehérben? — Igen. Fehérben. Mert a fehér is a gyász színe, ugyanúgy, mint a fekete. És most nyár van, én fehérben gyászolok. Később Ilonka lámpát gyújtott és lefekvéshez igazította az ágyakat. Mátékovics az íróra gondolt, Ilonkára és az íróra. Hol és mikor találkoztak? Eszébe jutott az almagyari szüret, amikor Ilonka megjelenése után az író sietve eltávozott. Egy másik alkalommal a titokban tartott eljegyzés idején tett látogatást a Be- nedek-háznál. De nyilván máskor is járhatott a Remény utcában, hiszen Az a hatalmas harmadik című könyvét is ő vitte oda. A mai találkozás sem mindkettőjüknek szólt. Ilonka nem boldog Nem őt szereti. A fiatal- asszony mást szeret. Másnap hajnalban ébredt Mátékovics. Kiment az almagyari szőlőbe. A mező még harmatban fürdik. Sűrű párától gőzölög az Eged. Az éjjeli eső maradványai, a fehér felhőfoszlányok most vonulnak el a hegygerinc fölött. Feje nehéz és bódult, álmatlanságát még nem oszlatta el a virágillattal telített friss levegő. A szőlők lakott házaiban, nyaralóiban most ébrednek az állatok és emberek, ősz óta nem járt itt. A nyaraló lépcsőjén leült, és két tenyerének támasztotta arcát. Újból és százszor végiggondolta nyugtalanságának okát. Egyre jobban igazolódott előtte az a- feltevése, hogy Ilonka nem boldog mellette. Mást szeret. Talán az írót. De mit tegyen? Egyáltalán, mit lehet itt tenni? El kell költöznie valahová messzebb, távol a város központjától, ahol sem nem hali, sem nem lát az ember. Milyen nagyszerű volna ez a nyaraló, még téli lakásnak is. Felállt és körüljárta az épületet. A veranda szőlővel futtatott néhány lépcsős feljárójával eléri a szőlőtőkék magasságát. Látni innen az egész Almagyart. A vaslépcsős kilátóból pedig az egész egri völgy betekinthető. Gyönyörű panoráma. Milyen boldogok lehetnének itt? A honyhán, szobán vasrácsos ablakok, szárnyas ajtók, rakott tűzhely a konyhában és a szükséges mellék- helyiségek. Az öreg Mátékovics ehhez sem adná beleegyezését. Ezért a fiatal Mátékovics a velük szomszédos Dobrányi-szőlő nyaralóját bérelte ki, amely most a Legányi család birtokában volt. Elhatározását közölte Ilonkával, aki látszólag megnyugodva fogadta a hírt, és néhány héttel később a fiatalok kiköltöztek az Almagyarra. (Folytatjuk) életre keltjük az eszméletlen öngyilkost, akkor már kézzel- lábbal kapaszkodik az élethez, már nincs kedve a „megsemmisülésbe hullni”. — Az öngyilkosok legnagyobb része nő. Százból 99. A bekerült, gyógykezelésünkben részesült mérgezetteknek legkevesebb 80 százaléka nevetséges, ostoba okok miatt követte el tettét. Sok a búbánatos fiatalasszony, aki, ha ösz- szezördül az emberével — gondolom ijesztésképpen — bevesz valamit. A bizonyítványosztás időszakában elég sok diáklány akar így kibújni a felelősség alól. — Elvétve akad csak egy- egy valóban súlyos indítóok, amit ha nem is ért meg egészen az ember, de képes a lelkiválságot követni az öngyilkosság gondolatának kialakításáig. Ilyenkor aztán nemcsak az orvos gyógyító kezére, eszére, de szivére is szüksége van a betegnek. Ezeket az embereket valóban lehet sajnálni, mert nagy szükségük van az életben maradásukhoz arra is, hogy legyen valaki, aki megnyugtatja, visszaadja életkedvüket. BESZÉLGETTEM néhány öngyilkosjelölttel. Nevüket őrzi az orvosi titoktartás, de kíváncsi voltam indítóokaikra, s nem is vonakodtak erről beszélgetni. Igaz, már mindany- nyian felépültek, s újra kezdhetik a munkát. — Van egy fiú, aki udvarol nekem, az anyám kiutasította, azt mondta: nem elég rendes. Hát most aztán megijedt, azt mondta, csak épüljek fel, népi bánja már ő a fiút sem. Úgy érzem, a beszedett vegyszer helyett sokkal helyénvalóbb lett volna egy-két anyai pofon. Meggyőződésem, hogy jót akart ez az édesanya a lányának, s most mégis ő szenved. A másik fiatal mór asszony. Két kisgyermek anyja. — Veszekedtünk a férjemmel, most megmutattam, hogy velem ne kiabáljon! Hisz a házat is én vittem a feje fölé! — És a gyerekekre nem gondolt? — Akkor nem, én csak a férjemet szeretem és elkeserített, hogy kiabál velem. Nagyon vérszegény indok ahhoz képest, hogy három napig volt eszméletlen, s hogy három napig éjjel-nappal küzdöttek érte az orvosok. — Pénzt kellett megadnom időre, s nem tudtam keríteni.. Most a család összeadta. — Egyszerűbb volt megNapjainkban elég sok embert szállítanak kórházba: öngyilkosságot követett el. Megkérdeztük, mi a véleménye erről a gyógyszerésznek, s az orvosnak? — ILYEN VAN OTTHON két dobozzal. De ha már felírta az orvos, adja ki — nyúl a Dorlotyn után egy idősebb néni és táskájába csúsztatja. — Tessék jól elzárni, különösen, ha gyerek van a házban, mert erős méreg — figyelmezteti a nénit a fiatal gyógyszerész az egri 18-as patikában. — Nem mulasztjuk el ezt a figyelmeztetést egy alkalommal sem, ha altatót adunk ki — mondja Tóth Zsigmondi, a gyógyszertár vezetője. — Kizárólag orvosi receptre adhatunk altatót, s ezt a rendelkezést minden gyógyszerész nagyon lelkiismeretesen betartja. Sajnos, az a baj, hogy csak mi vigyázunk. Ma már megszokott és minden házban előforduló gyógyszer az áltató. Ha valaki néhány napig rosz- szul alszik, máris altatót kér az orvosától. Aztán megszűnik a nyugtalanságot keltő ok, ismét egészségesen alszik az illető, a gyógyszer pedig ott hever szem előtt, s így kerül illetéktelen kezekbe. Sok esetben félrevezetik az orvost: indokolatlanul íratják fel az altatót. Benn a kórházban folyik a napi munka. Betegeket készítenek elő operációhoz, s az orvos vizitelni indul, mindennapos szívós küzdelem folyik itt az életért. Természetes, hogy az orvos, aki hivatása magaslatán állva gyógyítja a megbetegedett emberek ezreit, egy kicsit bosz- szankodik, ha öngyilkos kerül elé. önkéntelenül felvillan a gondolatában, hogy vajon miért könnyelműsködnek az élettel, amiből csak egy van? Miért okoznak szánt szándékkal bajt önmaguknak? S AZTÁN AMIKOR ott állnak az eszméletlen ember fölött, megkezdődik a küzdelem ez életért, a talpraállításáért. — Az utóbbi időben elszaporodtak az öngyilkosjelöltek, — mondja dr. Halmos Béla, a megyei Il-es kórház főorvosa. Mert csak jelöltek, hiszen kevés jut el az élet-halál mezsgyéjéig. Legalábbis az a tapasztalatunk, hogy nagyon nehéz öngyilkosnak lenni! Nem olyan egyszerű az! Csak az orvosnak adnak hosszan tartó munkát. Az altatós mérgezetteket például napokig óránként kell kezelni. Bosszantó, hogy egyébként egészséges emberek lennének, s ha előbb meggondolják cselekedetüket, akkor nem veszik el a valóban beteg ember helyét a kórházban. Mert arról is meggyőződtünk már, hogy amikor Telefonügyben A Népújság augusztus 10-i számában a Hadnagy utcai lakótelepiek panaszát közli. Értesítjük, hogy a Hadnagy utcai lakótelepet az idén kábelhiány miatt nem tudjuk távbeszélővel ellátni. A kért nyilvános telefonállomás létesítésének lehetőségét a városi tanáccsal együtt megvizsgáljuk, s ha műszakilag megoldható, a felszerelésre intézkedéseket teszünk. Az új telefonkönyv kiadásával kapcsolatban értesítjük, hogy a Posta Vezérigazgatósága új vidéki távbeszélőnévsor kiadását tervezi az 1964-es év első negyedében. Ezért a Postaigazgatóság a rövid időre való tekintettel nem ad ki más helyi névsort. Fejes Béla Postaigazgatóság, Miskolc A hatvani TÍZÉP- telep ügyében A Népújság augusztus 15-i számában megjelent, a „Mikor lesz rend a hatvani Tü- zép-telepen” című cikkel kapcsolatban a következő tájékoztatást adjuk. A Hunnia Filmstúdióból jelentik AKI NINCS című bűnüpn- lélektani drámának a külső felvételeit. A film főbb szereplői Gábor Miklós, Vass Éva, Ajtai Andor, Dómján Edit és Horváth József. Győrben folynak a felvételei AZ ARANYFEJ című angol—magyar bűnügyi tárgyú filmnek, amelyet James Hill rendez. Az angol gyermekszereplők: Loraine Power, Denise Gilmore és Michael Craze; magyar részről Esztergályos Cecilia, Pécsi Ildikó, Básti Lajos, Rajz János, Peti Sándor és Fónay Márta szerepel a filmben. Megkezdték a SODRÁSBAN című film forgatását. írója és rendezője Gaál István, írói konzulátusa Gyöngyösi Imre, operatőrje Sára Sándor. A mai témájú film fiatalokról, a társadalom és egymás iránti felelősségtudatáról szól. A főbb szerepeket főiskolai hallgatók, Csikós Sándor, Rahota Andrea, Moór Mariann, Orbán Tibor játsszák. Gertler Viktor rendezésében Tatabányán forgatják a Szántó Jenő novellája alapján Polgár András, Kovács Nándor és Borhy Anna forgatókönyvéből készülő EGY EMBER,
