Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-31 / 203. szám

4 (ÍEPOJSAG 1963. augusztus 31., szombat Miért kiinnyelműsködnek as élettel ? ijeszteni a családot,' mint őszintén bevallani a hibát, igaz? ★ Van az öngyilkosjelöltek so­rában szerelmi bánat, félté­kenység, vélt gyógyíthatatlan betegség, indok nélküli, „csak úgy” elkeseredettség, bosszú­vágy, ijesztési szándék, s ki tudná még sorolni, hogy mi minden. Egy biztos — nem ko­molyak ezek az esetek. Mint betegség, mint megbetegedés nagyon is komolyak, de mint szándék — meggondolatlan­ságból és kevéssé komoly ok­ból keletkeznek. SOK MUNKÁT ADNAK, az orvosnak, pedig van betegség nélkülük is, hívatlanul is ép­pen elég! Az élet szent, min­denki felelős érte. Egy van belőle, amit védeni, óvni kell, s azért vagyunk emberek, hogy ha bánatunk, vagy szo­morúságunk, gondunk, vagy bajunk van, osszuk meg vala­kivel, s máris kész a segítség. A gyógyszert pedig hagyjuk meg annak, akinek életet, egészséget jelent, akinek szük­sége van rá... Cs. Adám Éva Válaszol az illetékes Kedves vendégek Egerben A sorbaállás nem azért ke­letkezett, mert a telep sze­mélyzete nem győzi az admi­nisztrációs munkákat, hanem azért, mert nem volt elegendő szén, hogy a jelentkező igényt kielégítsék. A lakosság Hatvanban is, az elmúlt, rend­kívüli kemény tél magas fo­gyasztását alapul véve szerzi be idei szénszükségletét. Előreláthatóan szeptember 20-án zárjuk le a SZOT-szén- utalványok beváltását, s ak­kor reméljük, hogy Hatvan­ban is, és a többi telepen is csökken a sorbaállás, mert több tüzelőanyag jut a kész­pénzen vásárlók részére. Bodnár Péter igazgató 4 félmillió« lemaradásról A Népújság augusztus 15-i számában elmarasztaló cikk jelent meg a félmillió forint fel nem használása miatt Lő­rinciről. A községi tanácsot a pénz fel nem használása miatt nem terheli felelősség. A fenti összegű hitel a vörösmajori lakások felújítására áll ren­delkezésre. A hitel felhaszná­lása érdekében már 1963. ja­nuárjában intézkedtünk, meg­rendeltük a terveket a tanácsi tervezőirodánál Egerben. A tervezők munkájának el­húzódása miatt kerültünk ab­ba a helyzetbe, hogy a kivite­lezővel még a mai napig sem tudtuk megkötni a szerződést, ennek ellenére a kivitelező vállalat (Heves megyei Építő­ipari Vállalat) ígéretet tett arra, hogy a munkákat még az idén be is fejezi. A kivite­lezői szerződés megkötése most van folyamatban, s a tervdokumentációt augusztus 5-én át is vette a tanácstól a kivitelező vállalat. Szentgyörgyi János vb-elnök. Lőrinci Kedves vendégek jártak az elmúlt napokban Egerben. Egy hetet tartózkodott a megyeszékhelyen az Alger Repub- licain című algíri lap egyik szerkesztője, Abdelmoumene Nouzeddine. A 25 éves fiatal újságíró és felesége megtekin­tették a város nevezetességeit, látogatást tettek termelőszö­vetkezetekben, s nagy elismeréssel szóltak Egerről, a város lakóiról. Szöveg nélkül OKOS MIKLÓS Íhy-^L 23 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Kétszámyas, nagy kapu a Mária utcában. Mellette a kétablakos An- gyalosi ház. A ház udvara virágos, úgy, mint Nagyváradon Tóth Mihály házában, ahol „vadon” nőhettek kedvükre a keverten vetett virágok. Az udvar csendes, zaj sehonnan sem hallik. A kapunyitás sem mozdít meg senkit a házban. Szőlővel futtatott kis tornác árnyékos hűvösében látja meg Ilonkát. A látogatás váratlan és meglepő, s Ilona zsibbadtan marad ülve az öblös, vesszőfonatú székben, csupán egy, a kezében tartott ruhadarabot ejt ölébe, amelyet az asztalon fekvő nagy alvó babára akart éppen rá­próbálni. A férfi a szőlőlevelektől árnyékolt tornác hűvösében hang­talanul áll. Láthatóan gyönyörködik a fiatal- asszony szépségében. Ilonka fekete szemei még égőek, mintha nagyon mélyről világítaná­nak; révbejutásról, megelégedettség­ről beszélnek: Nem vagyok több és nem vagyok más, mint voltam. Nem változtam semmit — mondja, és fel­tekint a még mindig állongó férfira. *- Üljön le. Ha megmondja, min dol­gozik, akkor rögtön kitalálom, hogy mire van szüksége. — Margit királyleány regényén dolgozom. — Gondoltam! Bár nem jó helyen jár, de megint kell egy modell. Ezért tisztelt meg bizonyára látogatásával. — Lehet — vonja fel vállát —, de először mondjon el mindent, ami legutóbbi találkozásunk óta történt. A Gátalján titokban tartott esküvőn meglepődtem. Ilonka csodálkozva tekintett az íróra: — Hogyan? Hiszen ön, Gárdonyi úr, tudott titokban kötött eljegyzé­sünkről is, amely után rendszerint házasság következik. Miért hát a meglepődés? — Talán éppen a titkolózás miatt — mondotta a férfi, és tekintete az asz­talon fekvő nagy babára tévedt. — Az a család miatt történt. Ekkor kapunyitás hallatszott. A fiatal férj jött meg. Ilonka eléje sietett. — Vendégünk van — mondotta. — Alig hiszek a szemeimnek, ked­ves Géza bátyám — köszöntötte Má- tékovics az írót. — Nem láttunk már esztendők óta! — Az igaz, de mikor jövök én le a Hóhérdombról, a „remete”-lakból? No, meg aztán tudod, hogy milyen keserves az én mesterségem. Ebben mindig dolgozni kell, ha meg akar élni az ember. Nincs idő a szórako­zásra. Nem kötelező megfogadni a tanácsom, de baráti a figyelmezte­tés: nehogy egyszer is eszedbe jus­son a fiadat erre a pályára adni. Valamennyien nevettek. — Ezt könnyen megígérhetem, Gé­za bátyám — mondotta Mátékovics keserűen. — Ügy érzem, hogy ettől még igen messze vagyunk. — Ami késik, az nem múlik, Jó­zsikám. De mondj valamit édesapád­ról. Rég láttam az öreget. — Sajnos, csak annyit tudok, hogy házasságom miatt engesztelhetetlen. Ilonka a babaruhák között tett­vett az asztalon, és férje kijelenté­sére eleredt könnyei a ruhákra zápo­roztak. — Persze, fáj az a fiúnak, ha az apa haragszik, de nyugodj meg — és Gárdonyi átölelte Mátékovicsot —, rövidesen megbékél az öreg Igye­kezz a kedvében járni. ★ Amikor Gárdonyi elment, Ilonka vacsorához terített az árnyas torná­con. Kelletlenül, étvágy nélkül ettek. Csend, mint vihar előtt. A meleg nyári este sötétjében csak Ilonka fehér ruhája világított a tor­nácon. — Miért van maga fehérben? — kérdezte Mátékovics váratlanul. — Fura kérdés, milyenben legyek? Tudhatná, hogy gyászolom szegény anyámat... — Fehérben? — Igen. Fehérben. Mert a fehér is a gyász színe, ugyanúgy, mint a fe­kete. És most nyár van, én fehérben gyászolok. Később Ilonka lámpát gyújtott és lefekvéshez igazította az ágyakat. Mátékovics az íróra gondolt, Ilonkára és az íróra. Hol és mikor találkoz­tak? Eszébe jutott az almagyari szü­ret, amikor Ilonka megjelenése után az író sietve eltávozott. Egy másik alkalommal a titokban tartott el­jegyzés idején tett látogatást a Be- nedek-háznál. De nyilván máskor is járhatott a Remény utcában, hiszen Az a hatalmas harmadik című köny­vét is ő vitte oda. A mai találkozás sem mindkettőjüknek szólt. Ilonka nem boldog Nem őt szereti. A fiatal- asszony mást szeret. Másnap hajnalban ébredt Mátéko­vics. Kiment az almagyari szőlőbe. A mező még harmatban fürdik. Sűrű párától gőzölög az Eged. Az éjjeli eső maradványai, a fehér fel­hőfoszlányok most vonulnak el a hegygerinc fölött. Feje nehéz és bó­dult, álmatlanságát még nem osz­latta el a virágillattal telített friss levegő. A szőlők lakott házaiban, nyaralóiban most ébrednek az álla­tok és emberek, ősz óta nem járt itt. A nyaraló lépcsőjén leült, és két tenyerének támasztotta arcát. Újból és százszor végiggondolta nyugtalan­ságának okát. Egyre jobban igazoló­dott előtte az a- feltevése, hogy Ilonka nem boldog mellette. Mást szeret. Talán az írót. De mit tegyen? Egyáltalán, mit lehet itt tenni? El kell költöznie valahová messzebb, tá­vol a város központjától, ahol sem nem hali, sem nem lát az ember. Milyen nagyszerű volna ez a nyaraló, még téli lakásnak is. Felállt és körüljárta az épületet. A veranda szőlővel futtatott néhány lépcsős feljárójával eléri a szőlőtő­kék magasságát. Látni innen az egész Almagyart. A vaslépcsős ki­látóból pedig az egész egri völgy betekinthető. Gyönyörű panoráma. Milyen boldogok lehetnének itt? A honyhán, szobán vasrácsos ablakok, szárnyas ajtók, rakott tűzhely a konyhában és a szükséges mellék- helyiségek. Az öreg Mátékovics eh­hez sem adná beleegyezését. Ezért a fiatal Mátékovics a velük szomszé­dos Dobrányi-szőlő nyaralóját bé­relte ki, amely most a Legányi csa­lád birtokában volt. Elhatározását közölte Ilonkával, aki látszólag megnyugodva fogadta a hírt, és néhány héttel később a fiatalok kiköltöztek az Almagyarra. (Folytatjuk) életre keltjük az eszméletlen öngyilkost, akkor már kézzel- lábbal kapaszkodik az élethez, már nincs kedve a „megsem­misülésbe hullni”. — Az öngyilkosok legna­gyobb része nő. Százból 99. A bekerült, gyógykezelésünkben részesült mérgezetteknek leg­kevesebb 80 százaléka nevet­séges, ostoba okok miatt kö­vette el tettét. Sok a búbána­tos fiatalasszony, aki, ha ösz- szezördül az emberével — gon­dolom ijesztésképpen — be­vesz valamit. A bizonyítvány­osztás időszakában elég sok diáklány akar így kibújni a felelősség alól. — Elvétve akad csak egy- egy valóban súlyos indítóok, amit ha nem is ért meg egé­szen az ember, de képes a lel­kiválságot követni az öngyil­kosság gondolatának kialakí­tásáig. Ilyenkor aztán nemcsak az orvos gyógyító kezére, eszére, de szivére is szüksége van a betegnek. Ezeket az embereket valóban lehet sajnálni, mert nagy szükségük van az élet­ben maradásukhoz arra is, hogy legyen valaki, aki meg­nyugtatja, visszaadja életked­vüket. BESZÉLGETTEM néhány öngyilkosjelölttel. Nevüket őr­zi az orvosi titoktartás, de kí­váncsi voltam indítóokaikra, s nem is vonakodtak erről be­szélgetni. Igaz, már mindany- nyian felépültek, s újra kezd­hetik a munkát. — Van egy fiú, aki udvarol nekem, az anyám kiutasította, azt mondta: nem elég rendes. Hát most aztán megijedt, azt mondta, csak épüljek fel, népi bánja már ő a fiút sem. Úgy érzem, a beszedett vegyszer helyett sokkal he­lyénvalóbb lett volna egy-két anyai pofon. Meggyőződésem, hogy jót akart ez az édesanya a lányának, s most mégis ő szenved. A másik fiatal mór asszony. Két kisgyermek anyja. — Veszekedtünk a férjem­mel, most megmutattam, hogy velem ne kiabáljon! Hisz a házat is én vittem a feje fölé! — És a gyerekekre nem gondolt? — Akkor nem, én csak a férjemet szeretem és elkeserí­tett, hogy kiabál velem. Nagyon vérszegény indok ahhoz képest, hogy három napig volt eszméletlen, s hogy három napig éjjel-nappal küz­döttek érte az orvosok. — Pénzt kellett megadnom időre, s nem tudtam keríteni.. Most a család összeadta. — Egyszerűbb volt meg­Napjainkban elég sok em­bert szállítanak kórházba: öngyilkosságot követett el. Megkérdeztük, mi a véle­ménye erről a gyógysze­résznek, s az orvosnak? — ILYEN VAN OTTHON két dobozzal. De ha már fel­írta az orvos, adja ki — nyúl a Dorlotyn után egy idősebb néni és táskájába csúsztatja. — Tessék jól elzárni, külö­nösen, ha gyerek van a ház­ban, mert erős méreg — fi­gyelmezteti a nénit a fiatal gyógyszerész az egri 18-as pa­tikában. — Nem mulasztjuk el ezt a figyelmeztetést egy alkalom­mal sem, ha altatót adunk ki — mondja Tóth Zsigmondi, a gyógyszertár vezetője. — Ki­zárólag orvosi receptre adha­tunk altatót, s ezt a rendelke­zést minden gyógyszerész na­gyon lelkiismeretesen betart­ja. Sajnos, az a baj, hogy csak mi vigyázunk. Ma már meg­szokott és minden házban elő­forduló gyógyszer az áltató. Ha valaki néhány napig rosz- szul alszik, máris altatót kér az orvosától. Aztán megszűnik a nyugtalanságot keltő ok, is­mét egészségesen alszik az il­lető, a gyógyszer pedig ott he­ver szem előtt, s így kerül il­letéktelen kezekbe. Sok eset­ben félrevezetik az orvost: in­dokolatlanul íratják fel az al­tatót. Benn a kórházban folyik a napi munka. Betegeket készí­tenek elő operációhoz, s az or­vos vizitelni indul, minden­napos szívós küzdelem folyik itt az életért. Természetes, hogy az orvos, aki hivatása magaslatán állva gyógyítja a megbetegedett em­berek ezreit, egy kicsit bosz- szankodik, ha öngyilkos kerül elé. önkéntelenül felvillan a gondolatában, hogy vajon mi­ért könnyelműsködnek az élettel, amiből csak egy van? Miért okoznak szánt szándék­kal bajt önmaguknak? S AZTÁN AMIKOR ott áll­nak az eszméletlen ember fö­lött, megkezdődik a küzdelem ez életért, a talpraállításáért. — Az utóbbi időben elszapo­rodtak az öngyilkosjelöltek, — mondja dr. Halmos Béla, a megyei Il-es kórház főorvosa. Mert csak jelöltek, hiszen ke­vés jut el az élet-halál mezs­gyéjéig. Legalábbis az a ta­pasztalatunk, hogy nagyon ne­héz öngyilkosnak lenni! Nem olyan egyszerű az! Csak az or­vosnak adnak hosszan tartó munkát. Az altatós mérgezet­teket például napokig órán­ként kell kezelni. Bosszantó, hogy egyébként egészséges em­berek lennének, s ha előbb meggondolják cselekedetüket, akkor nem veszik el a való­ban beteg ember helyét a kór­házban. Mert arról is meggyő­ződtünk már, hogy amikor Telefonügyben A Népújság augusztus 10-i számában a Hadnagy utcai la­kótelepiek panaszát közli. Ér­tesítjük, hogy a Hadnagy ut­cai lakótelepet az idén kábel­hiány miatt nem tudjuk táv­beszélővel ellátni. A kért nyil­vános telefonállomás létesíté­sének lehetőségét a városi ta­náccsal együtt megvizsgáljuk, s ha műszakilag megoldható, a felszerelésre intézkedéseket te­szünk. Az új telefonkönyv kiadásával kapcsolatban értesítjük, hogy a Posta Vezérigazgatósága új vidéki távbeszélőnévsor ki­adását tervezi az 1964-es év első negyedében. Ezért a Postaigazgatóság a rövid idő­re való tekintettel nem ad ki más helyi névsort. Fejes Béla Postaigazgatóság, Miskolc A hatvani TÍZÉP- telep ügyében A Népújság augusztus 15-i számában megjelent, a „Mi­kor lesz rend a hatvani Tü- zép-telepen” című cikkel kap­csolatban a következő tájékoz­tatást adjuk. A Hunnia Filmstúdióból jelentik AKI NINCS című bűnüpn- lélektani drámának a külső felvételeit. A film főbb sze­replői Gábor Miklós, Vass Éva, Ajtai Andor, Dómján Edit és Horváth József. Győrben folynak a felvéte­lei AZ ARANYFEJ című an­gol—magyar bűnügyi tárgyú filmnek, amelyet James Hill rendez. Az angol gyermeksze­replők: Loraine Power, Denise Gilmore és Michael Craze; magyar részről Esztergályos Cecilia, Pécsi Ildikó, Básti La­jos, Rajz János, Peti Sándor és Fónay Márta szerepel a filmben. Megkezdték a SODRÁSBAN című film forgatását. írója és rendezője Gaál István, írói konzulátusa Gyöngyösi Imre, operatőrje Sára Sándor. A mai témájú film fiatalokról, a társadalom és egymás iránti fe­lelősségtudatáról szól. A főbb szerepeket főiskolai hallgatók, Csikós Sándor, Rahota Andrea, Moór Mariann, Orbán Tibor játsszák. Gertler Viktor rendezésében Tatabányán forgatják a Szán­tó Jenő novellája alapján Pol­gár András, Kovács Nándor és Borhy Anna forgatóköny­véből készülő EGY EMBER,

Next

/
Thumbnails
Contents