Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-30 / 202. szám

2

NEPOJSAG

1983. augusztus 30., péntek

A nyugatnémet szociáldemokraták Kennedy politikájának támogatására szólítják fel a kormányt

tésért folyó küzdelmünknek nem szabad ellentétben kerülnie a kelet-nyugati konfliktus megenyhítéséért folyó fáradozásokkal.”.

Ollenhauer, az SPD elnöke

hangsúlyozta, hogy a kormánypártok és maga a kormány „siralmas színjátékot rendeztek” az atomcsend-egyezmény aláírása körüli vitában. „Az atomcsend-egyezmény a német nép érdekeit szolgálja — mondotta Ollenhauer —, csak az enyhülés politikájának útján lehet kiindulópontokat találni a berlini és a német kérdés megoldására”.

Wellner, az SPD alelnöke azt hangoztatta, hogy a CDU részéről a Szociáldemokrata Párt ellen intézett legutóbbi támadásokban a kormánypárt belső bizonytalansága és a CDU-n belüli viszálykodás jut kifejezésre. Az SPD elleni támadások ugyanis nemcsak a szociáldemokraták ellen irányulnak, hanem inkább voltaképpen egyes kereszténydemokrata oolitikusok ellen — mondotta Wehner, arra célozva, hogy a Brentano-Strauss csoport Schröder külügyminiszter megbuktatására törekszik.

r

lt — súrúkkan

BRASILIA:

Brazilia fővárosában tűntettek az autóbusz viteldijak bejelentett felemelése ellen. A tüntetők összecsaptak a rendőrökkel, amelynek során egy ember meghalt, 31 pedig megsebesült. A tüntetés után Ma- gálhaes polgármester visszavonta a tervezett viteldíj emelést.

KUALA LUMPUR:

A malájföldi külügyminisztérium nyilvánosságra hozta a malájföldi uralkodó nyilatkozatát, amely szerint szeptember 16-ra tűzték ki a Malaysia Államszövetség megalakulását.

DAMASZKUSZ:

Aref iraki elnök csütörtökön beszédet mondott egy tiszteletére rendezett díszebéden, Kijelentette, az arab egység útja nehéz, mivel szilárd, igen szilárd alapokon kell nyugodnia ennek az egységnek.

KAIRÓ:

A kariói rádió kommentátora szerdán este kijelentette: Aref marsai damaszkuszi tárgyalásai az arab egység válságának megszüntetésére, eleve kudarcra vannak kárhoztatva. A kommentátor szerint a jelenleg a Baath párt uralma alatt lévő népek, csak akkor hallathatják szavukat ha új feltételek alakulnak ki ebben a körzetben.

LONDON:

A 11. Pugwas-értekezletet, — amely a leszerelés kérdésével foglalkozik, — 24 ország, köztük a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy—Britannia mintegy hatvan tudósának részvételével Dubrovnik- ban rendezik meg, szeptember 20. és 25. között.

WASHINGTON:

Az amerikai képviselóház és a szenátus szerdán este 5 350 820 400 dollár hitelt szavazott meg az 1963—64-es pénzügyi évre polgári űrkutatás céljára. A jóváhagyott összeg 362 millióval kevesebb, mint amennyit a kormány kért.

elveket. Egyrészt azt hangoztatta, hogy az SPD továbbra is „közös külpolitikát” akar folytatni a kormánypártokkal, ugyanakkor azonban felszólítja a kormányt, hogy „működjék együtt Kennedy elnök béke-stratégiájával, amely mellett az elnök látogatásakor már hitet tett”.

Brandt visszautasította egyes kereszténydemokrata politikusoknak az SPD ellen intézett legutóbbi támadásait. Hangsúlyozta, hogy a külpolitikai kérdésekben elsősorban a kormánypártokon belül mutatkoztak az utóbbi időben ellentétek, mint arról éppen Strauss- nak, a CSU elnökének magatartása tanúskodott.

Az SPD alelnöke szerint veszélyes helyzet állhat elő, ha egyes kormánypárti körök olyan propagandát folytatnak, amellyel „a Franciaország és az angolszász hatalmak közötti választást sugallják”. „Egy ilyen választás végzetes lenne és éppen ezért gZ kell utasítani" — hangoztatta Brandt.

Brandt bírálta a kormányt az atomcsend-egyezmény aláírása körüli huza-vona miatt, maid hangsúlyozta: „A német politikának és az újraegyesiESEMÉNYEK

•-XXXXXXXXXXXNXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV

GENF:

A genfi Nemzetek Palotájában ülésezik a Nemzetközi Vöröskereszt kongresszusa abból az alkalomból, hogy az emberbaráti szervezet most ünnepli megalakításának 100. évfordulóját.

PRÁGA:

I. Zakaria, a Szakszervezeti Világszövetség titkára a mexikói elnökhöz intézett táviratában tiltakozott D Valiejó mexikói szakszervezeti személyiség és 24 munkás bebörtönzése ellen, akiket azért ítéltek el, mert résztvettek az 1959-es vasutas sztrájkban.

BONN (MTI): A Szociáldemokrata Párt elnöksége Hamburgban ülést tartott. A kiadott közlemény szerint a pártvezetőség meghatározta a SPD által követendő irányt, amelynek lényege Kennedy politikájának támogatása.

Az ülésen Willy Brandt az SPD alelnöke 10 pontban foglalta össze a politikai íránycialista társadalom építésénél ütemét, aláásná áz antimono polista front erőit, csapás mérne a nemzeti felszaba dító mozgalomra, helyrehozhatatlan kárt okozna a kom munizmus ügyének. A komrnu nista világmozgalom ezért uta sítja el ilyen eltökéltséggel i Kínai Kommunista Párt vezetőségének hibás, szektás és ka landor vonalát.”

Az angol „doh*

Olvastuk: szeptember legelején — Koppenhága mellet — megkezdődnek a „Christin« Keeler kiasszony története' című film felvételei. Ware doktort, az angol „dolce vita’ 1 öngyilkossá lett főszervezője' ifjabb John Barrymore alakítja, Keeler kisasszonyt egy kevésbé híres angol színésznő De mindegy is, kik lesznek a:

vita” — filmen

új film szereplői, a nagy nyugati képeslapok úgysém őket tartják „sztárok”-nak, hanem Miss Keelert és barátnőit, „Mandy” Rice-Davies-t és Julie Gullivert, akiket annyit fényképeznek — különböző mezekben és mezek nélkül is —, hogy egy Silvani nevű olasz újságíró így kiáltott fel: „Greta Garbóról húsz év alatt kevesebb foto készült, mint Keelerről és Mandy-ról néhány hónap alatt.” Természetes, hogy a — még távolról sem lezárult, s mindenféle mellékügyekkel bonyolódott — Profumo—Ward— Keeler ügy érdekli az embereket és nem érdektelen megmutatni azt sem: hol és hogyan sétálgatnak most — kétes hírnevűek és kétségtelen bájaik fényében — a „Ward- istálló” kancái. De a csinos Christine Keelert már tényleg többször kapták „lencsevég”- re, mint annak idején Garbót úgy, hogy mire a róla szóld film elkészül, a közönségnek valószínűleg Keeler-mérgezés« lesz, „Mandy” pedig — aki most tizennyolc éves és tizenöt éves koráhan kezdte e: „karrier”-jét a milliomos gengszter, Peter Rachmann oldalán — nemcsak filmsztárként viselkedik, hanem — miként azt megígérték neki — hamarosan filmezni is fog. A kanárisárga hajú és kanár ’"'évű hölgy tehát, ha minder 'kerül, lepedőn lesz látható És ha nem sikerül a „Mandv”- film? Akkor is.., A.

Mandy — harci díszben...

országot és a2t a pártot, amely a legtöbbet tette és a legtöbbet teszi a kommunizmus világméretű győzelméért? A Szovjetunió Kommunista Pártja és a Szovjetország a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista világrendszer általános elismert és kipróbált élcsapata, összetartó központja.

Ezért ma — csakúgy, mint ezelőtt — mély meggyőződésünk, hogy a testvéri szolidaritás, a Szovjetunióval és annak nagy kommunista pártjával a marxizmus-leninizmushoz és a proletárinternacionalizmushoz való hűség legfőbb kritériuma.

A kínai vezetőknek a békével és a békés együttéléssel kapcsolatos hibás nézeteiről szólva, a cikkíró rámutat, hogy az lényegében a régi trockista tézis a világforradalom sürgetéséről, a háborúnak e célra való felhasználásáról. A kínai vezetők tagadják és nem akarják megérteni a békés együttélés politikájának a dilektikus kapcsolatát... Nem lehet igazi marxista-leninista az, aki úgy véli, hogy a termonukleáris háború lángjain keresztül vezet az út a kommunizmus győzelméhez”.

A kínai vezetők, akik az imperializmust és az atomháborút „papírtigrisnek’’ nevezik, — állapítja meg Grlgorov, — lényegében kapitulálnak az imperialisták előtt, nem hisznek annak lehetőségében, hogy az agresszorokat kényszeríteni lehet arra, hogy számoljanak a népek akaratával és ezzel a hidegháború és a kalandorkodás álláspontjára csúsznak át.

„Nem nehéz belátni, hogy mihez vezetne a kínai vezetők által javasolt fő irányvonal elfogadása — írja befejezésül Grigorov. — A nemzetközi feszültség fokozódásához, a szocializmus nemzetközi helyzetének gyöngüléséhez, a kommunistáknak a tömegektől való elszakadásához vezetne, lelassítaná a kommunista és szoMÖSZKVA (TASZSZ): Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük Mitko Grigorovnak, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottsága titkárának a Pravda csütörtöki számában „A marxizmus—leninizu mushoz való hűség — győzelmeink forrása” címmel megjelent cikkét.

A szocializmus ereje ma döntő tényezője a béke megőrzésének és az emberiség szakadatlan társadalmi fejlődésének — írja. Miután foglalkozik a szocialista országoknak a termelés területén elért sikereivel, kiemeli a bolgár népnek a szocializmus építésében elért eredményeit.

Grigorov foglalkozik a kínai vezetők antimarxista álláspontjával, akik azt bizonygatják, hogy a nemzetközi munkamegosztás és a szakosítás ürügyén a szocialista világ- rendszerben egyes országok másokra kényszerítik akaratukat, csorbítják a szocialista államok függetlenségét és szuverenitását, egyoldalú előnyökhöz jutnak és kárt okoznak a testvéri népek érdekeinek. A kínai vezetők ezzel a rágalommal leplezik igazi szándékaikat, amelynek lényege: éket verni a Szovjetunió és a többi szocialista ország közé, akadályozni azok gazdaságának egyre nagyobb méretű közeledését és összehangolását „Ebben megmutatkozik a kínai vezetők nacionalizmusa, nemzeti elzárkózása” — mutat rá Grigorov.

„Minden marxista-leninista, mindenkor úgy vélte, hogy a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom megerősítéséről való gondoskodás a proletárinternacionalizmus legmagasabb- rendű megnyilvánulása — folytatja Grigorov. — De lehet-e valaki hű a nemzetközi szocializmus, a kommunista világmozgalom ügyéhez, ha ugyanakkor a legmegátalko- dottabban rágalmazza azt az

A marxizmus—Benin izmushoz való hűség győzelmei iik forrása

Grigorov cikke a kínai vezetőkről

„így döntöttünk9 azt hiszem: helyesen • •

most hallani. Egyébként a légkör is jó a gyárban, a ve- j zetők közös erőfeszítéssel a feladatok megvalósítására koncentrálnak. Volt itt, bizony, nemrégen feszültség is, amely néhány szerencsés személyi cserével szintén megszűnt. Ez is sokat segített az elhatározásukban.

— Hatéves munkánk fekszik itt, a hegyek között. Nem lehet ezt már olyan könnyen itthagyni. Vonzott Budapest, sőt most is vonz. De itt minden oszlop, minden gép és termék, de minden ember emlék már, akikhez és amelyekhez odaköt a saját munkám, életem. Jó dolog az iparosodás hősi korszakának részese, alkotója lenni. Sajnálom a szemlélőket, nekik rossz lehet, — mondja Skultéti elvtárs és még hozzáteszi: — Kaptam Gyöngyösön egy szép három szoba, összkomfortos lakást, igaz, a színház és a meccs hiányozni fog, de itt a tv és Gyöngyös egyébként sem távolság Budapesttől. A kocsit jövőre terveztük, gondolom, meg is vesszük. Az asszony a Danúviában dolgozott, mint mérnök. Azonban a hosszú évek, a távoliét őt is meggyőzték: együtt és itt kell élnünk. Most majd Újra meg kell szoknunk a családi együtt- létet. Így döntöttünk, s azt hiszem, a többiekkel együtt: helyesen.

(suha) •

Megérkeztek az

EGRI KÖZÉPISKOLÁS DlAKSAPKÁK

Dobó I. Gimnázium tányér sapka 55,— Ft

Gárdonyi G. Gimnázium tányér sapka 55,— Ft

Közgazdasági Technikum „Bocskai” lánysapka 35,— Ft

Közgazdasági Technikum fiú tányér sapka 45,— Ft

Kaphatók: Női és Férfi KALAPBOLT

Eger, Dobó tér

élte és végigverekedte, és amikor a felsőbb vezetés határidőre „betartotta szavát”, már nem tudta eldönteni, mi fájna jobban, a gyár-e, vagy Budapest.

És amikor végérvényesen köztudomású lett, hogy az Egyesült Izzóból leadják hozzájuk a félvezetők és a va- cuumtechnikai gyárberendezések gyártását, már előtte is tisztán rajzolódott ki a gyár jövője, s ez véglegesen eldöntötte a sorsát. (Csak ismétlem: a többi műszaki vezetőét is.) Valóságos palotaforradalmat idézett elő e tény a vidéki gyárban. Kétezer ember, háromezer ember, néhány év és nyolcezer ember! S micsoda nagyszerű feladatok. Vége a hét végi bumlizásnak, a heti másfél napos boldogságnak, amelyben sokszor több volt a keserűség, mint a méz. Végleg letelepedtek tehát. Ismeri Gyöngyös jövőjét, sőt távoli jövőjét is. És mi fogjon meg egy kommunista mérnököt, de bármilyen műszaki embert, ha nem ez a hatalmas technikai fejlődés!?

AZT MONDJA Skultéti főmérnök, hogy őket a realitás vonzza, nem pedig a frázisok. Ismert tétel, de azért jólesik

Nehéz és súlyos évek után, letéve a lelki terhet, végre sátrat vert Gyöngyösön. S bár az élet itt, vidéken, valóban nem ugyanaz, mint Pesten, mégis feltételezhető: vidámabb, sőt boldogabb lesz az élete és talán könnyebb a munkája is. Skultéti elvtárs élete a mai fiatal szocialista értelmiségünk tipusélete. Budapesten, a Ferencvárosban

született. Négy középiskola,

géplakatos tanuló. 1945-ben beiratkozik a gimnáziumba, érettségi, majd elvégzi a műszaki főiskolát. Mondják, hogy a lejtőn nincs megállás. Viszont a mi életünk sokszor azt példázza, hogy felfelé nincs megállás. A műszaki főiskola után a Műszaki Egyetem következett, s Skultéti János

most már a második diplomáért tanul, a Műszaki Egyetem közgazdasági szakát végzi.

VOLT KATONAMÉRNÖK, dolgozott több budapesti gyárban, legutóbb műszaki fejlesztési osztályvezető volt, tehát azt sem lehet mondani, hogy különösebben előléptették itt, vidéken. Közben feleségül vett egy mérnöknőt. 1957. elején történt, hogy behívatták a minisztériumba, s azt mondták neki, hogy menjen le Gyöngyösre, szükség van ott a gyárban egy főmérnökre. Kedvesen hozzátették még: mindössze egy-két évről lesz szó. De lent baj van, segíteni kell Lejött, mint annyi társa ő is. Rögtön az elején nem volt kedve, s ez a kedv hosszú ide- i g nem is jelentkezett. Bizonytalanul érezte magát. Korántsem látta olyan rózsaszínűnek a gyár jövőjét, mint ahogyan odafönt mesélték. Saját jövőjét még kevésbé. Nyugtalanította az egyedüllét, a magány. De amikorra a gyár hőskorát ő is végigtalán a hegy is, de különösen új a vidéki, falusi ember mentalitása. Valljuk be őszintén, azért a munkások hamarabb

megszokták az üzemet, mint a Pestről lehelyezett gazdasági és műszaki vezetők a vidéki életet. Pedig az igazgató, a főmérnök és az osztályvezetők nagy része, sőt a betanító szakmunkások is pestiek voltak. S legtöbbjük öt-hat évig, sőt annál több ideje, hogy hetenként kétszer tette meg az utat a gyár és Budapest között, vállalta a különélést, a betyáréletet, távol a családtól. „Inkább így, inkább ezt, mint letelepedni „az isten háta mögé”, mondogatták. „Egyszer csak visszamegyünk Pestre!” Pedig nem volt könnyű élet, sőt idegesítő volt a dolog távol élni a családtól, s közben nehéz, irányító munkát végezni, ezzel párhuzamosan megtanítani 1300 földről, vagy az iskola padjaiból ide került embert a komplikált szakmunkára és az üzem rendjére.

DE HAT EZEKET a pesti

szakembereket sem érheti szó. Kell-e bizonygatni, mi a különbség a főváros és a hegyek közé zárt élet között. S mégis, ennyi dacolás után most a nyáron mintha lavina indult volna meg, a vezetők többsége leköltözött Gyöngyösre, tehát végérvényesen vállalta a vidéki életet. Lehet, hogy a lavina szó túlzás, de az mégiscsak figyelemre és említésre méltó dolog, ha tősgyökeres, de még fiatal pesti értelmiségi emberek hátat tudnak fordítani a főváros fényeinek és vállalják a kevésbé csillogó életet — a gyárért, a hivatásért.

S ha e gondolatokkal kellett kezdeni, feltétlenül azzal kell folytatnunk, hogy ezek között van, sőt talán példát is mutatott Skultéti János főmérnök.

NEM TÚLSÁGOSÁN férfias dolog, ha az ember agyondicsér valakit a nyilvánosság előtt, különösen akkor nem, ha a megdicsért semmi különöset nem tett, ‘semmit nem talált fel, rekordot sem döntött és hősi önfeláldozással senki életét sem mentette meg. Szóval, amit tett és tesz, az a szürke hétköznapi munka. De ha igyekszünk is elkerülni a férfiatlan gesztust (a túldicsérés valószínű őt is sértené), azért néhány tárgyilagos szóval érdemes a nyilvánosság előtt is megemlíteni Skultéti János mérnök és még sok társa életét, akik az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. félvezető és gépgyár gyöngyösi gyáregységében dolgoznak. Az érdekesség csak annyi, hogy Skultéti János, a gyár főmérnöke hat évig járt Pestről ide, Gyöngyösre dolgozni (sok társával együtt). De helyesebb talán, ha úgy írjuk: hat évig járt innét haza Pestre, minden hét szombatján, a családjához.

Amikor lehelyezték a gyárba, kislánya kétéves volt, ő maga harminchárom. Most, amikor a múlt héten végleg letelepedett Gyöngyösön, a kislánya már nyolcéves, ő pedig harminckilenc.

Tulajdonképpen az egész beszámolót azzal kellene kezdenem, hogy adva van a hegyek között egy gyár, amelynek 1300 munkása nagyobbrészt a környező falvakból jár be, s ezek átlag életkora 23 év. Tehát ezek az emberek túlnyomó részben tegnap még földműveléssel foglalkoztak, vagy éppen az iskola padjaiban biflázták a magyart meg a matematikát és onnét frissen jöttek ide, az új gyárba. Űj volt itt minden, fal, gép, de számukra különösen új minden, még a szerszámok alakja, fogása is. Másik részről viszont a „vezérkar” döntő része Budapestről került ide, akik ugyan jól ismerték a 6zatanát, sőt egész magas szinten tanulták és művelték azt. De új volt számukra a vidék,