Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-03 / 180. szám
1963. augusztus 3., szombat NEPOJ8AG 3 A „második félidő” sikeréért Kunyhó a dinnyeföldön Prosit, tanácsos úr és A délutáni órákban ült össze a svéd kisváros törvényhatóságának közmunkaügyi bizottsága, hogy megtárgyalja a városka új építési programját. Petersen tanácsos, az osztály vezetője, a közmunkák kiadásának felelőse a bizottság elé terjesztette terveit. A referátum befejezése után lassan elindult a tanácsterem melletti szobába, ahol frissítők álltak a bizottsági tagok rendelkezésére. Alighogy belépett a büfébe, a városháza egyik altisztje szólította meg: — Tanácsos úr ezt a csomagot hozták önnek! — Nem tudja, hogy minden postát az irodámba kell leadni? — szólt rá rosszallóan Petersen. Ezután felemelte a hosszúkás, selyempapírba csomagolt tárgyat és megrázta. Kétségtelen, ez valami üveg. A tanácsost hirtelen elöntötte a forróság, arca lángba borult. Mennydögós mennykő, mi a csoda ez? Dühösen leszakította a vékony selyempapírt — egy üveg aranysárga puncslikőr került napvilágra! Petersen észrevette, hogy minden szem feléje fordul. Az egyik úr mosolyogva megjegyezte: — Nono, talán a hivatalában is elfogad olykor-olykor egyet? — Nem! — ordított rá Petersen. — ön nagyon jól tudja, hogy, a városi tisztviselőknek az ilyesmi tilos! — Persze, persze — mormogta a másik —, de elolvasta már az üveg nyakán levő cédulát?* — Ja, igen a cédula! — szólt Petersen zavartan, s lassan olvasni kezdte a gépírásos szöveget: „Fogadja ezt a csekély ajándékot őszinte köszönetem jeléül a legutóbbi építkezési munkák kiadásánál tanúsított jóindulatáért! Egy hálás híve.” Petersen érezte, hogy ismét lángba borul az arca. Na de ilyen szemtelenséget! Ilyen mérhetetlen pimaszságot! Mennydörgés mennykő! A tanácsos dühös ordítással fölrántotta az ablakot és kihajította az üveg puncslikőrt. Az aranysárga lé szétfolyt az aszfalton. Petersen fejébe nyomta kalapját és kiviharzott a szobából. Másnap reggel sápadtan lépett be a hivatalába. Egész éjszaka nem aludt. Ilyen disznóság, neki névtelen ajándékot küldjön valaki! Neki, aki már huszonöt éve szolgálja a svéd államot, és soha semmi bűnt nem követett el. Vajon ki lehet az a csirkefogó, aki így akarja öt „bemártani”? S ettől a naptól kezdve minden délután, pontosan tizennégy órakor megérkezett egy üveg puncslikőr. A személyzet már negyed órával előbb lázban égett. A csomag bármely pillanatban megérkezhet. Most, most nyílik az ajtó! A küldönc átnyújtja az üveget. Ki küldi? — kérdezi a másodtitkár. A küldönc megnevezte a városka egyik előkelő csemegeüzletét, és ettől a kérdező semmivel sem lett okosabb. A megbízó ismeretlen maradt. Petersen észrevette, hogy suttogni kezdenek körülötte. Tán már újjal mutogatnak rá az emberek? A tanácsos karakánul tartotta magát. A nyolcadik üvegig. Ekkor remegni kezdett. S következett a kilencedik, majd a tizedik üveg. A tizenegyedik után bekövetkezett a katasztrófa. Petersen tanácsos összeesett az utcán, s ideggyógyintézetbe kellett szállítani. Másnap reggel a főpolgármester magához kérette Sőderberg urat, az első titkárt, és közölte vele a szomorú hírt. Sőderberg egyre csak a fejét rázta. — Ki gondolta volna ezt? Ki gondolta volna? — Hát igen — mondotta a főpolgármester —, de a munka azért nem állhat meg! Átveszi az osztály vezetését, és gondoskodik a munka zavartalan menetéről! Sőderberg néhány összefüggéstelen hálálkodó szót mormogott, maid távozott. Késő este a Borostyán klub báriában népes társaság ült együtt. — Elképesztő ez az egész — jegyezte meg j az elnök. — Még álmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez az ártalmatlan tréfa ilyen következményekkel járhat. Emlékeztek, a tombolán nyertünk egy üveg puncslikőrt, és hogy Petersen több éves pénztárosi szolgálatait jutalmazzuk, névtelenül elküldtük neki... — Mindenesetre egy I nagyon ostoba cédulával jegyezte meg szárazon az álelnök. < — Tudom, tudom — \ sóhajtott az elnök, — de az ügy még így is elképesztően homályos! Ha legalább tudnánk, ki küldte neki a tóváb-! bi tíz üveget! Ugyanebben az időben Petersen volt titkára, Sőderberg osztályvezető a tizenkettedik üveg mellett ült és vidáman csobogtatta poharába az aranysár-' ga nedűt. — Prosit, tanácsos úr! — szólt hangosan önmagához. — Éz a' história kifizetődött. Átkozottul drága voltJ a tizenegy üveg puncs-j likőr, de megérte! Csak■ azt az egyet szeretném] tudni, ki volt az a zse-\ ni, akinek az az ötlete! támadt, hogy elküld je] az első üveget? j Siegfried Weidmann < Hollósi Tibor fordítása'1 MAR NINCS | artf^határban, egy kis szellő mozgatja a levegőt. Ilyenkor kezd lélegezni a föld. Kocsi zörög a homokos földúton, két ló húzza lomhán Lassan haladnak, fékezi a lovat is, kocsit is a homok. A tábla szélén épült kunyhót előtt megáll a fogat. Ládákai rak le a kocsis. Az üres ládát mellett mindenütt, halombar a dinnye. Egy 65 holdas dinnyetáblí szélén vezet az út. Takaros függönyös ablakú kunyhó előtl mérgesen ugat a kutya. A dinnyetábla szélén drótkerítés Alacsony, rövidnadrágos: napbarnította ember jön elő. — Sisa Béla — nyújt kezet és rögtön hozzáteszi: — Vigyázzon a drótnál. A nyulak ellen csináltuk. Itt van az egész család, felesége, eladó lánya, Béla, és a Tibor fia is. Vele együtt dolgozik Kiss Pál. A Petőfi Termelőszövetkezet tagjai ők, együtt vállaltak 17 hold kertészetet, ebből nyolc hold diny- nyét. A hortiaknak vérükben van a kertészkedés. Az Idősebb Sisa még apja mellett tanulta ki ezt a mesterséget, Kiss Pál már 30—35 éve kertészkedik. Március közepén költöztek ide. Rendbehozták, kicsinosították a kis kunyhót és azóta itt élnek. Hajnalban kelnek, együtt a nappal és késő estig dolgoznak a földön. — Uborkát, paradicsomot, főzőtököt termesztünk a dinnyén kívül — mutatja a határt a kunyhó gazdája. — Ilyenkor este szedjük le az éretteket és kikészítjük a ládákba, hogy a kocsisok éjszaka el tudják vinni a felvásárló telepre. Tőlem már vettek át uborkát, főzőtököt, paradicsomot és természetesen diny- nyét is. 1 lehajol, 1 fel a földről. Éretten reped a kés előtt a héj. Egy szelettel kínál: Mint a i A Leninszkoje Znamja című unyecsszki kerületi lap (az OSZSZSZK brjanszki területe) közölte: Viktor Szoboljev általános iskolai tanuló Nova ja Romanovka falu környékén teheneket Őrzött. Estefelé viharfelhő borította el az eget, erős szél kerekedett. Amikor Viktor nekiiramodott, hogy az i — Kóstolja meg! Ilyen & dinnyém! Édes, még melegen is élvez- ' hető. A tizenkét éves Tibor fintorgatja az orrát, úgy tesz. ■ mint akinek nem ízlik. Az ar- . cán ott a kifejezés: „Van itt ■ édesebb is.” Ügy látszik, eltaláltam a ■ gondolatát, mert elszalad és : egy frissen szedett dinnyével tér vissza. Megkóstoljuk azt is. Igaza van a gyereknek és az apa talán büszkébb, mint 12 éves fia, — Itt téblábol egész nap, — 1 simogatja meg fia bozontos fejét —, elleste a „szakmát”, tudja, melyik a jó, melyik a rossz dinnye. A tanulást elnagyolja, de ehhez van esze. Büszke arra, hogy fia már most belekóstolt az apja munkájába és érzéke is van hozzá, de belőle már szakembert akar nevelni, aki már irányít is a mezőgazdaságban. Beszélgetünk a jövedelemről: — A megtermelt zöldség- és gyümölcsféle értékének negyven százalékát kapom. Sajnos, a görögdinnyém csak fele any- nyit ad, mint amit terveztem. Későn kötött és a kicsik tönkrementek. Eddig az első évem sikerült a jövedelmezőség szempontjából a legjobban. Az egész család dolgozott és 1010 munkaegységet teljesítettünk. A munkaegység értéke 44 forint volt akkor. Az idén kevesebb lesz a jövedelem. A fiam csak szabadnapján segít, a Hatvani Konzervgyárban dolgozik, de jut ebből azért a lányom stafírungjára is. I AZ ASSZONY 1 *a»“Xia vacsorát készít a családnak. A nagyobb fiú biciklire ül, hazamegy. Reggel Hortról indul dolgozni a gyárba. A kisebb vízért megy a kúthoz. Az alkonyat után lefekvéshez készülődik a család. Ismét vége egy dolgos napnak... P. E. nesében egyik elmaradt tehenet a csordához visszaterelje, az orkán felkapta, telefonpózna magasságba emelte, és magával sodorta. A gyerek 50 métert utazott az orkán szárnyán, amely erejét vesztve, Viktort szép lassan letette a földre. A üú csupán a karján szenvedett egy kis zúzódást. — És nem talált még soha emberére? — Azért hordom a boxert, hogy mindig enyém legyen az utolsó ütés. — Szinte tárgyilagosan mondja ezt, minden büszkeség nélkül. Mert aa „erő” és a büszkeség csak a húsz korsó után költözik Mo- roncsik Tiborba. — És érzi, hogy hová jutott? Hosszan hallgat a kérdésre, pedig sokat gondolkodhatott ezen a rendőrségi fogda kemény fekhelyén, amely fél hónapon át adott „szállást” neki, legutolsó verekedése után. — Azt látom, hogy mindenki megvet. Nem állnak szóba velem ... Azelőtt rendesen beszéltek hozzám ... Most meg itthon is csak veszekednek. Nem iszom annyit! Szinte önkéntelenül tört ki belőle az ígéret és csendesülve teszi hozzá: — Mióta kiengedtek a rendőrségről, csak néhány korsóval iszom, azóta nem volt baj velem ... És a falubeliek is más- kéop fogadnak. MORONCSIK Tibornak s rendőrségi fogda kemény fekhelye tette nyilvánvalóvá, hová jut az az ember, aki a közösség érdekeit semmibe véve garázdálkodik s miként nyerheti el azok megbocsátását, akiknek annyit vétett s akik mégis hajlandók visszafogadni a falu társadalmába. A boxer és a húsz korsó sör nélkül. Kovács Endre Érthető, hogy mindezek után kíváncsi voltam, ki ez az ember, aki Erdőtelek nyugodt szórakozását szinte lehetetlenné tette, akinek boxercsapásait senki sem merte viszonozni, s büntetlenül garázdálkodhatott hónapokon át. Óhatatlanul mosoly váltotta fel a találkozás előtti izgalmat, amikor a faluszéli házuk kapujában kezet nyújtott, s beljebb tessékelt a tiszta szobába. Nagy erejű, sudár férfinak képzeltem, aki imponáló megjelenésével minden ellenállást elsöpör. S ime: szemben ül velem egy alacsony, szökés, szelíd kék szemű, még katonasort se ért fiatal fiú. Ö jyioron- csik Tibor. MOST MÁR értettem az erdőtelkieket; ők csak gyűlölték, féltek tőle, sajnálták, de nem tartották méltónak arra, hogy együtt hemperegjenek vele a kocsma előtti árokban. — A verekedések miatt jött? — kérdi óvakodva. S már mondja is, amit a rendőrségi vallomásban is olvashattunk. — Tudja, ha én többet iszom, mint amit a szervezetem bír, nem tűrök ellentmondást. Ha nem azt csinálják, amit én akarok ... ütök. — Mennyit bír a szervezete? — Húsz korsóval... de az már sok nekem. — És ennyit kiszolgálnak? — Nem akarják. Sokszor azért verekszem. És azért ön- töm ki mások elöl. A BOXERT bűnjelként foglalta le a rendőrség, miközben „gazdáját”, Moroncsik Tibo fiatal erdőtelki kubikost, a fa lu rettegett, garázda vereke dőjét letartóztatták. A jegyzőkönyvek, tanúvallo. mások így szólnak a miértről Kovács József főtörzsőrmes tér: „Moroncsikot az árokbal hemperegve találtam, az ital bolt előtt... Ott ütötte Nag\ Józsefet. Felszólítottam, hagy ja abba. Hiába. Végül a gumi- botot kellett használnom . . Még ugyanaznap Vízkeleti Sán dort boxerral arcon ütötte.” Ez volt a legutóbbi verekedése, amelyet már rendőrség őrizet követett a sok figyelmeztetés után. De előtte ...? Csak ezt az évet vegyük sorba. I. hó 3. Ugye a rendőrségrí került, botrányos részegség miatt. I. hó 11. Becsületsértésért egy asszony feljelenti. IV hó 11. Botrányos részegség. IV hó 18. Könnyű testi sértés. IV 21. Verekedés, amelynek sorár több embert ütött le boxerrel Szinte minden vasárnapra jutott a botrányból. A vastagra hízott aktaköteg a részleteket is őrzi. Lőcsei Lászlót, az Űj Élet Tsz KISZ-titkárát, a templom előtt támadta meg. Neki sikerült kivédenie a zsebkés szúrását, az ütéseket, de nerr úgy Nagy Lászlónak, akir« többször lecsapott Moroncsik boxere, vagy Lénárt Pálnak, s jó néhány vétetlen embernek akik sokat szenvedtek e falurossza csapásaitól. RETTEGÉSBEN tartotta a községet. Ha berúgott, ocs- mány módon beszélt a nőkkel, fellökte a cukrászda vendégei előtt a poharat; a sört, kávét hanyagul végigöntötte ruháikon. Ahogy mondják, az élő fába is belekötött, több esetben idő előtt be kellett zárni a cukrászdát, kocsmát, garázda viselkedése miatt. S aki szólt... az első nem tetsző kifejezésre és mozdulatra arcába sújtott a boxer. Az erdőtelkiek nem akartak vele verekedni; inkább kitértek a garázda ifjú elől. Lénárt Lajos vontatóvezető, — akit többször fenyegetett Moroncsik, — így írja vallomásában. „Nem csodálom, hogy gyűlöli a fiatalság állandó botrányai miatt." Kilczin István traktoros ezt mondta róla. „A fiatalok utálják részegsége miatt. Barátai elhagyják” ... A párttitkár: „A falu fiatalsága kiközösítette Moroncsikot”. S ahogy szaporodtak Moroncsik botrányai, úgy halmozódott fel ellene a falu gyűlölete, s végül a rendőrség erélyes közbelépését kérték, gondolván, ez talán észretéríti a notórius garázdálkodót. pont, mert figyelmen kívül hagyja, hogy állandóan képződnek újabb tartalékok a dolgozók alkotó kezdeményezésével, az újítások, a fejlett módszerek bevezetésével és elterjesztésével, az üzemi műszaki és szervezési problémák folyamatos megoldásával. Óriási tartalékokat rejt magában az üzemek belső szervezési problémáinak megoldása. A vállalatok jelentős része nem ismeri megfelelően termelőerői kihasználtságát. Sok helyütt nincs kimutatás a gépkapacitás fokáról, s ha van is, ez gyakran nem tükrözi a valóságos helyzetet. Ipari üzemeink egy részében hiányzik, vagy elhanyagolt a gyártási összidő-szükséglet kimutatása. Pedig enélkül a munkaerőtervezés inkább szubjektív megítélésre épül, mintsem műszaki számításokra és sem megalapozott munkaerő-gazdálkodást, sem pontos önköltségszámítást nem tesz lehetővé. Nagyon időszerű lenne meggyorsítani az üzemek veszteségidejének felmérését is, az anyagmozgatás helyes megszervezését s mielőbb csökkenteni azt az időt, amelyet a munkásnak anyagra, szer- s zárnia való várakozással kell el töltenie. Az újítások, a fejlettebb munkamódszerek bevezetése nagyot lendíthet egy-egy műhely vagy üzemrész termelésén, s értélke megsokszorozódik, ha közkinccsé, más üzemek számára is hozzáférhetővé tesszük. Ezért különösen időszerű, hogy hatékonyabbá tegyük a műszaki propagandát, bővítsük a tapasztalatcseréket. Második ötéves tervünk sikeres teljesítésének elengedhetetlen feltétele az exporttervek teljesítése, túlteljesítése. Nemzetközi fizetési mérlegünk javítása érdekében az export — benne a tőkés export — növelése mellett nagy figyelmet kell fordítani az importokkal való takarékosságra, s arra, hogy már 1963- tól csökkentsük a mezőgazda- sági termék importját. S mindez nem egyszerűen a vezetők feladata: megvalósítása minden dolgozó fokozott erőfeszítését igényli. Tóth József például az egységes energiahálózat. Számunkra igen jelentős ez, hiszen hazánk energiában viszonylag szegény, most js kapunk Csehszlovákiától elektromos energiát. Külpolitikánk fő vonala a békés egymás mellett élés politikája. Ennek megfelelően, ötéves tervünk időszakában továbbra is törekszünk a kapitalista országokkal folytatott kereskedelem javítására, a fennálló gazdasági kapcsolatok megőrzésére és erősítésére, kölcsönös előnyök alapján. Ezt, egyesek félremagyarázzák, úgy „értelmezik”, hogy nem szükséges a két világrendszer közötti ideológiai harc, mert mint’ mondják: ez a nemzetközi helyzetet élezi, s eltántorítja a kapitalista országokat a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok javításától. Ez a nézet hibás. Más az ideológiai harc és megint más a gazdasági, kereskedelmi kapcsolatok kérdése. S egyébként is: a mi ot-szágunk számára csak az a kereskedelmi, gazdasági kapcsolat lehet hasznos, gyümölcsöző, amely nem követel politikai-ideológiai engedményt. A termelékenység emelése : kulcskérdés ötéves tervünk szerint a termelési felfutás 70 százalékát a munkatermelékenység emelésével kell elérni. Ezt az arányt sz ideig csak megközelítettük. Hogyan érhetjük el? A termelékenység rendszeres növelésének legfontosabb — de nem egyedüli — feltétele: a modem technika széles körű alkalmazása. A párt és a kormány szakadatlan erőfeszítéseket tesz, hogy az üzemeket modem gépekkel és berendezésekkel lássák el. Anyagi erőink azonban korlátozottak. Ez teszi különösen időszerűvé, hogy a helyi üzemi tartalékokat a lehető legnagyobb mértékben feltárjuk. Erre nagyok i lehetőségek, de kihasználásukat számos helytelen nézet ikadályozza. így pl. az, hogy a ermelékenységet csak beruházások révén lehet emelni, hogy ;öbbet csak úgy lehet termelni, iá több a gép, a berendezés, ia felduzzasztják a létszámot. Tarthatatlan ez az állásElérkezett az ötéves terv első „félidejének” befejezése. Erre az időre esik a nagy történelmi győzelem: a szocializmus alapjainak lerakása hazánkban. A következő két és fél évben újabb feladatok állnak előttünk. A nemzetközi együttműködés előnyei Az ötéves terv messzemenően figyelembe veszi a nemzetközi helyzet alakulását, a béke megvédéséből ránk háruló feladatokat. Teljesítése során építünk azokra a lehetőségekre, amelyek a szocialista országok gazdasági együttműködéséből fakadnak, ugyanakkor teljesítjük a szocialista országok iránti kötelezettségeinket. A tapasztalat szerint jelentős azoknak a száma, akik nem ismerik eléggé a KGST munkáját, szerepét, jelentőségét, a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyöket, ezért találkozunk számos helytelen nézettel. Hogyan oszlanak el ezek a helytelen nézetek? Ügy, ha ismertté válnak a nemzetközi munkamegosztásból származó előnyök, amelyek népünk érdekeit, előrehaladásunk ügyét szolgálják. Ha mind több olyan terméket készítünk, amelyet nagy szériában lehet gyártani és amelyekhez kedvezőek a feltételeink (nyersanyagkészlet, gyártási technika, káderhelyzet, stb.) így biztosítható a magas termelékenység, a versenyképesség a világpiacon. A sokoldalú testvéri együttműködés — a termelés szakosítása, a műszaki dokumentációk, stb. — hazánk és népünk nemzeti érdeke, s egyben az egész szocialista világrendszer haszna. A Barátság olajvezeték megépítése például felbecsülhetetlen jelentőségű iparfejlesztésünk szempontjából, mivel az olaj korszerű fűtőanyag, s jóval olcsóbb a szénnél. A KGST-ben részt vevő országok az áruforgalmi kapcsolat mellett mindinkább realizálják a tervegyeztetésből származó előnyöket, különös tekintettel a termelés szakosítására. S itt nemcsak a jelenlegi ötéves tervek egyeztetéséről van szó, hanem a távlatiakról Is. Ennek megfelelően épül ki Húsz korsó sör és egy boxer
