Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-28 / 200. szám
4 NÉPÚJSÁG 1963. augusztus 28., szerda Megállították az expresszi Hatvanba befutott a pesti gyors. Modern villanymozdony hozta a szerelvényt, egy szuszra, megállás nélkül tette meg az utat. Az utasok közül kevesen látják a sínek mellett álló két embert, Mészáros János és Horti József kocsivizsgálókat. Igaz, ők sem az utasok tekintetét keresik, szemükkel, fülükkel, minden idegszálukkal a befutó szerelvényt figyelik. Három perc, vagy ennél is kevesebb idő áll a kocsivizsgálók rendelkezésére. Iparkodni kell, a vonat és az utasok nem várhatnak. A kerekek még kattognak, a fékek türelmetlen szisszenésekkel szorulnak a vaskerekekre. A két vasutas mozdulatlanul áll a szerelvény jobb és bal oldalán. Ügy tűnik, mintha statisztálnának, hogy ünnepélyesebb legyen a vonat fogadtatása. De szerepük ennél sokkal több és főleg nagy a felelősségük. Nekik kell észrevenniük, hogy a vonaton nincsenek-e lógó alkatrészek, amelyek bajt, anyagi kárt, sérülést, vagy éppen szerencsétlenséget okozhatnak. A vonat futtatásánál észre kell venni, ha túlságosan felmelegedett a csapágy, sok évi Hatan voltak... A kocsivizsgálók két oldalról közrekapják a miskolci gyorsot. szaka lámpával jelzünk a vonatvezetőnek — magyarázta Nagy József, a kocsi vizsgálók brigádvezetője. Két társa már a kerekeket és a fékpofákat kopogtatta. Kip-kopp, kipA boconádi Petőfi Tsz javítóműhelyében eddig hat ipari tanuló szerezte meg több-kevesebb sikerrel a szerszámforgatáshoz szükséges gyakorlatot. Aztán mind a hat szép sorjában elment. A kérdezősködésre kétféle választ kapunk, s mindkettő elhihető: azért mentek el, mert a mesterek nem biztosították számukra a megfelelő „munkakörülményt”; a másik: a tanulók valami érdekesebbre vágytak, szerelni autót, motort, amit falun nem lehet. A tény mindenesetre az, hogy megkapva a szakmunkás-bizonyítványt, otthagyták a falujukat, s a városban próbáltak szerencsét. Sajnos, ez másutt is, más községben is előfordul. Pedig a mezőgazdaságnak olyan emberekre is szüksége van, akik ismerik „a gépek lelkét”, hiszen egyre több géppel kell ellátni a szövetkezeteket, ezeknek pedig „orvos” is kell. Az üdvös kompromisszum érdekében helyes volna ha mindkét „fél” engedne — a tsz javára. Hatásosabb meggyőzés — felvilágosítani a fiatalokat, hogy a gazdaság előrehaladásában milyen nagy szükség van rájuk, hogy nem kapnak fehérebb kenyeret a városban sem, mint a falun. Az idősebb szakmunkásoknak pedig türelmesebbeknek kellene lenniük, mentesnek az elavult szakmai sovinizmustól, az értelmetlen féltékenységtől. KG A munka gyümölcse: a magasabb termésátlag 130 ezer forint többletjövedelem Gondoskodás az állatállományról Ij jeepeket állítanak munkába A karácsondi Kossuth Tsz- nél is, mint általában megyénk valamennyi szövetkezeténél, a tervezettnél magasabb átlagokat értek el. Az időjárás, a jó talajművelés, az egyre javuló munkaszervezés, bőven meghozta gyümölcsét. Borsóból például a tervezett 8 mázsával szemben 10 mázsás átlagtermést takarítottak be. Csupán ez az egy terményféleség közel 130 000 forint többletjövedelmet biztosított a karácsondi aknak. Nagy József, Mészáros gálók tapasztalatcseréje. János és Horti József kocsivizsgyakorlat és nagy-nagy figyelem kell ahhoz, hogy az apró neszek, alattomos csikorgások és a fémek színváltozásaiból a kocsivizsgálók idejében észrevegyék a leselkedő veszélyt. — Nappal kalapáccsal, éjkopp. csendült a vas. A kocsivizsgálók nemcsak faggatják, de értik is a fáradt kerekek és a hosszú nyelű kalapács szavát, észreveszik a rugótörést és a kisebb bajt is. A lillafüredi expressz Hatvan— Rendkívül óvatos ember vagyok — tessék elhinni nekem. — Talán csak egy ember van a vállalatnál, aki óvatosabb nálam, de ez is kijelentette, hogy én még nála is óvatosabb vagyok. Egyszer mégis elvetettem a sűlylcot. Ferenc kartárs előtt a vállalati rendezvényen, amikor már volt bennem némi kadarka, a következő megjegyzést tettem: „Kíváncsi vagyok, ilyen gazdálkodás mellett, mennyi lesz a nyereségrészesedés év végén?!” Nem sokkal ezután magához hivatott az igazgató. Leültetett, mélyen a szemembe nézett és rám fújta a füstöt. — Én egyenes ember vagyok — ugrott a téma közepébe —, és magát is annak ismerem. Ki vele hát, mi a kifogása a szocialista munkabri- gán címek odaítélése ellen? — Bocsánatot kérek — hebegtem — itt valami félreértés lesz. Én csak annyit mondtam József kartársnak a büfében, hogy igazán adhatna már egy új munkaruhát! De ezt is csak a tréfa kedvéért — jegyeztem meg. „ Az igazgató közbevágott: — Kartársam, nyugodjék meg, ez nem felelősségre vonás. Értem a tréfát, és eszembe sem jut megsértődni. Én nevetek a legjobban, legfeljebb alkalomadtán finoman visszavágok! Valóban megnyugodva jöttem el tőle, és még jobban belevetettem magam a munkába; ennyivel is több lesz a nyereségrészesedés. Az eredmény nem maradt el. Hó végén nyilvánosan megdicsértek, külön jutalmat kaptam és egy rend munkaruhát. Annál nagyobb volt a meglepetésem egy héttel később, amikor hivatalos papír tudatta velem, hogy áthelyeznek egy másik vállalathoz. Rohantam az igazgatóhoz. Meghallgatta panaszom, majd Icezét széttárva csak ennyit, mondott: „Népgazdasági érdek!” Először nem értettem a dolgot. Hát a dicséret, a jutalom, nem azt bizonyítja, hogy jól dolgoztam? Azonban az igazgató huncutul elmosolyodott, és ekkor megtaláltam a magyarázatot: — „finoman” visszavágott... — Káté — Igaz, a cséplés megfelelő ütemét hátráltatta a szeszélyesen esős időjárás, de a napokban már gépre, kerül az utolsó kéve búza is. Az utóbbi években általában problémát okozott a közös állatállomány megfelelő takarmányozása. Okulva a korábbi mulasztásokon, ebben az évben 170 katasztrális holdon termelnek silótakarmányt és időben megkezdték a kukorica silózását. De nem feledkeznek meg a jövő évi termés biztosításáról sem, illetve a talaj megfelelő előkészítéséről. Az új műtrágyaszóró gépet máris munkába állították, amely három vagon műtrágyát szór el a földelven. A talajművelés megfelelő ütemét csupán a gépek tudják biztosítani! Értik ezt a kará- csondiak is. Éppen ezért vásároltak három traktort, amelyből kettőt a napokban vesznek át. A szőlőparcellák között is élénk ütemben folyik a munka. Szedik a madlint, a korai borszőlőt, amelyből 40 mázsás átlagtermésre számítanak az előzetes becslések szerint. Summázva a karácsondiak munkáját, megállapíthatjuk, hogy a múlt év hasonló időszakához hasonlítva eddig 10 000 munkaegységet takarítottak meg. Nincs itt szó a munkaegység túlzott szigorításáról. Az eredményt a munkák időbeni elvégzésével, jobb munkaszervezéssel, gondosabb előkészítéssel érték el. h. J. találgatásra okot adó gondolatot szül OKOS MIKLÓS fi fcirák^ték^ az emberben. 20 RÉSZIETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Gárdonyi rátöltött egy rövidebb szárú pipára. Nagy füstfelhő keveredett körülötte, amikor Halászyval szemben helyet foglalt a börhuzatú kanapé sarkában. — Pesti lakos voltam még, amikor foglalkozni kezdtem korunk szellemi mákonyával, a spiritizmussal. — Engem is érdekel a teozófia, illetve az az egyetemes törvény: hogy az öntudat csak azt ismeri, amit maga is képes létrehozni — mondotta Halászy. — Ügy is felfogható ez, hogy egyik öntudat a másikat csak olyan mértékben ismerheti meg. amilyen mértékben képes önmagában ugyanazokat a változásokat előidézni, melyek a másikban megvannak. Tehát, ha képes valaki fájdalmat, örömet, félelmet, bizalmat érezni ugyanakkor, amikor más, akkor az az ember ismeri a másikat. — Ezen én már túl vagyok. Ez a buddhizmus, de mindegy, van egy másik törvény is. — Ez nem is buddhizmus, inkább azt mondanám: a teozófia filozófiája. Gárdonyi szélesen mosolygott, kialudt pipáját az asztalra fektette, és így folytatta: — Az említett másik törvény értelmében, minden változás, ami az öntudatban megy végbe, a közelében fekvő anyag rezgésével jár, és minden változásnak megvan a maga sajátszerű rezgése. Nem tudom, ér- tesz-e engem, de olyanképpen van, mint ahogyan a zenei hanggal szoros összefüggésben van bizonyos hosszúságú és vastagságú húr? — Értelek, Gézám! Értelek,! Ezek már tagadhatatlanul buddhai kinyilatkoztatások. — Miért is tagadnám? Ha a földkerekségen több mint ötszázmillió ember vallja a buddhizmust hitének, akkor az jelent is valamit. Különösen abban az időben volt nagy jelentősége, amikor Buddha fellépésének idején az emberiség rajongásig epe- kedett az „istenség” után. Mindegy, hogy ki jön előbb, Jézus, Buddha, Brahma vagy Konfuccse, de valakinek jönnie kell, mert a népek várják, hívják az Istent a föld gyomrából, a tenger mélyéből és az egek magasságából. — Ezt én el is ismerem, de csak azzal a módosítással, hogy Buddhát bölcselő, Krisztus: megváltó. — Ez a katolikus pap dolga. Vannak papok, akik követik a tanítását, de többen vannak olyanok, akik nem követik. És állítom, hogy néhány katolikus papra is ráférne valami a buddhizmus erkölcstanából. Mit tanít Buddha. Ne ölj! Ne lopj! Ne paráználkodj! Ne hazudj! Ne igyál részegítő italt! Ne viselj ékszert, és ne használj illatszert! Ne aludj ágyban, csak gyékényen, a puszta földön! Ne legyen aranyod és ezüstöd, iljwt ajándékba se fogadj el! Soha se gondold azt, hegy a te vallásod a legjobb! Sohase támadd más ember vallását! „Mindig csak azt élvezzük és szenvedjük, amit megérdemlünk.” „Aki rossz akaratból beszél és cselekszik, azt a szenvedés úgy követi, mint a kerék az igavonó állat lábát!” — Ez már a hatás és visszahatás törvénye — mondotta Halászy. — Ez a „karma”. Minden hatás ismét oka lesz valaminek, valamint minden ok hatás előbb. Így e végtelen hosszú láncnak minden szeme három alkotó részből forr össze: vágyból, a gondolatból és a tettbőL És lassan felemelkedett a kényelmes fotelből. Menni készült. — Legközelebb majd folytatjuk — búcsúzott Halászy barátjától. — Nem tartóztatlak, de összehasonlítás kedvéért figyelmedbe ajánlom a buddhista kátét Szóról szóra megtalálod benne a hegyi beszédet, és az újszövetséget teljes egészében. ★ Ez év kora tavaszán meghalt Benedek István. Mátékovics már januárban elérte nagykorúságát, de a kemény tél és főként Benedek válságos egészségi állapota nem tette lehetővé, hogy Erdélybe, Ilonka szüleihez utazzanak. Mátékovics a temetés után azonnal szabadságoltatta magát, és házasságkötés céljából Tóth Ilonkával Nagyváradra, onnan Gátaljára utazott. Ilonka nővére, Tóth Gizella itt tanított. A Remény utcai pálinkamérést bezárták. Többé nem nyitották ki. Az almagyari szőlőt még a tél folyamán értékesítették. Gizella nem győzte dicsérni Ilonkát. Egerben megszépült. Egészen más az arca. Komoly és érett, szinte asszonyos. — Ilyen férjet képzeltem magamnak — mondotta Gizella, amikor kettesben maradtak. — Szereted? Boldog vagy? — kérdezte. — Jó hozzám — mondotta olyan egyszerűséggel, hogy Gizella csodálkozva nézett húgára. Emlékezhetsz, hiszen Pista bátyánk után nem is volt más választásom, mint ez a házasság. Mátékovics kiváló és sze- retetre méltó ember, akivel meg lehet osztani az életet. Más nő biztosan nagyon boldognak érezné magát az én helyemben. — És te nem vagy boldog? Beszélje A hallgatásod sok kételyt és — Én félek az egésztől — szepeg- te most már Ilonka. Ügy lenne jó, ha tudnám előre életem sorát és a végét ennek a házasságnak. Milyen lesz? Nem a háztartás gondja aggaszt, hanem a Mátékovics család felőlem alkotott téves hite. Az, hogy nemcsak engem, de édes fiát is megtagadta az apja. Egy pálinkát mérő lány nem feddhetetlen Mátékovics Mór megítélése szerint. Pedig én csak az vagyok, aki ezelőtt öt esztendővel voltam, amikor Nagyváradról Egerbe kerültem. Tiszta. Nagy, fekete szemeivel a tavaszba boruló kertre tekintett, ahol annyi sok leánykori emlék temetődött kedves virágai közé. Aztán azt mondta: „Talán örökre.” A hazautazás a néhány erőszakkal beszélgetést kezdő útitárstól eltekintve kellemes volt. Ilonka gyönyörködve mézte a száguldó vonat ablakából a kies tájat, mely első pesti útjára emlékeztette, amikor először utazott erre anyjával. Szerette volna, ha ez a vonat soha nem állna meg, menne, menne, szágulda- na valahová, a végtelenbe és örökké, mert olyan jó ez a dübörgő zsongás, ez az álmos ébrenlét, ez a valószínűtlen történet, és most ez a házasság, ami talán nem is igaz, amit pedig itt kötöttek Gátalján, melyet soha soha többet nem láthat. (FolytatjukI ban nem áll meg, de Kará- csond előtt megálljt parancsoltak a kocsivizsgálók. Fehéren izzott a csapágy, meg kellett állítani a szerelvényt. Piros színű bárcát kapott a vonatvezető, a kocsit nem engedték tovább. Megelőzték a bajt, nem történt baleset, mert éber, jó szemű volt a kocsivizsgáló. Szűkszavú jelentések és a kék pontot viselő tömbök másolatai jelzik, hogy a kocsi- vizsgálók mikor milyen hibát találtak és milyen figyelmeztetést adtak. Nekik is, és a vonatvezetőnek is öröm, ha mindent rendben találnak a kocsivizsgálók. Szó nélkül, szinte észrevétlen dolgoznak, amíg az utasok újságot vásárolnak, le- és {elszállnak, vagy éppen szunyókálnák. A kocsivizsgálók ellenőrzik a lék- próbákat. Pillanatok alatt, határozottan és jól kell dönteni, mert az utasok életét, a vasúti közlekedés biztonságát bízták rájuk. Egyetlen műszerük és szerszámuk a kalapács. De az éber figyelem és a kötelességtudó lelkiismeret náluk sohasem hiányozhat. Ez a legfőbb mérce, ebből kell vizsgázni mindennap, minden vonat érkezésénél és indításánál. A hatvani vasútállomáson 1961-ben alakult a Petőfi nevét viselő kocsivizsgáló szocialista brigád. Havonta megbeszélik a tapasztalatokat, állandóan új módszerek után kutatnak, egymást segítik. Szerényen, csendben dolgoznak a kocsi- vizsgálók, éjjel-nappal az utasokra vigyáznak. (F. L.) QÍAfiaazdaiájii h'dak
