Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-27 / 199. szám

1963. augusztus 27., kedd NEPCJSAQ 3 Földalatti beszélgetés... A bánya-emlékek puszta le­írása unalmas; unalmas, ha lai­kusán technicista, ha nem tol­mácsolja a szemtanú megren­dülését. A sötétség föld alatti birodalmáról beszélni, ahol karbidlámpák sárga fényei in­gának — ét a mélységék ezer­szer megírt valósága. § az meg, hogy a bányában a munka ke­gyetlen nehéz — tudják még az apró iskolások is. Van azon­ban, amit semmiképp nem hallgathat el az ember. Ném hallgathatja el például racio­nálissá vált félelmét, amely mint tudatalatti beidegződéséi a bányászokban is, akik pedig mindennap mélybe szállanák. Racionálissá vált félelem? Mi­lyen ez?! Félelemérzet nélküli félelem; a veszélynek csupán ésszel felmért lehetősége. Ezt a lehetőséget túlontúl közeli­nek éreztem, mikor Egeresem­ben a szignókürt éles berregé­se utón, függőleges pályáján sebesen suhanva süllyedni kezdett velünk a kas. A föld testébe ugyanis az I-es függő­aknán át jutottunk, amelyben nemrég az az emlékezetes kö­télszakadás történt, s a kas „fedélzetén” két tele meddős csőiével a mélybe csalinká- zott. Csak már mikor a neon­fényes vágatokat magunk mö­gött hagytuk, s orromba csa­pott az ismerős fanyar bánya­szag, a vasszag, s szemembe tűntek az ismert alvilági ké­pek, felejtettem el az egészet. Elöl Papp János, üzemgaz­dász-mérnök haladt; én mö­götte, mint valami hátvéd, vagy „mitfahrer”. A 8-as sza- lagereszkei frontra igyekez­tünk magyar szabadalmat, fon­tos kísérletek szülőágyát szemlélni. Kíváncsiság hajtott, megtudni, hogyan vélekednek a bányászok a hidropneumati- kus acéltámokról, s hogyan váltak be ezek. Kíváncsiság — Magyar szabadalom Egercsehiben — Támépítők és rablók Könnyebb, biztonságosabb, olcsóbb! Schwartz-támók beépítésével is foglalkozott, több mint egy évig. — Sokkál könnyebben boldogul vele az ember, mert súlyra könnyebb, fél kézzél él­bírni, s a beépítés kévesebb mozdulatot igényel. Bartiis, László csak hét hó­napot dolgozott a Schwártz- rővid tárnokkal, de az ő tetszé­sét is jobban megnyerte a há­rom tatabányái mérnök talál­mánya: — Biztonságosabb! — mond­ja tömören, s aztán élmagya­rázza, hogy a baleset lehetősé­ge szinte minimális. A schwartzok beépítésénél köny- nyem lepattant a ráesni (előfe­szítő), Asztalos Gábornak pél­dául ez vitte le á körmét; hát­ránya volt a nyugatnémet tá­rnoknak az, hogy kézi erővel kellett elvégezni az előfeszítést s ha belegebedtek volna se tud­nak 2 tonnánál többet feszíte­ni, a magyar tárnoknál a le­vegő meg a víz mindent elvé­gez az ember helyett. Koráb­ban a főte — az egyenetlen feszítés miatt — megszakado- zott; most főteomlásra kicsi az eshetőség, — Mennyi Időbe tart egy- egy új tám beépítése? — Négy és félperc — mondja Benedek — de még nem vagyunk elég gyakorlot­tak, csak tíz napja csináljuk. A bányában a legveszélye­sebb munka kétségtelenül a rablás. Az acélitámok vissza- rablása a lefejtett pásztákrél, a földtől. Roppant elképesztő a rétegek nyomása, s ha csök­ken a feszítő erő — Omlik, szakad a meddő. Kecskés József U. és Lőczi Frigyes ügyeskezű, kipróbált hozzáértői a szakmának, a tá­rnok mentésének. Kecskés már á gyalus fronton is rabólt, Lő­czi pedig azóta vastám-tábló, mióta a tárnok á bányában meghonosodtak. — A Schwartz-tárnoknál a kiékelés volt lassú, nehézkes — mondja Lóczi. — És fárasz­tó is, mert egy-egy ékre het­venszer is oda kellett1 csapni a kalapáccsal. Most csak egy mozdulat a esőkulccsal, három ütés az ékre. Aztán kész. — Az új tárnok lassabban zárnak össze, van elég ideje az embernek kilépni a veszé­lyes helyről — így vélekedik Kecskés. A Schwartz-támók hamar ősszeugrottak. Aztán ha nem vigyázott az ember, rábukott a föld. Vizsgáznak a hidraulikus magyar tárnok Egercsehiben. A kísérlet hosszútávé: a tám- nyomás, frontsebesség és egyéb mérések csak ezután következnek még. Annyi már biztos, hegy a tárnok biztonsá­gosabbak, könnyebben kezel­hetőik, olcsóbbak, mint az ed­digiek. S hogy szeretik-e az emberek? A kísérleti 20 méte­res szakaszon jelenleg 2 kiló­val több a „fejteljesítmény". Bizonyítéknak egyelőre ez is sokat mond. Pataky Dezső hajtott, mert végtére is a kor­szerű bányabiztosítósnák ezt az új eszközét eddig még so­sem láttam. Egyszerű, szerény külsejű a tám; a képességeihez, jelentő­ségéhez mérten szinte jelleg­telen, semmitmondónak látszó alakra formálták. Hogy min­denki megérthesse, milyen is, leginkább a klhúzhatós fény­képezőgép-állvány egyik lábá­hoz hasonlítanám: zömök, hen­geralakú — egy nagyobb hen­gerben egy kisebb henger, s a kisebb hengert a nagyobban hidraulika mozgatja; a kis henger koronája tartja, hordja „fején” a rettentő terhet, a front mennyezetét, a tetőt, bá­nyász nyelven mondva: a fő­tét. Egy-egy tám teherbírása 10—13 tonna! S az ember cso­dálkozik, mert ennyi teher tu­lajdonképpen vízen nyugszik; 5,5 liter víz és kevés levegő fe­szíti a főiének a tárnokát. — Egy csőkulcs, légpisztoly és víztömlő; ilyen kevés „szer­szám” kell a tárnok beépítésé­hez — mondja Benedek Dénes, aki már a nyugatnémet r--------------------------------------------------------------------­Koreai—magyar baráti nap Besenyőtelken Vasárnap koreai—magyar barátsági napot rendezett Be­senyőtelken a községi tanács és a Hazafias Népfront köz­ségi bizottsága. A barátsági napra Korea felszabadulásá­nak tizennyolcadik, és a Ko­reai Népi Demokratikus Köz­társaság kikiáltásának tizen­ötödik évfordulója alkalmából került sor. Délelőtt tíz órakor érkezett meg a községbe feleségével Szón Csan Rjom, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság rendkívüli és meghatalma­zott követe és Ban Yon Gal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság budapesti nagy- követségének kultúrattaséja. A vendégeket a tanácsházán fogadták a község vezetői, ahol Vadnay László, a községi tanács végrehajtó bizottságá­nak elnöke ismertette Bese­nyőtelek történetét kialakulá­sától napjainkig, tájékoztatta a vendégeket a község lakói­nak mai életéről. A kölcsönös pohárköszöntők után a vendégek részt vettek az általános iskolában rende­zett ünnepélyes úttörő raj gyű­lésen, majd megtekintették a Lenin Termelőszövetkezet gaz­daságát. Itt a tsz elnöké, Böl- kény Gábor ismertette a ven­dégeknek a szövetkezet mun­káját, eredményeit. Este hat órakor barátsági nagygyűlés kezdődött a közsé­gi kultúrotthonban, ahol Szón Csan Rjom beszélt az észak­koreai nép harcairól, munká­járól, célkitűzéseiről. A gyűlés végén a helyi kul- túrcsoport rövid műsorral kedveskedett a vendégeknek. Hétszáz vásárló, közel 16 ezer forintos forgalom három és fél óra alatt Kik és miért vásárolnak vasárnap? — Miért csak tejet árusítanak a külvárosi boltokban ? Zsúfolásig tőrhvé a hóit. Az egri 90-es árudában minden talpalatnyi hely foglalt. A polcokról, gondolákról egymás után tűnnek a kosarakba a csomagolt élelmiszerek, cukor­kák, üveges italok. A hentes­áru szemlátomást fogy, s a két pénztárnál hosszan kígyó­zik a sor. Vasárnap reggel van, úgy gondolná az ember, hogy min­denki megvásárolt hét közben, minek hát nyitva az üzlet? A tömeg ázt mutatja, hogy bi­zony nagy szükség van érré a nyitvatartásra. Kérdezzük meg a vevőket — miért? — Itt vagyunk a kerékpár- válogatottal a városban, s már mindent összejártam, hogy egy kis frissítő cukorkát, meg friss tízórait vásároljak nekik. Most végre megtalál­tam ezt a boltot, — nyomako- dik beszéd közben két hatal­mas kosárral élőre Krétai László, a verseny egyik rende­zőtagja. — Egész héten krumplit ás­tunk, csak este jártunk haza. Mi tavasztól késő őszig a ha­tárban vagyunk hét közben, így nekem nagyon jó, hogy Eső után köpönyeg, de mégis szóvá tesszük, mert nem szeretnék a gyöngyösi­ek, ha a jövő nyáron hason­ló helyzetbe kerülnének, mint az idén. Ugyanis: a kertmozi meg van, de még sincs, mert nem üzemeltette a Heves megyei Mozáüzemi Vállalat. Hogy miért? Nyomozzunk egy kicsit! A Gyöngyösi Városi Tanács irattárában a következő két hivatalos irat található; 1. Papp Ernő aláírásával 1963. június 12. keltezéssel, melyben közli a vállalat, hogy az 500 széket' még nem szállították át a szabadtéri színpadtól a kertmoziba. 2. Kakuk Imrének, a váro­si tanács művelődésügyi osz­tálya vezetőjének aláírásá­val, 1963. június 15-i kelte­zéssel a válasz, amelyben az 500 szék használatát csak ab­ban az esetiben engedélyezi, ha azt a vállalat átfesteti. Az előbbiekhez még; Vass Jánosaié, a moziüzem vezető­je háromszor is említette le­vélében. amit a különböző időközökben küldött a válla­nyitva vannak — móndjá Ár­vái Sándorné, aki a Könyök utcából jött le vásárolni. — Tessék már élőre enged­ni! Kirándulni megyünk és itthagy a Vónat! — furakodik előre Tarai Jahcsi, s a felnőt­tek szívesen engednek utat a hátizsákos úttörő legénykének, aki nyomban ki is halássza zsebéből a szalámi árát. — Miért nem vetted meg tegnap? — hangzik mögötte, mert végeredményben min­denki siet. — Mert csak este hozott apukám pénzt! — s már szá­guld is kifelé a gyerek. — Komolyan mondom min­dent megvettem tegnap — mentegetőzik nevetve Fekete Alajos, a Gárdonyi Színház művésze — de elfelejtettem piros paprikát vinni. Ki gon­dolná, hogy anélkül nem le­het főzni, meg vendégek is jöttek szombat este, úgyhogy vinni kell egyet-mást „ottho­ni parancsra!” Közben kígyózik a sor, jőn- nek-mennek a vevők. Hátul a hentesárunál Tóth Józsefné gyertyafény mellett dolgozik, a két pénztáros — Pintér miért nincs? latnak, hogy a székeket még mindig nem kapta meg a szabadtéri mozihoz. Egyetlen számítást! A mo­zi belső helyiségében 337 ülőhely van. A kertmoziban 500. A különbség másfélszáz­nál is több. Bevétel szem­pontjából sem közömbös! A kertmozit a gyöngyösiek építették társadalmi munká­ban. A lakosságot aligha ér­dekli, hogy a tanács szervei és a mozi üzemi vállalat milyen meggondolások alap­ján vitatkozik a székek ügyé­ben. Az említett 500 szék le­fejtése ellen az üzemeltető sem tiltakozott. Csupán a székek átszállítását nem vál­lalta. Az eredmény: a kert- mozi üresen állt egész nyá­ron Gyöngyösön. Eltekintve most a lakosság érthető bosszúságától, nem hisszük, hogy a vita jó pro­pagandául szolgált volna a társadalmi munka szervezé­sét illetően. Reméljük, az illetékesek leyonták a tanulságot a „székvitából” a jövőre vo­natkozóan! (g. mól-) Margit és Mlinkó Istvánná —• pedig nagy fizikai erővel kény­telen kezelni á pénztárgépet« mert nincs villany. Legtöbben csak néhány ap­róságot vásárolnak, a vevők zömén inkább az előző napi vásárlások feledékenysége lát­szik. Egy csomag sütőpor, egy kiló rétesliszt, egy doboz pat­ron, cigaretta, pár deka hen­tesáru, kenyér, — ilyesmi hú­zódik meg a kosarakban. De akad ólyan is, aki heti bevá­sárlást végez, mert hét köz­ben nem ér rá. Jó, hogy nyitva van ez aa üzlet ünnepen, az is jó, hogy egy hónapban háröm vasárnap a Zalár utcai 102-es áruda is kisegít. Csak az érthetetlen! hogy miért a legkisebb bolto­kat tartják nyitva vasárnap? Már több esetben szóvá tet­ték a város dolgozói, hogy a városi tanács épületében lévő gyorskiszolgáló bolt mennyivel alkalmasabb lenne erre a cél­ra. Nagyobb a vásárlótere( széles az eladópultja, megosz­tanának a vevők. Az igény jogosságát igazol­ja az is, hogy a 90-es áruda hétköznapi átlagforgalma 20 ezer forint körül van, vasár­nap pedig, amikor mindössze három és félórát vannak nyit­va 15—18 ezer forintot forgal­maznak. Indokolt lenne ezért a város központjának legna­gyobb üzletét beállítani, a két kicsi helyett, a nagy va­sárnapi forgalom lebonyolítá­sára. Am nemcsak a belvárosra kell gondolni. Meg kell nézni a két említett fűszerüzlet előtt hány kerékpár, motorke­rékpár „parkíroz”. Olyan ve­vőké, akik Kanadából, a Szá­lából, a h ostyákról kénytele-' nek bejönni, valamit venni. Legalább a város négy legtá­volabbi pontján jó lenne meg­nyitni vasárnap — mindössze két órára — egy-egy fűszer­üzletet a tejárusítás melletti mert éppen itt laknak azok, akik egész héten reggeltől es­tig a határban vannak, s ha valamit venni szeretnének hosszú kilométereket gyalo­golva jutnak csak be a város közepére. (ádám) ——-------------------------------------------------t Ha van — 19 OKOS MIKLÓS RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Még égett a lámpa az öreg Máté- kovics szobájában, amikor éjfél után fia hazaért. Amint betért a Vadász utcába, szokása szerint az emeleti ablakokra tekintett. Holdfénytől világított árkádok árnyait lépkedte át óvatosan. A lép­csőfeljárón cipőit levetette és kéz­be fogva lopakodott szobája ajtó­jáig. ★ Fesztyné és Feszty Margit látoga­tása után olvasással, előkészítő ta­nulmányokkal telt el a nyárutó. Mar­git elutazása után kedvetlenség vett erőt Gárdonyin. Ingerlékeny, sokszor kiszámíthatatlan. Mindenkivel kerüli az érintkezést. Munka közben azután feloldódik, felenged a feszültség. Homloka kisimul. Legszebb elbeszé­léseit írja: Két katicabogár, Egy szál drót. Még a novellagyűjteményt készíti elő, de közben a már kilencvenes évek elején tanulmányozott Margit- legenda foglalkoztatja. Feszty Margit levele óta nem tud szabadulni a zár­dal élet sivárságától. Újra és újra foglalkoztatja a lány sorsa, aki gyen­ge tüdejével a kolostorban ugyanúgy elpusztul, mint Margit királyleány. Barátja, Halászy Cézár megszerzi a szükséges hittudományi és vallástör­téneti könyveket. Horváth Cyrill és Fraknói Vilmos munkáit olvassa. Be­osztja napjait. Félnapokat ír, szabad idejében a magyar középkori életet tanulmányozza. ősszel iskolába viszi fiait. Az idő­sebb Sándort Kolozsvárott helyezi el gazdasági főiskolán, kisebbik fiával, ■Józsival, Pestre utazik, hogy inté­zetbe adja. Apa és fia hosszabb időt tölt ekkor Pesten. Idő van bőven, bejárják Pestnek minden részét. Egyhetes pesti tartózkodása végén az utolsó napon szaladt Gárdonyi az Andrássy úton lakó ügyvédhez, dr. Füredi Mórhoz. — Mióta várom én magát, Gárdo­nyi úr! — mondotta az ügyvéd. És az író elmondta házassága tör­ténetét. — Dabronyi tanító koromban sze­gényebb voltam a koldusnál. Anyá­mat, öcsémet tartottam. A tanítóság­ból, kántorságból kevés jutott az asztalra. Gyakran megesett, hogy ke­nyér sem volt a háznál. Anyám a plébánosék konyhájáról kért ilyen­kor kölcsön. A plébános készséggel segített. Apró kölcsönöket adott. Ami­kor tarthatatlannak láttam helyzete­met, felmondtam állásomat. A plé­bános kilátásba helyezte összes ad­digi tartozásom elengedését. Ára? A házában lakó lányt feleségül veszem. Megkötöttük a szerződést. A dab­ronyi plébános személyesen esketett 1885 október végén Győrött. Én hu­szonkét esztendős, a lány alig tizen­hat. Anyjának öt háza volt Győrött, négy vízimalma és húszezer forintja a takarékban. A vagyonból persze semmit se láttam. — „Hát örökölni semmit sem akar­tok?” — mondták. Kétszáz forintot és két Bécsig szóló vasúti jegyet kaptam. Egynapi bécsi tartózkodás után hazatértünk. Másnap feleségem aka­ratom ellenére egyedül ment a szín­házba. Egyhónapi együttélés után elha­gyott Egyedül maradtam Győrött. Bútoraimat utánam küldték. Értel­metlennek, céltalannak láttam az életet. A Tanítóbarát szerkesztője voltam. A lap olvasóit az élet szép­ségére és értelmére neveltem. Aztán ismét összekerültünk. 1887-ben megszületett Sándor fiam. Tavasz volt, május, boldog voltam. Abban az illúzióban ringattam ma­gam, hogy a gyermek majd jobban összeköt bennünket. Megváltozik az életem. Ismét csalódtam. Pár hét múlva már magányosan róttam a győri utcákat Azóta is vallom, hogy szeretet nélkül üres a szív, üres a világ. Mindent megtettem a házasélet helyreállítására. Anyósom öt háza közül egyben szorítottak egy nyomo­rúságos szobát, ahol arra sem volt mód, hogy zavartalanul dolgozhassak. Házasságunk negyedik esztendejében megszületett a második gyerek, Gi­zella. Aranyos, szőke kislány. Olyan volt, mint egy angyal..« Gárdonyi elhallgatott. — Csak egy kérdést — vágott köz­be Füredi —, Dabronyban megesett, hogy kisegítésképpen a plébánia konyhájáról kértetek kenyeret? — Igen, így volt. Édesanyám távo­labbi rokonsága révén barátságot tartott a plébános ház vezetőjével. — A későbbi anyóssal? Férje nevén? — Igen. Csak leányneve van: Csá- nyi Teréz. — Tudod-e, mire gondoltam? Ha közötted és Csányi Teréz között vala­milyen vérségi kapcsolat kimutat­ható, akkor igen könnyű a válás. Sőt, ilyen esetben az egyháznak sincs el­lenvetése. — Ezt nem tudom. Erre nem is gondoltam. Édesanyám is csak úgy említette, mint aki Ádámról, Éváról rokon. Mindegy. Ott hagytam abba, hogy házasságunk negyedik évében született a második, a hatodikban a harmadik gyermekünk, Józsi fiam. Feleségem költekezett, kimaradozott. Ismeretlen útjai voltak. A gyereke­ket szabadjára engedte. Nevelésük­kel nem törődött. A rengeteg vagyon lassanként elkopott, azután már én segítettem. 1892 nyarától nem éltünk együtt. 1893. április 7-én, tízhónapi külön­élés után született a nevemet vi­selő fiam. ★ Gyönyörű őszben robogott hazafelé a vonat. A meleg, tavasznak beillő októberi napokon könnyűnek érezte magát. Egy halom könyv várta elő­szobájának asztalán. Édesanyja azzal fogadta, hogy' Halászy Cézár másod­magával hozta fel ezt a sok könyvet. — Esterházy gondolt rám — neve­tett Gárdonyi —, amikor a líceumi könyvtárat alapította. Két tucat ká­nonjog! Egyházi szertartások könyve. Ez már valami. Ennek örülök. A Margit-legendához szükségem lesz rá. — Ez olyan segítség, édesanyám, amit Brődy sem tudott volna meg­szerezni. ★ Másnap kora reggel Halászy ke­reste. Gárdonyi kitárt karokkal ölelte magához. — Már az este beletekingettem. — Nem hagyott nyugton a kíván­csiság — mondta nevetve. — Csak ezzel a sok kánon joggal nem tudom, mi a szándékod? Ebből kevesebb is elegendő. Halászy kényelmesen elhelyezke­dett az öblös fotelban, jól megvetette hátát, hogy hamar átmelegítse a hűvös bőrt. (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents