Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-03 / 180. szám

TTL AG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! ÁRAr 50 FILLÉR AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS NAPILAPJA Az ígéret kosziról Az évforduló — ünnep. Az emlékezés ünnepe. Néha kínos, néha kellemes, néha lelkiismeretébresztő ünnepe. Beszélni kell arról, akire emlékezünk, — legalább most, legalább akkor, legalább azon a napon. És mondani kell róla valamit. A Gárdonyi-centenárium is ilyen ünnep: lelkiismeretébresztő évforduló, amikor követelőén előkí­vánkoznak az emberből azok a kérdések, amelyeket az író regényei, színdarabjai és különös élete támaszt benne —, s választ vár rájuk. Örül az emléktáblának, örül a szobornak, örül a ké­szülő Gárdonyi-bemutatónak a színházban; de ugyanakkor tudni akarja azt is, hogy a Ma, a „Proletár utókor” kibékül-e az Egri csillagok írójával, vagy a holt író még messzebbre kerül tőlünk... Tudni akarja, pontosabban: nem tudni, mert tudja már rég, hallani is akarja, megerősíteni saját sejtéseit, nézeteit. Mert Gárdonyi — szinte a „hivata­los irodalom” háta mögött— kibékült a proletár utókorral: hiszen változatlan az író népszerűsége. A gyanakvás, az urbánus sznobok óvatossága, a „minden íróból csináljunk forradalmárt” — korszak izzadt igyekezete miatt Gárdonyi a felszabadulás után is hosszú ideig a kiadók mostohagye­reke volt — noha talán egy pillanatig sem hiányzott az iskolai kötelező olvasmányok közül. Az emlékezés kötelezne bennünket arra, hogy beszél­jünk a Gárdonyi-titkokról. S mint a rossz diák, aki nem készült a vizsgákra, állunk szótlanul, még azt sem ismé­telgetjük, hogy „tanár úr, én készültem”, mert nem készül­tünk. A Gárdonyi-kutatások patakja vérszegényen csör­gedezik, s az irodalomtudomány perifériájára szorult. A „patakba” csak a közelgő centenárium hírére ömlött bele néhány „csermely” és „ér”. De már az eddigi kutatások, az eddigi eredmények is kincseket jelentenek a Gárdonyi­mélységekbe ásott tárnákban. A kincset igaz, egyelőre még csak úgy „találták”, hogy arról az „anyagról” lekapar­ták a salakot, amit a tudatos hamisítás rászórt. A cente- náris felbuzdulás — felbuzdulásocska ez még eddig csupán, — sajnos!— tehát máris hozott eredményeket, még ha nem is kecsegtet bennünket azzal, hogy rövidesen — annyi más író példájára — megindul jón a „Gárdonyi a miénk’” kam­pány. Gárdonyi az olvasóké, s az olvasók sürgetik, követelik az irodalomtudomány egyértelmű állásfoglalását ahol szük­ség van erre. Ma Gárdonyi tisztelője nem tud kevesebbet kedvenc írójáról, mint húsz évvel ezelőtt, de ma azt is tudja, hogy ismeretei megbízhatatlanok, és az olvasó érzi: elmúlt a vállveregető lekicsinylés és a felemás elismeréssel leplezett mellőzés ideje, s legalább azt várja el: mondják meg. ki volt Gárdonyi? — Hiszen a könyvek elő- és utószavában erre sem kap választ, a szubjektív hangú visszaemlékezé­sek indái között pedig elvesz az író egyénisége, — a visz- szaemlékező egyénisége mögött. Most egy kicsit félve, egy kicsit gyanakodva nyúl a kötetekhez. Nem tudja, hogy a misztifikáció milyen mély­ségekben forgatta fel és hamisította meg az életművet, — és annyira keveset tud az emberről, az alkotóról, hogy maga úgysem vállalkozhatik a „megtisztításra”. A legszokványosabb iskolás kérdés: „Ki a láthatatlan ember?” Az egyik leggyakoribb és nem legindokolatla­nabb kérdés: Ki volt Gárdonyi Géza? Megfáradt forra­dalmár, akinek a Lámpása elhalványodott, majd kialudt? Keleti vallási és filozófiai eklekticizmusba menekült hu­manista? Egri remete? Börtön volt neki ez a város és az a ház, — vagy saját eszményei szerint választott és kiala­kított alkotóműhely? Magányos férfi volt, vagy, mint so­kan emlegetik, az egri évek alatt is rajzottak körülötte a szoknyák? Miért jött Egerbe, hiszen Pesten is megvolt már a társasága, bejárt a nagy író és művész udvartar­tással rendelkező Fesztyékhez. A néptanítói kisebbségi érzet száműzte Dobó vára alá, vagy valami vas céltuda­tosság, a csak a munkának élés vágya repítette ki a nagy­városból, Budapestről, amely akkor már az irodalomnak is fővárosa volt? Miért vállalt szerepet az ellenforradalom után az írószövetségben? Az évforduló — bár közben száz év telt el az író szü­letése és negyvenegy a halála óta — csak kérdésekkel jelentkezik, csak benyújtja a számlát. És még egy kérdés: a hála koszorúi nem lehetnének-e egyben az ígéret koszorúi is? — Mégpedig itt, Egerben. Az író évtizedeket élt ebben a városban, regényeket, el­beszéléseket, cikkeket írt az üvegcserepes ház tetején be­sütő nap fényénél, — halhatatlanná tette Dobó várának védőit, Dobó városát. Halhatatlanná és ismertté, — hiszen az Egri csillagok legyőzik a nyelvek határsorompóit. — A város nem róhatná-e le háláját minden koszorúnál ki­fejezőbben, ha itt koncentrálná a Gárdonyi-kutatásokat, ha ez a város támogatná a Gárdonyival foglalkozó iroda­lomtörténészeket? Egerben alkotott, Egerben halt meg, Egert tette halhatatlanná az író: a város nem járulhat- na-e hozzá a maga eszközeivel az ő halhatatlanságához? Megvan ehhez a tudományos műhely is, a Tanárképző Főiskola, a könyvtár, vagy az ismeretterjesztő társulat és élnek Egerben Gárdonyi-titkok után nyomozó kutatók és műkedvelők. Az Irodalomtörténeti Társaság és az Aka­démia is támogatná bizonyára az egrieket, miként a kiadó vállalatok és a szakmai folyóiratok is. És a város, amely büszke az európai hírű íróra — büszke lehetne arra is: hogy kezében tartja az írót életművét átvilágító röntgenkészülék kapcsolóját. Hogy „üzembe helyezte ezt a készüléket”. S a legközelebbi ev fordulóra valamit, — valamivel többet törleszthetnenk az adósságból. A hála koszorúi nem lehetnének ennek az ígéretnek is a koszorúi?! (K. I.) Tanácskozás az ország kenyeréről Országos búzatermesztési tanácskozást rendezett pénte­ken Szegeden a Földművelés- ügyi Minisztérium, a Hazafias Népfront, a MEDOSZ és a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let. A tanácskozáson több mint százötven mezőgazdasági szakember vett részt az ország minden részéből. Dr. Petőházi Gábor föld­művelésügyi miniszterhelyettes tartott előadást: Búzatermesz­tésünk helyzete és feladatai címmel. OrTosankét a magyar hőforrások hasznosításáról Pénteken kétnapos orvos­ankét kezdődött Szegeden. A magyar hőforrások haszno­sításának társadalmi kérdéseit vitatják meg. Az ország külön­böző vidékeiről több mint száz egészségügyi szakember, főleg reumatológus vesz részt. Vendégül látják « gépi aratás legjobbjait A betakarító gépek — kom­bájnok, kévekötő-aratógépek rendrearatók — vezetőinek ha­gyományos vetélkedése az idén minden eddiginél szélesebb körű volt. A nagy verseny 20 legkiválóbbját a Mezőgazdasá­gi és Erdészeti Dolgozók Szak­szervezetének elnöksége és a Földművelésügyi Minisztérium az idén is családjukkal együtt vendégül látja a fővárosban. Az ország 20 legjobb gépáilo- mási, termelőszövetkezeti és állami gazdasági gabona beta­karítógép vezetője augusztus 19-én érkezik a fővárosba. A MEDOSZ elnöksége és a Föld­művelésügyi Minisztérium fo­gadást ad a tiszteletükre, majd megtekintik a város neveze­tességeit és 20-án egésznapos hajókiránduláson vesznek részt. GÁRDONYI GÉZA (1863—1963) Legújabb jelentésünk Szkopljébőli Még százezer ember hajléktalan Nines elegendő sátor és barakk -4- A magyar gyorssegély BELGRAD (MTI): A leg­újabb jelentések hansúlyoz- zák, hogy jelenleg már rende­zettebb az életi Szikopljében. A lakosság mind nagyobb szám­ban tevékenyen bekapcsolódik a katasztrófa következményei­megérkesett Jugoszláviába irányuló nek megszüntetésére munkába. Még mindig kutatnak a földrengés áldozatai után a romok alatt, a beteme­tettek között azonban már élő személy nincs. A lakosság szervezett elhelye­zése napról napra javul, mind­emellett a legfőbb problémát továbbra is az okozza, hogy nincs elegendő sátor és barakk, pedig még körülbelül 100 000 embert kell elhelyezni. A la­kosság nagy részének ruhane­műre is szüksége van. Az egészségügyi csoportok áldozatos munkája, valamint a hathatós bel- és külföldi segít­ség jóvoltából eddig nem fordultak elő nagyobb számban fertőző megbetegedések. Csütörtökön megérkezett Belgrádba a Magyar Vörös- kereszt, a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa, a SZÖVOSZ, valamint más állami és tár­sadalmi intézmények adománya Szkoplje lakódnak. Az 1 200 000 forint értékű rakományt: kór­házi felszereléseket, ágyakat, matracokat, orvosi műszereket, oltóanyagokat és különféle gyógyszert négy tehergépkocsi szállította a jugoszláv főváros­ba. Dr. Pavl Gregorics, a Ju­goszláv Vöröskereszt elnöke a szállítmány átvételekor meleg köszönetét mondott a magyar népnek a gyors és nagyértékű segítségért. 9 A rakományt pénteken már útinak indították a földrengés súlytotta vidékre. A magyar nép segítségnyúj­tásáért Zágor György belgrádi magyar nagykövetnek köszö­netét fejezte ki Mihailo Javor- szki külügyi államtitkárhelyet­tes, a külügyi államtitkérsáf ^ideiglenes vezetője. lez, nem vonhatja maga után i Német Demokratikus Köz­társaság nemzetközi elismeré­sét. Ezt az utóbbi követelést különösen fontosnak tartják kormánykörökben, ahol nyo­matékosan hangsúlyozzák: „Ve­szélyes lélektani hatást gyako­rolhat a semleges államokra az, ha az NDK csatlakozik a moszkvai atomcsend-megálla- podáshoz. Bonn attól tart, hogy e ..lé­lektani hatás” következtéber súlyos csorbát szenved majd s bonni kormánynak az a politi­kája, amely a Német Demokra­tikus Köztársaság elismerésé­nek megakadályozására irá­nyult. alom Karachiban diáktüntetések avatkozásnak minősíti. Utoljára csütörtökön vol nagyobbszábásű tiltakozó meg mozdulás Karachiban, amiko a diákok a város ENSZ képvi sóletéhez vonultak, s ott I Thant ENSZ-főtitkárhoz inté zett tiltakozó táviratot nyúj tottak át. Ebben azzal vádol ják az Egyesült Államoka hogy megsérti az ENSZ alap okmányát, s beavatkozik „ kis mazágok beiugyeibe**. nyújtsanak arra vonatko- 1 zóan, hogy a jövőben sem i ismerik el a Német Demok- 1 ratikus Köztársaságot. s Eszerint két nagyhatalom még 1 arra is kötelezi magát, hogy 1 megakadályozza majd az NDK- í kormány képviselőinek rész- ; vételét minden olyan nemzet- • közi értekezleten, amelyet eset­leg a moszkvai atomcsend- - megállapodásból kifolyólag hívnak össze a jövőben. Bonn ezenkívül azt követeli Londontól és Washingtontól, hogy a semleges országoknak megküldendő diplomáciai jegy­zékben hivatalosan szögezzék le: az NDK csatlakozása az atomcsend-egyezmény­Csoportosulási til Amerika-ellcnes Karachi város hatóságai pénteken kéthónapos időtar­tamra csoportosulásd tilalmat rendeltek el. Az intézkedés oka az, hogy tíz nap óta a vá­ros diákjai heves Amerika- ellenes tüntetéseket rendeztek., tiltakozván az ellen, hogy az Egyesült Államok fegyvereket szállít Indiának. Tekintettel a ' pakisztáni—indiai területi vi­szályra, az Egyesült Államok­nak ezt a lépését a diákság Pakisztán beíügyeübe való be­BONN (MTI): Von Haase államtitkár, a bonni kormány sajtófőnöke, pénteken délben kijelentette, hogy a kormány üdvözli Kennedy elnöknek csütörtöki sajtóértekezletén az NDK-val kapcsolatban tett nyilatkozatát. Ugyanakkor azonban kifejezésre juttatta azt is, hogy nem tartja kielégítőnek Kennedy kijelentéseit és további „biztosítékokat” követei szövetségeseitől. A szóvivő ugyanis azt hangoz­tatta, hogy Kennedy nyilatko­zata csupán „jó alapot nyújt” azokhoz a tárgyalásokhoz, amelyeket a kormány a moszkvai atomcsend megálla­podáshoz való csatlakozás „mechanizmusáról” kíván folytatni szövetségeseivel. Áz atomcsend-megállapodás- sal kapcsolatos „csatlakozási problémáról” tárgyalt Ade­nauer kancellár csütörtökön McNamara amerikai hadügy­miniszterrel, Schröder külügy­miniszter pedig Anglia bonni nagykövetével. Beavatott poli­tikai körök szerint azonban, ; megbeszélések — akárcsal Kennedy csütörtöki sajtóérte kezleti nyilatkozata — nen elégítették ki a bonni vezető két. Bonn azt követeli Wa shingtontól és Londontól, hog: szóbeli nyilatkozatak helyett ‘ »szilárdabb biztosítékokat” Bonn elégedetlen Kennedy nyilatkozatával . » ndk elismerésének megakadályozására

Next

/
Thumbnails
Contents