Heves Megyei Népújság, 1963. augusztus (14. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-24 / 197. szám

4 NEPÜJSAG 1963. augusztus 31, szombat CflLLéirts tuitnkáklwL — százezres érték Siösségfejlesztés Hatvanban nek, s filléres munkáktól elju­tottak a nehéz ezreseket je­lentő társadalmi munkáig. A víz bevezetésénél 60 ezer fo­rint értékű munkát végeztek, Részt vettek a nagyszerű poli­technikai műhelyük felépíté­sében, az ipari tanulókkal együtt, akik az összes kőmű­vesmunkát magukra vállalták. Ezért tudott a tanács 330 ezer forinttal úgy gazdálkodni, hogy abból 800 ezer forint érték lett. Ipari tanulók készítették el a kultúrház kerítését is, 60 ezer forintot megtakarítva ez­zel a kultúrháznak. Dolgoznak a hatvaniak. Az egyik utcában árkot ásnak a férfiak, a másik utcán virá­gokkal bajlódnak asszonyok. Szerelnek, építenek, festenek. A sok apró munka együtt százezres értékké válik, a vá- j ros pedig egyre nagyobbá, i szebbé, — az ott lakók akara- j tából. — deák — A hagyományoknak mindig nagy tiszte­lője voltam és úgy vélem, maradok is. Ezt előre kellett bocsátanom, nehogy átkos modernizmus­sal vádoljanak, ami­kor értetlenségemet vagyok kénytelen ki­nyilvánítani a ma­gyar dohány jövedék fehér, vékony papír­ba csomagolt, belül dohánnyal töltölt, karcsú hengeres ter­mékének neve iráni. Hogy aszongya: szi­var k a! Mert valamikor, egykoron, amikor a szivarnál kétségte- i len kisebb füstölni­valót kitalálták, he­lyénvaló volt a „ka”, — mint kicsinyítő­képző. Közben azon­ban külföldi talál­mány licence alapján feltalálta a magyar nyelv a cigaretta szót. Feltalálta, s ma tízmillió ember így nevezi ezt a hengeres kis dohányjövedéki micsodát. Azazhogy csak 9 millió 999 ezer 999. Egy valaki, aki ragaszkodik ehhez a névhez változatlanul, „szivarkának” titu­lálja a cigarettát. Hm... hm. Vajon miért? (-ól Á KORZIKAI TESTVÉREK Olasz—francia film Károkat okozott a vihar Heves megyében is Egerben sűrű záporral és erős széllel jelentkezett a vi­har, de komolyabb kárt nem okozott. A megye több közsé­géből viszont károkat jelentet­tek, így Domoszlóról is, ahol éjfélkor egy teljes órán ke­resztül dühöngött a vihar. A termelőszövetkezet tanyaköz­pontjában szétszórta a kazlak­ba rakott takarmányt és mint­egy kétheti munkát adott a szövetkezetieknek. A vihar megrongálta a tejházat, a ta- karmányos tetejét és a tetőzet mellett még a tűzfalat is ki­kezdte. A biztosító kárbecslői már megkezdték az elmúlt napok vihar okozta károk felméré­sét. OKOS MIKLÓS ^5" 1 ti 17 RÉSZLETEK A KÉSZÜLŐ GÁRDONYI-ÉLETREGÉNYBŐL Jókaitól nemcsak mesemondást, meseszövést tanul, örökli Jókai teo- zófiai felfogását is. A reinkarnáció­ban való hit általános felfogás a Bajza utcai házban. Fesztyné szerint az állatoknak is van lelke: „... sok­szor értékesebb, mint akárhányé kö­zülünk nagyképű, kisszívű embe­reké.” Itthon kedves meglepetés várta. Fesztyné írt Párádról, hogy húgával, Margittal meglátogatja. Tudj isten, miért, Gárdonyi örült a váratlan hír­nek, annyira, szinte elhalványítja lelkében Tóth Ilonka iránt táplált érzelmeit, örül annak, hogy Margi­tét viszontláthatja és hajlékában fogadhatja. Felelevenedtek lelkében a Pesten megélt napok és esték. Jó­kai halála óta alig gondolt a Bajza utcai házra, annál többet Margitra. Sokszor csak törékeny alakjára, más­kor a bájos arcra. A vendégek érkezésének napján egyszerű, sánci szabó varrta, fehér vászon ruhába öltözött, és egy rövi- debb, alig álltól derékig érő meggy­faszárú pipával a szájában, boldogan várta őket az állomáson. Ügyetlen­kedő udvariaskodása mellett csak a boldogsága volt nagyobb. Bizonyára arra gondolt, hogy ez az érkezés tit­kos beteljesülése egy titkos hívásnak. Édesanyja és Mariska (Majthényi- né) már reggel óta szorgoskodtak az ebédkészítéssel. Friss virág minden­nap került az író asztalára, de ez al­kalommal több és sokféle. Mariska egy váza virágot tett a pianinó tete­jére, egyet a régi „kis” íróasztalra, egyet a dohányzó asztalkára. Ki az, aki tudná, hogy ilyenkor — amikor ilyen kedves vendégei vannak — mit kell tenni? Gárdonyi megfiatalodott. A szeretetreméltó Fesztyné előtt, aki bizalmába fogadta — csak egyedül előtte —, mindig — most is — kinyílt a szíve. Amikor együtt ültek ebben a nagy „parasztszobában”, az egyszerű, bé­kés otthonban, bizonyára mindkettő­jüknek ez a kölcsönös bizalom jutott eszébe. Fesztyné emlékezéseiből fel­sóhajtva, azt mondta: — Hát... igen, Göre, ennek így kellett lenni. Ez így van jól. Komoly, kényelmes bútorok, semmi a külső­ségért, minden a ház lakójának ké­nyelmére. Az új ház ebédlőjében terítettek az ebédhez. Mariska nagy művésze volt az asztaldíszítésnek. Ö tudta, hogy ki hová üljön, ki kinek legyen a szomszédja és ki kivel kerüljön szembe. Zieglemé jó konyhát vitt. Sokféle kívánságot elégített ki: fiáét, a gye­rekekét, a vendégekét. Fesztyné elragadtatva jegyezte meg: — Mindig mondtam, hogy vidéken jobban élnek, mint Pesten. Valósá­gos lukulluszi lakomát rendeznek a szegény fővárosi vendégeknek. A paprikás csirke már érintetlenül maradt az asztalon. Pedig hosszúra szaggatott, „remegő” nokedli volt mellette. Mint a valóságos harmat. Fesztyné beszédes, elegáns, való­sággal uralja környezetét. Hangula­tos és leereszkedő, tündököl, fejedel­mi. Tele van vele az egész Gárdonyi, kúria Mindenkire ragad valami az ünnepi hangulatból, a jó kedvből, mindenkit elbűvölt és „meghódít”, aki körülötte van. Még sosem élt át ez a ház egy ilyen kedves, feledhe­tetlen napot. Feszty Margit kimérten mosolyog. A szerénység zárdái parancsaira unos-untalan figyelmeztetett fiatal lány érzelmeit is a szigorú etikett szabályozza. Angyali természet, tün- déri báj. Szereti a Gárdonyi-köny­veket. Azonnal megbarátkozik hősei­vel, együtt érez a szenvedőkkel, előre látja sorsukat. Ennél tovább sohasem jutott Gárdonyi megismerésével. Ér­dekes embernek tartotta. Ügy fogad­ta el Gárdonyit, ahogyan megismerte a Feszty-háznál, a Feszty-család ba­rátjaként. Számára sohasem jelen­tett többet. Az ebéd utáni kerti sétán jegyezte meg: — Milyen nehéz lehet Gárdonyi úr élete, feleség nélkül. A két nagy fia is boldogabb volna égji jó anya mel­lett. — Nagy fiaim vannak, Margitka, kár volna mostohával elnevelni őket. Ami pedig engem illet? ... Ahogyan a sors akarja ... Magasra nyúló fenyők alatt, a ház várra néző oldalán sétált ez a három ember, akik óriási messzeségre vol­tak egymástól. Fesztyné művészi ambíciói, műveltsége más síkú volt, mint a mellette haladó íróé. Margit álomvilágban élt. Séta után megnézték a régi házat. Gárdonyi fogta hegedűjét. A ven­dégek elcsodálkoztak. Ezek a bána­tos, elégikus dalok, fohászok annyira a muzsikus lelke mélyéről törnek fel, hogy aki érti, töredelmes vallomás­nál?: is fogadhatja. És a vallomás hegedűhúrokon száll az egykor imá­dott lány felé. Elsírja minden bána­tát, amit sohasem mondhatott el és amit sohasem mondhat már el Feszty Margitnak. Fesztyné elfordult és egy női ké­pet nézett a falon. — Elég lesz, Göre — mondotta anélkül, hogy az íróra nézett volna —, nagyon szép volt, nagyon elszomo­rított. — Hogy tetszik? — szólt Gárdonyi; igyekezett visszanyerni jó hangulatát. — Őszinte legyek? Tudja, hogy tőlem nem kell pénzért venni az őszinteséget! De ne fájjon! Rettene­tes képek! — Köszönöm, hogy őszinte volt. Mindig is ezért ragaszkodtam magá­hoz. Dehát én nem vagyok Feszty Árpád! — És mennyi nő, kedves Göre! — nevetett Fesztyné. — Maga különbö­ző elméleteiben gyűlöli a nőt. Ugyan­akkor bűbájos könyveket ír a szere­lemről. Üres óráiban folyton nőket festeget. — A nő olyan, mint a virág, meg­szépíti az emberek életét. Ha nem volna virág a földön, szegényebb lenne az élet. Nekem mesterségemnél fogva kell foglalkoznom mindkettő­vel. A nővel is, a virággal is — feleli Gárdonyi. Feszty Margit a dolgozószobában nézegette a hatalmas, roskadásig telt könyvállványokat. A cimbalom húr­jain ujjai érintésére megszólalt egy vékony hang, mint amikor kés foká­val megütik a pohár oldalát. ★ Néhány nap telt el mindössze, ami­kor a Párádra visszautazott hölgyek levelet kaptak az írótól. Fesztynének megköszönte látogatását, Feszty Mar­gitnak azonban egy hosszú levelet írt. (Folytatjuk) A rádió és napilapok hírt adtak arról, hogy az Észak- nyugat-Európa felől 2—4 na­pos időközökben érkezett hi­degfrontok és a sorozatos le­hűléseket kísérő zivataros esők, szinte az egész konti­nensről kiszorították már az igazi nyárias meleget, sőt az Alpok vonulatait 30 centis hó borítja. Heves megyében már szer­dán nagy hőmérsékleti kü­lönbségek mutatták a közelgő változást. A zivatarfront első hulláma szerdán délután érke­zett meg, a második pedig — hideg, viharos erejű észak- nyugati széllel — éjfél előtt érte el megyénket. Heves megye tanácsa rende­letet adott ki, amely szerint a kombájnszalma letakarítását augusztus 25-re be kell fejez­ni. Az esős, kedvezőtlen időre hivatkozva számos termelőszö­vetkezet a kombájnaratás után későbbre hagyta ezt a fontos munkát és sok helyen még ma is a földeken megy tönkre a több milliót érő szalma. Akad­nak olyan termelőszövetkeze­tek, ahol a szántást akadályo­zó szalmát meggyújtják, el­égetik, vagy alászántják a be­takarítás helyett. Így történt ez Kerecsenden, ahol a trakto­ros az útjába kerülő és mun­káját akadályozó kombájn­szalmát meggyújtotta. Gazdasági ügyekben jártas emberek előtt fölösleges hang­súlyozni, hogy milyen felbe­csülhetetlen kárt okoz a nép­gazdaságnak az olyan gazda­ságvezető, aki hanyagságból, nemtörődömségből a szántó­földön hagyja a cellulózgyár­táshoz szükséges szalmát. A szeles időjárás most lehe­tővé teszi ennek a munkának azonnali elvégzését, ezért azok a gazdaságok, ahol a kombájn­szalma még a földön hever, most eleget tehetnek a megyei és járási tanácsok ide vonat­kozó rendelkezéseinek. A szándékosan kárt okozó szö­vetkezeti vezetőket, gépállo­mási igazgatókat, járási veze­tőket a megyei tanács felelős­ségre vonja. (Szalay) Milliók veszendőbe?! A romantikát, a romantika utáni vágyat — úgy tűnik nem lehet kiirtani az embe­rekből. Ezt látszik igazolni az a kirobbanó közönségsiker is, ami a szemünk előtt ismétlő­dik meg: Jean Marais filmje után (A púpos) most „A korzikai testvérek” is táblás házak előtt pereg, a jegyeket napokra elővételben elkapkod­ják. Pedig az egri bemutató mozi, a Vörös Csillag, elkövet­te azt az üzleti baklövést is* hogy a két egysütetű filmet közvetlenül egymás után for­gatta, s ugyanabban az idő­pontban a kertmoziban is e filmek vitték a romantika színes-virágos mezőire az em­berek képzeletét. Dumas regénye a XIX. szá­zadi Franciaországot idézi, mint minden alkalommal. Hő­seit a szenvedélyek, érzelmek, az igazság sajátos értelmezése mozgatják, viszik a küzdelem­be, a halálba és a megdicsőü- ésbe. Dumas-nál nem köznapi ambereket kerget a sors az il- ő és szabályos pályán előre, ie félisteneket és egész ördö­göket, akik a szeretet és a gyűlölet fehér izzásában ölnek, pusztítanak, vagy építik az gazság diadalát. A -meglepő amberi és történeti fordulatok annyi Dumas-regény és annyi romantikus leírás láttán már ismerősek: a társadalom szeny- nyes forgatagában mindig akad egy nemes lelkű lovag, aki a bajba jutott embereken segít és letörleszti a bűnért a bűnhődni valót: szabályosan, épp akkor és úgy, amikor és ahogyan annak az írói akarat szerint be kell következnie. Túlzások és valószínűtlenségek csak átmenetileg foglalkoztat­ják az értelmet, s legfeljebb mosolyra késztetnek a meglepő naivitások. De a regényíró és a mai film készítői sem akadnak fenn azon, hogy az írás és a játék hevében a lendület el­kapja őket és az alkotásban a logika lovának túlsó oldalára esnek. 1822-ben Korzikán a Fran- chi-családban fiúikrek szület­nek, Paolo és Napóleon. A hatalmas báró-család, a Sago- nák vérbosszú címén felgyújt­ják a Franchi-várat, a csalá­dot kiirtják, a két gyermek azonban megmenekül az álta­lános öldöklésből. Paolo Pá­rizsba vetődik, orvos lesz, Na­póleon a korzikai hegyek po­litikai emigránsai közé kerül, akik törvényen kívüli életet éltek és a harácsoló Sagonák hatalmának megtörésén fára­doznak: úgyis, hogy a Franchi ivadékot huszonhárom eszten­deig a vérbosszú beteljesítésére nevelik. Az emberi megérzések és a romantika tekervényes útvesztőin át, a bosszú döntő pillanatában a fiúikrek talál­koznak: egyként felismerik a közös ellenséget, egy lányt szeretnek megmagyarázhatat­lan sejtéseknél fogva. Legyőzik az ellenséget, a Sagona-báró­9 9 -O. 9 .-Oi 9 9 f f . t kát, bár az igazi hősnek, a , bosszú beteljesítésére neveli . Leónak (Napóleon Franchi fe- : dőneve) életével kell fizetnie a ■ megtorlásáért. Amit a film nyelvén Dumas • romantikájából és világszem- 1 léletéből el lehetett mondani, » azt az olasz film emberei ki- i fejezték színes, gazdag képek- : ben. Anton Giulio Majano t rendező a külsőségek kitűnő ■ mestereként vonja el figyel- '• műnket a mese és a jellemek • gyengéiről: a felvételek szép­ségével kápráztat ott, ahol a ■ történet túlcsap a hihetőség határán. Még így is az volt az érzésünk nem egyszer, hogy a romantikus történet kurtább kiadásban hasznosabb lett volna: az ismétlődő estélyek állóképeknek tűntek. Adalber- to Albertini operatőri mun­kája rutinos, lényegretörő. A fiúikreket Geoffrey Hor­ne elevenítette meg: a roman­tika tiszta lelkű, nemes érzé- - sű hősét elhittük neki, hiszen a csaknem gyermekien kék szemek Horne-nál valóban megvesztegetőek. Amadeo Nazzari Orlandi szerepében derék lovag, Gerard Barray remek intrikus és Valerie Lag- range karakterisztikusan játsz- sza az angol miss-t. Filmszerűség és színészi já­ték dolgából nincs mit a ren­dező és a művészek szemére vetni. A romantika pedig to­vább él az emberekben. (farkas) „Én nem vagyok hatvani, amikor először itt jártam, azt mondtam, el sem tudom kép­zelni itt az életem. Később ideköltöztünk. Most már nem tudnék elmenni innen. Ha lá­tom a főtér gyönyörű parkját, az utcai virágoskerteket, iga­zán a magaménak érzem e várost.” így vallott levelében egy ember, aki szívvel-lélek- kel hatvani lett. És így írna más is, ha tollat venne a kezé­be, függetlenül attól, hogy bennszülött őslakos, vagy csu­pán néhány esztendeje költö­zött az egyre szépülő Zagyva­parti városkába. És egyik le­vél sem volt üres szó. Ténye­ket tudok felsorolni rá, nagy­szerű tényeket, amelyek egy város lakóinak szorgalmáról tanúskodnak. Az idén sem lesz kevesebb 1963, májusában 325 ezer fo­rintot utaltak át az illetékes szervek a hatvani tanácsnak, — ennyit végeztek tavaly a községfejlesztésben — társa­dalmi munkával. Ennyivel ke­rült kevesebbe mindaz, amit az elmúlt évben állami támo­gatással, meg saját pénzükből akartak felépíteni, mert a se­gédmunkákat egész sor beru­házásnál hatvaniak végezték — társadalmi munkában — vállalásként. Az idén sem le­het kevesebbet, mint tavaly — így volt a jelszó, mely máris tartalmat nyert. Bizonyítására hadd idézzem a vb elé került jelentést: „A társadalmi mun­kát értékelve a tanács megál­lapítja, hogy... jelenleg a ter­vezett összeg helyett már 530 ezer forintot teljesítettek." Nekünk is lesz szabadtéri színpadunk Valahogy így határozták el néhány évvel ezelőtt a városra jellemző csendességgel, és hű­hó nélkül fogtak hozzá, hogy valóra váltsák e tervüket is. Nem szóltak róla előre a saj­tónak, hogy kellően beharan­gozzák, nem mozgósítottak hangzatosán, fűt-fát. Csak dol­gozni kezdtek. Minden évben szakítottak rá pénzt a község­fejlesztésből és a társadalmi munkások csoportja minden évben munkát keresett és talált magának itt is. Évente 260 ezer forintot terveztek rá a költség- vetésből, s négy év alatt, társa­dalmi munkával együtt 1 mil­lió 670 ezer forintot építettek bele. Még hátra van a víz be­vezetése és az elektromos fel­szerelés, — ehhez még kérnek pénzt, és adnak 300 ezer forint értékű munkát. i Ivóvíz Uj-Hatvanban 1963. május elsején Uj-Hat­vanban víz folyt a csapokból. Ez is közös munka eredménye. Együtt ásták felnőttek és fia­talok a vezeték árkát —, s ott voltak —, ha szükség volt a szerelésnél, minden időben. A munkát tovább folytatják. 400 méter új csőhálózat lefekteté­sét tervezték — 2000 méter lesz belőle. A vállalatnak csak a szakembert kell biztosítani. 900 ezer forint értékű beru­házást 300 ezer forintból ol­dottak meg. A többi pénz, majd másra kell. Bölcsőde társadalmi munkával Néhány kisebb dolog, amely azonban értékét tekintve nem marad el, sem a színpadépítés, sem a vízvezeték-hálózat mö­gött. Legalábbis, ami az össze­fogást illeti. Hatvan legmodernebb böl­csődéje, — a Mohács úti böl­csőde szinte teljesen társadal­mi munkából született újjá. \z anyagot helyben biztosították, a munkát hozzáadták szülők és a — leendő szülők. Ha a vállalat csinálta volna,' 200 ezer forinton alul pem ússzak meg. Társadalmi munkával épült fel az anyatejgyűjtő állomás, — egyetlen a megyében, — társadalmi munka teremtett tervek nélkül virágoskerteket a kopár árokszélekre, s társa­dalmi munkával épült a kór­ház melegháza a kertészetben, széntárolója a kazán mellett. Folytat iák a gyerekek Amit a hatvani felnőttek esztendők óta olyan nagy sze­retettel végeznek, azt folytat­ják majd most a felnövő, leen­dő hatvani lakosok. Az isko­lákban sem ismeretlen a tár­sadalmi munka. A gimnazisták kis munkabrigádjai kertész­kednek, takarítanak, meszel-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents