Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-19 / 167. szám

1063. július 19., péntek NEPÜJ8ÄG 3 Bezár hozta a szakmába — Nem kell azt nekem mondani, tudom én nagyon jól, hogy a politikai képzett­ségre nagy szükség van a gaz­dasági munkához. De már én öreg vagyak ahhoz, hogy ta­nuljak. Mindezt a gyöngyösi járás egyik tsz-ének az elnöke mondta beszélgetés közben. Amikor megkérdeztem tőle, hány éves, kiderült, hogy i,már” negyven. Gácsi László, a járási párt- bizottság munkatársa idézett egy másik véleményt, amit Gyöngyös egyik tsz-ében mondtak az elnöknek. Vala­hogy így hangzott el: — Jó, jó, elnök elvtárs! Tudjuk mi, azért kaptuk a ju­talomkönyvet, hogy elolvas­suk. Hogy tanuljunk belőle. De mondja csak: maguk mi­kor tanulnak!? Hajnaltól késő estig itt vannak bent, meg a földeken. Mikor van idejük elővenni a könyvet? Nem árt még egy véleményt idéznem. Tsz-párttitkár mon­dotta érvként, amikor vele a továbbképzésről folytattunk eszmecserét. — Tanulni, tanulni... De mi lesz, ha mindenki csak a könyv után kapaszkodik? Ki­nek kell akkor majd a kapa? Tudnám még folytatni a sort. Ügy gondolom, ennyi is elég azonban az általánosításhoz. Valahogy így: elvileg minden­ki egyetért a tanulás szüksé­gességével. Különösen, ha nem róla van szó. Azok a ve­zetők viszont, akik nem ren­delkeznek középfokú képzett­séggel, nem lelkesednek az is­koláért. Nem bíznak maguk­ban. Az egykor elvégzett né­hány hónapos pártiskolát ele­gendőnek tartják maguk szá­mára. Kíváncsi voltam néhány ve­zető álláspontjára ebben a kérdésben, így jutottunk el Halmajugrára. Első utunk az Üj Élet Tsz-be vezetett. Kos­ka Péter tsz-elnök véleményét kérdeztem. — Kétéves mezőgazdasági akadémiát végeztem 1953-ban. Voltam hathetes pártiskolán is 1949-ben. Megfordult már bennem a gondolat, hogy a Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemet kellene elvégez­nem. Hogy mikor? Hát... majd! Katona György a főagromó- mus ebben a tsz-ben. 23 éves. 1958-ban végezte el a mező- gazdasági technikumot. —Kétéves alapfokú szemi­náriumot végeztem. Azóta? ... Vagy a felsőfokú mezőgazda- sági technikumba, vagy az egyetemre jelentkezem majd. A főkönyvelő Imre Lajos. 1951-ben háromhónapos poli­tikai iskolán volt. Később Egerben még hathónapos is­kolát is végzett. — Jövőre majd az esti egye­temet kezdem el — közli to­vábbképzési terveit illetően. Losonczl János főagronómus az Agrártudomány Egyetemre készül. Mindennap várja a szükséges hivatalos papírját ehhez, ö a szomszéd tsz-ben főagronómus. Mert tudni kell, hogy Halmajugrán két tsz van. Itt Szalóki Béla az elnök. Most fejezi be az általános is­kolát és technikumba készül Vagy a mezőgazdasági vagy a közgazdasági technikumban tanul. Most úgy áll, hogy mind a kettőt forgatja még a fejében. Valamikor ő is elvég­zett egy háromhónapos párt­iskolát. Sárosi László főkönyvelő a mérlegképes könyvelői képesí­tést akarja megszerezni min­denek előtt. Ebből már nem sok van hátra, utána az esti egyetemre kéri a felvételét. Vincze Vilmos párttikár bri­gádvezető is egyben. Ha az ál­talános iskola VIII. osztályát befejezi, akkor levelező tago­zatra iratkozik be a mezőgaz­dasági technikumba. Végzett már három- és öthónapos pártiskolát. 1956-ban az elnök­képzőt is befejezte. Beszélgetés közben bevető­dött a tsz-irodába Krizsó Imre vb-titkár. Februártól tölti be ezt a tisztséget. Katona volt előzőleg. Fiatal ember. Politi­kai iskolája nincs. Arra gon­dol, hogy a közgazdasági tech­nikumot végzi ed. — Rengeteg a munka — summázza a többiek vélemé­nyét is később Vincze Vilmos. — Szinte idő sem jut a tanu­lásra. Arra gondolni sem me­rünk, hogy tanulmányi sza­badságot vegyünk ki. Ki vé­gezné el akkor helyettünk a munkát,? Az Üj Élet Tsz elnöke, Kos­ka Péter mondotta, hogy éjfél­kor még a porozáshoz készült, mert az elnöknek ott kell len­nie mindenütt. Erről külön lehetne vitázni, hogy a munka megszervezése és megosztása hogyan könnyítené a vezetők helyzetét. Valóban ott kell-e lennie mindenütt az elnök­nek? De most ezt az önmagá­ban is szerteágazó kérdéscso­portot mellőzzük. Térjünk vissza az eredeti témához. Ho­gyan is állunk a továbbkép­zéssel? Valahogy úgy, hogy a szak­mai munkába zárkóznak bele, temetkeznek el a vezetők. Érdeklődésük a szakmai terü­letre szorítkozik főként. A politikai, elméleti ideológiai képzésre már kevésbé irányul a figyelmük. Amikor a következő évi po­litikai oktatás szervezését megkezdték a gyöngyösi já­rásban, nagyon kevesen je­lentkeztek a községi vezetők közül. Pedig újszerű megol­dást is kerestek a járási párt- bizottságon. Egyéves közép­fokú politikai iskolát szervez­nek a következő évben, amely az esti egyetemet előzi meg, s jó eredménnyel való elvég­zése után a Marxizmus-Le­ninizmus Esti Egyetemére fel­vételi vizsgát sem kell tenni- ök a hallgatóknak. Helytelen lenne azt monda­ni, hogy a gyöngyösi járás községeinek vezetői nem ta­nulnak tovább. Van számos példa, ami azt mutatja, hogy sokan a már meglévő diploma mellé még egy másikat is meg akarnak • szerezni. Egy dolog félreérthetetlenül világos: a napi munka jó el­végzésének alapfeltétele a po­litikai biztonság, a politikai képzettség. Nem lehet sokol­dalú, jó szakember az, aki az általános és a napi politika talaján már bizonytalankodik. Éppen a szövetkezetben nap nap után felbukkanó politi­kai esetek követelik meg, hogy ilyen vonatkozásban is biztosabban álljon a lábán a vezető. Hiszen a szövetségi po­litika, a tudatformálás, hogy csak néhány nagyon ’ fontos elveket említsek, a minden­napok gyakorlatában akkor is benne van, ha a jelenségeket nem tudjuk ezzel a fogalom­mal megjelölni. Hogy ezekben a lényeges kérdésekben is a biztonság érzésével tudjon a községi vezető határozni, ah­hoz nem elég csak a szakmai ismeret, bármily alapos le­gyen is az. Az élet nem áll meg, és aki lépést akar tartani a gyorsuló ütemmel, annak egy életen át tanulni kell: ez az igazság. G. Molnár Ferenc Alekszij pátriárka jubileuma A Moszkva közelében levő Trojca-Szergijevszki kolostor ünnepi harangzúgással köszön­tötte szerdán azokat a vendé­geket, akik Alekszij pátriárká­nak, az orosz pravoszláv egy­ház fejének 50 éves püspöki jubileumára érkeztek a világ különböző részeiből. Ünnepségen méltatták az orosz pravoszláv egyház fejé­nek életét és tevékenységét, a haza szolgálatában szerzett ér­demeit, a keresztény egyházak közötti egység megszilárdításá­ra irányuló törekvéseit, a világ- béke érdekében kifejtett mun­kásságát. A pátriárka az üdvözletekre válaszolva, hangsúlyozta: a béke fogalmát a keresztények nem tekinthetik úgy, mint az egyéni, belső békét. A világ békéje, a népek közötti béke az, amelyet ma minden józanul gondolkodó, az élet jelenségei­vel szemben egészségesen meg­nyilatkozó ember magáévá tesz, ez a háború nélküli világ a békés együttélés és a nem­zetközi együttműködés viszo nyal között. A moszkvai filmfesztiválról Szerdán a moszkvai filmfesz­tiválon a nagyfilmek versenyén bemutatásra került a Szovjet­unió második versenyfilmje, az „Üres járat”. Levetítették a lengyelek „Fekete szárnyak” és a fesztiválon először részt vevő nyugatnémetek „Száguldó vi toriás” című filmjét is. A rövidfilmek versenyén hét filmet vetítettek. A bemutatás­ra került kanadai, román és szudáni film készítői hazájukat ismertetik meg a nézővel. Q& helyen: NÁLUNK Két sátor az egyik kis egri parkban, mellettük két autó! csehszlovák turisták rögtönzött campingje! A város utcáin, 8 környéken, vagy éppen a Mátrában lassan már bábeli a nyelte zavar, angol, olasz, francia, orosz, lengyel, svéd szavak meg- jegyzések, az országutakon, utcákon ki tudná megmondani, hány ország jelzése a gépkocsikon, autóbuszokon. Hat hónap alatt 171 ezer külföldi fordult meg Magyarországon, húsz­ezerrel több, mint 1962. hasonló időszakában. Az ember szívesen hajlamos arra, hogy a számokat ol­vasván a hazai táj szépsége iránt lelkesülve, hogy újból és újból, kicsit hencegve sorolja fel a Bükk és a Mátra ezernyi szépségét, a balatoni üdülők virágos pompáját, vagy a Duna­kanyar szinte egyedülálló panorámáját. Lám — mondhatja az ember — egyre növekvő idegenforgalmunk is igazolja, hogy nem valamiféle elfogultság, hanem a hazai táj valós szép­sége realizálódik az évről évre növekvő számokban. Termé­szetes, hogy erről van szó, illetőleg természetes, hogy erről is szó van: a természeti kincsek gazdagságáról. De bármilyen vadregényes a Bükk, bármilyen csodálatos a Balaton, hátán a fehér vitorlákkal, csak ebben keresni és megtalálni a nö­vekvő idegenforgalom okát, — meddő próbálkozás lenne. Ki ne emlékezne azokra — lám, nem is távoli időkre! —, amikor úgy vélték azok a kevesek, akik vállalni meré­szelték a veszélyt, hogy Magyarországra utazzanak Nyugat­ról, hogy expedícióban vesznek részt, amelynek a célja is­meretes ugyan, de sikere csak a szerencsén múlik. Ki na emlékezne még azokra a nem is távoli időkre, amikor a kül­földön, Nyugaton járt magyar nem tudta, ^ hogy sírjon-e. vagy nevessen annak a tömény ostobaságnak hallatán amely vezérszólamként harsogta tele a francia olasz, vagy akár osztrák polgár fülét, már ami hazánkat illeti... S nem kevésbé voltak nevetségesek azok az ujjongó cikkek, meg­jegyzések, hogy Magyarországon is van autó, hogy itt is ruhában járnak az emberek, sót, hogy jó ruhában, még sőtebb: hogy elegáns ruhában... Néhány év, néhány rövid esztendő, s ma. már zömében nem expedícióra jönnek ide Nyugatról, de valóban a Duna­kanyarért, nem az unatkozó sznobok vérpezsdítő izgalmáért hanem a gyarapodó ország immáron — ha még egyes he­lyeken kénytelen, kelletlen — ismerése, elismerése és szép­sége miatt. Dolgoztunk szépen, serényen, végeztük azt, amit tenni akartunk és akarunk, s amit tenni kötelességünk is volt, s ennek az alkotó munkának egyik és kétségtelen elis­merése ez a 171 ezer külföldi... Akik barátként jöttek, meg­elégedetten távozhattak, nem vagyunk és nem leszünk mél­át a határt, legalábbis azzal az érzéssel távozhattak, . hog\: át a határt, legalábbis azzal az érzessél távozhattak, hogy tárgyilagosságuk már csak elfogultság lehet, merev és okta­lan előítélet, akik ellenségként jöttek, kajánkodni és re­ménykedni, azok lógó orral térhettek vissza: gyűlölködni lehet okuk, de reménykedni alapjuk semmiképpen. Két sátor egy egri kis parkban. Otthonos, kényelmesen és természetesen húzódnak meg a fák alatt. Jó helyen van­nak: nálunk! (gy-ó) A „BÚJTATOTTAK" A terv törvény.;.! De mi­nek ezt hangoztatni, amikor tudjuk! — mondják egyes gaz­dasági vezetők. Lényegében igazuk is van, mert általában a tervteljesítéssel kapcsolat­ban nem adódik különösebb probléma. De egy vállalat egészén belül egyéb tervek is vannak, ilyen például a lét­számterv. Itt sem a vállalati összlétszámnál kell keresnünk a hibát, hiszen ez könnyen ellenőrizhető, — hanem az Az utolsó lépések az ember űrutazása előtt — Szovjet űrhajósok a világon először hatolnak be az űrbe 22. Előző számunkban az amerikai rakétakísérleteket ismertettük, az első, em­bert szállító űrhajó felbo­csátásáig. Most folytatjuk a szovjet kísérletek rövid vá­zolását 1959. szeptember 12-től, a harmadik Lunyik felbocsátásától. Csak ezek után, a szinte óra­mű pontossággal lefolyt kisér- letak után került sor 1961. áp­rilis 12-én a. Vosztok—1. (Ke­let) nevű űrhajó felbocsátásáy- ra, amellyel Jurij Gagarin szovjet repülő őrnagy a világ- történelemben először repült fel az űrbe! Gagarin 89 perc alatt kerülte meg a Földet és a Földtől mért legnagyobb tá­volsága 302 km volt. összesen 108 perces repülés után az előre pontosan meghatározott helyen ért földre. Ezt a napot azóta a Szovjetunióban min­den évben az űrhajózás napja­ként megünneplik. A Vosztok—2-vel ugyanez év augusztus 6-án és 7-én German Tyitov repülő őrnagy már 25 óra 17 perces repülés­sel 17-&zer kerülte meg a Föl­det. 1962. augusztus 11-én a Szovjetunió ismét hatalmas rakéta-teljesítménnyel lepte meg a világot. Ekkor emelke­dett az űrbe a Vosztok—3. és a Vosztok 4. fedélzetén Andri- jan Nyikolajev őrnagy és Pa­vel Popovics alezredes végre­hajtva a világon az első páros űrrepülést. Minden eddigi rekordot megdöntött azután Valerij Bi- kovszkij alezredes, majd a pá­ros repülés végrehajtásában hozzá csatlakozott Valentyina Tyereskova múlt havi teljesít­ménye, akik június 14-től, il­letve 16-ától kezdődőleg 5, il­letve 3 napot repültek az űr­ben. ....... A legutóbbi repülések pá­A lunyikokkal folyó kísér­letsorozatot már az ember szállítására alkalmas űrhajó felbocsátásának utolsó kísér­leteinek tekinthetjük. 1960. május 15-én már egy hatal­mas, 4540 kilogramm utolsó fokozat-súlyú szputnyikűrha- jót sikerült a szovjet tudósok­nak felbocsátaniok, amelyet augusztus 19-én a Bjelka és Sztrelka kísérleti kutyákkal 700 ezer kilométer megtétele után 300 ,H lométer magasból a Ff’ " zaérkezett űrhajó­val .^o-.c'tt kísérlet követett. December 1-én ismét két ku­tyával lőtték ki a 4563 kg-mos III. szputnyikűrhajót, 1961. március 9-én és március 25-én pedig a IV. V. szputnyikűrha­jót szintén kísérleti állatokkal lőtték ki. Ez utóbbi két kísér­let igen jelentős volt abból a szempontból, hogy itt már mindkét űrhajót sikerült a földre sértetlenül visszahozni. Andrijan Nyikolajev, a harmadik szovjet űrhajós, az edzések idején, a súlytalanság állapotában. A TASZSZ második képe Jurij Gagarinról, az első szov­jet űrrepülőről. (Rádiókép — MTI Külföldi Képszolgálat) ratlanul fontos tudományos és műszaki anyagot szolgáltattak. Bebizonyosodott, hogy a női szervezet is bírja az űr­repülésbeli viszonyokat. Az időtartamra és a berepült ki­lométerek számában egyaránt csúcsteljesítményt jelentő leg­újabb szovjet páros repülé­sekkel kapcsolatosan megje­gyezzük, hogy azok igen lé­nyegesek a sorozatunkban ké­sőbb sorra kerülő, a további űrrepülések szempontjából el­engedhetetlenül fontos űrállo­más technikai kivitelezése mi­att. A következő számunkban a legutóbbi amerikai űrhajózási kísérletekről számolunk be. (Folytatása következik) Kováts Andor egyes osztályok, üzemrészek létszámgazdálkodásánál. Szemléltetésképpen ragad­junk ki talán néhány példát. Az egyik komoly termelővál­lalat műszaki osztályának dol­gozói panaszkodnak, hogy nem győzik a munkát, túl­órázniuk is kell, amiért állan­dóan bírálja őket a vállalat- vezetés. Pedig létszámhiányuk sincs, minden munkakör gaz­dára talált. A baj abból adó­dik, hogy az osztály két dol­gozója nem a munkakörének előírt munkát végzi. Az egyik kultúrfelelős, a másik dekorá­ciós. Egy másik vállalat munka­ügyi osztályán felsőbb szervek ellenőrzést végeztek. Hibát találtak a személyi kartonok és az egyéb nyilvántartások körül. Itt sem volt létszámhi­ány, és az osztályvezető is el­ismert szaktekintély volt a beosztásában. De az osztály dolgozói közül egyet labdarú­gó-edzőként vettek fel, és munkaidejének tekintélyes részét ezzel töltötte. A másik pedig a sportegyesület elnöke. Egy harmadik jól gépesített üzemnél tekintélyes időkiesés származott a villanymotorok hanyag karbantartásából. A művezető szakmunkáshiányra hivatkozott a felelősségre vo­nás alkalmával. A vizsgálat itt is megállapította, hogy a létszámtervben engedélyezett műhelyszemélyzet megvan, és a hibát kizárólag a szakmai tudás hiánya okozta. Sporto­lókkal töltötték fel a műhelyt, főleg fiatal segédmunkások­kal, akiket a sport mellett akartak beavatni a szakmai titkokba. Bár a felvételek ide­jén jelentkeztek szakemberek is. Nem a szakmunkás-után­pótlás ellen akarunk szót emelni, csupán gazdasági éle­tünk e fonákságára akarjuk felhívni a figyelmet, bár er­ről az illetékes gazdasági ve­zetők tudomással bírnak. Szükséges egy vállalaton be­lül a sport- és kultúrtevé- kenység, de helytelen, ha egyesek a beosztásukkal járd munkakör rovására végzik. Laczik Jana»

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents