Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-16 / 164. szám

NÉPÚJSÁG 19Ä3, július 16., kedd te SZKP Központi Bizottságának nyílt levele a pártszervezetekhez A SzóVjétUrtió KómitturtiStá Pártjának Központi Bizottsága nyílt léveiét intézett a párt­szervezetekhez. a Szovjetunió valamennyi kommunistájához. A Pravda július 14-i száma közli négy újságoldal terjede­lemben az SZKP Központi Bi­zottságának nyílt levelét a Kínai Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának június 14- én kelt levelével együtt. Az SZKP Központi Bizott­sága kijelenti, hogy „a Szovjet­unió Kommunista Pártja szo­ros barátságot akart és akar most is a Kínai Kommunista Párttal”. Komoly nézeteltéré­seink vannak a KKP vezetői­vel, de úgy véljük, hogy a két párt, a népeink közötti kap­csolatok építésében abból kell kiindulnunk, hogy közös a cé­lunk: „az új kommunista tár­sadalom építése, és közös az ellenségünk: az imperializ­mus”. Az SZKP Központi Bizott­sága a nyílt levélben kifejti álláspontját a nemzetközi kommunista mozgalom legfon­tosabb kérdéseiről a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának június 14-én kelt levelével kapcsolatban. Az SZKP Központi Bizott­sága utal az SZKP és a KKP küldöttségeinek jelenleg Moszkvában folyó találkozójá­ra és sajnálattal állapítja meg, hogy „a KKP képviselői ezen a találkozón továbbra is élezik a helyzetet”. _ „Ennek ellenére az küldöttsége a legnagyobb tü­relmet és önuralmat tanúsítja, s arra törekszik, hogy a tár­gyalások pozitív eredmények­re vezessenek. A legközelebbi iövő megmutatja, hogy a kí­nai elvtársak készek-e kölcsö­nös kapcsolatainkat annak alapján építeni, ami összefűz, s nem pedig ami bennünket elválaszt. Készek-e kapcsola­tainkat a marxi zmus-lenmiz­mus elveinek alapján építeni. Az SZKP Központi Bizottsá­ga ismertette a kínai vezető­ségnek az SZKP-val és a töb­bi testvérpárttal való nézetel­térései történetét, majd meg; jegyezte, hogy „a KKP vezetői szembeállítják saját külön vo­nalukat a kommunista mozga­lom általános irányvonalával, rá akarják kényszeríteni a kommunista mozgalomra dik­tátumukat, korunk alapvető problémáit illetően elfoglalt mélységesen hibás nézeteiket . Az SZKP Központi Bizottsa- ga megemlítette, hogy „hosz- szú éveken át jók voltak part­jaink kapcsolatai”. De bizo­nyos idővel ezelőtt egyrészről a KKP, másrészről az SZKP es a többi testvérpárt között ko­moly nézeteltérések merültek fel. ,|az SZKP Központi Bizott­ságának egyre fokozódó gon­dot okoznak a Kínai Kommu­nista Párt vezetőségének meg­nyilatkozásai és cselekedetei, amelyek aláássák pártjaink összeforrottságát, népeink ba­rátságát.” Az SZKP Központi Bizottsá­ga megjegyezte, hogy a KKP Központi Bizottságának jumus 14-i levele „önkényesen ma­gyarázza a kommunista és munkáspártok moszkvai érte- kezleteinek nyilatkozatait, el** torzítja e történelmi dokumen­tumok igen fontos tételeit”. „A. KKP Központi Bizottságának levele alaptalanul rágalmazza pártunkat és a többi kommu­nista pártot, a XX., XXI. és XXII. kongresszusok határoza­tait, az SZKP programját.” „Mindenki, aki elolvassa a KKP Központi Bizottságának levelét, látja az egységről és összefogásról szóló hangos frá­zisok mögött a barátságtalan rágalmazó támadásokat par­tunk és a Szovjetunió ellen, látja, hogy csökkenteni akar­ják annak a harcnak a törté­nelmi jelentőségét, amelyet né­pünk vív a kommunizmusnak a Szovjetunióban való győzel­méért, a békének és a szocia­lizmusnak világméretű diada­láért.” Az SZKP Központi Bizottsá­ga rámutat arra, hogy a szov­jet állam fennállásának első napjaitól kezdve, amikor az ©rszág vezetése a nagy Lenin kezében volt, mind a mai na­pig, a szovjet nép önzetlenül mindig is óriási segítséget nyújtott és nyújt minden olyan népnek, amely az imperializ­mus és a kólóhiálizmuS igájá­nak lérázásáért, az új élét épí­téséért harcol. A kínai dolgo­zók, a kínai kommunisták tel­jes mértékben bírták a szovjet nép, az SZKP testvéri szolida­ritását. A SZóvjet nép bőkezűén megosztotta kínai testvéréivel a szocialista építésben szerzett hosszú éves tapasztalatait, a tudomány és a technika terüle­tén elért eredményéit. A Szov­jetunió jelentős segítséget nyújtott és nyújt a népi Kína gazdaságának fejlesztéséhez. „Minderről nem azért beszé­lünk, hogy dicsekedjünk, ha­nem csupán azért, mert a KKP vezetői az utóbbi időben meg­próbálják lekicsinyelni a szov­jet segítség jelentőségét. De mi nem feledkezünk meg ar­ról sem, hogy a Szovjetunió a Kínai Népköztársaságtól szin­tén kapott olyan javakat, ame­lyekre szüksége van” — hang­zik az SZKP Központi Bizott­ságának nyílt levele. Az SZKP Központi Bizott­sága rámutat arra, hogy „1960 áprilisában a kínai elvtársak nyíltan feltárták nézeteltérései­ket a kommunista világmoz­galommal, úgy, hogy „Éljen a Leninismus!” címmel Cikk- gyűjteményt adtak közre. Ez a gyűjtemény olyan tételeket tartalmaz, amely lényegében az 1957. évi moszkvai értekez­let nyilatkozatának alapelvei ellen irányul, pedig ezt a nyi­latkozatot a KKP nevében alá­írta Mao Ce-tung elvtárs.” Az SZKP Központi Bizottsá­ga emlékeztet arra, hogy a 81 kommunista párt 1960 novem­beri moszkvai tanácskozásán a kínai küldöttség „makacsul vé­delmezte a maga külön néze­teit és csak akkor írta alá a nyilatkozatot, amikor kitűnt teljes elszigetelődésének ve- szélye”. „Ma már teljesen világos, hogy a KKP vezetői csupán manőverezésből írták alá az 1960. évi nyilatkozatot” — ál­lapítja meg a levél. Az SZKP Központi Bizottsá­ga a továbbiakban megírja, hogy a KKP vezetői „a test­vérpártokkal fennálló ideológi­ai nézeteltéréseket tovább mélyítve kiterjesztették ezeket az államközi kapcsolatokra is. Kínai szervek kezdték korlá­tozni Kína gazdasági és ke­reskedelmi kapcsolatait a Szovjetunióval és más szoci­alista országokkal. A kínai kormány kezdeményezésére Kínának a Szovjetunióval folytatott kereskedelmét az elmúlt három esztendő alatt csaknem 67 százalékkal csök­kentették. Az ipari termékek szállítását 2,5 százalékra csök­kentették. mégpedig a kínai vezetők kezdeményezésére”. „A kínai vezetők nem mond­ták meg népüknek az igazat, nem mondták meg, hogy ezek a kapcsolatok kinek a hibájá­ból szűkültek. Nagyarányú propogandát indítottak, a kí­nai kommunisták, sőt az egész nép körében, hogy rontsák az SZKP bel- és külpolitikájá­nak hitelét, szovjetellenes ér­zelmeket korbácsoljanak fel”. Eközben „a kínai vezetők minduntalan figyelmen kí­vül hagyták az SZKP elvtársi figyelmeztetéseit, s így tovább súlyosbították a kínai-szovjet kapcsolatokat”. Az SZKP Központi Bizott­ságának levele elmondja, hogy 1961. végén a kínai képviselők nyíltan hozzáláttak ahhoz, hogy nemzetközi demokratikus szervezetekben elfogadtassák téves nézeteiket. Rátérve a KKP-nek az SZKP-vel és a nemzetközi kommunista mozgalommal va­ló nézeteltérései lényegére, az SZKP Központi Bizottsága ki­jelenti: „A vita középpontjá­ban a népek létérdekeit érin­tő kérdések állnak, ezek: a a háború és a béke kérdései, a szocialista világrendszer szere­pének és fejlődésének kérdé­sei. .személyi kultusz’ ideoló­giája és gyakorlata elleni harc kérdései, a nemzetközi mun­kásmozgalom és a nemzeti felszabadító harc stratégiájá­nak és taktikájának kérdé- séi’*. Az SZKP Központi Bizott­ságé rámutat arra, hogy á há­ború és a béke kérdéseinek megítélésében a Kínai Kom­munista Párt vezetőségének élvi nézeteltérései támadtak az SZKP-vel és a kommunista Vi­lágmozgalommal. EZéknek a nézeteltéréseknek áz a lényege, hogy homlokegyenest ellenke­zően ítélnek meg olyan nagy jelentőségű kérdéseket, mint a termonukleáris háború meg­előzésének lehetősége, a külön­böző társadalmi rendszerű államok békés együttélése, a kölcsönös összefüggés a béké­ért vívott harc és a világ for­radalmi mozgalmának fejlődé­se között. „Mi reálisan ítéljük meg a világban fennálló erőviszonyo­kat és azt a megállapítást vonjuk le, hogy bár az impe­rializmus természete nem vál­tozott meg és nem szűnt meg a háború kitörésének veszélye, a mai viszonyok között közös erőfeszítéssel megakadályoz­hatják az új világháborút a béke erői, amelyeknek fő bás­tyája a szocialista államok ha­talmas közössége” — állapítja meg az SZKP Központi Bizott­sága és hozzáfűzi: „a kommu­nisták történelmi feladata az, hogy szervezzék és vezessék a népek harcát a termonukleá­ris világháború elhárításáért. Az új világháború elhárítása teljesen reális, megvalósítható feladat”. A KKP vezetőségének tézi­sei — amelyek szerint mind­addig nem lehet véget vetni a háborúnak, amíg van imperia­lizmus; a békés együttélés áb­ránd és nem általános vezé­relve a szocialista országok külpolitikájának; a békéért ví­vott harc akadályozza a forra­dalmi harcot —, azt jelentik, hogy a kínai elvtársak a há­ború és béke kérdéseiben szembefordulnak a kommunis­ta világmozgalom általános irányvonalával. „Nem hisznek az új világháború megelőzésé­nek lehetőségében, lebecsülik a béke és a szocializmus erőit, túlbecsülik az imperializmus erőit, figyelmen kívül hagyják a népi tömegek mozgósítását a háborús veszély elleni harcra”. Az SZKP Központi Bizott­sága hangsúlyozza, hogy „a kí­nai elvtársák nyilvánvalóan lebecsülik a termonukleáris háború egész veszélyét”. „Az atombomba nem más, mint papírtigris”, s egyáltalán nem borzalmas” — állítják. — A fő dolog ugyebár az, hogy véget kell vetni az imperializ­musnak, amilyen gyorsan csak lehet, de az már nyilvánvaló­an másodrendű kérdés, hogy ezt hogyan, milyen vesztesé­gek árán lehet elérni. De joggal feltehető a kérdés, kinek a számára másodrendű dolog ez? Az emberek száz­millióinak-e. akikre biztos ha­lál vár, ha kirobban a termo­nukleáris háború? Azoknak az államoknak-e, amelyeket az ilyen háborúnak már az első óráiban letörölnek a Föld szí­néről? A KKP Központi Bizottsá­gának június 14-én kelt levele sokat beszél az állítólag a for­radalom nevében hozandó „el­kerülhetetlen áldozatokról”. Egyes felelős kínai vezetők be­széltek annak a lehetőségéről is, hogy háború esetén száz­milliókat kell feláldozni. A szétzúzott imperializmus rom­jain a győzedelmes népek igen gyors ütemben építenek majd fel a kapitalista rendszernél ezerszer magasabb civilizációt, felépítik majd valóban ragyo­gó jövőjüket” — olvasható az „Éljen a leninizmus!” című cikkgyűjteményben. amelyet jóváhagyott a KKP Központi Bizottsága. Joggal kérdezhetjük a kínai elvtársákat, tisztában vannak- e azzal, hogy miféle „romokat” hagyna maga után egy nuk­leáris rakéta-viláeháború. Az SZKP Közoonti Bizottsága — s meggyőződésünk, hogy egész pártunk, az egész szovjet nép egy emberként támogat ebben bennünket —, nem oszthatja a kínai vezetőknek azt a nézetét, hogy emberek százmillióinak holttestén „ezerszer magasabb civilizációt” lehet felépíteni. Az ilyen nézetek durván el­lentmondanak a marxizmus— leninizmus eszméinek. „Nyilvánvaló — hangsú­lyozza a levél —, hogy azok, akik a termonukleáris fegy­vert „papírtigrisnek” tekintik, nincsenek tisztában teljes mértékben e fegyver romboló erejével”. „Mi józanul ítéljük még ezt az erőt. Mi magunk is gyár­tunk termonukleáris fegyve­reket, mégpedig elegendő mennyiségben. Nagyon jól is­merjük romboló erejét. Ha az imperializmus háborút rob­bant ki ellenünk, nem fogunk habozni, hogy felhasználjuk ezt a félelmetes fegyvert az agresszor ellen, ha azonban nem támadnak meg bennün­ket, nem fogjuk elsőként al­kalmazni ezt a fegyvert”. „Meg szeretnénk kérdezni a kínai elvtársakat, akik azt ja­vasolják, hogy a fényes jövőt a termonukleáris háború által lerombolt régi világ romjain építsük fel, vajon kikérték az imperialista országok munkás- osztályának véleményét er­ről?” „Ha a kizsákmányolok és a kizsákmányoltak elpusztulnak a régi világ romjai alatt, ki fogja felépíteni a „fényes jö­vőt”? „Minden olyan pártnak, amelynek számára a nép érde­kei válóban drágák, tudatában kell lennie annak, milyen fe­lelősség hárul rá az újabb vi­lágháború elkerüléséért, a kü­lönböző társadalmi rendszerű államok békés együttélésének biztosításáért folyó harcban”. „A békés együttélés lenini politikáját folytattuk, folytat­juk és fogjuk folytatni a jövő­ben is — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Pártunk a szovjet nép és min­den más ország népe iránti kötelességének tekinti ezt. A béke biztosítása jelenti a leg­hatékonyabb hozzájárulást a szocialista rendszer megszilár­dításához, és következéskép­pen ahhoz, hogy növekedjék befolyása a felszabadító harc egész menetére, a világforra­dalom folyamatára”. Az SZKP Központi Bizott­sága rámutat, hogy a KKP ve­zetőinek az SZKP-vel és más marxista—leninista pártokkal való mélyreható nézeteltérései a háború és béke és a békés együttélés kérdésében különö­sen szembetűnőekké váltak az 1962. évi karib-tengeri válság idején. „Ez éles nemzetközi válság volt: az emberiség ko­rábban sohasem került olyan közel a termonukleáris háború szakadékához, mint tavaly ok­tóberben”. „Hála a Szovjetunió bátor és messzetekintő állásoontjá- nak, a hős kubai néo és kor­mánya szilárdságának és ön­uralmának. a szocializmus és béke erői bebizonyították, hogy kénesek megfékezni az inmerializmus agresszív erőit, békét kényszeríteni a háborús uszítókra. Ez a j'ózan ész poli­tikájának. a béke és szocializ­mus erőinek nagy győzelmé. az imperializmus erőinek, a. há­borús hazárdjáték politikájá­nak veresége volt — mondja a nyí't levél. „És mi volt a KKP vezetősé­gének vonala a karib-ter seri válság idején? Bizonyos sajátos elkénzeléseiktől vezettetve, a bírálat tüzét nem annyira az Egyesült Államok agresszív jmnorializmusára. hanem az SZKP-ra és a Szovjetunióra irányították.” A kritikus mód­jára, nem pedig a harcostárs és az elvtárs módjára visel­kedtek. „Azokban a nanokban a kínai vezetőktől senki sem hallott egyetlen nyilatkozatot arról, mii ven gyakorlati lépést tesznek a kubai forradalom vé­delmében. Ezzel szemben a kínai vezetők nyíltan súlyos­bítani igyekeztek a már amúgy is feszült helyzetet a karib-teneeri övezetben, olajat öntve a konfliktus nárazsára” — mondja az SZKP Központi Bizottsága nyűt levelében. Az SZKP Központi Bizott­sága hangsúlyozza, hogy „a KKP vezetőinek igazi állás­pontja nagyon Világosan meg­mutatkozik a háború és béké kérdéséiben, a leszerelésért vívott harc túlzótt lebecsülé­sében, sőt tudatos semmibe ve- vésében”. „A kínai elvtársak még azt is ellenzik, hogy kommunisták egyáltalán felvessék ezt a kér­dést, s ugyanakkor hivatkoz­nak a marxizmus—leníniz- musra, s minduntalan azt ál­lítják, hogy a leszerelés egy­felől megvalósíthatatlan, más­felől pedig Szükségtelen. Idé­zetekkel játszva, igyekeznek azt bizonyítani, hogy az egye­temes leszerelés csak akkor le­hetséges, ha a Földön meg­valósult a szocializmus teljes győzelme.” Amikor a békéért harcolunk és felvetjük az egyetemes le­szerelés jelszavát — hangzik a levél —, a népek létérdekeiből indulunk ki, tekintetbe vesszük a tényleges helyzetet és nem húnyunk szemet a nehézségek előtt. Az imperialisták termé­szetesen mindent megtesznek, hogy halogassák és zátonyra juttassák a leszerelési meg­egyezést, — ezzel nyerni akar­nak. De vajon nekünk az árral kell haladnunk, az imperializ­mus nyomát kell követnünk és el kell utasítanunk az összes erők mozgósítását a béke bizto­sításáért, a leszerelésért vívott harcra? Az SZKP Központi Bizottsá­ga kijelenti: „Az ilyen maga­tartás egyértelmű az agresszív erők, a militaristák és az impe­rialisták előtti behódolással. Mi pedig azon az állásponton va­gyunk, hogy a munkásosztály, a világ dolgozói rá tudják kényszeríteni az imperialista kormányokat a leszerelés elfo­gadására, meg tudják akadá­lyozni a háborút. Ehhez mindenekelőtt tisztá­ban kell lennünk saját erőink­kel, össze kell fognunk.” „A leszerelésért vívott harc a háború megakadályozásának legfontosabb tényezője; tényle­ges harc az imperializmus el­len. Ebben a harcban a szocia­lista tábor mellett áll az em­beriség abszolút többsége.” Az SZKP Központi Bizott­sága megjegyzi, hogy a kínai elvtársak felvették a „Fegy­vert fegyver ellen” jelszót, szembeállítva ezt a többi szo­cialista országnak a nemzet­közi feszültség enyhítésére és a hidegháború megszüntetésé­re irányuló politikájával, majd hangsúlyozza: „Ez a jel­szó a valóságban a szakadék szélén való táncolás politiká­ját valló imperialisták malmá­ra hajtja a vizet, segíti a fegy­verkezési verseny híveit”. Az a benyomás alakult ki, hogy a KKP vezetői előnyös­nek látják a nemzetközi fe­szültség fennállását és súlyos­bodását, különösen a Szovjet­unió és az Egyesült Államok közötti viszonylatban. Nyil­vánvalóan úgy gondolják, hogy a Szovjetuniónak provo­kációra provokációval kell fe­lelnie, az imperialista tábor „veszettéi” által állított csap­dákba kell esnie. Erre az útra lépni egyértel­mű a békének és a népek biz­tonságának a veszélyeztetésé­vel — állapítja meg az SZKP Központi Bizottságának levele. Azok a kommunisták, akik szívükön viselik a népek érde­keit, sohasem tehetik ezt. Az SZKP Központi Bizott­ságának levele hangsúlyozza, hogy a békéért és a békés együttélésért vívott harc gyen­gíti az imperializmus frontját elszigeteli a népi tömegektől az imperializmus legagresszí- vabb erőit, segíti a munkás- osztáy forradalmi harcát és a népek nemzeti-feszabadító häl'Cät Az SZKP Központi Bizott­sága „valóban gyalázatos ko­holmánynak és a testvérpár­tok megrágalmazásának minő­síti a KKP Központi Bizottsá­ga június 14-én kelt levelében foglalt ama vádakat, amelyek szerint e pártok a különböző társadalmi rendszerű államok békés együttélését kiterjesztik a kizsákmányolók és a kizsák­mányoltak, az elnyomott és az elnyomó osztályúk, a dólgózé tömegek és az imperialisták közötti kapcsolatokra. „A békés együttélés élve természetesen nem terjeszthe­tő ki a kapitalista államokon belül az antagonisztikus osztá­lyok közötti viszonyra, nem terjeszthető ki a munkásosz­tálynak a maga osztályérdeke­iért a burzsoázia ellen vívott harcára, az elnyomott népek­nek a gyarmatosítók ellen ví­vott harcára — hangsúlyozza az SZKP Központi Bizottsága. Az SZKP határozottan ellenzi a békés együttélést az ideoló­gia területén. Ez olyan közis­mert tény, amelyet mindenki­nek ismernie kellene, aki ma­gát marxista-leninistának tartja.” ... _. Mint az SZKP Központi Bi­zottságának nyílt levele meg­jegyzi, „a KKP-nek komoly nézeteltérései vannak az SZKP-vel és más marxista- leninista pártokkal a sztálini személyi kultusz következmé­nyei ellen vívott harc kérdé­sében”. A „KKP vezetői ma­gukra vállalták a személyi kultusz védelmezőinek, Sztá­lin téves nézetei házalóinak szerepét. Rá akarják kénysze­ríteni a többi pártra azokat a feltételeket, azt az ideológiát és morált, a vezetésnek azokat a formáit és módszereit, ame­lyek a személyi kultusz idő­szakában virágoztak, őszintén szólva ez nem irigylésre méltó szerep, nem hoz sem megbe­csülést. sem dicsőséget. Senki sem tudja rábírni a marxista— leninistákat, a haladó emberi­séget, hogy a személyi kultusz védelmének útjára lépjen!” Az SZKP Központi Bizott­sága rámutat arra, hogy a szovjet társadalom valóban nagyszerű eredményeket ért el, az SZKP XX„ XXI. és XXII. kongresszusa vonalát követve, a pártéletben a lenini elvek és normák helyreállítása felé tett éles fordulat óta eltelt tíz esztendő alatt, majd hang­súlyozza: „A szovjet emberek különösnek és sértőnek talál­ják, hogy a kínai elvtársak megpróbálják befeketíteni az SZKP programját, a kommu­nista társadalom felépítésének ezt a nagyszerű tervét”. „Nehéz maradéktalanul íté­letet mondani azokról az indí­tékokról, amelyek a kínai elv­társakat vezérlik a személyi kultusz támogatásában. Tulaj­donképpen ez az első eset a nemzetközi kommunista moz­galom történetében, hogy a személyi kultusz nyüt magasz- talásával találkozunk. Azt kell mondanunk, hogy még a sze­mélyi kultusz virágzásának időszakában is a Szovjetunió­ban Sztálin maga is kénytelen volt, legalább szavakban ta­gadni azt, hogy valami köze van ehhez a kispolgári elmé­lethez, és azt mondotta, hogy ez a szociálforradalmároktól ered”. Az SZKP nyílt levele a to­vábbiakban olyan, a nézetelté­rések központjában álló fontos kérdésekkel foglalkozik, mint a tőkés országokban élő mun­kásosztály forradalmi harcá­nak és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei; a szocializmusba való átmenet problémája; a szocializmus és a kapitalizmus békés gazdasá­gi versenye és más elvi jelen­tőségű kérdések. „A nézeteltérések közép­pontjában álló következő fon­tos kérdés: a tőkés országik­ban élő munkásosztály forra­dalmi harcának és a nemzeti felszabadító harcnak útjai és módszerei az emberiség szo­cializmusba való átmenetének útja” — mondja nyílt levelé­ben az SZKP Központi Bizott­sága. A levél rámutat, hogy a KKP vezetői úton útfélen be­szélnek a világforradalomról, mindenféle okból sőt gyakran ok nélkül is forradalmi frázi­sokkal dobálóznak, míg mások, éopen azok, akiket a kinaf elvtársak bírálnak, a legko­molyabban kezelik a forrada­lom kérdésit, ahelyett, hogy hangzato« frázisoka- haíteoat- nának, tudatos erőfeszítéssel (Folytatása a 3. oldalont

Next

/
Thumbnails
Contents