Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-31 / 177. szám

2 N EPÜJS AO 1363. július 31., szerda » Az SZKP veteránjai a szovjet—kínai munkásmozgalmi nézeteltérésekről MOSZKVA (TASZSZ): A Pravda keddi számában közzétette az SZKP legrégibb tagjainak levelét a szovjet párt és a kínai kommunista párt vezetősége között felmerült nézeteltérésekről. A levelet az SZKP 258 veteránja írta alá. A „történelmi tapasztalat azt bizonyítja — hangzik a levél, hogy a párt annak köszönheti a kommunista építésben elért hatalmas sikereit, hogy mind­végig követte a marxizmus-le- ninizmus elméletét, határozott és következetes világnézetét, haladó forradalmi tanítását a társadalom fejlődéséről”. Éppen ezért az SZKP legré­gibb tagjai meg vannak győ­ződve az SZKP Központi Bi­zottsága nyílt levelének óriási jelentőségéről a szovjet párt és a kommunizmusért folytatott küzdelem egésze számára. A levél írói hangsúlyozzák, hogy az SZKP egész története szüntelen engesztelhetetlen harc az opportunisták legkü­lönbözőbb csoportjai ellen. „So­kan közülünk végigjárták a párt egész útját, láttunk men- sevikeket, otzovistákat, likvi­dátorokat, trockistákat, jobb- és baloldali opportunistákat és a nacionalista elhajlók minden fajtáját”. Az idős kommunisták sajná­latukat fejezik ki amiatt, hogy „azok az elvtársak, aki­ket mi teljes őszinteséggel testvéreinknek tartottunk és tartunk a forradalmi harcban, a népek nagy, közös ügyéért, a kommunista jövőért vívott küzdelemben, mélységesen hi­bás és az élet által elvetett eszméket vallanak. A kínai elvtársaknak azokat a kísérleteit bírálva, hogy. ma­gukat a leninizmus kizárólagos védelmezőinek és egyedüli he­lyes értelmezőinek tüntessék fel, a levél írói felteszik a kérdést: „Hogyan lehet Leninre hi­vatkozva dicsőíteni Sztálin személyi kultuszának ideoló­giáját és gyakorlatát, amikor Lenin a legfontosabb feladat­nak tekintette a párton belüli és a szocialista demokrácia fejlesztését, a népi kezdemé­nyezés kibontakoztatásához szükséges feltételek létrehozá­sát, amikor Iljics egyáltalában nem tűrte el a törvénytelensé­geket és a kultusz ideológiájá­ból fakadó önkény egyéb je­lenségeit.” A levél hangoztatja, hogy a nézeteltérések legfőképpen a háború és béke, a világforra­dalom kérdésére vonatkoznak. A kínai elvtársak azt állítják, hogy a békét arc akadályozza a forradalom fejlődését. „Vla­gyimir Iljics Lenin és a Bol­sevik Párt pedig fáradhatat­lanul küzdöttek a békéért. Tá­volról sem véletlen az, hogy a szovjet hatalom első dekrétu­ma a békedekrétum volt.” A Kínai Kommunista Párt vezetői a „forradalmi háború” mellett törnek lándzsát. Ez a tézis nem új. Negyvenöt évvel ezelőtt az SZKP-nak a breszti békéért folytatott küzdelme idején, ilyen háború szüksé­gessége mellett kardoskodtak Trockij, Buharin és a „balol­dali kommunisták”. A KKP- beli elvtársak azonban elhall­gatják,, hogyan bélyegezte meg Lenin ezeket az álbalol- dalikat. „Mi nem féltünk az áldoza­toktól, — hangoztatja a levél —, tudtuk, hogy a forradalom győzelméért feláldozott boldog életek ezrei milliók számára hozzák el a boldogulást. A kí­nai vezetők azonban százmil­liók életét akarják feláldozni, hogy ezerszerte magasabb fo­kú civilizációt „építsenek a hamuvá vált földön”. Az áldo­zathozatalnak ez az értelmezé­se „a forradalom nevében” tá­vol áll a forradalmi rettenthe­tetlenség maxista-leninista fo­galmától. A jövő a kommuniz­musé, de ez nem azt jelenti, hogy a kommunizust „tűzzel és vassal”, vagy éppen hidro­génbombával kell meghonosí­tani. „Kételkedni az új világ­háború elhárításánál? lehe­tőségében, annyit jelent, mint hitetlenkedni a munkásosz­tály erejében, forradalmi készségeiben, lebecsülni a béke- és a szocializmus erőit és túlértékelni az imperialista erőket” hangzik a levél. A levélírók a továbbiakban a KKP Központi Bizottsága levelének egy másik hamis gondolatát elemzik. „Állítólag a világforradalom legfőbb vi­harzónája, amely közvetlen csapást mér az imperializmus­ra, — Ázsia, Afrika és Latin- Amerika óriási térségein van — ami Európát illeti, az már csak amolyan félreeső hely, hátsóudvar. Ezt az elméletet követve az derül ki, hogy egyáltalában nem a hatalmas szocialista tábor mutatja az emberiségnek a kommuniz­mushoz vezető utat és nem ez a tábor áll szemtől-szembe az imperializmussal. A levél a továbbiakban rá­mutat: a párt forradalmi al­kotó tevékenysége, a munkás- osztály, a kolhozparasztság és az értelmiség # érdekközössége folytán a szovjet állam, a dol­gozók egységes népi államává vált. A kínai elvtársak nem örülnek a szovjet nép sikerei­nek. Azt állítják, hogy a Szovjetunióban küzdelem fo­lyik a tolvajok, huligánok és egyéb paraziták osztálya (önál­ló osztálya!) ellen. Osztállyá léptetik elő a naplopók cso­portját és ezen az alapon meg­fosztják a 225 milliós népet at­tól a jogtól, hogy országát össznépi államnak tekintse. A kínai elvtársak azt hajto­gatják, hogy „nem szabad alá­ásni a vezetők tekintélyét.” „A mi pártunk mindig sík- raszállt a vezetők tekintélyé­nek elismeréséért, de olyan vezetőkért, akik valóban a nép véleményét testesítik meg és a nép érdekeiért küzdenek. Az első időben Sztálin tekintélyes vezetője volt a pártnak. Sokat tett a marxizmus—leninizmus- nak az ellenséges támadások­kal szembeni megoltalmazá- séért. Mikor azonban ismeretes­sé vált az az óriási kár, ame­lyet Sztálin okozott a szocia­lizmus ügyének, vajon meg­maradhatott-e „tévedhetetlen” j tekintélyként a szemünkben?” — kérdezik a levélírók. Levelük befejező részében a szovjet párt veteránjai kife­jezik azt a reményüket, hogy a KKP vezetői elmondják a kí­nai népnek az igazságot arról, hogy mi a szovjet emberek vé­leménye a proletárforradalom sarkalatos kérdéseiben általuk képviselt hibás nézetekről. „Reméljük — írják —, hogy ezt a levelet is közzéteszik a kínai sajtóban.” „Azt kell gondolnunk, hogy a saját népükkel és a nem­zetközi kommunista mozga­lommal szembeni felelősség- érzet mégis felülkerekedik a kínai elvtársakban. Hiszen kö­zös, hatalmas céljaink vannak és meg vagyunk győződve ró­la, hogy akárcsak eddig, hatal- | más lesz a barátság is testvéri népeink között, bárhogyan is próbáljanak a KKP vezetői összeveszíteni bennünket”. Földrengés Iránban TEHERÁN, (MTI): Hétfőn Mintegy 350 ház többé kevésbé feste föle. íngés pusztított a megrongálódott. A hatóságok déliráni Gagom és Laguzál segélyosztagot küldtek a föld­helység térségében, mintegy rengéssujtóttá vidékre. 60 kilométerre a Perzsa öböl- Az AP földrengést jelentett ben ,Btand,ar AbbaSfÓ1’ a Teherántól mintegy hatszáz Az AFP értesülésé szerint a , . , . , földrengésnek öt halálos és kilométerre keletre levő Blr- nyolc sebesült áldozata van. jandból is. ESEMÉNYEK — so-mkbxui V\\\>\\\\\\\VIÁ\\\V\\VW^ BRÜSSZEL: Adoula kongói miniszterel­nök háromnapos angliai láto­gatása után a belga fővárosba érkezett. MANILA: Kedden Manilában megkez­dődött Malájföld, Indonézia és a Fülöp-szigetek csúcsértekez­lete a Malaysiával kapcsolatos vita megoldására. Az értekez­leten Macapagal fülöp-szigeti és Sukarno indonéz elnök, va­lamint Abdul Rahman maláj­földi miniszterelnök vesz részt. MADRID: Bomba robbant a madridi rendőrfőkapitányság épületé­ben. A robbanás következté­ben többen megsebesültek. WASHINGTON: Az Egyesült Államokban je­lenleg körülbelül ötmillió munkanélkülit tartanak szá­mon. Közülük több mint egy­milliónak már hosszabb ideje nines munkája. ALGÍR: Szovjet gazdasági küldöttség érkezett Algírba. NEW YORK: jetunió és az Egyesült Álla­mok bejelenti, hogy Moszkva és Washington között közvet­len hírközlési kapcsolatot léte­sítenek. MADRID: A madridi rendőrség közöl­te, hogy munkásokat tartózta­tott le, de számukat nem hozta nyilvánosságra. A vád: röpla­pokat terjesztettek. ATHÉN: Betty Ambatielosz asszony, az athéni börtönben sínylő­dő görög szakszervezeti veze­tő felesége Londonból hét­főn Athénbe érkezett. Kije­lentette, egy hónapig szándékozik Athénben marad­ni, ahol folytatja a küzdelmét férje és a többi görög politikai fogoly kiszabadításáért. PALERMO: Palermo és Messina környé­ki falvakban az olasz rendőr­ség őrizetbe vette a merényle­teiről hírhedt maffia további 60 tagját. Sok lőszert és fegy­vert is talált rejtekhelyükön a rendőrség. DELHI: Szkopljéba visszatért az élet (Folytatás az l. oldalról) szervezetek Országos Tanácsa, a SZÖVOSZ és más társadalmi reléssel és gyógyszerekkel meg- és állami intézmények adomá- rakott teherautó indult útnak nyaként kórházi felszerelése- Jugoszlávia felé, a pápai se- ket> ágyakat. matracokat, gélyszervezet pénzadomány- orvosj műszereket, oltóanya­nyal és takarókkal támogatja gokat és különféle gyógyszert a földrengéssel sújtott lakossá- szállítanak Belgrádba. s onnan got. A két Németország vörös- továbbítják majd a földrengés kereszt-szervezetei pénzado- sújtotta vidékre, mányokat és segélyszállítmá- nyokat küldtek. Dániából, Li- "" bériából, Indiából, Albániából, BELGRAD (MTI): Libanonból, Ausztráliából, Űj- Az élet lassan, fokozatosan Zélandból, Lengyelországból és visszatér Szkopljéba. Az utcai A város pályaudvara a földrengés után. (MTI Külföldi Képszolgálat) Az Amerikai Egyesült Álla­mokban július hó első felében összesen 503 kereskedelmi és ipari cég jelentett csődöt. BONN: William Tyler amerikai kül­ügyi államtitkár keddre virra­dó éjszaka Bonnba érkezett, hogy Adenauer kancellárt tá­jékoztassa a moszkvai három- hatalmi tárgyalásokról és a megkötött egyezményről. MOSZKVA: Hruscsov miniszterelnök kedden a Kremlben fogadta Orville Freeman amerikai földművelésügyi minisztert és a vezetése alatt levő amerikai mezőgazdasági küldöttséget. MONS: A nagy adóterhek miatt mintegy ötezer belga paraszt tüntetett a tartományi kor­mányzóság épülete előtt. A ki­vezényelt rendőrökkel történt összetűzés alkalmával egy tün­tető megsebesült, tízet előállí­tottak a rendőrségre. NEW YORK: Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetében hivatalosan közöl­ték, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya az ENSZ főtitkárának átnyúj­totta annak az emlékiratnak a másolatát, amelyben a Szov­Manubai Sah, India külke­reskedelmi minisztere, aki részt vett a moszkvai indiai kiállítás megnyitásán, Delhibe való visszatérése után nyilat­kozatot tett. Elmondotta, hogy a kiállítás nagy eseménye volt N. Sz. Hruscsov szovjet kor­mányfő és Kádár János mi­niszterelnök látogatása. Izraelből szintén érkeztek se­gélyszállítmányok Szkopljebe. A magyar állami és társa­dalmi szervezetek szerdán újabb három teherautó ado­mányt indítanak útnak a jugoszláviai földrengés káro­sultjainak megsegítésére. A Magyar Vöröskereszt, a Szak­De Gaulle: Mondja, és rólam mit mondott Kennedy? Adenauer: Ne szólj szám, nem fáj fejem...! (Tone Tibor rajza) lámpák már világítanak, egyes gyárak megkezdték a munkát, s minden vá­rosnegyednek van már vize. Megindultak az autóbuszjára­tok. Két ifjúsági munkabrigád már építi annak a sokezer fiú­nak és lánynak szálláshelyét, akik augusztus 4-től már az új 'Izkoplje építkezésein dolgoz­nak. A szakemberek lázas ütemben készítik az új város építészeti tervét. A jelenlegi elképzelések szerint az új Szkoplje a magas épületek, a széles sugárutak városa lesz. Az elmúlt 24 óra folya­mán a földrengés további tíz betemetett áldozatát si­került kimenteni a romok alól. Hivatalos adatok szerint ed­dig több mint ezer holttestet ástak ki, de valószinú, hogy még körülbelül hétszáz halálos áldozat van a romok alatt. A romeltakarítási munkálatok megfeszített ütemben folynak és erre szükség is van, mert o nagy melegben a holt­testek bomlásnak indultak, a várost megüli a hullaszag. Nem mese ex, gyermek • •• The Globke Saga — vagyis A Globke-monda. Ezzel a A hidegháború hírhedt trubadúrja A TASZ*»/ munkatársa Alsop úr hamisításairól MOSZKVA (TASZSZ): A nukleáris» fegyverkísérletek részleges eltiltásáról szóló szerződés parafálása nincs ínyére a hidegháború néhány trubadúrjának. Joseph Alsop. a New York Herald Tribune hírhedt kommentátora például igyekszik hamis fényben fel­tűntetni azokat az indítékokat, amelyek miatt a Szovjetunió törekedett a megegyezésre. A hidegháborúnak ez a prókáto­ra kutatva keresi azokat a sa­játos „okokat”, amelyek a Szovjetuniót állítólag megegye­zésre kényszerítették a nyu­gati hatalmakkal. Alsop azt bizonygatja, hogy „az utóbbi években észrevehe­tően csökkent a Szovjetunió gazdasági fejlődésének üteme". „Hogy konkrét legyek — ká­rálja Alsop —, meg kell emlí­tenem, hogy 1962-ben a szovjet gazdasági fejlődés üteme alat­ta maradt a 4 százaléknak ... az amerikai gazdasági fejlődés 5,4 százalékos volt, vagyis 1,5 százalékkal magasabb, mint a Szovjetunióé.” Nézzük a tényeket. A Szov­jetunió Központi Statisztikai Hivatalának adatai szerint 1962-ben a Szovjetunióban 1961-hez viszonyítva 7,1 száza­lékkal emelkedett a társadal­mi össztermék mennyisége. Az ipar termelése 1962-ben az előző, 1961-es évhez - viszonyít­va 9,5 százalékkal növekedett. Az Egyesült Államokban vi­szont, mint Kennedy elnök „Az ország helyzetéről” című januári üzenetében megálla­pítja, az árutermelés és a szol­gáltatások színvonala 1962- ben 30—40 milliárd dollárral alatta maradt a termelési le­hetőségeknek. Az Amerikai Gyáriparosok Országos Szövet­ségének 1962 végén megtartott kongresszusán a multimillio­mos Rockefeller kijelentette: az Egyesült Államokban a gaz­dasági fejlődés tényleges üte­me az utóbbi hat évben csupán a 2,5 százalékot közelítette meg. Ha Alsop úr venné a fárad­ságot, hogy egy pillantást ves­sen e tényekre, akkor meglát­ná, hogy állításai enyhén szól­va nem felelnek meg a való­ságnak. Ö azonban jobbnak tartja a tények figyelmen kívül hagyá­sát és a továbbiakban azt ál­lítja, hogy „nagy volt a szaka­dék a nyugati országok fejlő­dési üteme és a Varsói Szerző­déshez tartozó országok fejlő­désének átlagos üteme között, mely utóbbi alig három száza­lékkal emelkedett”. A KGST- hez tartozó országokban mű­ködő kommunista- és munkás­pártok első titkárainak és kor­mányfőinek értekezletéről ki­adott közleményből kitűnik, hogy 1962-ben a KGST-hez tartozó országokban az 1961. évhez viszonvítva, megközelí­tőleg 9 százalékkal emelkedett az ipari termelés, míg a nyu­gat-európai kapitalista orszá­gokban csak négy százalékkal. Alsop a közszükségleti cik­kek gyártásáról, valamint a Szovjetunió védelmi és beru­házási előirányzatairól is mond egyet-mást, hogy kedvezőtlen megvilágításba helyezze a Szovjetuniót. Nos forduljunk ismét a té­nyékhez. A Szovjetunióban 1962- bea 40,5 milliárd rubelt tettak ki a beruházások, tehát 2,2 milliárd rubellel többet mint 1961-ben. Közszükségleti cikk­ből 1962-ben 6 százalékkal ad­tak el többet, mint 1961-ben azaz három és félszer annyit, mint 1940-ben. A Szovejtunió üj. a-ben védelmi célokra 13,9 milliárd rubelt irányzott elő, ami mindössze 16,1 százaléka a költségvetés egész kiadási ré­szének. Az Egyesült Államok ugyan­akkor ebben az évben a költ­ségvetés 93,7 milliárd dollárt kitevő kiadási részének csak­nem kétharmadát fordítja ka­tonai és stratégiai célokra. Alsop tudatosan hazudik, hogy hamis képet adjon a Szovjetunióról, a szocialista tábor országairól. Ezzel a dur­va rágalommal foglalkozni sem volna érdemes, hisz az ameri­kai háborús uszítok körében nem újak az ilyen fajta meg­nyilvánulások. Alsop azonban rágalmai számára egy olyan pillanatot választott, amikor a világon a politikai légkör fel- melegedése észlelhető. S ettől jobban félnek ők, mint az ör­dög a tömjénfüsttől. című amerikai folyóirat a berlini Globke-pert. A beve­zetés, akárcsak a cím, azt sugallja az olvasónak, hogy itt már megint valami kör­mönfont „kommunista ma­chinációról" van szó. Ezek a „vörösök” le akarják járatni Adenauer jobbkezét. Aztán az ember megdörzsöli a sze­mét és úgy olvassa tovább, amint következik: „A nyugatnémet kormány- tisztviselő egyébként már régen beismerte, hogy milyen szerepe volt az 1933—1945-ös náci hierarchiában. Mint Hitler igazságügyi miniszté­riumának tanácsosa, Globke készítette el a rossz emlékű hitlerista nürnbergi zsidó- törvények jogi értelmezését... Hogyan is írja az amerikai hetilap: A Globke monda. Hát, bizony, amit csak maga említ, már az sem mese, ked­ves Newsweek. Ami pedig azt a megállapodást illeti, hogy a „vörösök” le akarják járatni Adenauer jobbkezét, hadd idézzünk ismét a The Globke Sagaból: „Minden kormányintézkedés Globke hivatalán megy keresztül, ö ellenőrzi a Sajtóirodát is, a Szövetségi Nyomozóirodát is”. Csak nem gondolja a Newsweek, hogy ezekbe a bonni tisztségekbe is — a „vörösök” ültették Globkét, aki „már régen beismerte, hogy milyen szerepe volt az 1933—45-ös náci hierarchiá­ban?” Arról viszont mi, „vö­rösök” nem tehetünk, hogy Adenauer lejáratja magát, amiért ilyen jobbkezet vá­lasztott magának, aki — már eleve lejáratta magát. (st#

Next

/
Thumbnails
Contents