Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-24 / 171. szám

4 NÉPÚJSÁG 1963. július 24., szerda ORV HALASZOK, VADASZOK, rAdiöhallgatök, TV-NÉZÖK Bevallom, izgalmas történe­tekre szerteágazó nyomozásra gondoltam, amikor elindultam felderíteni az orvhalászok, va­dászok, rádióhallgatók és tv- nézők táborát. Az első csaló­dás engem ért, így hát nyom­ban elhárulhatom, nincsenek izgalmas történetek. Csak fele­dékeny emberek vannak, akik előszeretettel mulasztják el rá­diójuk, vagy tv-készülékük be­jelentését, vagy notórius blic­celők vannak, akiknek direkt jól jönnek az így megspórolt forintok, de akadnak olyanok is, akik nem restek „tilosban járni” a jó zsákmány remé­nyében. Kik az orv­halászok ? Kik az orvhalászok, illetve az orvhorgászok? Nagyon egy­szerű a felélet. Heves megyé­ben van egy húsztagú halász­szövetkezet és közel 700 tag­gal működik a nyolc horgász­egyesület, míg a többiek, akik ezen felül fogják a halat, akik­nek csupán szenvedélyük van a horgászáshoz, de engedélyük kevésbé — nos, azok az orv­halászok és orvhorgászok. Szá­muk? — ki tudná azt ponto­san megmondani, hiszen hosz- szan kanyarog a Tárná, a Zagyva, s itt a megyében a Tisza is, nem beszélve a ki­sebb patakokról, tavakról. A szakemberek véleménye sze­rint nem olyan sokan vannak. 1962-ben mindössze 11 orvhor­gászt fogtak el, ez évben ed­dig csupán hármat. A legveszélyesebbek a rob­bantok, ők a tavak, folyók iga­zi ragadozói, akik szerény ho­rog helyett dinamittal élik szenvedélyüket. Ha elfogják őket, súlyos büntetést kapnak, míg az egyszerűbb orvhcrgá- szok megússzák felszerelésük elkobzásával, a visszaesők pé­pedig fizetnek két-háromszáz forint büntetést is. Egy baj van csupán. Nagyon nehéz a tettenérés. Mesélik: Egyszer két horgász egyesületi tag hetekig figyelt valakit. Tudták, hogy „orv” az illető. Most is három bottal dolgo­zott egyszerre, a két ellenőr sűrű bozótból figyelte az ese­ményeket, s épp készültek a nagy lecsapásra, amikor egy­szerre haraptak a halak, s ke­lepeit a három orsó. Vad izga­lommal vetették magukat a botokra, s megkezdődött a per­cekig tartó küzdelem a zsák­mányért. Este már együtt ver­ték kékre karjukat, vitázva, melyikük fogta a nagyobb ha­lat. Amikor 800 forintba került egy nyúl Távol áll tőlünk, hogy kiok­tassuk az olvasót az orvvadá­szat rejtelmeire, de el kell mondani, hogy többféle módja van e „szakmának”. Lehet fegyverrel, fegyver nélkül, en­gedéllyel, sőt, anélkül is. Az engedély nélküli fegyveres orvvadászat ma már igen rit­ka. Hisz ebben az esetben nemcsak az orvvadászatért, ha­nem tiltott fegyverviselésért is büntetés jár. Az orvvadászok főleg hu­rokkal, csapdával dolgoznak. A zsákmány: őz, szarvas, muffon, Kisköre és Pély hatá­rában pedig a nyúl és a fácán- kakas-. Akit rajtakapnak, drá­gán fizet. Először is meg kell fizetnie az elejtett vad érté­két: — őz 2000, vaddisznó 1500, egy nyúl 200 forint, s er­re jön a büntetés, amely 1000- től 3000 forintig terjed. Kimeríti az orvvadászat fo­galmát az ;s, ha valaki idegen vadászterületen puskázik, vagy nem tartja be a tilalmi időket. Sőt, a reflektorozást is tiltja a törvény. A hevesi já­rásban történt: Estefelé né­gyen indultak a határnak egy gépkocsin. Az engedély szabá­lyos, a fegyver is rendben volt. A gépkocsi reflektora vé­gigpásztázta a szántást és dör- rentek a fegyverek. A vadá­szat eredménye egy nyúl és 800 forint büntetés négy egyenlő arányban elosztva, (ezért az összegért 40 nyulat lehet vásá­rolni). A füzesabonyi járás egyik vadászának 500 forintba került egy elejtett nyúl, sőt még a fegyvertartási enge­délyét is bevonták. Havi 10 1‘orin téri ? Érdemes havi 10 forintért elmulasztani a rádiókészülék bejelentését? Ügy látszik, van, akinek megéri, bár a posta- igazgatóság ellenőrei mindent elkövetnek, hogy ne legyen kifizetődő a „feledékenység”. Az elmúlt két esztendőben 35 Heves megyei községben tar­tottak ellenőrzést és 1100 en­gedély nélküli rádiót találtak, 250 esetben tettek feljelentést orvhallgatásért, s a kiszabott büntetések összege eléri a 25 ezer forintot. Hát megéri? Árulkod­nak az antennák és természetesen a jó szomszé­dok is, így hát nem sokáig marad titok a bejelentés nél­küli televízió sem. Igaz, az üzletek is közük a postával a vásárlásokat, de azért még így is akad, aki „elspórolja” a ha­vi 50 forintot. Az utóbbi idő­ben 50 tv-tulajdonost büntet­tek meg szabálysértésért, így végeredményben ez a „titko­lózás” is ráfizetéssel végződött. (márkusz) Csaknem nyolcvanezer új televízió előfizető, több mint negyvenezer rádióétólizető fél év alatt A posta idei eddigi eredmé­nyeit ismertető adatok beszá­molnak többek között a rádió­zás és a televíziós fejlődéséről. A számok továbbra is igazol­ják, hogy a televízió előreha­ladása — figyelembe véve per­sze a rádió-telítettségét — ma már kétszer olyan gyors, mint a rádióé. Még a második ne­gyedévi úgynevezett holt idényben is több mint 26 000 televíziót jelentettek be, mi rádiót tízezret. Az elmúlt hat hónapba csaknem nyolcvanezer — pon tosan 79 625 televízióelőfizetc vett nyilvántartásba a posh Ez alatt az idő alatt a rádió előfizetők száma negyvenezer rel gyarapodott. A félévi ada tok alapján 404 731 televízió előfizetőt és 2 430 528 rádió előfizetőt tartanak nyilvá: hazánkban. (MTI) T A R N A B O DI dukurziu Pohár sörre invitál az elnök az ünnepség után. A selyem versenyzászló és az oklevelek az irodába kerülnek. Többen állják körül a zászlót, nézege­tik a felírást és elégedetten csillannak össze a szemek. — További sikereinkre — emelei magasra a poharát az elnök. A budapesti patroná­lok pohárköszöntő helyett el­ismerő szavakat mondanak a tagság szorgalmáról, a veze­tésről. A brigádvezetők, a fa­lu elöljárói, a tagok jól eső ér­zéssel fogadják a kedves sza­vakat, aztán egy kis beszélge­tés kezdődik. Tojásból Warsawa autó — Kilencezer baromfi van a gazdaságban — meséli az el­nök. — Háromezer pecsenyecsir­két küldünk a piacra. Eleinte idegenkedtünk a baromfitól, aztán ahogyan telt az idő, mindenki megértette: érdemes velük foglalkozni. A múlt esz­tendő eredményei sem rosz- szak. Ezt bizonyítja az is, hogy egy havi tojástermelésünkből Vásároltunk egy Warsawát. Messze a vasút, a járási szék­hely, orvos shies még a falu­ban, aztán, ha valakinek gyors mennivalója kerül, ne legyen a jármű akadály. Később kiderül, hogy a ter­melőszövetkezet egyik fő pro­filja az állattenyésztés. Az alig több mint ezer lakosú községben jelentős szarvas- marha-, sertésállomány van, és további, nagy terveket forgat­nak fejükben a tarnabodiak. — A háztájiból minden bor­jút felvásárolunk — szól köz­Nemzetközi konferencia a vasútépítés gépesítéséről A szocialista országok nem­zetközi együttműködési szer­vezetének, az OSZZSD-nek, egyik munkabizottsága július 23. és augusztus 3. között Bu­dapesten tartja idei konferen­ciáját. A nemzetközi tanács­kozáson a bolgár, a csehszlo­vák, a kínai, a legyei, a né­met, a szovjet, a román és a magyar szakemberek a vasút­építés és pályafenntartás gé­pesítéséről tárgyalnak. A kon­ferencia Idején vidéken és a fővárosban szovjet, magyar, német és román pályaépítési és fenntartási gépeket, beren­dezéseket mutatnak be. A nemzetközi konferenciát, kedden délelőtt, Harmati Sán­dor MÁV vezérigazgató-he­lyettes nyitotta meg ünnepé­lyesen, a MÁV Vezérigazgató­ság kulturális termében. (MTI) be az állattenyésztési brigád­vezető. Az idei terveket az ál­lattenyésztés tekintetében hiánytalanul teljesíteni tud­juk. Harminc TV négy személykocsi Érdekesen alakul a beszél­getés. A pesti patronálok fá­radság nélkül érdeklődnek az eredmények, a tervek felől. Innen is, onnan is röpködnek a szavak, könnyen össze lehet állítani a mozaikot. — Sokat változott nálunk az élet — vélekedik egy vállas, kreol arcú ember. Zárszám­adáskor 640 ezer forintot tett takarékba a falu. Most millión felül van a betétállomány. A szemben ülő közbeszól: — Divatolunk. Négy sze- mélygépkoosi van már a falu­ban, harminc televízió és rá­dió minden háznál. A motoro­V ízágyú Sütő József egerfarmosi kertész fáradhatatlanul ön­tözi az ültetvényeket. A szö­vetkezet öt holddal kezdte a kertészkedést és ma már 30 holdnál tartanak. Tarnabo- don jártak tapasztalatcserén és a tanultakat idehaza, sa­ját kertészetükben haszno­sították. Kertészetükből az idén mintegy 300 ezer forin­tos jövedelemre számítanak. (Foto: Kiss) kát sem győzik nyilvántartani a tanácsnál. Tizenöt forint ha­vi előleget fizetünk, de sokan vannak, akik fel sem veszik a pénzt. Azt mondják: majd egy összegben, zárszámadás­kor. A pestiek a fiatalok iránt érdeklődnek. — Huszonnégyen jöttek vissza a városból ezen a tava­szon — válaszol az elnök. Egy év alatt ötvenen jelentkeztek a termelőiszövetkezetbe. — Minek kóboroljunk — mondták. Itthon Is van tisz­tességes megélhetés. — Nem hívtuk őket, maguk­tól jöttek — szól közbe vala­ki. Jól érzik magukat. Jól élnek az öregek is Számok röpködnek, vélemé­nyek hangzanak pró és kontra, néhány számot gyorsan papír­ra vetek: jószágokból kétmil­lióra számítanak. Kétszer volt jégverés, megáradt a Tárná. tavasszal víz alatt állt a fél határ, és ennek ellenére, zöld­áruból kiárulnak egymillió­hatszázezret. — Olyan a határunk, mint a virágoskert — mondják töb­ben az asztaltársaságból és különösen az asszonyok mun­káját dicsérik, meg az öntö­zést. Erre büszkék a tamabo- diak, hiszen az expresszkutak „őshazájában” vagyunk. Később az öregekről kerül szó. Hogyan élnek? Keserűsé­get, vagy békés öregséget ho­zott nekik a szövetkezet? Az egyik pesti vendég érdeklő­déssel figyel és megkérdezi: — Mit kapnak a nyugdíjon kívül? — Egy hold háztájit meg­munkálva — válaszol az el­nök. — Minden nyugdíjasunk kap évente három mázsa kenyér- gabonát. Ez azt jelenti, hogy ahol a férj és feleség is nyug­díjas, ott hat mázsa búzát kapnak, amely fedezi évi ke­nyérszükségletüket. Az idős tsz-tagok háztáji teheneik után kaszálóhoz is jutnak. Ha mind­ehhez hozzászámítjuk a ház­táji gazdaság jövedelmét, ak­kor elmondhatjuk, a mi öreg­jeink nem élnek rosszul és nem egy közülük még ezzel-azzál segítheti a városon élő gyer­mekeit, az unokákat is. Jó ideig tart még a diskur­zus. Sorsok, problémák kerül­nek elő, Innen, onnan is. Ha a mozaikot összerakom, nem ne­héz levonni a következtetést: munkával, akarattal szép jö­vőt építhetnek falvaink. A bi­zonyítékot ezúttal Tarnabodról hoztam. Szalay István harca az iparban A világ egyik legnevezetesebb ipa­ri kémkedése kétszáz esztendővel ez­előtt történt. Richard Arkwright 1786-ban üzembe helyezte az angliai Nottinghamban az első fonógépet. Ez a masina nemcsak azzal forradalma­sította a textilipart, hogy energia- szükségletét az olcsó vízierőből nyer­te, hanem azzal is lényegesen csök­kentette az előállítási költségeket, hogy a gépeken nagymennyiségű ru­házati céloikra felhasználható, igen alacsony áru gyapotot dolgozott fel. Magától értetődő, hogy a világpiacon egyetlen állam sem tudott versenyez­ni vele. s j Az álruhás mérnök Az angol textiláru legfőbb felvevő­piaca Amerika volti, bár az európai országok is hatalmas tétellel szerepel­tek az export-listán. Egy idő után1 az angol kereskedőknek feltűnt, hogy Amerika csökkenti megrendeléseit. Évtizedekkel később derült ki, mi történt. Egy ifjú amerikai mérnök az Egyesült Királyság Nottingham nevű városába költözött s munkásként helyezkedett el Arkwright fonodájá­ban. Slater, a mai ipari kémek elődje, nem rendelkezett semmiféle modem kém-eszközzel, csak biztos szeme és jó megíigyelőképessége volt. Heteket töltött el azzal, hogy alaposan megis­merje a gép minden alkatrészét, az összes gyártmányféleségeket és ami­kor úgy érezte: mindent elraktározott már emlékezetében, hazakészülődott. De az utazás nem volt egészen egy­szerű. A fennálló törvények érteimé­Kémek ben textilipari munkások nem hagy­hatták el Anglia területét. Slater ek­kor a következő cselhez folyamodott: egyre-másra hibákat követett el munkahelyén, ügyetlennek mutatko­zott, így végülis a gyár vezetői kiad­ták útját s erre a hatóságok is hozzá­járultak repatriálásához. Otthon azonnal jelentkezett a híres Brown-féle textilgyárban s rövid idő allatt — pusztán emlékezetére támasz­kodva — elkészítette az Arkwright- féle fonógépet. Következésképpen az amerikai textilipar is rövidesen ké­pessé vált olcsó és tartós textiláru előállítására. Évi egy milliárd dollár Ma az ipari kémkedés — a trösztök és konszernek világméretű konkurren- cia-harca következtében — virágko­rát éli. S. O. Astor, a New York-i Ma­nag ment Safeguards Inc. elnöke a következőket írta: „Egy milliárd dol­lár fantasztikusan sok pénz. Pedig ennyit költ az amerikai ipar évente részben a kémkedésre, részben pedig az ipari kémek elleni védekezésre”. S az adat feltehetően pontos lehet, mert Mr. Astor cége foglalkozik a kü­lönböző vállalatok felkérésére az ipa­ri kémek elleni védekezéssel. Az ipar Mata Hari-jai a legkülön­bözőbb technikai segédeszközöket használják fel munkájukhoz. Speci­ális és rejtettt fényképezőgépekkel dolgoznak, mikrofonjaik képesek 500 méter távolságból is lehallgatni egy meghatározott ponton folytatott be­szélgetést, tranzisztoros mikrofonjai­kat pedig telefonkészülékekben he­lyezik el. Természetesen ma is nagy szerepe van a hagyományos módszereknek, amikor a kém újságírónak vagy mun­kásnak álcázva jut be a legtitkosabb helyekre. Ennek megfelelően kerese­tük is tisztes összegekre rúg: az Egye­sült Államok például a legszerényeb­ben dotált ipari kémek is megkere­sik a napi 200 dollárt. Meghal a Fiat-1000 A legkülönbözőbb vállalkozások veszik igénybe szolgálataikat. Egy nagy New Yorkéi áruház megveszte­gette például konkurrense egyik veze­tő tisztviselőjét, s így mindig tudta, mi lesz a jövő heti slágercikkük és rendelkezésére áEt annak reklámszö­vege is. Az „üzelet” remekül bevált: az áruház ugyanazokat a cikkeket dobta piacra, de valamivel olcsóbban. Néha nagyobb tót forog kockán egy-egy ipari kémkedés kapcsán. Már régóta rebesgették, hogy készül a tori­nói Fiat-gyár korszerű, új 1000 köb­centiméteres gépkocsija. A modell fényképe is megjelent a lapokban, titokban készítették még a kipróbálás idején. De az új Fiatot mégsem mu­tatták be az idei autóki ál lí tásokon. A gyár vezetői a kérdésekre azt vála­szolták, hogy a kisérletak még nem fejeződtek be. A valóságban egészen más történt. A kocsi elkészült, csak nyilvános megszületése előtt halálra kellett Ítélni. Ezt bizonyítja egyik elő- munkás elővigyázatlan nyilatkozata is: „A sorozatgyártáshoz már minden készen áll”. — mondotta. Az történt ugyanis, hogy néhány nagyon fontos tervrajzot elloptak. S minthogy az elsőkerék-meghajtású Taunus 12-M éppen a lopás után került forgalom­ba, a szakemberek úgy vélik szoros kapcsolat van a kettő között. A Ta­unus 12-M ugyan semmit sem vett át a Fiait-1000-es adataiból, a szer­kesztők viszont figyelembe vették azokat az újításokat, melyek a Fiat 1000-nél szerepeltek volna. Miután ez kiderült, a Fiat-művek vezetői nem tartották érdemesnek a sorozatgyár tás elindítását, mert a „konkurrens cég még megszületése előtt kikezdte” gyártmányukat. Diplomás megvesztegetők Hogy senki sem születik ipari kém­nek, hanem hosszas előtanulmányo­kat folytat e szakma fortélyainak el­sajátítására, arról a „Schweizer Il­lustrierte Zeitung” egyik legutóbbi száma győz meg, amely beszámolót közöl a japán ipari kémek iskolájáról. A kétrészes esti kurzus előadója Ta- keko Ishida, aki a 30-as és 40-es évek­ben hivatásos kémként dolgozott, majd a háború után visszatért hazá­jába és ipari kémkedés terén „hasz­nosította” tapasztalatait.A 47 eszten­dős hölgy magán iskolájába igen sok a jelentkező, de csak kevesen juthat­nak be. Eleve kiesnek a kalandvá­gyók, és akiknek szíve, idegei nincse­nek rendben, nem nyernek felvételt azok sem, akik alkoholt fogyasztanak, vagy életkoruk meghaladja a 35 évet. A három hónapig tartó tanfolyam el­ső részében megtanulják az újságok­ból és folyóáratokból megszerezhető információk felhasználását és kikép­zést nyernek az ipari kémkedés elleni védekezésre. Ezután kezdődik a tulaj­donképpeni munka. Takeko Ishida asszony súlyt helyez a pszichológiai módszerekre. Véleménye szerint, az ipari kém igen sok esetben eredményt érhet el, ha kiszimatolja az elégedet­leneket, a megsértetteket, megveszte­getésük révén- fontos adatok birtokába juthat. Sok gyakorlati foglalkozáson sajátítják el a technikai eszközök ke zelését, s a szakma egyéb módszereit, Aki a háromhónapos tanfolyamot si­kerrel elvégezte, diplomát is kap. Az Egyesült Államokban — mint már utaltunk rá évi 1 milliárd dollárt emészt fel az ipari kémkedés és a védekezés, vajon mennyire rúgna ez az összeg, ha elkészítenék a világsta­tisztikát is? Bizonyára többre jutná­nak, ha ugyanezt a pénzt az ipar fej­lesztésére fordítanák. (O. GyJ

Next

/
Thumbnails
Contents