Heves Megyei Népújság, 1963. július (14. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-21 / 169. szám

6 NEPOJSAG 1963. július 21., vasárnap Az önzés halmai Könyvtár és könyvrakás — Van a íöldművesszövet- kezetnek könyvtára? — Nem tudom. Volt. Talán a könyvelő tud róla — vála­szol az adminisztrátornő a ká­li földművesszövetkezeti iro­dában s bekopogok a könyve­lőhöz. — Tényleg van — he­lyeselt a könyvelő s bővebb felvilágosításért egy boltos­lányhoz, a könyvtároshoz kül­dött. — Egy negyedéve nincs — így a könyvtáros. Azelőtt is csak kölcsönben voltak itt a könyvek, a Szakszervezetek Heves megyei Tanácsának könyvtárából. Negyedéve volt, s azóta ész­re sem vették, hogy nincs ... De ugyanúgy nem vennék észre az emberek, 'ha máról holnapra eltűnne a káli Tar- navölgye Tsz 120 és a Márci­us 15 szövetkezet 180 kötetes könyvtára. A két könyvtár pénzben mérhető értéke kö­rülbelül tízezer forint — s az idén összesen harmincán vet­tek ki egy-egy könyvet. Ezeken kívül van a falu­ban még három könyvtár: egy a vasútállomáson, egy a Ká­rolyi Mihály Tsz-ben (az egyi­ket a füzesabonyi járási könyvtár adja kölcsön, a má­sikat az SZMT-könyvtára) — és a községi tanács könyvtára. A községi tanács évente húszezer forintot biztosít könyvbeszerzésre, heti négy órában tartják nyitva, s ebben az évben háromszázki lene vé­nén iratkoztak be, hogy a há­romezer-kétszáz kötetes gyűj­teményből szerezzék be az ol­vasnivalót. A könyvtáros kü­lönböző prospektusok, árjegy­zékek segítségével áttekinti az egész könyvpiacot, rendszeres támogatást kap a járási és a megyei könyvtártól, munkáját szakszerűen és, mint a sta­tisztikából kitűnik, eredmé­nyesen végzi. A községi könyvtár a kul- túrotthonban kapott h^yet. A járási könyvtárnak a Károlyi Mihály Tsz-ben elhelyezett lé­tétjét nem számítva, a többi „könyvrakás” — alig egy fél kilométerre van tője. Már ez is indokolttá teszi a kérdést: szükség van-e rájuk? Szükség van-e egy fél kilométeres kör­zetben négy könyvtárra? Már pedig ezek még csak nem is könyvtárak: egymásra rakott, egymás mellé zsúfolt köny­vek egy vagy két irgalomból nekik szánt szekrénypolcon. S a polcok előtt nagyon ritkán nyílik az ajtó. Azok, akiknek nyitogatniuk kellene — két tsz-adminisztrátor, egy boltos — nagyon elfoglat emberek, az ügybuzgalom sem ad szár­nyakat nekik, s amellett — ezt is meg kell mondani — nem is nagyon ismerik a „szakma” tudnivalóit. Miért tartják fenn mégis ezeket a könyvtárakat mímelő papírkazlakat, amelyben egyébként nagyon értékes és „forgalomképes” könyvek is találhatók? (Mert élettelen pa­pírkazal az, amelyik eléghet és elveszhet anélkül, hogy va­lakinek is fájdalmat okozna, amelyet kirabolhatnának* anélkül, hogy a könyvelők ki­vételével valakinek is fogal­ma lenne: milyen kár érte a szövetkezeteket!!!) Miért nem egyesítik valami­képpen a szövetkezetek kultu­rális erőfeszítéseit — a falué­val? Miért van arra szükség, hogy mind a két említett tsz kultúrára szánt áldozatkész­sége egy külön könyvtárban is testet öltsön? Miért nem adják — leg­alább kölcsön — ezeket a könyveket a községi könyv­tárnak? Miért nem adják a könyvekre fordítandó forinto­kat annak a kezébe, aki tisz­tában van a könyvtári munka követelményeivel, aki kama- tozóbban tudná forgatni azt a pénzt, amelyet az egyébként kötelező szociális és kulturá­lis alapból könyvekre szán­nak? — A vezetőség nem menne bele — mondja az egyik szö­vetkezet könyvelője, s bátor­talanul megkockáztatja még: Hátha később emelkedik majd az olvasók száma ... Meglehetősen naiv az utóbbi érv. A szövetkezetek betűsze­rető munkásai ezután is szí­vesebben mennek oda, ahol háromezer-kétszáz kötetből válogathatnak, mint oda, ahol másfélszáz egymásba zsúfolt, szakszerűtlenül tárolt, lassan, állásában is rongálódó köny­vek mutatják feléjük poros fedelüket. — A vezetőség nem menne bele. — Meg a tagság se — mondják, és úgy érzik, ez a komolyabb érv. Egy termelő- szövetkezet vezetőségét ne le­hetne meggyőzni arról, hogy ez a jó szándékú, de mégis nagyon primitív önzés káros is? Egy tsz vezetőségét és tag­ságát ne lehetne meggyőzni arról, hogy közösen, együtt a faluval, a falu erejével, a fa­lu pénzével — többre lehetne menni, mint egy laikusokra bízott „külön” könyvrakással? És arra se lenne szükség, ha a szövetkezetek ragaszkodnak a tulajdonjoghoz —, hogy vég­legesen odaadják a községnek. Kölcsönözhetik is neki — va­gyis önmaguknak. Mert úgy önmaguknak adják, vagy ön­maguknak is. így ez a nn«w, barátságtalan irodák sarká­ban, ajtók mögé zárt könyv­halom — az együgyű jó szán­dék és az önzés halma — a tagok felé se mutatja „napos oldalát”. Csak Kálban emelkednek az önzésnek ezek a halmai ? Nem. Másutt is rakosgatják rá a könyvtéglákat, másutt is hi­vatkoznak a vezetőségre és a tagságra, — másutt is elkelne egy kis támogatás annak a könyvtárnak, amelyik nem­csak kötetekkel, hanem olva­sókkal is dicsekedhet. Másutt is lehetne jobban kamatoztatni azokat a forin­tokat, amelyeket a szövetke­zetek "kult irális és szociális alapjából könyvre fordítanak. (K) 18 vagon búzát értékesít a besenyőtelki Lenin Tsz Javában folyik az aratás, s a gabonafélék betakarítása a besenyőtelki Lenin Termelő- szövetkezetben. A szövetkezet­ben három aratógép és három kombájn vágja a gabonát. Az árpa aratása befejeződött. A búzát 1200 holdról takarítják be a gépek, ugyanakkor a szalma behordását is végzik. Az aratással egy időben megkezdődött az új gabona szállítása, átadása is. A szö­vetkezetben jelenleg teljes erővel folyik a magtisztítás, Sztrájk... Sztrájk... Sztrájk. PÁRIZS: A francia dolgozók július 17-én általános tilta- ozó sztrájkkal és munkabeszüntetésekkel válaszoltak a ztrájkellenes törvényjavaslat nemzetgyűlési vitájára. A vil- ínyművek beszüntette az áramszolgáltatást, aminek követ­keztében leállt a Metro. A képen: Emberek tömege várakozik a bezárt Metro gyik állomása előtt. (MTI Külföldi Képszolgálat?) szelektálás. Az egyik helyen négy csigatriőr végzi a borsó tisztítását, s eddig már 300 mázsa szerződött borsót szál­lítottak el, a közeli napokban pedig még 400 mázsa borsó kerül átadásra. Megkezdték az árpa átadását is, és eddig 500 mázsát szállítottak el a szö­vetkezetből. A tsz 18 vagon búzát ad át közellátásra. A kombájn által learatott búzát cséplőgépek tisztítják, és in­nen szállítják a terményfor­galmi vállalat helyi, illetve füzesabonyi telepére. A terményátadással egy idő­ben megkezdték az árpa ki­osztását és munkaegységen­ként másfél kiló árpát adtak ki előlegképpen a háztáji ál­latállománynak. A szövetkezet tagjai minden terményüket időben átadnak a felvásárló szerveknek, hogy ezzel is elő­segítsék áruértékesítési tervük sikeres teljesítését. (Császár I.) Üzemzavarmentesen szállít olajat a Barátság vezeték ötnapos tanácskozás és majdnem 10 napi üzemlátoga­tási körút után hazaérkeztek a Szovjetunióból a Barátság nemzetiközi kőolajvezeték üze­meltetőinek első megbeszélé­sén járt magyar szakemberek. Landler Erzsébet, az Országos Tervhivatal főosztályvezető- helyettese, a magyar küldött­ség vezetője elmondotta, hogy az első találkozás igen hasz­nos és eredményes volt. A megbeszélést részben az tette időszerűvé, hogy a szovjetuni­óbelli fővezeték, valamint a csehszlovák és a magyar el­ágazás, tavalyi üzembe helye­zése után az idén elkészült s decemberben megkezdi műkö­dését a lengyelországi, vala­mint az NDK-beli szakasz is. A szovjet, a csehszlovák és a magyar üzemeltetők, akiknek már körülbelül tízhónapi gya­korlatuk van, ez alkalommal átadták tapasztalataikat a len­gyel és a'német üzemeltetők­nek. Az eltelt több mint 10 hó­nap alatt minden vezetékág a legcsekélyebb üzemi hiba nél­kül működött. A szovjet veze­ték az előírt terv szerint kö­rülbelül 4,5 millió tonna kő­olajat szállított eddig, ebből több mint félmillió tonnát Magyarország vett át. Fellebbezés határidő-ügyben Mikorra lesz kész az egri Gárdonyi Géza Színház, mi­kor gyúlhatnak ki a premiert jelző reflektorok, hogy színé­szek és közönség új épület­ben köszöntse az új színházi évadot. Ezekre a kérdésekre szerettek volna megnyugtató választ kapni a színház veze­tői a napokban megrendezett baráti találkozón, amelyen mintegy 15 szakma képvise­lői, a fő- és alvállalkozók megbízottai vettek részt. A megbeszélés első szaka­szában — úgy látszott — csa­tát nyer a szerződésben rög­zített határidő, s hűen az építkezésen látható feliratok­hoz: Szocialista munkaver­sennyel harcolunk a terv tel­jesítéséért — december vé­géig elkészül a színház. Az alvállalkozók, a különböző szerelő vállalatok dolgozói szinte „ugrásra” készen áll­nak, hogy behozzák az eddigi lemaradást. Határidők hang­zanak el, egyeztetik az idő­pontokat ... 200 mázsa 600-as cement kellene, de nem tud­juk beszerezni — mondja va­laki, s a minisztérium egyik képviselője néhány perc múl­va közli a K-vonalon kapott ígéretet: 24 órán belül itt a cement. Az építésvezető dik­tálja az időpontokat, mikor adja át a színpadot, nézőte­ret, mikor kezdhetnek a kő­faragók, a színpadszerélők, a filmtechnikusok, s megszüle­tik a megegyezés, ez évben december végéig mégiscsak elkészül a színház. Ekkor szól az ÉM Állami Építőipari Vállalat főmérnö­ke, s új határidőt közöl: áp­rilis 4-re, de lehet, hogy csak \ május elsejére lesz kész az egri színház. Igaz, az építőipar lemara­dását — országos szinten — bizonyos fokig indokolja a nagy tél, de miért ez újabb négyhónapos csúszás az egri színház építkezésénél? A színház építőinek néhány hónapos lemaradása egy tel­jes évadot jelent a színészek, s a közönség számára. Ha legkésőbb januárban, vagy február elején nem nyithat a Gárdonyi Géza Színház az új épületben, akkor ismét a régiben, a Rossztemplomban kezdhetik az évadot. Nem tudjuk, mi okozza a kilátásba helyezett négyhó­napos késést, de az újabb határidő ellen fellebbezéssel élünk, interpellálunk a me­gyéi tanácshoz, az építésügyi miniszterhez: vizsgálják ki az egri Gárdonyi Géza Szín­ház építésének körülményeit, és ha szükséges, adjanak meg minden segítséget ah­hoz, hogy határidőre, ez év végére elkészüljön az új színház. (m) A lerfiieti egyeztető bizottság előtt: Igazát keresi Jezoviczki József A harmadik tárgyalást tar­tották. Egerbe, a Heves megyei Tanács épületében működő te­rületi egyeztető bizottsághoz idézték Recsk község vb.-tit- kárát és Jezoviczki József vé- csi lakost, aki kubikos mun­kák végzésére kötött szerződést a községi tanáccsal. A szerződéskötéssel kezdő­dött a baj. Az elmúlt év szep­tember 16-án írták alá a mun­kaszerződést. Azt pontosan megállapították, hogy heti 48 órát kell dolgozni, utaltak arra is, hogy mi lesz a teljesítmény­elszámolás alapja. De meddig tart a munkaviszony? A munka ^ 1Q59-Ő2 éviben állaqosarv A motor bírja a tempót, de a 30 fokos hőségben könnyen baj lehet a gumival. Inkább lassabban érjünk a célhoz, mint hirtelen, nagy csattanással az útszéli fához. Heves megyében az elmúlt három év átlaga szerint 32 baleset származott a gyorshajtásból. Jlt ir é l íi' ő k t'eyétu/t ? Elhatároztam, hogy regényt írok. Itt az ideje, hogy részben magam, részben a magyar irodalom fel­lendítésére bevonul­jak az irodalom ke­vés számú nagyjai közé, hogy müvem­mel kifejezésre jut­tassam egyrészt a magam kétségtelen és egyszerű, szerény zsenialitását, más­részt korom bonyo­lultságát. A regény témája — mint elha­tároztam — a követ­kező lesz: Egy fiatalember, akinek a származása már nem érdekes, de munkásszármazású, elvégezte az egyete­met, mert amikor fel­vették, még érdekes volt, hogy mi­lyen származású. Ez a fiatalember először egzisztencialista lett, aztán még rosszabb társaságba kevere­dett és iszákos. Az egzisztencializmushoz még, véleménye sze­rint, borbély sem kellett, az italhoz azonban pénz és, hogy a rossz társa­ságban ő legyen a legrosszabb, ■ sik­kasztott, mert hiá­nyos volt az ellenőr­zés. A vádlottak padján felvillan egész élete, s belátja, hogy sem az egzisztencia­lizmus, sem az ital nem boldogít. Mondom, ez lenne a regényem, ha nem lennének bizonyos fenntartásaim szü­letendő művemet il­letően. Vajon nem sematikus-e a téma? Az egzisztencializ­mus, az iszákosság és a munkásosztályból származott, rossz út­ra került értelmiségi típusa már többször szerepelt irodalmi életünkben. S egyál­talán ez az egész do­log a sikkasztással... Mennyit sikkasszon? Honnan? Miért és ki­ért? Mert nő is kell, akiért sikkaszt, nő, aki a rossz társaság kovásza, nő, akinek természetesen fogal­ma sincs az egzisz­tencializmusról... Na- mármost: szerethet-e egy munkásosztály­ból értelmiséggé lett egzisztencialista egy olyan rossz nőt, aki­nek fogalma sincs, mi is az az egziszten­cializmus, s ha ezt hallja: Camus — azt hiszi, hogy valami új cuki zsuzsu a bizsuk nagy családjában. Természetesen, hogy nem szerethet. De, fia nem szerethet, nem is kívánja, ha nem is kívánja, akkor miért keveredne rossz tár­saságba, miért inna, s ha nem is iszik, nem is keveredik, akkor miért sikkasz­tana... Namármost, ha nem is sikkaszt, nem ülhet a vádlot­tak padjára, s nem villanhat fel élete történetének számos izgalma, mert nincs is benne izgalom... Ezt a figurát tehát nem lehet megírni- Marad tehát, hogy megírom azt a mun­kásosztályból szár­mazott értelmiségit, aki nem keveredett rossz társaságba, nem ivott, nem sikkasztott és nem is ült a vád­lottak padjára... De, hol van itt a konflik­tus, s kit érdekel ez a regény? Még engem sem! Hát akkor miről szóljon a regényem? Megvan: egv falusi gyógyszerésznéről, aki először egziszten­cialista lesz, aztán világhírű, bár ő sem ivott, de azért... Nagyszerű, a címe is megvan: Borváriné nagyságosasszony... Már a cím is sokat sejtett a műről és al­kotója képességeiről egyaránt! («gri) befejezéséig — gondolta akkor mindkét fél. De melyik munka befejezéséig. Ki tudhatja azt pontosan, hogy milyen községi munkára lesz anyag és pénz. Ha kimerül a keret, az útépítést bármelyik ház előtt abbahagy­hatják. De valójában befejező­dött-e Recsken a munka, tehát jogosan szüntették-e meg a munkaviszonyt? Hiányos, en­nélfogva szabálytalan volt a szerződéskötés — állapította meg a területi egyeztető bizott­ság. Recsk község tanácsa úgy gondolta, hogy a munka befeje­ződött — ámbár a tárgyalás so­rán tisztázódott, .hogy a téli fagy parancsolt pihenőt a kubi­kosoknak — és „szerződése le­járt” bejegyzéssel kiadták a munkakönyveket. De hogyan? Nem személyesen a munkás kezébe és nem is- ajánlott le­vélben kézbesítették, hanem a brigádvezető közvetítésére bíz­ták a fontos okmányt. Jezo- viczki* József csak február ele­jén kapta kézhez a munkaköny­vét. És közben régi balesete ki­újult — állítja a panaszos. Ta­lán újabb sérülést szenvedett —véli a községi tanács képvi­selője. Egy- biztos: Jezoviczki József SZTK orvosi kezelésre szorult. Igen ám, de munkavi­szonyát már előbb megszüntet­ték. Ezt az egyik tárgyaláson jóváhagyták, a másikon éppen ellentétes döntés született. Az egyik bizottság előtt csak a pa­naszos munkás, a másik előtt pedig csak a munkaadó jelent meg. Így, ilyen előzmények után került sor tegnap a har­madik tárgyalásra. Jezoviczki Józsefet megbízott­ja képviselte. A munkakönyv kiigazítását, folyamatos mun­kaviszony megállapítását és a január hónapra eső bér megíté­lését kérte. Mennyi bonyodalom, tárgya­lások és felesleges utazgatások, mert nem körültekintően, nem a rendeletek pontos betartásá­val intézkedtek. Jezoviczki Jó­zsef kivételével a brigád többi tagja áprilisban a tanácsnál új­ra felvette a munkát. Ez vi­szont az bizonyítja, hogy de­cember végén nem fejeződött be a munka, csak szüneteit, fagyszabadságon voltak az em­berek. Recsk község tanácsa nevé­ben a vb-titkár és a közgazdál­kodási előadó intézkedett. Be kell látniuk, nem kellő körül­tekintéssel és nem a rendele­tek pontos betartásával. Hosszú huza-vona után az igazságon esett csorbát kiköszörülik. De az igazság kétkarú mérlegénél is érzékenyebb a munkások önér­zete. Ne sértsék meg az embe­reket, erre ügyeljenek — Recs­ken, a tanácsnál és másutt is: (F. L.>

Next

/
Thumbnails
Contents