Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-18 / 140. szám

1963. június 20., csütörtök NEPOJSÄG 3 „ß kapitalizmus ragyogó csalogató reklámjai ellenére gyógyíthatatlanul beteg“ Az SZ MOSZKVA (TASZSZ): Az SZKP Központi Bizott­ságának plénumán szerdán az első felszólaló Izmail Juszu- pov, a Kazah Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára volt. Kijelentette, hogy Kazahsztán a dolgozók inter­nacionalista nevelésének való­ságos laboratóriuma, hiszen az ottani állami gazdaságok dol­gozói tíz-tizenöt különböző nemzetiséghez tartoznak. Vlagyimir Szeröv, az OSZSZSZK művész szövetsé­gének első titkára felhívta a Szovjetunió és más országok művészeit, alkossanak olyan műveket Lenin születésének 100. évfordulójára, amelyek méltóképpen ábrázolják a dol­gozók nagy vezérének életét és munkásságát Hangsúlyozta, hogy az írók és művészek fontos szerepet töltenek be a szocializmusnak a kapitalizmus ellen folytatott ideológiai harcában. — Mindamellett egyes művészeink enged­tek az eszmeieden, forma­lista művészet csábításá­nak — folytatta — az ideológiai együttélés elméletét kezdték hirdetni. Nem vették számítás­ba, hogy a szovjet nép sohasem esik ebbe a csapdába. A párt szívén viseli a szov­jet irodalom és művészet fej­lődését, ezt bizonyítják a párt és a kormány vezetői és a szovjet kultúra művelői között lezajlott találkozók. Szeröv elmondta, hogy a szovjet művészek több kiállí­tásra készülnek az idén. Már megkezdték az előkészületeket a szovjet hatalom fennállásá­nak 50-ik és Lenin születésé­nek 100-ik évfordulójára is. Adzstibej, az Izvesztyija fő- szerkesztője felszólalásában megállapította hogy az elmúlt évtized figyelemre méltó idő­szak volt a párt és a nép éle­tében. Kudarcba fulladt egyes nyugati köröknek az a ter­ve, hogy „a hidegháború megnyerésére” használják ki Sztálin halálát. — Ebben az évtizedben so­kat megtanultunk — folytatta. — Megtanultuk a tárgyszerű­séget, a gyakorlatiasságot, az élethűséget, a merészséget Le­nin elveinek megfelelően él­tünk és valamennyien köny- nyebben kezdtünk lélegzeni. „Pártunk e tíz év alatt nem élt párttekintélyek nélkül, de ezek (P KB plénumának a tekintélyek együtt tevékeny­kednek a párttal, az egész nép­pel, a nép érdekében”. Akadnak olyanok, akik hajlandók tisztán gazdasá­gi és tisztán ideológiai szempontból felosztani a párt munkáját. Az ilyen „marxista teoretikus” azt hiszi, hogy ha a párt állha­tatosan harcol a munka terme­lékenységének növeléséért, új iparágak kifejlesztéséért, a me­zőgazdaság fellendítéséért, ak­kor tisztán gazdasági problé­mákkal foglalkozik, s elhanya­golja az elmélet fejlesztését. Adzsubej hangsúlyozta, az SZKP „arra tanított bennün­ket és tanít ma is, hogy a marxista—leninista elmélet igazi fejlesztését az jelenti, ha konkréten testet ölt a hatal­mas, virágzó, boldog kommu­nista társadalom megteremté­se, ha megteremtik a kommu-- nizmus anyagi és műszaki bá­zisát”. Adzsubej hangsúlyozta: „pártunk ereje abban is rej­lik, hogy erősen összekapcsol­ta a forradalmi elméletet és a forradalmi gyakorlatot”. Az elmélet és a gyakorlat egységbe olvadt, kölcsönö­sen gazdagítja és kiegészí­ti egymást. Ez hozta meg számunkra a világot any- nyira ámulatba ejtő sikere­ket ... — A kommunizmus tekinté­lyének sohasem látott növeke­dése elsöpri ideológiai ellensé­geinket. Ezek egyre inkább el­vesztik azt a reményüket, hogy katonai vonatkozásban legyő­zik a Szovjetuniót és a többi szocialista országot. Akár akarják, akár nem, látják, hogy a Szovjetunió már most az Egyesült Államok sarkában van a gazdasági verseny terén — jelentette ki Adzsubej, majd hangsúlyozta: — A szocialista és a bur- zsoá ideológia között nem le­het békés együttélés. E két ideológia csatájában szintén miénk lesz a győzelem. A kapitalizmus ragyogó, csalogató reklámjai, egész­ségesnek tűnő külseje el­lenére valójában gyógyít­hatatlanul beteg. A szónok kijelentette, hogy a Szovjetunióban nem létezik az apák és fiúk, az idősebb és a fiatalabb nemzedék problé­mája. „A fiatalok, bármely te­rületen dolgozzanak is. egy sorban haladnak az apákkal, az idősebb nemzedék tagjai­vitája val, az edzett, tapasztalt har­cosoktól megtanulják a forra­dalmi hagyományokat és a le­nini elvszerűséget. Hiába re­ménykednek ellenségeink, hogy gyengülni fog a szovjet emberek forradalmi energiá­ja ” Adzsubej ezután arról be­szélt, hogy változatosabb for­mák között kell folytatni az ideológiai munkát, megje­gyezte, hogy „olykor gátol bennünket a bürokratizmus és a formalizmus, az olyan ma­gatartás, amely nincs figye­lemmel az emberre és az em­ber lelkiállapotára”. — A mostani plénum alap­ján hatalmas tapasztalatokkal gazdagodunk majd az ideoló­giai munkát illetően. A szovjet újságírók hozzáfognak a plé- numon hozandó határozatok következetes végrehajtásához és kommunista módon, erélye­sen és állhatatosan segítik majd a pártot, hogy újabb győzelmeket arasson a kom­munizmus diadala érdekében — mondotta befejezésül Ad­zsubej. Alekszej Romanov, a Szov­jet Állami Film-Bizottság el­nöke a filmgyártás nagy fejlő­déséről beszélt. Elmondta, hogy az utóbbi öt év alatt 510 egész műsort betöltő játék­filmet, valamint több ezer dokumentum- és népszerű tudományos filmet készí­tettek. Hangsúlyozta, milyen óriási szerep és felelősség hárul a filmművészetre a dolgozók kommunista nevelésében. Saj­nálattal állapította meg, hogy a szovjet filmművészet még nem támaszkodik eléggé a pártszervezetekre e cél elérése érdekében. Hrennyikov, a szovjet zene­szerzők szövetségének első tit­kára kijelentette, hogy a szov­jet kultúra minden dolgozója „hálával emlékezik vissza a párt és a kormány vezetőivel folytatott beszélgetésekre, ame­lyek során meghatározták a szovjet művészet további fej­lődésének útját”. Hrennyikov támogatta azt a javaslatot, hogy hozzák létre az alkotó értelmiség egységes szövetségét. Egy ilyen szövet­ség előmozdítaná a művészek és az élet közötti kapcsolatok erősödését, korunkhoz méltó új alkotások létrehozását. A plénum délelőtti ülésén felszólalt még az SZKP kujbi- sevi, tatár és primőrjei terüle­tének első titkára is. A kurdolt súlyos veszteségei okoztak az iraki kormánycsapatoknak Ezer iraki kafona elesett BAGDAD (MTI): Az AFP hírügynökség londoni forrá­sokra hivatkozva közli, hogy a Zibari kurd törzs, amelyet a kormány a Barzani vezette kurd felkelők ellen vetett be, majdnem teljes egészében át­állt Barzani oldalára. Ugyancsak londoni arab kö­rök közölték, hogy Barzani katonai egységei súlyos vesz­teségeket okoztak az iraki kormánycsapatoknak. Mint a DPA nem hivatalos értesülé­sekre támaszkodva írja, az utóbbi napok „tisztogató had­műveleteiben” mintegy ezer iraki katona esett el. A TASZSZ arról számol be, hogy a kurdok a városok ki­vételével ellenőrzésük alatt tartják az ország egész északi hegyes vidékét. A Kirkuk környéki olajüzemek beren­amerikai szenátor NEW YORK (TASZSZ)': Gordon Eliot köztársaság­párti szenátor azt javasolta a kongresszusnak, hogy a Gu- antanamó-i amerikai tengeré­szeti haditámaszpont területén hozzanak létre egy „ideiglenes kubai kormányt”, az a „kor­mány” az Egyesült Államok­ban tartózkodó kubai ellenfor­radalmár emigránsok főko­lomposaiból állana. A szenátor terve szerint az Egyesült Államoknak el kelle­ne ismernie a „kormányt” és provotác'ós terve biztosítania kellene számára [ azt a jogot, hogy igénybe ve­gye az Egyesült Államokban kiképzett kubai ellenforradal­márokat. Eliot beismerte, ter­vének az az alapvető célkitű­zése, hogy a szigetország te­rületén akna,munkát folytas­sanak és végső soron fegyve­res intervenciót indítsanak a Kubai Köztársaság ellen. Eliot tervét a szélsőségesen reakciós szenátorok, köztük Goldwater Is, támogatásukról biztosították. (MTI) dezéseinek egy része is a kur­dok kezén van. A kormány­csapatok egyes osztagai a vá­rosokba szorultak. A DPA jelenti Bagdadból: A kormány kedden június 30-ig, vagyis öí nappal meghosszab­bította azt a határidőt, amed­dig a kurdok megadhatják magukat; aki addig leteszi a fegyvert, az büntetlenül elvo­nulhat — közölték hivatalosan Bagdadban. Ismeretessé vált az is, hogy az iraki katonai főparancs­nokság hat heti gyakorlatra behívta az 1940-es és 1941-es évfolyam valamennyi tartalé­kosát. (MTI) Hajó „keresztelő” Kubában a Playa Giron-i vízzel Fidel Castro beszédei mondott A kubai Matanzas tarto­mány Cardenés városában nagygyűlést rendeztek a Vic­toria de Giron hajógyárban épült 17 új halászhajó vízre- bocsátása alkalmából. A gyűlésen beszédet mon­dott Fidel Castro, a Kubai Szocialista Forradalmi Egy­ségpárt országos vezetőségé­nek első titkára, a kubai for­radalmi kormány miniszterel­nöke. Beszédét a kubai rádió és televízió közvetítette. Nagy örömünk van ma —• mondotta Castro —, tizenhét új halászhajót bocsátottunk vízre. Alig tíz hónappal ez­előtt lényegében nem volt ha­jógyárunk. Mindössze egy kis hajójavító műhelyünk volt 72 munkással. Ma, 470 munkás­sal rendelkező hajógyárunk van. S most rövid idő alatt, pótberuházások nélkül, fel­használva a régi berendezést és az elavult hajókat, az üzem munkásai 17 modern halász­hajót építettek fel. „Ez az amit úgy hívnak, hogy forra­dalmár módjára, szocialista módra dolgozni!” — jegyezte meg a miniszterelnök. A kubai miniszterelnök ez­után az ország gazdasági le­hetőségeiről szólott. Majd ki­jelentette: Most a külföldre menekült ellenforradalmárok új báziso­kat igyekszenek szervezni egy készített hajókhoz indult, Ha- kubai támadás céljaira, tud- gyományosan ő törte szét a ják meg hát ellenségeink — hajók oldalán a palackot, hangsúlyozta Castro —, hogy amelyekben azonban nem a kubai forradalomnak ele- pezsgő, hanem tengervíz volt. gendő eszköze van bármely Az imperialista zsoldosok fö- ellenség megsemmisítéséhez, lőtt aratott győzelem óta a bárhonnan is jöjjön az az el- minden kubai számára szent lenség. Playa Giron-i vízzel töltik Fidel Castro, befejezve be- meg a „keresztelő” palacko- szédét, a vízre bocsátásra elő- kát. S$-találkozót terveznek BONN (MTI): A nyugat- tagjai. A találkozónak „nem­németországi Hameln város- zetközi jelleget” akarnak adni ban minden eddiginél na- azzal, hogy meghívták mind- gyobb szabású találkozó meg- azokat a francia, holland, bel- rendezését tervezik az SS volt ga és egyéb nemzetiségű ha­zaárulókat is. akik a háború alatt az SS kötelékében szol­gáltak és saját honfitársaik kínzói és hóhéraiként ismere­tesek. A találkozó szervezői jellemző módon azt hangoz­tatják, hogy az SS „előharco- sa volt az európai egység gon­dolatának". Az Adenauer ál­tal is annyit hangoztatott „európai integrációnak”. A szeptemberre tervezett provokatív SS-találkozó híre természetesen széles körű til­takozást keltett nemcsak Nyu- gat-Németországban, hanem az egész nyugati közvéle­ményben. Nyngatnémet kémeket tartóztattak le Lengyelországban VARSÓ (MTI): A lengyel ál­lamvédelmi szervek letartóz­tatták Klaus és Fritz Marth nyugatnémet állampolgárokat, akik halászbárkával lengyel felségvizeken, a Lengyel Nép- köztársaság ellen tevékenyke­dő nyugati felderítő szervek megbízásából különböző kém­feladatokat hajtottak végre. A sztyeppe még ki sem hűlt az első rakéta keltette perzselő hőségtől. Még el sem ült az első start izgalma. Akkor ott álltam Váljával a kilövő­hely megfigyelőpontján. A leány egy­szerű, virágmintás kék ruhában volt. Merőn figyelte Bikovszkij rakétáját, amely villámokat okádott. Kora délután a hírközlési központ­ban találkoztam vele. A televízió nagy képernyője előtt ült. Az ernyőn annak az arey volt látható, akit csak az imént búcsúztattak űrútja előtt. Válja maga elé tette a mikrofont: — „Héja”, „Héja”. Megismered a hangomat? Fogadd forró üdvözlete­met! Az arc a képernyőn elmosolyodott: — Várlak. A nyárfák alatt meghúzódó kis ház ablakán megcsillant a lemenő nap vörös visszfénye. Eddig a start előtti éjszakát mindig itt töltötték a, férfi űrhajósok. Reggel innét indultak el, hogy magukra öltsék az űrruhát. Most egy leány a házikó gazdája. Megjelenik a főkonstruktőr és int: — Fiúk, menjetek aludni. Válját most nem szabad háborgatni... Mi, startra váró újságírók, egy­azon szállodában laktunk az űrhajó­sokkal. Együtt röplabdáztunk, együtt horgásztunk. Láttuk, amint Válja kijött reggeli tornára, aztán figyel­mesen tanulmányozta a fedélzeti naplót. Később láttuk zenét hallgat­ni, filmet nézni, aztán Gagarinnal együtt űr-ennivalót csomagolt — Bi- kovszkij számára. Láttuk, amikor a felbocsátás előtt két nappal a fod- 'rásznál rendbchczatta a frizuráját. Az #rrcrd".őtércn mindenki meg­szerette a kékruhás leányt. Váljához elfogultság nélkül megy oda az em­ber. Arca egyszerű, nyílt — az ilyen­nek az ember már az első találko­záskor mindent elmond. Váljának nagyon vidám természete van. Sze­ret tréfálkozni és maga is szívesen hallgatja mások élcelődését. A start előtti napokban igen sokat dolgozott. Megismerkedett az űrhajó dokumentumaival, ismételten átta­nulmányozta a repülés programját. Mindennap sokat tornázott, gyakran kiment a kilövőhelyre. A start színhelyén könyvet olva­sott Stefan Zweigtől. Megkérdeztem, kik a kedvenc írói? Lev Tolsztoj, Makarenko, Solohov. Azt mondta róluk: „Valósághűen írnak”. Legked­vesebb dala: „Szeretlek, élet". Ez a dal valóban illik a jelleméhez, hiszen nagyon szereti az életet. Volt szövő­nő, ejtőernyős, komszomolvezető, ta­nult. A sok munkát önként vállalta és mindegyikben megállta a. helyét. Az űrbe vezető úton, amelynek so­rán sok jelölt elbukott, nem vallott szégyent a férfiak mellett. Emellett igazi nő. Kedvelt parfümje a „Vörös Mos; k.va". Kedvenc virágai a marga­réta és a fehér gladtolusz. Felhőtlen, derűs reggel. Közlik ve­lünk, hogy Válja 8 órakor felébredt, utána tornázott, most magára ölti az űrruhát. Most pedig már nem csupán egy lányt látunk, hanem egy női űrha­jóst Meleg, sötétkék öltözékben van. Mellén — jelvény: kék mezőben napsugarak és egy galamb selyem­mel hímzett körvonalai. Az ábra alatt nagybetűkkel: SZSZSZK. Vál- jára felteszik a sisakot. Ruhájára rá- erósítik a rádióadókészüléket. A starthelyen eközben a techniku­sok és a tudósok utoljára ellenőrzik az űrhajót és a hordozó rakétát. Pontosan az előírt időben, a raké­tától negyven lépésre megáll egy kék autóbusz. Minden szem az ajtajára tapad. — Most száll ki. Tapsolnak a talapzatnál sürgölődő emberek és tapsolnak a kilövőállvány felső szintjén dolgozók is. — Tyereskova űrhajós repülésre kész! Búcsúcsókok. Akik Váljához oda­lépnek, apái, sőt nagyapái lehetné­nek. De most vele egykorúak: Gaga­rin, Tyitov, Nyikolájev csókjai kö­vetkeznek. Felmegy a lépcsőkön a lifthez. Még egy barátságos integetés. A szél elviszi búcsúszavait. Aztán kattan a lift ajtaja. Váljával együtt megy fel a felvo­nón a rakéta csúcsához az egyik konstruktőr is. Segít a lánynak he­lyet foglalni a fülkében és ellátja az utolsó tanácsokkal. Utána távozik. Válja hangját most már csak rádión lehet hallani. Gagarin megkérdezi tőle: — „Sirály”, milyen a közérzete* Megkezdjük a készülékek ellenőrzé­sét. Kapcsolja be a glóbuszt... — Itt „Sirály”! Itt „Sirály”! Be­kapcsolom a készüléket... Egy másik hangszóróból ez hallat­szik: „Kilövöhelyet elhagyni!” A starthely mögötti megfigyelő pontra vonulunk vissza. Ismét halljuk Válja hangját: — Itt „Sirály"! Minden rendben van. A készülékek kifogástalanok. Nyomás, nedvesség, hőmérséklet — minden kifogástalan. A főkonstruktőr hangja: — Irigyelünk, Válja. Nálunk har­mincöt fokos hőség van. Gagarin ezt közli az űrhajóval: „Sirály! Sirály! A rakétán krétával ezek a feliratok jelentek meg: Sze­rencsés utat, Válja!" „Válja, mind­nyájan csókolunk. A rakétások. De. rék lány vagy. Sirály!” Bejelentik a 15 perces készenléti állapotot... — Itt Sirály! Bezártam a sisak nézókéjét, felvettem a kesztyűt. Eltelik 15 perc. Szememet le nem véve az óráról, betelefonálok az irányító központba: — Vajon ezekben a percekben merre lehet Valerij? Félpercnyi számítások után: — Valerij jelenleg az Egyenlítőtől India felé tart... Most a felbocsátás szempontjából nemcsak a percek, nemcsak a másod­percek, hanem még a másodpercek tört részei is fontosak. Start! Először villanást látunk, azután óriási por- és füstfelhő támad, mint­ha egy évezredek óta nyugvó vulkán lövellne az ég felé sötét gomolyago- kat. Növekvő dübörgés reszketteti a levegőt. Láng tör fel, amely elő­ször világító gömbhöz hasonlít, az­után szemet vakító csíkokra szakad. Már látni Is, hogy a rakéta a leve­gőbe emelkedett. Elindult! Elindult! Ezek a szavak törtek ki mindenki­ből, aki e nem mindennapi látvány tanúja lehetett. A viharos taps egy­beolvadt a dübörgéssel. A rakéta hosszú lángnyelveket rajzol az égre. Még néhány másodpercig lángolás,, amely azután szikrákká szelídül, vé­gül a rakéta eltűnik a kék égben. A taps még egyre tart. Az ember sze­retne ujjongani. — Itt „Sirály"! Itt „Sirály”! Minden rendben. Érzem a túlterhelést. Köz­érzetem kiváló. Látom a horizontot! Világoskék és sötétkék csíknak, lát­szik. Ez a Föld. Ez a Föld. — Gratulálok, gratulálok, gratulá­lok, Váljácska! — kiáltja a főkonst­ruktőr. — Itt „Sirály”! Itt „Sirály”! Min­den rendben van, a röppálya kitűnő. — Itt „Sirály”! Itt „Sirály”!... •* Ez egy volt szövőnő hangja. Ez egy szovjet lány hangja! V. PESZKOV „ITT SIRÁLY"! Riport az űrrepülőtérről

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents