Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-16 / 139. szám

4 NÉPÜJSÄG 1963. június 18., kedd Sikerek ... Az irodalom az öreg emberek Riviérája — állapíthatja meg ismét a nyugati olvasó, amint belelapoz Allan Dulles, amerikai exkémfőnök emlékirataiba. Dulles nevét az amerikai külpolitika tengernyi baklövésével hozták kapcsolatba: a kubai invázió „ötlete” is tőle szár­mazik többek között. A Dulles könyve elején megvigasztalja ma­gát, s arra a pár szóra emlékezteti a nyájas olvasót, amelyet Kennedy elnök mondott neki - búcsúzáskor. Sikereit senki sem hirdeti, kudar­cait annál jobban harsogják.” Az érdemes nyugdíjasnak nincs oka panaszra: sikereit is harsog­ják, azt se felejtik el. Elfelejti talán az amerikai be­avatkozáskor elpusztult apát a auatemalai gyermek? Elfelejti a kubai asszony a férjet, a playa girom hősi halottat? Emlegetik a sikereket is. — Igaz, ökölbe szorult kezekkel... (- zár) SZERKESZTŐSÉGI KÖZLEMÉNY Mai számunkból a Halál a csend országában című folyta­tásos riportunk, anyagtorlódás miatt, kimaradt — AZ OLASZ közoktatási minisztérium javaslatára jó­váhagyták egy Verdi-kutató intézet létesítését Parmában. Az intézet feladata lesz Giu­seppe Verdi életművének gon­dozása, terjesztése és népsze­rűsítése. — NAGYJAVÍTÁST végez­nek a Gyöngyösi Vágóhíd és Húsfeldolgozó Vállalatnál. Június harmadikán leálltak a gépek és 22-ig szünetel Gyöngyösön a vágás, a hús feldolgozása. Megyénket Szol­nokról látják el hússal.- KÉZIMUNKAKIÁLLÍTÁS nyílt a tanév befejezésével a lőrinci általános iskolában. A tanulóknak a politechnikai ok. tatás keretén belül készített díszpárnáit, fafaragásait, ötle­tes papirbábujait sokan tekin­tették meg. —ÉRTÉKELTÉK a tiszta­sági hónap eredményeit az egri Finommechanikai és Vasipari Vállalatnál, s az el­ső helyre a Kocsis Bernát úti üzem került. A részlegek ver­senyét a vérvételi tűt készítő üzem nyerte, megelőzve az elektromechanikai és az iro­dagép javító részleget. Magasabb a megyei átlagnál lános Iskola máris aggasztó helyzetben van, hiszen az egész déli városrészt kellene ellátnia. És 745 tanulójának csak 9 osz­tályterme van. Még az előadót is lefoglalták. Az ÉM. Heves megyei Építőipari Vállalat fel­vonulási épületéből kérnek most egy részt, hogy ott osz­tálytermet tudjanak kialakí­tani; Nem rózsásabb a helyzete a gimnáziumnak sem. A válta­kozó tanítást nem lehet meg­valósítani a felnőtt oktatás miatt. A különböző, népes fel­nőtt tagozatot nem tehetik ki az utcára. Hely pedig nincs. Sehol. Majd csak 1965-ben. De addig is tanítani kellene valahol a gimnazistákat. És az is kérdés: kik tanítsák őket? A nappali tagozat ellátása jö­vőre újabb 12 tanárt igényel. Lehetne még folyatni a sort az óvodák, a bölcsődék és az általános iskolai napköziottho­nok helyzetének, túlzsúfoltsá­gának taglalásával. De az el­mondottakból is kitetszik a lé­nyeg: hihetetlenül rosszul áll Gyöngyösön az iskolai férőhe­lyek biztosításának ügye. Min­denek előtt az általános iskolák nyögnek olyan teher alatt, ami meghökkentő. Talán hivatkoz­hatunk itt népgazdasági ter­vekre, anyagi erőforrásokra. Arra a bizonyos takaróra, amit példaként elő szoktunk hozni, ha túlzott igényekkel találjuk szemközt magunkat. Vélemé­nyem szerint azonban most, itt nem erről van szó, hanem sokkal inkább a tervezés hiá­nyosságairól, lazaságáról. Mert van olyan célunk is, hogy az építkezéseket csak a szükséges kommunális beruhá­zásokkal együtt szabad foly­tatnunk. Ügy látszik, az Gyön­gyösre nem vonatkozik; De mi lesz itt még a mostani tervidőszak alatt, amikor a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt települ le a városban, megkezdik a visontai külszíni fejtés kiépítését, az erőmű épí­tését, az Egyesült Izzó dióda- és gépgyára munkáslétszámát mintegy ezer fővel emelik? Szédületes perspektíva áll a város előtt. És törpe lehetőség az iskoláztatás biztosításának területén. Olyan ellentmondás ez, amit észre kell vennünk, amivel számolnunk kell, amit meg kell oldanunk. Méghozzá sürgősen, mert különben a probléma csak fokozódik* G. Molnár Ferenc 1963. JÜNIUS 18., KEDD: ARNOLD 35 évvel ezelőtt, 1928. június 18-án zuhant le ROALD AMUNDSEN Lantham nevű repülőgépe, mellyel a híres norvég sarkkutató 6 főnyi személyzetével együtt a szerencsét­lenül járt Nobile léghajójának ke­resésére indult. Amudsen a leg­eredményesebb sarkkutató volt. 1911. december 16-án ő érte el első­nek a Déli-Sarkot, először ő jutott el az ún. ,,Észak-nyugati átjárón.** át az Atlanti-óceánból a Csendes­óceánba, ő volt továbbá az első tengerész, aki az Északi Jeges-ten­ger egész partvidékét bejárta. 1945 évvel ezelőtt, 1818-ban e napon született ANGELO SECCHI olasz csillagász, aki az állócsillagok anyagát kutatta spektrálana- lízis segítségével. 125 évvel ezelőtt, 1838. június 18-án született ALEKSZANDR KISZELJOV orosz festő, a HEGYRŐL és az ELHAGYOTT MA­LOM című tájképeit a Tretyakov-képtárban őrzik. 40 évvel ezelőtt, 1923-ban ezen a napon halt meg CHRISTO SZMIRNENSZKI bolgár költő, a ..bolgár Majakovszkij”, aki ha­zája irodalmában elsőízben ábrázolta szokatlan költői erővel a proletár forradalmárok alakját. 10 évvel ezelőtt, 1953. június 18-án Egyiptomban Faruk király, a külföldi imperialisták kiszolgálójának elűzése után kikiáltották a köztársaságot. Roald Amundsen EGRI VÖRÖS CSILLAG 18-án: Az utolsó lehetőség. EGRI KERTMOZI 18-án: Angyalok földje. EGRI BRODY 18-án: Rákóczi hadnagya. GYÖNGYÖSI PUSKIN 18-án: Különös lány. GYÖNGYÖSI SZABADSÁG 18-án: Szombat este és vasár­nap reggel. HATVANI VÖRÖS CSILLAG 18-án: Váratlan találkozás. HATVANI KOSSUTH 18-án: Szórakozott professzor. HEVES 18-án: 49 nap. FÜZESABONY 18-án: Nagyváros örömei. PÉTER VAS ÁRA 18-án: Csuda pest. fSZIIVUÁZ' '■ • /\A Ü S O t?_ • 1 18-án Kömlőn, este 20 órakor: A szabin nők elrablása. Lőrinciben este 20 órakor: Hamletnek nincs igaza. A televízió műsora 17,45: Hírek. — 18,10: Isko­lások műsora. 19,10: Látogatás a Chinoin Gyógyszérárugyár- ban. Helyszíni közvetítés. — 19,30: Tv-híradó. 19,45: Mező­gazdászok fóruma. 19,50: Szép álmokat, gyerekek! 20,00: Car­negie HalL I. (Amerikai film, ismétlés.) — 21,10: Azúrpart (francia kisfilm.) 21,35: Szülők, nevelők egymás közt. A csa­ládról és az iskoláról. Török Sándor főszerkesztő bemutatja a Család és iskola című lapot. 22,05: Hírek, a tv-híradó is­métlése.- A SZOVJETUNIÓBAN á múlt évben több mint IS 00Ő kilométernyi vasútvonalat vil­lamosítottak; a Moszkva—Baj1 kál-tó (5500 kilométer) és a Leningrád—Leninakan (3500 kilométer) közötti útszakaszt: A következő szakaszban e Moszkva—Lvov—Prága, a Moszkva—Ural, a Moszkva— Rostock és a Karaganda—Ural útvonalat állítják át villany1 mozdonyokra. (Befejező rész) Már rendben volt minden. Vél tízkor a Megay-saroknál várt rá egy férfi. Krizantém; Aki a halott Rezeda helyébe lépett. Átvette tőle a csomagot, gondosan hátizsákjába he­lyezte. Órájára nézett. Van idő bőven, tízre kell kiérnie a folyópartra a hídhoz. Ügy, aho­gyan eddig tette. Negyedóra az út, ha beletapos a pedálba. S a másik tizenöt perc? Néhány utcán végighajtott. Olyan ut­cákon, ahol eddig legkeveseb­bet fordult meg. Nem árt agy kis kitérő. Minden más gondo­lat is úgy hat most, mint ideg­nyugtató gyógyszer. — Du Idiot! — röhögtek Je áz őrök a híd vaskorlátja felett kihajolva; A pillér közvetlen közelében fektette földre kerékpárját s vetette ki a horgot a vízbe. — „Sie sind Idiot!” — sze­rette volna visszakiáltani; De ma sem tett másként, mint bármely napon előtte. Tíz perc sem telt el s már harmadszor kellett újra a fo­lyóba vetnie a horgot. Két pontyot fogott. „Kapitális ha­lak! — gondolta kicsit büszkén. •— Micsoda lakomát csapha­tunk belőle.” Eszébe jutott Vera. „Várjak négykor a Papkertnél. Nehogy megpróbálj elkésni!” Pontos az érám, mint a halál — mondta. — S különben is, eddig még mindig csak én vártam rád a randevúkon!... „Pontos az órám!;; ” Tizenöt perc még tizenegyig. Tizenegy előtt két perccel teherautó áll meg itt, a jobboldali hídfőnél.” . Az őrökön kívül senki sem látszott, egy ember sem a kör­nyéken. „Megáll a teherautó a híd előtt. A németek odasiet­nek. Két jól irányzott, pontos lövés!” A tájon senki. És a közelben sem. De ő tudta, hogy 8 túloldalon, a régi, romos PATAKY DEZSŐ? Piros kecskerágó . . • vámház padlásán már négy ember irányítja fegyvereit a csukaszürke-ruhás és sátorla­pos alakokra. „Most indulha­tott el a teherautó!” Idefelé jövet is látta már a Szenthá­romság terén. Ránézett az óra számlapjára. Hét perc. Ha sikerül elhelyez­nie a dinamitaknát s levegőbe repül a híd, nem mehetnek to­vább a zsidókkal, kényszer- munkára hajtott emberekkel zsúfolt, rablott holmiktól ros- kadó teherautók. És nem me­het tovább egyetlen szerelvény sem a menekülő tisztekkel. Ott állt a híd alatt. Fél vál­lára akasztotta a hátizsákot s felhúzódzkodott a keresztvasra. A villamoskábel, gáz- és víz­vezeték mentén acéllemez­palló feszült, a híd ívét követ­ve. Azon igyekezett előre, be a folyó fölé, a középső pillérig; Elérte a beton-kőlábat, s meg­próbálta kinyitni az aknakam­rák tetejét. „Milyen előrelátók a hídtervezők — gondolta — már a tervrajzoknál gondolnak a híd halálára is!” A lemezajtó zárva volt, nem engedett. A hi- dtgvágót vette kézbe s élét belefeszítette a keskeny résbe: hátha így sikerül kinyitni. Hir­telen felvijjogtak a híd jelző­szirénái. Mintha sakálok üvöl­töttek volna füle mellett; Ide­ges rohangászás kezdődött, ba­kancsok dobogása fenn a hídon. Kurta német parancsszavak. És aztán: „tratatatata!” Feldörög­tek a fegyverek. Azt hitte, hogy őrá lőnek! De nem! Ak­kor érkezett a hídfőhöz a te­herautó. S a vámház padlásá­ról is sziszegtek a golyók. Laboda sietve odaerősítette a hátizsákot a pillérre támasz­kodó vastraverz tövére és meggyújtotta a zsinórt A hí­don a lövöldözés abbamaradt. Az autó nagy sebességgel át­hajtott a hídon, felszedte a vámháziakat s visszaszágul- dott. „Lelőtték az őröket!” — gondolta Laboda és rohanni kezdett a parti fövenyen. Éles füttyszó úszott utána, s nevét kiabálták. Hátra sem fordult. A tervben nem szerepelt, hogy őt is felveszi a teherautó. Még egyszer hallotta a hívogató füttyjelet, aztán a motor felbő­gött s mind távolabbról, távo­labbról hallotta a zajt; „Velük kellett volna mennem — nyi­lait bele az érzés — nekik fegyvereik vannak. És az autó is gyorsabb ;; ■” Az iszonyú erejű robbanás felcsattanó hangja sokáig a levegőben vibrált. Mint a gyu­faszálakat a lecsapó ököl. úgy szakította szét s röpítette le­vegőbe az acélszerelvényt a dinamitok kötege, Az országút és a folyó szűk deltájában elérte a gyümöl­csös kerteket. Roskadoztak érett terhűktől az almafák. Roskadoztak érett terhük alatt a körtefák. „Húsz éve nem veit ilyen termés!” — jutott eszébe megint. Megállt, hogy körülnézzen és kifújja magát. Az országúton megriadt csu­kaszürke-ruhás alakok rohan­gáltak; Teherautók zúgtak, motorkerékpárok berregtek s csörömpölve eltűntek a páncé­losok is. „Miattam csinálják!” — gondolta jóleső érzéssel a mellében. — Talán azt hitték, egy egész partizánkülönítményt találnak majd a híd körül;.; ? A béna, szétrongyolódott híd­nál megtorpantak a németek, fejetlenség, kapkodás vett erőt rajtuk s esztelen lövöldözésbe kezdtek. A nyüzsgő, rohamsisa­kos katonák látványa nevetésre ingerelte. „Ugyan kire. vagy mire lőnek ?!’­Megéhezett s a torka is ki­száradt az átélt igzalmaktól. Sajnálta a kerékpárt, amit a folyóba kellett dobnia, ne­hogy nyomravezetőjük legyen. Egy almafára mászott fel, s éhesen eszegetni kezdett az érett gyümölcsökből. A sűrű lombok eltakarták a kíváncsj, dühösen vizslató tekintetek elől, de ő szemmel tarthatta az egész országutat. A város­tól a felmorzsolt hídig. „Ha kutyáik lennének, rég rám akadtak volna...!” S egyszerre úgy érezte magát, mint akit száraz légkamrába taszítanak, s nem tud mélye­ket lélegzeni anélkül, hogy a tüdeje ne szúrna. Kiszikkadt ínyén keserű ízek rakódtak, az almát is kiköpte. Hajszál­nyi véletlen választotta el a haláltól. Ha az őrök észreve­szik, amikor a traverzekre felhúzódzkodott, könnyen le­lőtték volna! Csak a figyel­metlenségüknek köszönheti, hogy nem így történt! S fogai is összeverődtek a gondolatra. Ismét almáért nyúlt. Ennek már mintha másabb íze lett volna, mint az előbbinek. „Ugyan, mit gondolnak az em­berek? — töprengett. — Biz­tosan romantikus és hősi le­gendákat költenek majd ar­ról, hogyan robbantották fel a hidat. S aki nem tudja, an­nak eszébe nem jut, hogy egy vasöntő csinálta az egészet... és utána felmászott egy alma­fára, hogy jonatánt egyen...** Halkan nevetni kezdett. Órájára nézett. Fél kettő elmúlt. Arra gondolt, még négy óra előtt ott kell majd lennie a Papkert előtt, mert Vera is ott lesz, perc késés nélkül. Ott, a platánok és gesztenyefák között kedvükre csókolózhatnak. Ahol senki sem láthatja majd kettejüket. A múlt vasárnap is ott sétál­tak Verával a ligetben s le­mentek a folyó partjáig egé­szen. Hűvös, fanyar-édes illat­tal párázott a föld. Délelőtt eső zuhogott s délutánra sem száradt fel. A padokon tó­csákban állt a víz. S a folyó­parti füvek is úgy szörcsögtek lábuk alatt, mint a nedves­séggel megtelt szivacs. Nem tudtak hova leülni. A folyó­parti fűzfa törzsének támasz­kodva csókolóztak. Mennyire önfeledten örültek egymás­nak. Mennyire boldog volt Vera... Furcsa jármű állt meg az országúton, vele egyvonalban. „Kétéltű” — állapította meg kis vizsgálódás után. Két né­met ült benne. Mindketten ki­szálltak az útszéli ároknál, vi­zelni kezdtek. Hangosan be­szélgettek egymással, mintha még mindig a lármás hörgés- sel robogó kis járművön len­nének. — Eső lesz, meglásd — mondta az egyik. — Minden jó szamár meg­érzi! — röhögött a másik. — Az ökör pedig kibőgi...! Ezen mindketten röhincséltek. Indultak volna, mikor egyi­kük, a hosszabb termetű, szó­rakozottan megkérdezte tár­sát: — Mondd, Wilhelm, értesz te a fegyverhez? — Nem kell ahhoz nagy kunszti — És az aimát is ketxélö­vöd, mint a druszád?! — Talán... de próbáld meg előbb te, kamerád! Lövések dördültek. A golyó végigszisszent a lombok közt; apró ágacskákat tört le. A nyurga káromkodott: *— Emberre könnyebb ... — Engem figyelj csak! — kuncogott az alacsonyabb Wilhelm. Lövések csattantak; Laboda gyenge melegséget érzett. Ka­paszkodni próbált az ágakon, de mintha olajjal öntötték volna le, ujjainak szorításából kihullott az almafa. Ügy látta, az égbolt összelapul, mint egy puha léggömb, s az apró repe­déseken elszökik sziszegve a kék oxigén; A két német röhögve állt meg felette: — Egy vidám almaszüretelő! Laboda felemelte fejét a földről. Nyakához akart nyúlni, mert úgy érezte, odaloccsintot- ták a langyos vizet, amely most furcsa csiklandozással csordo­gál inge alá, végig a mellén és a hátán. Csodálkozott, hogy kezét nem tudja odáig felemel­ni. Szívének lüktetését is nya­kában érezte. S ez már nagyon fájt. Mint a sziszegve elszökő kék oxigén. Az élénkvörös színű rögöket nézte maga eőltt a földön. — Piros kecskerágó .:— gondolta. — Szebb- mint a Vera nyaklánca.;: Megmarkolta a földet, úgy érezte, az egész földgolyót a tenyerében fogja, mint az érett jonatánt. Éhes volt és szom­jas. Utoljára még azt gondolta, biztosan édesebh lehet, mint amit legelőször megkóstolt. A németek a furcsa jármi- vön már rég elrobogtak. * A táj mozdulatlan volt és kihalt. Csak az óra másodpercma« tatója szabdalta gépies eleve»-' séggel a kaucsuklap alá préseld időt gazdasági felügyelőnek a segít­ségét kértük. Hallgassuk meg előbib Ka­kák Imrét: — Sorolhatnám az adatokat a városban lévő öt általános iskolára vonatkoztatva, de az egyszerűség kedvéért inkább csak az összesítésre szorítko­zom. Most, az iskolai év végén 3736 nappali tagozatos tanulót tartottunk nyilván, akikhez a felnőtt oktatásban részt vevő 500 dolgozót is hozzá kell ven­nünk. Hogy hány osztályter­münk van a városban? Az előbbi számhoz viszonyítva, hihetetlenül kevés: 51! Nem nehéz kiszámítani, hogy a gimnáizumban 40 tanu­ló jut egy tanteremre, az általá­nos iskolában pedig 73! Te­gyük hozzá, hogy az országos átlag 44.5, a megyei átlag pe­dig 51. Most álljunk meg egy pilla­natra itt és nézzük a jövőt! Milyen építési program vár­ható 1965-ig? — Elkészül egy 8 tantermes gimnázium, aminek a helyét az V. sz. Általános Iskola mel­lett jelöltük ki — kapjuk a vá­laszt Kozik Pál, városi főmér­nöktől. — Az ötéves terv prog­ramja szerint még egy 8 tan­termes gimnázium megépítése, 50 férőhelyes óvoda és 60 férő­helyes bölcsödé létrehozása esedékes. Az utóbbiakról azon­ban még semmi közelebbit nem tudunk. — Szeretnénk a lakásépítke­zési tervvel is megismerkedni. — Ebben az évben 136, majd a következő években 156, il­letve 233 lakás készül el állami erőből. Tehát 1965-ig bezárólag összesen 525 lakás; Vécsey Árpádné, városi gaz­dasági felügyelő még elmon­dotta, hogy az általános isko­lákban legfeljebb egy torna­terem található, de a II. sz. Ál­talános Iskolában még ez sincs, a III. sz. Általános Iskolában úttörő szobát sem tudnak biz­tosítani, s csak egyetlen isko­lának, az I. sz. Általános Isko­lának van egy külön előadó­terme. Most még azt is megjegyez­hetjük, hogy az elmúlt évek ta­pasztalatai alapján bebizonyí­tott tény: évente száz gyerek­kel növekedik az általános is­kolába beiratkozott tanulók száma; Az általános iskolai tanter­mek száma pedig nem változik .emmivel sem! Az V, sz. Álta­Mikor lenne időszerűbb szól­ni az iskoláról, a tanulók ok­tatásának körülményeiről, ha nem most, amikor lezárunk egy iskolai évet és tervezzük a következőt. De most nem ta­nulmányi átlagokról akarok beszélni, bár azt sem ígérhe­tem, hogy adatok nélkül mon­dom el véleményemet erről a témáról, hiszen a cáfolhatat­lan tények ereje segíthet csak az érvelésben. De vágjunk a dolgok köze­pébe. Kezdjük a gimnázium­nál, S' adjuk át a szót Sereg József igazgatónak. — Most 950 tanulónk járt intézetünkbe, az osztályok szá­ma pedig 24 volt — kezdte a tájékoztatást Sereg József. — De ehhez még hozzá kell szá­mítani a felnőtt oktatásban részvevők számát, ami kere­ken hatszáz. A tanulócsoport száma itt is 24. Eredetileg az iskolában tíz osztályterem volt. Most 24 helyiséget használtunk ilyen célra. De a tornatermen és a rajztermen kívül nincs egy területnyi szabad helyünk sem. — Milyen létszám várható az új iskolai évre? — A nappali tagozaton 1150 tanuló, tanulócsoportok szem­pontjából pedig öttel több, mint a most lezárt tanévben. A felnőtt oktatásban csak any- nyi változás lesz, hogy meg­nyitjuk az építőipari techni­kum esti tagozatát. — Hol tudják elhelyezni az új tanulócsoportokat? — Az iskola épületében: se­hol. Arra gondoltunk, hogy a szemben lévő Mátra Múzeumot igényeljük ki tanítás céljából. Még a gimnázium épületével azonban nem végeztünk. Itt talált „helyet” a négy tanuló­csoportos gyors- és gépíró is­kola 122 tanulója, valamint az öt tanulócsoportos kereskedel­mi tanuló iskola 131 tanulója, összesen két kis helyiségük van, amik valamikor a hivatal­segéd lakását képezték. Gábor Katalin, a két iskola vezetője ezt mondotta: — Az elsorolt adatok önma­gukért beszélnek. Én ehhez semmiféle kommentárt nem akarok fűzni. Ha már a gimnáziumnál kezdtük, akkor az általános is­koláknál kell folytatnunk. Az adatok öszeállításához Kakuk Imrének, a városi művelődés- ügyi osztály vezetőjének és Vécsey Árpádnénak, városi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents