Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
1963. június 9., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Közös dolgaink Csodálatos ember volt: még az ütemes tapsoknál is tudott aludni. Úgy helyezkedett a terem valamelyik arra rendelt sarkában, hogy szinte láthatatlanná vált. Ö volt a közömbös ember, ő volt, akit mindig elrettentő példának hoztak fel... — Tudod, már arra gondoltam, hogy csak azért nem rúgtak ki, mert kellettem rossz példának... ...ő volt az, akit nem érdekeltek „közös dolgaink”, aki nem élni akart, csupán csak megélni, nem dolgozni, csak keresni, s akinek egyetlenegyszer sem szerepelt a neve az értekezlet jegyzőkönyvében, a felszólalók között. Hány ilyen alvó ember élt ebben az országban? Nincs erre statisztika, de ha lenne is, fölösleges idézni az egykori adatokat. Egyébként most sem tartozik a notórius felszólalók közé, ritkán szól, akkor is keveset, csak a lényeget: valami, ami nem tetszik számára az üzemében. Van, hogy igaza van, van, hogy nincs. Amikor igaza van, azt rögtön elhiszi, amikor nincs igaza, akkor morog és szidja a vezetést, aztán megbékél és dolgozik tovább, most már a keresetért is. Egy ember változását ezzel az ,,is”- sel is lehet jellemezni, — egy emberét és az évekét; Közös dolgaink iránt, minden ceremónia, szónoklat és minden szervezés nélkül is hallatlanul megnőtt az érdeklődés. Hivatalosan, vagy félhivatalosan, gyűlésen, értekezleten, vagy csak baráti, folyosói, öltözői beszélgetésekben újra és újra sor és szó kerül az üzem, a szövetkezet, a város, vagy éppen az ország dolgáról. Levelek érkeznek szervekhez, az újsághoz is, bejelentések, amelyek hibákra hívják fel a figyelmet, vagy jó szívvel dicsekednek el a munka elért eredményeiről. Felébredt ezrek és százezrek hallatják véleményüket, javaslataikat, kis és nagy ügyekben egyaránt. Nem megfelelő a munkásszállás tisztasága; pazarolják az anyagot; miért változtatták meg az egri mozi szünetének rendjét; társadalmi összefogással is lehet utat építeni; adjon a szövetkezet munkaegység-javadalmazást a falura került körzeti orvosnak; jól dolgozik a helyi tanács, sorra valósítja meg a választók megvalósítható javaslatait; még mindig bürokratikus az ügyintézés ... Nehéz lenne felsorolni is mindazt, amit csak néhány nap, néhány hét alatt írtak, mondtak el az újságnak a megye legkülönbözőbb társadalmi rétegeinek képviselői. Nincsenek nagy szavak. Nincsenek ékes, cifra jelzők. Az „okos gyülekezet” milliós tagjai, akik éber figyelemmel kísérik országos gondjainkat, terveinket, nemcsak a tervezésben vettek részt, de az ellenőrzésben is; nemcsak a végrehajtásban, de a szervezésben is. A KGST problémái ma legalább annyira beszédtémát jelentenek az újságot olvasó, rádiót hallgató emberek körében, mint gz üzérnek átszervezésének problémái, vagy éppen saját munkahelyük nehézségei. Ha vita indul irodalmi kérdésekben, mindig akad, s nem is akármilyen hozzászóló, a nem „irodalmár” emberek köréből is. Ha az új színházművészet megteremtéséről folyik a szó, az is közös ügy, arra is van hozzászóló a nem szakemberek, a nézők dandárja közül. Az egykori sarokban alvó téma-alanyom, most az első sorban ül, s ezt képletesen is lehet érteni. Az első sorban, hogy jobban lásson, halljon, s hogy őt is jobban hallják. Saját egyéni sorsát, ha tudatos megfogalmazásban talán még nem, vagy mór sohasem is tudja belehelyezni a nagy egészbe, de legbelül — nos, ha megfogalmazatlanul is — de érzi, hogy vele, érte és általa valósulnak meg közös dolgaink. Nem képes, nem is akar nagy alkotások ihletője, vagy megalkotója lenni, megelégElbúcsúztak az általános iskolások is Az utolsó tanítási napon búcsúztak el Gyöngyösön az általános iskolák végzős tanulói iskolájuktól, nevelőiktől, diáktársaiktól. Minden iskolában díszes külsőségek között tartották meg az ünnepségeket, amiken a szülők és a társadalmi szervek képviselői is nagy Számban vettek részt. Az X. sz. Általános Iskolában Kakuk Ildikó búcsúzott az igazgatótól és a nevelőktől. Ferenczfalvi Kálmánná, igazgató, meleg szavakkal engedte útjára a növendékeket, akiktől a többi osztály nevében Haraszti Adrien köszönt el. A végző® diákok hálájuk és szeretetük kifejezéseként megkoszorúzták a szovjet hősi emlékművet. Vida András a II. sz. Általános Iskola búcsúzó növendékei nevében mondott köszönet tét a nevelőknek a sok évi fáradozásukért, míg a VII. osztályok tanulóinak búcsúszavait Melicher Júlia tolmácsolta. Az iskola igazgatója, Sas vári Jánós engedte útjukra végül a távozó fiatalokat. szik azzal, hogy az épülő házba a téglákat rakja... Megelégszik, mert tudja, hogy a téglákból az ő háza, az ő országa lesz, megelégszik és megelégedett, mert tudja, hogy szerény szerénységét megbecsülik, s nem emelkedhet olyan magasra sz az épület, hogy leghalkabb hangja fel ne juthatna a homlokzatig. Ügy érzi és jogosan, hogyha nem is Atlasz, aki egymaga tartja vállain a világot, de mégis izmos, erős és számító ember, aki társaival együtt tartja, emeli és formálja ezt a világot. Közösen, odaadóan, néha morogva, meg-megtor- panva, sok mindent értve, nem mindent felfogva, jogosan panaszkodva, a kapptt örömért nem mindenkor hálásan —, de teremtő módon dolgozva... . S ő már nem kell rossz, még kevésbé jó példának. Sok ilyen példa van már szerencsére a jóból, a rossz pedig a múlté! Most különben lemondott egy balatoni üdülést, vagy hévízit?! Más javára, egy több- gyermekes asszony • részére. Eszébe sem jut, hogy ezért valamikor őt tapsolták volna meg... — Valamikor ez eszembe sem jutott volna — rántotta meg vállát és gyorsan rágyújtott egy cigarettára. Gyurkó Géza A visontai külszíni fejtés jövőjéről A Gyöngyösi Járási Pártbizottságon kezdődött el tegnap a tárgyalás azokról a kérdésekről, amelyek a visontai külszíni fejtés megnyitásával nemcsak Visonta község sorsát, hanem a szomszédos Abasár szövetkezeti gazdaságát is befolyásolják^ A megbeszélésen részt vett Haracska Imre, a nehézipari és Keserű János, a földművelésügyi miniszter helyettese, Bíró József, a megyei pártbizottság, Hevesi Sándor, a járási pártbizottság titkára, Vajda László, a megyei tanács; mező- gazdasági osztályának vezetője, Pethes István, a járási tanács vb-elnöke, valamint az érintett szervek több munkatársa. Sikeres évzáró Nagy, sikerrel folyt egész éven át Gyöngyösön az Állami Zeneiskolában a fiatalok részére szervezett Collegium Musicum előadássorozat, amelynek befejezésére csütörtökön este került sor. Bakos Erzsébet gordonkatanár Beethoven muzsikáját, művészetét ismertette. Közreműködött Katona Béla hegedű- művész, zongorán kísért Krá- lik János zongoraművész. Elhangzott a c-moll szonáta és az F-dúr románc. A Collegium Musicum jövő évi tervét Vetula Gyuláné tanár ismertette a fiatalokkal. Megmondom őszintén: irigykedve olvasom, hogy hol itt, hol ott lepleznek le márvány emléktáblát. Kis ünnepség, méltatás, s a falon máris hirdeti az emléktábla valakinek az emlékét, aki kétségkívül rászolgált a táblára, és az emlékezésre is. Milyen nagyszerű . dolog lenne, ha nekem is lenne ilyen emléktáblám. A ház falán, ahol lakom. Köny- nyedén, úgy irányítanám a lépéseket, hogy barátaim és ellenségeim arra jöjjenek, s a tábla előtt unottan legyinte- nék: — Látjátok ezt a táblát? Sajnos, nem cárrá- rai, de azért valódi márvány. Az enyém. Ugyanis itt lakom ... S akkor ők irigyelnének engem, akinek márványtáblája van a ház falán, ahol lakott... De mi az, hogy lakott. Mi az, hogy múlt idő? Hm! Igaz is: emléktábla, márványból, de még kőből is a holtaknak jár csak. Az élőknek emléklap jár. Az emléktábla mást, az emléklap öt emlékezteti . .. Furcsa elosztás, de így van ... Jobb szerényen élni, mint híresnek meghalni . .. Bár az sem lenne rossz* hogy híresnek élni... Hiába, nincs maradéktalan boldogságI f-ó) CIPÖPRÓBA (Foto: Kiss Béla) Az építőipari munkások köszöntése — a 60. szüEetésnapon Az épitőmunkások ez évben ünneplik az Építő- és Faipari Szakegyletek Szakszervezeti Szövetsége alakulásának 60. évfordulóját. Az építő-, fa- és építőanyagipari munkások az eltelt hat évtized során vívott áldozatos küzdelmeikkel, elért eredményeikkel kitörölhetetlenül beírták nevüket a magyar munkásmozgalom történetébe. A felszabadulás előtti években az építőmunkások mindig élen jártak a tőkések, és az őket kiszolgáló államhatalom ellen vívott politikai és gazdasági harcban. Egybekovácsolták soraikat és olyan erőssé tették az épitőmunkások szak- szervezetét, hogy nemegyszer meghátrálásra kényszerítették a tőkéseket. Harcos múltjukhoz híven, a felszabadulás után is élen jártak az ország újjáépítésében, a munkásmozgalom megszilárdításáért és d szocializmus építéséért folytatott küzdelemben. Dolgozó népünk és pártunk továbbra is bízik építőmunkásainkban és azt a nagy feladatot, amit a párt VIII. kongresszusa célul tűzött ki az építőipar elé, jó műszaki szervezéssel, helyes irányító munkával, dolgozóink közös akaratával és erőfeszítésével végre tudjuk hajtani. Építőmunkásaink tudják, hogy a mostoha téli időjárás. ami alig két hónapja még munkásaink zömét nem engedte dolgozni, igen nagy kiesést jelentett építőiparunk tervének teljesítésében és mintegy egymilliárd forint termeléskiesés érte az építőipart. Több száz lakás és fontos üzemek befejezését, vagy időben való megkezdését hátráltatta a rossz időjárás. így több olyan család, amely még mindig nehéz körülmények között lakik, csak később tudna megfelelő lakáshoz jutni. Éppen ezért, építőmunkásainknak érezniük kell a lemaradás behozásának fontosságát és el kell követni mindent, hogy a lakásépítési feladatokat a kitűzött terv szerint teljesítsék.-Építőmunkásaink és műszaki dolgozóink a jelenleg fennálló nehézségeken közös erővel, szervezettebb munkával, a munkaidő teljes kihasználásával, a meglevő anyagok gazdaságos felhasználásával tudnak segíteni és az eddigi lemaradást be is tudják hozni. Biztosíték erre az is, hogy építőiparunkban ma már megyénk területén mintegy 50 szocialista brigád dolgozik, az építkezéseken és munkahelyeken a dolgozók zöme szocialista munkaversenyben van és többségük vállalta a téli lemaradás behozását. Építőmunkások! Műszaki vezetők! Szocialista brigádok? Az építők napja és szakszervezetünk fennállásának 60. évfordulója alkalmából mindannyian tegyünk fogadalmat arra, hogy a lemaradást a III. negyedév végéig behozzuk és, hogy a tervünket maradéktalanul teljesíteni fogjuk. Az építők napja alkalmából dolgozóink és családtagjaik százai és ezrei találkoznak ma egymással, hogy közösen töltsék el az immár hagyományossá vált ünnepet. Az építők napja alkalmából minden építő-, fa- és építőanyagipari fizikai, műszaki és adminisztratív, szakmunkásnak és segédmunkásnak kívánunk jó szórakozást, vállalásuk teljesítéséhez pedig sok sikert és jó egészséget. ROZSNAKI ISTVÁN, az Építők Szakszervezetének megyei titkára Tizenhárom építőipari munkást tüntettek ki Tegnap délelőtt a. Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 13 építőmunkását tüntette ki az építők napja alkalmán bál. Ketten az építőipar kiváló dolgozója jelvényt kapták, 11 dolgozót pedig kiváló dolgozó oklevéllel jutalmaztak. A kitüntetéseket Masa Sándor, a megyei tanács építési osztályának munkatársa, és Gyetvai Béla, a Heves megyei Tanács Építőipari Vállalat igazgatója adták át. Hétköznapi, mészfoltokkal tarkított kék munkásruhájában ül a kitüntetettek között Mlinkó Vendel, a vállalat dolgozója. Társai, a többi jutalmazott, ünneplőbe öltözve vette át a kitüntetéseket, s ő borostás arccal, teljes munkakészültségben nyújtott kezet akitüntetést átadó igazgatónak. Délelőtt 11 órakor telefonáltak ki Ostorosra Mlinkó Vendel ácsért. Ideje sem volt átöltözni, délben már örömtől mosolygós arccal vette tudomásul, hogy őt is kitüntetésben részesítik az építők napja alkalmából. c/tz utolsó esje.ujq.eth Kisdobosdíszbe öltözött tegnap 46 harmadikos Felnémeten, az általános islcolában, s úgy várta tanítóját — Klajsz Gyula bácsit. Minden tekintet az ajtóra szegezve, kis kezükben virágcsokor, egyiken látszott a kertész keze, másikon az édesanya ügyes ujjal, de Ko- rózs Klárika, meg még néhá- nyan kedves mezei • csokrot szedtek, hogy azzal köszöntsék a tanító bácsit, akinek ez volt életében az utolsó tanítási nap. Néma csendben ült az osztály, s amikor a kedves tekintetű, idős ember belépett, egyszerre pattant mind. Antal Ilonka, Takács Marika, Pong- rácz Kati és Korózs Ági verssel köszöntötték a meghatott embert, majd valósággal elárasztották virággal. Még a szekrény tetejére is jutott beitöle, a legszebb ajándék volt a beszédes csend. Szépen, aranyosan búcsúztak, mintha megérezték volna, mi játszódik le Gyula bácsi lelkében, ahogy végigtekint rajtuk, s látja bennük, mint a tiszta vizű tóban, 41 munkás esztendő tükrét. — Nagyanyám meg azt üzeni, hogy tisztelten a tanító bácsit! — áll fel egy szöszi apróság, s hogy én is értsem, miről van szó. Gyula bácsi megmagyarázza. — Itt valamikor vénlány számba ment, akinek 15 esztendős korában nem kötötték be a fejét, így a 32 esztendős ittlétem alatt bizony előfordul nem egy eset, hogy a nagymamát, az édesmamát s most az unokát tanítottam! Az ünnepélyesség a kis közbeszólásra oldódik, s megkezdődik az utolsó tanítási nap. Előkerülnek a fogalmazási füzetek, a nyelvtankönyv, s még egyszer átlapozza Klajsz Gyula az osztálynaplót, véglegesen lezárja a jegyeket, s amikor delet harangoznak, megszólal az iskolában az ő 41 esztendős munkájára pontot tevő csengő. Kicsengettek... A gyerekek szétszélednek, ő pedig hazaballag a Sánc sorra, s ahogy megáll a kis ház kapujában, végigtekint a hegyoldalban lévő kis kertjében és széttárja kezét: — Ez lesz mostmár az én birodalmam. 32 évvel ezelőtt parlagon heverő, köves terület volt, most .már nekem terem. Rózsafáim, kertem növényei s kis látogatóim között élek, ezentúl. Nyugodtan öregszem meg, mert mindig azon igyekeztem, hogy embereket faragjak azokból, akiket bizalommal adtak ct kezembe a szülök Ötödik éve, 1959 óta dolgozik ácsként a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál. Jelenleg Ostoroson, hét fős brigádjával az iskola tető* zetét készítik el. Mint ahogy mondja: — Vándorfoglalkozás a mi* énk. Az öt év alatt a megye számos községében megfordul* tam, két-három hétig dolgozunk csak egy helyen, s utána tovább szólít a munka. Pedig van családja, felesé* ge és két gyermeke Besenyő* telken él. Mégis szereti ezt a vándoréletet. — Új házakat, iskolákat* kultúrotthonokat építünk, s nekem ennél nincs szebb. A füzesabonyi Il-es szánni Építésvezetőség alkalmazottja. Az elmúlt évben az építők napjára egy elismerő jelvényt kapott, s most kitüntetéssel ju* talmazták. Annak örül a leg* jobban, hogy megbecsülik, el* ismerik munkáját. Boldogan mondja: — A legközelebbi autóbusz* szál utazom Besenyőtelekre* biztosan nagyon örülnek majd otthon... Mi is úgy érezzük, hogy megérdemelten lett Mlinkó Vendel az építőipar kiváló dolgozója kitüntetés birtokosa. (tóth) Két négyes találat a megyében A lottó 21. játékhetén nagy szerencse érte Lukács Ferenc- né noszvaji lakost, aki négyes találatot ért el, amire 57 520 forintos nyereményösszeget kap. A hétgyermekes családanya örömét növeli, hogy most végre megnagyobbíthatják a 9 ember számára aprócska lakást. A 22. játékhéten Apcra Iá* togatott a szerencse. Tóth Menyhért 39 550 forintos nye* reményével családja számára biztosíthat jobb körülményei
