Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-07 / 131. szám
1963. június 7., péntek ntttnnxis s ! 25 éve gyógyít a Salrus Huszonöt évvel ezelőtt olajat kutató fúró nyomán tört fel először Bükkszéken, a Mátra egyik kis falujában, a híres Salvus gyógyvíz. Először a környék lakossága ismerte fel sokrétű gyógyhatásút, majd strandmedencét építettek, ahol a 40 fokos gyógyvíz egyre népszerűbb lett országszerte. A strand az elmúlt években korszerűen kiépült, ahol a nyári idényben évenként mintegy 50 ezer ember keres felfrissülést és gyógyulást, A természetes gyógyvíz reumatikus fájdalmak, ideges fáradság és női betegségek gyógyítására kiválóan alkalmas. 1948-ban kezdték meg először a bükkszéki gyógyvíz palackozását, és naponta mindössze 200 üveget töltöttek. Az érdeklődés azóta évről évre növekedett és a jól felszerelt félautomata töltőgéppel az idén már 4—5 ezer palackot töltenek meg naponta. Üjabb három kutat nyitottak a környéken, ezért a jövőben az igényeknek megfelelő mennyiségben tudják forgalomba hozni, (k) Keserű rezipnáaióvai mesélte:- Egyre gyanúsabb a féleségem ... Azt hiszem, már nem szeret...- Miből gondolod?- Évek óla ugyanazt a borotvakrémet használom, amióta egyszer azt mondta, hogy nagyon kellemes és férfias az Illata ...- Na és?- Tegnap este kijelentette, hogy ennél büdösebb borotvakrém nincs az egész világon ... * Mégféjtettém a thermophülai szoros titkát... Nem a görögök állták ott útját a perzsáknak. Biztos forrásból tudom, hogy a kövér Vancákné állt meg egy kis tere- terére a termetes Szuro- minéval . . . Csevegtek, fecsegtek ott a szorosban. egyik oldalt a görögök, másik oldalt a perzsák, de ember se be, se ki... Mint kerek két évezreddel később Eger szűk utcáin ... Mert a történelem, igenis, megismétli önmagát! (-ó) HOL TELI örömmel értesültem, hogy a magánautók terjedési sebessége elérte az ábécé „i” betűjét’’, hogy talán éppen egy szerény, egyszerű kis Trabantnak köszönhető, hogy ama „i”-re felkerült a pont, befejeződött és megkezdődött egy új tízezres széria. Valamikor, van annak talán már három, sőt négy esztendeje is, tehát rendkívül régen, autó. tulajdonosnak lenni nemcsak izgalmas, de irigyelt beosztás is Völt, amelyet természetszerűleg állandóan nyomon kísért a suttogás is: miből telik neki... Ma merőben más a helyzet, éppen tegnap hallottam, hogy Göndör Kázmér személyével kapcsolatban hangzott el ez a megjegyzés; — Nincs kocsija. Gyanús. Miből telik neki... Egyszóval, ma már rendszámtulajdonosnak lenni nem az isteni, hanem az OTP szerencse dolga és szerintem nem kell sok idő hozzá, amikor a bérelszámoló is autón jár oda, ahová az átkozott feudalizmus idején, még a királynak is jó volt gyalog. Az is igaz: hogyan jön egy király egy mai bérelszámolóhoz ... A királynak nincs nyugdíja, munkakönyvé, mill-lapja, így tehát szó sem lehet OTP-kölcsönről, legyen bár neve 11. Rettegett Iván is, míg egy bérelszámolónak mindez van, tehát OTP-kölcsöne is, nevezzék bár csak 123. Szerény Leónak... Mindez csak onnan jutott eszembe, hogy a minap találkoztam egy régi ismerősömmel, aki évek óta nyúzott már egy fel- ismerhetetlen márkájú motorkerékpárt, s akit évek óta szinte felismerhétetlenné nyúzott e muzeális gépcsoda. Találkoztam, mégpedig gyahogy talán meglóg, márminthogy ő gialog.... — A motor? — kérdeztem aggódva, mint ahogy az ember joggal aggódna, ha csak a kentaur hátsó felével találkozna, nocsak, nocsak, valami történt! — Eladtam ... — És most szűntél motoros lenni örök életedre? — tettem fel a naiv kérdést a félkentaumak... — Autót veszek,.. Már gyűjtöm a kezeseket ... - mondta magabiztosan és derűs léptekkel távozott. Én ott maradtam, S azon kezdtem tűnődni, miből telik ennek az embernek — kezesekre! (egri) Felelőtlenség,.. Így szállítani gyerekeket vontatón és az utána kapcsolt tárcsázón, öten ülnek a mozgó járművön, amit Felsötárkány- ban örökítettünk meg fényképezőgépünkkel. Rendszáma VA 19—82. A vezető nevét nem tudjuk — és nem valószínű, hogy a kormány mellett ülő oz — de idejében figyelmeztetjük: az ilyen jószívűség veszélyes játék és nagyfokú felelőtlenség. {Foto: Kiss) SÁPADT. VÉKONY aszSíönyka az egyik hivatalos helyen. Körülötte tanúskodó rokon, szomszédok. Mindegyik arcán szánalom, meg égy kis keserűség. — Hát nincs törvény, amelyik megvédene? — sírja el magát. Nincs. íratlan törvényre nincs írott paragrafus. Mert amilyen ügyben ez a négy asz. szony járt, sajnos, nem egyedülálló, de szomorú eset. Halljuk, mit mond ő maga, a sápadt fiatalasszony. — Különváltan, de égy fedél alatt éltem a férjemmel. A bíróság jogerősen elválasztott bennünket, bár még az ítéletet nem kaptam kézhez. Ma a férjem elköltözött, amikor hazamentem, tárva-nyitva hagyta az egész lakást és utolsó húzásként elvitte a televíziót. Azok után, hogy a kombinált szobát, a motort, a nászajándékba kapott szervizeimet, a rádiót, a lemezjátszót félpa- kolta, még a fiaim meseleme- zeít sem hagyta a lakásban. A bíróság még nem hozott semmiféle határozatot a közösen szerzett vagyon elosztásáról. Nem kell nekem semmi, de olyan fájó nézni az üres szobát, s hallgatni, hogy a négyéves fiam mesét kíván. Hallgatom az asszonyt. Nézem, mi lehet benne a hiba, amiért elválasztották Őket. Ezt így megállapítani úgysem lehet. Másnap elmentem hozzájuk. Dolgozott. Hetvenöt éves nagyanyja vigyáz a gyermekeire, akik most már hetek óta betegek. Nagyon szomorú, ahogy kitárja előttem az ajtót. Üres a szoba. Csak a szépen rendben tartott padlón látom, hol állhatott a kombinált szekrény, a rekamié, hol adhatott kényelmet a két fotel. Semmi nincs. Csak a hálószobabútor, ami nem éppen modem, az asszony hozhatta magával. ÁRUKAPCSOLÁS, oagjj. eleid apai leerelel Átnézek a szomszédokhoz. Az egyik ezt mondja: — Nekem is van asszonylá- rtyóm, de elmondhatom, hogy ez a Sárika mintája lehetne még neki is. Minden reggel abrosszal terít, pedig hétre jár dolgozni. Délben két tányérral. Hatkór már szalad sárban, vízben a gyerekekkel bölcsődébe, napközibe. Hajnalban mos, vasal, takarít. EJ nem megy sehová, kivéve a munkahelyét. A tömbbizalmi asszony is ezt mondja: — A férj nagyon sókat meg- fenyegétte a családot, nem lenne csoda, ha idegbajt kapná ez ^ két gyerek. A bizalmi férje csak ennyit fűz hozzá: — Nem hittem volna, hogy ilyen embertélén légyen ez a Sanyi. A PÉRJ AZ anyjához költözött. Munkahelyén járva a vállalatvezetőt kértem, beszéljen vele, bírja emberségre, nem a felesége, hanem a gyermekei miatt. — Itt rendesen dolgozik, becsületesen elvégzi a munkáját, nem tartozik rám az otthoni ügye. Végül mégis beszélt vele, sí férfi felháborodott hangon tiltakozott az ellen, hogy akár az újság is beleavatkozzék az ő dolgába. — Azt nem mondta el, hogy a szőnyeget, a fényképezőgépet. meg a ruhaanyagom elvitte az anyjáékhóz? — mondja, és még sok mást is mond, amiben minduntalan szerepel a „majd én megmutatom”, „hol van erre paragrafus”, „milyen címen?” és hasonló kifejezések. S mindeme a nyilvánosság előtt kell válaszolni. Az apai szeretetré nincs törvény. Az igazi, gyermekét óvó, féltő apa lelkiismerétéből fakadóan képtelen arra, hogy felesége ügyeit gyermekein bosz- szúlja meg. Elváltak. Más is megtette már, de hogy egy égész utca fogjon össze az asz- szony és a gyerekek védelmére, az mégis csak mond valamit. — A gyérékekét, dé az egyiket úgyis megkapom, ha megnősülök — mondja nekem. — És hogyan neveli szerétéire, ha most az anyjukkal való veszekedésért őket rövidíti meg? — szögezem neki a kérdést. — Adja idé a gyereket, vjsz- szaadom á bútort — válaszol. Valamit közben elfelejt. A gyermek nem adás-vételi tárgy. Jói meggondolta azt a bíróság, hogy miért ítélte az anyjának a két kisfiút. Ennek a hercehurcának anyagi íze, anyagi mellékzöngéje van. Ha apa módjára gondolkozik, nem fosztja meg a kicsiket a kényelmüktől, az otthoni szórakozásuktól éppen akkor, amikor hetek óta betegek. Törvény van arra, hogyan kell elosztani a közösen szerzett vagyont, berendezést. Nem merte, vagy nem akarta megvárni? Mondanivalójában állandóan zavart a gyermekszeretetének emlegetése. Minduntalan visszatért gondolataimba a négyéves kisfiú képe, aki, míg ott voltam, folyton a nagyanyjának könyörgött: — Mesét akarok hallgatni. — Nem lehet, kisfiam, nincs. — Akkor a televízió kell — nyűgöáködött a gyerek. MI LETT VOLNA, ha csak a gyerekek betegsége után rámol el? Ml történt volna, ha megvárja a tárgyalást, s a döntést? Szomorú eset. Fiatal» mások szerint jómodorú ember, „akiből ki se nézni ilyesmit”. A kisgyermekek védelme a törvény dolga. Dé hát ő nem bántja őket, a tartásdíjat is fizeti. Csak éppen embertelenül járt el velük szemben. Miért? Egyre ez kavarog bennem. Miért tesz ilyét, hiszen intelligens ember, legalább az eszével felfoghatná, hogy nem az asz- szónyt, hanem a gyermekeit sújtja. Volt feleségének nem sok ideje marad televíziózni, rádiózni, legkevésbé lemezeket hallgatni. Különbén cselekedeté furcsaságát az apa maga igazolja, amikor ézt mondja nekem. — Tessék, meg lehet nézni, nem vittem el a televíziót, ott van lezárva a kamrában. Majd ha Visszaadja mindazt a holmit, amit én akarok, én is visz- szaadom á televíziót. Szóval, csak azért is elzárja. Valahogy nem találom az önzetlen apái szerététet a szavai mögött, mintha a lakattal azt is a televízió mellé zárta volna. Talán furcsa, hogy ennyiszer elmondom ezt a televíziót, de számomra szimbólum lett — Amikor elköltöztem, egész nap búskómór voltam, hogy nem hallhatom a gyerekek hangját — mondja az apa. S az nem bántja a szívét, ha sírnak a gyerekek a megszokott szórakozásuk után? Hiszen még kicsik, nem sokat értenek abból, mi zajlik körülöttük, a fejük felett, két felnőtt között. Igazi apa lehet valaki attól, hogy annak idején nem jó] választott, s hogy erre rájött, mást keres magának. De csendben, szépen, hogy ne akozzon sérülést a gyermekek lelkén. A fölöttük való veszekedéssel nem elsősorban egymást, hanem a riadt kicsiket bántják, akikben ezek a hetek súlyos nyomot hagynak. HÁT EZÉRT emeltem szót, a gyerekekért, ez emberség, a szülői szeretet jogán. Cs. Adátn Év* szülék, így hát szavazással döntöttünk róla, kik kapjanak mentőkészüléket. A nős, több gyermekes családapák részesültek elsőbbségben, meg azok, akik testileg gyengébbek voltak. A tengeralattjáró egyébként mindössze 15 méter mélyen hevert a tenger fenekén! Csak 40 órára van oxigén Tizenöt hónap múlt el tengeralattjáró-szerencsétlenség nélkül. A következő veszteséget ismét az angol hajóraj szenvedte el: 1951. április 16-án, Wight-sziget közelében, a La Manche-csatornán elsüllyedt az Ephreus nevű tengeralattjáró. A szerencsétlenség csak két nap múlva tudódott ki, amikor a búvárnaszádnak vissza kellett térnie támaszpontjára, Ports mouthba. Az United Press április 18-án az alábbi közleményt hozta nyilvánosságra: „Nincs rá remény, hogy az Ephreus 75 főnyi legénysége közül bárki is megmeneküljön. A búvárhajó 198 láb (több mint 60 méter) mélységben, a csatorna iszapos fenekén hever. Elmúlt a hajnal is, és egyetlen tengerész sem bukkant föl a víz színére. A mentőhajók búvárai leereszkedtek a tengeralattjáróhoz, és kopogtatással adták a legénység tudomására, hogy a felszínen mentőcsónakok várják őket.” A tengeralattjáró Anglia déli partjai közelében süllyedt el. Amint észrevették, hogy bajba került, a mentőhajok körülvették a szerencsétlenség színhelyét. — Az Ephreus legénységének mindössze 40 órára vart oxigénje, és ez az idő már letelt — jelentette ki az admí- ralitás szóvivője. (Folytatjuk.) kék segítségével, a Truculent többi matróza és tisztje is felszínre tud emelkedni. Az ad- miralitás parancsára repülőgépek keringtek a szerencsétlenség színhelye fölött, hogy a fel- színré kerülő hajótöröttekről tüstént értesíthessék a közelben tartózkodó hajókat. Egy Lancaster típusú repülőgép kutatás közben szerencsétlenül járt és a tengerbe zuhant, ötíőnyí legénysége a vízbe veszett. A közelben cirkáló hajóik és repülőgépek a Truculent további 10 tengerészét találták meg — holtan. Ezután következett a második baljóslatú híradás: a búvárok, akik felkutatták a Tru- culentet, hiába kopogtattak a naszád páncélzatán, a tengeralattjáró legénysége nem adott életjelt. Másnap, január 14-én, a londoni rádió a következő hírt közölte: „A próbálkozások, hogy a Truculent legénységével összeköttetést létesítsenek, eredménytelenül végződtek. A szerencsésen megmenekült 15 és a felszínre már csak holtan került 10 tengerészen kívül a Truculent legénységének többi tagja — 52 tengerész — minden jel szerint megfulladt az elsüllyedt tengeralattjáróban. A katasztrófa ügyében vizsgáló bizottság ült össze.” Mindössze 15 méternyire a felszín alatt A Truculent esetében is az történt, mint a többi tengeralattjáró-szerencsétlenség után: kezdetben nem tudták, hol fekszik az elsüllyedt búvárnaszád. A Truculenttel együtt 64 ember pusztult el, ideszámítva azt a tíz matrózt is, akiknek holttestét a tenger felszínén találták meg. Az angol búvárnaszád egyik i megmenekült matróza így szá-' molt be megmenekülésének kö- ] rülményeiről: — Negyvenötén voltunk aj :engeralattjáró el nem árasz-( :ott részében. Nem jutott] nindannyiunknak Dawis-ké-1 11. Amikor a második világháború befejeztével elkészítették i á tengeralattjáró-háború mérlegét, kitűnt, hogy a búvárhajók 40 millió tonnányi hajót i süllyesztettek el. : Dönitz német nagyadmirális a háború után kijelentette, hogy a második világháború alatt 38 000 tengerész teljesített ' szolgálatot a német tengeralattjárókon. A háború végét . azonban csak 8000 érte meg. A szövetségesek adatai szerint az 1000 német tengeralattjáró közül 800 süllyedt el. A második világháborúban sok katasztrófát okoztak és éltek át a tengeralattjárók, ezeket a szerencsétlenségeket azonban —, hogy úgy mondjuk —, szándékosan idézték elő. Drámák azonban a háború után is történtek a tenger mélyén. Összeütközés a Temze torkolatánál ( Az első, háború utáni tenger- ; álattjáró-szerencsétlenség an- ] goi vizeiken történt. A Davln svéd tartályhajó 1950. január 12-én összeütközött a Truculent angol tenger- > alattjáróval. A Reuter hírszolgálati ügy- • nökség jelentése szerint a sze- . rencsétlenség a Temze torko- ■ laténál történt. A Truculent— • 70 főnyi személyzetével együtt — pillanatok alatt elsüllyedt. A szerencsétlenség színhelyén néhány pillanattal az összeütközés után jelzőbólya bukkant fel a víz színén. Jó jel Volt ez. azt jelentette, hogy a legénység életben van. A legrövidebb időn belül mentő- 1 hajók gyülekeztek össze a Temze torkolatánál. A remény tovább növeke- 1 dett. Nem sokkal a szerencsét- 1 lenség után 15 tengerész bukkant föl a folyó zavaros vizé- e bői. Dawis-készülék segítségé- ‘ vei menekültek. Ekkor még * mindenki bízott benne, hogy a * Truculent belsejében még 55 tengerész van életben. T r Tíz holttest 1 Mindenki reménykedett, t hogy a 15 megmenekült tenge- t részein kívül a Dáwis-készülé- t A Thresher alomtengeralattjáró katasztrófája alkalmából
