Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

1903. júnlu 1., szombat NBPt? JS AO 3 ORSZA'GA'BAN Mi újság a MÉK-nél, a Barnevál-nál ? Zöldáruból kitOnó a termés - Minden leszerződött áru tei- vásárlását garantálják - Mutatkoznak a kezdeti bajok - Húsz százalékkal több baromfit nevelnek a tsz-ek vagonok többször késve érkez­nék és legutóbb például szeny- nyés vagonokat küldtek szál­lításra. Ez súlyos mulasztás, amely a gyors és a zavartalan felvásárlást nagymértékben gátolja. Szállítsanak a szövetkezetek is Az áruszállítás — éppen a jelentkező nagyobb áru miatt — az idén különösebb gondot okoz a MÉK-nek. Kevés a gép­kocsi, a vagon. A napókban gyorsulnak az exportszállítá­sok is, ahol Szintén elsőrendű fontosság a gyorsaság, a pre­cizitás. Éppen ezért helyesen járt el a MÉK, amikor máris szerződést kötött a termelő- szövetkezetekkel, velük közö­sen oldja meg a szállítást. Ed­dig 22 szövetkezettel született ilyen szerződés, azonban ez igen kevés, ezért a. közös gaz­daságok saját érdekükben is mind nagyobb mértékben se­gítsék a szállítások zökkenő- mentes és gyors lebonyolítá­sát. természetesen a megfelelő fuvarköltség elszámolása mel­lett. Félmillió naposcsibe, 28 ezer pulyka, 14 ezer kacsa A BARNEVÁL-nál ugyan­csak zajos az élet ezekben a napokban. Mint megtudtuk, eddig félmillió napos csibét, 14 ezer kacsát, kétezer libát vittek ki a szövetkezetek a kel­tető állomásoktól, amelyek­nek munkájával — a gyön­gyösit kivéve — elégedettek a szövetkezetek. Ezek a számok a múlt év hasonló időszakához viszonyítva 20 százalékos emelkedést mutatnak, de erő­sen tovább növekednek még. a közeljövőben is. Tavaly 20 ezer pulykáit neveltek a tsz-ek. az idén viszont már 72 ezer pulyka felnevelésére kerül sor, amely különösen export­érdekeket figyelembe véve, nem lebecsülendő. Tavaly korábban szállítot­tak a gazdaságok csirkét, mint az idén. De az illetékesek bíz­nak abban, hogy egész éves tervüket (90 vagon) teljesíteni tudják. A mai napig a tsz-ek- től mintegy 10 vagon baromfi került a felvásárlókhoz. (szalay — fazekas) LEENDŐ SZAKEMBEREK HALMAJUGRAN A Gyöngyösi Mezőgazdasági Technikum II. osztályos tanu­lói, osztályfőnökük. Popo- v i c s Géza vezetésével, gya­kori vendégei a halmajugrai Béke Tsz-nek. Szeretik őket Halmajugrán, ide járnak segí­teni, s ugyanúgy munka­egységre dolgoznak mint a szö­vetkezeti tagok. Legutóbbi látogatásuk során a lucernatáblán álltak mun­kába, a tavalyi szárrészektől tisztogattak meg 26 holdnyi területet. Utána szőlőkarót hordtak, venyigét kötöztek ké­vébe, s hordták a tábla szélére. A látogatást nem csak mun­kaegységeik szaporítására, ha­nem ismereteik bővítésére is felhasználták. A soron levő tavaszi munkák végzését néz­ték meg, ismerkedve az új gé­pekkel. Mire visszakerültek az autó­buszhoz, a tsz brigád vezető je közölte, ezen a napon, munká­jukért 30 munkaegységet írtak jóvá az osztálynak. Tóth Sándor Gyöngyös hatódó termés várható, amély áruk felvásárlásáról góndos- ködrti kell. Kevés a szállító eszköz, késnek a vagonok A nagyobb termés megtérmé- iéééhez a jó időjáráson kívül természetesen nem kevés mér* tékben járult hoztó a szövet­kezeti parasztság szorgalma is. Az árut azonban nem elég megtermelni hanem azt jól, időben, ügyesen értékesíteni is kell. Ez legalább olyan fontos», mint az áru megtermelése. A jelek azt mutatják, hogy a MÉK szakemberei az idén gondosabban készülték fel a felvásárlásra, kevesebb a súr­lódás á tsz-ékkel mint bár­mikor eddig, mégis jelentkez­nek már a kezdeti problémák. Egyik ilyen gond, hogy a ter­melőszövetkezetek nem ponto­san jelentik le az árut a heti, illetve a negyvennyolc órás je­lentésükben. A hozzáértés hl* ánya is bajokat okoz. Besenyő- telken például kiszedték a szö­vetkezeti tagok a hagymát és „lefejelték” s ezzel piacérték- telenné tették. A MÉK ennek ellenére a szerződésben' vállalt kötelezettségeinek eleget téve átvette a 800 csomó hagymát tőlük, tekintettel arra, hogy első ízben kertészkednek és ta­pasztalatlanok. A MÉK különben garantálja, hogy a tsz-ekkel leszerződött árut minden körülmények kö­zött átveszi. Tekintettel azon­ban arra, hogy sok plusz áru is jelentkezik majd, a MÉK- nek mér most fel kell készül­nie a megtermelt áruk gyors és precíz átvételére. Igaz, éz nem kis feladat , de olyan kér­dés amelyeken százezreket, milliókat lehet nyerni, vagy bukni. A MÉK-nek minden kö­rülmények között piacot kell teremtenie, hogy elhelyezhesse felvásárolt áruit. Semmikép­pen sem fordulhat elő, amint ez a napókban Is történt, hogy a tsz-ektől jó áron felvásárolt zöldhagyma tekintélyes részét 10 és 2 filléres áron piac hi­ányában pulykát tartó közös gazdaságoknak adták el. És ha ebben a MÉK felsőbb szervei is hibásak, akkor őket is jogosan ^illeti bírálat. K Baj van a vagonokkal is. A 7 MÉK központjában elmond- jták, hogy a MÁV-töl rendelt 12 BRIGÁD A SZOCIALISTA CÍMÉRT A Selypi Cementművekben 12 brigád versenyez a szoci­alista címért. A brigádok első­sorban az üzem gazdaságosabb termeléséért küzdenek. Fel­ajánlásaik között az anyag­takarékosság, a munkaidő tel­jes kihasználása szerepel. Vál­lalták azt is, hogy a rendkívüli hideg okozta lemaradást a II. negyedév végéig megszüntetik, s ezzel párhuzamosan a terme­lési költségeket is csökkentik. A munkaversenyben eddig Szűcs János égetőbrigádja érte el a legjobb eredményt. Év elejétől 0,2 százalékos meg­takarítást értek el fűtőolaj és villamosenergia felhasználásá­ban. A verseny nyilvánosságának megteremtését egy üzemi hír­adó kiadásával akarják bizto­sítani. A híradóban, azon kí­vül, hogy Ismertetik a brigádok versenyének eredményeit, a dolgozók közük véleményüket az üzem életével összefüggő problémáról. Bányai István Selyp Mái" a köre reggeli órákban nagy a sürgés-forgás a MÉK egri központjában. Patkó József elnök és „vezérkara”, a napi munkákat irányítja. Június el- séje van, megkezdődött) a felvá­sárlási főszezon s itt a felvá­sárlás Idegközpontjában érthe­tően minden feleslegesen eltöl­tött perc komoly kiesést jelent. Néhány percre bekapcsoló­dunk a reggeli tanácskozásba | és megtudjuk á következőket: ! zöldáruból az Idén kitűnő ter­més ígérkezik, amelynek idő­beni pontos felvásárlása jelen­tős gondokat okoz. 220 ezer csomó retket, közel négy- százezer fej salátát vásároltak fel eddig és mind nagyobb té­telben érkezik a termelőktől a zöldborsó. Eddig közel negy­ven vagon borsó érkezett be, az összesen várt 90 vagonnal szemben. A MÉK az idén mintegy 40 vagon zöldborsó exportálását tervezd és egykét napon belül máris indul az el­ső teherautó a csehszlovák ha­tár felé. A Heves megyei zöld­borsó azonban az NDK-ba és Ausztriába is eljut'. Tökből, dinnyéből, paradicsomból, barackból rekord ! Nagyszerűen kedvezett az idő ezekre a növényekre, amelyek­ből most rekordtermésre szá­míthatunk. Fűzőtökből példá­ul a tavalyi 435 vagonnal szem­ben most 600—1000 vagonos termés várható. Jól mutat a dinnye is és ebből a fontos Heves megyei gyümölcsből a nyáron 1200 va­gonos termés várható, ellen­tétben a mült évi 830 vagonnal. A jelek arra mutatnak, hogy kaj6zi barackból az eddiginél többet tud felvásárolni a MÉK. Cseresznyéből Viszont kisebb termés lese mint tavaly. A múlt évben 111 vagont vásá­roltak fel, az idén hétvenöt va­gonnál nagyobb felvásárlás nem várható. Kedvező kilátá- I sok vannak a bab, a paprika- termést illetően is. A MÉK egész éves zöldség-, gyümőlcs- burgönya felvásárlási terve 6200 vagon, viszont ettől jóval nagyobb, 7500 vagon körüli, vagy esetleg még ezt is meg­t —^ m m a m m * M M Az első világháború után öt esztendővel, 1924. január ló-én történt az első békebeli tengeralattjáró-katasztrófa, amelynek részleteiről a világ­sajtó több tudósítást is közölt. Az L—2. jelzésű angol ten­geralattjáró a Pórtlandi-öböl- ben süllyedt el. Önkéntes mentők Az angol admiraiítés közöl­te a nyilvánossággal, hogy a búvárnaszád 180 láb (mintegy 60 méter) mélységben hever, és a tengeralattjáró legénysé­gének mentését megnehezíti, sőt, lehetetlenné teszi az a kö­rülmény, hogy búvárok nem hatolhatnak le ebbe a mély­ségbe. Még válságosabbá tette a helyzetet az a tény, hogy ezekben a napokban nagy vi­har dúlt a tengeren. Londoni jelentés szerint ja­nuár 10-én, az angol partok mentén szörnyű orkán dühön­gött. A szélvihar valamennyi kikötőben nagy károkat oko­zott. További lap jelentésekben olvashatjuk: „Néhány búvár ma önként megpróbált leereszkedni a ten­geralattjáróig, kísérletük azon­ban sikertelen maradt. Az ad- miralitás más eszközök igény- bevételével kísérli meg az L— 24. legénységének megmenté­sét. Sok függ attól is. mi okoz­ta a búvámaszád elsüllyedé­sét. Ha a víz nem hatolt be a tengeralattjáróba, van rá re­mény, hogy a tengerészeket megmenthetjük.” Folytatjuk. %ógu»ok látogatása megyében közös majálison vettek részt a tiszazugi halastanyán. Szerdán a szolnoki Tisza- parti Gimnáziumban a Heves megyeiek megtekintették a szolnoki iskolák által rende­zett iskolai szemléltető eszkö­zök érdekes kiállítását. Me­gyénk pedagógusai gazdag él­ményekkel és tapasztalatokkal tértek haza. A hasznos találkozót az Ál­lami Biztosító pedagógusok önsegélyezői csoportja rendez­te. k. s. hosszú rúd állt ki, s árrá egy aknát érősítették. Csak 1889-ben sikerült Laubeuf francia mérnöknek megépíteni az első, mai érte­lemben vett, igazi tengeralatt­járót. Narval névű búvár­naszádja egyaránt jól úszótt a víz színén és a tenger alatt. A Narval volt a későbbi tenger­alattjárók Őstípusa. A kézzel hajtott búvárna- szádtól a gőzgéppel, majd Diesel-motorral ellátott ten­geralattjárókon át vezetett a hosszú út az atomüzemű ten­geralattjáróig. Az üzemanyag és a hajtómű tökéletesedésével növekedett a tengeralattjáró gyorsasága és hatósugara is. Mind hosszabb ideig marad­hattak víz alatt és egyre mé­lyebbre merülhettek. Kezdetben nagy sikernek számított, amikor egy tenger­alattjáró 30 méternyi mély­ségbe merült. Az első világ­háború tengeralattjárói már csaknem száz méterig merül­hettek, a második világhábo­rúban a tengeralattjárók en­nek a mélységnek a kétszere­sét is elérték. A mai búváma- szádok ezer méternél nagyobb mélységben is járhatnak. A haladást, a fejlődést, akárcsak a kutatás más terü­letein — emberélettel kellett megfizetni. A kezdetleges, ki­csiny tengeralattjárók kataszt­rófái kevesebb áldozatot kö­veteltek, a szerencsétlenségek azonban csaknem kivétel nél­kül a legénység halálával vég­ződtek. Csak nagy ritkán si­került egyik-másik tengerész­nek megmenekülnie. Hevea megyei pedaf Saolnok i Negyven Heves megyei pe­dagógus kétnapos tapasztalat- csere látogatást tett kedden és szerdán Szólnék megyében. Előzőleg a Szolnők megyei pe­dagógusok látogattak el me­gyénkbe és a mostani találko­zóval ezt a látogatást viszo­nozták. Az első napon Kunszent- mártonban találkoztak a két megye pedagógusai, ahol hasz­nos tapasztalatcserét folytattak az időszerű közoktatási kérdé­sekről. Délután kirándultak a Tisza és a Körös vidékére és 6. Vagy száz esztendeje annak, hogy — az amerikai polgár­háború idején — a déliek egy szivar alakú hajót építettek. Ez volt az első hadicélokra épült tengeralattjáró. David volt a neve. Háromszor merült a víz alá a Dávid és háromszor emelke­dett a felszínre, de mindannyi­szor — halott legénységgel. Mindhárom kísérlet a búvár­naszád teljes személyzetének halálát hozta. És mégis, ennek ellenére is akadtak bátor, halálra szánt emberek, akik Dickson had­nagy parancsnoksága alatt ne­gyedszer is tenger alá merül­ték. j,Kézi hajtású“ tengeralattjáró 1804. február 17-ének éjsza­káján a David ismét felké­szült, hogy negyedszer is a mélybe ereszkedjék. A parton állók szinte léleg­zetvisszafojtva figyelték a vak­merő kísérletet. Kétségtelen volt, hogy David legénysége ezúttal sem kerül élve a felszínre, sőt a búvár­naszád elvesztésével is szá­molni kellett, amikor azon a helyen, ahol egy északi hajó horgonyzott, hatalmas láng­oszlop emelkedett a levegőbe. Az északiak hajója egy-kettő­re el is süllyedt. Nagy diadal volt ez a déliek számára, de nagy árat is fizet­tek érte. A David legénysége nem ünnepelhette meg győ­zelmét a búvárnaszád az északiak hajójával együtt nyomtalanul eltűnt a tenger mélyében. A hadtörténetem azonban mindmáig nyilvántartja a na­szád bátor legénységének vak­merő tettét, hősiességét. A Da­vid volt a tengeri csaták tör­ténelmében az első búvárhajó, amely egy ellenséges hadiha­jót elsüllyesztett. A déliek kezdetleges tenger­alattjárója természetesen olyan messzi van a modem tengeralattjárótól, mint Makó Jeruzsálemtől. Lemerülni még csak tudott valahogy, a tenger alatt azonban úgyszólván alig, vagy csigalassúsággal moz­gott. Hajócsavarját a matró­zok hajtották — kézzel. Gyil­kos, romboló erejű torpedók helyett a hajó orrából egy A Thresher atomtengeralattjáró kataamtrófája alkalmából hazamenni. Elment, és én is hazaballagtam a kis utcába, csendesen. T EFEKVÉS UTÁN aztán szépen átgondoltam mindent, hogy mit is akartam volna mondani Annuskának, de biz akkor már késő volt, mert elmúlt 11 óra. A gondolat csak nem hagyott nyugton, felkeltem, még a felső ruhát is magamra öltöttem és el­kezdtem jönni-menni a kút körül, az udvaron. Közben meg azon törtem a fejem, hogy kellene nékem Annuskával beszélni, megmondani neki, mielőtt elmennék, hogy nekem bizony nagyon megtetszett a táncban. Mert, ha nem mon­dok semmit, talán őszre, mire hazatérünk a tiszai munkáról, el is felejt mindent. Azt a gondolatot, hogy el­menjek most oda és kiszólit- sam, semmiképpen nem talál­tam illendőnek. Még hóbortos bolondnak gondol az apja — vélekedtem. De ilyet még so­ha nem is hallottam, hogy va­lakit éjszakának idején költ­senek fel ilyen ügyben. így hát nem teszem azt én sem. Ekkor jutott eszembe egy másik gondolat. Kimegyek szépen az erdőföldünkre, a bú­zába, aztán leszedek a virág­ból egy jó csokorra valót. Oda­teszem az ablakba, arról az­tán megtudhatja Annuska, be­széd nélkül is a szívem szán­dékát. Igen helyénvaló gondolatnak találtam én ezt. és jókedvű fütyörCs'-Sssel el is indultam az erdőföldre. Szedtem a holdvilágnál egy akkora csokrot, alig fért el fél karomon, ahogy hoztam haza­felé. Még válogatni is lehetett a gyönyörű holdvilágnál. Alighogy a faluvégre ér­tem, egy csoport kubikus jött velem szemben. Ugyancsak nyikorgott a talicskájuk. Ki tudja milyen messziről jöhet­nek. Jót bámultak rajtam, ahogy elmentek mellettem. Ugyan, miféle szerzet is lehe­tek ekkora csokor virággal a kezemben éjnek idején. No — gondoltam — én elintézem ezt a virágdolgot, aztán keltem is az apámat, mert nem jó lenne lemaradni a hajnali indulás­ról. Befordultam az Annuskáék utcájába, de láttam, hogy ná­luk még világos van. Óvatosan elmentem a kapuig, aztán gon­doltam, várok egy kicsikét, majd nyugovóra térnek ők is. Az indulás türelmetlensége erősen lakott már bennem, úgy gondoltam, hogy számo­lok százig, ha addig sem fújják ki a lámpát, én bizony oda megyek az ablakhoz, betekin­tek rajta, hogy ugyan mit csi­nálhatnak késő éjszaka, ami miatt még mindig szükséges a világítás. jyiERT ADDIG semmlkép- pen nem tehetem az ablakba a virágot, amíg ők fent vannak. Meglátnák, amint odateszem, pedig azt mindenki tudja, hogy virágot tenni, ze­nét adni csak akkor lehet, ha nyugalomra tért már a háznál mindenki. Csendesen, Mbüjjhegyen odalopakodtam, hogy zajt ne üssek. Betekintek az ablakón, látom, hogy az asztalnál ott ül Annuska meg az édesanyja ugyancsak szorgos munkában. Ruhát foltoznak serényen. A tű úgy futkos ujjaik között a ruhákban, mint egy picike kis villám a szürke felhőkben, zi­vatarok idején. Lám — milyen jól választot­tam én! Szorgalmas család, és szorgalmas lány Annuska. No, majd csak készen lesz nemso­kára az a nadrágfoltozás, aztán mehetek a dolgom után szaporán. Letelepedtem az eperfa alá a fatuskóra, a virágcsokrot meg szépen magam mellé he­lyeztem, nehogy valami bántó- dása essék. A csillagok lassan halványodni kezdtek, imitt- amott, gyakran kukorékoltak a kakasok. Űjra az ablakhoz mentem. Annuskáék még min­dig ruhát kifoltoznak. Jaj, csak vége lenne már! Amikor harmadjára is be­néztem, Annuska dörzsölgette a szemét, az anyja pedig egy­re nagyobbakat ásított. Amikor utoljára az ablak alá mentem, jól hallott a be­széd bentről, hogy Annuskát egyre küldik lefeküdni. Nem tud másnap dolgozni szegény­ke. ha nagyon álmos. Én meg visszamentem az eperfa alá, hogy felvegyem a virágot és tegyek vele valamit végtére. Egyszer csak a falu felől megszólalt a gulyás kürtje, éle­sen hasítva a májusi hűvös hajnali levegőben. Világosodott. Itt is — ott is kinyíltak az ólajtók, ébredez­ni kezdett a falu. Azt gondoltam, ha Annus- káéktól kijön valaki, nagy szégyen ér engem, hogy így állok az udvar közepén egy csokorral a kezemben. A ztAn AZ Erdő felől, ahonnan én a virágöt hoztam, egyszerre kibukott a nap is a rongyos, Vörös felhő­darabok közül. Mintha a pipa­csaim pirosas-fekete szirmai szóródtak volna el az égen össze-vissza. A vörös napsu­garak a csókorra estek. A vi­rágok bágyadtan lógatták fá­radt sziromfejeiket. Csak a pipacsok piros szir­mai fogták fel a hajnali suga­rakat. Egyre vörösebbek let­tek tőle a karomon. Mintha éghi kezdtek volna. Az utcára sem mertem már kimenni, nehogy valaki meg­lássa a korai járókelők közül. Amint a kertek alatt haza­értem, apám meg édesanyám az udvaron voltak. Apám ék­telenül káromolta az istent és a felpakolt talicska kerekeit köpködte. Édesanyám meg állt, hol a kezét tördelte, hol pedig a szemét törölte kötényében. A nap előbujt a vöröses-fe­kete felhőrongyok közül. Vala­hol az északi Tisza partján most kezdődött meg a kubik- munka. Nélkülünk. Végh Antal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents