Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-06 / 130. szám
2943. június 4., csütörtök NÉPÜJSAO 3 Béklyóba vert hagyomány —■ Teljesen egyetértek a független, szocialista országok kölcsönösségen alapuló együtt, működésével. Természetes, hogy Románia olajat, fát és fűrészárut szállít nekünk, Magyarország gyümölcsöt ad el Csehszlovákiának, Bulgáriának pedig gépeket és elektromos berendezéseiket. De lehet- e teljes egyenlőségről és kölcsönösségről beszélni az energiával, és mindenfajta nyersanyaggal rendelkező 200 milliós Szovjetunió és az alig 10 millió lakost számláló Magyarország között? Vajon nem hiú ábránd-e, hogy függetlenségről beszélünk, de az óriás és kicsiny ország egyre szorosabb gazdasági együttműködése félgyarmati rendszert eredményez? Minden félreértés elkerülendő, az imént idézett kérdés nem 1956-ban, hanem mostanában hangzott el. Nem négy- szemközti bizalmas beszélgetés során suttogták, hanem egy előadás után, meglehetősen széles nyilvánosság előtt, az őszinte aggódás hangján tették tel. Mit jelent a félgyarmati rendszer és hogyan valósul meg a szocialista országok gazdasági együttműködése? Félgyarmatnak nevezzük azt az országot, amely arra kényszerül, hogy termékeit áron alul adja el, gazdasági döntéseinél hiányzik akarati és cselekvési szabadsága. Magyarország évszázadokon át Ausztria íélgyarmata volt, éléskamrája és félgyarmata volt a Hitler Német Birodalmának, Kína tél-, vagy egész gyarmata volt Angliának. Az elnyomók nem engedték a gyarmati sorsra ítélt országok iparának fejlődését. Az Iparcikket jó magas áron ők szállították, lehetőleg egyeduralmat biztosítottak maguknak a piacon. A gyarmat adjon olcsó nyersanyagot és minél olcsóbb munkaerőt. Azonos ezzel a Szovjetunió és Magyarország kapcsolata? Nem. A Szovjetuniótól olajat, villamosenergiát, vasércet, szenet és fát, tehát főleg nyersanyagot kapunk és ipari termékkel fizetünk. A mindenkori szocialista világpiaci áron számolják el a kölcsönösen szállított áruk értékét. Ez a kapcsolat egyáltalán nem gyarmati viszonyra utal. Miért szükséges és hogyan bonyolódik le a szocialista államok együttműködése? Nézzük meg az egyik legtöbbet vitatott példát: a timföld — alumínium egyezmény nyomán. A szovjet és a magyar kormány 1992. november 15-én megállapodást írt alá, melynek értelmében Magyarország 1967— 1980 között fokozatosan évi 330 ezer tonnára növekvő timföldmennyiséget szállít feldolgozás végett a Szovjetunióba. Onnan a magyar timföldből gyártott alumíniumot teljes egészében visszaszállítják Magyarországnak. Egyetlen jelentékeny ásványi kincsünket külföldön dolgoztatjuk fel? Gazdaságos lehet a kétszeres szállítás és mi indokolja mindezt? Az alumíniumgyártás alapanyaga: a bauxit, kellő meny- nyiségben rendelkezésünkre áll a Dunán tüli lelőhelyeken. Ez az alapanyag a szocialista országok között legolcsóbban Magyarországon, a bauxit bányák közelében dolgozható fel timfölddé. De a timföldet nem tudjuk tovább alumíniummá feldolgozni, mert az alumínium világszerte a legenergia- igényesebb iparágak egyike. A világpiaci ár két-két és félszeres önköltségén termeljük a villamos energiát és állandó külföldi segítségre szorulunk, éppen a Szovjetuniótól kapjuk energiaszükségletünk jelentékeny részét. Adjanak hát többet és gyártsuk itthon az alumíniumot! A kívánság jogosnak tűnik, de sem a természet, sem a gazdaságosság törvényei nem hajlandók a mi igényeinkhez alkalmazkodni. Ugyanis a Szovjetunió további — a magyar alumíniumgyártáshoz szükséges — olcsó energia- mennyiséget csak az Uralön túli vízierőművekből tudna adni. De erről a távolságról olyan nagymértékű a hálózati energiaveszteség. hogy kevesebbe kerül a timföld ki- és az alumínium visszaszállítása. Harminc milliárd forintos beruházásra lenne szükség, ha az alurníniumlkohökat itthon akarnánk megépíteni és a hálózati veszteség miatt a világpiaci árnál drágábban termelnénk az alumíniumot. Harminc milliárdot egyetlen iparágunk fejlesztésére nem költ- hetünk, de nem is szükséges mert a Szovjetuniónak már van elegendő kohója. Mi jelentős beruházásokkal fejlesztjük a bauxittermelést, mert ennek termelése nálunk rendkívül előnyös, viszont az elektrolízishez szükséges olcsó energiával és megfelelő kohókkal a Szovjetunió rendelkezik. Ha a két ország gazdasági adottságait ésszerűen, a szerződés szellemében kihasználjuk, akkor mindkét fél jól jár és a magyar alumínium csakis így lesz versenyképes a világpiacon. A szocialista országok gazdaság! együttműködésének célja és lényege a specializálódás, az adottságok legelőnyösebb kihasználása, egyes termékfajták termelésének összpontosítása egy, vagy néhány országba, a termelékenység és a gazdaságosság elvének érvényesítése nemzetközi méretekben, hogy lehetővé váljék a népgazdaság és egyben a szocialista világgazdaság gyorsütemű fejlesztése. Nemcsak gazdasági, hanem elsőrendű politikai kérdés is a szocialista országok gazdasági együttműködése. Nem nukleáris fegyverekkel, hanem gazdasági észközökkel folyik — legalábbis mi ezt akarjuk! — a szocializmus és a kapitalizmus közötti harc, és gazdasági eredményeinkkel gyakorolunk legnagyobb hatást az imperializmus járma alól most szabaduló nemzetekre, valamint a kapitalista országok dolgozóinak millióira. A proletár internacionalizmus elvét valló szocialista kisországok és a Szovjetunió érdókei azonosaik: erősíteni kell a szocialista országok közösségét, hogy álljuk a versenyt, hogy mi nyerjük meg a békés gazdasági harcot. Ezért a Szovjetuniónak, Magyarországnak és a többi népi demokratikus országnak egyaránt érdeke, hogy minél előbb eltűnjenek a fejlődési különbségek, hogy a szocialista államok gazdaságilag fejlett országokká váljanak. Ez biztosítja az igazi függetlenséget. Dr. Fazekas László Régészeti ásatások az ország 65 pontján Ásatások Szilvásváradon A Történeti Múzeum munkatársai az idén az országban mintegy 65 helyen kezdik meg, illetve folytatják a régészeti kutatásokat. Sok érdekes leletet ígérnek a Heves, Veszprém, Győr, Baranya és Csong- rád megyében folyó ásatások. A muzeológusok birtokában már eddig is számos adat van arra, hogy például Baranya területén a bronzkortól a kora vaskorig több emberi település volt. Feltárásukat az idén kezdik meg. Tiszavasváron tovább folyik a szkíta temető feltárása. Itt jelentős embertani adatokra számítanak. Hasonló munkákat végeznek Szilvásváradon és Szentesen is. A legjelentősebb római kori ásatások Pécsett és Tácon lesznek. Pécsett tovább folytatják a római kori Sopianae város- központjának feltárását A tervek szerint ezt a rendkívül jelentős római kori lakótelepülést konzerváljak és olyan állapotba hözzák, hogy az érdeklődők számára is bemutathassák. Az egyre több értékes lelettel gazdagodó táci ásatás területét a Művelődésügyi Minisztérium még a múlt évben szabadtéri múzeummá nyilvánította. (MTI)- KI nem állhetom ezt a Kovácsot. . . utálom. Ez a pontos kifejezés. . .- De végtére is, miért? — Miért? Még ezt kérdezni is , Képzeld el: arra még nem volt példa, hogy valaha ts egyetlen percet késett volna. Nem iszWc, nem dohányzik, nem kártyázik és oiitan példás férj és családapa, hogy az egész vállalat számára á a bezzeg ■., Bezzeg, a Kovács! Kitűnő munkaerő, amellett rendszeresen jár moziba, színházba, igen sokat olvas, egyszóval: széles látókörű ember... Bármikor segít rajtad, ha hozzá fordulsz, s míg érzi zavarban magát, amikor megadod a kölcsönt. .. Egyébként nem is valamiféle kopasz ember, lötyögős ruhában, vastag szemüveggel, hanem majdhogy. nem dendi, de ettől megmenti kimondottan jó ízlése .., — Hát ezek után aztán valóban nem értem, miért nem szereted te ezt a Kovácsot...- Nem érted? Mért ostoba vagy ... Hát lehet szeretni egy ilyen embert? Kizárt dolog ... Ha legalább inna, vagy elkésne, vagy gyenge munkaerő lenne ... Nem mondom ... Brrr ... undorodom a tökéletes emberektől. (- ő) Jlaura auzőíujjúii Ügy éreztem, hogy nélküle egyszerűen nem lehet élni. Csak vegetálni. Ügy éreztem, hogy nélküle zimankóé és borongás az ég, vele: örök napsugaras tavasz. Szép volt. Es 17 éves. Kicsit fitos orra örökös kíváncsisággal kutatta a virágok illatát, szeméből szerelmes szonettek tizen- négysoroztak, hogy körbefonják az én szívem Lauráját, akitől egyszerre borzongtam és szomjúhoztam ■.. — Feleségem leszel? — Igen... — örökké fogsz szeretni? — Igen... _ Vársz rám addig ? — ö rökké... ...és ellibegett karcsú lábain, hogy szoknyája lágyan ringatód- zott sudár derekán. Festő akartam lenni, hogy megrajzolhassam szeme vonalát, kikeverjem írisze kékié* hogy meghúzzam kis durcás száját, amely mint kibugavanó vér- csepp, egy hófehér rózsán, úgy virított, tüzelt rám, egyedül csak rám... Lassan húsz esztendeje. hogy szívemben az örök szerelem lángja oly magasra lobogott, lassan húsz esztendeje. hogy megfogadtuk: csak egymásé és egymásért, a síron túl is, az idők végezetéig ésatöbbl... A közelmúltbán régi szerelmem színhelyére vitt utam, andalgó léptekkel révedezve visz- sza serdült korom romantikus és naiv éveire. A fák mintha alacsonyabbak lettek volna azóta és a házak ts, az utca is, mintha keskenyebb, porosabb, mint immáron két évtizeddel ezelőtt... A házra ráismertem. A kapura is, amelynek árnyékában annyi csók és fogadalom hangzott el, a kilincsre is, amely egyszer orvul és kajánkodva megnyílt mögöttünk, hogy hanyatt-homlok zuhantunk be az udvarra... Mindenre ráismertem. És megdobogott a szivem. Kis lelkiismeret- furdalás is útnak indult bennem, vibráló, szurkáló futással: lám, ennyit ért az én nagy fogadalmam! — Az anyád jóistenit, de büdös egy kibírhatatlan kölyök vagy ... Hát ezt nem lehet bírni... Ezt nem ... Majd az apád, ha hazajön... De beszélhetek én annak is... Annak a hólyagnak... Jaj nekem, de sok bajom van... A józanító rikácsolás úgy tört át a zárt kapun, hogy erejéből mit sem vesztve, valósággal mellbe vágott. Aztán belém rúgott. A gyerek. Olyan tízegynéhány éves forma, hihetetlenül maszatos, tejfelhajú süvölvény csapta ki az ajtót, s mint a nyíl, akart elrohanni mellettem. Miután az első lendülettel ez nem sikerült, könnyedén belém rúgott, s villámgyors ctkázással már tova is loholt az utca porában, mint valami megvadult csikó... — Sándorka... A keservedet ... Azonnal gyere vissza, mert agyonütlek... — lihegett elő egy félignél jobban megtermett nő, férficipőből átalakított papucsban és nem tudom miből átalakított slafrokban. A nő külleme mélységesen mély hasonlatot mutatott gyermekéhez! — Hát maga mit akar itt? Nincs jobb dolga, mint mások kapuja előtt ácsorognl? — főrmedt rám és lábujjhegyre állva próbálta belátni az utca végét is, elporzott fia után. A mozdulat. Ahogyan lábujjhegyre állt, s ahogy kifordított tenyerét a homlokához tette, mintha tisztelegne ... Nem. Ez nem lehet igaz... — Mit bámul? — huppant vissza cipőpapucsába és szinte lányos zavartsággal húzta össze szétfolyó testén a kissé megnyílt, piszkos slafrokot... Valóban: bámultam. S ahogy szinte feltérképeztem az arcát, úgy döbbentem rá, hogy 6 az, aki volt... Volt! Mert már nem az... A pisze orr tolakodó és durva lett, tekintete most fáradt és reménytelenül üres ... Duzzadt és durva vonalú szája szögletében keserű. mély ránc ... óvatosan hátralépett és szinte félve kérdezte, de már az ajtó kilincsét fogta: — Valakit... keresni tetszik ... Kit ? — Ö senkit... Elnézést .,. Eltévesztettem az utcát — hebegtem és gyors léptekkel befordultam az első sarkon ... Mi lett belőle, mivé lett Laura, mivé lettek az emlékeim — ingatta bennem bánatos fejét a gondolat... Így megváltozni, igy megöregedni, alig két évtized alatt, micsoda szerencsém van! — nyögött fel bennem a sajnálat is, az alig titkolt megelégedettség is... Es nem ismert meg. Érdekes. Nem ismert meg. Én megismertem azért őt, de 6 nem ismert meg engem. Hát nem érdekes? Hirtelen megtorpantam egy kirakat előtt és gyorsan megnéztem magam ... Hogyan lehet, hogy nem ismert meg? Talán én is? Nem, ez kizárt dolog ,.. Érzem, hogy nem változtam lényegében semmit. Talán férfiasabb lettem. talán kicsit megerősödtem, talán... A, kizárt dolog,.. Valószínű a szeme is rossz már szerencsétlennek... Igen. Laura asszonyság szeme is megöregedett. .. Lassú léptekkel ballagtam fel szállodai szobámba. Átkozott sok a lépcső. Lift meg nincs ... A tükröt mindenesetre leakasztottam a mosdó fölül... Gyurkó Géza £lLejett fiiLlatiatők SIKERÜLT Fö A KÉNYELEM AKI HALMOZZA SZERENCSÉJÉT ( (Fctu: Kiss Béra)
