Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-01 / 126. szám
198S. Június l., szombat (M£PCJSAG IHMMMnÉHáfeHM 3 Az egri vendéglátás FOGLALKOZÁSA» RAKODÓ... Két forduló között sikerült megállítanom, éppen csak „szusszantásnyl” időre, — mert sietett... Amint megtudta, hogy mi járatban vagyok, meglepődött, s nehezen állt kötélnek. — A munkájáról még csak hajlandó beszélni, de a rajzot, azt már nagyon ellenezte: — Minek ez, miért kell ez rólam? Nőm vagyok én olyan érdekes ember, csak egy rakodó ... Olyan, — mint annyian mások. Teherautóval járom a megyét, gabonát, takarmányt, lisztet szállítunk a vasútról, tsrményráktárak- bál, keverőüzemekből meg a malmokból. A munkánk? — nem tartozik a könnyebbek közé. .. Szinte állandóan a szabadban dolgozunk, s jobbára csak saját erőnkre vagyunk utalvá, — mert a mi szakmánkban, bizony, még kevés a gépi segítség... A munkaidőnk? — éléggé változó. Sokszor fut be egy-egy vagon idő után, — s olyankor, mindig tovább maradunk néhány órával. De, az is előfordul, hogy kötelességünk éppen a hét végi pihenőnapról szólít be bennünket: s ha vagonok futnak be, — hát vasárnap is dólgózuftk!... No, tessék, ez a/ ösSzes, ennyit tudok mondani. — A kitüntetést is mondd el! — biztatják társai. De ézt már tőle hem Sikerült hallanom, amazok bészélik él: EZ a gyöngyösi fiatalember, Mádi Imré is azok közé tartozik, akik a Heves megyei Malomipari- és Terményforgalmi Vállalatnál május elséjére — Kiváló dolgózó kitüntetést kaptak. (Gyón!) Mádi Imre vagonrakodó (Volént Miklós rajit) ^Qúúid iimerelilty Az ember sosem lehet elég óvatos! Különösen, ha utazgat a nagyvilágban! Ilyen tapasztalatokat szerzett Kari barátunk is, amikor az üdülő sétányán fiatalemberhez illő merészséggel és bátorsággal megszólított egy ifjú hölgyet: — Viszontláthatom, kisasszony? A fiatal hölgy a fejét rázta, de válasza cseppet sem volt barátságtalan: — Nem vagyok kisasszony. — Ne-e-m? — Nem. — Kár. — Talán... — Asszony? — Igen. — És a férje? — A férjem otthon maradt, egyedül vagyok itt. Kari barátunk lehetőséget szimatolt. — Akkor talán mégis folytathatnánk ... Az ifjú hölgy arca elkomolyodott. — Nem ... Először is, általában nem csinálok ilyesmit. másodszor, az egész üdülőhely tudja, hogy férjes asszony vagyok és a férjem nincs itt. Mit szólnának az emberek, ha hirtelen együtt látnának magával? — Az embereknek azt mondanánk ... — Nos? — Azt mondanánk, hogy a férje vagyok és váratlanul megérkeztem. Az ifjú hölgy megállt. — Ügy látszik, fiatal barátom, ezúttal nem esett a feje lágyára! — Egyébként sem! — Nyilván. — Tehát? Beleegyezik? — Lehetetlen! — mondta nevetve az ifjú hölgy, és hevesen rázta a fejét. Es mégis lehetett. Amikor Kari barátunk három órával később, kezében bőröndjeivel belépett a szállodába, ahol Lil három hét óta lakott, megkérdezte; — Rendelt a feleségem részemre szobát? — Igen. A második emeleten. — Köszönöm. Kari barátunk vidáman cipelte fel bőröndjét, átöltözött és rövidesen, a kellemes várakozás gyönyörétől ragyogva — hiszen a férfiak oly büszkék apró győzelmeikre —, megjelent a szálloda ebédlőjében. Egy pincér sietett elébe. — Szeretnék a teraszon vacsorázni a feleségemmel, van erre lehetőség? — kérdezte Kari. — Sajnos, nincsen. — Foglalt talán minden asztal? — Asztal még csak volna — válaszolta a pincér —, de őnagysága egy negyedórával ezelőtt elutazott. — Elutazott? Kari reményei szertefoszlottak. — Elutazott? — ismételte. — Igen! — Üzenetet nem hagyott? — De igen — bólintott a pincér. — Itt hagyta a három heti tartozását. Azt mondta: „Amint este megérkezik a férjem, adja át neki a számlát.” Fordította: Hollósi Tibon Csütörtökön délután váratlanul kihagyott a vízszolgáltatás Gyöngyösön, a déli várós- részben. Az asszonyok akkor tértek haza a munkából, vacsorához készültek, mosni akartak, de a vízcsap még csak nem is szortyogott. A házfelügyelőknek sem szólt senki, hogy kikapcsolják a vizet. A panasz hozzám is befutott. Gyors telefon a Vízmű Vállalathoz. A válasz: nem tudják mi van, Lokodi János üzemvezető már motorra ült, hogy kiderítse a baj okát. Még egy telefon a gépházba. A gépek működnek, közli a hang a drót túlsó végén. Aztán a csodálkozó kérdés: a déli városrészben nincs víz? Ez furcsa. A felső városban ugyanis most már huzamosabb ideje akadozik a-vízellátás. De a déli városrész ... így jutottam el az ezer köbméterhez, ami már most hiányzik. Pedig még nincs nyár, még bőven van csapadék, a vizet alig használja valaki locsolásra, vagy a lakás hűtésére. Végeredményben az igazi vízfogyasztási csúcs még messze van. A felsővárosban még sincs rendszeresen víz. Most már a csütörtöki kellemetlenség másodlagossá vált. Az történt, hogy az új fő-nyo- mócsatoma építésekor a gép elszakított egy másodrendű nyomóvezetéket, ezért nem kapott a déli városrész néhány óráig vizet. De a vízhiány már most aggasztó Gyöngyösön. Es nemcsak időszakonként az, hanem általában. Ezer köbméterrel kevesebb vizet képes a vízmű biztosítani naponta, mint amennyi a város igénye. Ezer köbméter. A napi összteljesítmény pillanatnyilag ennek a mennyiségnek csak négyszerese. — Mi lesz a vízzel? — kérdezem Kozik Pál városi főmérnöktől. — Addig, amíg az új,- sárhegyi pápaszemes víztároló el nem készül, a vízzel mindig bajunk lesz. Legfeljebb azt tehetjük meg, hogy egy-egy órára kikapcsolunk egy-egy szakaszt. — Es az új Vízmű építkezése? — Folyik. A csatornázás elég sok bosszúságot okoz a lakosságnak az utak és a járdák feltörésével. Ez is bizonyíték. Hogy mikorra készül el? En inkább 1966-ra gondolok. A vízmű főmérnöke, Márton Béla szerint csak azt lehet tenni, hogy az építést kell meggyorsítani. Más, hatékony megoldást találni nem lehet. El kell tehát készülniük a gyöngyösieknek arra, hogy még évekig nehézségeket okoz a vízellátás. Sőt: egyre nagyobb nehézségeket! Ahogy újabib és újabb lakásokat adnak át, úgy lesz egyre több vízre szükség. Elég csak arra gondolnunk, hogy az elmúlt évben csupán a nagyon száraz nyár hozott magával gondot a vízzé1 kapcsolatban. Most pedig már a csapadékos május sem segít. Mi lesz itt jövőre és azután? Egy tény: a gyöngyösi viz- gondok is igazolják, hogy a tervezésünk nem mindig előre látó. Évek óta építjük a lakások százait Gyöngyösön, de a vízellátás biztosítását nem hoztuk ezzel szoros kapcsolatba. Lemaradtunk vele. De ha már látjuk, hogy baj van, akkor legalább most igyekezzünk minél előbb segíteni a bajon. Egy város nem szomjazhat a tervezés lazasága miatt! (G) Már most ezer köbméterrel kevesebb ... pota azonban a legkisebb kocsmáéval vetekszik. (Raktár hiányában a helyiségben tárolják a söröshordókat, fügönnyel leválasztott az öltöző), s ugyanez a helyzet a városszéli italboltoknál is. Az ilalboltok korszerűsítését több körülmény gátolja. Ide tartozik többek köZött az a tény, hogy a város a Vendéglátóipari Vállalat területe, így a foldművesszövetkézet nem akár költéni a külvárosi italboltokra. A Vendéglátóipari Vállalat pédig ném ruházhat be idegen épületbe. (A külvárosi italboltok főleg magánhá- Zakban vannak.) Ilyén és ehhez hasonló körülmények gátolják például a felnémetiek cukrászda-igényéinék kielégítését. A Véddéglát óipari Vállalat tervében nem szerepel cukrászda létesítése, a földművesszövetkezet pedig már városnak tekinti ezt a területet és így nem az 6 „asztala”. Ezért Egér északi városrészének, a XII. kerületnek lakói a belvárosba járnak fagylaltért, cukrászsüteményért. Szót emelünk Bambi a érdekében is. iiovhpn Lehet, hogy u_juch nem könnyűa megoldás, de meg kellene próbálni. A Katica Büfé megszüntetése után, a vár bejáratának környékén nem kapható hűsítő ital. A borkóstoló a délutáni órákban tart nyitva. Ezt a helyiséget délelőtt fel lehetne használni hűsftő Italok árusítására, hiszen sok ezer fiatal, ískoláscsoport látogat a várba, s a nagy melegben jólesne egy kis frissítő. Ne kelljen azért a bisztróba menni. ★ A vendéglátóipar furcsaságairól, kisebb-nagyobb hibákról állítottuk össze ezt a kié csokrot. Reméljük, akad benne megvalósítható javaslat is. (márkusz) nak nem elsőrendű feladata az üzemi étkeztetés. Inkább a lakosság, a vasútállomás környékének, s a vasárnaponként Egerbe látogató turisták ezreinek ellátásait kellene segítenie á vasúti kisvendéglőnek. Ehhez kellene alkalmazkodni a műszak-beosztásokkal, nyitással, zárórával. ,, ... Nagyón dicsé1 tlUOr- rendő, hogy ,. az Egri Ventil IZaláS déglátóipari _________ Vállalat egymás után rendbe hozatta a cukrászdákat, presszókat. De az már kevésbé tetszik, hogy uniformizálták a berendezéséket. Eddig minden cukrászdának megvolt a maga jellegzetessége. Most az átalakítások után egyformán csíkosak az asztalok a 6-óéban, a 15-ősben, a Dobó presszóban, sőt az Ibolya presszónak Is megszüntették eddigi jellegét, kirakták a boxokat, s most bizony az uniformizált asztalok díszelegnek a helyiségben. _ . m E két. szóból Külvárosi “ * , valóságot, a ital* második ®u. pán a cégtábboltok Iákon szere- - pel. Találkozunk ilyen fogalmazással is: büfé, falatozó. Sajnos, kocsmák ezek mind a javából. Félreértés ne essék, nem a külvárosi italboltok számának növeléséért szállunk síkra, azért inkább. hogy valóban büfék, falatozók legyenek a kocsmákból. Két évvel ezelőtt örömmel üdvözöltük a földművesszövetkezet kezdeményezését: a Rózsakért Vendéglőt hamar megszerették a környék lakói. Mindez ma már a múlté, megszűnt a Rózsakért, s maradt a kocsma, ahová csaknem hordók hátán jut be a vendég. A Tűzoltó téri italbolt szinte belvárosinak tekinthető, álla— * _ I Azt hinné ai lelet Oil I ember, a tele I fon azért van, hogy telefonáljanak vele. Nem így gondolkozik a Vendéglátóipari Vállalat és a posta sem. A posta nem szívesen veszi, ha a vendéglőkben és cukrászdákban levő telefont a vendégek is használják, ezért azt javasolja, hogy létesítsenek nyilvános telefonállomásokat a vendéglátói pari egységekben. A posta ezek költségét nem vállalja, ugyanígy a vendéglátó sém, marad tehát a vita, sőt a Dobó presszóban ügyes „sakkhúzással” úgy oldották meg a kérdést, hogy a raktárba vezették a telefont. . Majdnem szóKaUiU- szerinti pár%, beszéd. SzíttláClŐ hely az egri __________ 15-ös számú cukrászda. — Kérek égy limonádét. — Nincs. — Nincs citrom? — Az van. — Szóda hiányzik talán? — Az is van. — Hát akkor? — Cukrot nem tudunk adni hozzá. — De hát van cukor. — Van, de nem tudjuk, mennyit kell adni a limonádéhoz. nincs kikalkulálva az ára. — ?? I Az egri vasút- ívűn nap állomás kör- ‘ 1 nyékének egyetlen jelentős vendéglátó- egysége, a vasúti kisvendéglő, reggel 6-tól este 6-lg tart nyitva. Vasárnap egész nap zárva van. Vitázunk ezzel az intézkedéssel. A kisvendéglőnek jó konyhája, presszógépe és fagylaltkészítő apparátusa van. Mindezt nagyon jól ki lehetne használni vasárnaponként, hiszen sok ezer turista jön Egerbe, a város vendéglátó egységeiben túlzsúfolt a forgalom. Az állomás közvetlen közelében pedig teljesen kihasználatlanul áll egy konyha és étterem. Nagyon furcsa az az elképzelés is, amelynek nyomán egész vasárnapra kávé, de főleg fagylalt nélkül hagyják az egész környéket. A délután hatórai zárórát sém tartjuk indokoltnak. Igaz, hogy reggel 6-tól 8-ig elfogy vagy 15 liter pálinka — és ez gazdaságos a vállalatnak —, de szívesebben vennénk, ha az esti órákban tartana nyitva a kisvendéglő — amely mégiscsak a környék egyik legkulturáltabb vendéglátóegysége —, ahová a napi munka után betérő emberek, a környék lakói beülhetnének egy kis esti szórakozásra. Igaz, hogy a hétfői szünnap miatt a környék egy-két vállalata tiltakozik, mert dolgozóinak üzemi étkeztetését a vasúti kisvendéglő bonyolítja le. A Vendéglátóipari VállalatMl m H _ aa_ ar — » — — — — » — — — — — 1 m M M M ALIG BOKÁNYI a víz most a Laskóban, éppen hogy megcsobban egy-egy gyökéren, látszik rajta, hogy mindent el akar követni a tavasz eleji makrancoskodás elfeledteté- sére. Szerényen folydogál át a vasúti híd alatt, s alig remeg a háta, ha odafent hatalmas dübörgéssel vágtat el egy-egy hosszú szerelvény, közömbösen szemlélődő utasokkal az ablakában. A patakot kisérő part belső oldala azonban elszomorító lehet még a fűszálnak Is, olyan csúnyán megszaggatta az ember, nevezetesen Bíró Lajos és Szentpéteri László brigádja. A mederszabályozási munkákkal a vasúti hídtól Indultak el néhány hete, s már vagy ötszáz métert haladtak. Tizenkét ember áll a vízben, gumicsizmában, kezükben lapát, s töltögetik a nedves földdel a partoldal mentén sűrűn egymás mellé fektetett fűzfavesz- szőket. — Azok a Part erősítéséhez kellenek — magyarázza kissé bizalmatlanul Bíró Lajos brigádvezető, mivel még nemigen zavarták meg őket munkájukban ilyen tollforgató emberek. A Tisza mellől vannak. — Hogy erősítik ezekkel a jpartot?! — hallatszik a tájékozatlan, s e szakmához naív kérdés, — Az úgy van — kezdi a magyarázatot Szentpéteri László, vjzes csizmájára pillantva —, hogy leegyengetjük az oldalt, ahol alámosta a viz —, mert ezen a részen sok disznóságot csinált ám a Las- kó! — betol tjük a gödröket, rá a fűzfavesszőt, azt meg betakarjuk földdel. A vesszők gyökeret eresztenek, s szépen megmarkolják a partot... KOVÁCS ISTVÁN, az egyik brigádtag, kissé arrébb tessékel minket a part szélétől, mert, úgymond: oda el szeretné helyezni a „hurkát”. Ez jelen esetben néhány méter hosszú vesszőköteg. Alul is van ilyen, a víz szélén, amely azonban vékonyabb. — Az ott lent a kolbász... — magyarázza tömören Kovács István, nem mulasztva el megjegyezni, hogy a névadót némileg jobban szereti, mint ezt, bár a pénzt ezért kapja — a Miskolci Vízügyi Igazgatóság jóvoltából. mint a füzesabonyi kirendeltség dolgozója. A két brigád évek óta dolgozik már a vizek mentén — Szentpéteriék hat éve együtt, A Laskó-patak partján Bíró bácsiék pedig immáron 12 éve —, s nevelgetik a néha igen rakoncátlan patakokat. Nemrég jöttek az Eger patak mellől, Maklámál volt némi dolguk. Legtöbbjük Egerlövőt, Poroszlót és Mezőszemerét ismeri el ..hazájául”, s nagyon jól megvannak együtt, mert Szemere még soha nem haragudott Lövőre, s viszont... — Jó dolog ez — mondja Kovács Gábor bácsi, elégedetten lépegetve a felkavart vízben. O már 18 éves kora óta dolgozik így, s annak megvan negyven esztendeje. —Szabadban van az ember, a jó levegőn, dolgozni meg mindenképpen kell. Jobban érzem itt magam, mintha irodában lennék... — s lépeget tovább. — Hogy esik ott a járás? — érdeklődik valaki a partról. — Itt? — néz körül Kovács Gábor. — Hát... a vízben jobb. Odakint el akarok bukni... — s elégedetten gyújt rá, hallva a nevetést. Cigarettaszünet. Nem árt pihenni, mert nem valami köny- nyű munkájuk van. Hét brigád dolgozik még a Laskó mentén, ők a hídon innen, a nrionrwTrwTrTi ■■■■■■■■■■■■■■■ ■ többiek a Kisszohoda részen (török település volt valamikor, mondják.) — Jöjjenek, emberek, aláírni — szól most Szentpéteri László, az egyik brigádvezető. Egy hete határozták el ugyanis, mind a két brigád, hogy harcot indítanak a szocialista címért! Megtették a felajánlást is: 101 százalékon felüli tervteljesítés, a szakmában segíteni a gyengébbeket, az évben balesetmentesen fognak dolgozni, havonta egyszer közös mozi-, vagy színházlátogatáson vesznek részt... Rendelnek egy napilapot és a legfontosabb gazdasági, politikai eseményeken vitatkoznak, jelentkeznek politikai oktatásra, 3 mindent följegyeznek a brigádnaplóba ... ELEGEDETT EMBEREK, vidámak, mint mindenki, aki a' szabad ég alatt dolgozik. Egyet ; nem értenek csak, hogy bár el-' ismerik munkájukat, tudják,! milyen nehéz, a régebben; rendszeres jutalomból már nem részesülnek, elmaradt az! .anyagi ösztönzés”. Pedig ők| mindent megtesznek, hogy; megfékezzék a patakokat, ame-' lyek ezen a tavaszon nagyon! csúnyán viselkedtek. Most raj-! ;uk múlik, hogy a Laskó ren-' lesen viselje magát... (hátai) ‘ FURCSASÁGAI
