Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-02 / 127. szám

1963, Malus 8., vasárnap T NEP C JS AG 4 csent oRszae/mM Ü A Thresher atomiengeraialtjáró katasztrófáin alkalmából ..„/.el véget is éft a Thetis fisáról közölt derülátó hírek .óra, A londoni lapok június 3-án az alábbi hírt közölték: , A Wickers és Armstrong ;yár mérnöke, a tengeralatt­járó tervezője, aki maga is a engeralattjárón tartózkodott ?s osztozott a Thetis legény­ségének sorsában, a Dawis-ké- szülék segítségével próbált menekülni, de holtan ért a fel­színre. A Thetis teljes hosszá­ban a tenger fenekén feksz.k. Minden jel arra mutat, hogy a búvárhajó legénységét nem le­het megmenteni. A mentésben egyébként húsz hadihajó vesz részt és a szerencsétlenség színhelyét fényszórókkal vilá­gítják meg.” Június 3-án délután a Wic- kers-Armstróng hajógyár igaz­gatóság közölte, hogy nincs remény a Thetis megmentésé­re. Hatvan óra telt el azóta, hogy a tengeralattjáró a ten­ger alá merült, viszont a tar­taléklevegő csak 36 óráig volt elegendő. Elszakadtak az acélláncok . . . Időközben kiderült, hogy az első jelentések tévesek Voltak. Nem 90, hanem 101 ember volt a tengeralattjáróban: 14 tiszt, 15 altiszt, 33 matróz, 29 mér­nök, az admiraütás 7 szakem­bere, 2 kiszolgáló és 1 navigá­tor — csaknem kétszer annyi ember, mint amennyit abban az időben a legnagyobb tenger­alattjáró befogadhatott. Vala­mennyien — szerencsétlensé­gükre — tanúi akartak lenni a Thetis próbaútjának. Az a kisérlet is balul végző­dött, hogy a tengeralattjárót acélláncok segítségével emel­jék felszínre. A búvárnaszád hatalmas teste már megjelent a felszínen, amikor a láncok nagy csattanással elszakadtak és a Thetis újra elmerült, sőt a tenger fenekén felborult és az iszapba süllyedt. (Folytatjuk) >méter szén óránként teljesítményű szerkezet szinti teljesen automatikusan műkö­dik. A toronymagasságnyirs emelkedő tartóoszlop k^zepér van a darukezelő kabinja, aki a földről rádión át utasítási adó előmunkás irányításári gombok megnyomásával mű­ködésbe hozza a szerkezetet Kettőjükön kívül a hatalma; gépezet ellátására és ellenőrzé­sére egy lakatos, egy villany- szerelő és két segédmunkás ál! rendelkezésre, hogy elvégezzék azt a munkát, amihez azelőtl munkások százai kellettek. Húsz fecske helyett tizennégy Már az automata is csal? kül. Múltak ázonhan az óráik és egyetlen tengerész sem ke­rült többé felszínre. Búvárak ereszkedtek a mélybe és Morse-jelekkel érintkezésbe léptek a tengeralattjáró le­génységévé!. Megnyugtató vá­laszt kaptak, a búvámaszád rádiós .tisztje azt kopogta a tengeralattjáró acélfalán, hogy minden rendben van, a legény­ség hangulata jó. A mentőakciót irányító szak­emberek úgy határoztak, hogy apály idején léket vágnak a Thetis tatján, kiszivattyúzzák a búvárnaszádból a romlött levegőt, és friss, oxigéndús le­vegőt szivattyúznak bele. Az­zal a lehetőséggel is számol­tak, hogy a naszád legénysé­gét a nyíláson át mentik meg. Időközben vastag aoédkötelet húzták át a tengeralattjáró törzse alatt, és biztosra vet­ték, hogy a Thetist felszínre emelhetik. Ismét: nincs remény! Ahogyan az idő múlott, úgy fogyták a lehetőségek, hogy megmenthetik a Thetis legény­ségét. Június 2-án este tíz órakor az angol tengernagyi hivatal az alábbi közleményt adta ki: „Sajnálattal tudatjuk, hogy egvre kevesebb a remény arra, hogy az elsüllyedt Thetis le­génységét megmenthetjük. A búvárhajó tatja délután hat órakor, az apály idején sem került felszínre. Pontonok se­gítségével próbáljuk felszínre emelni a tengeralattjárót.” Hatezer kői szállítása Németországban a barna­szén elszállítására olyan hatal­mas futószerkezettel összekap­csolt darut szerkesztettek, amely üzemóránként. pontosan 5830 köbméter barnaszenet szállít el a bányából kilométe­res futószalagok segítségével a vasútállomásig. A daruhoz ha­talmas kerékre szerelt tíz bag­ger ragadja fel a szénhegyből az aprószenet, továbbítja az egy méter széles futószalagra, amely több kilométer távolság­ra viszi el a szenet az üres vasúti kocsikba. A hatalmas — Tisztelt kartár­saim! Vállalatunk, a Minta Aktákat Gyártó Vállalat, dicséretes eredményeket ért el a szocializmus építésé­ben. Tengernyi azok­nak a száma, akiknek aktáink által kényel­mes, jól jövedelmező állást biztosítunk a népgazdaság különbö­ző területén. Vállala­tunk nagy egészén be­lül főleg a kimutatás­gyártó és statisztika­kérő tervünket teljesí­tettük túl. Ezért Min- denlébenkanál Kázmér kartársat illeti dicsé­ret. Munkája jutalma­iképpen ezennel mellé­re tűzöm az aktagy ár­tó* kiváló dolgozója kitüntetést. De többen részesülnek pénzjuta­lomban, főleg a terve­zőosztály dolgozói kö­zül, akik ízléses jelen­té sörlapjaikkal méltán Vívtó.k ki ügyfeleink elismerését. Immár 'szállóigévé vált, hogy az általunk kiadott sta­tisztikákkal való mun­ka lelki és testi fel­frissülést ad. — Eredményeink ar­ra serkentenek, hogy a további sikerek remé­rßiufük^aia rßeno oúJJLalásl tesz nyében én, Bürokrata Benő W szocialista vállalást tegyek. Olyat, amely visszatükrözi a kispolgári csökevények hálójából kiszabadult ember szabad szárnya­lását az új embertípus felé. Mert bevallom, bennem is voltak ilyen egyéni hasznot kereső csökevények. — Először a terme­lésre térek ki, mert ugyebár az eredmé­nyeink mellett vannak még hibák. Csupán egyet említek: A sta­tisztikagyártás terüle­tén elértük ugyan a világszínvonalat, de ennek ellenére, mégis találunk rajta fehér foltokat. A mai napig figyelmen kívül hagy­tuk a nappali és éjjeli kutyaugatást. Ezért sú­lyos felelősség terheli termelőszövetkezeteink éjjeliőreit, akik a jelen percig egy fikarcnyi je­lentést sem küdtek er­ről hozzánk. Hogy miért fontos ez? Az ok egyszerű —, bár erre a kartársak önmaguk nem jöttek volna rá —, azért, mert amelyik kutya ugat, az nem ha­rap. De legalább eny- nyire égetően fontos kérdés a kakaskukoré­kolás felmérése is. A súlypont itt az, hogy melyek az éjfélkor és melyek a hajnaltájt kukorékoló kakasok. Erről még a legfejlet­tebb kapitalista állam­ban sem készítettek statisztikát. A kukoré­kolással kapcsolatban sokan a kendermago­sak mellett törnek lándzsát, de én például a . fehér parlagi fajtára esküszöm. A hajnal­ban kukorékoló fajtá­kat olyan termelőszö­vetkezetekbe települ­nénk, ahol a tagság órahiányra hivatkozva, már a késői napfény­ben kezdi meg a mun­kát, E feladatok meg­oldására célprémiu­mot tűztem ki — sa­ját részemre. — Beszélnem kell a takarékosságról is. Egyes szőrszálhasoga­tók fúrási szándékkal nem átallották több esetben szememre vet­ni a vállalati gépkocsi használatát. Nem res­telltek kimutatást ké­szíteni a családi kirán- dulásokról. A kényszernek en­gedve vállalom, hogy hétfői napokon magán­célra a gépkocsit nem használom. Átengedem a kartársaknak, de fel­tételhez kötve: szán­janak ki a hegyvidéki üdülőkbe, és készítse­nek pontos, naprakész kimutatást a rügyfa- kadásról, továbbá mér­jék fel a hegyi patakok csobogásának hangját! Nem feledkezem meg az igazgatói alapról sem, mert a pénzre vi­gyázni kell, mint a sze­münk fényére. Ebből az összegből az elkö­vetkező hónapok fo­lyamán az osztályveze­tők csak egy duplát, a beosztottak pedig egy szimplát ihatnak meg naponta. Az átvételt ivás után egy strigulával kell igazolni az erre a célra készített űrlapon. De itt van az írószerek kérdése is. Ezután a Hat fecske hiány­zik. Bocsánat! He­lyesírási hibát vé­tettem. Így kell ír­ni: Fecske. Mert most nem a villás farkú, kedves ál­latról esik szó, ha­nem a kedvelt, szo- pókás cigarettáról, amiből húsznak kellene lennie egy csomagban, de a most szóba jövő csomagokból csak tizennégy „röppen ki”. És nemcsak egyetlen csomag­ban van hiány, ha­nem többen is. Pe­dig nem az embe­ri figyelem lany­hulása okozhatta a tévedést, hanem a gép, a precíz automata. Egy kis üzemzavar és már­is hiányzik néhány cigaretta a cso­magból. Most ne beszél­jünk arról, hogy a vevő hány cigaret­ta árát fizette ki, arhikor Fecskéje i megvette. De az kicsit furcsa, hogy az okos gépet ke­zelő emberek, ami­kor észrevették a hibát, a gép hibá­ját, elfelejtették megnézni a már készre gyártott csomagokat, Ej- nye-ejnye! Feltételezzük, hogy még nagyon a tavasz elején történt mindez, amikor ugyancsak áhítoztunk a fecs­kék után. De azok a fecskék Afriká­ból érkeztek. Ezek a Fecskék pedig Lágymányosról. Ott nincs a határ­nál kontrol, de Lágymányoson biztosan van meő. Mert ha csak egy csomagról len­ne szó, De csórna.- gokról! A panaszt tartalmazó jegyző­könyv megtekint­hető Gyöngyösön, a Dohánvértéke- sítő Vállalat Jókai utcai kirendeltsé­gén. Akik pedig bánják a kárukat, azok a nagy- rédeiek, lg. mól—) Ki ax ellenség 1 T~ 3 1 4­0 r~ d r­rí11' pír 13 1! M 15 1 16 »7 18 Is» 1 20 21 22 23 1 ’4 n 25 T HHHH 2t 27 ■r i " 1 30 :::::::: HiUiU sss:::H 31 32 Hiiiiis 8888 33 3* n Hl 35 ■r i 11 37 • n5!j h i8 J39 4U nffP1 Imii!! 42 43 44 üiiiiii ittlHÍ! 45 | 46 | I47 fflp 48 49 50 11 51 — ■ 81 52 53 m 54 55 | iijHUi 56 57 IP 58 59 Ül l!É! 60 61 62 jjjjjjij 63 ||Ü 64 r 66 I67 Ili 68 m p 70 Üiiiiii |71 iiiiiiiil 72 m Ll N Üiiiiii Lh |ÉI kivételezett mennyiség­nek csupán az ötven százalékát vihetik ha­za a kartársak. Ámde, a szakszervezet javas­latára kivételt képez­nek azok a családapák, akiknek két iskolába járó gyermekük van. — Meg kell még em­lítenem a szocialista együttélést. Amit most itt elmondok, az élénk fényt vet arra, hogy bennem már egy új ember sarjadzik. Ezek. után csupán azokat ré­szesítem prémiumelvo­násban és fúrom ki az állásából, akik a sze­mélyemet bírálják. Más ügyét nem ve­szem figyelembe, így senki nem vádolhat részrehajlással, illetve befolyásolhatósággal. — így kívánom ma­gamban legyűrni a csö- kevényeket lépésről lé­pésre. Ehhez kérném a kartársak' segítségét, mert ha egyedül, tá­masz nélkül maradok, az elém tűzött nemes célok csak papírfor­mák maradnak, és az erre a célra gyártott űrlapok üres rovatai!; majd a kartársak pasz- szivitását bírálják. Laczik János I, Ferenc József császár a szabadságharc leverése utám országjárása alkalmával Eger városába látogatott, ahol a gaz­dák is kirukkoltak, hogy a hivatalos tisztelet annál nagyobb legyen. A császár többeket megszólított közülük, akik neki. fel­tűntek, s több apróbb kérdést intézett hozzájuk. A többi között egy alacsony termetű, jóképű gazdaem­bertől azt kérdezte: — Itt lakott-e a 48-i harc alatt is? — Igen, felséges uram — válaszolta a. gazda. — ....? (függőleges 18. sz.) — kérdezte tovább a császár, mire a gazda így válaszolt: — ... (vízszintes I. és függőleges 16. sz.) Vízszintes: 12. Sí. 13. Szeszes ital. 14. Esőtől áztatott föld. 15. La­koma. 16. Kucu — másként. 17. Rö­vid ideig tartó, gyakran csapadék kíséretében fellépő, rendkívül erős szél. 19. A francia királyok meg­szólítása volt. 20. Olasz helyeslés (fon.) 21. Vásárra járó. 23. Angol férfinév. 34. AI. 35. Elbújva figyel. 26. Norvég politikus, az ENSZ első főtitkára volt. 2*. Orosz helyeslés. 29. Olvasztár, az utolsó kockában kettős betű. 31. AJ A. 33. Könyv­ben van. 35. Juttat. 36. Névutó: fe­lé, irányába. 37. Szamárhang. 38. Üldöz. 41. Franciául: művészet. 42. Gyógyítással foglalkozik. 44. Török rang. 45. Ostorral ad hangot. 48. Birs-vég. 49. Puttony. 51. A máso­dik világháború szovjet vadász­gépe. 52. Fabrizi személyneve (fon.) 53. UR. 54. Női becenév. 56. A le­vegő egyik szennyeződése. 58. EN. 59. Baráti állam. 60. Mint a vizsz. 25. sz. 6?, Növény. 63. Római szám­mal: 101. 64. Két szó: folyami ka­vics és az anyag része. 68. Egy­mást előző betűik az ábécében. 70. A jelenleg élő legnagyobb raga­dozó madár, keselyűféle. 71. Len­dület Függőleges: 2. A folyó és a szél (jég) földfelszínt letaroló munká­ja. 3. Női becenév. 4. Állami Biz­tosító. 5. írás is van ilyen. 6. Ford: könnyeit hullatta. 7. A Duna mel­lékfolyója az NSZK-ban. 8, Leült. 9. Betűt vet. 10. A Tudományos Is­meretterjesztő Társulat elődjének névbetűi. 11. ... Miklós, író, a Látóhegyi asszonyok című regény szerzője. 21. Ad ikerszava (az utol­só kockában kettős betű). 22. Du­nántúli csatorna. 25. Általában fá­ból, vagy fémből készült nagyobb doboz. 27. Betűvetés közben té­veszt. 30. Hetet Ikerszava. 31. Mint a vizsz. 51. szám, de névelővel. 32. A kis Tónit. 34. Férfinév. 39. A Ve­lencei-tó egyik községébe való. 40. Egymást előző betűk az ábécében. 42. OT. 43. Francia város (fon.) 46. Menyasszony. 47. Égitest. 50. Azo­nos magánhangzók. 52. OR. 55. Sierra . .. afrikai állam. 57. Ismert olasz dal kezdete. 60. Férfinév. 61 A német rohamosztag nevének rö­vidítése volt. 64. Erdei gyümölcs. 65. Rovarirtó szer. 66. Svájci sza­badsághős. 67. Sziget az tr-tenger- ben. 69. Növények termése. 70. KE. 72. NS. A rövid és hosszú magánhangzók között nem mindenkor teszünk különbséget. A császár további kérdése és a gazda válasza jövő hét csütörtökéig nyílt levelezőlapon küldendő be szerkesztőségünkbe. A megfejtők között könyveket sorsolunk ki. Az elmúlt heti rejtvény helyes megfejtése: Az oroszlán olyan, mint egy macska, csakhogy az oroszán kissé nagyobbacska. A sze­rencse Fodor Antal ecsédi, Búzás Béia egil, és Pctró Lajos hatvaui megfejtőinknek kedvezett. A könyveket postán küldjük meg el­mükre. Rendszerint mindkét fél hibás volt. Valójában a szerencsét­lenségeket az akkori műszerék és gépek tökéletlensége idézte elő, mindenekelőtt a navigá­ciós műszerek voltak még tö­kéletlenek. Nem sokkal később a Reu­ter hírszolgálati iroda közölte, hogy a Thétáé tengeralattjáró Liverpooltól 20 kilométernyire elsüllyedt. Az első jelentések szerint a tengeralattjáróban az 53 főnyi legénységen kívül az adirniralitás 37 tisztje és hajó­építő szakembere is ott volt. Az új szerencsétlenséget kö­vető órákban sók derűlátó nyilatkozat hangzott el. Álta­lában mindenki hitt benne, hogy a Thetisben levő 90 em­bert sikerült megmenteni, an­nál is inkább, mert a búvár­naszád viszonylag kedvező helyzetben feküdt. A Thetis ugyanis orrával a tenger fene­kébe fúródott, s mindössze 130 láb (mintegy 40 méter) mély­ségben volt. Apály idején a búvámaszád tatja kilátszott a vízből. Beválik-e az új készülék ? A Thetis legénységét nem búvárharang segítségével pró­bálták megmenteni. Az ango­lok már néhány évvel a. ka­tasztrófa előtt „nyugdíjazták” a búvárharangokat, mert úgy vélték, hogy alkalmaüanoik a bajba került tengeralattjárók legénységének megmentésére. Ehelyett az angol búvámaszá- dotkat Dawis-készülékkel lát­ták el. A készülék gázálarchoz hasonlított, s minden tenge­résznek jutott belőle. Az an­gol tengeralattjárókon — mindegyiken — volt egy kü­lön mentőfülke, amelyen át a tengerészek kijuthattak a bú- vámaszádiból, majd a Dawis- készülék segítségével a fel­színre emelkedhettek. Valóban, a tenger felszínén már másnap délelőtt négy matróz jelent meg, a Dawis- készülék mentette meg őket. Most már biztosra vették, hogy a Thetis valamennyi tisztje és matróza megmene­7. Január. 13-án a következő jelentést közölték az angol la­pok: „Elveszett minden remény, hogy az L—24 legénységét megmenthetjük, A búvárhajó oxigén tartalékai eddig kétség­telenül kimerültek, és a tenge­részek, ha nem is hatolt be a víz a hajóba, oxigénhiány kö­vetkeztében megfulladtak.” A Portland!-öbölben a ten­geralattjáró 48 tengerész ko­porsója lett. Összeütközések A két hónappal később, 1924. március 19-én történt szerencsétlenségről még keve­sebbet tudunk. Valószínűleg azért, mert a katasztrófa — egy hajó és egy tengeralattjáró összeütközése — távol, a nyílt fengeren, japán vizeken tör­tént. Annak idején a lapok így számoltak be a szerencsétlen­ségről: „A nyűt tengeren, Saseho közelében, összeütközött egy cirkáló és egy japán tenger­alattjáró. A tengeralattjáró le­génysége: négy tiszt és negy­ven matróz. A mentőakció fo­lyamatban van”. A mentőakció eredménytele­nül végződött, és az áldozatok száma nem 44, hanem 49 volt. Ezután 1925. augusztus 26-án történt tengeralattjáró-szeren­csétlenség. Egy olasz tenger­alattjáró süllyedt a hullámsír­ba Szicília közelében, 50 főnyi legénységével együtt. Egy hónappal később, 1925. szeptember 25-én az S—51. jel­zésű tengeralattjáró összeütkö­zött a City of Rome nevű ha­jóval. A veszteséglistán 34 ten­gerész neve volt. A következő katasztrófa kö­rülbelül egy év múlva, 1926. november 11-én, a La Manche csatornában játszódott le. Az M—1. jelzésű angol tenger­alattjáró ütközött össze egy hajóval. A mindig viharos csa­torna mélyére süllyedt 69 tiszt­jével, tengerészével együtt. A hajók és tengeralattjárók összeütközései ez időben meg­lehetősen gyakoriak voltak.

Next

/
Thumbnails
Contents