Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-26 / 147. szám

1963. június 86., szerda NEPÜJSAG 8 mus eszméje ott legyőzhetet­len, hogy nem fél beszélni — éppen az eszme megdönthetetlen igazságára alapozva —, a meg­valósítás nehézségeiről. Az os­tobaságról, a bürokráciáról, a hozzá nem értésről, a tehetet­lenségről, a lustaságról, erőink reális határairól... Nem az a lényeg, hogy hall­gassunk a siroki barlanglaká­sokról, egy üzem vezetésének hibáiról, egy lelketlen, a rend­szer szelleméhez méltatlan in­tézkedésről. A lényeg: hogy mindezek ne legyenek. Mert hiába hallgatunk, attól még Sályék barlangban laknak, attól még Nagyné, ötgyerme­kes családanya további hóna­pokig lehetett volna munka nél­kül, attól még nem javítják meg a tarnaleleszi napközi ott­hon hűtőszekrényét, hogy csak néhányat említsek meg a sok ügyből, amely itt fekszik a szerkesztőségi íróasztalokon se­gítséget, elintézést várva ... Ellenségeink pedig olvassák csak nyugodtan, hogy mi a hi­ba nálunk, mert azt is olvas­sák, ha akarják, ha nem, hogy mi a jó, de azt is, hogy mi eze­ket a hibákat rendre, szépen kijavítjuk. És éppen ellensége­inknek kell fogcsikorgatva tu­domásul venniök: nemcsak ahhoz van erőnk, hogy szem­benézzünk saját fogyatékossá­gainkkal, de ahhoz is, hogy mindent okosan rendbe te­gyünk .;. Hallgatni arany? Nem igaz: dublé' Gyurkó Géza JluxeleitikkaL Kibővített tttegyebisoíísági ülés Gyöngyösön A Pedagógus Szakszervezet megyei bizottsága tegnap kibő­vített ülést tartott Gyöngyösön, amelyen részt vett Gácsi Lász­ló, a járási pártbizottság mun­katársa, Bárczy Mihály, a szakszervezeti központ instruk­tora, Kovács Flórián, az SZMT kulturális felelőse. Dr. Bartos Imre, a megyei bizottság elnö­ke vezette a tanácskozást. A felnőttoktatás tapasztala­tairól Fejes János, tanulmányi felügyelő tartott beszámolót, majd Kiss István, a kollektív vezetés érvényesítéséről, Ha­jas András pedig a gazdasági munkáról tájékoztatta az ülés részvevőit. Brózman János tit­kár a megyei bizottság első félévben végzett munkájáról és a következő félév feladatai­ról számolt be. A megyei bizottság kibőví­tett ülésén alapos, elemző munka folyt, különösen nagy érdeklődés kísérte a felnőtt oktatással összefüggő kérdés- csoportot. Borzalmas ez a gyerek. Stikában do­hányzik. Újabban ha­zudik is. Olyan rossz, hogy már a hajamat tépem. Ha azt mond­ja, hogy ötre haza­jön, biztos, hogy hét­re dugja csak haza a képét. A holmija szanaszét, rendetlen, mindent ötször kpll neki mondani, hogy hatodszorra is mást csináljon ... Pontosan olyan, mint az apja — ezf o feleségem mondja nekem. Meg­nyugtató, legalább az apa én vagyok... — Olyan kedves volt ma a gyerek iFlmosogatott, eltörül­getett... Azért csu- ;a szív, csupa jóság ez a kölyök... Ugye... äs nézd, milyen szép fiú... Nem vagyok elfogult. De igazán szép gyerek. S hogy tud kedveskedni... Csupa szív. Hiába, én vagyok az anyja.. Rám hasonlít — ezt is a feleségem mond­ja ... Tanulság: szíves fi­gyelmébe ajánlom az átörökléstan tudósai­nak nejem nagyszerű felfedezését. Mind, ami rossz, az apától, mind, ami jó, az anyától származik. Hát ez csak termé­szetes?! (—ó) Játék, szórakozás — felügyelet mellett AZ IDÉN YNA PK ÖZÍK BEN Rengeteg munkával köszön­tött be a nyár: a termelőszö­vetkezeti tagok ilyenkor, ha kétanrtyian volnának, akkor is alig győznék a tennivalót. Szükség van tehát az asszony­kézre is. Mint esztendők óta mindig, az idén is segítséget kap a falu, nyári napközi ott­honokat szerveztek, hogy a három-hatéves gyerekek ne maradjanak őriző nélkül, ne kelljen őket a magatehetetlen „mamákra” bízni. A tizenötödik esztendő Tamamérán 15 éve minden nyáron gyermekkacagás köl­tözik a kastély falai közé. Ahogy benyitunk az egyik te­rembe, Bártfai Jánosné szava int csendre: Pszt! Csak csen­desen, éppen most aludtak el. A rácsos ágyakban húsz apró­ság alussza délutáni álmát. Nem zavarjuk őket, — mon­dom, magunk .mögött hagyva a békés kis birodalmat. Ebben az évben június 10-én nyílt meg a napközi. Az el­múlt tizenöt év alatt megsze­rették, megszokták a szülők. Most azért vannak ilyen keve­sen. mert itt július elején kezdődik az asszonyoknak az egész napos munka. És — te­szik még hozzá — sokallják a napi öt—hat forintos térítést. Hasonló a helyzet Tarna- szentmiklóson is. Pedig ott is negyven gyermek számára biztosítottak helyet, személy­zetet, jó ellátást. Sok az öt forint. Egy kicsit érthetetlen, hiszen a község­ben egymást érik az új házak. Rádió-, televízióantennák sű­rűsödnek a házak tetején. Drága ruhákban szaladgálnak a szürke júniusi hétköznapon a • gyerekek. A földekről hazatérők közül sokan motor­ral fordulnak be a házak ka­puján. És kinek jó az, hogy napközi van? Az anyák egész nap dolgozhatnak a földeken, növelve a család jövedelmét, A gyermek pedig, — akiért dolgoznak, biztos helyen van, nem lesekedík rá a nyitott kút, a tűz, a víz ezernyi ve­szélye. A falusi nyári napközikben 1540 gyerek kap helyet, ellátá­sukra, gondozásukra 1 millió nyolcszázezer forintot költ az állam. A szülők ebből — nap: ötforintonként — 500 000 forint­tal járulnak hozzá... Táborlétszám i 500 fő Egerben is újdonságot ho­zott ez a nyár. A szünidőre összevonták a napköziket. 500 gyerek a IV. számú iskola tá­gas tantermeiben, árnyas ud­varán talált „otthonra”. A napközi nemcsak abban kü­lönbözik azonban, hogy együtt van minden gyerek. Igazi út­törőtábort létesített a pedagó­gusok ötletessége. Reggelenként 500 gyerek so­rakozik a zászló alatt, hogy meghallgassa a napiparancsot, amely minden napra űj és új meglepetést, játékot hoz. Amíg az ügyeletes raj — 13 rajba osztották a gyerekeket, koruk­nak, érdeklődési körüknek megfelelően — vigyáz a rend­re. a tábor tisztaságára, a többiek játszanak, szórakoz­nak, űttörőf oglalkozásokon vesz­nek részt. Az egyik csoport már indul is a strandra. — az úszni még nem tudók az úszóiskolába, a másik csoport­nak mozi lesz, a harmadik a sportpályára indul. Akinek mindehhez nincs kedve, annak bent a napköziben egész sor játék áll rendelkezésére. Nagy Péter eér rakétakutató intézete — Tengeri mentőrakéták — Néha a vereség is haszonnal jár : egy angol ezredes furcsa „találmánya" 3. a tus is wm?éi át ŰRHAJÓIG Lapunk ■ {ózó számaiban a rakétáknak a mondák kődébe veszd eredetéről, az első rakéta repülés kísérle­té-?! a c lint a rakéta fizikai törvényei mellett a■ •oltunk be, ho­gyan került ez az érdekes keleti eredetű fegyver Eu­rópába. A múlt század 30-as éveitől kezdve ilyen rakétavetőkkel mentették meg a zátonyra futott hajókat. Az 1618-tól 1648-ig tartó har- míneéver- háború tapasztalatai alapján a rakéta már Európá­ban is féle' netes harci eszköz­zé kezd kinőni. Nagy Péter cár, Oroszország messzire látó, fia- ...... tál i.ralkr ja hatalmas tervei macher tüzér századost tartjuk egyik esz/ sét a haditechnika az ún. rakétatűzérség megala- fejlesrtésé'r n látja. ’ Ezért pítójának, aki a hadművele- 1680-ban már egy rakétakuta- tekben alkalmazott rakétákat fissal fog ilkozó intézményt ágyúgolyókkal, vagy robbanó létesít Ebi en a kutatók mór gránátokkal látta el. : 000 mé magasságig fellő- A rakéta eddigi tőrténeté- ,i*ió ráké t kísérleteznek ki! bői az tűnik ki, mintha ezeket V Konti mtyinov tábornok kizárólag háborús célra hasz- íltc: hnd Ura alkalmazott ra- nálták volna fel. Ehhez hozzá- ha:csugara már 4 kilo- tesszük, hogy a világítórakétá­méit i * te-jed ki. Konsztan- kát tűzijáték céljára már a lett a dán Schu- legrégibb időktől kezdve hasz­Treugonse francia tengerészkapitány hajóra szerelhető tengeri mentőrakétája. számlál. 1799-ben a Seringapa- tam melletti csatában — mint a korabeli írás említi — „nagy sikerrel” használták a rakétá­kat a gyarmatosító angolok el­len. A megvert angol seregben futott a rakéták elől Sir Wil­liam Congreve angol ezredes, aki lexikonjainkban még ma is a „rakéta felfedezőjeként” szerepel. Congreve világraszóló csalá­sáról, a hagyományos és a ra­kétatűzérség közti óriási ver­senyről, végül Bem apó raké­táiról lapunk következő szá­mában számolunk be. (Folytatása következik.) Kováts Andor Kirándulások S ezek mellett egy újabb meglepetésről ís gondoskodott a táborvezetőség — kiszemel­ték az Almár-völgy egyik nap­sütötte tisztását — altábornak. Felváltva ide járnak egész na­pos kirándulásra a gyerekek az úttőrővasúttal. Ide hozzák ki utánuk még az ebédet is. Es mindenhová pedagógu­sok felügyelete mellett men­nek, — 40 pedagógus tart fel­váltva ügyeletet. Aggályok persze voltak és vannak az új rendszerű nap­közivel szemben. A legna­gyobb: a közlekedés, hiszen az első és második osztályt vég­zett gyerekek a város másik végeiről is ide járnak. A tá­borvezetőség, a szülők meg­nyugtatására, erre is talált megoldást. Nagyobb úttörők­ből közlekedési rajt szervez­tek. akik rendőrök felügyelete alatt vigyáznak a legforgal­masabb pontokon a kisebbek épségére. Játékkal, mesével szórako­zással hamar telik a nap, az iskolás napközikben is, a ki­csik birodalmában is. Naponta száz és száz gyerek indul ha­za, amikor leszáll az alkony, — kis szivükben az élmények izgalma, tagjaikban az egész napos játék, séta jóleső fá­radtsága. A szülők pedig nyu­godtan végézhetik munkáju­kat, felügyelet mellett, jó he­lyen van a gyerek! Hát nem megér ez napi öt forint kia­dást? (á—d) 'TőalLiatvii: DÜBLE elmúlt közel két évtized alatt a társadalomban megvalósítot­tunk, a gondolatokba átplántál­tunk, az életben megteremtet­tünk, az megmutatta már ezer- egyedszer is, hogy eszménk nagyszerűsége minden aka­dályt legyőzött és legyőz. Van nekünk büszkélkedni valónk egy egész országgal és van miben reménykednünk, terveznünk egy egész korszakot előre. De a húsz év sikerének titka, ha ezt egyáltalán titok­nak lehet nevezni, mindig az volt — s ha nem volt, meg is torpant az élet fejlődésének üteme —, hogy éppen mi ma­gunk mondtuk egymás szemé­be azt, amiről úgy véltük, al­kalmatlan és méltatlan elve­inkhez, terveinkhez. Fütyül­tünk és fütyülünk arra, pró­bál-e vagy sem tőkét ková­csolni ebből a sanda szándék... Sőt, azt is megtanultuk, lám, hogy a sanda szándék csám­csogó kajánságából is kikövet­keztessük, milyen elkövetett hibánkat próbál Rosinantnak megnyergelni az ellenség, ez a ferdén sikerült Don Quijote ... Gúnyosan, titokban, befelé so­molyogva, még meg is köszön­tük hozzánk való rosszindu­latát! Nem, kedves elvtársam, nem hallgatunk el semmit, nem is fogunk soha. Büszkén hirdet­jük mindazt ami jó, ami nagy­szerű, ami siker, és, ha nem is büszkén, ha még jó magyaros szitkot mormolva is orrunk alatt, de elmondjuk mindenkor és mindenhol: mi rosszat tet­tünk, vagy mi jót nemzettünk meg. A szocializmus ereje ab­ban gyökeredzik, a kommuniz­— Kedves elvtárs ... Olvas­tam a cikkét azokról a bar­langlakásokról ... Szóval, hogy is mondjam. Érdekes írás volt az, kétségtelen... De miért kel­lett? Ugye az újságot ellensé­geink is olvassák, itthon is, külföldön is ... Mit mondanak, hogy nálunk a felszabadulás után lassan a második évtized végén, még barlangokban lak­nak emberek ... Nem sza­bad ilyet megírni. Akik illeté­kesek, azok úgyis tudják, hogy vannak még ilyen barlangok, akik meg nem illetékesek, azok­nak mi közük hozzá... — aztán kezet nyújtott és távozott. A kapott megjegyzéssel, , saját gondolataimmal és mérgemmel ottmaradtam egyedül, kicsit el­vakultan, hogy egy mindennél sötétebb barlangba kellett ismét betekintenem, s ha csak egy pillanatra is, de ehhez szok­tatni a szemem ... Minek írni erről? Hát való­ban, szükséges volt? Vagy ha már írtam, akkor miért nem arról is, ugyanebben a cikkben, hogyan élnek éppen Sírokban az új házak új lakói. Lévén, hogy azok Sírokban is, másutt is az országban, számosán többen vannak, minthogy a mi éle­tünkre mégis a modern laká­sok, a széles ablakok, s nem a sötét barlangokból nyomorult világosfa meszelt szobák a jel­lemzőek? És különben is az ille­tékesek tudnak róla! Hát nem, kedves elvtársam, hát nem! Nekem, nekünk, mint Urbán Ernő kubikusának, nem­csak jogunk, de kötelességünk is elmondani, megmutatni, hol bújt el valami sötét sarokba, ebben az esetben éppen a bar­langok mélyén, a múlt. Én, mi, akik e kornak, e gondolatnak nem hívői, hanem azonosultjai vagyunk, nyugodtan elmond­hatjuk, szidhatjuk hibáinkat, rádöbbenthetjük éppen illeté­keseinket arra, hogy ebben, vagy abban a kérdésben nem intézkedtek illetékesen. Nincs nekünk okunk már rejtegetni, szépítgetni semmit. Amit mi az Osztrák vendégek látogattak el a napokban a tamaörsi Dó­zsa Termelőszövetkezetbe. A vendégeket az AGRIIMPEX munkatársai kísérték el. Az osztrák szaikembereket elsősor­ban az aprómagtermesztés ér­dekelte, s megtekintették a szö­vetkezet kertészetét is. A lá­togatást tapasztalatcsere zárta amelynek során a vendégek kedvező véleményt nyilvání­tottak a látottakkal kapcsolat­ban (dr. Miller Lajos, Tama- örs). — Közös hangversenyt ren­dez a hatvani MÁV kultúrott­honban a kultúrotthon zeneka­ra és a Vörösmarty Művelődé­si Ház énekkara. Az esten köz­reműködik Bódy József, az Ál­lami Operaház tagja, Arató Gabriella kamaraénekesnő és a Radnóti-trió. A tervek szerint a hangversenyről, — amelyen Rossini, Mozart, Verdi, Halévi, Delibes, Palestrina művei ke­rülnek műsorra — a televízió ri­portot készít (Ángyán Jenő, Hatvan). F uvar kedvezmény a céltakarmányok szállítására métert meghaladó útszakaszra métermázsánként és kilométe­renként 35 fillér fuvardíj-térí­tést fizet a vásárlónak. Ugyan­ennyi fuvartérítés jár a keve­rőüzembe szállítótt csereta­karmány után is. Amennyiben — a termelő kívánságára — a keverőüzem fuvarozza a céltakarmányokat, a szállítás távolságától függet­lenül 3.50 forint fuvardíjat szá­míthat feL Az Élelmezésügyi Miniszté­rium, az Országos Árhivatallal egyetértésben, július 1-i ha­tállyal szabályozta a céltakar­mányok és azok ellenében át­adott szemes takarmányok szállítási költségeit. Ha a cél­takarmányt beszerző termelő telephelye 10 kilométernél na­gyobb távolságra van a keve­rőüzemtől — és a termelő ma­ga szállítja a takarmányt a keverőüzembe, — a 10 kilo­partokon is helyeztek el ten­gerészeti mentőrakétákat. Ezek a rakétavetők primitív készü­lékek voltak: megfelelően irányítható faállványról, — amely mintegy vezetősínül szolgált, — lőtték ki a kötelet magával vivő rakétát, amelyet aztán a zátonyra futott hajóról horgásztak ki. Ez a mentési módszer a franciáknál 1830-tól kezdve általánossá vált. További pontos adataink vannak a rakéták alkalmazá­sát illetően Indiából, ahol Hai­dar Ali, Mysore szultánja 1766- ban ezerkétszáz főből álló ra­kétalövész alakulatot szervez, amely 1782-ben már 5000 főt nálták. Ugyanakkor azonban több más alkalmazást is nyer­tek. Így jelentős Treugcmse francia tengerészkapitány elő­ször 1807-ben felhasznált ten­geri mentőrakétája. Treugouse szerkezetének a lényege az volt, hogy a rakétatestre köte­let erősítettek és a rakétát a zátonyra futott hajóról kilőt­ték a szárazföldre. Később a tengerpart egyes, különösen veszélyes, zátonyos helyein, a

Next

/
Thumbnails
Contents