Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

1983. június 35., kedd

NÉPÚJSÁG

3

Pártegység — civódás

Miért akadozik a gyöngyoaaolymoai kőbán} ászok pártszervezetének munkája ?

FENT A KŐBÁNYA szélén, a vizeskék színű ég burája alatt, tűző napsütésben mozognak az emberek. Csille gurul lomha mozgással a meddőhányó végére, dülledt hasából apró kövek ugranak neki a lejtőnek. A lejtőn tele csillét eresztenek le, szépen faragott kövek púposodnak benne.

Itt beszélgetünk, a Kishegyen, Landi Jánossal, a járási pártbizottság munkatársával és Nagy Károllyal, a kőbánya pártszervezetének titkárával.

— A rossz idő minket is visszavetett a terv teljesítésében — mondja Nagy Károly. — Az első negyedévből 7500 tonna lemaradásunk van. Vállaltuk, hogy ezt ledolgozzuk a harmadik negyedév végére. Hogy a munkát serkentsük, célprémiumot tűztünk ki. Tonnánként egy forintot.

Pedig nem könnyű a dolguk. Naponta, egy műszak alatt tizenhárom tonna terméskövet kell egy embernek termelnie. Havi átlagjövedelmük 1900 forint körül mozog. A 3—4 fős brigádokban egy-két kőfaragó, úgynevezett riccer dolgozik, a többi a követ rakja a csillébe. A brigád teljesítményétől függ az egy ember keresete is. Mivel a bányában nem mindenütt egyforma a kő minősége és a meddő mennyisége, a munkahelytől függ, hogy melyik brigád keres többet A felső részen kemény a kő, szívós is. A középső részen is kemény a kő, de jól hasad. Igaz, itt a meddő is több. Szóval: nem mindegy, hol dolgozik valaki.

ÉS ITT VAN MINDEN nézeteltérésnek az oka. A kereset körül. Mivel az üzemnél összesen 94 dolgozó van, közülük 80 végez termelőmunkát, a havi elszámolásnál, a munkahelytől függően kerül a végösszeg a cédulára. És ha a másiknak több van, ha az a másik ráadásul még pártonkívüli is, mindjárt kész a nézeteltérés.

— Párttagnak lenni: csak hátrányt jelent. Még tagdíjat is kell fizetni.

— Mellőzik az öreg párttagokat. Jobb munkahelyet sem adnak nekik.

Szabó Vendel nem érti, hogy miért nem választották meg újból pártbizottsági tagnak. A legnehezebb években, a beszolgáltatás idején jó volt tanácselnöknek. Most már a pártbizottságnak sem lehet a tagja. Mellőzik — csak erre tud gondolni. Nem jár taggyűlésre sem. Ha a párttitkár beszél vele, megígéri, hogy legközelebb ő is ott lesz a többi között. De ebben az évben még egyszer sem jutott el a tagmit. ő károsodjék azért, hogy

három idős munkás dolgozzék? Nagy Károly párttitkár pedig beszél, erőlködik, igyekszik a felvilágosító, jó szót minél érthetőbbé tenni, hivatkózik az öntudatra, a kommunista helytállásra. Valljuk bé: kevés sikerrel.

És az üzem vezetősége? No, a kapcsolat ném rossz. A párttitkár véleményét az üzemvezető megkérdi. De ő sem tud a munkahelyi dolgokban többét tenni. Mindenki nem lehet a legjobb munkahelyen. A bányászok pedig úgy vannak vele, minek beszéljenek a párttitkárral, ha úgy sem tud elintézni semmit. Azaz: nem helyezik őket a jobbik helyre.

Mert minden a pénz körül forog.

A VÁLLALATTÓL legutóbb

értesítést kaptak, hogy valószínűleg tíz embert kiváló dolgozó kitüntetésben tudnak részesíteni. Az üzemvezető a párttitkárral és a szakszervezeti titkárral tanácskozta meg a dolgot. Ki legyen az a tíz ember? Miután még nem volt biztos, hogy a kitüntetés meglesz, egyelőre nem akartak a munkásoknak szólni. De a szóbeszéd szárnyára kapta a készülődést. A jelöltek ismertté váltak. Miért az kap, és miért nem más? — fordult némelyikük ellen a munkások hangulata. Azt már nem latolgatták, hogy kinek volt fegyelmije, kinek olyan a magatartása, ami a kiváló dolgozó címmel nem egyeztethető össze. A rokonok, a gyerekkori barátok fogtak össze. Hogyne már, hiszen a kitüntetés pénzjutalommal jár.

Tóth I. Ferenc, robbantómester ezért lépett vissza, amikor megtudta, hogy ő is a jelöltek között van. A bányászok állapították meg, hogy ki legyen a tíz kitüntetett, önmagában ez a körülmény, hogy a munkások összessége döntött, nem lett volna baj. De az üzemvezetőség, a pártvezetőség javaslatát nem vették figyelembe. Kicsit szubjektív mércével mértek. A tíz kitüntetett között csak egy párttag akadt.

A példák sorát még lehetne folytatni. Beszélhetnénk arról is, hogy tettlegességre is sor került már. Az önbíráskodó ugyan elnyerte büntetését, de ezzel még lényeges változás nem következett be a szellemben, a szemléletben a kishegyi bányászoknál.

— Milyen tervei vannak a jövőt illetően? — kérdezem Nagy Károly párttitkárt.

— Egyénenként akarunk a párttagokkal beszélgetni a

pártvezétőségj gyűlésen. Mást nertí tudok elképzelni.

EGYÉNENKÉNT beszélgetni a párttagokkal. Kétségtelen: erre szükség van. De sokkal nagyobb szükség van az ideológiai, politikai képzésre. Ki kell tárni a világra nyíló kapukat a kőbányászok előtt — jelképesén is és valóságosan is. össze kél] fogni azok erejét, akik elszakadtak már a földre húzó anyagiasságtól, a csak önmagámmal való törődéstől. Meg kell értetni a párttagokkal, hogy a tagsági könyv semmi kiváltsággal nem jár együtt. Párttagnak lenni — felelősség, példamutatás. Mi nem könnyen mondunk le elvtársainkról. Sőt: elvtársainkat segítjük — minden erőnkkel, minden tehetségünkkel. Most is azt akarjuk. Ezért tartunk tükröt eléjük: nézzenek bele, ismerjenek önmagukra, hogy javítani tudjanak magatartásukon, Szemléletükön.

És még valamit. A gyöngyös- solymosi pártszervezet se feledkezzék meg arról, hogy a kőbányászok a községben laknak. Rájuk is gondoljanak, amikor a község ügyeiről esik szó, amikor ünnepségre vagy politikai megmozdulásra készülnek. Vonják be őket ebbe a ténykedésbe. Hadd tapasztaljanak, hadd lássanak többet, mint amennyire a kishegyi sziklafalaknál képesek látni.

Nem szabad elhallgatnom, hogy egy év óta, amióta Nagy Károly kapta meg a párttitkári megbízatást, fejlődött a pártélet a kishegyi bányászok alapszervezetében. Még akkor is igaz ez a megállapítás, ha a felsorolt példák talán az ellenkezőjét bizonyítják.

DE NAGY KAROLY bármily jó szándékú ember, bármennyire is igyekszik minél többet dolgozni, önmagában nem tudja megoldani a problémákat. Annál is inkább, mert ahogy mondja, havonta csak egyszer tud eljutni a munkahelyekre.

Mennyivel többet tehetne, ha segítő társakat keresne maga mellé a kommunisták soraiból, velük együtt indítanák meg a helyzet sürgette ideológiai offemzívát, s bátran vitába mernének szállni a maradi nézetekkel.

Ebben a közösen vívott küzdelemben pedig sokat nyerhetnének: embereket nyerhetnének meg, a párt, a nép ügyének.

G, Molnár Ferenc

Repülőgép a határban

Nemrégiben nagy meglepetés érte az adácsiakat: a kedvezőtlen légviszonyok miatt kényszerleszállást hajtott végre a HA 4220-as számú vitorlázógép a község határában. Néhány órával később motoros gép érkezett a bajba jutott pilóta segítségére és ismét a magasba vontatta az Egri Repülő Klub karcsú vitorlázóját.

Mindkét gépnek sok nézője volt, különösen a gyerekek kíváncsiskodtak.

Uttörőzenekari fesztivál Egerben

Két aranyérem maradt Heves megyében

Szombaton Egerben adott találkozót egymásnak közel négyszáz úttörőzenész az ország minden tájáról, hogy az egybegyűlt szakembereknek bemutassa tudását, s azt az előrehaladást, amit három év alatt a társas zenei mozgalomban elért.

Az esti hangversenyen megjelentek az úttörők országos központjának, a Művelődés- ügyi Minisztériumnak, a Népművelési Intézetnek a képviselői, hogy meghallgassák az úttörőzenekarok hangversenyét.

A somogyszili, kecskeméti, debreceni, farmos!, novaji. pécsi, kisújszállási és salgótarjáni gyerekek nagyszerű hangversenyt adtak. Megszólaltak a vonós-, furulya és vegyeszenekarok előadásában klasszikusok, modem zeneszerzők és az úttörőzenekarok sajátos hangszínű kompozíciói, s bizony nehéz dolga volt Maróti Gyulának, a Népművelési Intézet főosztályvezetőjének, s a zsűrinek, hogy kinek ítéljék a négy aranyérmet.

Míg az úttörők küldöttsége megkoszorúzta Gárdonyi sírját a várban, s készülődött az esti gálahangversenyre, addig megszületett a döntés. A négy aranyérmét kapta Debrecen,

Kecskemét, Novaj, és az egri I. sz. iskola úttörőzenekara, s a 10 napos csillebérci jutalomüdülést ezek között is a novaji együttes érdemelte ki.

Az esti hangversenyen megszólaltak az aranyérmes zenekarok, majd Szabó István, a megyei úttörőelnökség mb. titkára, Tölgyesi Aladár, az Úttörők Országos Elnökségének küldötte és Rezessy László, az Egri Tanárképző Főiskola tanszékvezető tanára kiosztotta a jutalmakat, s a részvételre emlékeztető okleveleket és könyveket.

Vasárnap reggel a két fúvós- zenekar — a pécsiek és a kisújszállásiak — zenés ébresztővel köszöntötte a várost, majd a Dobó téren térzenét adott. Nagy közönség hallgatta a 10—14 évesek nyilvános hangversenyét, amely szinte beköszöntőt adott a városi tanács nagytermében kezdődő országos értekezlethez.

A szakmai tanácskozást a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője, dr. Csl- csai József üdvözölte, majd Auer Gyula, az énektanszék tanára számolt be arról a munkáról, amelyet Heves megyében három évvel ezelőtt kezdtek az úttörők társas zenei életének kialakításáért. Elmondotta, hogy a három év

alatt hogyan hullámzott falun, városon a gyermek zenei élet, s hogy ma már 25 úttörőzene- kar működik a megyében. Ezek túl vannak a kezdeti nehézségeken, s céljuk, hogy megvalósítsák az elképzelést: minél több gyermeket bekapcsolni a zenéhez értők, a zenélők táborába.

Majd beszámolója foglalkozott azzal, hogy a most megrendezett első országos fesztivál tulajdonképpen nem gyűjtötte össze az ország legjobbjait, hanem inkább a kilenc legváltozatosabb zenekar produkciójából akarta lemérni, hogy ma hogyan áll a helyzet a legkisebb falvakban, ahol nincs a tanulás mögött zeneiskola, s a városokban, ahol vannak zeneiskolák, amelyek segítik a zenekarvezetőt munkájában.

Az első országos úttörőzenekari fesztivál elérte célját. Alkalmat adott arra, hogy egybevessék tudásukat a különböző körülmények között dolgozó zenekarok. Ez a szereplés egyben képet adott az országos helyzetről, s a jelenlevő zenekarvezetők, a minisztérium küldöttei és a zeneszerzők előtt is világossá vált a további tennivaló.

(ádám)

gyűlésre.

Taggyűlés ... Május 29-én csak kilenc párttag jött el a megbeszélt időre. A taggyűlést, nem lehetett megtartani. Pedig a bizalmiak aznap mindenkivel beszéltek: nehogy megfeledkezzék róla bárki. Az érdektelenség azonban megköti a pártmunkát. Miért? A bányában1 csak egy műszakot dolgoznak,, idejük lenne a párttagoknak, De ott a háztáji. És a legfőbb: az elégedetlenség. Erre is példát!

Gonda György pártvezetőségi tag, de sem ő, sem Kerek István nem érti, miért nem, kapnak jobb helyet a bányában. Kerek István három idős' emberrel dolgozik együtt. A segítség tehát alig számít vala-(

Az Esküvő

az egri Fegyveres Erők Klubjában

Az egri Finomszerelvény-1 gyár színjátszói szombaton az( egri Fegyveres Erők Klubjában bemutatták Tabi László' Esküvő című vígjátékát. A né-' zőtéren gyakran felcsattant a, taps: a közönség ünnepelte Csörgő Istvánt, Mengyán Ág-' nest. Hegyi Istvánt, Tompos< Bélát, Hámori Sándomét, Ber-[ tók Sándort, Halász Ferencet,< Kollár Máriát, Vörös Magdol-\ nát, és a gazdag amerikai ro-. kont szellemesen, ötletesen megjelenítő, amerikaias külsejű Cseh Sándomét.

A vígjátékot Pállfy György, ez egri Gárdonyi Géza Színház művésze rendezte.

Autó suhant a betonon. Magdi könnyedén vezette a kocsit, [s a sebességmérő mutatója, i mintha odaszegezték volna, úgy állt a 80-on.

— Szép időnk van — pillantott Lacira, aki türelmetlenül )fészkelődött mellette.

— Nem érzed jól magad? lElvégre te akartad, hogy jöj- ; jünk!

— Szeretem ha igazat beszélsz — mordult fel Laci és kidobta a csikket. Magdi idegesen visszakapta a fejét és [ most már csak az utat nézte. '•A sebességmutató a gázon ’nyugvó piros szandál ideges [rezdülésére elmozdult a 80-as számról és alig észrevehetően [felfelé kúszott.

— Tenni kell valamit, Laci- [kám! Ezt igazán meg kell értened. Itt a nyár, nincs fürdő- [ruhám, a gyereknek cipő kell , és itt állunk fillér nélkül. Nyakig vagyunk a kölcsönökkel is.

— Ezt előre megmondtam, \de te bölcs és csalhatatlan [vagy!

— Ismerem ezt a mesét, de [értsd meg, hogy cselekedni kell! Elvégre a mama szívesen

[segít.

Véget ért a beton és útjelző [mutatta az irányt: Váralja ti- >zenhét kilométer. Magdi lelas- [sított és az út szélén megállt.

— Itt már vacak. Vezess te!

— és kiszállt a volán mellől. [Lassan, szinte csak lépésben tmentek tovább. Szántóföldek, \rétek következtek, de néhány kilométerrel odébb már a he- 'gyek húzódtak. A hegyek, a hegyek között a falu, ahol LaVIKIMBEN

be a mama a szobába Ölében a két csirkét.

— A combját, máját, a zúzát, majd Lacikának viszitek haza, ha már nem hoztátok el szegényt,

Laci ebéd alatt rosszkedvű és lehangolt volt, pedig Magdi iparkodott a kedvébe járni.

— Valami bajod van? — simult közelebb hozzá, de ö rosszkedvűen rázta a fejét és egymás után szívta a cigarettákat.

— Egv kis gyümölcsöt, egy kis friss gyümölcsöt hozok a kertből, meg egy kis jó bort a szomszédból.

Attól megjön mindjárt a kedved — sajnálkozott édesanyja is. Alighogy a mama becsukta maga mögött az ajtót, Laci felcsattant:

— Ezt a játékot pedig nem csinálom tovább! Elvégre, ha van is néhány forintja szegény anyámnak, nem osztogathatja szét. Egyedül van, ebben a néhány összekuporga- tott forintban van minden biztonsága.

— Csacsiságot beszélsz, Lacikám.

— Hát nem vesszük el mi a mamától a pénzt, csak kölcsön kérjük. Gondom lesz rá, hogy minden hónapban pontosan megkapja majd a részletet.

ci született. Amint közeledtek, Lacit mindinkább meglepték a régi emlékek. Orrát megcsapta a frissen száradó széna illata, a boglyázó legényekről eszébe jutott ifjúsága. A patakparti mocsárban gólya sétált, éppolyan méltóságteljesen, mint régen, amikor még fürödni jártak errefelé.

Néhány perc múlva feltűntek a falucska házal. A kocsi befordult a mellékutcába, aztán megállt egy kapu előtt. Magdi ugrott ki elsőnek.

— Anyuka! Anyuka! Megjöttek a vendégek — robbant be, majd csókokkal halmozta el a meglepetéstől alig felocsúdó asszonyt, Laci édesanyját.

— Anyuka, drága! Egy kis vikend. Gondoltuk, leszaladunk Váraljám, olyan isteni ma az idő.

— És Lacika? Lacikát hol hagytátok?

— Lacika a másik nagymamánál van — magyarázkodott Magdi, a™ig férje beállt az udvarra a kocsival

A délelőtt főzéssel telt eL Magdi tulajdonképpen nem szerette a főzőcskélést, de így a mama mellett kedvére kuk- tálkodott.

— Nézzétek! Ezt a két kendermagost rántom ki — hozta

— De egyáltalán minek ez a cirkusz? Minek vettünk autót, ha nem tudunk spórolni, másról lemondani? Autó, flanc, szórakozás, egyszerre nem mehet, még a főmérnökéknél sem!

Magdi szeme élesen villant és összeharapott ajakkal kapott cigarettája után.

— No nézzétek csak, itt is vagyok a cseresznyével. De előbb egy pohárka bort, Lacikám, — jött vissza a mama és maga töltötte meg a három poharat.

Laci délután is rosszkedvűen sétált a kertben. Leheveredett a ribizlibokrok alá, mint valamikor diákkorában és eltűnődve eszegette a vérpiros bogyókat.

Magdi a konyhában Lacikának csirkecombot, meg palacsintát csomagolt. Amikor végeztek, a mama megkérdezte:

— Mond csak Magdikám! Mi baja mégis ennek a gyereknek? — Ismerem én a fiamat, most valami fúrja a lelkét.

— A ... Semmiség az egész! Szót sem érdemel, kedves mama.

Csak egy kis pénzügy.

Az öregasszony elsápadt és

összetette a kezét.

— Uramisten, — csak nem valami hivatalos pénz?

— Nem nem mama. Csak tetszik tudni, a kocsi, meg a városi élet sokba kerül. Ott min- ,

denért piacra kell szaladni. Lacika is nő már, neki is több kell mint tavaly. Ötezer forint egyenesbe hozná a dolgokat. Pontosan fizetnénk a havi részletet...

Az öregasszony figyelmesen

végighallgatta Magdit, megértőén bólintott, majd becsoszogott a tiszta szobába.

Kinyitotta az almáriumot, kibontotta a szalaggal átkötött papírdobozt és leolvasta belőle az ötven darab százast.

— Nesze, ' Magdikám! A nyugdíjamból megspórolt pénzem. Gondoltam, ha történne velem valami, ne legyen rám sok kiadástok. De fizessétek ki az adósságokat, aztán a gyereknek, az unokámnak is legyen meg minden. Amíg vissza nem kapom, majd várok a halállal ...

Hazafelé Magdi vezetett. A nap eltűnőben volt már és hűvös levegő jött be a lehúzott ablakon. Lacin nyoma sem volt a rosszkedvnek. Viccelődött, bolondos nótákat fütyült és örült, hogy a felesége bölcsen, mégiscsak lemondott tervéről.

Mindenki aludt már, amikor Magdi nesztelenül felkelt az ágyból és újra végigszámolta az ötven darab százast. Amint kész volt, becsúsztatta a köte- get a ruhás szekrénybe az ágyneműk alá.

— A nehezén túl vagyunk, sóhajtott, — és Laci jutott eszébe, ez a gyámoltalan, szentimentális kölyök, aki még arra is képtelen, hogy kölcsön kérjen az anyjától ötezer forintot...