Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-25 / 146. szám

2 NÉPÜJSAO 19(53. június 25., kedd Megkezdődött Moszkvában a nők világkongresszusa (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően Renu Csakra- varti asszony, az indiai parla­ment tagja nagy derültség kö­zepette javasolta, hogy Valerij Bikövszkijt is hívják meg az elnökségbe, mert — úgymond — nincs semmi erkölcsi ala­punk arra, hogy a férfiakat hátrányos megkülönböztetés­ben részesítsük. Bikovszkij lelkes taps közepette foglalta el helyét az elnökségben, Tye- reskova oldalán. A továbbiakban jóváhagyták a kongresszus napirendjét. A napirend szerint a kongresz- szus munkája június 29-én zárul. Az első napirendi pont'. A Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség harca a békéért, a nemzeti függetlenségért, az asszonyok jogaiért é® a gyerme­kek boldogságáért. Előadó: Eugene Cotton asszony. A második napirendi pont: Harc a nők társadalmi és csa­ládjogaiért. Előadó: Ana Máté­ra, az Olasz Nőszövetség elnök­ségének tagja. A harmadik napirendi pont: Az asszonyok harca a békéért, a leszerelésért és a népek ba­rátságáért. Előadó: Fuki Kuszi- da, a Japán Nőszervezeteik Or­szágos Szövetségének elnöke. A negyedik napirendi pont: A nők harca a nemzeti függet­lenségért. Előadó: Adua Keita, a mali nemzetgyűlés képviselő­je. Az ötödik napirendi pont: A gyermekek és az ifjúság egész­sége, oktatása, nevelése. Előa­dó: Vilma Espin de Castro, a Kubai Nőszö vétség elnöke. A kongresszus hat bizottsá- ságot alakított a következő kérdések megvizsgálására: — A nők társadalmi és csa­ládi jogai; — Béke, leszerelés, népek barátsága; — Nemzeti függetlenség; — A gyermekek, az ifjúság egészsége és oktatása; — A Nemzetközi Demokra­tikus Nőszövetség programjá­nak megvitatása (ebben a bi- bizottságban csak a NDN tag­szervezeteinek küldöttei vehet­nek részt); — A kongresszus okmányait szerkesztő bizottság. Vlagyimir Promiszlov, a moszkvai tanács végrehajtó bi­zottságának elnöke a szovjet főváros lakosai nevében üdvö­zölte a kongresszus részvevőit. Ezután Eugenie Cotton asz- szony kezdte meg beszámoló­ját. Kennedy Bonnban Tanácskozásai Adenauerral — Sajtóértekezlet a hadügyminisztériumban Cotton asszony beszéde Eugenie Cotton asszony, a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség elnöke, a ,,Nőszövet­ség a békéért, nemzeti függet­lenségért, a nők jogaiért és a gyermekek boldogságáért foly­tatott harcban” című kong­resszusi beszámolója bevezető­jében köszönetét mondott a szovjet nőknek a kongresszus kiváló megszervezéséért. Cotton asszony méltatta a világ első űrhajósnőjének hős­tettét és kijelentette: a nők erejükhöz mérten akarnak hozzájárulni az emberiség ha­ladásához. A szónok ezután a nukleá­ris háború veszélyéről beszélt. El kell érni a leszerelést — mondotta a terem tapsa köze­pette. A nőszövetség elnöknő­je arra utalt, hogy Nyikita Hruscsov volt az, aki az ENSZ- közgyűlésen mondott beszédé­ben felvetette az általános és teljes leszerelés nagyszerű esz­méjét. Cotton asszony hangoztatta, hogy a leszerelés követelése világszerte élénk visszhangra talált. Nagyszerű tényként em- ] lítette többek között a meg- [ boldogult huszonharmadik Já­nos pápa enciklopédiáját, amely a „béke híveinek nyel­vén” szólt. Az előadó megelégedéssel ál­lapította meg, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok megegyezett abban, hogy kí­sérletet tesznek a nukleáris kísérletek teljes betiltását cél­zó szerződés megkötésére. Szólt a washingtoni egyetemen i elhangzott Kennedy-beszéd po­zitív szerepéről abban a vo­natkozásban, hogy az Egyesült ! Államok elnöke hirdeti a bé­kés együttélés szükségességét. Cotton asszony ezután a Nemzetközi Demokratikus Nő­szövetség legutóbbi ötévi ered­ményes tevékenységét méltat­va hangoztatta, hogy a szövet­ség továbbra is a nők széles körű akcióegységének megte­remtésére törekszik. A nőszö­vetség — mondotta az előadó — fontos feladatának tartja a nők támogatását a nemzeti fel- szabadulásukért harcoló ázsiai, afrikai és latin-amerikai or­szágokban. A Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke kijelentet­te: A nők szent kötelessége küzdeni az általános és teljes leszerelését. A nők egyenjogúsági har­cáról szólva Cotton asszony hangoztatta: szükséges, hogy a társadalom megadia a lehető­séget a nőknek ahhoz, hogy él­hessenek anyai és állampolgári jogaikkal. Eugenie Cotton Tyereskova hőstettét hozta fel példaként, kijelentette: a nő eredménye­sen vehet részt, bármely fel­adat megvalósításában. A szónok felszólalása végén reményét fejezte ki. hogy ez a jelenlegi nőtalálkozó döntő szakasz lesz az egész nemzet­közi nőmozgalom további egy­ségesítésében. HRUSCSOV ÜZENETE Hruscsov szovjet kormányfő üzenetet küldött a nők világ- kongresszusának. Üzenetében, amelyet a megnyitó ülésen Ol­ga Ivascsenko küldött olvasott fel, kijelenti, hogy „a társada­lom fejlődése a haladás útján, a tartós béke a földön, elkép­zelhetetlen a Föld lakosságá­nak több mint felét alkotó nők munkálja és harca nélkül”... — A kongresszus a nemzet­közi nőmozgalom időszerű kér­déseivel foglalkozik és nemes céljai igen nagy érdeklődésre és támogatásra találnak az emberi haladás őszinte hívei körében — mutat rá Hruscsov, majd megállapítja, hogy ko­runk alapvető kérdése a béke fenntartása és megszilárdítá­sa. — Teljesen törvényszerű — folytatta az üzenet —, hogy a termonukleáris háború veszé­lye elleni harc igen fontos ösz­tönző erővé vált a nők nem­zetközi összefogásának erősí­tésére. Ez a harc összeforraszt­ja a nemzetközi nőmozgalmat és egyesíti minden részvevő­jét, bőrének színétől, politikai és vallási meggyőződésétől füg­getlenül. — Nem szabad beletörődni abba, hogy már most, béke­időben a háború baljós kísér­teié az óriási katonai kiadások terhét rója az emberiségre. Az elesettek határozott harcra szólítják az élőket, hogy állják útját egy világháborúnak. A népek annál sikeresebben és hatékonyabban folytathatják e harcot, minél aktívabban és összeforrottabban lépnek fel a nők. — Nem szabad szemet huny­ni afölött — folytatja Hrus­csov —, hogy az Egyesült Ál­lamok imperialista erői vezet­te agresszív körök folytatjáka háborús készülődést, annál ke­vésbé, mert ezek az előkészü­letek óriási, a történelemben példátlan méreteket öltöttek. — Mindez újból és újból bi­zonyítja, hogy nem elég csak a békére vágyakozni. A tö­megek igazi hősiességéről át­hatott aktív akcióra van szük­ség a világháború megakadá­lyozása végett. Itt különösen nagy szerep vár a-nőkre* ama készségét, hogy aktívan küzdjenek a népek közötti ba­rátságért, a tartós békéért. Hruscsov üzenete végén felhívja a világ nőit: tömö- rítsék soraikat és haladjanak magabiztosan azon az úton, amely a tartós béke és a tár­sadalmi haladás diadalához vezet. Kennedy és Adenauer Dobsa János, az MTI tudósí­tója jelenti: Hétfőn délelőtt Kennedy elnök két éra hosszat tanácsko­zott) négyszemközt Adenauer kancellárral. A tanácskozás fó témái — mint később a nyu­gatnémet és amerikai sajtófő­nökök közölték — a követke­zők voltak: 1. Az attomkisérletek betil-, tásának kérdése; 2. A kereskedelmi kapcsola­tok az Atlanti Közösségen be­lül; 3. A sokoldalú atomhaderő j kérdései. Több amerikai tudósító megkérdezte Sálingért, a Fehér ra sem volt hajlandó válaszolni e kérdésre. Adenauer és Kennedy négy- szemközti tanácskozásával pár­huzamosan Rusk amerikai kül­ügyminiszter és tanácsadói Schröder külügyminiszterrel, Erhard gazdaságügyi minisz­terrel és von Hassel hadügymi­niszterrel tárgyaltak a német kérdésről, a nyugat-berlini problémáról, valamint a sok­oldalú atomhaderő egyes rész­letkérdéseiről. Az Adenauerral folytatott megbeszélés után Kennedy lá­togatást tett Lübke köztársa­sági elnöknél és részt) vett azon az elnöki palotában tartott ünnepélyen, amelynek kereté­ben NyugakNémetországban is felállították a neokolonista cé­lokat szolgáló úgynevezett „fejlesztési szolgálatot” (Béke­hadtest.) Délben Lübke köztársasági Ház sajtófőnökét, vajon szó elnök villásreggelit adott Ken- esett-e a megbeszélésen az nedy tiszteletére, délután síé- úgynévezett „csirkeháborúról” lesebb körben folytatták a poli- vagyis a Közös Piac által az tíkai megbeszéléseket, majd amerikai baromfikra kivetett Kennedy sajtóértekezletet tar­vámok kérdéséről. Salinger tótit a bonni külügyminisztéri- azonban a tudósítók unszolásé- umban. r Amerikai négerek harca a szabadságért Vasárnap Detroitban több mint 125 ezrén — főként színes bőrűek — tüntettek a polgári jogok védelmében. A tömeg menetoszlopot alkotva, végig rr Őrizetbe vették Budiaf volt algériai miniszterelnök-helyettest Hruscsov kifejezi azt a re­ményét: a nők világkongresz- szusa erős ösztönzést ad arra, hogy még határozottabb és cél­tudatosabb lépések történje­nek a békéért folyó harcban. A szovjet minisztertanács elnöke biztosítja a kongresszus részvevőit, hogy a szovjet kor­mány továbbra is olyan po­litikát folytat, amelynek célja a béke megszilárdítása és a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés együttélésé­nek diadalra juttatása. A Szov­jetunió továbbra is állhatato­san követeli a gyarmati orszá­gok és népek függetlenségé­nek megadásáról szóló dekla­ráció végrehajtását, — jelenti ki az üzenet és elismeréssel adózik a gyarmatosítók elleni harcban áldozatul esett nők hőstetteinek. A szovjet emberek teljes megértéssel és meleg rokon- szenwel kísérik a hők har­cát számos országban a társa­dalmi és családi egyenjogú­ságért, a több évszázados „nő­kérdés” végleges megoldásá­ért — írja Hruscsov. A szovjet kormányfő hozzáteszi: A nő valódi felszabadulása az a le­hetőség, hogy a nő a munká­ban és a közéletben bebizo­nyíthassa minden rátermettsé­gét és tehetségét, csupán a szocializmusban valósult meg teljesen. Említést téve Valentyina Tyereskova hőstettéről, akinek élete ragyogóan bizonyítja azt, hogy a szocialista társa­dalom minden emberről gon­doskodik, Hruscsov hangoztató ta: a szocialista, a kommu­nista világ a férfi és a nő mél­tó egyenjogúságának nagysze­rű példaképe. A szovjet kormányfő rámu­tatott: a békét csak úgy ér­hetjük el, ha minden jó szán­dékú ember, minden nép erre összpontosítja erőfeszítéseit. Az összeforrottságban, az egy­ségben rejlik kongresszusunk ereje, a nemzetközi demok­ratikus nőmozgalom ereje. Csak az egység hozza meg a győzelmet. A nők világkong­resszusának ki kell hangsú­lyoznia est az egységet, a nők Az algériai FLN-nel szem­ben ellenzékben levő Szocialis­ta Forradalmi Párt szombaton közleményt adott ki arról, hogy letartóztatták Mohamed Budiaf volt miniszterelnök­helyettest, az FLN egyik meg­alapítóját. Budiaf felesége kö­zölte az újságírókkal, hogy férje pénteken délután eltűnt és azóta nem tudnak hollété­ről. Az algériai kormány hivata­losan nem jelentette ugyan he Budiaf letartóztatását, de a tá­jékoztatásügyi és az igazság­ügyi minisztérium illetékes tisztviselői nem tagadják, hogy őrizetbe vették a volt minisz­— Vajon melyikben jön a nő?... (Fülöp György rajza) terelnök-helyettest. Egyes ér­tesülések szerint Budiafot nem a rendőri szervek, hanem a Bumedien hadügyminiszter irányítása alatt álló állambiz­tonsági hatóságok tartóztatták le. Mohamed Budiaf az algéri­ai háború alatt öt éven át fo­golytársa volt Ben Bellának a francia börtönben. Algéria fel- szabadulása után Ben Khedda akkori miniszterelnök és az őt támogató Belkaszem Krim hí­véihez tartozott. Beválasztot­ták az alkotmányozó nemzet- gyűlésbe, később azónban le­mondott mandátumáról és Pá­rizsba költözött. Onnét csak ez év áprilisában tért vissza Al­gériába. Hírügynökségek em­lékeztetnek rá, hogy Budiaf kapcsolatban állott Ben Bella politikai ellenfelével, az FLN éléről nemrégen elmozdított Mohamed Khiderrel. A hétfői párizsi lapok ki­emelik, hogy Budiaf nemcsak Ben Bella politikai ellenzéké­hez tartozott, hanem tényleges vezetője volt az algériai felsza­badító hadsereggel és Bume­dien hadügyminiszterrel szem­benálló erőknek is. Egyes hírügynökségi jelenté­sek szerint Budiaffal egyidejű­leg több más személyt — köz­tük Ben Tobal volt belügymi­nisztert — is őrizetbe vettek és letartóztatások folynak Algír­ban, Oranban és Constantine- ban. Ezeket a híreket azonban nem erősítették meg. vonult az utcákon „Szabadsá­got akarunk!” „Minden ember egyenlőnek született!" feliratú táblákkal. A tüntetők, akiknek éién Martin-Luther King is­mert néger vezető haladt, ké­sőbb — a fajüldözés áldoza­taira emlékezve — rátértek ar­ra az útra, amelyen 1943. jú­nius 23-án egy tüntetés alkal­mával a faji egyenlőség ellen­ségei 34 négert meggyilkoltak, hatezerötszázat pedig megsebe­sítettek. A Mississippi állambeli Bilo- xiban vasárnap a négerek szin­tén nagyszabású tüntetést tar­tattak: mintegy 70 néger azon a helyen akart megfürödni a tengerben, ahol eddig csak fe­hérek strandolhattak. A rend­őrség letartóztatta, majd autók­kal elszállította őket. Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter az ameri­kai négerek szabadságmozgal­mának legutóbbi fejleményei­től indíttatva, televízióbeszédet mondott Washingtonban. Nem sokkal az igazságügy­miniszter televízióbeszéde előtt ismeretlen személyek meggyil­kolták L. Davist, az FBI mun­katársát. Davist, aki Medgar W. Evers néger vezető meg­gyilkolásának ügyében nyomo­zott, autón robogó banditák lőtték le. Iraki csapatok elfoglalták a kurdok kasszingai támaszpontját A MEN hírügynökség, hivat­kozva Irak kairói katonai atta­séjának közlésére, jelenti, hogy az iraki erők elfoglalták a Kasszinga észak-iraki támasz­pontot,^ a kurdok egyik jelentős hadállását. Az iraki kormány­csapatok tovább nyomulnak előre az északi kurd állások ellen. Megmondom őszintén, mégha ezért szemrehányásban is ré­szesülnék a világ közvélemé­nyétől, hogy nem tartom elég­ségesnek a nyugat-berlini biz­tonsági intézkedéseket — ha jön az elnök, kevés az a 13 ezer rendőr,' száz kutya és het­ven ló a cugehőrrel. Kevés a helikopter — milyen smucig az amerikai katonaság, igazán —, vajmi kevéssé nyugtat meg en­gem az ötven motoros rendőr elül, ötven hátul, száz rádióa- utónái is többet lehetne talál­ni éppenséggel, ha nagyon akar­nák, elég rosszak ott a közál­lapotok, biztosra veszem, hogy nem ez az egész készlet. Van ott a pult alatt is, csak a ren­dőrfőnök körmére kell nézni. Persze, az a kérdés, hogy mit tehet egyetlen elégedetlen ember, ekkora megelégedett­séggel, sőt fitogtatássai szem­ben. Mondhatnám semmit, de nem mondom. Csupán indoka­Elnök a széfben imát szeretném előterjeszteni. Véleményem szerint nem­csak attól kell tartani, mint a közlemények írják, hogy fel­robban egy rózsacsökor, vagy valaki hangosan próbálja becsmérelni az elnököt, mert ez egyáltalán nem szokatlan jelenség az emberiség történel­mében, úgyhogy ettől lehetne éppen tartani, csajt éppen mi­nek? A kommunisták békét akar­nak, a szocialisták szintén, tehát tőlük nyugodtan alhat az elnök. A munkások békét a karnak. A kispolgárok békét akar­nak. Az orvosok, tanárok, mérnö­kök, parasztok, mind békét akarnak. Magyarul: hárommil- liárd ember nem akar lőni. Ellenben. Ellenben ott van a kancellár, aki nem akar békét. Ott van a kijelölt utódja, aki az amerikai piacot akarja dömpingelni nyugatnémet árukkal és várja a rakétákat, „ha lehetséges, excellenciás uram, pár rakétát szegény fe­jemnek, az isten is megáldja.” Ott van, illetve odébb, még az óceánon is túl a Pentagon, amely nem kíván békét, ha­nem lőni szeretne. Ott van pár tehetősebb em­ber, aki nyomorult pár milliós vagyonának árnyékában nem szívesen törődik az emberiség­gel, hanem szintén áhítozik egy kis glóbusz-robbantásra. Ott van... Minek soroljam? Még sokan vannak ott, ha nőm is any­nyian, mint amekkora a hang­juk. Ezek után feltehetem a kér­dést: kitől kell megvédeni az amerikai elnököt? Most már nyugodtan kijelenthetem, hogy felőlem oda megy, arra sétál, ahová akar. S mert sokan va­gyunk ilyen emberek, nyuga­lomra ösztönözhetjük őt — ta­lán belátja, hogy jobb kezet fogni, mint fegyvert. De ott vannak a vendéglá­tói, személyesen találkozhat egykori ellenfeleivel, barátsá­gosan kezet rázhat minden de­rék demokratával, aki csak lőtt rá — a világháborúban. Es vele jönnek a tanácsadói, akik egy kis prémiumért mindenféle tanácsra rávehetők. Most már csak azt nem tu­dom, hogy ennyi jó baráttól meg tudja-e védeni az elnököt 13 ezer nyugatnémet rendőr száz kutya és hetven ló? f Marthy Barn»

Next

/
Thumbnails
Contents