Heves Megyei Népújság, 1963. június (14. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-23 / 145. szám

6 NÉPÚJSÁG 1963. június 83., vasárnap A normák útvesztői Június elseje óta új normát alkalmaznak az építőiparban. Nemcsak megyénkben, hanem az ország minden építkezésén, tehát érthető, hogy a munká­sok és a vezetők egyaránt ér­deklődéssel várják, hogy mi­ként alakulnak a keresetek, emelkedik-e a termelékeny­ség? Eddig becsült normákat, or­szágos irányakkordokat alkal­maztak az építőipari bérezés­ben. De egyformák-e építke­zéseink, azonos-e az anyagel­látás, a gépesítés, és az egyéb munkakörülmény? Dehogy is egyforma! Sokszor a munka­vezető kénytelen volt egy ki­csit „segíteni” az embereken, hogy kijöjjenek a keresettel. Így nemcsak a malterba ke­rült homok, hanem az igazolt teljesítményekbe is, a tényle­gesen el nem végzett földki­termelés és karolás elszámolá­sával, a valóságban nem léte­ző teljesítmények igazolásá­val. Es amikor megtanulták a „homokolás” módját a kály­hás és vasbeton munkáknál, gyakran a szervezési és anyag- ellátási hiányosságok követ­keztében előálló bércsökkené­sek ellensúlyozására is alkal­mazták. Természetesen ez a megoldás csak átmenetileg és csak egyik-másik brigádon se­gített, de nem szüntette meg a bajokat, nem növelte a ter­melékenységet és nem csök­kentette az építkezések ön­költségét. Meg kell találni an­nak a módját, hogy a bérezést a termelékenység fokozásának szolgálatába állítsák. Az a kí­vánság. hogy rövidebb idő alatt végezzék el a munkát, de ugyanazért az úi normák szerint általában több forint jár. A brigádok eddig is akkord­ban dolgoztak, és a közös ke­resetet egymás között felosz­tották. De a felosztás módja, olyan segédmunkás, 'aki a hat­forintos órakeresetet elérte volna. Nem soroljuk fel rész­letesen az aránytalanságokat, jól ismerik ezt az építkezése­ken, és az sem titok, hogy az indokolatlan eltolódások bér- feszültséget okoztak. Hajdú György, a gyöngyösi építkezések brigádvezetője, erre azt mondja, hogy akad jó kubikos és rossz kőműves, de ennek fordítottjára is tud­na példát mondani. Azt is hoz­záteszi, hogy a szakmunkás bizonyítvánnyal sok esetben felér a begyakorlottság, az összeszokottság és munkasze­retet. Ez is igaz, de lemond­hatunk-e a szakmunkások képzéséről és ennek anyagi ösztönzéséről. Nem. Ezt köny- nyű belátni. A begyakorlottság és ráter­mettség figyelembe vehető-e az új bérezési formánál? Fel­tétlenül, hiszen az új bérezés­nek két összetevője van. A személyi órabérbesorolás és az akkord. A személyi beso­rolást a brigádvezető, a szak- szervezeti bizottság képviselő­je és a munkahely vezetője végezte, tehát azok, akik jól ismerik a munkást, tényleges képességeit. szorgalmát és magatartását figyelembe ve­hették. Az akkordokat részle­tes, körültekintő időmérések­és elemzések alapján állapí­tották meg. A szükséges ada­tok és normák már tavaly rendelkezésre álltak, azok helytállóságát kettős elszámo­lásokkal ellenőrizték. A mi­niszteri rendelkezés kimondja, hogy az új bérezési forma be­vezetésével nem változik a vállalati béralap, sem az át­lagbér, tehát nem béralapmeg­takarítás a cél, hanem kizáró­lag az, hogy az ellentmondá­sokat és feszültségeket meg­szüntessék, a „homokolás” he­lyett igazságos bérezést való­sítsanak meg az építőiparban és ezzel egyidejűleg növeljék a munka termelékenységét. Intézkedések történtek, hogy az új normák teljesíthe­tőségének rendszeres ellenőr­zése és figyelemmel kísérése céljából az utalványozott és a munkára ténylegesen ráfordí­tott idő alapján a teljesít­mény-százalékokat rendszere­sen értékeljék. Ebből nyilván­való, hogy a tényleges és jo­gos panaszokat menet közben orvosolják, tehát igazságos, emberséges normákat akarnak az építőiparban. Vajon kinek van igaza és ki cselekedett helyesen? A Hajdú-brigád négy tagja, akik személyi besorolásuk miatt megsértődtek, visszautasítot­ták Bartus László művezető segítségét, hogy szakmunkás- bizonyítványt szerezzenek és tanulás helyett kiléptek a vál­lalattól. Vagy Ficsór János kubikusnak van-e igaza, aki szakmunkás-vizsgára jelent­kezett és csak ennek meg­szerzése után tart igényt a szakmunkás magasabb béré­re? Udvari István vasbetonsze­relő brigádja sem tudja ma még pontosan, hogy milyen összeget mutat majd a július 13-i bérjegyzék. De Kókai László, Kovács Ferenc, Nagy József és Földi Imréné bíznak az igazságos normákban és becsülettel dolgoznak. Egy biz­tos. Ha százszázalékos telje­sítményt elérik, és a minőség­gel sem lesz baj, akkor a ke­reset miatt senkit sem érhet csalódás. F. L. A bölcs kőműves Móricz Zsigmondi leányfalui nyaralójában tartózkodott a Légy jó mindhalálig német és a Sárarany francia fordítója. Egy nap felköszönt a verandára a leányfalui kőműves, aki a nyaralót építette: — Jó napot kívánok! Látom, fcet idegen úr lakik az eme­leti szobákban. Ki tetszett adni a szobákat? — Nem én — felelte Móricz Zsigmond —, ez a két úr ne­kem dolgozik. — Dolgozik? Mit? — Fordítanak. Az egyik egy munkámat fordítja németre, a másik franciára. Én meg a földszinten írom a regényeket magyarul... A kőműves helyeslőleg bólintott: — (Vízsz. 1., függőleges 17. és 33. sz. alatt.) 1 2 3 4­M 0 f-j s 8 9 10 U í i; 12 Ili HjjpH 4: 13 1 1 14 15 16 17 18 19 2u 21 22 23 n 25 26 27 Y 28 29 30 31 32 33 34 35 :J6 37 38 |j:jp|39 40 il •Űriül í 43 44 45 46 47 48 1 49 50 51 1 0 52 53 54 jHBIIj 55 Hifii U •36 57 58 59 1 1 60 61 | 62 Iliül 63 64 65 66 67 66 69 jiipii l. Y Ü Vízszintes: 12. Község a kiskun- A felerészben szürke tollú varjú félegyházi járásban. 13. Nagyon jelzője. 23. Gally. 24. Személyes közeli ismerős. 14. DO. 15. Itt szüle- névmás. 25. Rádió- és televízió- tett. 19. Ezen a napon. 20. OM. 21. javító szerviz. 26. Az ozmium vegy­jele. 28. -tsük párja. 30. ZAA. 31. Jassz nyelven: Kilátástalan. 33. A* argon vegyjele. 34. Keleti uralko­dók címe. 36. Női énekhang. 37. Orosz helyeslés. 38. Német névelő. 39. Gyér növényzetű (általában la­katlan) területre való. 40. Markol. 41. Angol kötőszó. 42. Fehérneműt tisztít. 43. Török rang. 45. MO. 46. Tisztálkodási eszköz. 48. POY. 50. Ford: fejfedő. 52. Betűt vet. 53. Be­folyásolni, változást előidézni. 55. Azonos magánhangzók. 56. Kettős betű. 58. Fondorlatos, a háttérben cselekvő. 61. Diplomás végzettségű (röv.) 62. Igavonó állat. 63. Helyére teszem. 64. Jó tulajdonság. 67. A Balaton jege teszi. Függőleges: 2. Istállóban van. 3. A lóerő rövidítése. 4. Azonos ma­gánhangzók. 5. Zenében: hármas. 6. Részeire bont. 7. A kis Iván. 8. Crookes-ben van. 9. Ételízesítő. 10. AK. 11. Rokon. 16. Dolog kemény betűi. 18. LYA. 21. Latinul: isten. 22. Község a dunavecsei járásban. 24. Egymást előző betűk az ábécé­ben. 27. SM. 28. Rövid, humoros, szatirikus jelenet. 29. Fűszernö­vény. 31. Balatoni üdülőhely. 33. Rövid, vidám történet. 35. A cson­tot borítja. 36. Azonos magánhang­zók. 42. Az Aranykoporsó írója. 44. Férfinév. 47. Római hatos. 48. Lati­nul: haza (e=a). 49. Ford: dunán­túli hegység. 51. Olaszország leg­nagyobb folyója. 53. Vízi állat. 54. A Bükk egyik időszakos forrása. 57. Angolul: város. 59. Ford: mo­zog az ádámcsutkája. 60. Országos Magyar Repülő Egyesület. 61. Dí­szes ünnepi ebéd. 65. Éö. 66. Azo­nos mássalhangzók. 68. Kötőszó. 69. Névelő. A rövid és a hosszú magánhang­zók között nem mindenkor teszünk különbséget. Az anekdota befejező sora, a kőműves válasza, a követ­kező hét csütörtökéig, nyüt leve­lezőlapon küldendő be szerkesz­tőségünkbe. A nyertesek között könyveket sorsolunk ki. Legutóbbi rejtvényünk helyes megfejtése: Mert ha tíz volna, a ti­zediket már régen elvette volna méltóságod. A szerencse Kovács Irén tamaleleszi, Bencsik Péter nagyfügedi és Planéta János recski olvasóinknak kedvezett. A köny­veket postán küldtük meg címük­re. Bírósági krónika a túlzott egyenlősdi, a szakmai fejlődést visszave­tette. A kőművesek országos átlagban is kevesebbet keres­tek, mint a betanított segéd­munkásnak minősülő kubiku­sok és vasbetonszerelők. Az EM. Heves megyei Állami Építőipari Vállalatnál a telepi segédmunkások keresete elér­te a legmagasabb szakmun­kásbért, míg ezzel szemben a munkahelyeken aligha akadt Hétfőn a 2. kedden a 3. és a 4. békekölcsönt sorsolják Az Országos Takarékpénztár június 24-én és 25-én bonyo­lítja le a 2. a 3. és a 4. béke­kölcsön 1963. első félévi húzá­sát. A sorsolást mindkét napon a Sportfogadási és Lottó Igaz­gatóság Nádor utcai székházá­ban tartják: Hétfőn délután két órai kez­dettel a 2. békekölcsönt sorsol­ják, 143 000 kötvényre 28.2 millió forintot. Kedden dél­előtt 10 órakor kezdődik a húzás. a e a —* ^ mr rr r ŰRHAJÓIG Régi kínai rakéták — Az első rakétacsaták A repülésre való felhasználás első áldozata A rakéták, bármilyen mainak látszanak is, nem a huszadik század találmá­nyai. Történetünk a mesz- szi középkorba nyúlik visz- sza. Adataink igen hiányo­sak az első alkalmazásu­kat illetően. Sok adatról nem tudjuk ma már meg­állapítani, mi benne a való és mi tartozik ezekkel kapcsolatban csupán a mondák világába. Első céljuk — innen legré­gibb neve: „a tüzes nyíl" — háborúban az ellenfél táborá­nak félgyújtása volt. Maga a „rakéta" szó már későbbi, európai keletű: az olasz „rocchetta” szó csövecskét je­lent és valószínűleg a rakéta- töltetnek cső alakú formába való elhelyezésére utal. A ra­kéta azonban nem európai eredetű. A keleti népek mon­A rakétalövedékek különféle rajzai már a 14. századtól kezd­ve maradtak fenn. Képünkön a rakéta egyik korai megoldása látható, a „tüzes nyíl”, ame­lyet Kínában használtak. P. J. Cs. Gy. és N. A. fiatal­korúak ügyét tárgyalta az egri járásbíróság dr. Juhász taná­csa. Az egyik községben a há­rom fiatalkorú szenvedélyesen űzte a galambász sportot. Nö­velni akarták galambállomá­nyukat, de pénzük nem volt hozzá, ezért elhatározták, hogy a közeli községek galambászai­tól lopnak galambokat. Az idős szülők esti fáradságát kihasz­nálva, miután a lefekvést terv­szerűen mindhárom fiatalkorú megjátszotta, zsákkal felsze­relve útnak indultak és a kö­zeli községekben több alka­lommal 30 galambot gyűjtöt­tek össze. A károsult galambá­szoknak a 3000 forint kár meg­térült, a szülők fogadkoztak, hogy a jövőben jobban szem­mel tartják gyermekeiket, akik lemondtak a további ga- lambászásról, s ezért a bíró­ság a fiatalkorúakat egyévi próbaidőre bocsátotta: dák ködébe vesző utalásai az Időszámításunk előtti 2000 év­re nyúlnak vissza. Az első írásos feljegyzés szerint Kí­nában i. u. 969-ben már hadi­szerként használták, mégpe­dig a mondák tüzes nyilának továbbfejlesztéseként. Üzem­anyagáról csak annyit tudunk, hogy valamiféle, a lőporhoz hasonló robbanóanyag volt. A kínai Oien King mellett 1232- ben alkalmazott rakéták célja a tűzokozás az ellenség hátá­ban és pánik felkeltésével a csata megnyerése volt. Való­színűsíti feltevésünket a raké­ta kínai eredetével kapcsola­tosan az a tény, hogy a pus­kaport Kínában már jóval az európaiak előtt ismerték. A repülésre, így az addigi háborús alkalmazásoktól el­szakadva, a rakéta első békés felhasználásának gondolata Van Hu kínai mandarintól származik. E bátor ember gon­dolatai messze megelőzték ko­rát: repülni akart a rakéták segítségévéi! Az i. u. 1500-as évekből származó feljegyzések szerint Van Hu egy sítalpon levő ülő alkalmatosságra sár­kányszerű szárnyszerkezetet szerelt fel. A levegőbe emel­kedést 47 tűzirakéta szolgál­tatta, a szárnyak a levegőben A szerencsétlenül járt Van Hu tudós kínai rakétakisér- letező, sárkányszerü szárnyszerkezetre szerelt rakétái a 16, század elejéről. való egyensúlytartást, majd a siklórepülésszerű leszállást se­gítették volna elő. Az első ra­kétarepülőgépbe a feltaláló maga foglalt helyet. A hátul felszerelt rakétákat égő tűz- csóvával gyújtották meg. Azonban az összes rakéták egyszerre gyuladtak meg és az egész szerkezet felrobbant. El­pusztult a gondolatával évszá­zadokra előretekintő feltaláló is. Van Hut a rakétarepülés első áldozatának tekintjük. Arról, hogy messze kínábói, hogy került a rakéta Európá­ba, valamint a rakéták moz­gásának egyszerű fizikai tör­vényeiről lapunk következő számában számolunk be. (Folytatása következik.) Kováts Andor Üaemi szarka állt az egri járásbíróság dr. Medgyesi ta­nácsa előtt ötrendbeli lopással vádolva. Cs. R.-né a bűncse­lekmény elkövetésekor gyári segédmunkásként dolgozott: Táppénzes állománya miatt munkaidő közben ment be a gyárba és ahelyett: hogy az SZTK ügyintézőjénél jelentke­zett volna ügyei intézése vé­gett, az öltözőszekrényekhez ment és azok ajtait felnyitva, könnyen mozdítható 100 forint körüli értékű ruhadarabokat emelt el öt dolgozótársától: Pár nap múlva keresőképesen dolgozni ment, és munkatársai felismerték a lopott nylonken­dőt a nyakán. A bíróság háromhónapi sza­badságvesztésre ítélte a meg­gondolatlan és öltözködni vá­gyó fiatalasszonyt, de a sza­badságvesztés végrehajtását három évi próbaidőre felfüg­gesztette. ★ Analfabéták verekedés! ügyében tárgyalt az egri já­rásbíróság dr. Juhász tanácsa az elmúlt napokban. A szelle­mileg igen alacsony fokon álló felnőtt és fiatalkorú írástudat­lanok először szórakozásból sárral dobálták egymást az egyik községi cigánytelepen. A dobálózásból birkózás kereke­dett, majd bokszolták egymást. K. J. fiatalkorú megkérdezte K. Á. felnőtt rokonától, hogy a verekedés komolyra megy-e. A felnőtt igennel válaszolt, mire a fiatalkorú előkapta zsebkését és a támadásra nem számító felnőtt hasába szúrta. A járásbíróság jogerős ítéle­tében 4 hónapi felfüggesztett szabadságvesztéssel büntette a fiatalkorút. A bíróság figye­lembe vette a körülményeket, hegy a sértett kezdeményezett többször is és a fiatalkorút be­lelovalta a verekedésbe. Szá­mításba jött a minősítésnél az analfabéták alacsony szellemi szintje is. A fiatalkorú egyéb­ként soha szeszes italt nem fo­gyaszt, nem is verekedés ter­mészetű, de a környezet ráne­veli a verekedésre. NÉPÚJSÁG A Magyar Szocialista Munkáspárt Heves megyei Bizottsága és a mesvei tanács :apja. Főszerkesztő: PAPP JANOS Kiadja: Népújság Lapkiadó vállalat. Felelős kiadó: TÓTH JÓZSEF t- SZ.: 25 062. Heves megye) Nyomda Vállalat: Igazgató- Marosán József. Eger, Bródy Sándor utca 4.

Next

/
Thumbnails
Contents