Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

1963. május 18«, szombat K8PÜJSA.O 9 Az újságíró kérdez, q tanácselnök válaszol: Amiről a gyöngyösiek beszélnek Gyöngyös idei városfejlesz­tési tervét ismerjük. Ennek összege több mint százmillió forint. Ebből sok minden meg­valósul és sok minden a meg­valósítás kezdetébe lép. Meg­épül közel kétszáz lakás, har­minc utcában elkészítik a jár­dát és az útburkolatot, 90 000 négyzetméternyi parkot léte­sítenek, bővítik a strandot és még lehetne sorolni a külön­böző rendeltetésű létesítmé­nyeket. Annak érzékeltetésére azonban, hogy a város ebben az évben is nagy fejlődés előtt áll, elég ennyi is. Vannak azonban úgyneve­zett apróságok, amik látszólag másodlagos jelentőségűek, mégis élénken foglalkoztatják a lakosságot. Amikről beszél­nek, sokszor beszélnek a gyön­gyösiek: Egymás között. Vi­gyük ezeket tehát a fíyilvános- sá.g elé, és kérjük meg a leg­illetékesebbet, Raft Miklóst, a városi tanács vb-elnökét, vá­laszoljon ő. ★ Kezdjük a legelején. A választások előtt, a jelölő gyűléseken sok észrevétel elhangzott. Köztük sok jo­gos kívánság. Ami egyben a városfejlesztési program­nak is részét képezheti. Mi lett ezeknek a sorsa? — Mi az észrevételeket, kí­vánságokat, megjegyzéseket összegyűjtöttük és feldolgoz­tuk. A tanács következő négyéves tevékenységének a középpontjába állítottuk eze­ket Mintegy ötven százalékát még az idén meg tudjuk való­sítani a jogos kívánságoknak. A többit pedig az anyagi erő­forrásainktól függően, folya­matosan váltjuk valóra. A ta­nácstagok nemcsak figyelem­mel kísérhetik, hanem ellen­őrizhetik is ezt a végrehajtást a birtokukban levő, tanácskör­zetenként csoportosított léte­sítmény-terv alapján. Példa­ként említhetem, hogy a Kiss Antál utcában, a Batthyány téren és még több más helyen már így készült el az elmúlt hetekben az útburkolat, illetve a járda. Sokat beszélnek arról, hogy a csatornaépítés és a kábellefektetés miatt feltúr­ják az utakat és a járdákat Ott is, ahol az elmúlt ősszel hoztuk azokat rendbe. — Az említett építkezések­kel kapcsolatos kényelmetlen­ségeket éppen a lakosság érde­kében kell elviselnünk. A vá­ros további fejlődésének alap­jait teremtjük meg ezzel. Arra a tanács is törekszik, hogy a munkákat minél jobban össze­hangolja. Azokban az utcák­ban, ahol a csatornát építjük, az idén ezért nem tudunk üt- vagy járdaépítést végezni. Még annyit: az ősszel feltört járdá­kat a terv szerint a KPM vál­lalatának már helyre kellett volna állítania. Aztán itt van a strand. Ta­valy találtunk elegendő me­leg vizet, de a fürdőzők sok­szor mégis hideg vízben volr tak kénytelenek felfrissülni. Már aki: olyan bátor volt. — A szükséges meleg víz biztosítására a városi tanács most építteti be a szivattyút. A strand üzemeltetése azonban a jövőben a Heves megyei Víz­mű Vállálatnak lesz a felada­ta. Reméljük, az említett pa­naszra az idén már nem lesz ok. A város területéhez tarto­zik Kékes-tető. Az ottani állapotok eléggé lehangoló­ak. Mit lehet itt tenni? — Az ország legmagasabb pontjának jelentősége túlnő a város keretein. Mi, magunk erejéből csak hosszú távlatban tudunk többet tenni. A végle­ges rendezés és a környezet kialakításának tervét a városi tanács elkészíttette és meg­küldte az Országos Idegenfor­galmi Tanácsnak. A segítségü­ket kérjük és igényeljük ennek a tervnek mielőbbi megvalósí­tásához. A másik probléma ez­zel kapcsolatban az, hogy ez a terület az Egészségügyi Mi­nisztériumhoz tartozik. Az építkezés zavarná a gyógyin­tézet munkáját. Ezért húzó­doznak a rendezéstől. Már kész a több szintes kilátó terv­rajza, amiben vendéglátó egy­ség is helyet kapna. Jöjjünk vissza a városba. A déli városrészt a Hatvani utca választja el a belső te­rületektől. Mintha erről az utcáról teljesen megfeled­keztek volna. A járda meg­épült, de út sehol. Csak a nyers föld. Mi lesz a továb­bi sorsa? — Erre csak a KPM tud vá­laszt adni. Az úttest megépí­tése hozzájuk tartozik, mivel itt megy majd át az új, 3-as számú főút. De amíg a MÁVAUT-telepet nem helye­zik máshová, az útépítésre gondolni sem lehet. Ennek a telepnek az elmúlt év decem­ber 31-vel meg kellett volna szűnnie ezen a helyen. A te­rülethasználati engedélyük le­járt A tanács most már csak bírságolhat. Ha már a városban va­gyunk: az utak, járdák tisz­taságát sok szó éri. — A szebb, tisztább váro­sért a lakosság is sokat tehet Az 52 utcasöprő még nem minden. Gondolok arra, hogy az érvényes' tanácsrendelet megsértői ellen a rendőrségnek is határozottabban kellene fel­lépnie, de a lakosság köréből sem érkezik bejelentés a sza­bálysértők ellen.. Ugyanakkor a tanácstagok fokozottabb te­vékenységét is kérjük ilyen vonatkozásban is. Azt is beszélik, hogy a Posta téren nemrég felépí­tett trafóházat le kell majd bontani. — Ez tévedés. Az építési en­gedélyt ugyan még 1960-ban kiadtuk, de a városfejlesztést nem akadályozza majd ez a trafóház. Az igaz, hogy nem a legszerencsésebb helyen épült fel. A Posta tér másik oldalán ott a művelődési ház. Még mindig nem készült el a fel­újítása. Miért húzódik ilyen sokáig a munka? — A magyarázat egyszerű: a hideg tél visszavetette az épít­kezést. Június végére azonban készen lesz. Az időjárás nemcsak a té­len tréfált meg bennünket, hanem az elmúlt nyáron is. A szárazság miatt a társa­dalmi munkában elkészített parkosított területek öntözé­sét a tanács megtiltotta. Az idén lesz elegendő víz? — A Petőfi utcában levő csárda-kutat 25 000 forintos költséggel átalakíttatjuk. Olyan nagy tartályt szerelte­tünk fel, amely elegendő vizet tárol majd. A parkok locsolá­sát éjjel végeztetjük el az idén is, ettől függetlenül. Annyi vi­zünk azonban lesz az idén, hogy a társadalmi munkában elkészített parkok locsolását normális időjárási viszonyok között biztosíthassuk. Végül: az emeletráépítés. Sok baj volt vele eddig. — Meg kell mondanunk, hogy Gyöngyösön kevés lehe­tőség van az emeletráépítésre. Csak kevés ház bírja el a gaz­daságos építkezést. Bár a jö­vőben is élünk ilyen lehetősé­geinkkel, de ez eléggé szűk terület. Ami a Heves megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkáját illeti, tény az, hogy az építést elhúzzák. Bízunk a legújabb rendeletben, amely szerint minden megkezdett­építkezést tíz hónapon helül be kell fejezni. Eddig tartott a kérdések so­ra, amelyekre Raft Miklós, a városi tanács elnöke minden fenntartás nélkül, készségesen válaszólt. Reméljük, a lakos­ság jobb tájékoztatását tudtuk szolgálni a beszélgetés segítsé­gével. Ez volt a célunk. (g. molnár) Az egercsehi tanácsülésről jelentjük A választók ez év február­jában azzal bízták meg a ta­nácstagokat, hogy legyenek a község gazdái, tevékenységűk­kel, ésszerű kezdeményezé­seikkel a közösség ügyét szol­gálják. Elválasztható-e a bánya és a község lakóinak ügye? Aligha. Elválaszthatatlanul összenőt­tek, hiszen a község és a bá­nyatelep házai ma már szom­szédosak, a család egyik tagja a község termelőszövetkezeté­ben a másik a bányában dol­gozik. A tsz Is, a bánya is a nép közös tulajdona, a község lakóinak sorsa akkor alakul jól, ha mindkét helyen jól gazdálkodnak, valóban a köz hasznára élnek az adott lehe­tőségekkel. Bizonyára ilyen megfontolásokkal került a köz­ségi tanács elé a bányaüzem dolgozóinak egészségügyi, szo­ciális és kulturális ellátásáról szóló jelentés. Prohászka Rajmár igazgató­nak, aki a beszámolót készí­tette, nem kellett szégyenkez­nie. A bányaüzem egészség- ügyi és munkavédelmi helyze­te jó, az egercsehi bányaüzem vágatainak tcjbb mint kéthar­madát korszerűen biztosítot­ták. A csehi I-es akna mellett korszerű, 1100 személyes munkásfürdő épül, államunk 4,5 millió fo­rintot költ erre. Sütő c. Berta­lan a falusiakra gondolt. Ne­kik nem lesz fürdő, mindent a bánya kap? Nyilvánvaló, kü­lön fürdőt nem építhetneK. De meg kell találni annak a módját, hogy az új, korszerű fürdőt — amint elkészül — mindenki használhassa. Az is dicsérendő, kezdeményezés, hogy a tanácstagok már az építkezés befejezése előtt el­határozták: gondját viselik és vigyáznak az új fürdőre. Kimecz Istvánná felhívta a figyelmet, hogy az iskola 477 tanulójának vízellátását, a szennyvízhálózat megépítését nem lehet tovább halogatni. a bányatelep csatornaépítésével együtt meg kell oldani, a ta­nács szerezze meg a szükséges pénzügyi fedezetet. ■A beszámolóban is szerepelt és Szabó Mihály tanácstag is kifogásolta, hogy Egercsehi péküzeme rendkívül elhanya­golt, a kenyér- és húsellátást sürgősen javítani kell. A 32 lakást ne hagyják Utasi Mátyás kért szót és elmondta, hogy 32' lakás épí­tésére a keret megvolt, de a bányaüzemtől a tanácshoz tet­ték át. Már az elmúlt év köze­pén meg kellett volna kezdeni a lakásépítkezést, de még mindig -késik. Az üzemvezető­ség és a tanács a megyénél sürgesse. A lakásokra szük­ség van, mert Egercsehiben 117 lakásigénylést tartanak nyilván. Egercsehiben 40—50 nő és sok fiatal szeretne elhelyez­kedni. A Háziipari Szövetke­zet tudna munkát adni, gépet is szereztek, a Beniczky-akná- nál hely is szabadul fel, de a 220 voltos áramot fel kell ve­zetni, és akkor sok család ké­rését teljesítjük — érvelt Sal- lai János. A bányától kérnek segítséget, hogy a szövetkezet­ben újabb munkaalkalmat ta­láljanak a rászorulók. Költözik a tanács? Hogyan, milyen összegben állapítsák meg a községfej­lesztési alap fizetését? A csa­lád jövedelmét kell összevet­ni: a bányától és a tsz-ből. Nincs egyetlen fontosabb kér­dés. ahol elválasztható lenne a község és a bánya ügye. Nem időszerű lenne már, hogy a község és a bánya vezetősége közelebb kerüljön egymáshoz — területileg is? Maradjon a faluban, vagy költözzék a te­lepre a tanács? Sók érv el­hangzott jobbról és balról is, a tanácskozáson is, és a szü­netben is. A vitában inkább a szenvedély, a „csak azért is” magatartás üralkodott. Úgy véljük, a fejlődés törvénysze­rűsége a telep mellett szól. A döntés a tanácsra tartozik. Határozzanak, huzavona és harag nélkül, okosan — a köz­érdek szerint. F. L. OLCSÓBB TERMELÉS — helyes takarmányozás A TAKARMÁNYTERME- LEST a mi tájainkon nem ke­zelik megfelelő súllyal. Még ma is gyakori, hogy a táblák kijelölésénél utolsó helyre szo­rul a silókukorica és az a tábla föld marad e fontos takar­mánynövény termelésére, amely más növényeknek alkal­matlanok az agronómusok meglátása szerint. Sok helyén nem is gondol­nak a nyári zöldtakarmány fo­lyamatos biztosítására, külön­böző takarmánykeverékek ve­tése útján. A sok más körülmény mel­lett ez a szemlélet is előidé­zője annak a szűkös takar- mónyhelyzetnek, amellyel évek óta küzdünk. Az állatok nem kellő takarmányozása pedig azt jelenti, hogy a bennük rejlő termelési kapacitást nem használjuk ki és ezért igen drágán termelünk. Például egy ötszázötven kilo­grammos tehén életfenntartá­sához szükséges tíz kilogramm szárazanyag, kettő kiló hetven­öt deka keményítő és huszon­hét deka emészthető fehérje. Ennek értéke a szokásos ta­karmánnyal kalkulálva, hozzá­vetőleg hét forint. Ha csak ezt adjuk a tehénnek, akkor még semmi hozamot nem produkál. — FRANCIA VAGYOK. Bá­nyász — mondja Emilé Wazny, Franciaország északi részén, Nord Pas de Calaisban él. 1948-ban lett bányász, de most már nem dolgozik a föld alatt, néhány éve függetlenített szakszervezeti aktíva. Még el­sőéves bányász volt, amikor a francia bányavidékeken vé­gigsöpört egy — az ideihez ha­sonló — hosszú hetekig tartó sztrájk. Munkahelyén a sztrájk vezetői közé tartozott, s nem csodálkozott azon, amikor a munkabeszüntetés leverésére kivezényelt rendőrök „izgató tevékenység” címén börtönbe hurcolták. Teljes elégtétel volt számára, hogy bányász­társai a vezetők „kikapcsolá­sa” után sem szálltak le a bá­nyába, egészen követeléseik kielégítéséig. . — Több szakszervezet van a mi bányánkban is, mint ál­talában Franciaország többi munkaterületein, de a „baj­ban” mindig összetartunk. Galyatetőre érve, Emile nagy érdeklődéssel beszél Doro Gyulával, a SZOT-üdülő veze­tőjével. Csodálkozással fogadja az üdülővezető szavait: — Kétszáztíz szobánk van, két-három hétig üdülnek ná­lunk a s-akszervezet által be­utalt dolgozók, egészen mini­mális térítésért,.. Hét orsiág kongresszusi küldötteivel Heves megyében: A börtön sem félemlítette meg ták, sztrájkmozgalmunk a he­tek teltével nem csökken, ha­nem egyre terebélyesedik, kénytelenek voltak engedni. Örömmel beszélt a kivívott, eredményekről: — Tizenhárom százalékos béremelést értünk el. Ezentúl minden bányásznak évente négy hét fizetett szabadság jár. Bevezették nálunk is a prémiumot. Reggel óta — kis szünetek­kel — állandóan gépkocsiban ülünk. Heves megye mátrai részén jártunk, a kocsik most már lejtőn gurulnak, a völgy­ben Gyöngyös házai terpesz­kednek. Francia vendégünk szorgal­masan jegyzetel füzetében, s aztán magyarázatképpen gondjaikról beszél: — Bányánk is kapitalista üzem, s „természetes”, hogy alkalmazóinknak a bányászok maximális kihasználása a cél­ja. Védekezésünk, jogaink követelésének egyetlen meg­nyilvánulási formája az, hogy a már elviselhetetlen követel­ményekre sztrájkkal válaszo­lunk. Ez történt az idén is ... LELKESEN, mintha bá­nyásztársait buzdítaná, úgy beszél. Elmondja, hogy szak- szervezeteik már jó előre fel­készültek a munka beszünte­tésére. Elhatározták, hogy mindaddig nem fognak újra csákányt, nem szállnak le a vágatokba, amíg követelései­ket — amelyek megélhetésük alapja, — a bányásztársaságok nem teljesítik. Mit kértek, s aztán követeltek? — A kormány, a bányász­társaságokat támogatva, elein­te hallani sem akart jogaink teljesítéséről. De amikor lát­— A két észak-francia me­gyében, ahol én is dolgozom, százhúszezer bányász él, a francia bányászok többsége. Természetes, hogy a sztrájk ideje alatt célunk vettek pél­dát a bányászok, a mi bányá­ink voltak a sztrájk tűzfész­kei — kanyarodik vissza sza­vaival ismét az őt legeleveneb­ben érintő problémához. — Munkaadóink könyörtelenek, de mi sem engedtünk követe­léseinkből. Két gyereke van, viszonylag' jól élnek. Háztartásuk gépesí-i tett, de mint a legtöbb francia, család, havonta fizetik a rész­leteket. Emile Wazny még sokat tne-] sél, s szavai meggyőznek, hogy, nem kívánnak a francia bá­nyászok lehetetlent: — Gondok nélkül, becsüle-! tes munkával akarunk élni. Szeretünk dolgozni, de nem] hagyjuk magunkat megrövidí­teni! — jelenti ki határozottan.! Gyöngyösről Kompoltra ér­ve, már elkészített kis mág-j lyák, nyársak, s vastag magyar] szalonna várják a vendégeket.' A tüzek fellobbannak, serceg« a forró zsír, a nap utolsó hi­vatalos programja végleg1 ..összerázza” a különböző or-! szagok kongresszusi küldöt-i tétből álló társaságot. A NEGER postás tartja a, francia bányász csöpögő sza­lonnája alá a kenyeret, a szov­jet üzemi munkás a luxem-i burgi küldöttel süt közösen, szalonnát. Csak beszédük kü-1 lönbözteti meg egymástól őket/ két nap alatt teljesen „össze­szoktak”. Barátok lettek. Tóth István Egy liter tejre kétszázötven gramm keményítővel és ötven gramm emészthető fehérjével kalkulálva, egy forint értékű takarmány szükséges. így egy ötszázötven kilo­grammos, négy liter tejet adó tehénnek a takarmányozási költsége kettő forint és hetven fillér. 7 + 4 =* ii forint. így 1 liter tejre jut 14 :4 = 2,75 forint. 7 + 10 = 17 forint. így 1 liter tejre jut 17:10 = 1,7 forint. ILYEN KÉPET KAPUNK akkor, ha azonos termelőké­pességű tehenek közül az egyi­ket rosszul, a másikat pedig jól takarmányozzuk. Éves viszonylatban a két eset között iénveges a jövedelmező­ségi különbség. Négyliteres tej­hozamnál a takarmányozási költség egy évben 4015 forint, míg a bevétel 4088 forint. Tíz­literes átlagnál ez a szám 6025, illetve 10 230 forintra változik. Vagyis a második esetben 3952 forint a többlet jövedelem. Egy százas tehenészetnél te­hát, ahol éves átlagban négy­literes istállóátlaggal dolgo­zunk, közel négyszázezer forint rejtett tartalék van, amit több más körülmény megjavítása mellett elsősorban jó takar­mánybázissal lehet feltárni és fokozni a termelőszövetkezeti tagság jövedelmét. Ennek érdekében gondosan ápolni kell meglevő legelőin­ket és a termesztett takarmá­nyok jelentőségét tudatosíta­nunk kell. A takarmánybázis biztosítá­sa érdekében föl szeretném hívni mezőgazdasági üzemeink figyelmét a napraforgóra, mint tömeg-takarmány növényre. Az Tregszemcsei Mezőgazdasági Kísérleti Intézet több éve fog­lalkozik a napraforgó-növény ■zöldtakarmány céljára történő ] hasznosításával. Ma már meg­állapított dolog, hogy a fiatal napraforgó szára és levéltöme­ggé gazdagon tartalmaz álla­taink takarmányozására szük­séges tápanyagokat és fehérje- tartalma (emészthető) 8,5—9 ]százalék között mozog, vagyis fehérjetartalma szempontiából ; megközelíti a lucernát és a ]korpát. ' NÁLUNK ELSŐSORBAN a fehérje biztosítása a legnehe­zebb kérdés és ezért előnyös a napraforgó vetése takarmá­nyozási célra. Nagy előnye még, hogy kora tavasztól augusztusig vethető és nagy tömeget ad. A kérődző állatok főleg ke­verék formájában szívesen fogyasztják. Keveréknek korai időben célszerű a borsó és ké­sőbb a kukorica használata. Az első esetben 25 kílo- ' gramm napraforgó és 62 kilo­gramm borsó keveréke adja a legmagasabb termést. Ez a mennyiség biztosítja az 1:1 csíraarányt és közepes adott­ságok mellett 120—140 mázsa zöldtömeggel lehet számolni. Borsó-vetőmagnak célszerű valamelyik nagyszárú borsó­fajtát használni. Ilyenek a „Viktória”, a „Violetta”, az „Uladovszki” fajták. A vetést rendes gabonasortávolságra kell végezni. Melegebb időben (május kö­zepétől) célszerű a naprafor­gós csalamádé vetése. Itt 3:1 kukorica és napraforgó csira­szám esetében a zöldtömeg azonoá a tiszta csalamádé zöldtömegével, de a fehérje­tartalma megkétszereződik. 1:1 csíraszám esetében a zöldtömeg 6—8 százalékkal csökken és a fehérje mennyi­sége 2,5-szeresére nő. Az első esetben 80 kilo­gramm kukoricához 6 kilo­gramm napraforgót, a máso­dik esetben 58 kilogramm ku­koricához 10 kilogramm nap­raforgót kell használni. Ezen belül természetesen minden gazdaság megszabhatja a kü­lönböző keverési arányt a szükséglettől és a lehetőségtől függően. A vetést itt már helyes dup­la gabonasortávolságra vetni. Tarlóvetést ugyancsak ered­ményesen lehet eBzközoini napraforgóval. Nyári és őszi zöldtakarmá- nyozás mellett a napraforgó­ból, illetve a napraforgós ke­verékből kiváló siló készíthető. A tarlóvetésű napraforgó ál­talában jól felhasználható a kukoricaszárral történő besiló- zásra, ez pótolja a kukorica- szárban hiányzó nedvességet, amely a jó erjedéshez szüksé* ges. A NAPRAFORGÓT bimbó­zás idején célszerű betakaríta­ni, ugyanis ebben a stádium­ban nyers fehérjetartalma 17 —18 százalék és virágzás vé­gére ez a szám 12 százalékra csökken. Elfásodni semmikép­pen sem hagyjuk, mert akkor már elveszti jelentőségét, mint takarmány. A takarmánybázis megteremtése tehát elenged­hetetlen termelőszövetkeze­teink további fejlődése szem­pontjából. A tél már mögöttünk van. Ugyanakkor előttünk áll. álla­taink nyári és jövő téli helyes takarmányozásának biztosítá­sa, a megfelelő takarmány­mennyiség biztosítása a ter­melőszövetkezetek legfőbb ér­deke. Szíttá.’ György. «* tszakkele'-.-vTagyjirftrszígt (Kompolt.) MezOgazaasagi Kísérleti Intézet igazgatója

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents