Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-18 / 114. szám

IMS. májúi 18., swmbat NÉPÚJSÁG 3 Munkásarcok A hatvant konzervgyár do­bozüzemében dolgoznak mind­hárman. Az üzemrészben a jók között a legjobbak. at automata gumizógép keze­lője, nyolc éve van az üzem­ben. J6 munkájáért kiváló dolgozó oklevelet és jelvényt kapott. TÓTH JÁNOS üzemlakatos. Feladata, hogy a gépek üzembiztosok legyenek. Nagy része van abban, hogy a dobozüzem tervét száz száza­lék felett tudja teljesíteni. DERNÓCZY KÁROLYNE „univerzális” dolgozó. Vala­mennyi gép kezeléséhez ért. Kiss Béla rajzai nők a „csatázok”. Nem sok ez, éppen annyi, mint amennyit a tervek előírnak, de Novák lit­ván építésvezető mérnök sze­rint ők nem futamodnak majd meg: les —— az Alkotmány utcától a Marx Károly utcáig terjedő —, gömbfákból készített dorong út, amelyet a légkalapácsok „fe­deztek fel”, lényegesen hátrál­tatja a munkát. Az értékes le­Közel 500 évvel a török tá­madás után új hódítók jelen­tek meg Eger városéban. Szán­dékaik békések, bár talán sok­kal nagyobb zajt ütnek, mint 5öo évvel ezelőtt az ozmánok. Tettükről nem fog vitézi éne­ket költeni a dalnok, de mű­vük — reméljük — majd hosz- szú éveken keresztül szolgálja a város lakóit. A „támadók” kék munkaru­hát viselnek, s kora reggeltől késő estig a SZÓ legteljesebb értelmében túrják Eger főutcá­ját Számuk is lényegesen ke­vesebb a néhány száz évvel ez­előtti elődöknél: 18 kubikos, két hegesztő, hét szigetelő és egy kompresszorkezelőből áll az a munkásbrigád, amely a megyeszékhely főutcáján a gázvezeték lefektetésén dol­gozik. • Nem irigylésre méltó a Szé- chenyi utca lakóinak helyzeté. A munkások reggel fél hétkor kezdenek, s a déli félórás ebéd­szünet kivételével, egészen es­te fél hatig, megállás nélkül, fülsiketítőén zakatol a komp­resszor. A járművek Is csak egye« sorban közlekedhetnek. A másfél méter mély, 80 centi széles sánc mindkét oldalán magas homokdomb húzódik. A főutcán „csatázók” pa­rancsnoka, Bekecs Sándor mű­vezető mondotta: — Néhány nappal ezelőtt kezdtük a Széchenyi utcában a munkát, 1100 méter hosszú gáz­vezetéket kell június 30-ig földbe helyeznünk. Modem, de semmivel sem könnyebb „fegyvert” használ­nak a harcos munkások a bur­kolattal, a kemény, köves alta­lajjal vívott csatában, mint a kard, a pajzs és a buzogány volt hajdanán. A súlyos légka­lapács bizony egész nap na­gyon „megrázza” az émbert, de Szőke Ferenc és Kotlái Mi­hály már ötödik éve dolgozik a szakmában. Hosszú időt vesz igénybe, amíg a változó hosszúságú, négy—nyolcméter® cső a föld­be kerüL Először drótkefével tévolítják el a csőről a rozsdát, majd ferrofixes oldattal kenik be, amely lemarja és közömbö­síti az oxidálódott réteget, az­tán az ékin mázolás következik, s végül üveggyapottal kevert bitumenoldatot kennek rá. Naponta 30—40 métert halad­— Június 30-ára fejezzük be a Széchenyi utcában a gázveze­ték lerakását, utána a főutca másik oldalán a vízvezeték há­lózatának földbehelyezéséhez I kezdünk. Azt Is elmondja a „fő-fő­parancsnok”, hogy a jelenlegi munka csak egy része Eger város gázvezetékkel való ellá­tásának. 1964-ben a Lenin út páros oldalán, a Klapka és a Sas utcákban építik majd meg a gázvezetéket. Az ágyúnyi kompresszort Csehszlovákiában készítették, Kovács József kezeli. A gép négy légkalapácsot üzemeltet­het egyszerre. A török hódítók, ha nem is kísértenek, de művük az a szé­Nyolcvan kilométeres sebességgel • a halálba Felzúgott az új Pannónia motorja, utasa éppen azt pró­bálta, hogy mit tud a gép. De nem versenypályán, vagy egyenes országúton, hanem i Egerszóláton, a lakott terüle­ten száguldott, nagy sebesség-! gél. ] A kanyarban történt a baj.] Mi okozta? Nem tudta beven-' ni, megcsúszott az egyik ke-! rék, vagy kődarab dobta meg ...? Egy szempillantás műve volt, a jármű már az út bal oldalán rohant, a vezető elvesztette uralmát gépe felett. A motorkerékpár nekivágódott a villanyoszlopnak, a kerítés­nek. az útszéli árok egyik, majd másik oldalának hup­pant és végül a motoros, Nagy Lajos, 21 éves, egerszóláti la­kos fejét az áteresz kövébe vágta. A helyszínen, saját há­zuk előtt halt meg Nagy Lajos, a szülők egyetlen gyermeke. Az Ismerősöket, az egész fa­lut megdöbbentette a hír. So­kan mondják, hogy meggondo­latlanul, mindig túl nagy gyor­sasággal motorozott. A nyo­mok és a rendőrségi vizsgálat szerint, 80 kilométeres sebes­séggel rohant a halálba. > i A sánc másfél méter mély — Fegyverük a légkalapács v A meghódítandó terület hossza 1100 méter Épül a gázvezeték az egri Széchenyi utcában Mtnt ahogyan már beszá­moltunk olvasóinknak, meg­alakult Egerben a Gárdonyi Géza Emlékbizottság, elké­szültek a tervek, hogy méltó­képpen emlékezzünk a nagy egri író születésének 100. év­fordulójára. Felkerestük Ká- csor Jánosnét, az Egri Városi Pártbizottság titkárát, a Gár­donyi Géza Emlékbizottság elnökét, hogy nyilatkozzék lapunk olvasóinak a Gárdonyi év programjáról. — Bár a centenárium ün­nepség sorozata már május hónapban megkezdődik, a na- gyobbszabású rendezvényekre az Őszi hónapokban kerül sor. A centenáriumi év program­ja május 26-án, az ünnepi könyvhét megnyitásával kez­dődik. Ünnepi beszédet mond Bóka László egyetemi tanár. 27-én az egri Gárdonyi Géza Gimnázium rendez Gárdonyi emlékestet, amelynek kereté­ben az író műveiből mutatnak be részleteket. Június 15-én az egri szak- szervezeti kultúrházban látjuk vendégül a miskolci közleke­dési dolgozók színjátszó cso­portját, akik Gárdonyi Géza Lámpás című művével szere­pelnek városunkban. Június 22-én a fiatalok, az úttörők róják le kegyeletüket. Nagyszabású Ifjúsági találko­zót rendezünk a várban, a fia­talok fáklyás felvonulással vonulnak majd Gárdonyi Gé­za sírjához. Ezen a napon ren­dezzük meg a Rámán Kató kulturális szemle keretében legjobb eredményt elért mű­vészeti csoportok bemutatóját, és az úttörőzenekari fesztivált. Augusztus 3-án, Gárdonyi Gé­za születéséinek 100. évfordu­% nyertes phocaituta jdonoa burg abasári tulajdonoshoz ke­rült, a Trabant Gyöngyösön talált gazdára. Kettőjük neve még ismeretlen. Az új nyereményekkel együtt Hév® megyében már 15 gépkorait nyertek. íme a bizo­nyíték, érdem® volt a megye dolgozóinak eddig több mint harmincmillió forintot gépko­csi-nyeremény betétkönyvbe fektetni. let után már a múzeum is ér­deklődik. (tóth) Három A szerencse ismét Hév® megyei házakhoz kopogtatott be. A gépkocsi-nyeremény be­tétkönyvek húzásakor három gépkocsit ide juttatott a sze­rencse. Mind a hárman a gyön­gyösi OTP-fióknál váltottak 10—10 ezer forint® nyere­ménybetétkönyvet. A Moszkvicsot Farkas Kál­mánná, a Gyöngyösi Szabó Ktsz dolgozója nyerte, a Wart­A kemény talajjal nem bírnak az ásók, csak a csákány segít. A GRÖF birtokának felosz­latása megtörtént. Az új gazdák megjelölték földjeiket. Csak­hogy a tavaszi szántás-vetést valamivel el is kellett végezni. Igen ám, de az igásokat a né­metek elhajtották, a gróf trak­torát pedig a nyilasok vitték el, hogy a rablott holmikat át­vontassák Ausztriába. — Nincs más hátra, anyjuk, — határozta el magát Kovács Gábor — holnap megkezdem a kiserdő felüli rész ásását. Es, mert az asszony nem tu­dott jobbat tanácsolni, előké­szítette az ura tarisznyáját. Közben az újgazda — két gyermeke: az ifjú Gábor és Jóska tágrameredt szeme előtt — megráspolyozta az erőseb1- bik ásó élét. Másnap megkezdődött az ekétpóüó munka. Az első szú­rásokat Kovára könnyedén végezte, ügy számította, hogy a széliében megkezdett ásás­sal három-négy nap után vé­gez. Szóval, vidáman indult a munka. Időnként még fütyö- részéshez is volt kedve. De mire tizenötödször fordult a negyven méter szél®, itt-ott ragadós, agyag® földön, már érezte az ásó súlyát. Vidám hangulata kezdett elszállni. Es 1 bizony már szükségét érezte ; annak, hogy a sor végén egy­ikét percre rátámaszkodjék az !ásó nyelére. Csak akkor nem | tartott szünetet, amikor a déii [harang megszólalt, mely je­lezte az asszony érkezését. 1 — Még azt hinné a Kati, Ihogy nem bírom... Még hogy i rajtám sajnálkozzék ... — így 'morfondírozott, amikor feltűnt 'az asszony a két gyerekkel. | Elhozták a kolbász® krumpli­levert. Kovács Gábor mohón fogott az ebédhez, hogy rövid pihenő után folytassa ott, ahol abba­hagyta. Folytatta is. Már vagy tizenötöt bökött a földbe, ami­kor észrevette, hogy asszonya is ásót ragadott. — Nem neked való ez,.. — szólt feleségére Ková® Gá­bor. De az asszony nem hagy­ta magát. —• MIÉRT 18 mennék hazai A föld nem vár, hiszen már a kukoricának a földben kéne lennie. Gábor tudta, hogy hiábá Is ágál. asszonya úgysem hagyja magát. így hát ketten, két sorban, lépcsőzet®en, szó nél­kül forgatták a földet. Mire beesteledett és felmér­ték a napi munka eredmé­nyét, akkor látták, hogy a földnek még egytized részét sem ásták fel. — Ne búsulj, Gábor, majd­csak l®z valahogy — próbálta az asszony a vigasztalást. — Tudom én, hogy l®z, de ugyan milyen l®z az a vala­hogy... így brazélgettek az úton, vacsora közben, és még élal­vás előtt is. Másnap valamivel későbben indult Kovács Gábor a kiser­dő melletti tagra. A kora tava­szi reggel első napsugarai már megvilágították a rügyező fák koronáit, amikor Gábor kiért a dűlőre. Alig, hogy körülné­zett. furcsa dolgot taDaszt.nlt Földjén lánctalpas traktor dü- börgött, amely négyvasú ekét vontatott. , IVÁNT KERESEM — Mi történt itt? — tépelö- dött. — Talán eltév®ztettem a földet? Vagy csak tréfa volt a földosztás és most megint a gróf szántja a földjét? — Nem, nem hagyom a föl­demet! — határozta el magái Kovács Gábor és vállára ve­tett ásóval megindult a közel­gő traktor elé. Már csak há­rom méter választotta el a masinától, amikor a lánctal- pás hirtelen leállt, és a trak­toros a földre ugrott. — Szervusz, papa! — mon­dotta a traktoros tört magyar­sággal, majd átölelte Kovács Gábort. GÁBOR sehogy sem tudtí felfogni a dolgot Csak hosz- szas, kézzel-lábbal való mu­togatás után értette meg, hog> Iván, a fiatal szovjet: katom szabad idejében eljött segíte­ni. Végül is szót értettek Iván maga mellé ültette a; újdonsült gazdát, és most mái együtt szántották a földet. Délben, amikor az asszonj és a két gyerek újból a kiser­dő szélére hozta az ebédet megismétlődött a reggeli eset Most már hamarább tisztázó­dott a szovjet katona és Ko­vács Gábor barátságának tör­ténete. Katinak a könnyei is kicsordultak. Szerette volna megölelni, megcsókolni Ivánt, aki erősen szabadkozott a ká­posztás tészta felének elfo­gyasztásától. Végül is Gábor és Iván közösen ették meg a káposztás tésztát és a traktor ládájából előkerülő kolbászt. ESTÉRE végeztek a szántás- i sál. Harmadnapra a vetést is i befejezték. Mikor a szántés- t nak, vetésnek Végére értek, Kovára Gábor fellélegezve ■ megszólalt: — Na, Iván öraém, t m®t pedig, a jó munka áldo­• másaként inni és enni kell. Hogy szavát érthetővé te­• gye, szándékait kézzel is mu- i fogatta. Iván hajlott az ivásra- és elfogadta az újgazda meg­■ hívását. Az ®ti órák gyorsan teltek. ■ Kati az asztalra rakta a leg­■ szebb tányérait és poharait, i Minden készen volt, a húsle­vest és a csirkésükét már má­, sodszor is melegíteni kellett, . de Iván nem jött. — Vajon ml történhetett , vele? Talán megbántottad? — t kérdezte az asszony. — Ugyan, Kati, hogyan tudsz . ilyesmire gondolni? ; Csak másnap derült ki, hogy • a vetés végeztével, — alig­hogy elbúcsúztak egymástól, r Iván szakaszát elvezényelték. A hír hallatára, Gábor se­hogy sem tudott megnyugodni. , — Mekkora segítséget adott • és még egy pohár bort sem- ihattunk az egészségére — ■ mondogatta félhangosan, úgy, ■ hogy az asszony is megértette, i mi fáj a férjének. i — MERT TE sohasem gon- , dőlsz előre. Nem kellett volna ■ ®tig várni. — tromfolt az • asszony. A helyzet kezdett fe- ‘ szültté válni. Már csak egy i szikra választotta el a csal» ' vihartól, amikor Gábor a na­gyobbik üveg bort a hóna alá véve, elindult az ajtó irányá­ba. — Az Istenért, hová mész? — kiáltott az asszony. — Elmegyek a városba, meg­keresem Ivánt. Mire a városban állomásozó szovjet parancsnokság ügyele- t® tisztjéhez eljutott, reggele- dett. — Mi a kívánsága? — kér­dezte Kovács Gábort az alez- red®. — IVÁNT keresem, aki a földemet felszántotta... — Na, de melyik Ivánt? Iván nevű katonánk több is van. — Hát, azt a derék, jószívű fiút, aki kérés nélkül is segí­tett ... — Legalább azt mondja meg, melyik alakulat, hányadik szakaszában szolgál, akit ko­rra. — Ezt nem mondta... És én sem kérdeztem ... A szovjet alezred® átélve Kovács Gábor tépelődését, újabb kérdéssel kísérletezett — Iván családi nevét meg tudná-e mondani? Kovács Gábor azonban csak annyit tudott a traktof®ról, hogy Ivánnak hívják, szép magas gyerek és hát... segí­tett ... ., Kovács Gábor sokáig azt hitte, hiába kereste Ivánt. Azt gondolta, soha sem fog vele találkozni. Tizennyolc év óta valóban nem találkozott Iván­nal. Vagy talán mégis? Nem is egyszer, többször is érezte munkája közben, hogy talál­kozott Ivánnal, aki újra és új­ra eljött segíteni. Lányai Sándor lóján leleplezzük és megko­szorúzzuk a Gárdonyi-háznál elhelyezett emléktáblát, majd az emlékbizottság képviselői Agárdpusztára utaznak, és az író szülőházánál is leróják ke­gyeletüket. Ugyanezen a na­pon tartja ünnepi ülését a He­ves megyei Irodalmi Kör. Szeptember 29-én az Egri Tanárképző Főiskola és a Pe­dagógus Szakszervezet irodal­mi ankétet rendez Gárdonyi a tanító és népművelő címmel. Bevezető előadást tart Hegedűs András tanár, Gárdonyi-kuta­tó. A centenáriumi ünnepség- sorozat kiemelkedő raeménye lesz az október 11-től 13-ig a Magyar Irodalomtörténeti Társaság Egerben rendezendő vándorgyűlése. Október hó­napban kerül sor a Gárdonyi Emlékbizottság és az Ország® Filharmónia emlékhangver­senyére is. Az előadásokon, műsorokon kívül a centenáriumi év al­kalmából több kiállítást is rendez az emlékbizottság Szeptemberben nyílik meg a múzeum szervezésében a vár­védelmi és a Gárdonyi emlék- kiállítás. Október hónapban az egri képzőművészeti munka- csoport rendez őszi tárlatot, s ugyancsak október hónapban kerül sor a több kiállítást és előadássorozatot felölelő mú­zeumi hónap megrendezésére is. A TIT Gárdonyiról szóló írásokat, tanulmányokat tar­talmazó könyv kiadásával, a megyei könyvtár Gárdonyi­bibliográfia összeállítással te­szi teljessé a centennárium programját. A végére hagytam két nagy­szabású rendezvényt, remél­jük, ez fénypontja lesz az ün­nepség-sorozatnak. Még ebben az évben sor kerül az új Gár­donyi Géza Színház felavatá­sára, s ebből az alkalomból bemutatják az Egri csillagokat. Az ősszi hónapokban régi hiány pótlására kerül sor. Hosszú-hosszú tárgyalásaink, vitáink eredményre vezettek, s így Somogyi Árpád K®suth- díjas szobrászművész elkészíti Gárdonyi Géza bronzszobrát. Reméljük, október hónapban, a színház előtti téren felavat­hatjuk Gárdonyi Géza szobrát. Tudományos előadások — Kiállítások Egri csillagok — Szoboravatás a Gárdonyi centenáriumi év keretében Kácsor Jánosné, a Gárdonyi Emlékbizottság elnökének nyilatkozata

Next

/
Thumbnails
Contents