Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

1963. május 17., péntek NEPÜJSAG 3 Tálcán kínált milliók Vállalataink többségénél má már nemcsak a vezetők, ha­nem az újítók és a szakmun­kások is tudják és vallják, hogy a fejlesztés — elsősorban a műszaki fejlesztés —; lehető­ségeit a vállalatnak kell fel­tárnia. A korszerű termékek és technológiák kialakítására in­tézkedéseket tesznek a fel­ügyeleti szervek, de nyilván­valóan helytelen lenne, ha a vállalatok arra várnának, hogy számukra előírják és részlete­sen megszabják a műszaki fej­lesztés tennivalóit. Elképzelések, életre való ja­vaslatok is születnek, erről ta­núskodnak a termelési tanács­kozások és a műszaki fejlesz­tési tervek, de mennyi lehető­ség, terv és szándék marad meddő, mennyi kezdeménye­zést intéznek el egy kézmozdu­lattal és türelmetlen vállrán­dítással, hogy nem lehet, nincs rá pénz. De az ellenkezőjére is akad példa, nem is egy. A Hatvani Cukorgyárban eddíig nagy mennyiségű gőz felhasználásával, szinteleni- tés és átfőzés után, jelentékeny cukorveszteséggel, nyerscukor» ból gyártották az exportképes fehér cukrot. Ez a módszer immár hagyományossá vált, de ma már korszerűtlen és gaz­daságosnak egyáltalán nem mondható. Exportrendelést az a gyár kap, amelyik a korszerű követelményeknek eleget tud tenni, vagyis a külföldi piac igényeinek megfelelő minőségű fehér cukrot tud gyártani. A műszaki feladat hamarosan tisztázódott: átfőzés- és cukor­veszteség nélkül, a gyártási fo­lyamattal együtt, első osztályú, fehér kristálycukrot kell gyár­tani. Ezt diktálta a gyár és a népgazdaság érdeke. Állami beruházást nem kaphattak, de a feladat sürgős. Mit lehet ilyenkor tenni? A vezetők vagy belenyugszanak, hogy nincs beruházási keret és lemondanak a műszaki fejlesz­tésiről —, ez kényelmesebb és nem jelent újabb felelősséget —, vagy leülnek a műszaki­gazdasági vezetők és gondosan kiszámítják, hogy mibe kerül az új elgondolás megvalósítá­sa, milyen eredménnyel jár a korszerűsítés, hogyan, mennyi idő alatt térül meg. A Hatvani Cukorgyár számításai azt iga­zolták, hogy egymillió 619 ezer forintra van szükségük, de az három év alatt megtérül. A Beruházási Bank Egri Fiókjá­hoz fordultak és az folyósítot­ta a visszafizetendő bankhitelt. Megérte, kifizetődik, ezt iga­zolja az utókalkuláció és erről beszélnek a gyár vezetői. A Mátraderecskei Téglagyár­ban, sokat bajoskodtak a szű­kös szárítókkal. Minden felté­tel adott volt, hogy többet és gazdaságosabban termeljenek, csak egy lánctranszportőr kel­lett. A vállalat és a bank gaz­daságossági számításai alap­ján folyósították a visszafize­tendő bankhitelt. Ugyanilyen hitellel oldotta meg szükség- szerű termelési és korszerűsí­tési feladatát a Selypi Cukor­gyár, amikor kazánátalakítást és bővítést hajtottak végre. A Heves megyei Tanácsi Építő­ipari Vállalat lakatos és festő részlege számára bankhitelből nélkülözhetetlen gépeket vásá­rolt, s így oldotta meg a szo­rongató szakipari munkás­hiányt, és a termelékenységet is nem kis mértékben növelte. De vállalataink többsége nem él kellő mértékben az adott lehetőségekkel, nem ve­szik igénybe a tálcán kínált milliókat. Pedig ebben az eset­ben nem hivatkozhatnak keret hiányára, mert az előző évihez képest ötszörösére emelték a bankhitelek összegét, és a kétmillió forinton aluli igények elbírálását a megyei fiókokra bízták. Nemcsak arról van szó, hogy a bankhitelekkel módot adtak a konkrét műszaki feladatok megvalósítására, hanem növel­ték a vállalatok önállóságát és az üzemeket érdekeltté tették az állóeszközök gazdaságos, célszerű felhasználásában. Az állami beruházásokat sok he­lyen „nemzeti ajándéknak” te­kintették. De a bankhitelt az előre megszabott időre ki kell fizetni, ezért az igénybevevő­nek érdeke, hogy a célt minél előbb és minél olcsóbban meg­valósítsa, a létesítményt és gé­peket gazdaságosan üzemeltes­se, Ez az igyekezet egyaránt megfelel a vállalati — és a népgazdasági érdeknek, így mindenképpen támogatandó. Közgazdasági szemléletet a vállalati vezetésbe Kétségtelen, kedvező példá­kat sorolhatunk fel arra, hogy vállalataink műszaki döntései­ben kezd érvényesülni a gaz­dasági megalapozottság. De a példa még koránt sem vált ál­talánossá. A minőségi igények egyre növekszenek, az itthoni és a külföldi piacon is. Ame­lyik vállalat a korszerű köve­telményeknek nem tud eleget tenni, előbb-utóbb termelése csökkentésével, esetleg meg­szüntetésével kénytelen szá­molni. Mégis, a termékekkel szembeni igényeket, azok vár­ható időtartamát kellően nem mérik fel, műszaki döntések történnek, a termékek eladha­tóságának kellő vizsgálata, azaz, gazdasági megalapozás nélkül. (Például: Berva motor, a Recski Ércbánya felhalmo­zódott rezes-pirites készlete). Ha a hitelfolyósítás előfelté­teléként a bank megköveteli, vállalataink végeznek gazda­ságossági számítást. De éppen a bankosok tapasztalata mu­tatja, hogy hány vállalatnál hevenyészve és hozzávetőlege­sen. De ha adminisztratív rendszabályok nem követelik meg, egy-egy műszaki döntést vajon hol és mikor előz meg megbízható gazdasági számí­tás? Az iparvállalatok átszervez zése után egyre nagyobb ter­melő egységek jönnek létre. Itt már nem elegendő a vezető személyes tapasztalata, rutin­ja, hanem szükségessé válik olyan gazdaságossági számítá­si módszerek kialakítása és al­kalmazása, amelyek vállalati szinten elvégezhetők és emel­lett a helyes népgazdasági tá­jékozódást biztosítják. Az élet, a nemzetközi gazdasági verseny diktálja a közgazdasá­gi szemlélet fokozottabb érvé­nyesítését. Korszerű, színvona­las vezetés, közgazdasági szem­lélet nélkül nem képzelhető el, úgyszintén anélkül sem, hogy minden műszaki döntést gaz­daságilag megalapozzunk. Dr. Fazekas László j • a re * e r Az időjárás és az ember Csütörtökön reggel a TIT Kossuth Klubjában megkezdő­dött az első magyar orvos­meteorológiai konferencia. A kétnapos tanácskozás ren­dezői elmondották, hazánkban ez az első alkalom arra, hogy feltárhassák eredményeiket az érdeklődők előtt azok a külföl­di, de elsősorban magyar szak­emberek, akik az időjárásnak az ember életére gyakorolt ha­tásait kutatják. VITEZSLAW KOCOUREK: MENNYIT ISZIK EGY POZITÍV HŐS Viktor barátom regényt írt. Kéziratában mintegy ná- romszázötvenkilenc oldalon át bonyolítja napjainkból vett hősének időszerű konf­liktusát. Két hónap múlva hívatta a könyvkiadó szerkesztője, s így szólt: — Munkája tetszett. Mind a tizenkét lektor kedvezően nyilatkozott a regényről. Ki fogjuk adni. De előbb meg végre kell hajtania néhány változtatást — tette hozzá és sokatmondóan felemelte ,a mutatóujját Barátom majd kibújt a bő­réből örömében. Lám, merészen belenyúlt a mindennapok életébe és el­nyerte a lektorok jóindulatát Hát nem nagyszerű?! Egészen természetes, hogy vannak kívánságaik. Aki pén­zért lektorál, annak lehetnek kívánságai. Csak nem vágja zsebre a keresetét munka nélkül? Ez nem totó. — Milyen változtatásokról van szó? — kérdezte Viktor készségesen. A szerkesztő komoly arcot vágott: —- József nevű hőse remek­be készült figura. Korunk­nak kifejező eszközökkel áb­rázolt embere. Egy szociáli­san érző, fiatal feltaláló, aki az emberiségnek ajándékozza a találmányát De általános vélemény szerint egy kicsit sokat iszik. Őszintén szólva, nincsen fejezet, amelyben ne hajtana fel egy-két pohárral. Tulajdonképpen mindent megiszik, ami a keze ügyébe kerül: vodkát, rumot, konya­kot, szilvóriumot... — Igaz — felelte Viktor —, node ki veheti ezt tőle rossz néven? Ahogy a cselekmény­ből kiderül, a kapitalisták él­sikkasztották a találmányát Az ilyesmi megrendíti egy érzékeny ember lelki egyen­súlyát. Az ital a legjobb bú­felejtő. Akinek gondjai van­nak, az iszik... pálinkát, ru­mot, szóval szeszt. A szerkesztő elnézően mo­solygott — Kétségtelenül így van. .Viszont harcot hirdetünk az alkohol ellen. Minden villa­mosban ott függenek a táb­lák, amelyeken az áll, hogy „Igyál tejet egyél sajtot!” — maga meg folyton borpárla­tot önt le a pozitív hős tor­kán. Viktor erélyesen védelmé­be vette hősét, aki bizonyos fokig saját szüleménye volt. De a szerkesztő nem enge­'L. C'tt — Kérem, — szólt enyhe szemrehányásul a hangjában —, pontosan átnéztem az egyes fejezeteket és megálla­pítottam, hogy József, a fiatal feltaláló, körülbelül tizenöt liter vodkát, kilenc liter ko­nyakot és ugyanannyi szilvó­riumot iszik meg. Igaz, hogy rumból csak három üveggel. Barátom meghökkent. Har­mincöt liter nem kis mennyi­ség. Végigsimított a haján, majd tárgyilagosan feltette a kérdést: — Tehát mennyivel csök­ken tsem? A szerkesztő sértődötten til­takozott. Ennyire nem befolyásoljuk az alkotói szabadságot. A szilvórium és vodka mennyi­ségének megállapítása egye­dül a szerző joga. — Értem — sóhajtott a ba­rátom. — Talán felállíthat­nánk egy tapasztalati nor­mát? Ha a pozitív hős átla­gos fogyasztása mondjuk öt liter, arcizomrándulás nélkül csökkentem a mennyiséget — egy magasabb eszme érdeké­ben; — Ez sematizmus — je­gyezte meg a szerkesztő szi­gorúan. — Az egyiknek már három liter is megárt, míg a másik nyugodtan ihat tizen­C^áncverseny cSgerfaeu A Hámán Kató kulturális se­regszemle keretében szombaton kerül sor Egerben, a Városi Művelődési Házban a megyei társas-táncverseny megrende­zésére, amelyen a járási és vá­rosi versenyek 21 legjobb pár­ja vesz részt. A versenyzők először a köte­lező táncokkal mutatkoznak be (bécsi keringő, angol keringő, tangó, swing, lassú és friss csárdás), majd a szabadon vá­lasztható tánccal szerepelnek (mambó, rumba, bígin, szamba, csa-csa-csa). A táncverseny célja: bemu­tatni, hogyan lehet szépen, jól és ízlésesen táncolni. £záaá ttuziik... ami ellen már a múlt év azonos időszakában is vétót emeltünk: Végre hatásos in­tézkedést kellene foganatosí­tani, hogy a gyöngyösi Fő térről és a környező forgal­masabb utcákról eltűnjenek a követelőző modorban ké- regető cigánygyerekek csa­patai. Tévedés ne essék! Nem ál­talánosítás akar ez lenni, mert tudvalevő, hogy a gyön­gyösi cigányok döntő többsé­ge becsületes munkával te­remti elő családja részére a mindennapi élethez szüksé­ges kenyeret. Néhány csa­ládról beszélünk csupán, amelyeknek felnőtt tagjai az italboltok környékén, vagy a piacon heverészve, munka nélkül töltik napjaikat, míg gyermekeiket kéregetésre, tehát a járókelők zavarására biztatják. A gyöngyösiek számára ta­lán már megszokott, de egyáltalán nem kíbánatós ez a jelenség. Vajon milyen véleményt alkotnak azok a külföldi turisták, akik fény­képeken örökítik meg ado­mányt nyújtó társukat és a rongyos, gondozatlan cigány- gyerekek csapatát. Mert volt példa erre, nem is egy eset­ben. Gyöngyös idegenforgalma évről évre növekszik. A Mát­ra Szálló előtti parkolóhe­lyen sok esetben szinte nem­zetközi légkör uralkodik. A város tiszta, gondozott. Az emberek jól tápláltak, és ele­gánsak. És ez adja életünk valódi arculatát. Az említett és mindnyájunk által kínos­nak mondott jelenség feltét­lenül disszonanciát jelent. A gyöngyösiek elégedetten ven­nék tudomásul, ha a városi tanács és a rendőrség végre rendet teremtene e téren, —Laczik— A szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata és gazdasága címért folyó verseny mozgalom irányelvei A SZOT elnöksége megha­tározta a szocialista munka műhelye, üzeme, vállalata, il­letve gazdasága cím elnyeré­séért indított versenymozgalom irányelveit. Ezek az irányelvek nem me­rev szabályok, hanem alapel­vek, amelyeket mindenkor a helyi adottságoknak megfele­lően kell alkalmazni. Az'irány­elvek szerint a mozgalom leg­főbb célja a szocialista brigá­dok hármas jelszavának — „szo­cialista módon dolgozni, ta­nulni és élni” — nagyobb kol­lektívák méreteiben való meg­valósítása. A verseny alapegy­sége az üzemen belüli legki­sebb termelési gazdasági egy­ség, a műhely, az üzemrész, stb. Közülük, is csak ott cél­szerű a versenyt kezdemé­nyezni, ahol a kollektíva fel­adatai jól elkülöníthetők a vállalati terven belül és meg­vannak a mozgalom kibonta­kozásának személyi és tárgyi feltételei. Magasabb szinten csak akkor indokolt a verseny elindítása, ha az alsóbb egysé­gek nagyobb része már meg­szerezte a kitüntető címet. A versenybe lépő kollektí­vák vállalásai általában a tervidőszakhoz kapcsolódva tartalmazzák mindazokat a feladatokat, amelyek csak az adott gazdasági egység szint­jén, az egész kollektíva együtt­működésével oldhatók meg. A vállalások, amelyeket a bri­gádok és egyének felajánlá­saira kell alapozni, nem te­kinthetők megmásíthatatlanok- nak, hanem szükség szerint, év közben is lehet, sőt, kell változtatni rajtuk. A politikai, általános mű­veltségbeli és szakmai tovább­képzésre vonatkozó feladatok tekintetében legyenek figye­lemmel az egyének felkészült­ségére, érdeklődési körére, minél többen vállalják a tanu­lást iskolákban vagy tanfolya­mokon. A szocialista erkölcs és életmód kifejlesztésével kapcsolatos vállalásoknál he­lyezzék előtérbe a közösségi érdekeket, egymás segítését, a kollektíva harmonikus együttműködését. Törekedje­nek arra, hogy a dolgozók mi­nél 'kultúráltabban töltsék el szabad idejüket, de kerüljék az erőltetett, formális, kollek­tív programokat. Ugyanakkor azonban a szo­cialista üzemvezetési is vállal­jon kötelezettséget arra, hogy a szükséges feltételek biztosí­tása útján hozzásegíti a ver­senyző termelő egységeket vál­lalásaik maradéktalan teljesí­téséhez. A megtisztelő címet általá­ban a kollektíva egyévi jó munkája, a vállalások teljesí­tése esetén az eggyel maga­sabb szintű egység mozgalmi és gazdasági vezetőinek dön­tése alapján a vállalat igazga­tója és szakszervezeti bizottsá­ga együttesen adományozza. A cím viselésére a kollektí­va mindaddig jogosult, amíg évenkint tett újabb vállalásait teljesíti. Nem kaphatja meg azonban a címet az a kollek­tíva, amely nem teljesítette termelési, gazdasági, fejleszté­si vagy túlóracsökkentési vál­lalásait, továbbá, amelynél ha­lálos baleset történt, vagy nőtt az üzemi balesetek száma, il­letve ahol súlyos vétséget kö­vettek el a társadalmi, vagy személyi tulajdon ellen. A cím elnyerése esetén a kollektíva az első alkalommal nagyalakú oklevelet kap. Ha megszakítás nélkül, ismételten teljesíti a feltételeket, előbb bronz, majd ezüst, végül arany fokozatban kapja meg a mun­kahely bejáratánál kifüg­geszthető, nagyméretű, díszes jelvényt. (MTI) Ötezren utaznak megyénkből külföldre az idén ötöt, vagy akár húszat. Min­dig az ember adottságaiból és képességeiből kell kiin­dulni. — Jó, hát induljunk ki — egyezett bele Viktor. És nyomban hozzá is lát­tak, hogy megvizsgálják a fő­hős, József adottságait, vele született intelligenciája, a környezet hatása, akaratere­je, barátainak és barátnőinek jelleme, megbántott lelkülete és egyéb körülményei alap­ján. Mivel azonban egy szer­kesztőségben nagy a sürgés­forgás és állandóan cseng a telefon, nehéz koncentrálni, anélkül pedig bajosan megy a komoly munka. Ezért azt ajánlotta a szer­kesztő, hogy ugorjának át a szomszédos kiskocsmába. Ott majd könnyebben megoldják ezt a fontos problémát. Így is történt. A nyolcadik pohár után tisztázták a tény­állást és zseniális megoldást találtak. — Nézd, Viktor — mondta a szerkesztő —, nem bánom, igyék, ha a természete meg­kívánja. De egy litert feltét­lenül törölnöd kell... Ihat, de undorodjék meg az italtól, úgy, mint mi ..: Erre ittak még egy pohár­kával és sírva fakadtak. Bűn­tudatot éreztek, merthogy Jó-; zsefet megrövidítették egy li-; tér pálinkával. Boldog Balázs fordítása. A Heves megyei Népújság 1963. március hó 24-én, vasár­nap megjelent számában „A gépkocsivezetőknek igazuk vanV’ tárgyú cikkben foglalta­kat kivizsgáltam. A vizsgálat időszakában a szálláshelyeken rendet talál­tunk. A lepedők és ágyneműk tiszták, ivópoharak és ívókan­na, mosdó, valamint az étel­melegítéshez szükséges 2 főző­lapos villanymelegítőt besze­rezte a vállalat. A fekhely melletti konnektort kicserél­ték. A vállalat vezetősége utasí­tást adott a gyöngyösi üzem­egység karbantartó részlegé­nek a szálláshelyek kifestésé­re, amelyet 1963. május 15-ig régre keilett ott hajtani. To­vábbá utasította a vállalat ve­zetősége a hatvani főnökség vezetőjét, a szálláshelyek rendszeres ellenőrzésére, amelyről havonta jelentést kell tennie a vállalat köz­pontjának. Fentiekből megállapítható, hogy a cikk megjelenése után a vállalat vezetősége azonnal intézkedett a szálláshelyek rendbehozására vonatkozólag. Ezúton mondunk köszönetét a Heves megyei Népújság szerkesztőségének, hogy fel­hívta figyelmünket a 4. sz. AKOV hatvani főnökségéhez tartozó szálláshelyen tapasztal* hiányosságokra. Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Autóközl. Vezérigazgatóság At illetékes válaszol: Igazuk yolt a gépkocsivezetőknek Eger az elmúlt évben több mint 300 ezer embert látott vendégül falai között, számos külföldit, és akik, ismerkedve hazánkkal, eljutottak a me­gyébe, és így Egerbe is. S mint ahogy Heves megyét sok kül­földi látogatta, megyénkből is évről évre többen kelnek út­ra, hogy határainkon túl meg­ismerkedjenek a szomszédos, vagy még távolabbi országok lakóinak életével. S; A társasutazások szervezője, taz IBUSZ, az idén 600 Heves t megyei részére biztosított he­gyet, különböző országokba ■ induló csoportos utazáshoz. Moszkva, Leningrád, Bécs. IPrága, a román, bolgár, len- fgyel és német tengerpart sok •> látogatót vonz. A hatszáz hely ?nagyobb része már gazdára | talált. De akik még ezután ^szánják rá magukat, hogy az £ ország határain túlra látogas­sanak, az IBUSZ segítségével azok számára még akad né­hány szabad hely. A fiatalok számára az Express utazási iroda szerve­zett és szervez a jövőben is nagyobb — és ami a fiatalok­nál lényeges — olcsóbb uta­zásokat. Az idén mintegy 200 fiatal látogat el a megyéből a népi demokratikus országokba. Közöttük, szép számmal ter­melőszövetkezetben dolgozók. Hozzávetőleges számításom szerint, megyénkből az idén 5000 ember látogat külföldre, hogy élményekben és tapasz­talatokban gazdagabban térjen vissza. —d.—

Next

/
Thumbnails
Contents