Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-14 / 110. szám

1983. májas 14., kedd NÉPÚJSÁG S n. Ö-Tátraíüred álmosító, ne­héz levegőjét szippantva tet­tük első túránkat a havas vi­lágban. Áprilisi szél sürgetett gyors mozgásra a fenyők sűrű­jében, ahol fehér csőntkezévet a hideg nyúlt értünik. Nem vi­szonoztuk hűvös kézszorítását, csak igyekeztünk a hotel mö­götti napsütötte tisztás felé, amelyet két kidöntött sudár fatörzs uralt, és rajtuk fél­tucatnyi sütkérező, francia tu­rista, akik lenge öltözékben, lebarnult testtel zsebelték be mindannyiunk csodálatát. — Ez igen! — sóhajtottunk fákkal körülvett faházakat, szárnyaló szirtisast, dohányzó­készletet, s rögtön sorolták is árfolyamukat magyar cigaret­tában, csehszlovák napszem­üvegben és lengyel vodkában. Később tapasztalhattuk, nem ők itt a legélelmesebbek, akik a sovány havasi rétek ..jöve­delmét’”, az idegenforgalom­mal pótolják. Rangos faház előtt furcsa karácsonyfa ötlött szemünkbe. Díszként csupa törött síléc lógott rajta. A ház oldalát is ez díszítette. — Co? — mutattunk a fur­csa díszekre. tőt, egy vastag kovácsoltvas nyakbiUncs láttán, amelyet a hűtlen lengyel asszonyok pél­dás büntetésére erősítettek Krakkó városházának falóhoz, hogy vajon manapság elegen­dő lenne-e ez az egy szem sú­lyos nyakperec mindennemű asszonyi bűn megtorlására? A lengyel vezető kedélyesen megnyugtatott: tökéletesen elegendő lenne. Ám a követ­kező percben a királyi vár dí­szes terme cáfolta optimizmu­sát, amely fazsebkendővel ta­kart nő ajkat ábrázol, a plety­ka szimbólumát bizonyítván; a történelem más-más koraiban sem voltak hagyományos „asz- szonyi erényeit” híján e vidé­ken lakóik. Kedélyeseit és közvetlenek a lengyel emberek. Apró fahá­zaikon fehér ,csíkkal jelzik mindem nősülni vágyó legény számára: itt eladó lány lakik. S ha láttuk lilával átmázolva a havasi színeket, már idegen­vezető nélkül is rájöttünk: e házban már nincs keresniva­lónk, a faház ékessége, a lány férjhez boldogult. S ha már a nőknél tartunk és az út ilyen hosszú Zakopá- néig, elmondhatjuk, miként esett találkozásunk két raa­A „hőség” megközelíti a K Cetet««*- It • bon még elmerül • méterre hóban. Míg kiemelik, leket hócsatázni. fel, magyaros bőbeszédűséggel. — Avec plaisir... vála­szoltak, helyet kínálva a fatör­zsön, amelyet készségesen el­foglaltunk, félórás napozás re­ményében. Aztán, néhány ala­csonyan szálló felhőt félretolva jutottunk vissza a jégberagadt IKARUS-ig, hogy rövidesen még egy országhatárt átlépve, a lengyel Tátra kanyargós szerpentinjein sinkózhasson le­felé autóbuszunk. Várakozásom feHH keveset toltuk derék járművünket, amit nem is vettünk zokon, mert egyetlen félrelépés, azon­nali és üeljes eltűnést jelentett a «ük csapás mentén ólálkodó másfél-három méteres hóban. Csak a buszjavítás közbeni hócsaták jelentettek változa­tosságot, s ha végre megindult IKARUS-unk, az elénk táruló változatos fenyves, havas tá­jék. " * Lengyel honnak más az arca. A gyárkéményes, távvezeték­kel átszőtt Vág-völgye után, mintha valami mondavilágba erkeaett volna az ember. Han­A gazda készségesen magya­rázott: — Már 15 zlotyiért kaphat belőlük.., Örüljön, uram, hogy nem ön törte ki a nyakát ezekkel a lécekkel. Vegye meg talizmánnak. Tizenöt zlotyiért megválthat egy nyak törést. Remek biztatás volt a jövő­re nézve, mert úticélunk a ha­gyar asszonnyal. Szent Hed­vignek e szomorú sorsú, ma­gyar származású asszonynak földi hamvai fölött cédulát ol­vashattunk a világ sok nyel­vén irt óhajok papír-rengete­gében. A gyógyulást, lelki vi­gaszt, örök életet óhaj to zó ké­relmek között így szólt e má­Havasok tövében megbújó falvakon át vitt utunk. gulatos kis faházak, tenyérnyi parcellák, íaakés, havasi föld­művelőkkel, akiknek erős da* rócnadrágja fonott pacskerban végződik éa ruhájuk avitt-suj- tásai talán már a 20-as évek­ben is csodálatra méltatták az erre vetődő szánkó* turista elődeinket Kérdeztük Is őket, miként lehet megélni ebből a faháa- romantikából. Azt mondták: újabb faházakkal... Nem ér­tettük, erre kihoztak néhány tucatnyi emléktárgyat, fenyő­vasok birodalmába szólt, a Za­kopanéi bérceikre. Mint kiderült, addig még sok út volt hátra, így tehát buzgón repkedtünk városról műemlékre, műemlékről város­ra, csendesen mosol yogtunk Marcin Oracewícz lengyel lö­vész hőstettén, aki — golyója fogytán —, kabátgombját tölt­ve fegyverébe terítette le az ellen hadvezérét, s csatát nyert az úrnak 1768. esztendejében. S félóra múltán aggódva kér­deztük a lengyel idegenhez©­sik magyar asszony óhaja: „ín egy ötös találatot kérek a lot­tón!“ Alá is írta minden téve­dés elkerülése végett: Kovács Lászlóné, Budapest, Váci út 32, IV/2. Restell kedve fordítottuk a szöveget az elképedt lengyel idegenvezetőnek, és a tiszta hegyi levegő hívogatására in­dultunk a híres havasi üdülő­hely: Zakopáné felé. (Folytatjuk.) Kovács Endre Ily képpel fogadott Zakopáné, a „kétarcú” véres. Fűzöl tóparádé Mezőszemerén Vasárnap rendezték a füzesabonyi járás önkéntes tűzoltóinak versenyét Mezőszemerén hetek óta 'ündenki a járási tűzoltóver- scnyre készült. Az asszonyok ütötték a kenyeret és a cuk­rászsüteményeket, a fiatalok díszítették a falüt, ácsolták a díszkapukat, s kiszögezték a színes papírok csíkjait. És per­sze, készültek a versenyre. Mind a háromszázhúsz önkén­tes tűzoltó, üzemiek, ifjúságiak. nem csavarodtak-e össze a csö­vek, nem engedtek-e a csava­rok, szilárdan, pontosan egy­más mellé illesztették-e a tömlőket. A nap hősei a kompoltiak: két csapattal indultak, az út­törők is, a felnőttek is első helyezést értek el. A füzesabo­nyi férficsapat is első lett a 800 percliteres motorfecs- kendő-szerelésben, az úttörők Zsendül a korai cseresznye a gyöngyösi dombokon Az idei tavasz kedvezőbb volt a gyümölcsösökre a tava» lyinál. Elmaradtak a fagyok» így zavartalanul folyhatott le a virágzás és Heves megyében gyümölcsből szép termés ígér­kezik. A megyében Gyöngyös vidé­kéről, a gyöngyösi dombokról várható1 elsőnek idei cseresz­nye. ahol a. langyos tavasrí esők után az érlelő napsugár hatására itt-ott már zsendülni községiek, férfiak, nők, a füzes­abonyi járás önkénteseinek majdnem a fele benevezett. A részvevőknek először szó­beli vizsgán kellett számot adni felkészültségükről, A „második felvonás” a sportpályán kezdő­dött. Tuza Antal, a községi ta­nács vb-elnöke nyitotta meg a versenyt és Veres István, a Fü­zesabonyi Járási Tanács Vég­rehajtó Bizottságának elnöke üdvözölte a részvevőket, mél­tatta a járás területén tevé­kenykedő 737 önkéntes tűzoltó munkájának eredményeit Az első csapat már felsora­kozott a gépek mellett s vár­ták a vezényszót, a „rajtá”-t. Mint egy hibátlanul működő automata: a vezényszóra moz­gásba jön a „gépezet”, helyre kerül a szívótömlő, a sugárcső, s a pálya végén feltartott szó­rófejek jelzik: jöhet a víz. A víz, persze, nem jön, de meg­állnak a stopperórák, s a kri­tikus szemek azt firtatják: ha valóban tűzhöz vonultak volna ki, csakugyan jöhetne-e a víz, a négyszázasban szerezték meg az elsőséget. A vendéglátó me- zőszemereiek egy első és egy második helyet biztosítottak maguknak. Országos szinten is impozáns eredményt értek el a kápolnai dohánybeváltó üzemi tűzoltói, a férficsapat jóval a „norma alatt” készült fel a tűz oltására. A verseny után — amely já­rási selejtezője a jövőre sorra kerülő megyei versenynek — a felsorakozott tűzoltók között jutalmakat osztottak ki. K- I. kezd a finom gyümölcs. A He­ves megyei MÉK Vállalat ea évben 120 vagon cseresznyét, 50 vagon meggyet akar felvá­sárolni, de ezenkívül sor kerül 350 vagon kajszi felvásárlá­sára is. Ez utóbbiból különö­sen jó termés ígérkezik és ha az időjárás továbbra is ked­vező marad, akkor a felvásár­ló szervek teljesíteni tudják terveiket, amely kajszibarack­ból az utóbbi esztendők legma­gasabb felvásárlási száma lesz. Elkészült a piszkésfetői obszervatórium 963 méter magasban. Galya­tetőtől nem messze, Piszkés- tetőn felépült a Magyar Tudo­mányos Akadémia új csillagá­szati obszervatóriuma. Az új obszervatórium Európa egyik legkorszerűbb intézmé­nye. Legfontosabb műszere az a 90 centiméteres, nagy látó­mezejű látcső, amely kö­rülbelül százezerszer érzéke­nyebb az emberi szemnél. Az új obszervatórium új kutatási lehetőségeket nyit meg a ma­gyar csillagászok előtt. Az új obszervatórium telje­sen készen áll, s amint meg­érkeznek a fényképezéshez szükséges külföldi lemezek, azonnal megkezdődik benne a tudományos munka. (MTI) Könnyed hang, nem új téma, fesztelen vidámság, játékos, de magabiztos rendezés, — ez jel­lemezte a televízió vasárnap esti tv-színházát, Joachim Goll Hivatalos utazás című vígjáté­kát Sem az író, sem a rendező nem szándékozott alapvető társadalmi problémákat kipé- cézni és a szatíra fegyverével pellengérre állítani. A szándék egyszerű volt: nevetségessé tenni a fontoskodást a régről maradt szolgai beosztotti alá­zatot, amelynek a mi életünk­ben nem lehetnek már társa­dalmi létexisztenciális okai. Müller úr mérnök egy nagy vállalatnál, két éve nem jutott ej szabadságra, mert mindig közbe jött valami. A „nélkü­lözhetetlen” ember típusa ő, aki ugyan nincs híján a te­hetségnek sem, de híjával van a kellő emberi öntudat­nak. Éppen háromnapos ten­gerparti víkendre készül, végre, a feleségével, amikor főnöke egy fontos jelentés el­készítésében való közreműkö­désre kéri fel, — ha nincs más progi-amja megbeszélve. Per­sze, hogy nincs! A Müller uraknak, ha a főnök kéri, soha, semmiféle programja nem le­het, — legalábbis így érzik, — a Müller urak készek kérés nélkül, szükség nélkül is felál­dozni családi életük boldogsá­gát is, — a főnökért. Valahol mélyen természetesen kivillan a „porosz szellem” fricskája is, de csak nagyon halványan, ne­hogy mélyebbé váljék a játék mondanivalója, mint időben is szűkre szabott lehetősége... A vígjáték egy csattanó® po­fonnal, a „hős tragikus” buká­sával, azazhogy remélhetőleg önmagára, emberi mivoltára és férji kötelességére ébredéssel végződik, s azzal, hogy a néző megelégedetten állapíthatja meg magában: „Kedves, kellemes órácskát töltöttem el!” A kellemes „órácskában” je­lentős része van a rendezőnek — Szőnyi Sándor — és első­sorban a vígjáték három fő­szereplőjének, a Müllemét ala­Joachim Goll: Hivatalos utazás Sláger-est - unalommal kító Várady Hédinek, a férjet alakító Kállai Ferencnek és Zente Ferencnek, a „rettegett”* főnöknek, aki, mint kiderül» végtére nem is olyan rettene­tes... Egyetlen tanulságot: lám öt­ven perc alatt is lehet szóra­koztatni és félórát is lehet un­tatni... Mint ahogy a vasár­nap esti slágerparádé, amely­nek operatőri és rendezői munkája is öüettelen, szürke és unalmas volt, ilyen „kelle­mes” félórát szerzett a könnyű műfaj kedvelőinek. Kitűnő ne­vek, élkoptatott és új koruk­ban is gyengécske számok vál­togatták egymást, hogy a né­zőben önkéntelenül is felsóhaj­tott az összehasonlítás: az NDK,- a csehszlovák, vagy éppen a román könnyűzenei adásokra emlékezvén. • Kellemes este, kicsit Íztelen befejezéssel. Könnyed vacsora, amelyet a hússal kezdtünk, s a tegnap ról maradt híg levessel fejez­tünk be! Gyurfeó Géza TELEVÍZIÓS sportriport Az ember ül a tele­vízió képernyője előtt, nézi kedvenc csapatát, s hallgatja a tv riporterét, aki gon­dosan beszámol mind­arról, amit 6 lát a pályán, megesküdvén arra, hogy mindabból a televízió nézője semmit, vagy alig lát. Vége a mérkőzésnek, s a szerencsétlen né­zőnek fogalma sincs, hogy most minek higgyen és kinek: sa­ját szemének-e, vagy a riporternek, mert ime a közvetítés és a kép: A KÉP; A balszil­só a harmadik csel­nél orra bukik, nem messze a felező vo­naltól ... A RIPORTER: Ör­dögi cselekkel tör előre az MFSC bal­szélsője. Még mindig nála a labda ... Még mindig... Még min­dig ... Felvágják, ti­zenegyes ... A bíró sípja néma ... A KÉP; Csuka II. áll... A RIPORTER: Csu­ka II. szélsebesen vágtat a balösszekötő helyén... A KÉP: Nagy, a ZFSC kapusa, köny- nyed mozdulattal öleli magához a labdát... A RIPORTER: Kti- cali, az MSFC kapu­sa, tigris módjára csap a labdára .., A KÉP: A labda gömbölyű. j, A RIPORTER: Kár, hogy nem látják, mi­lyen formájú a labda. A KÉP: A pálya négyszögletes... A RIPORTER: Ez a pálya rendkívül érde­kes, kissé ovális ha­tású, de ez csak a képernyő tréfája, mert valójában a pá­lya téglalap alakú, négy sarkában és fe­lező pontjainál zász­lókkal, két végén két kapu, amelyek szin­tén téglalap alakúak, lyukacsos hálóval be­fonva, természetesen nem a pálya felé néző oldalukon... A KÉP: Közben őr­jöng a stadion, három gól esett... Pöszmé­te három lábbal ugrik Cicvarek jobb füté- nek... A RIPORTER: Fér­fias, de sportszerű ez a küzdelem ... Egy pillanat türelmei, megkérdem kollé­gámtól, mi is az ered­mény ... Hm, ő sem figyelt... De sebaj, önök biztos látták az egész izét, ami a pó­lyán történt.., A KÉP: Elhalvá­nyul, a néző is. A mér­kőzésnek vége cs az ember azon tűnődik, milyen marhaság volt kitalálni a szemet, amely félrevezeti tu­lajdonosát, s milyen okos dolog volt felta­lálni a televíziós ri­porteri, aki mindent elmond, úgyhogy jobb, ha oda sem né­zel ... íegrft

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents