Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-09 / 106. szám

2 NÉPÚJSÁG 1963. május 9., csütörtök Békenagygyűlés Egerben (Folytatás az 1. oldalról) keztetni ezekre a problémákra? Azért, mert május 9-e politi­kai és társadalmi tanulságai­nak megtagadása rejtőzik a modem világ legsúlyosabb problémáinak mélyén. így van ez mindenekelőtt a német kérdésben. Hiszen, ami 1940-ben még rejtett szándé­kuk, titkos terv volt, és hama­rosan. nyílt) politikává lett. Ez szülte a jelenlegi nemzet­közi helyzet egyik legalap­vetőbb problémáját, az, hogy Németország viszonylatában voltaképpen nem számolták fel a második világháború maradványait, nincs német békeszerződés, és Nyugat-Bér­űn mindmáig egy előretolt, militarista és kémközpont sze­repét játsza Európa szívében. A nemzetközi helyzet vál­tozó fejleményei közepette egyenetlenül hullámzik a német békeszerződés és Nyugat-Berlin problémá­jának megoldása is. Katonai szüks< ezt a brutális lépést. Japán a kapituláció küszöbén tántor­gott, és a szovjet hadsereg a japán fasizmus legnagyobb szárazföldi erejét, a Kvantung hadsereget szétzúzta Mand­zsúriában. Ma már szinte poli­tikai közhely és az Egyesült Államok vezető politikusai nyíltan megmondják: az atom­bombákat azért dobták le, hogy politikai nyomást gyakorolja­nak a Szovjetunióra és az új világot az amerikai atommono- pólium árnyékába szervezzék meg. Az erőviszonyok ebben a vonatkozásban persze éppen úgy nem az imperialisták szá­jaidé szerint alakultak, mint a német kérdésben. Az amerikai atommonopó­lium szétporladt, s helyét a Szovjetunió atom- és ra­kétafölénye váltotta fel. — És az atom- és rakétafegy­verkezési verseny. lehetőségek vannak most már a kulcskér­dés, a leszerelés megoldására? Amióta csak 1946-ban benyúj­tották az első amerikai lesze­relési programot, a hírhedt Ba- ruch-tervet, az Egyesült Államok min­dig arra törekedett, hogy a lehető legtávolabbi jövőbe tolja ki az atom- és más tömegpusztító fegyverek tényleges betiltását és a figyelmet a helyszíni ellen­őrzés hírhedt problémájára terelje. Az amerikai leszerelési terv például mind a mai napig ab­ból indult ki, hogy az első sza­kaszban 30, a másodikban to­vábbi 35 százalékkal kell csök­kenteni az interkontinentúlis és globális rakéták számát, s ugyanakkor érintetlenül meg akarja hagyni a katonai tá­maszpontok jelenlegi helyze­tét. Mint Hruscsov annak ide­jén megjegyezte, ez az elv azt kívánná a Szovjetuniótól, hogy mondjon le biztonságának és egyben a béke biztosításának alapvető tényezőiről, a szovjet rakétafölényről, még hozzá anélkül, hogy az Egyesült Ál­lamok feladná agresszív tá­maszpont rendszerét. Ez — mint mondotta — „azt jelenti, hogy a felderítés farka csóválja a leszerelés politika kutyáját”. A szovjet terv ezzel szemben ez atomfegyverek teljes betil­tását és teljes megsemmi­sítését állítja törekvései­nek tengelyébe és már az első szakaszban az atomfegyverek célbajuttatására szolgáló eszközök megsemmisí­tését javasolja, az idegen terü­lteken lévő katonai támasz­pontok megszüntetésével együtt A gyakorlati politika pró­bája azt mutatja, hogy ebben a legalapvetőbb kérdésben a két szembenálló álláspont még nem közeledett egymáshoz, egyszerűen azért, mert — a szovjet miniszterelnök szavai­val: „Az USA és a NATO ff erőfeszítései nem az általános és teljes leszerelésre vonatkozó megállapodás aláírására, ha­nem a fegyverkezési hajsza to­vábbi fokozására irányulnak” A felszín alatt maguk a nyu­gati hatalmak sem egységesek ebben a kérdésben. Már 1961 ősze óta, amikor Gromikő szovjet külügymi­niszter véleménycserét kez­dett Rusk amerikai külügy­miniszterrel a nyugait-berlini kérdés rendezéséről, felbuk­kantak olyan jelek, amelyek azt tanúsítják, hogy Washing­ton éppen úgy „kénytelen szembenézni a tényekkel”, mint annak idején Dönita és tudomásul Vermi, hogy a né­met békeszerződés és Nyugat- Berlin ügyét újszerű módon kell megközelíteni, méghozzá a Német Demkoratikus Köz­társaság szuverénításának el­ismerése, és a nyugat-berlini meszálláíá rendszerről való megszállás alapján. A békenagygyűlés előadója emlékeztette a hallgatókat Hruscsov elvtárs legutóbbi nyilatkozára, amelyet az II Giomo című olasz lap igazga­tójának adott A szovjet mi­niszterelnök élesen aláhúzta ^szerűségek n A fasizmus ellen vívott harc utáni világ e két legfontosabb kérdése emellett kölcsönhatás­ban van egymással, hiszen az európai helyzet rendezése vol­taképpen feltétele, előjátéka a leszerelés megoldásának. Hruscsov már idézett nyilat­kozatában kifejti, hogy a né­met- és nyugat-berlini kérdés megoldása megkönnyítené a Varsói Szerződés és az Atlanti Szövetség közötti meg nem tá­madási egyezmény megkötését, s „ez lehetővé tenné a meg­egyezést az általános békével kapcsolatos, más alapvető kér­désekben, mindenek előtt a le­szerelésben”. A megegyezés előtt tornyo­suló akadályokat viszont nö­veli ez Egyesült Államoknak az a szándéka, hogy Nyugat- Németországot atomfegyverek­kel látja el. Milyen és remények Nyíltan meg ken mondani, hogy a genfi 18 hatalmi bizott­ság, amely nemsokára egy esz­tendős lesz, eddig nem hozott egyetlen olyan határozatot sem, amely az általános és tel­jes leszerelés problémájának megvalósításához vezetne. Ugyanakkor éppen ezeknek a genfi tárgyalásoknak az elemzése, részleteinek mélyebb ismerete tanúsítja, hogy szükséges és érdemes meg­vívni ezt a rendkívüli ke­mény. bonyodalmas és hosszas küzdelmet, amely a szocialista világ ere­jének és a leszerelést követelő kompromisszui az amerikaiak által olyannyira bálványozott nemzetközi ellen­őrzés kérdésében, s ezzel át­törje az utolsó gátakat is a fegyverkísérletek megszünteté­séről szóló egyezmény előtt. A leszerelési tanácskozások légkörének romlását éppen az okozta, hogy az amerikai poli­tika visszalépett és a megegye­zés megakadályozásának szán­dékától indíttatva, technikai részletkérdésekbe menekült. Éles vitát kezdett abban, a lé­nyegét tekintve másodrendű kérdésben, hogy évente hány ellenőrzést végezzenek a nem­zetközi bizottságok. A nagygyűlés szónoka ezután felhívta a figyelmet a nemzet­közi politika egy olyan új té­nyezőjére, amely ismételten bi­zonyítja a német kérdés és a leszerelés szoros összefüggését. Emlékeztette a hallgatóságot arra, hogy az Atlanti Szövetségben az év elején kibontakozott stra­tégiai válság milyen szere­pet játszik a leszerelési tárgyalások akadályozásá­ban. Itt lényegében arról van szó — mondotta —, hogy a Kenne- dy-kormány kidolgozott egy új atomstratégiát. Ez a stratégia semmivel sem kevésbé agresz- szív a korábbinál. Ez is a fegy­verkezési verseny alapján, nem pedig a leszerelés alapján áll. Az új stratégiát rendkívül he­ves támadások érték. A bonni militaristák egy-egy csoportjai azt a gondolatot, hogy „Európa központjában a német béke- szerződés megkötése és a nyu­gat-berlini helyzet ennek meg­felelő rendezése nélkül nem lehet eltávolítani a feszültsé­get. Európai nyugalom nélkül pedig nem lehet nyugatom a világon.” Íme: május 9 történelmi ta­nulságainak: meg nem értése, sőt elárulása a Nyugat részéről — így nőtt szervesen a nem­zetközi élet egyik legközvetle­nebb és leggyötrőbb gondjává. A győzelem napja 18 eszten­dővel ezelőtt még nem jelen­tette a háború végét: Távol- Keleten csaknem négy hó­napig folyt még a harc, s a béke már kéznyújtásnyira volt csupán, amikor az amerikai hadvezetés, az Egyesült Álla­mok legjobb tudósainak tilta­kozása ellenére előzetes fi­gyelmeztetés nélkül ledobta Hirosimára és Nagaszakira a történelem első két atombom­báját­em indokolták emberiség nyomásának növe­kedésével párhuzamosan eljut­tatja az emberiséget a leszere­lés megvalósításáig. Ennek megértéséhez termé­szetesen az szükséges, hogy fi­gyelembe vegyük a problémá­nak rendkívüli méreteit és megtanuljuk értékelni a leg­csekélyebb előrehaladást is. Nem kerülheti el például fi­gyelmünket az, hogy amikor az elmúlt év tavaszán összeült az új leszerelési bizottság, annak már összetétele is jelezte a nemzetközi erőviszonyok el­tolódását a béke és leszerelés táborának javára. Értékelni kell azt is, hogy ezen az értekezleten sikerült kiválasztani és részleteké me­nően megközelíteni a leszere­léshez vezető egyik legfonto­sabb problémát a nukleáris robbantások és fegyverkísérle­tek megszüntetésének ügyét. Sőt a Szovjetunió és a szocia­lista tábor anyagi erejének és a szovjet diplomácia hatékony­ságának kettős hatásaképpen egészen a közelmúltig úgy tűnt, hogy a legfontosabb aka­dályok elhárultak a megegye­zés útjából. A Szovjetunió» be­leegyezett abba, hogy bizonyos meghatározott számú automa­tikus jelzőállomást állítsanak fel a szovjet területen, ame­lyet azután nemzetközi bizott­ság ellenőriz majd. A Szovjetunió lépése kife­jezetten politikai, kifeje­zetten leszerelési és béke- *4épés volt Jelentőségét az adta meg, hogy a szovjet kormány, ereje tuda­tában lehetőséget látott arra, hogy not jarasol jón úgy látták, hogy ez csökkent- heti a nyugatnémet atomfel­fegyverzés lehetőségeit és más utakat kerestek. Az útkeresés terméke volt a Bonn—Párizs paktum, amely az önálló atom­erő létrehozásán fáradozó De Gaulle tábornokot használná fel arra, hogy Nyugat-Német- ország akkor is atomfegyver­hez jusson, ha az új amerikai stratégia csak a gyilkolás ha­gyományos eszközeit engedé­lyezné számára. Vass Istvánná ezután a két fontos nemzetközi probléma megoldásának kilátásairól be­szélt — Jósolni természetesen lehetetlen, de minden amel­lett szól, minden azt igazolja, hogy az emberiség történeté­ben most először van lehetőség arra, hogy a leszerelés esz­méjét élő, reális valósággá változtassuk. Nem szabad elfeledkeznünk, hogy voltaképpen alig 18 esz­tendeje született csak az a tör­ténelmi korszak, amelyben a szocializmus és a béke ereje egyáltalán lehetővé teszi a há­borúk végzetének elkerülését. Genfben lehet „holtpont“. De az emberi élet, az emberi munka minden egyes nap meg­hozza a maga apróbb, de tör­vényszerű erőeltolódását az egyetemes leszerelés híveinek javára, és megteremti azt a lehetőséget, hogy bár veszélyék árnyékában, de a béke fegy­vereivel vívjuk meg a törté­nelem legbonyolultabb küzdel­mét, Kedves hallgatóim! _A moszkvai Béke Világkong­resszus felhívta a világ népeit a még erőteljesebb harcra, a fegyverkezés ellen a leszere­lésért. Most márciusban a Bé­ke Világtanáes elnöksége Mal- nöből arra szólított fel ben­nünket. hogy világraszóló bé­kehadjárattal tegyük 1963 ta­vaszát a békeharc forduló­pontjává. A felhívás nyomán a világ minden részéből lelkesítő hí­rek érkeznek a békeharcosok készülődéseiről. Húsvéti béke­menetek indultak, az öt konti­nens minden országában tanú­sítják az embermiüiók, hogy sor­suk irányítását nem enge­dik ki kezükből. Felemelik tiltakozó szavukat a szakszervezeti mozgalomba tömörülő százmilliók. Június­ban Moszkvá'ban megszervezik a nők világkongresszusát. A 15 éves fennállását ünneplő magyar _ békemozgalom pedig megszervezi a hatodik magyar békekon gresraust. Sokan, méj; nem ébredtek egy aiomháboeű veszélyének tudatára Ezekhez is szólni kell, S mi­közben emlékezünk e felhívás­ra, nem feledhetjük, hogy alig múlt két évtizede annak, hogy a világ népeire szakadt a mé­reteit és következményeit te­kintve legszörnyűbb háború. Az 1945-ös május óta sok év telt el, s a háborús romok helyén új városok és falvak épültek. Nagyszerű eredmé­nyek születtek a szocialista tá­bor országaiban, a szocializ­mus építése során. De ne fe­lejtsük el, hogy az embert gyű­lölő imperializmus ma is léte­zik, és egy újabb világégést próbál előkészíteni, ismét rom­bolással, pusztulással fenye­geti az emberiséget. Tudatában kell azonban lennünk saját erőnknek, * tudatára kell ad­nunk a nap minden órájában az imperialista hatalmasságok­nak, hogy manapság más idők járnak. A világ-helyzet gyöke­resen megváltozott, éspedig nem azok javára, akik egy újabb háború tüzét szítják. Ma már a néptömegek ak­tívan beleszólnak a nem­zetközi kérdések megoldá­sába. A tönjegek háború­ellenes mozgalma a béke- harc hatalmas tényezője. E harc legkövetkezetesebb szervezője a nemzetközi mun­kásosztály és e harchoz a vi­lágon mindenütt csatlakoznak a legkülönbözőbb társadalmi rétegek. Ügy kell dolgoznunk nekünk magyaroknak is, hogy mun­kánk, helytállásunk figyelmez­tetés legyen a háborús uszítók- nak. Ha ezt elérjük, akkor el- mondhatjuk^hogy a magyar nép méltóképpen készült a VI. békekongresszusra. Ezzel is­mét bizonyságát adjuk annak, hogy a párt, a kormány és a nép egységes a béke védelmé­ben is. Ehhez a munkához kí­vánok önöknek ezen a napon erőt, egészséget és sok sikert. Magyar államférfiak üdvözlő távirata csehszlovák államférfiakhoz ANTONIN NOVOTNY elvtársnak, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnökének, VILIAM S1ROKY elvtársnak, a Csehszlovák Szociálisul Köztársaság miniszterelnöké­nek Prága. Kedves elvtársak! A Csehszlovák Szocialista Köztársaság nagy nemzeti ün­nepe, Csehszlovákia felszaba­dulásának 18. évfordulója al­kalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a Magyar For­radalmi Munkás-Paraszt Kor­mány, az egész magyar nép és a magunk nevében forró test­véri üdvözletünket és baráti jókívánságainkat küldjük önöknek és cseh-szlovákia dol­gozó népének. Önökkel ünnepli ma a mi né­pünk is országuk felszabadu­lásának s egyben a második világháború befejezésének év­fordulóját, a fasizmus felett aratott világtörténelmi győzel­met, a felszabadító Szovjet Hadsereg dicső fegyvertényét. A második világháború be­fejezésével új korszak kezdő­dött országaink történetében: a felszabadult nép hatalmának, az alkotó munka kibontakozá­sának, a szocializmus építésé­nek győzelmes korszaka. E történelmi fordulat magával hozta népeink igazi barátságá­nak kifejlődését és együttes küzdelmét a haladásért, s a bé­ke védelméért Közös erővel dolgozunk országaink gyümöl­csöző együttműködésének to­vábbfejlődésén, amely szolgál­ja népeink igazi érdekeit, s egyben a szocialista országok testvéri közösségének erősí­tését. A magyar népet őszinte örömmel töltik el azok az eredmények, amelyeket Cseh­szlovákia népe a szocializmus építésének minden területén elért. Szívből kívánunk továb­bi sikereket országunk felvirá­goztatásában, új győzelmeket a szocializmus teljes felépíté­séért folytatott küzdelmükben, Éljen és virágozzék a magyar és a csehszlovák nép igazi ba­rátsága, a szocialista országok testvéri egysége! Elvtársi üdvözlettel: ' DOBI ISTVÁN, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke KÁDÁR JÁNOS, a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottságának első titkára, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke ★ Az évforduló alkalmából Pé­ter János külügyminiszter táv­iratban üdvözölte Vaclav Dávi­dot, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság külügyminiszterét. (MTI) Moszkvában folytatták a kémper tárgyalását * MOSZKVA. A szerdai tárgyalási nap ele­jén folytatódott Penykovszkij elsőrendű vádlott kihallgatása. Az elnök kérdéseire válaszolva, cáfolta vádlott-társa védekezé­sét, amely szerint Wynne csu­pán technikai öszekötő volt a kémszolgálat és Penykovszkij között. Wynne azt vallotta, hogy csak most, a tárgyaláson értette meg, milyen jelentőségű és súlyú volt mindaz a sok „technikai” szolgálat, amelyet a kémszervezetnek tett. Penykovszkij a továbbiak­ban tagadta, hogy el akarta hagyni hazáját. Az ügyész megkérdezte, miért érdeklődött több alkalommal is jövőbeni nyugati javadalma­zása felől, ha nem akart meg­szökni. Erre a kérdésre nem tudott kielégítő választ adni. Az ügyész és a védő kereszt­kérdéseire válaszolva, Wynne megcáfolta Penykovszkij véde­kezését. Eltérés volt a két vád­lott vallomása között egy má­sik kérdésben is: Penykovszkij azt állította, hogy a neki kül­dött háromezer rubelből két­ezret Wynne útján visszakül­dött megbízóinak, Wynne azonban tagadta, hogy ilyesmi történt volna. Penykovszkij szenvedélyesen magyarázta, hogy Wynne ebből a pénzből Moszkvában bundát akart venni feleségének, és ők ketten ezt 1961-ben alaposan meg is beszélték. Wynne Penykov­szkij szemébe mondta, hogy ez hazugság. Azt felelte, hogy a bundát saját pénzéből akarta megvenni, de ettől a szándéká­tól is elállt, mert az angol ha­tóságok százszázalékos behoza­tali vámot vetnek ki a nemes prémből készült bundákra. Ugyanakkor Wynne azt is cá­folta, hogy Penykovszkij a há­romezer rubel fennmaradó ré­szét értékes ajándékok (ezüst­tárgyak, stb.) formájában jut­tatta vissza megbízóinak. Penykovszkij kihallgatása ezzel befejeződött. Fidel Castro Üzbegisztánba érkezett TASKENT (TASZS2). Taskent lakosainak ezrei és az Üzbegisztánban tanuló ku­bai diákok fogadták Fidel Castrot és útitársait Taskent- ben. Rasídov, az SZKP Központi Bizottsága elnökségének pót­tagja, Üzbegisztán Kommu­nista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára és Fidel Castro beszédet mondott a re­pülőtéren. Az autókaraván 6zinte végtelen eleven falként felsorakozó embertömeg kö­zött haladt az üzbég főváros felé. (MTI) Események — sarakban GROTON: Tűz ütött ki a Thresher test­vérhajóján, a Flasher nevű amerikai nukleáris tengeralatt­járón kedden, a Connecticut állambeli Groton Hajógyárban. A tengeralattjáró építés alatt áll. Három munkás meghalt, kettő megsebesült a szeren­csétlenség következtében. PÁRIZS: A francia kormány elhatá­rozta, hogy felemeli a vasúti szállítás és a villamosenergia használati díját — jelentette be Giscard d’Estaing igazság­ügyi miniszter a francia nem­zetgyűlésen. Brazília’—Anglia 1:1 (1:0) A brazil labdarúgó-váloga- tötlen futotta erejéből. Végig tott tegnap délután London- az angolok támadtak többet, a ban Anglia legjobb tizenegye brazilok sokat körülményes­eden lépett pályára. A kétsze- kedtek, nehezen bontakozott ki rés világbajnoknak csak dön- eg>-cgy támadásuk.

Next

/
Thumbnails
Contents