Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-31 / 125. szám

1963. május 31., péntek NfiPÜJSJiO A Thresher aiomtengeralaitjáró katasztrófája alkalmából 5. 1773-ban, hogy fából épült „tengeralattjáró hajóval” a mélybe merüljön. 1963. április 10-én, az Atlan­ti-óceán a világ egyik leg­modernebb, leggyorsabb és leggondosabban fölszerelt ten­geralattjáróját nyelte el. Vele együtt 129 ember süllyedt a mélybe. Hogyan, mint haltak meg, senki sem tudja, ennek — s a többi, hasonló tenger­alattjáró-katasztrófának —i nem volt szemtanúja, hogy le­írhassa a szerencsétlenség le­folyását. A bátor kapitány és hajója valóban lemerült a víz alá, azonban soha többé nem emel­kedett a felszínre. A víz ellen­állhatatlan nyomása összerop- pantotta a „tengeralattjárót”. Duy kapitány kísérlete nem az első volt, az ember már ko­Sikeresen szerepeltek megyénk képviselői a sárospataki diáknapokon tosságú, sík területen hever-e a Thresher roncsa, vagy sem. Ha hegy-völgyes, szakadéké azon a helyen a tengerfenék, nem lesz könnyű felkutatni a tengeralattjáró roncsait — fe­jezte be nyilatkozatát Piccard. Mi az a bathyscaphe? A bathyscaphe a nagy ten­germélységek kutatására szánt Négy napon át lobogott az ősi kollégium tekintélyes hom­lokzatán a nemzeti színű és vörös zászlók mellett a Rá- kócziak kék-vörös lobogója. Négy napon át barnította öt megye izgalomtól is piruló diákjainak arcát a májusi fény. Négy napon át folyt a mintegy 2500 középiskolás ne­mes vetélkedője a híres pataki diákok hajdani otthonában. A keszthelyi Helikon, a gyulai kulturális napok pél­dájára másodízben rendezték meg ez évben a sárospataki diáknapokat, amelynek külö­nös jelentőséget ad az a tény, hogy az észak-magyarországi középiskolások vetélkedőjére Nógrád mellett első ízben ne­vezett be megyénk is. Jóllehet, képviselőink nem tértek vala­mennyien aranyjelvénnyel ha­za, de igazoltuk, hogy a ml megyénk diákságának kultu­rális tevékenysége semmivel sem marad le a többi szerep­lő megye mögött. S ott, akkor arra Is gondoltunk, hogy mi­lyen jó lenne, ha legalább egy- egy diákjával képviselteti ma­gát a kulturális munkájáról is híres Gárdonyi Gimnázium, a Dobó, de említhetnénk még, hogy hiányoltuk a hevesieket, a hatvaniakat és a káliakat is. Igen sok nagyon tehetséges S2avalónk közül heten álltak rajthoz és valamennyien szé­pen szerepeltek. Az értékelés egyébként öt fokozatból állt (arany, ezüst, bronz, dicsérő oklevél, oklevél). Arany jel­vényt kapott — mint erről a televízió közönsége is tudo­mást szerezhetett, hisz a rövid műsorban is jutott hely szá­mára — Nagy Edit (Alpári Közg. Technikum) és Kain András (Gyöngyös, gimn.), ezüstöt Csécs Emília (Eger, _ I ff# ,- ' ^ *" Szilágyi Gimn.) és Krasznai Krisztina (Gyöngyös, gimn.), bronzfokozatot értek el: Rá- duly Margit (Eger, Szilágyi Gimn.)’, Udvarhelyi Mária (Gyöngyös, gimn.) és Appel Katalin (Alpári Közg. Techni­kum). Megyénk vers- és prózamon­dói különösen egyszerű, kultú­rált előadásmódjukkal és sze­rencsés témaválasztásukkal tűntek ki (bár ez utóbbi Rá- duly Margitról nem mondha­tó el!) A 15 irodalmi színpad bemutatója közül a televízió, a Papp Miklós vezette, ugyan­csak aranyjelvénnyel jutalma­zott gyöngyösi gimnazisták műsorát emelte ki és közvetí­tette. A Szilágyi Gimnázium népi táncosai is dobogóra lép­tek a legjobb csoportokat ki­tüntető esti bemutatón és nemcsak a zsűri, de a nagy- közönség előtt is megállták helyüket. Sajnos, kórusaink, zeneka­raink közül egy se szerepelt a pataki napokon, pedig lett volna kiket küldeni! Énekes­és hangszeres szólistáink is méltóan képviselték megyénk, színeit. Az énekesek közül Udvarhelyi Éva (Gyöngyös, gimn.) ezüstjelvényt kapott, míg Schömperger Klára (Szi­lágyi Gimnázium) dicséretben részesült. A hangszerszólók közül bronzérmes lett Veréb Rozália (Gyöngyös, gimn.), Vendrei Éva és Nagy Mária (Szilágyi Gimn.) Amikor elhangzott a finálét jelző harsonaszó a híres vár vörös tornya tövében, az egy­ben hívó szó is volt, hogy gyertek középiskolás fiatalok két év múlva újra el ide, ápoljátok a pataki diákok e haladó hagyományát! Nagy Andor fejlesztője .„és. levegoregenerá-« ló szerkezete van. A tengeralattjáró­katasztrófák története Az első, hasonló szerencsét­lenség csaknem 200 évvel ez­előtt történt. Duy kapitány kísérelte még könyvesbolt és a sátor 12 ezer forint értékű könyvet forgal­mazott eddig. Gyöngyösön is népszerű a Jevtusenko-kötet, a Rozsdatemető, a Fiatal költők antológiája és a Babits-kötet. Hatvanban naponta 15 ezer fo­rint értékű könyvet adtak el: itt az első helyekre Darvas Jó­zsef Részeg esője, Flavius Zsi- dóháborúja került a Tiszta szi­gorúság és a Rozsdatemető méllétt. FÉLMEZTELENRE I zött szerelők dolgoznak az Egri Gépállomáson. Olajos ke­zükön fényesen törik meg a ' nap. Két kombájn a szerelő­csarnokban áll, másik kettőn ügyes kezű szerelők dolgoz­nak. Az aratógépek is doh ' nélkül meresztik árván ha- ! gyott vasrészeiket. Serény 1 munka folyik itt ezekben a 1 napokban. Javítják a kombáj- 1 (nokat, a kévekötő és a rend- 1 vágó aratógépeket. Készülnek 1 a nagy nyári munkákra, a jú- 1 nius 10*i gépszemlére. A gépszemiéig még van idő, de hogy a felkészülésről mégis i képet alkothassunk, már most 1 végigjárjuk a szerelőműhelye- : két, a gépszíneket, megnézünk ■ valamennyi javításra váró gé- 1 pet. Gressaí Sándor, a gépállo­más új főmérnöke kalauzol. i — Három hónapig nem volt ■ a gépállomáson főmérnök, most jött Hideg Ottó, az új műhelyvezető is — mondja mintegy bevezetőként. — Rö- , vid ittlétem után meg kellett állapítani, hogy rossz a mun­kafegyelem, felelőtlenül keze­lik a gépeket, sok kárt okoz a hanyagság. Az új műhelyveze­tő már sokat tett a munkafe­gyelem megszilárdításáért, az elfekvő anyagok, gépek és al­katrészek kijavításit, felújítá­sát is folyamatosan végezzük ' és legfőbb feladatunk most a június 10-i gépszemlére való felkészülés. Az arató- és cséplőgépek ja­vítóműhelye felé tartunk. — Ezekkel nincs sok baj — mutatja a rendvágó gépeket. — Kicsi a meghibásodásuk és így nem okoz különösebb gon­dot a javítás. Hat ilyen gépből már hármat kijavítottunk. Ti­zennégy kévekötő aratógépünk van, ezek közül kilencet javí­tottunk ki. Több baj van a \yár előtt az Egri Gépállomáson 70 erőgép dolgozik - 100 alkatrész hiányzik - június 10-én eénszemie - Sok a baleset cséplőgépekkel. Igaz, javítá­sukat már az ősszel megkezd­tük, de a kora tavaszi felké­szüléskor lemaradtunk a vető­gépek javításával, s a cséplő­gépek szerelői is azzal voltak elfoglalva. A 45 gépből 35-öt már megjavítottunk, most ket­tő áll javítás alatt. Gépei János éppen az egyik gép körül szorgoskodik. Egy elrepedt lemezt pótol. Érti a Szakmáját, negyven éve fog­lalkozik a cséplőgépekkel és ebből 10 érvet a gépállomáson töltött el egyfolytában. Ismeri szinte valamennyi cséplőgép hibáját már a számé után. — Hárman dolgozunk itt — mondja, elmaradhatatlan szemüvegét igazítva az orrán. — Több segítség kellene, de belátjuk mi is, hogy a trakto­rosoknak rengeteg munkájuk van. Elhúzódtak a tavaszi munkák, a késést be kell hoz­ni. Én például nem veszek ki egy szabadnapot sem, míg be nem fejezzük a gépjavítást. EGY KIS KITÉRŐT teszünk ezután. Megnézzük a volt „munkagéptemetőt”. A műtrágyaszóró gépek már sor­ban állnak, de állapotukon nehéz segíteni. Egyiknek kere­ke sincs már, a másik pe­dig tartozékai hiányában olyan, mint egy szárnya sze­gett sas. — Évente hatmillió forintot fordít a gépállomás anyag és alkatrész beszerzésére — ma­gyaráz tovább a főmérnök — és ebből 20 százalékot nyu­godtan a hanyagság számlájá­ra lehetne írni. Folyamatosan eltüntetjük a „roncsokat", mert ez iis hozzátartozik a nyári felkészüléshez. A gépek mellett új gépszín épül, és mellette nagy hozzá­értéssel és gondossággal kom­bájnokat javítanak. Az egyik­nek ütemesén jár a motorja. A mellette lévőt most rakják össze, előző nap még darabok­ban állt. — Tizenhat SZK 3-ae, illet­ve SZK 4-es kombájnunk van. — folytatja a beszélgetést kí­sérőm. — Javításukat április­ban kezdtük. Jelenleg csak há­rom gép jávítatlan, öt most van javítás alatt, de ezek a gépszemléig elkészülnek. Saj­nos, sok akadályt jelent a hiányzó alkatrészek beszerzé­se. Két kombájnnak a motor­hengerfeje hiányzik. Nincs az AGROKER-néd, próbálkoz­tunk több nagyvárosban is, de eredménytelenül. így állunk, sajnos, a DT, az UE 28-as, a D—4K gépek motorjaival is, nincs sehol például henger­hüvely és dugattyú. Pedig jú­lius elsejétől minden erőgé­pünkre szükség van. A kis, 1,50 forintos tömítések is sok problémát okoznak,, mert há­zilag készítve több mint 10 fo­rintba kerülnek. Százféle al­katrész és tartozék hiányzik és mindezeket költséges úton, hosszú utánajárás, vagy házi­készítés árán tudjuk csak pó­tolni. A NAGY MŰHELY [ mögül sebtiben bekötött kezű embert visz kórháziba a men­tő. Baleset történt. Rossz he­lyén fogta meg a pótkocsi csatlakozó -szárát és a vissza­pattanó rúgó alaposan meg­sértette a munkás kezét. Egy jó munkáskézzel ismét keve­sebb dolgozik néhány napig... Nemrégen köszörűgéppel ron­csolta szét a kezét egy szere­lő, az egyik traktoros pedig halálos kimenetelű baleset ál­dozata lett. Mindez kerékkötője a mun­kának. s a munkagépeknél ta­pasztalt hanyagság mellett a balesetek megelőzése terén is van még bőven itt tennivaló. — A jó szerelőgárdának kö­szönhető, hogy az arató és rendvágó gépek, a kombájnok és a cséplőgépek idejében el­készülnek, de a kiszolgáló gé­pek biztosításával probléma lesz. hallom a további felvilá­gosítást. — Száztíz erőgépe van a gépállomásnak, ebből 70 dol­gozik jelenleg is. A gumikere­kes gépek közül csak hármat kell nagyjavításra beállítani, a körmös traktorok — szám szerint 30 darab — még úgy állnak, ahogyan az őszi szán­tások befejezése után ott hagy­ták. A TERVSZERŰ karbantartás folyik rendszere­sen a gépállomáson. Lánctal­pas gépeket javítanak az egyik gépszínben és ezek befejezése után látnak csak a „Hofferok” javításához. A gépállomás dolgozóinak tehát még sok tennivalójuk ván a gépszem­léig. s azután is, mert meg­kezdődik az aratás és ebben a nagy munkában minden gép­re szükség lesz, s az Egri Gép­állomásra is nagy feladatok várnak. Pilisy Elemér Népszerűek a könyvhét könyvei Majdnem minden könyves­boltban, sátorban azt hallja az ember: már csak néhány pél­dány’ van a könyvheti köny­vekből, egy részük pedig telje­sen elfogyott. A három város könyvesboltjaiban és sátraiban körülbelül 30 000 forint értékű könyv talált gazdára. Az egri : könyvesboltban már nem lehet kapni Jevtusenko-kötetet, szét- | kapkodták a Rozsdatemetőt, a 1 Miller-drámákat. A gyöngyösi Az orsó alakú, szabálytalan hatszöghöz hasonló úszótest hossza 15 méter, legvastagabb része 3 és fél méter. Reike- szes belsejében 106 köbméter benzin fér el. Az acélgömböt egy tömbbi kovácsolták, majd esztergálták és csiszolták. Falába bejárati csatornát és megfigyelő nyílá­sokat, ablakokat építettek. Az egész készüléknek saját áram­tJ. ( Azon a véleményen voltak, i hogy az ellenséges tenger- ] alaUjárókra vadászó tenger- j alattjáró naszádok legfőbb kö- ] vetelménye a nagy gyorsaság. 1 Ezért építettek atomüzemű ; tengeralattjárókat, s ezért nö­velték a tonnatartalmukat há- , romezer tonnán felül is. Es­küdtek arra, hogy a 25 tengeri mérföldes, sőt — az amerikai j adatok szerint — a 35 tengeri mérföldes sebesség döntő kö­rülmény. Ezenkívül még csak egy problémát láttak: a moz­gékonyság megoldását, azt, hogyan kényszerítsenek egy három-négyezer tonnás ten­geralattjárót, hogy úgy ka­nyarogjon, kígyózzon, mint valami delfin. Ezzel és ezért kezdődött a hajsza az amerikai fölény kiharcolásáért az atom­üzemű tengeralattjárók építése terén. Nem nehéz megérteni, mi késztette erre az ameri­kaiakat. Elvesztették / atom­bomba-monopoljukat, a hidro­génbombával elkéstek, az űr­kutatással meg éppen lema­radtak. Emiatt fogtak hozzá az atomtengeralattjárók építé- Séll6Z — Á kísérletek, tisztára ame­rikai stílusban — már 1952- ben megkezdődtek. Elkészült az Albacore nevű tengeralatt­járó és az amerikai sajtó kö­zölte, hogy a tengeralattjárók építésében új korszak kezdő­dik. Hozzáfogtak az új típusú tengeralattjárók szinte soro­zatos építéséhez. Ehhez a szé­riához tartozik a Thresher is. — Az újfajta fegyvereket csak a Thresher típusú tenger­alattjárókon lehetett kipróbál­ni: A nyilvánosságra került adatok szerint a Thresher egy ilyen kísérlet közben járt sze­rencsétlenül, noha a Pentagon véletlennel igyekszik magya­rázni a katasztrófát. A szen­záció hajhászása, a kétes elő­nyök erőltetése, 129 embert juttatott a tenger mélyére, akiknek életét a Pentagon egy kétes értékű kísérlet sikeréért tette kockára. Nyilvánvaló, hogy az újfajta, atomüzemű tengeralattjárók még nem tö­kéletesek. hiszen az elméletet nem lehet mindjárt gyakor­latban is igazolni. Mélytengeri kutatógömb állapítja mafd meg, mi történt a Thresherrel A katasztrófa kiderítésére az Egyesült Államok haditen­gerészetének parancsnoka — mint már említettük — moz­gósította a Trieste nevű mély­tengeri kutatóhajót. Jacques Piccard, a bathys­caphe megteremtőjének, a vi­lághírű Auguste Piccard pro­fesszornak a fia, táviratban ajánlotta föl szolgálatait Ken­nedy elnöknek. Közölte, hogy hajlandó hozzájárulni a ka­tasztrófa okainak kivizsgálá- sához. A neves tudós az újságírók kérdéseire válaszolva elmond­ta, hogy meggyőződése szerűit lehetetlen, hogy bárki is túl­élte a szerencsétlenséget. Két és fél ezer méter mély­ségben senki sem kerülheti el a halált! — mondotta. A Trieste számára az a mélység nem jelent erőpróbát, hiszen a mélytengeri kutatóhajó már 11 000 méter mélységbe is baj nélkül leereszkedett. Hogy ki­emeljük a Threshert, arról szó sem lehet, de minden remény megvan rá, hogy megtaláljuk, lefényképezzük és elősegítsük a katasztrófa okainak megál­lapítását, — A Trieste két-három na­pig is víz alatt maradhat — folytatta nyilatkozatát Jacques Piccard —, mégis, minden tíz- tizenkét órában a felszínre merülünk, hogy válthassuk a kutatógömb személyzetét. A bathvscaphe hatósugara 50— 100 kilométer, de ha pótakku- muíátorokat használunk, a ha­tótávolság növelhető. A kuta­tás szempontjából döntő fon­rábban is foglalkozott azzal a gondolattal, hogy a tenger mé­lyének ismeretlen világába ha­toljon, az igazi érdeklődés azonban csak akkor ébredt a tenger alatt járó hajók iránt, amikor egy ilyen búvárnaszád elsüllyesztett egy ellenséges hajót. (Folytatjuk.) Donald Leigh Keach, a Thresher nevű amerikai atomtengeralattjáró katasztrófáját felderítő „Trieste” nevű mélytengeri kutatóhajó parancsnoka, a Pentagonban tartott sajtó- értekezleten beszámolt a tervbe vett felderítési munkákról, A képen: a Trieste nevű mély­tengeri kutatóhajó modellje. .ö (MTI Külföldi Képszolgálat) különleges vízi jármű, magya­rul: mélytengeri kutatógömb. 1 Auguste Piccard professzor, a világhírű sztratoszférakuta­tó tervezte, mélytengeri kuta­tások céljaira. A kísérlet teljes sikerrel járt. Piccard profesz- szor fia, a 37 éves Jacques Pic­card, 1960. január 23-án a Trieste gömbfülkéjében 11151 méter mélységbe, vagyis a földkerekség háromnegyed ré­szét borító tengerek eddig is­mert legnagyobb mélységébe bocsátkozott le. A tengerfe­néknek ezt a legmélyebb pont­ját a Csendes-óceánban, a Fü- löp-szigetektől keletre, az úgy­nevezett Mariana-árokban ta­láljuk. Ebben a mélységben az alig két méter átmérőjű gömbfül­kére 1150 atmoszféra nyomás nehezedett, más szóval, a gömb felületének minden négyzetcentiméterjére 1150 ki­ló, az egész gömbfelületre tehát 172 000 tonna súly gya­korolt nyomást. 172 000 tonna — egy közepes szénbánya egész évi termelése! Hozzá kell még tenni, hogy a kísérlet pontosan a tervek szerint, a legteljesebb zavarta­lanságban, minden baleset nél­kül ment végbe, Jacques Pic­card és kísérője, Donald Walsh tengerészhadnagy, hat órát töl­töttek a tizenegy és fél kilo­méteres mélységben, tudomá­nyos vizsgálódással. A kutatógömböt egy elnyúj­tott, hatszög alakú, benzin­nel töltött úszótest hordozza, és irányát, leszállását a mély­be, illetve fölemelkedését, részben a hordozó testbe bebo- csátott tengervíz, részben pe­dig a hajtómű ereje szabályoz­za. A rendkívül bonyolult szer­kezet részletes leírására nincs helyünk, csupán annyit mon­dunk el, hogy a bathyscaphe- ot Triestben, az ottani hajó­gyárban építették — innen a neve. A gömbfülke átmérője 2 méter, acélfalainak vastagsága 9 centiméter, s így 16 000 mé­teres vízmélység nyomását is kibírja.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents