Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-29 / 123. szám

1963. május 29., szerda NEPCJSAG 5 A Thresher alomtengeralaitjáró katasztrófája alkalmából Watson arcából kifut min­den csepp vér. A sokat tapasz­talt tengerésztiszt halálsápad- tan mered a rádiótelefon hall­gatójára. A készülékben csend van, sí­ri csend, majd tompa zajok, neszek szűrődnek Watson fülé­hez^ mint amikor vaslemezek hajlanak meg, dőlnek össze, óriási nyomás alatt. A tengerésztiszt a második világháború csendes-óceáni csatái során sokszor hallotta ezt a szörnyű, fenyegető han­got, akkor azonban örömmel töltötték el ezek a neszek, azt jelentették, hogy vfz alatti ak­nákkal sikerült elpusztítani valamelyik japán tengeralatt­járót. Most azonban, ezekben a fe­szült pillanatokban, a rádióte­lefon által közvetített hangok, a tompa zaj, sok bajtársa, ba­rátja vesztét, pusztulását, szörnyű halálát jelenti. A Skylark parancsnoka mindennek ellenére nem adja föl a reményt, nem akarja hinni, hogy minden elveszett. Húsz perc — vagy húsz vég­telennek tűnő esztendő? — mijük el, és azután Staiúey kapitány, a Skylark parancs­noka, a tengernagyi hivataltól előre megkapott utasítás alap­ján parancsot ad a hajó tüzér- tisztjének, lőjön ki egy gránát, sorozatot. Az utasítás és a megállapodás értelmében a Thresher parancsnokának a meghatározott számú ágyúlö­vés után kötelessége jelent­kezni. Kötelessége — ha még élet­ben van... A gránátsortűz visszhangjá­nak elhalása után síri csönd üli meg a Skylark parancsnoki hídját. 11 óra. — Haecker kapitány rádiójelentést ad a Ports- mouth-i parancsnokságnak. Ér­tesíti a tengeralattjáró-flotta parancsnokát a történtekről. összeroppan, akár a tojáshéj Paul Mathias, a Paris Mach New York-i munkatársa, amint hírét vette a Thresher katasztrófájának, nyomban felhívta a lap párizsi szerkesz­tőségét. — MegáD az eszem! — kiáltó* la izgatottan a telefon­ba. — Nemrégiben vettem részt a Thresher testvérhajó­jának, a Sharknak a gyakor­latain. Tiszta véletlen, hogy nem a Thresherre osztottak be, amely úgy hasonlít a Shark- hoz, mint egyik tojás a másik­hoz. Az izgatott bevezető után az újságíró megkezdte jelentésé­nek leadását: — Egy alkalommal megkér­deztem Zebulon Alfordot, a Shark parancsnokát, veszély esetén mi történne velük. — Ez hétpecsétes titok — felelte Alford kapitány, majd hozzátette: — De tulajdonkép­pen meg is mondhatom. Egy ilyen tengeralattjáró, mint a Shark, nem süllyedhet el. De ha mégis elsüllyed, akkor _ ti­tok csak igazán, ami történik vele és benne, mert egyetlen ember sem marad életben, aki elmondhatná, hogy s mint volt. Újságíró az atomtenger alatt iárón Egy másik alkalommal, ami­kor a Shark a tenger alatt, nagy mélységben úszott, a Pa­ris Mach munkatársa a ve­zénylőtábla előtt ülő két tiszt munkáját figyelve, megkérdez- te: — Méeis, mit csinál, ha baj­ba kerül? — Ha. mondjuk a tenger­alattjáró a biztonsági határ alá süllyed, ■ a víz úgy össze- roppantja, mint a tojáshéjat. Egyetlen pillanat műve volna az egész. Tehát eszem ágában sincsen azon töprengeni, hogy mit csinálnék. Hiszen arra , sem volna időm, hogy meg­nyomjam a vészcsengő gomb­ját. A tengeralattjáró össze­morzsolódna. Annyi bizonyos — folytatta a most már bőbe­szédűvé vált parancsnok —, hogy a kritikus mélységen alul egy ökölnyi' lyuk pillana­tok alatt tátongó nyílássá tá­gul. Megkísérelhetnénk ebben az esetben, hogy a rendelke­zésünkre álló egy-két perc alatt lezárjuk a tengeralattjáró rekeszfalait, de ez sem kecseg­tet sok reménnyel. A meg­sérült tengeralattjáró ugyanis olyan, mint egy szörnyű erejű szivattyú, hatalmas erővel szippantja be a vizet. És ha si­kerülne is elzárnunk a rekesz­falakat, ekkor sem volna kilá­tás a menekvésre, mert a bel­ső falak nem bírják ki az óriási nyomást. — Akár így, akár úgy törté­nik — mosolygott a Shark pa­rancsnoka —, egy vigaszunk marad: nem vergődnénk víz­be vetett patkányok módjára, nem kínlódnánk, mint a tár­nákban rekedt bányászok, pil­lanatok alatt elpusztul min­denki. — Mélyremeriilés közben — folytatta Paul Mathias a tele­fonbeszámolót — az egyik tiszttel beszélgetve, ugyanazt a kérdést tettem föl neki is, mint a parancsnoknak, ö is hasonlóképpen válaszolt: Úszó koporsó — Ilyen problémáink nin­csenek! Azokban a mélységek­ben, ahol mi járunk, a ka­tasztrófa totális. A halál pil­lanatok műve. Nemcsak a parancsnok, nem­csak a tiszt vélekedett így, lé­nyegében az atomtengeralatt­járók minden tengerészének szavai mögött ott lappang a rettegés. A Threshernek meg, amelyet legénysége koporsónak nevezett, különben sem volt jó híre. „Pechesnek” tartották, hiszen kilenc hónap alatt két „zűr” történt vele. Tavaly nyáron Cape Cana­veral közelében összeütközött egy vontatógőzössel és jó ide­ig javítgatták. Minden hegesz­tést hússzor is ellenőriztek, nemcsak a szokott módszerek­kel, hanem elektronikus mű­szerekkel is. A legénység — ennek ellené­re sem bízott többé benne. Egy alkalommal maga Kickover tengernagy is beval­lotta, hogy bizony, alaposan beijedt. A Thresheren tartóz­kodott, amikor „némi hiba” történt, és ... — Ha a legénység tüstént közbe nem lép, ma már nem vagyok az élők sorában! A Shark egyik tisztje csak megerősítette az admirális szavait: — Olyan bonyolult szerke­zet egy-egy ilyen atomtenger­alattjáró, hogy a legparányibb hiba mindannyiunk vesztét okozhatja. A Paris Mach amerikai ri- porterjének a Thresher ka­tasztrófája után sikerült tele­fonon beszélnie Zebulon Al- forddal. A tengeralattjáró­parancsnok nem akart nyilat­kozni, meg hát a testvérhajó borzalmas sorsa is megrendí­tette úgy, hogy valóban nem sok kedve lehetett nyilatkozni. Ennyit azonban megjegyzett: (Folytatjuk) Tanácskozott a Magyar Honvédelmi Sportszövetség Heves megyei kdldöttértekez- lete. Az elnökségben (jobbról, az asztal szélén) Úszta Gyula altábornagy, az MHS országos elnöke. A MŰVEZETŐ Több mint 50 százalékkal olcsóbban termelnek az,egri üzemekben a helyi energia felhasználásával Egerben az elmúlt évben több új létesítményt helyez­tek üzembe, ahol a város hatá­rában feltörő földgázt alkal­mazzák fűtésre. Az üzemelte­tés eddigi tapasztalatai alap­ján a szakemberek kimutat­ták, hogy a helyi energiafor­rás alkalmazása lényegesen ol­csóbbá és gazdaságosabbá te­szi a termelést, á hagyomá­nyos módszerekkel szemben. Az egri keltetőállomáson például, ahol 24 géppel egy­idejűleg 240 000 tojást keltet­nek, fele áron tudják előállí­tani a csibét gázfűtéssel, mint a hagyományos, egyéb fűtési eljárásokkal. A kelés! százalé­kot 84-re emelték, mintegy tíz százalékkal magasabbra, mint az országos átlag. Még kedvezőbb a helyzet az egri hajtatóházban, ahol lég- befúvásös gázkarolifel alkal­mazásával gyorsabban és jó minőségű palántákat tudnak előállítani. Itt 65 százalékkal termelnek olcsóbban. A ka­zán-, illetőleg vízfűtéssel ugyanis órákig tartana a fel­fűtési idő, míg gázfűtéssel per­ceken belül tudják a megfe­lelő alacsony, vagy magas hő­mérsékletet biztosítani, ami a palántanevelésnél rendkívül fontos. Ebben az üzemben a fűtési berendezés építésénél is 70 százalékos megtakarítást értek el. K. — J'Ú NAPOT KÍVÁNOK. Tóth István újságíró — fogunk kezet. — Erő, egészség. Tóth Ist­ván művezető — mutatkozik be. Mindketten meglepődünk, viccet sejtünk, de aztán az üzemvezető tanúskodik mind­kettőnk neve mellett. Tóth István a Budapesti Hajtóműgyár egri telepének művezetője. A nappali mű­szakban kerestem fel, s csu­pán egyetlen kérdés érdekelt: — Hogyan, mit dolgozik, ho­gyan telik el a művezető egy napja? Tóth István beszélni kez­dett: — Ezen a héten a nappali műszakban dolgozom, reggel hattól, délután kettőig. De há­romnegyed hatkor már mindig bent vagyok. Átveszem az az­napi munkát az éjszakás mű­vezetőtől a műszak-feladatterv alapján. Ezen a lepedőnyi pa­píron — nagy ív, teleírt, több­szörösen összehajtogatott pa­pírlapot , vesz elő ., íróasztala fiókjából — fel van tüntetve gépenként a napi munka. Többféle gép dolgozik a csar­nokban: különböző esztergapa­dok, marógépek, fúrógépek, köszörűk, horizontfogazók, s minden gép aznapi munkáját ezen a papíron tüntették fel. Tóth István három éve mű­vezető az egri Hajtóműgyár­ban. Azelőtt a Nagyalföldi Kőolajtermelő Vállalat TMK részlegében dolgozott. A vál­lalat központja Mezőkeresztes volt, de beosztása vándorélet­tel járt, a javítók, a szerelők állandóan járták az Alföld kőolaj-kútjait. Legényember, szereti a változatosságot, a vándoréletet, de ... — Hat órára megérkeznek a munkások, s gépről gépre jár­va, kiadom az aznapi munkát a hatvankét embernek. Össze­szokott, jó munkásokból álló műszak, könnyen megértjük egymást. Jelenleg U—28-as traktor- és RÁBA 106-os mo­torsebességváltó és olajszi­vattyú alkatrészeket gyártunk. A gyártáshoz szükséges terv­rajzok nagy részét pesti köz­pontunktól kapjuk. A részletes rajzok, leírások ellenőrzése után kapják meg a munkások a terveket. Gyakran előfordul, hogy itt, a helyi körülmények­hez alkalmazkodva, a műszaki vezetőkkel közösen, módosí­tunk a tervrajzokon, a minél gyorsabb munka és a jobb mi­nőség miatti1 . •. DE A CSALÁD már helyhez köti az embert. Ami­kor megnősült, munkahelyet változtatott. Felesége Egerben dolgozik, és így került ő is az egri Hajtóműgyárba. Az olaj­termelő gépektől új, kisebb, de legalább annyira bonyolult gépekhez került. Mert szereti a gépeket... — Sok az adminisztrációs munka, de azért keveset va­gyok a kalitkában — mutat körül a hosszú szerelőcsarnok­ból elrekesztett, üvegfalú fül­kében. — A gyártási folyama­tokat állandóan ellenőrizni kell, soha nem tudhatja előre az ember, hogy melyik gépnél adódik valamilyen azonnali megoldásra váró nehézség. Létszámfüzet, gépállási nyil­vántartás, gépjavító munka­napló, pótbérutalvány, ese­ménynapló és műhelynapló — rakosgatja egymásra a külön­böző füzeteket, tömböket, az utolsónál hosszasabban időz. ... Szereti a gépeket, s az elmúlt évben a forgácsoló szaktanfolyamán esti tagozat­ra iratkozott be. — A műhelynaplóba többek között bevezetjük azokat az új gyártási elgondolásokat, amelyekkel gyorsabbá tehet­jük munkánkat. Ez év február­jában jegyeztem fel — lapoz vissza a füzetben —, hogy a kapcsolóház marását gyorsabb fordulattal végezzük. Felül­vizsgálták javaslatomat, s az­óta, elgondolásom szerint, lé­nyegesen kevesebb idő alatt végezzük ezt a munkát. ... Sajnálja, hogy nem tud­ta megnézni a Budapesti Nem­zetközi Vásárt, nappali mű­szakban dolgozott, s nem ért rá az utazásra. Pedig, ahogy mondja: Biztosan sok érdekes, új géppel ismerkedhettem vol­na. A TMK-MÜHELYBÖL mun­kások érkeznek, Tóth István már velük beszéli meg a leg­szükségesebb javításokat. Új­ból mindennapos munkáját végzi a művezető. Tóth István ERDŐKÖVESDI PRIMŐRÖK Melegen tűz a nap. Gyön­gyöző homlokú asszonyok pa­lán táznak az erdőkövesdi Üj Elet Termelőszövetkezet ker­tészetében. Az elől haladók nyomában már öntözik a föld­be került, zsenge palántákat. Itt, a Mátra tövében, me­gyénk északi részén, később kezdték ezt a munkát. Las­sabban szikkad a talaj és a nap melege is később győze­delmeskedik. A kertészkedés­hez szükséges feltételek mos­tohák, az erdőkövesdiek még­is nekifogtak és a bátor kez­deményezésnek van már ered­ménye is... Verebélyi József, a termelő- szövetkezet agronómusa el­mondja, hogy primőr ter­mesztésével is foglalkoznak. Igaz, egyelőre még csak kísér­leti jelleggel, de az eddigi eredmények már biztatóak. A télen új ikerágyas szaporító­házat építettek, csak február elején kezdhették meg üzeme­lését, de az elültetett saláták és az ötven-hatvan bokor uborka már beérett. • Ezer fej salátát értékesítet­tek a községben és szenzáció­nak számított a kis tételű, de saját termésű uborka. Szépen fejlődnek az üvegházban elő­hajtatott és a melegágyakba kiültetett palánták. A kiülte­téssel is jól haladnak, amiben szerepe van a másik újdonság­nak is: az egy hónapja alakult kertészeti brigádnak. A szövetkezet első kertészeti brigádjának Suszták Márkus- né a vezetője és a 16 tagú csa­pat eddig nem vallott szé­gyent. Az asszonyok kitettek magukért és a szövetkezet ve­zetősége elégedett a munká­jukkal: a járásban a szövetke­zet palántái a legszebbek. A szövetkezet 25 holdon fog­lalkozik kertészeti növények termesztésével. Petrezselyem, sárgarépa, paprika, paradi­csom, uborka, vöröshagyma, borsó, nyári és késői káposzta terem az idén. A zöldhagyma szedését egy hete megkezdték és rövidesen már a többi ter­mény betakarítása ad munkát az idén együtt dolgozó kerté­szeti brigádnak. P. E. Küldöttet választottak a mezőtőr Lányiak a VI. magyar békekongresszusra A Magyarországra érkezett lengyel katonai küldöttség ellátogatott Egerbe is. Az elmúlt napokban, a Ha­zafias Népfrontbizottság szer­vezésében Szihalmon, Kai­ban, Sarudon rendeztek na­gyobb szabású békegyűléseket, amelyeken több mint ezer em­ber vett részt. Szombaton es­te Mezőtárkány községben ke­rült sor a termelőszövetkeze­tek dolgozóinak, s a falu la­kosságának békenagygyűlésé­re, ahol Bölkény Sándor, a Fü­zesabonyi Járási Pártbizottság titkára mondott beszédet, is­mertetve korunk békemozgal­mának célkitűzéseit. A beszéd elhangzása után Cseh József, a községi tanács elnöke számolt be az örvende­tes eseményről: Mezőtárkány községet az a megtiszteltetés érte, hogy küldöttet választhat a budapesten megtartandó VI. magyar békekongresszusra. A nagygyűlés részvevői egyhan­gúan Kiss Istvánná termelő­szövetkezeti dolgozót választot­ták küldöttüknek. Kiss István­ná közvetlen szavakkal kö­szönte meg a bizalmat, s azt mondotta, hogy tolmácsolni fogja Mezőtárkány község la­kóinak békevágyát, háború elleni tiltakozását a VI. ma­gyar békekongresszuson. A sikeres béke nagygyűlés után a helyi úttörőcsapat kul- túrcsoportja adott értékes mű­sort. (császár)

Next

/
Thumbnails
Contents