Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-29 / 123. szám
1963. május 29., szerda NEPÜJSÄG 8 Egv hellyel több — ahol kávét lehet inéi Bár Egerben van néhány olyan hely, ahbl valódi jó kávét lehet inni, azért mégis elkel még egy büfé, ahol a „szaladó vendégek” is megállhatnak egy rövid időre, hogy hódoljanak a „fekete-szenvedélynek”. Az egri Csemege-üzletben tegnap pénztártologatással, egy érdekes, korszerű pult elhelyezése körüli bonyodalommal megkezdődött a presszórészleg beszerelése. Értesülésünk szerint, a presszó június közepétől üzemel, közben átfestik az. üzletet is, s így . új környezetben, bővült profillá! árusít presszókávét a bolt. Ugyanitt cukrászsüteményt is fogyaszthatnak a állóvendégek, s ha meggondoljuk, hogy milyen nagy a forgalma a boltnak, nem is lesz ez rossz megoldás a várakozási idő kitöltésére. Kétségtelen viszont, hogy az új pult beállítása helyet vesz el az amúgy is szűk vásárlótérből, amelyet úgy hidalnak át majd, hogy a kenyér és péksütemény árusítása melletti részlegnél kisegítő pénztárat állít be az üzlet vezetősége. Ezzel megnövekszik a bolt áteresztő képessége, s a kávé- és süteményrészleggel föltétien kulturáltabbá és szebbé válik a bolt. Bóka László dedikál az egri könyvesboltban. Levél nyomában A szellem, amely nem öltött testet káros volt, mint az államnak, amely súlyos százezreket költött a kiképzésükre. (Félreértés ne essék, nem a kapálás kifogásoltalak: de nem sok értelme lenne azt állítani, hogy egy agrármérnök jobban szolgálja a mezőgazdaság fejlesztését kapával a kéziben, mint az üzem, vagy az üzemegység kormányrúd ja mellett). Éppen ezért különös ez a generációsdi, mert még a nacionalizmusnál és vallási előítéleteknél is kisszerűbb, primitívebb indítékok alapján az ifjúság és a munka az élet közé áll, és ott i§ otromba féltékenykedéssel, rosszul értelmezett óvatossággal érvényesül, ahol csak a szakismereteknek szabadna szóhoz jutniok, ott is ..kívülről belevitt” szempontokkal próbál boldogulni, ahol a fiatalok lelkesedésével, ügy- buzgalmával többre lehetne menni. Ne értsük félre a dolgot. Senki sem vindikálhat magának különleges elbánást, privilégiumokat — csak azért» mert fiatal. — De azért se vindikálhasson — az egyébként kijáró tiszteletet és megbecsülést leszámítva — mert „nem mai gyerek”. — Az idősebbe- . két sem csupa ma is hasznosítható tapasztalatokkal tömte meg az élet, s a fiatalok egy része jogosan sérelmezi, ha elavult tapasztalatok szenteltvizével csinálnak ereklyét abból, ami még műemléknek is csak nagy jóakarattal „válna be”. (Mert erre is van néhány példa). A generációsdi — kicsinyes féltékenység, rejtett fék, ha úgy tetszik: géphiba. Géphiba, amely a motorban gátolja a társadalom energiáinak felhasználósát. Élettani hasonlattal: féreg, amely elszívja a társadalom életmedveinek egy részét. Nem elég az, hogy elszívja: ideológiát gyárt magának, amely alkalmazkodik a megváltozott, a megváltozó viszonyokhoz —, s az ideológiával megpróbálja tartani a kialakított status quot. El kell vetni az energiamegosztásra törekvő nemzedékes- dit, ha az „alulról” jelentkezik — függetlenül attól, hogy költők vitájában szajkózzák, vagy „hőzongő” lumpenek követelik „jogaikat”. De el kell vetni akkor is, ha a „hagyományok” szellemében — az „öregek” próbálják konzerválni, ha az idősebbek próbálnak az évekből — szimpláin csak az évekből tőkét kovácsolni. Ne legyen sikk így kezdeni egy hozzászólást: „Ezek a mai fiatalok.. Krajczár Imre Gén eráeiósdi — „felülről66 sát, s már az első év végén nyereséges mérleget produkál. — Kinevették őket, s a tapasztalt, óvatos, megfontolt emberek tovább növelték a deficitet. A tucatnyi fiatalember szétszóródott az ország különböző részeibe, ma már kandidátusok, egyetemi oktatók, állami gazdasági igazgat tők, járási tanácselnökök, megyei pártbizottsági o?ztályve- zetők vaijnak közöttük, — de akkor akadt olyan vörös diplomás is, aki egy tsz-ben kétkezi munkával kereste a kenyerét, a másikat egyik virág- kertészet alkalmazta — havi hatszázért. A fiatalság, az ifjúság egy kicsit olyan, mint a kultúi'- forradaiom, a szocializmus, az államosítás: nyíltan, nyilvánvalóan nem „illák” lebecsülni, lekezelni. Ünnepélyes alkalmakkor mindig mindenkitől kijár neki az őt megillető — néha talán több is — elismerés, esetleg hajbókolás, de kerüljön csak sor a „mindennapi életre”!!! Ebben az országban egy évtizedig nem hangzott el egyetlenegy jelentősebb ünnepi beszéd, amelyben a szónok ne büszkélkedett volna a „mi fiataljainkkal”. — Az más lapra tartozik, hogy azután baráti körben,* munkahelyen nagyon sokan „helyrehozták” a dolgot, amikor a „mai fiata- lok”-ró.l jött elő a szó. Kezdett kialakulni valami furcsa különbség a „mi fiataljaink” és a mai fiatalok között. Az utóbbi rendszerint gúnyosan, idézőjelekben jelent meg, ilyen szavak környezetében: „Ezék a... Meg is látszik rajtuk ... Már megint ezek a... Bezzeg a mi időnkben...” A „mi fiataljaink” ezzel szemben a helytállás, a munkaszeretet, a tudás, a becsület, a stb. fogalmak társaságában érezték otthon magukat. Kétféle ifjúság van tehát, amelyet ez a stiláris distancia olyan áthidalhatatlan szakadékkal választ el egymástól? — Kétségkívül: nincs homogén ifjúság, mint ahogy a hetvenévesek sem egyformák. De itt többről van szó: a megfogalmazásbeli különbség hazugságot, vagy legjobb esetben is (nem vagyok meggyőződve róla, hogy ez menthetőbb) következetlenséget . jelent. Mert: mai fiatal-e az, aki a hansági táborban csatornát épít társadalmi munkában? — És nem a „mi fiatalunk” is ugyanaz. Ma az említett agrármérnökök valamennyien „révben vannak” —, de amíg ide jutottak, addig olyan vargabetűkre kényszerítette őket a felülről diktált generációsdi, amely nekik legalább annyira — Fiatalok még, nem ismerik az életet, azért olyan hevesek, azért szeretnének mindent ripsz-ropszra, egyszerre. — Fiatalok még, hogyan lehetne rájuk bízni a műhely irányítását, hiszen hiányzik belőlük a megfontoltság. — Fiatalok még, azért beszélnek ilyen felelőtlenül, nem tudják becsülni a jelent. — Fiatalok még, nem tanította őket óvatosságra az élet. — Fiatalok még — és ezután- az következik: éppen * azért ilyenek és ilyenek, s itt soha nem esik célzás az ifjúság eredendően forradalmi lendületére, az új iránti fogékonyságára, az ifjúság érzékenységére, igazságigényére. — Fiatalok még — mondják sokan, s ha arcukon nem is lehet látni a fintort, a szavakból érződik a lelki grimasz. — Fiatalok még — mondja a koravén, örökké kitaposott utakon járó óvatosság, és azt a fiatalságot semmivel sem lehet helyrehozni, semmivel sem' lehet levezekelni, legfeljebb az évek múlásával, amikor a fiatal is megteszi majd az első célzásokat a „mai fiatalokról”. De abba is hagyhatjuk a demagógnak tűnő szofizmákat. Tény, hogy az ünnepélyesség máza alatt sok emberben valamiféle fiatalságeller.esség rejlik. A fiatalság lebecsülése, lekezelése, hogy úgy. tetszik: mellőzése. Mi az oka ennek? Érdemes fellapozni a Nép- szabadságot, elolvasni az érvényesülésről szóló vitában „elhangzott” felszólalásokat. A „felperesek”, a fiatalok, számokkal, adatokkal bizonygatták, hogy az idősebbek „elnyomják” őket. Az elnyomás sajátosképpen nem úgy jelentkezik, hogy a szakképzettség és a fantázia nélküli vezető nyomja el a tehetséget, ha nem úgy, hogy az idősebb, az ifjú gyakorlati tapasztalatainak hiányára, „kártékony hevességére”, indokolatlan igényességére hivatkozva, megfontoltabb kezekben szereti látni a gyár gyeplőjét. — Felszólalt a miniszterhelyettes is, aki megdöbbentő adatokat közölt a gépipar „mémökviszo- nyairól”. — Magyarországon, ebben a kulcsiparágban a vezetőknek csak 45 százaléka rendelkezik a szükséges képzettséggel — akkor, amikor az országban ilyen vitának adnak helyet —, mert az érvényesülés-vitának ez az egyik vetülete —, hogy sok-e a mérnök, vagy kevés? Sok a szakember, vagy kevés? Tizennyolc esztendő telt el a felszabadulás óta, s ez alatt az idő alatt nagyon sok szak-' munkás, mérnök, orvos, peda-( gógus került ki az iskolapa-: dokbóL — De nem annyi,: amennyire most szükség lenne. ( Kevesebb. Mégis: sokhelyütt aj mérnök adminisztrátori, vagy ■ technikusi munkát végez, a; pedagógus — ez is extra esete ( a szakemberpazarlásnak- — j hivatalnoki teendőkkel fogla-- latoskodik —, ha az iskolán; belül is. Az orvos szintúgy. ( S közben folyik ebben az or-; szagban egy másik vita _is:. hogyan lehetne minél előbb; utólémi a világszínvonalat. — j A csapágyak gyártásában, aj nevelésben, vegyszeres gyom-, irtásban, a gyógyításban — és! mindenben, amiben lehetséges.; A világszínvonal eléréséhez; lendület, energia, céltudatos-*, ság, — mindenekelőtt pedig1 komoly szakmai felkészültségi kell. — Es azok, akik rendel-; keznek is többé-kevésbé ezek-, kél a sajátosságokkal, nem-; csak egyszerűen „várnak a so-, rukra”, amíg ambícióik, elődeik álmainak sorsára jutnak, hanem várnák arra is, amíg a „felülről”, az öregebbek részéről sugalmazott, burkolt, generációsdi építette akadályokat is legyőzik. , Nyolc évvél ezelőtt egy tucat agrármérnök frissen kitöltött diplomával bekopogtatott a minisztériumba, s azt az ajánlatot'tette, hogy átveszi egy évek óta deficites állami gazdaság (nem volt ritkaság %z abban az időben) irányítá) Tréfásan és komolyan, nevetve vagy dü• hősen sokszor idéztük már a törvények szel- ! lemét. Furcsa szerzet ez a szellem: hol meg- )jelenik, hol nem. Azazhogy nem is a szeneimen, mint sokkal inkább azokon múlik, akik • elfelejtik megidézni, ha emberi sorsokról van ) szó ... Mint Szecskó Sándor esetében is, aki \nyolc éve dolgozik, vagyhogy inkább már •csak dolgozott a gyöngyösi XII-es akna egyik ^szocialista brigádjában... ) A kiváló dolgozó oklevéllel kitüntetett ibányászt, aki kisnánai lakos, arra kérte a • helybeli Hunyadi Termelőszövetkezet, jöjjön ) dolgozni hozzájuk, vegye át az immáron 600 ^darabból álló juhállomány gondozását. Szecs- rikóéknál családi hagyomány a juhászmester- íség, így tehát érthető, hogy a megtisztelő ) hívásra /maga Szecskó is ráállt. \ így történt! A termelőszövetkezet vezetőcége papíron kikérte Szecskó Sándort, az \üzem. vezetősége telefonon is hozzájárult ^Szecskó kiadatásához és mint az lenni szó- rfcoít, most is lecsapott ama villám a derült í égből■ Szecskó Sándor nem kaphat nyereség- részesedést! Miért? Martinkovics Jenő, a XII-es akna munkaügyi előadója: S — Nem kaphat, mert az ide vonatkozó írendeletek ezt nem teszik lehetővé. Szecskó r Sándort nem népigazdasági érdekből helyeznék át... § Kertai József üzemvezető: c — Kerestem a lehetőséget, hogy méltáinyos elbírálás alapján a megfelelő hányadát ^megkaphassa ... De a Nehézipari Miniszté- ^rium Közlönyének ide vonatkozó rendelete iezi nem teszi lehetővé... $ Az üzem és a járás több más érintettje, a SSzakmaközi Bizottságtól eltekintve, szintén úgy vélte, hogy Szecskó Sándor ügyében a fennálló törvényes rendelkezések értelmében helyesen jártak el... Néhány tény azonban elgondolkodtatja a levél olvasóját. Szecskó Károlyt hivatalosan kérte ki a termelőszövetkezet, ehhez telefonon is, szóban is hozzájárultak az üzem vezetői. Akkor miért nem kaphatja meg egy kiváló dolgozó, éppen a törvényes rendelkezésekre hivatkozva, a törvények értelmében, becsületes munkája után, háromnegyed évre járó nyereségrészesedést? Mert nem népgazdasági érdekből helyezték át? Mit értünk ez alatt? Csak üzemek, vállalatok kapcsolatát? Ama bizonyos szellem a törvényből valahogy azt diktálná, hogy népgazdasági érdeknek tekintsük egy termelőszövetkezet megerősítését, támogatását, jelen esetben a kisnánai Hunyadi Termelőszövetkezet állattenyésztésének fellendítését. Miért érje hátrány egy azóta is megelégedésre dolgozó szövetkezeti tagot, volt bányászt, aki talán végtére semmivel sem Tjjöny- nyebb, felelősségében aligha kisebb munkára cserélte fel eddigi életét? Ügy véljük, azoknak az embereknek megbecsülés jár, akik készek, hogy körülményeik, lehetőségeik és tudásuk alapjan messzemenő segítséget nyújtsanak a szövetkezeti mozgalomnak, a termelőszövetkezeti gazdaságok gyarapításában. Szecskó Sándornak pedig ezéirt sem jár nyereségrészesedés ? Tréfásan, vagy komolyan, nevetve, vagy dühösen sokszor idéztük már a törvények szellemét. Most a világért sem vagyunk tréfás kedvünkben, hogy megidézzük ezt a szellemet Szecskó Sándor ügyében! Gyurkó Géza várható a MAV-nál, a TEFU- nál, fuvaroztatóknál és vagonkirakodóknál Milliókat herdálunk Mit tesz a vasút, hogy a fuvaroztatókon és önmagán segítsen? Először is, nagy gondót fordított nemcsak a személy-, hanem a teherforgalom gyorsítására. Például Budapest— Miskolc között a villamos vontatás teljes megvalósítása után 30—35 kilométeres sebesség helyett óránként 50 kilométert tesznek meg a tehervonatok. A vasutasok nagy gondot fordítanak a teherkocsik gondos és gyors kezelésére. De vasárnaponként a tervezettnél 1700—2000 kocsival kevesebbet' igényeltek a szállítók, hétköznapokon viszont a teljesíthetőnél 3—400 kocsi többletigényt jelentettek be. Államunk milliókat öl a kocsipark fejlesztésébe és milliókat )herdálunk el az egyenlőtlen )ütemű szállításokkal, a szerve- )zetlenséggel, a kapkodással és késedelmes szállításokkal. ^Ácsorgó vagonok ^ Az egyik vállalat telefonon rés személyesen sürgeti a vajgon t. Nagyon kellene, de nincs ^szállítóeszköz. A másik he- slyen meg ácsorognak a vagonok. Acsorognák, mert szombat déltől vasárnap reggelig \nem pakolják ki az árut, vagy §ha vagon érkezett, nem rakják §meg a kocsit. Hétköznap is §sok a huza-vona és a késedelem. 7 Áprilisban például Egér— c Tihamér állomásra 736 kocsi S érkezett, ebből 190 vagon árut § késedelmesen fuvarozott el a c4. sz. Autóközlekedési Vállalat. 2 Négy óra volt az engedélyezett ^rakodási idő, de átlagosan 5,6 poráig álltak a vagonok, ff Egész Heves megyében rosszul rakodnak a ■sörkiren- Sdeltségek. Sem a sörösök, sem §az egri Vas- és Műszaki Nagy- c kereskedelmi Vállalat éjjel és ^munkaszüneti napokon nem § rakodik. Egerben és Gyöngyö- ff son is sok-sok óra mulasztás 2 és tetemes összegű kócsiállási Sköltség terheli a Malom- és §Terményforgalmi Vállalatot recski vasútállomáson gvak- |ran előfordul, hogy két napig ''la kárakatlamul állnak a Egész évben csúcsforgalom — Megmenthető, elherdált milliók — Ahol „olcsó66 a tekbér — Gépesítést a rakodáshoz FŰSZERT Vállalat címére érkező kocsik. Pedig különösen a külföldi szállítmányokra kellene ügyelni, mert azok fekbére lényeges népgazdasági kárt okoz. Áprilisban rosszul szervezte meg a vagon rakodást a Bélapátfalvi Cament- és Mészmű. Az érkezett kocsik több mint egyharmadát, azaz 247-et késedelmesen raktak ki, április hónapban 23 892 forint kocsiállási bírságot fizettek. Dicséret és elismerés illeti a Heves megyei Állami Építőipari Vállalatot, mert az egész megye területén jól megszervezte az éjjel-nappali és, a munkaszüneti napokon történő rakodást. Vérső orral A vagonrakodásnak is vannak hősei. Köztudomású, hogy a legnehezebb munkák közé tartozik ez. A Szuromi István ás Faragó Sándor-páros áprilisban közel 10 000 mázsa súlyt rakott kocsira fel és le az egri áldomáson. A munkától nem, de a mészpakol ástól irtóznak. Ezt nem lehet megszokni, különösen száraz melegben nem. Gyakran elindul a mészrako- dók orra vére. Hogyan lehetne a vagonrakodók helyzetén könnyíteni? A május 15-én bevezetett új bérezési forma sok igazságtalanságot megszüntet. De elmaradott a gépesítés. A 4. sz. AKÖV-nek is mindössze : hat rakodó gépe van, és a mechanikus lapátot rhég csak kísérletként használják. Valamelyest javult a központosított szállítás, de nem olyan mértékben, mint azt a torlódó feladatok megkövetelik. A szervezetlenségen és a nemtörődömségen kívül mi akadályozza a szállítások és a vagonok rakodásának gyorsítását? A- túlóra-keret, a prémium és a nyereségrészesedés féltése. De ez a félelem alaptalan, mert ezeket a béralap- túllépéseket és vagonrakási költségeket (a Közlekedési Közlöny 41. számában megjelent 37/1962.. sz. rendelet szerint) káros következmények nélkül el lehet számolni. A közlekedés útjából el kell távolítani minden akadályt, hogy sikerrel oldhassuk meg aJ egész éves csúcsforgalmat. Dr. Fazekas László Az idei, rendkívül mord tél még mindig bosszút álL Például: összekavarta a vasutasok naptárát. Ugyanis, hosszú évek óta szokássá vált, hogy tavasszal jutott egy szussza- násnyi idő — legalább a teherforgalom munkásainak. Főleg ilyenkor küldték javításra a mozdonyokat, teherkocsikat. Most...? Közel négymillió tonna a vasút áruszállítási lemaradása. De nemcsak a vasutasok gondja ez. Építkezéseinken nincs, vagy aggasztóéin kevés a kavics, tégla és betonelem, az anyaghiány akadályozza az építkezések ütemét és az építőipari munkások jobb kereseti lehetőségét. Már érik' a cseresznye, borsó és egyéb zöldáru, azt követi a termény és mindezzel torlódik a szénszállítás. Tehát az idén nemcsak ősszel, hanem egész évben csúcsforgalom
