Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-25 / 120. szám

1963. május 25., szombat BÍÍOJ S Ä G 8 Kismamák űx iLzemeklxeti Megholt, mielőtt megszületett + Csak egy telefon kellett volna HUSZONEGY esztendős. Pi­ros babos fejkendőjében, kicsit furcsa fej tartással áll a gyár portáján, s csodálkozva néz rám, hogy éppen őt keresem. — A szemem miatt? — kér­di, s hogy tagadólag rázom a fejem, gyorsan hozzáteszi. — Azt hittem mert itt történt, üzemi baleset volt, a védőle­mez hiánya miatt van most már csak fél szemem. Sajnos, a pert elvesztettem, pedig ér­zem, hogy nekem volt igazam. — Mondja, Ilonka, maga szerint mi volt az oka annak, hogy nem tudta kihordani az első gyermekét? — kérdem? — Szóval, ez az ügy érdek­li... Erről nem beszélek szíve­sen, mert még azt hiszik, én szóltam valakinek, hogy vizs­gálja meg. De ami igaz, az igaz, nehezen viseltem, kór­házban is voltam, mert nehéz volt a munkám a raktárban. Hát, így volt. Most már köny- nyű munkahelyen vagyok — mutat körül a portásfülké­ben. — De meddig? Ki a hibás abban, hogy K. Józsefné gyermeke ötödik hó­napos magzat korában meg­halt? — teszem fel a kérdést magamnak és elindulok a hi­vatali úton. A raktárban P. Józsefné le­gyint. . — Mindig is válogatott a munkahelyekben, nincs itt 20 kilónál nehezebb láda. Meg aztán, ha egyszer itt dolgozott, más nem dolgozhat helyette. Otthon is biztosan ő fogja meg a vödröt. A munkaügyi osztályon nem találom az illetékest, a párt­titkárhoz megyünk. — Miért nem szólt Ilonka, hogy nehéz a munkája? — Szóltam én a csoportveze­tőnek, de azt mondta, mi lesz, ha nem lesz körülöttünk férfi, itt mindenkinek dolgoznia kell. — A csoportvezető magát nem oszthatja át, a műhely­vezetőnek kellett volna szól­nia — mondja a párttitkár. — Hallotta ő is ... AZT AN KEREKEDIK, dagad és bonyolódik az ügy. Ilonka táppénzen, majd kórházban volt, s egy alkalommal elment a férjével táncolni. Nagyon helytelenül cselekedett, veszé­lyeztette a maga és születendő gyermeke egészségét. Az SZTK-felelős, az ügy nyomán, felülvizsgálatát és munkába- állítását kérte azon a címen, hogy ha táncolni tud, dolgozni is mehet. Nem vették figye­lembe, hogy ez a tánc egyet­len alkalomra szólt, — vég­eredményben kiírta a főorvos. Ez március 1-én történt. Dol­gozott a nem megfelelő mun­kahelyen mindaddig, amíg az SZTK nőgyógyász főorvosa meg nem adta az igazolást, hogy könnyebb munkakörbe kell helyezni. Abban a pilla­natban lett is hely a portán, de azon a napon már megtör­tént a baj — K. Józsefnét be­szállították a kórházba. Ki a hibás? Hol a baj gyö-j kere? Sokat hiányzó, beteges' asszony. Az SZTK-felelős rossz! véleménnyel van róla. Ilonkái is használt meg nem enged he-; tő kifejezéseket hivatalos he- i lyen. Talán egy bizonyos fo-i kig ki is akarta használni hely- j zetét. Valószínűleg nem tartó-' zik a legjobb modorú embe-! rek közé. De feszíti a bizal-j matlanság légköre is. „Mióta a[ szememmel baleset történt, i úgy érzem, láb alatt vagyok”! — mondja. Kért szakszervezeti[ segélyt, nem kapott. „Pedig i több olyan van, aki kétszer is! kaphat egy évben” — pana-| szolja. ! Mindezek ellenére egy lett j volna a lényeges: a leendői édesanyát kellett volna tekin-! tenj benne. S ha vétett is a' törvények ellen, amikor táp-| pénzes ideje alatt szórakozni' ment — levonták érte az egy-! heti táppénzét, — utóbb még-| is elő kellett volna segíteni, j hogy a beteges asszony ki- ■ hordhassa első gyermekét. Nem| (a rossz oldalát kellett volna | elővenni és megtorolni, hanem' Visszaélt a bizalommal Nyugdíjba mént a Mátravídéki Érómű két idős dóigo­tója. Szokássá vált, hogy a munkások ilyenkor ajándékkal, vagy barátságós hangulatú sörözéssel búcsúznák azoktól, akikkel éveken keresztül együtt voltak jóban, rosszban. A februári fizetéskor is összeadták ü műhely munkásai 320 forintot. Molnár Lajos csoportvezetőnél volt a pénz. Teltek a hetek, majd a hónapok. Molnár Lajost május elsejére kiváló dolgozói jelvényre javasolta á műhélybizott- ság. Jó szakmunkás, megérdemli, ez volt az emberek véle­ménye a csópoftVesétőről. A jávaslatról mindenki tudott, akkor nem szólt ellené sénki. Aztán suttogni kezdtek a műhelyben, hogy Mólnár Lajos kézen eltűnt az öSSzégyűjtött pénz, a 32Ó fórintból nem látott égy fillért Sé NliÜitz Béla, sém Pap bácsi, a má­sik nyugdíjas. Többen megjegyezték: néni á kezén, a tor­kán tűnt el, itál formájában. Volt, aki tréfára vette a dól- got, mert szó áml szó, a csopórtvézető szereti áz italt, de az asszony miatt ritkán jut pénzhez. Közvetlen munkatársai közül többnek feltűnt, hogy Molnár Lajos május elsején ném kapott kitüntetést. Tény­leg igaz lenne, hozzányúlt a munkások adományához? Vagy az újítási dl} szétosztása miatt lett haragosa, vagy talán a vezetők néznek rá rossz szemmel a sok túlóra miatt? — Rősszíndúlátúok vélem szembén a vezetők. Megérde­meltem én azt a jutalmat — mondta Molnár Lajos. Nemcsak mondta, reklamálta Is a szakszervezeti bizottságnál. Es ázzál érvelt, hogy el tud számolni, hiány nélkül átadta a két nyugdíjasnak a pénzt. — De csak május 1-e körül, amikor az ügyben vizsgálat indult és a vezetőség erélyesén felszó­lította Mólnár Lajost. — Nem gyűlt össze mind, ezért késtem februártól. •. — védekezett a csoportvezető. De a szakszervezeti bizottság részletesen vizsgálta az ügyet, mi is több embertől érdek­lődtünk, de nem találtunk okot, ami az ajándékozás huza­vonáját indokolná és Molnár Lajost igazolná. A csoport­vezető most sértődött, mellőzöttnek érzi magát. Akad a műhelyben, aki azt vallja, hogy a csoportvezető munkája után megérdemelte volna a kitüntetést. De a jogos fizetésen túl lehet-e kitüntetéssel és társa­dalmi megbecsüléssel jutalmazni, példaképül állítani azt, aki nem teljesítette munkatársai megbízatását, aki mellő­zött és megbántott két idős embert? A csoportvezetőben, a szocialista brigád egyik tagjában és a párttagban bíztak az emberek. De ő az egyik legdrágábbat, munkatársai bizal­mát tette kockára. Méltatlanná vált a kitüntetésre, és az ezzel járó kétheti fizetésnek megfelelő jutalomra. Az ügy kivizsgálása során valaki említette az amnesz­tiát. De ebben az esetben nem a törvény nagylelkűségére van szükség, hanem csupán arra, hogy Molnár Lajos meg­szabaduljon emberi gyengeségeitől, gyarlóságától. Munka­társai, a szocialista brigád tagjai segíthetnek neki, hogy visszaszerezze az elvesztett bizalmat­F. Im. PÉLDÁT MUTATTAK leggyengébbjei között emle­gették gazdaságát és a szö­vetkezet rossz híre messzire eljutott. 250 sertés pusztult el azon a télen hanyag gondat­lanság miatt és év végén mindössze 18 forintot ért egy munkaegység. Eltelt másfél esztendő és ma már a szihalmi Kossuth Ter­melőszövetkezet Antal Illés elnöksége mellett a felemelke­dés útját járja. Felosztották a területet, bevezették a premi­zálást, megsokszorozták a mű­trágya-felhasználást, új eljá­rásokat vezettek be a takar­mányozásban, s e módszerek eredményre vezettek. Az iga­zi változások azonban az em­berekben keresendők. Az el­nök és a brigádvezetők sorra járták a tagokat és a múlt hi­báiból okulva, megbeszélték velük a jövő terveit. A tagság megértette, hogy a földből csak úgy várható több haszon, ha szorgalmas munkával, ipar­kodással végeznek el minden munkát. A szorgalom gyorsan meghozta eredményét és ta­valy már 30 forintot osztottak, félmillió forinttal nőtt a tiszta vagyonuk. Antal Illés és gazdatársai ma már új terveket forgatnak a fejükben. Villamosítják, köz- művesítik a tanyát. 100 mázsa aprómagot termelnek, amely­nek jövedelme jelentősen növeli majd bevételüket. Még ebben az évben megépül a tör­pe vízmű, amely megoldja vég­legesen a vízgondokat. Az em­berek, akik két évvel ezelőtt még vonakodva jártak munká­ba, most szocialista munka­versenyben állnak a falu má­sik gazdaságával. Ezt a mun­kaversenyt segíti és pártfo­golja a községi tanács is, hi­szen célprémiumot tűztek ki a győztes brigádnak. Antal Illés és szövetkezeti társai büszkék eddigi eredmé­nyeikre, viszont tudják, hogy felemelkedésük az emberi aka­rat és szorgalom diadalát je­lenti. sz. Antal Illés, a szihalmi Kos­suth Tsz elnöke. Antal Illés a szihalmi Kos­suth Termelőszövetkezet elnö­ke. Három éve vezeti már a gazdaságot a hajdani tízhol­das gazda, aki sok ember gondját, 100 holdak baját vi­seli vállán. 1961-ben a megye a SZakS2érvézeti aktíváknak, vagy a vöröskeresztéi nőta­goknak, a nőfélelősnek kellett volna beszélgetnie az egysze­rű segédmunkással, s felvilá­gosítani őt arról, mit jelent ez az orvosi utasítás — vigyáz­zon magára, s a születendő ap­róságra. Lett volna idő szülése után is arra, hogy kötekedő hajlamát, helytelen magatar­tását nyesegessék. A LAKATOSÄRUGYÄRBAN mindeddig biztosították a ter­hes anyák kérésének teljesíté­sét. Miért nem kezelték hason­lóan szívügyként K. Józsefné terhes voltát? Ki a hibás ab­ban, hogy nem születhetett meg a gyermeke? — e pilla­natban nem állapítható meg. Mint ahogyan az sem, hogy milyen következményekkel jár szervezetére ez a beavatkozás. Azt mondták a gyárban: „speciális” ügy. Igen. A másik is az, a do­hánygyári fiatalasszony ügye. J. Istvánná a szivargyártás­nál dolgozik teljesítménybér­ben. Nehezen viseli el a ter­hességet. Emiatt már van bő­ven kiesése és így nem keres valami jól, legalábbis nem úgy, mint eddig. Kérte magát más részleghez. — Az üzem ötszáz munká­sának nyolcvan százaléka nő — mondja a munkaügyes. — Körülbelül ötven terhes ma­mánk van. Ha neki megenged­jük, hogy százszázalékos telje­sítmény nélkül 100 százalékos bért kapjon, akkor a többiek is jönnek hasonló kéréssel. Ezután az következik, hogy a létszámunk megvan, a pénzt kifizetjük, de tervteljesítés nem lesz mögötte. — Itt van a Népszava ápri­lis 27-i száma — mutatja a fiatalasszony — ebben ponto­san és félreérthetetlenül ben­ne van, mi a teendő. — Ez csak amolyan újság­beszéd — hárítja el a munka­ügyes. Sehol nem találjuk törvényes eredőjét, így csak vitára ad okot — Hol nézték meg a Mun- katörvénykönyvön kívül? — kérdem. — Sehol. De a szakszervezet sem találja. Az az igazság, hogy a terhes mamák igyekeznek .kihasználni” helyzetüket NOS, AZ IGAZSÁGNAK ez talán csak egy kis része. A másik oldal körülbelül így fest: Az Anya- és Csecsemővédő Intézet adatai szerint mind­össze 20 terhes mama van a Dohánygyárban, ezek közül Jó néhányról, akik most jelent­keztek, tehát még nem érték el a négyhónapos kort, nem is tudhat hivatalosan az üzem. S azért másként értékelendő, hogy 20 terhes mamát kell-e elhelyezni, vagy ötvenet köny- nyebb beosztásba?! S az üzemi igazság ezen feléhez tartozik , még az, hógy égy kis utáha- • járással a Speciális ügyekét is t el lehet intézni. Hogyan? Csák ■ néhány telefonba kerül. Fel­■ hívtam a Népszavát, s rrtég- : kérdeztem, hol találom jogi ■ alapját a magyarázó tudósítá­suknak. A Munkaügyi Minisz­! tóriumban dr. Sébeők István — a cikk írója — közölte, hogy a vonatkozó rendelet a Táncsics Kiadó gondozásában meg- , jelent Munkajogi állásfoglalá­sok című kék könyv 70. olda­lán található. Mindössze ennyi utánajárás kellett, s az ügy el volt döntve. Részemről, mert én utána néztem, de az üzem még most is vár. Pedig ez tisz­ta és tökéletes magyarsággal fogalmazott rendelet. De ha felütötték volna a Munkavéde­lem jogi szabályai című köny­vet, abban is megtalálható, hogy ha a terhes anyát ala­csonyabb munkakörbe, rövi- debb idős munkakörbe helye­zik, ha áramszünet vagy egyéb miatt mások munkájának bé­re csökken is, a terhes anyát nem érheti hátrány. Minden' idevonatkozó jogszabály azt az általános elvet szögezi le, hogy a terhes nő átlagkeresete, amit terhességét megelőzően elért, állapota miatt NEM CSÖK­KENHET. AZ A TÉTEL PEDIG, hogy a „terhes asszonyok igyekez­nek helyzetüket kihasználni”! — lehet valamelyest igaz, mint ahogy sok jó családban akad egy tékozló. S ez esetben rosszul gondolkodik a terhes anya, hiszen a kormány a könnyítéseket, a kedvezmé­nyeket éppen azért foglalta törvénybe, hogy az árnyéka is eltűnjön annak az időnek, amikor embertelen munkában dolgozó édesanyák adtak éle­tet gyermeküknek. Aki ezt a sok kedvezményt „kihasznál­ja”, az magának tesz rosszat, mert ő is dolgozó, ő is azt a társadalmat építi munkájával, amelyben gyermekének sze­retne jobb, boldogabb, még könnyebb életet biztosítani. Nem beszélve arról, hogy szü­lése után visszamegy az üzem­be, s éppen ezért, bár terhes, lelkiismeretbeli kötelessége, előírja számára a szocialista munkaerkölcs, hogy állapotá­tól függően segítse az üzem tervteljesításét, s azon igye­kezzék, hogy a kiesést a mini­málisra csökkentse. Am a két fenti ügy, ahogyan mindkét helyén nevezték: „speciális ügy”, arra figyel­meztet, hogy a termelés elsőd­legessége mellett különös fi­gyelmet kell szentelni a leen­dő édesanyáknak, akik az asz- szony legmagasztosabb hivatá­sát teljesítik akkor, amikor arra vállalkoznak, hogy életet adnak egy gyermeknek, s majdan nevelik a jövő embe­rét, a jövő társadalmának. Cs. Ádám Éva Zárőünnepély az egészségügyi akadémián Az egri Il-es Kórházban I megtartották az egészségügyi dolgozók akadémiájának záró- | ünnepélyét. A 12 előadásból ! álló sorozat előadói a kórház j főorvosai, orvosai, gazdasági I vezetői és a főiskóla tanárai I közül kerültek ki. Az akadé­mián természettudómányi, iro­dalmi és egészségügyi élőadá­sokat hallgattak meg. A záróünnépélyen dr. Ha- j raszti Antal szb-elnők értékel­te a végzett munkát, s á hall­gatók javaslatokat tettek a következő esztendőbén szerve­zendő akadémia munkájára. Javásólták többek között, hogy kisfilmekkel tegyék Színesebbé az előadásokat és egy-egy na­gyobb témakör tanulmányozá­sára fordítsanak több időt. A záróíinnepély végén a leg­jobb hallgatók ajándékot kap- J tak. — Vasárnap nyif ja kapuit a netőHIiánvai strandfürdő Az egyik legkorszerűbb és legszebb strandfürdőnk — egyben sportuszodánk — a pe- tőfibányai strandfürdő, vasár­nap megnyitja kapuit a nagy- közönség előtt. A fürdő tulaj­donosa, a Petőfibányai Bá­nyász SK. sikerrel oldotta meg a víz hőfokának problémáját, örömmel jelenthetjük az ér­deklődőknek: pénteken dél­előtt már 22 Celsius fokos vi­zet mértek. S biztosra vehető, hogy a megnyitás napján még ennél is kellemesebb hőfokú víz várja a fürdőzőket, Értesítjük Heves megye uta­zóközönségét, hogy 1963. má­jus 26-án Ó,00 órától új nyári A MÁVAUT közleménye ! Kiváló dolgozók, szocialista brigádok tagjai és vezetői — az egri Finomszerelvénygyár öt- ven munkása — utazott csütör­tökön a Budapesti Nemzetközi ! Vásár megtekintésére. Borús, szeszélyes volt az idő, az eső is jócskám eleredt, permetezett !egész úton; ám a felszakado­zott felhők mögül már a nap is előmerészkedett, mikor fél­órával a vásárkapuk megnyi- tása előtt, a Dózsa György té- 1 ren, az autóbuszból kiszálltunk. !Az első állomás a könnyűipari [pavilon volt. A női és férfi- cipők, bőrdíszművek „kiraka- !tai” előtt időztek a legtöbbet, [ott volt a legtöbb látnivaló. Az asszonyok szellemes és iróni- kus megjegyzésekkel ugratták [a társaság férfitagjait; elfo­gult, s irigykedő célzásokat tet- i tek a hegyes, ékorrú férficipők- [re- Volt, aki kijelentette: „ne- [kem azért tetszenek!” S ahogy a vélemények megoszlottak, [úgy oszlottak, váltak kisebb és kisebb csoportokra az embe­rek. Elszéledtek a vásári forga- 1 tagban, ki-ki megkeresni azt az Bervai kiváló dolgozók- aáiáim izabt.it érdekességet, nevezetes látni­valót, ami érdekli. Nők bútoro­kat, ruhakölteményeket, diva­tos dolgokat; férfiak a szer­számgépeket, motorokat. Egy nap is kevés bejárni a vásárt. Hiába állt esőre az idő, szemerkélt is nemegyszer, ren­geteg kíváncsi ember zsúfoló­dott minden pavilonban, hosszú időbe telt kivárni, amíg egy- egy érdekes termék közelébe juthatott valaki. A japán pavi­lont keresik a legtöbben, az egzotikum, a rádió és tévék miniatürizálási dömpingje mi­att; de a látnivalók itt sem kü­lönbek, mint másutt, s ugyan­annyian látogatják a kubai, indiai pavilonokat, amelyek először láthatók a Budapesti Nemzetközi Vásáron. Nagy kiterjedésű a vásárvá­ros; nemcsak sok időt, de ugyanannyi erőt is kíván attól, aki a legérdekesebb dolgokat, a c pavilonok nagy részét látni 1 akarja. S bizony, fáradtan ül- 1 tek buszra a bervaiak is a vá- t sár nevezetességeinek megte- z kintése után. A beszélgetések- « ben azonban sokszor visszatért r a téma: „Te mit láttál, mi tet­szett, miért tetszett?” A 31-es r üzem „delegáltjai” között is 1 erről folyt a szó... / — Szerszámgépiparunk szé- k pen kirukkolt — mondta Jakab r József csoportvezető — megnéz- c heti azt akárki. Értékes gépek, jó konstrukciók, s kinézetre s szerintem a legszebbek. 1 — Én még hozzátenném azt, r hogy a csehszlovákok se szé- ^ gyenkezhetnek ilyen téren. Él- e vezet lehet dolgozni azokon a 1 gépeken — így vélekedett Fe- c renczi Miklós. — Tudjátok, mit néztem so­káig a csehszlovákoknál? — kérdezte Szabolcsi János fő­művezető. — Az esztergályukat. A hatorsós, TOS-esztergát. Okos jószág­— Olyanféle nekünk is akad, csak kicsiben — szólt közbe Erdélyi Lajos lakatos. - De« biztos, hogy nem sokat törőd­nek a gépek kivitelezésével, az­zal, hogvan is mutat. Persze, ezt nem a csehszlovákokra mondom. — Este annak örültem — mondta Horváth Jenő —, hogy leülhettem pihenni és enni. Annyi minden van itt, de csak keveset láthatsz, vége a nap­nak, hamar elmegy a nézelő­désre szánt idő ... Robog az autóbusz, tinta­sötétre vált az alkonyati szür­keség. Bókolásznak az embe­rek; vitatkoztak arról, hogy kinek mi tetszett; de abban egyetértettek: gazdag látniva­lókkal telt él a nap — ezért ér-1 demes volt utazni. [ fp. d.) ! autóbusz-menetrend lép élet­be. Az új menetrend életbe lép­tetésével részben a vonatcsat- ! lakozások miatt, részben me­netidő rövidítése miatt, több [változás lesz az autóbusz-me- [ netrertdben, ezért kérjük az [utazóközönséget, hogy az uta- izása előtt a járatok indulásé­iról a szolgálati helyek, vagy a [kifüggesztett menetrendek út- [ján tájékozódjék. ! Az új menetrend életbe lép­tetésével az autóközlekedési [vállalat a következő vonala­ikon indít be új fürdőjáratokat. 1 Munkanapokon Egerből 10,25 [órai indulással Bükkszékre. [ Szerda, csütörtöki napokon 'Gyöngyösről 6,55 órai indulás- Isal Füzesabony—Hajdúszo­[boszlóra. Ezen járat az Eger­ből 7,15 órakor induló vonatot [bevárja, és csatlakozást ad Fü­zesabonyban, Hajdúszoboszló ;felé. ! Naponként Egerből 7,00 órai [indulással Mezőkövesd gyógy- ; fürdőre. ; Naponként Egerből 8,40 órai 'indulással Bogács-fürdőre. ! A MAVAUT szolgálati he­gyek a menetrend-változással [ kapcsolatosan részletes felvil tagosítást adnak.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents