Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-21 / 116. szám
1963, málna gl„ kedd Pí ßPÜ JS AG 3 Kritikai láíószögelés Figyelemre méltó írás- jelent meg a Valóság legújabb számában Szuly Gyulától, ;üd „Remekművek nélkül" címmel egész sor fontos irodalmi és művészeti probléma háncsát feszegeti. Pontosabban az izgatja: „hogyan kezdi el sajátos életét manapság a remekmű a közönséggel való találkozás során”, s így jut el, ide- oda kapva, kanyargózva; ■— mint ama legendabeli négylábú, amely a Tisza medrét szántotta volt — a giccshez. Amit a giccsről mond, arról az a fiú és leány jut eszembe, akik arról vitatkoznak: „mi unalmasabb? Ha valaki mindennap ugyanazt mondja, csak mindig másképpen, vagy mindennap mást mond, de ugyanúgy ..Mert Szuly nem tudta „ugyanazt elmondani másképpen”, amit előtte ki tudja hányán elmondtak, papírra vetettek, s „mást sem mondott” a giccsről „ugyanúgy”. Példái, következtetései elnagyoltak, felületesek, kévéssé eredetiek. Azaz mégsem, elhamarkodott lenne az ítélet, hiszen az irodalmi giccsre Sagan Jó reggelt, búbánata (?!) és M. Mitchell Elfújta a szelje mellett új példát is felhoz: Azsajev Távol Moszkvától című regényét. Hogyan vélekedik Szuly Gyula Azsajev híres — és méltán híres — regényéről? Nem mindennapi módon ... „Ez volt a személyi kultusz korszakának” szocialista regénye, mely az egyik legfontosabb új mondanivalót: a közösségi gondolatokért hősiesen lelkesedő ember munkához való viszonyát tárgyalta. Ma, amikor megállapítjuk, hogy ez a regény giccs, s a sematikus ábrázolásmód terméke, egyszersmind el kell ismernünk, hogy a könyvnek valamiféle őszinte sikere volt. Kinél volt sikere?” Álljunk meg ezen a ponton. En néhány napja újra kezembe vettem Azsajev könyvét (feltételezem, hogy Szuly is elolvasta legalább egyszer), épp a Valóság-cikk hatására, s kíváncsisággal végigolvastam. A regény erényeinek bizonyítása, itt méltatlan eljárás lenne, értékei annyira nyilvánvalók. Szuly. véleményének vizsgálata annál inkább érdekesebb. Giccs ... sematikus ábrázolásmód terméke?! Talán azért, mert szerepeltetett alakjai lépten-nyomon úgy szólítják meg egymást: „elvtárs”? Mert hősei öntudatos, sőt: céltudatos emberek, akik heroikus küzdelmet vívnak a messzi, távol-keleti erdőségekben? Mert Azsajev helyesen és valóságosan ír le egy-egy jellemet, meggyőzően ábrázolja viselkedésüket, mert regényének konfliktusa igaz, emberileg és társadalmilag hiteles’ Talán azért giccs ez a mű, mert nem csupa hülyéket, nyomorékokat és gazembereket láttat, ' mint ahogyan ez mostanában elburiánzó divat „irodalmi” alkotásokban? Ábrázolásmódja sematikus... Talán azért, mert nem beszél a lágerokról, bebörtönzöttek- ről, ami irodalmi és politikai ínyencfalat lehetne? Nen tudom. Nekem éppúgy tetszik a regény, mint első olvasáskor, de korántsem azért, mert —■ mint Szuly állítja — „nem tudiuk helyébe az új, hasonló hatású remekművet” felmutatni", hiszen nem kell messzi menni a példákért: Zsurbin család, Feltört ugar, Bemutatom Balujevet, stb. (Ha azt tette volna szóvá a Valóság cikkírója, hogy a személyi kultusz mennyire nyomta rá bélyegét olyan jelentős művekre, mint pl. Azsajev regénye is, nem galoppírozta volna ilyen téves utakra magát. Nem vitás, hogy ha ma íródna a Távol Moszkvától, kevésbé lenne annyira egysíkú, s szélesebb hömpőlygésű epikának örülhetnénk. A regény azonban ennek ellenére, történetének bizonyos egysíkúsága ellenére is. messze felette áll a kisszerű kritikai, Szu- ly-féle kritikai „visszakérőd- zéseknek”.) Szuly Gyula szerint csalás, szemfényvesztés áldozata vagyok, mint azok az olvasó tömegek, akik ma is szívesen emlékeznek Azsajevre. Szuly a „csalást” így adja tudtunkra: „csak egyik napról a másikra elárultuk nekik (t. i. az olvasók tömegeinek, „akiknek jó része ma sem tudta elfelejteni” ezt a szovjet regényt! — A szerk.), hogy mégsem jó ez a regény, továbbá beváltottuk, hogy akik annak idején elemezték, sőt, magasztalták előttük, azoknak sohasem tetszett". A kritikai látószögelés tehát változott, odébb tolódott. De vajon helyesen és jó irányban is!? Ha „akkor” hiányzott az „elemzőkből”, a „magasztalók- ból” az őszinteség, a „valamiféle őszinteség”, az igazmondás, kritikusi felelősség és jellemesség — talán mostanra bepótlódott? Túlságosan hite! nélküli, sematikus fejlődési folyamat lenne ez! „Akik ma is szeretik (t. i. Azsajev regényét — A szerk.), azok korántsem Sztálin, Rákosi és a személyi kultusz hívei mindnyájan, de emlékeznek rá, hogy a mű milyen jó irányú lelkesedést váltott ki belőlük ...” — írja Szuly Gyula. Nem kell hát elkeseredni: Lenin híveinek is tetszhet a személyi kultusz időszakának egy-egy irodalmi, művészeti terméke, akár Azsajev Távol Moszkvától című regénye is! — nemcsak a „sztálinistáknak”, „rákosistáknak”. Hát nem nagyszerű!? Csak a véleményét ismerem Szuly Gyulának, s erre azt mondom, amit ő írt le idézett cikkében a Szabó család szerzőivel kapcsolatban: „egyes közönségek kispolgáriasodását tartják olyan követelménynek, melyhez nekik... közeledniük, illik”. Mindenestől megsemmisíteni „azt a kort”, ocsuval szétszórni a búzaszemeket is, fürdővízzel kiönteni a gyereket — éppen ezt óhajtják „egyes kispolgáriasodott közönségek”. Hangot adni ezeknek az óhajoknak, mint teszi Szuly Gyula is, igen népszerű igyekezet mostanában, sokak kedvelt divatja. Alkalmasint ez a divat, s e divatnak hódolók egyáltalán nem lesznek hosszú életűek: nem élik. túl Batmanovot, Kovsovot vagy Beridzét, s a „legkisebb” azsa- jevi hőst sem. P. D. Egyszerűsítették a minőségi kifogások intézését a kereskedelemben A belkereskedelmi miniszter a vásárlók érdekeinek fokozot- tahb védelmére rendelkezést | adott ki az áruk minőségével kapcsolatban felmerülő kifogások gyorsabb intézésére. E szerint a minőségileg kifogásolt élelmiszereket, háztartási és vegyi árukat, valamint kozme- ! tikai cikkeket a vásárlók rek- I lamálására a kereskedelmi í szerv, illetve boltvezető köteles I azonnal kicserélni, vagy visz- 1 szavenni. A Minőségvizsgáló Intézet szakvéleményének kikérésére csak ezt követően és a kereskedelmi szerv saját tájékoztatása céljából kerülhet sor. A vásárló a hibás árut lehetőség szerint abba a boltba vigye vissza, amelyben vásárolta. A bolt nem kérheti az üzletkörébe tartozó árucikkre a vásárlási blokkot. A minőségi kifogást — ide értve a zárt csomagolású élelmiszerek és háztartási vegyiáruk minőséghibáját is — az áru szavatossági idején belül kell megtennie a vásárlónak. Beszámoló Magyarországról egy angol camping-lapban A Londonban megjelenő Camping and Outdoor Life szerkesztője, Alan Ryalls, az elmúlt évben családjával együtt turistaként hazánkban járt. Ütjáról cikksorozatban számolt be lapjában az angol olvasóknak. Alan Ryalls, mint szenvedélyes campingező, azt tanulmányozta, mennyiben felel meg Magyarország annak a célnak, hogy beiktassák a Csendes-óceántól a Fekete-tengerig terjedő nemzetközi cam- ping-útvonalba. Tizenegy oldalon, számos fényképpel illusztrált beszámolójában kifejti, hogy Magyarország kiválóan alkalmas campingezésre. A gyönyörű fővároson kívül a Balaton környéke, Pécs, a Mátra vidéke és Debrecen nyerte meg tetszését. (MTI) Az irodalmi c&emeejék. iránti kijáró kötelező szellemi csdmcsogással olvastam a ,,vonszolnak piros delfinek” című verset az Üj Írás májusi számában. Olvastam és nem tudtam letenni., azután hogy mégis sikerült letennem, nem tudtam felvenni a mélázás- tól, hogy: ez igen. Van új magyar líra, van költészetünk, amely versenyképes a nemzetközi Irodalmi piacon, van delfinünk, a magyar líra só nélküli tavában és természetesen nem is akármilyen delfin, hanem igazi, magyar piros! Itt a piros delfin, hol a piros delfin! Ezek után elolvastam még egyszer a verset, s most alulról felfelé, aztán jobbról balra: egyforma volt az értelme. Aztán . elolvastam srég- vízavé. — úgyis egyforma volt az értelme. Ennek a piros delfinnek teljesen mindegy volt, hogy milyen Irányban átlózza át a vers scyl- Iáit, ez . a delfin piros testével átfurakodott minden soron, szavon, betűn . .. Nagyon szép vers volt! Istenem, ha még érteném is, milyen szép lehetne!' (-6) Négy Heves megyei a Szakszervezetek Országos Tanáesában A szakszervezetek XX. kongresszusán négy Heves megyei küldöttet: Furucz Jánost, az SZMT vezető titkárát, Halász Ernőt, a 4-es számú Autóközlekedési Vállalat szb-titkárát, Kiss Jenőt, az Egri Finommechanikai és Vasipari Vállalat szakszervezeti titkárát és Nagy Istvánt, a petőfibányai áltáró üzemvezetőjét a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjává választották. Mit tartanak a legfontosabbnak a kongresszus munkájában és ezt hogyan tudják saját üzemükben hasznosítani? — kérdeztük Halász Ernőtől és Kiss Jenőtől, a Szakszervezetek Országos Tanácsának tagjaitól. — Fejlődésünk mostani szakaszában a szakszervezet legfőbb feladata, hogy jobban, hatékonyabban segítse a termelést. Ezt a célkitűzést kell szolgálnunk a tervezés, a tervek végrehajtása és az ellenőrzés során is — válaszolta egybehangzóan Halász Ernő és Kiss Jenő, pedig külön-külör. beszélgettünk velük. Mindketten állították, hogy 1957 óta jelentős előrehaladást értünk él a szakszervezeti demokrácia erősítésében, de még sokat kell tennünk, hogy kidolgozzuk és minden üzemben érvényesítsük azokat a módszereket, amelyek a dolgozók kezdeményezéseit és javaslatait jól érvényesítik. Sok jó és hasznos javaslat hangzik el a termelési tanácskozásokon, de még nem mondhatjuk el, hogy a dolgozókat eléggé bevontuk a vezetésbe. Tovább növelhetjük a termelési tanácskozások színvonalát, azok hitelét, ha a szakszervezeti bizottságok nagyobb következetességgel és több felelősséggel szorgalmazzák a dolgozók helyes kezdeményezéseinek valóra váltását. Halász Ernő saját tapasztalataival, a 4. számú AKO Vállalat életéből merített példákkal bizonyította, hogy mennyire fontos a dolgozók személyes problémáival való foglalkozás, a jogos kérelmek elintézése, a vezetők emberséges magatartása és személyes példamutatása. A bizalom és a fegyelem egymást kiegészíti, egyik a másik nélkül tartósan fenn nem tartható. A két küldött véleménye azonos volt abban a kérdésben is, hogy a szakszervezeti nevelő munkának sohasem volt akkora jelentősége, mint napjainkban. Ugyanis sok szocialista brigádunk eredményesen, jól dolgozik, de a tudat formálásában, a szocialista erkölcs kialakításában még sok a tennivaló. De különösen nagy figyelmet kell fordítani a vidékről bejáró munkások nevelésére. Sok segítséget kell adni a szakmaközi bizottságoknak. A szakszervezet felvilágosító, nevelő munkáját csak akkor tudja jól ellátni, ha nagyobb mértékben társadalmasítják ezt a feladatot. Második ötéves tervünk teljesítése és a rendkívül komisz tél okozta károk pótlása mindnyájunk kötelessége és minden szakszervezeti dolgozó becsületbeli ügye. Ennek tudatosításában, a szocialista brigádmozgalom szervezésében, segítésében és a balesetek megelőzésében akad még bőven tennivaló az AKÖV-nél, és a Finommechanikánál Is, de úgy gondoljuk, megyénk minden üzemében — mondották a szakszervezeti kongresszusról hazaérkezett küldöttek. A szakszervezetek legma- gasabb tisztségére való megválasztás a négy Heves megyei küldött eddigi munkájának elismerését jelenti. A MELEG PÁRA lustán ter- ** peszkedett a levegőben. A fiú megigazította az öltözőszekrény ajtaján lógó fényes bádoglemezt. Fé- sülködni kezdett. S egyszerre csak odaállított melléje az öreg Csorba. Valami nem tetszhetett neki, mert még a füle töve is vörösödött. — Na, mi az, Józsi bácsi? Miért vég olyan képet, mint aki vadalmába harapott? Az öreg bosszúsan köhintett: — Ne olyan magas lóról, hékás! Inkább azt mondd meg, hová tetted a félhátú reszelőt? Na tessék! Hát ezért van ennyire oda. Nem ette ő meg azt a vacak re- szelőt. S ráadásul ennyi ember előtt pirongatja. Különben is, egyszer ideje lenne megmondani az öregnek, hogy más pennával írnak már. öt ne rángassa útón-útfélen. Rendben van: a tanítványa volt, na, de most már felszabadult. ö is éppen olyan szakmunkás, mint az öreg. Azaz hogy... talán valamivel különb is. Elvégre ő érettségizett, s úgy tanult szakmát. Nyersen vetetté oda: — Hagyjon békén a vacak reszelő- jével. Nyugodt lehet, máskor a kezembe sem veszem. Különben... oda tettem a satupadjára. — Ha oda tetted, ott volna? A fiú indulatosan elfordult. S csak úgy, a vállán keresztül szűrte a szót: — Mondom, visszatettem. Becsületszavamra! Az öreg Csorba nem szólt semmit Állt egy darabig, majd dohogott valamit a savószínű bajusza alatt, s visszament a műhelybe. A fiú indulatosan nézett utána. A vén tökéletlen. Mintha nem érne rá az ócska re- szelőjét megkeresni holnap reggel. Sietve becsapta a kis vasszekrény ajtaját s rátette a lakatot Ha ma este találkozik Magdival, megmondja %eki, hogy szereti éo... D EMEK ESTE VOLT. A lánynak szokatlanul csillogott a szeme. Csinos volt az új ruhában. Javában táncoltak, amikor a csoda tudja hogyan, eszébe jutott a fiúnak az öreg Csorba. Mit sírt azért a vacak reszelőért. Szórakozottan felelgetett a lány kérdésére. Hasztalan törte a fejét: hol is lehet az a reszelő? Ügy emlékezett, hogy a többi szerszámmal együtt — miután felszerelte a mozdonyra a hengerfedelet — a helyére rakta. Bizonyára az öreg csak kötözködni akar. Maga sem tudta miért, rosszkedvű lett. Pedig vidám, könnyelmű fickónak ismerték mindenütt. Tudták, Lip- ták Sanyi semmit sem vesz a szívére. A munkáért sem töri különösképpen magát. És ha éppen ... — Mi van veled ma, Sanyi? Csöppnyi szemrehányás búj káli a lány hangjában, kutatóan nézett a fiúra. Máskor a nagy, szép szemeknek megvolt a hatása. Most a fiú közömbösen fordította el a fejét. — Nincs nekem semmi bajom, csak valahogy fáradt vagyok. Ne menjünk haza? A lány arca megrándult — Mehetünk... Szó nélkül indult a ruhatár felé. Hazakisérte a lányt, és elköszönt. Érezte, megbántotta, pedig semmi oka nem volt rá. Eh, mit Ha haragszik, majd megbékül. Nyugtalanul aludt. Rossz álmai voltak. Hirtelen felriadt. Élesen hasított tudatába a gondolat: alighanem... a gőzhengerben felejtette a reszelőt! • Kirepült szeméből az álom. Egyik pillanatban forróság lepte el a másikban hideg szaladgált a gerince táján. Libabőrös lett a puszta gondolatra. Micsoda tűz lesz ebből... Holnap reggel kezdődik a futópróba. Józsi bácsi adja át a mozdonyt, s a gőzhengerben ott van egy jókora acéldarab. A reszelő!... Ahol még egy porszemnek sem szabad lennie, mert... berágódik, oda a drága henger ... Fuccs az átadásnak, elúszik a terv... a prémium... PEL AKART UGRANI, hogy berohan a gyárba. De aztán meggondolta magát Ugyan, Lipták Sanyi! Hiszen csak az kellene, hogy berohanj a gyárba, mikor máskor majdnem odacsukják a gyárkapuval a sarkad. S hátha nem is ott hagytad azt a reszelőt vagy ha igen, mondd már. Utóvégre az öreg Csorbáé... Reggel alig ismert magára a tükörben. Hamuszínű volt az arca, mély karikák a szeme alatt. A cigaretta sem ízlett. Indult a gyárba. Sebtiben átöltözött fejébe nyomta a hetyke kis svájci sapkáját, s ment a szereidébe. A többiek heccelték: — Mi az, Sanyi, miért ilyen fakó a képed? — Oda se figyelt Az öreg Csorbát kereste. Ott állt a mozdonyon az öreg. Közelében Szalai,' a művezető. Kisvártatva a minisztérium megbízottja is megérkezett, a futópróbát ellenőrizni. Az új mozdony ugyanis exportra megy. Sanyi gépiesen olajat töltött a csapágyakba. Aztán fellépett a hágcsón a védházba, az öreg mellé. — Jó reggelt, Józsi bácsi... — Neked is! Az öreg kurtán biccentett a fejével. Ugyanúgy, mint máskor. Nem látszott az arcán semmiféle indulat. Se öröm, se harag. A fiú torkát mintha jeges kéz szorítaná. Szólni szeretne, de nem tud. Pedig csak any- nyit "kellene mondania —: Józsi bácsi, hibáztam. A félhátú reszelő ott van a — gőzhengerben... S ANYI A TORKÁBAN érezte a szívét. Az öreg már a kulisz- szát állítja, hogy a mozdony ne előre, hanem hátra, a tolópadra gördüljön. Kiáltani szeretne. Hang se jön ki a torkán. Őrjítő. Milyen nyugodt az öreg. Pedig... Mindjárt itt a baj... Szinte már hallja az irtózatos recsegést, ropogást. A fiú minden izében remeg. Azt reméli, hogy majd ránéz az öreg’ Csorba, s meglátja rajta,- hogy szólni sem tud, hogy: baj van! Józsi bácsi azonban csak afesz- mérőket figyeli. Most... feltolja a drótkeretes szemüveget. S nyúl a főszabályozóhoz ... A fiú dermedten kapaszkodik a védházba, s felordít: — Jóasi bácsi!... Az öreg meghúzta a főszabályozót. Fújt a biztonsági szelep, s a mozdony — elindult! Az olajos arcon mintha mosoly villanna. A kajla bajusz gyanúsan remegett: — Mi az fiú, talán először • vagy mozdonyon, hogy úgy citerálsz? Sanyi elvörösödött. Furcsa, idegen volt a hangja. Maga sem ismert rá — Józsi bácsi.... én ... bent felejtettem a reszelőt a gőzhengerben... Az öreg elfordult. Merőn figyelte a feszmérő finoman remegő mutatóját. Suta, nehéz csend ereszkedett közéjük. Józsi bácsi végre megszólalt: — Válóban ott volt Ott találtam meg az este. Hát csak nem hagyom el a reszelőm, te bolond? A kiadóban el kell vele számolnom, ha nyugdíj* ba megyek. Kölcsönreszelő és köl- csönkenyér... visszajár!... Jegyezd meg magadnak, fiam! Sanyi megkönnyebbült, később jutott csak eszébe: oda a becsületszava... Munka után — éppen amikor kinyitotta a dróthálós kis öltözőszekrény ajtaját — érkezett oda Takács, a nyurga hegesztő. S rögtön az öreg Csorbának szegezte a kérdést: — Na, meglett a reszelő, Józsi bácsi?! A fiúnak a lélegzete is elállt. Ijedten nézett Józsi bácsira. Most majd leszedi róla alaposan a keresztvizet az öreg. De az csak fűzte a bakancsát, majd közömbösen válaszolt: — Meg hát! Mit gondolsz, valaki csak úgy dobálódzik a becsületszavával?... A nyurga hegesztő zavartan hüm- mögött. Na jó, Ő nem is azért mondta. Sanyi arca fakó lett. Különös gyengeség lepte meg. Kikívánkozott belőle áz igazság. — Józsi bácsi, én azt a reszelőt... Az öreg felfortyant: — A pléhkrisztusát! Hagyd máf azt a reszelőt, mert lekeverek egyet. — Józsi bácsi, én ... — Hallgass! Inkább arról beszélj: mi lesz vasárnap? Mert ha nekem az ötösről megint fölé lövöd a labdát* megnézheted magad! A FIÚT KÜLÖNÖS melegség öntötte el. Megvárta, míg az öreg bepakol a kis, viharvert vulkánkofferba. Aztán mellészegődött. Együtt vágtak át a macskaköves gyárudvaron. BALCZER ELEMÉR: KÖLCSÖNKENYÉR
