Heves Megyei Népújság, 1963. május (14. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-19 / 115. szám
1963. május 19., vasárnap NÉPÚJSÁG 3 Törvények nélkül nem lehet élni. A szanatóriumnak is megvannak a maga törvényei, amelyek szilárdak és megren- díthetetlenek, amelyek átveszik az embertől a cselekvés jogát, s aki ide belépett, felhagyott minden reménnyel, hogy szembehelyezkedjék a falak jó szándékú parancsaival. Az egyik ilyen parancs így szól: csendkúra 2—4-ig. Csend. Fekvés. Némaság. De a csend mögött, a lelkekben zajos az élet. A testet körülfoghatja a két páros szám. A gondolat áttör szabályt, falat. S ha majd a gondolat is képes megpihenni, akkor, de csak akkor pihen meg a test! 92-es szoba: A lány 17 éves. Vékony és sápadt. A diagnózis látszólag egyszerű, sőt, köznapi. Gyomor. S a gyomor most fekszik az ágyban 2-től 4-ig, a testben lüktető vér gyógyszert szállít labirintus-pályáin. A lány szeme félig lehunyva, de ez a keskeny rés is elegendő, hogy lásson. Nem a szoba falát, hanem az otthont, amely térben távol van, de valami furcsa dimenzió ide telepítette a szobába, az ágya mellé. A szitkokat és a pofonokat. A gör- bedt hátú anyát és a csonka kezű apát. A baleset óta iszik és iszik ... — Szép halálom lesz... Halálra iszom magam. Dé az utolsó előtti nap kiirtalak benneteket. Éjjel, amikor alusztok . .. Es minden éjjel sikoltva riad fel. Ujjakat érez a torkán, vagy fejsze élénk Villanását, s a pálinka rettenetes bűzét és vért lát, fetrengő, szétroncsolt testű öccsét, anyját és dülöngélő aDját, amint vigyorogva nézi, hogyan csepeg, csepeg a Vér a fejszéről... GYURKÖ GÉZA: (isCiliikül'a 2—4-i(f A diagnózis látszólag egyszerű, sőt, köznapi. Gyomor. 67-es szoba: A fej kendő gondosan a székre terítve. A hunyt szemek csendes, nyugodt álmot hirdetnek. Az asszony azonban nem alszik. Mérgelődik. Meg is esküdne rá, ha kérnék, hogy megint ő kapta a kisebb adag húst. Megint és mindig ő. Vele itt ki akarnak tolni. Igenis. Ügy bánnak vele, mintha neki kevesebb joga lenne, mint itt bárki másnak. Tegnap is, ha nem szól, nem hoznak neki abból a habos süteményből. Feljelenti őket. Nem mintha megette volna a süteményt. O nem. Világéletében nem volt édesszájú, de ami jár, az jár. Vele a szövetkezetben sem lehetett kifogni. Ö tudja, hogy mindenkinek meg kell adni azt, ami jár. Vagy büdös a paraszt nekik? Na, iszen ... Nem olyan világ van ám már ... János küldi-e a ruháit? Mert -olyan flanc van itt, mintha nem is betegek lennének, öt pedig ne nézzék le. Igaz, hogy nylon-alsót fel nem venne, de ruhái neki is vannak. Tíz is. Ha nem több. Csak a csomag jönne már, de hát abba a tu- tyi-mutyi emberbe sem lehet megbízni. Mi lesz, uramisten, mi lesz, mire hazaér... Nem is kellett volna eljönnie, bizony nem. A csirkék, a disznó, a tehén ... Mit ért ahhoz a János ... Ajaj, és még legalább két hét, mint valami naccsága... De nem is marad itt, ha így bánnak vele 108-as szoba: Most bezárta a fiókját, vagy nem. Ott enné meg a fene az egészet. Egyszerűen képtelen visszaemlékezni, hogy bezárta-e vagy sem. Nem mintha • titkos akták lennének ott, de mégis, az ember, ha elmegy a hivatalból, bezárja az íróasztalát ... Felhívja telefonon Klárit... Azám, csakhogy a kulcsok itt vannak nála. A mindenségit a feledékeny fejének ... Azért mégis felhívja telefonon. Ugyan mibe kerülhet innen a telefon ... Inkább levelet ír. Rosszkor jött ez a baj. Legalább három hét, egyszóval táppénz. És otthon az asszony a két gyerekkel... Pénz és újra pénz. Itt lehetne már az a kommunizmus, hogy ne legyen az embernek gondja arra a rohadt pénzre... Nincs mese, ugrik a cigaretta, úgy sem tesz jót.., Csinosak ezek az ápolónők... Különösen az a kis barna... Na, Klárinak is meglehet a gondja otthon. Vajon mit csinálhat esténként? Érdekes, négy napja van itt, s már hiányzik ... A feleség, vagy a nő? S Klárinak hiányzik-e? Hogy hívhatják azt a kis barna ápolónőt? Mégis felhívja Klárit, menjen be és nézze meg, hogy bezárta-e a fiókot... Hallgatózik, nem hall-e lépéseket, aztán gyorsan rágyújt egy cigarettára. Tilos. Meg nem is használ. Talán éppen azért. Úgyis leszokik már róla... 120-as szoba — És képzelje el, uram, hogy én, aki világéletemben «oha nem ittam, nem dohányoztam és mérsékletesen ettem, én kapok gyomorfekélyt ... Nem akartam elhinni. Egyszerűen nem akartam elhinni... Jó, halkabban beszélek ... De hát mit szól ehhez? ... Lehet, hogy hajlam átöröklés? Annyit fecsegnek most génekről, kromoszómákról, hogy az ember már szégyenkezve, irtózva, meg értetlenül nézi saját magát... Azt mondta az orvos, hogy len- asényi... S azt elfelejtettem megkérdezni, hogy milyen lencsére gondolt... Mert ugye, van olyan, amiből főzelék készül, meg lencse van a távcsőben is. Brrr... Az ember elgondolja, hogy ott belül mi van... Nem zavarom? Szúnyó- káljon csak. Én nem tudok aludni és bevallom őszintén, muszáj egy kicsit kibeszélnem magamból ezt a betegséget... Soha semmi bajom nem volt, kérem. Nekem soha. Az üzemben úgy hívtak, hogy a vas Kovács... Mármint az egészségem miatt... És most tessék, itt vagyok... Csak tudnám, mitől kaptam... Maga mitől kapta? Alszik. Tud aludni. Nem sok részvét szorult belé... önző fráter. Átkérem magam egy másik szobába ... „Csak ember segít ott, hol ember él“ — Mi, kérem nem akarunk háborút, közülünk sokan vértanúhalált szenvedtek, mert nem fogtak fegyvert a második világháború alatt. De nem is vagyunk pacifisták... — magyarázgatja Jehova tanúinak hitét, ' meggyőződését az egyik ,.hívő” Nagyvisnyón. Nem vagyunk pacifisták, mert nem is akadályozzuk meg a háborút, ha „nekik kedvük tartja”, hadd üssék egymást”. — Ha valaki magát üti meg, akkor sem üt vissza? Ha a gyerekeit verik, akkor sem avatkozik bele?. — Ne akarjon engem arra biztatni, hogy verekedjek, úgysem sikerül. „Nem vagyunk pacifisták”;.. — Ezt a — pacifizmust — nem is vállalja senki, ez már politikai eretnekségszámba megy, — és népszerűtlen is. De miért nem pacifista az, aki azon kívül, hogy nem akar háborút, még azt sem bánja, hogy máshol „ütik” egymást, hogy mások egymás nyakának ugranak? Mennyivel különb az, aki ugyanakkor, amikor nem akar háborút, még arra is képtelen, hogy elítélje azokat, akik kirobbantják a vérontást, még arra is rest, hogy tiltakozzék a Föld más pontján dúló háborúk ellen? Miért érezheti erkölcsileg többnek magát az, aki cinikusán a „hadd üssék egymást” ugrató közömbösségével szemléli a világ folyását, és kultuszt csinál a tétlenségből? Miért tartja magát fenköltebb léleknek az, aki nem „szeny- nyezi be” lelkét, szellemét a kor égető problémáival, s a ma már csak szépirodalmi használatra alkalmas biblikus bölcsességek szenteltvizével hűti az emeberek felelősségtudatát? Az antik irodalmi, bölcseleti, mitológiai, kisrészt történeti és folklórhagyományok morzsáiból összekurúzsolt nézetek hatására lemond a tettről, az emberi élet talán legfőbb értelméről. És lemond arról, hogy megmentse ezt az értelmet — az őt hordozó testtel és az őt körülvevő anyagi világgal, gazdagsággal együtt. Jehova tanúi nagyon jól ismerik a legendák szerint kőtáblákba vésett parancsolatokat. A parancsolatok — az ókori zsidóság törvényei — szabatosan értésére adják az embernek, mit nem szabad tennie —, de abban már nem nyújtanak semmiféle eligazítást, hogy mit kell cselekednie — ezek helyett. A negációkra, tiltásokra felépülő szuvas világkép megszállottjai még a parancsolatért, a „Ne ölj !”-ért sem tesznek semmit, ezt is olyan halkan ismételgetik, mintha önmagukat akarnák meggyőzni róla, mintha az egy mnemotechnikai szabály lenne, nem pedig minden emberi társadalom tiszteletet parancsoló intelme. A „Ne ölj!!”-t is csak a kiválasztottak házi használatra szánt erkölcsi kötelezettségeként ismerik el r—, nem háborítja fel őket az, hogy saját meggyőződésük, hitük, parancsait máshol, mások felrúgják. Még felháborodni és megharagudni, még megsértődni, vagy nfegneheztelni is képtelenek arra, aki semmibe veszi őket. Jobb világot, igazságot, bölcsességet ígérnek az emberiségnek — s egy tollvonást sem tesznek, egy tiltakozó szót nem ejtenek ki azért, hogy a világ egyáltalán megmaradjon. Az ereikbe, - pórusaikba felszívódott biblikus idegméreg meg-, bénítja aktivitásukat, elnyomja normális életösztöneiket. Igazságot, jogot Ígérnek, s egyetlen elítélő szavuk sincs a legelemibb emberi jog, az élethez való jussra kezet emelő gyújtogatok ellen. Igazságot ígérnek, és szemük sem rebben, ha nemzetek esnek áldozatul az igazságtalanságnak. Irgalmat hirdetnek és nem lépnek fel, ha törzseket, nemzetségeket, irgalmatlanul eltipornak, ha arra készülnek, hogy miiidenkit eltiporjanak. „Másutt hadd üssék egymást”. — Csak a kétezer éves • iratokat faló, kétezer esztendő, vei ezelőtt is elavult világkép megszállottjai lehetnek eny- nyire konokul önzők és eny- nyire ellenségei a saját érdekeiknek is: hiszen ma minden „akárhol” kitört háború pillanatok alatt világháborúvá terebélyesedhetik, egy véletlen elszabadult rakéta azonnal nukleáris máglyává változtatja a Földet, s a máglya minden élő körül megsemmisít mindent, minden csontvázról lepörköli a húst, minden csontvázba lerakódik pusztító izotópjaival. Nem kímél senkit sem. Azt sem, aki javaslatot dolgozott ki az általánós és teljes leszerelésre, azt sem, aki elutasította, azt sem, aki tiltakozott a fegyverkezés ellen, s azt sem, aki még arról a lehetőségről is lemondott, hogy idejében tiltakozzék. „... csak ember segít ott, hol ember él...” — mondja Brecht haldokló Johanna Darkja, és a Vágóhidak Szent Johannája egy új és értelmetlen mártí- romsággaT tanúsítja: ami az ember körül történik, azt a história az emberre bízta, neki kell megoldania. Ha az ember ott sem tud segíteni a bajokon, ahol él — altkor nem méltó arra, hogy éljen. Ha az ember nem is akar segíteni a bajokon, — akkor mire méltó? A belenyugvás hajtogatása, a lemondás rafinált, de primitíven biblikus közhelyekkel támogatott ismételgetése, az engem nem érdekel, hadd üssék egymást cinikus filozófiája milyen sorsot szán az embernek? Engedi-e, hogy felismerje feladatát, hivatását a Földön, engedi-e, hogy segítsen a bajokon? Csak ember segít ott, hol ember él. — Ahol emberéi, ott még van mit segíteni. Aki embernek vallja magát: kötelessége segíteni. Az ember nem egyszerűen egyedüli lény, aki segíthet; ez embervoltából fakad: Az embernek kell is segítenie, a segítés az emberség kritériuma is. S az égre néző üres szemek, a magasba függesztett gondo- lattalan tekintetek nem pótolják a segíteni képes ember helytállását. Krajczár Imre | Izgalmas lóüldözés Eger felnémeti városrészén Tegnap délelőtt a felnémeti utcákon haladó emberek rémülten húzódtak be a kapualjakba. az úttesten egy megbokrosodott, vágtató, s maga után széles gereblyét húzó ló elől. Az állat a felnémeti Petőfi Termelőszövetkezet- gyümölcsösében szabadult el gazdájától. Egy fiatal, ötéves csikóval a gyümölcsösben lógereblyézett Nagy Bernát. Az állat hirtelen megugrott, hajtója az ülésről a földre esett, s a ló szabadon vágtatott ki az úttestre. A gyümölcsös másik végében dolgozó emberek először megpróbálták megfékezni a megvadult állatot, de az még dühödtebb vágtába kezdett, úgyhogy az emberek elmenekültek a ló elől. Az út mentén gazdátlan Trabant személygépkocsi állt. A ló először a járműnek tartott, de aztán kikerülte azt, a gereblye azonban még így is súrolta a személygépkocsi oldalát. Az állat több utcán vágtatott végig, szédületes iramban, míg végül, amikor befordult a Hermelőiszövetkezet majorjának kapuján, a gereblye egyik kereke megakadt a kapuszárnyban. A rudak összetörtek, de a ló sértetlen maradt. A major udvarán dolgozó emberek lefogták a még mindig vadul rugdosó lovat, és az istállóba vezették. A szokatlan és ritka „üldö- zéses verseny” — a lógereblye összetörésén kívül — emberben és anyagban nem okozott kárt. (t) Percek alatt történik az ismerkedés, Jóska, Pista, Marika, Éva vagyok — hangzik innen-onnan a bemutatkozó szó és aztán felhangzik a zene és már a táncparketten mutatják be tudásukat a fiatalok. íme: részlet a twist-bői. És ha megszomjaztak, az üdülő büféjében kávé és italok várják a vendégeket. Átadták rendeltetésének az ország első hallásvizsgáló gondozóállomását Hallásukat, vagy megíelelő hallásjavító készüléket rendelnek nekik. Ezenkívül vizsgálják és gyógyítják a nagyothállás okozta beszéd zavarokat és pszichés károsodásokat is. Az első hallásvizsgáló gondozót szombat délelőtt adták át rendeltetésének az Országos Orvostovábbképző Intézetben.' Az Egészségügyi Miniszté rium támogatásával több fülé szeti klinikául, illetve kórház osztályon audiológiai (hallás vizsgáló) gondozóállomást épí tenek ki. Az állomásokon rend szeresen vizsgálják és ellenőr zik a nagyothalló betegeket gyógyszeres kezeléssel vág: műtéttel igyekeznek javítan KÉT HÉT JÓKEDV Folytatás az 1. oldalról) És végig az emeleteken, a szobákon zsonganak a gondolatok a nemrég érkezettekben és végig az emeleteiken, a szo- . bákban csendben, mélyeket szuszogva alszanak azok, akiknek néhány nap után felragyog a gyógyult emberek szabad világa. A más törvények világa. Csendkúra van most 2-től 4-ig. De a csend mögött*-®- leljtckben-^zájos-i’ag. -étet-**»- i ö "ifcfe-íw üttfe az elmaradhatatlan kártyajáték, van, akinek kedvel- SEUi^mÉtgíxt támp. A két hét alatt böven jut erre-ifidö.
