Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-21 / 92. szám
Testvéri üdvöslet a szabadságukért és függetlenségükért harcoló népeknek ! A szombati béke-nagyaktíva előadója befejezte a beszédet. Következtek a hozzászólások. Ment minden, annak rendje és módja szerint, a felszólalások is hasonlítottak a többi békegyűlés felszólalásaihoz. De az a hasonlóság valami olyasfélét is jelentett: hogy a vita valahogy a konkrét teendők medrében folydogált, s a jelentkezők a leszerelés, a béké bonyolult kérdéseit a ma és a tegnap, a közelmúlt és jelen eseményeivel, fényeivel világították meg, fordították le a hétköznapok nyelvére. Az egyikük a besenyőtelki robbanásokra emlékezett. — írta a mai újság is — mondotta —, hogy a háborúból itt maradt robbanóanyag ismét gyilkolt. Tizennyolc év után gyermeki életeket oltott ki, gyanútlanul játszadozó gyermekek testét tépte szét. Tizennyolc esztendő! — Azt mondjuk: nagy idő, ez alatt a felismerhetetlenségig megváltozott, átalakult a világ, a térkép. A technika rohamos fejlődése a lehetőségek soha nem látott és nem sejtett mezeit hódította meg. Tizennyolc év. Azt mondjuk: nagy idő, ez alatt még Nagy Frigyes háborúit is elfeledte Poroszország, pedig azok megtizedelték a férfilakosságot. Tizennyolc esztendő. Mi is „nagy” időnek tartjuk, ezalatt szakmunkás-generáció nőtt fel, s az emlékek múzeumába került egy társadalmi rendszer. De nem került ide ennek a társadalomnak „édesgyermeke” — a háború. A tizennyolc év óta alig múlt el egy-két nap, hogy a Föld valamelyik pontján ne ropogtak volna a fegyverek, ne repítettek volna a levegőbe gépkocsikat, embereket aknák, bombák és robbanótöltetek. Ez a közel két évtizednyi idő kevés volt ahhoz, hogy elfeledjük a háborút: hiszen a szele olyan sokszor kísértette közvetlenül a „házunk táját”. Maradványai pedig pusztítottak a házunk mellett is. Az ősszel tízéves Föld-hajó gyermeket ölt meg egy kézigránát, most három gyermek halála idézi fel ismét megdöbbentő plaszticitással a közelmúlt emlékeit. De ez csak „emlék” volt, egy hagyományos háború szörnyű éveiből. Emlék egy hagyományos háború, hagyományos fegyvereiről. Pusztító emlék. És milyen emlékeket hagyna maga után a modern fegyverekkel megvívandó modern háború? Érthetőbben — bár itt erre sincs nagy szükség, a hadviselésben gyilkos egyértelműséggel definiálják a modernség fogalmát, az félreérthetetlenül azt jelenti — nukleáris és rakétaháború. Hagyna-e emlékeket? Keresné-e valaki az emlékeket? Megadatna-e valakinek az a lehetőség, hogy az apokaliptikus mérkőzés után emlékekre bukkanhasson — ha még oly pusztítókra is? Lenne-e akkor, aki felháborodjon — akárcsak egy újságban — a közelmúlt borzalmai miatt? Lenne-e Föld — „ahol” felháborodhatna a maradék élő és az élet maradéka? A hatodik felszólaló is ezt feszegette. — Lenne-e Föld? Nem egy pusztító nukleáris zátony felé közeleg-e a föld hajója feltartózhatalanul? Elkerülhetjük-e ezt a nem is álcázott, nem is a víz tükre alatt rejtőzködő atom-korallt, mielőtt be- tömhetetlen léket kapna a hajó? Elég-e ehhez a mi erőnk? — És emlékeztetett a „49 nap” hőseire, a négy szovjet tengerészre — annak idején írtak róluk az újságok is, film is készült a példátlan tettről — akik hét hétig állták az éhínség a szomjúság, a szél ostromát, de kitartottak addig, míg megérkezett a segítség — az amerikai helikopterek és repülőgépanyahajó képében. — Együtt, mindenkivel együtt kell kormányozni, vezérelni ezt. a bizonyos hajót, a Földet, hogy a pusztító zátonyt valahogy kikerüljük — sommázta a felidézett történet MIE RT ? tanulságát — hiszen a négy embert is az összetartás, a humanizmus mentette meg. S ez nem halt ki, annak ellenére, hogy a két nagy hadsereg katonái már a korszerű haditechnika gyilkos fegyvereinek vezér- j lő asztalai, radarernyői mellett ülve is várták gyanakodva a „másik” kezéből kiröppenő halált. Közös a Föld-hajó Közösen döntjük el, hogy mi lesz a sorsa. Valamennyien ott állunk a kormánynál, valamennyiünknek van beleszólásunk az útirányba , valamennyien választ adunk a magunk módján arra a kérdésre, hogy merre haladjon a Föld-hajó? Hogy temető lesz, végtelen temető, amelynek szomorú sorsáról a történelem palackpostája értesíti majd az évmilliárdok után is mét „létező” utókort, — vagy | a békés verseny színtere. Hogy j a hatalmas kibernetikai berendezések atom- és rakéta- I fegyvereknek adott parancs- ■ csókkal „adminsztrálják” majd ; az emberiség történelmét, vagy a békés munka szolgálatára 1 kényszerítik a felszabaduló hatalmas energiát. Hogy a Földhajó paradicsom lesz-e már a közeli jövőben is, — vagy pedig hulló csillag, amelyről Vörösmarty még csak azt jósolhatta, hogy keserű levében forog. Mi már egy másik „ízt” is előre ízlelhetünk a keserű mellé: Nukleáris. — Mert ennek a széthulló csillagnak a darabjai a kozmikus méretű pusztulás nukleáris levében sterili- zálódhatnak, — válnak örökre alakalmatlanná minden emberi és nem emberi élet számára. Egy robbanás — emlékeztet a múltra. Egy robbanás: mutatja azt a kis zátonyt, amelyen már annyiszor fennakadt a hajó És sejteti a nagy zátonyt: amely minden hajót elpusztít, amelyik nem kerüli ki időben. Amelyik a zátonyos vizekre merészkedik, — ahelyett, hogy azokat teljesen „kiiktatná” a forgalomból. Krajczár Imre A háttérben: a szülők felelőssége A kórházi ágyon tért magához. Révedező szeme a fehérköpenyes orvost látta meg elsőnek. Ijedten kapaszkodott a karjába: — Ugye, élek? Ugye, nem haltam meg? A megnyugtató szavak után mély álomba merült. Aztán amikor felébredt, gondolkodni kezdett. Mi vitte idáig? Kiért? Érdemes egy fiúért az életéve! játszani? Eljött valahonnan. Eljött, s szívesen jött, mert a fiú is itt él. Aztán valami közbejött, Nem volt elég kedves. Már nem mondta annyiszor, hogy feleségül akarja venni. Már nem várta olyan izgatottan a kapunál... Meg a tanulás. Jó, hogy a szülei tanult embert akarnak belőle nevelni. De hányszor megmondta, hogy nem akar tanulni, hogy nem érdekli a gimnázium. Miért erőltetik? Végigszaladt a gondolataiban az is, hogy milyen borzasztó lenne, ha most már nem élne és nem láthatná a tavaszi ibolyát... Megnyugodott. Igyekszik tanulni, igyekszik emberi módon felfogni az életet. Hogy meddig? Az sok mindenkitől függ! Akit nem értettek meg Már a gyors kezelés megtette a magáét, a kislány magához tért, s szemében ugyanaz az ijedt kérdés, mint megany- nyi fiatal öngyilkos szemében. Az orvos ismeri, s mert lelkiismerete is van, nemcsak sztetoszkópja, ezért leül az ágy szélére és csendes szóval kérdi a lányt: — Miért tette? Az élet hosz- szú és szép! A halál mindezt elvágja! . — Most már bánom, de azért akkor nem liagyon gondolkodtam. — Ne értsen félre, nem akarom faggatni. Pihenjen csak! — Nem! Ne menjen el! Valakinek el kell mondanom! De úgy szeretném, ha most még nem fűzne hozzá semmit. Ma❖❖❖❖❖❖❖❖❖•:•❖❖❖❖❖•: LEVELET KAPTUNK Aba- sárról. Személyes sérelemről adtak hírt a sorok. A levél nyomán felkerestem Fehér Jánost, tőle magától akartam hallani a panaszt. Munka közben találtam meg. oltványokat készített feleségével, mint valamennyi család akkor Aba- sáron. A szobában beszélgettünk. Szemben ült velem, s ahogyan a levelében is tette, őszintén kiöntötte bánatát: — Megalakult a szövetkezet, S engem brigádvezetőnek választottak. Százhúsz családot kaptam, az egész vörösmarti részt. Egy évig voltam brigádvezetőjük, de senki sem mondta, hogyan csináljam és csupán kétszer voltak kint megnézni minket a vezetőségből. Tavaly januárban elmentem szakiskolára. Ügy gondoltam, ha visszatérek, jobban tudom majd ellátni munkámat. Az iskola után szörnyű csalódás ért. Nem fogadtak vissza brigádvezetőnek, pedig annak rendje, módja szerint jelentkeztem az elnöknél. Megígérték, hogy tárgyalnak az ügyemben, s végűi február 24-én kaptam választ a következő szöveggel: „Kedves tagtárs! Az ügyében intézkedtünk s a kertészetben nem függetlenített munkacsapatvezetőnek fogjuk alkalmazni.” Ennek már három hónapja és azóta senki sem szólt hozzám.1 Nem kaptam azóta sem munkát, nem jön a beígért értesítés. Egy pillanatra itt megcsuk- lik a hangja, majd így folytatja: — Szégyellem magam a családom, az egész falu előtt! Nem értem, hogy ha annak idején iskola nélkül jó voltam i>rigádvezetőnek, akkor — a Nemcsak Fékéé Já«tos ügye szakiskola után — miért állítanak most félre? HALLGATOM és nézem ezt az embert, aki nem meggyőzni akar, hanem egyszerűen bennem bízva, mondja el panaszát. Tekintete őszinte. Dolgos, kérges kezével egy nála feledkezett oltványt szorongat, mint a gépkocsivezető a kormányt, amelyben mindig megbízhat, veszély esetén is. Negyvenegy éves. erős ember. Munkában, gondban deresedett meg feje, mindig arra vágyott, hogy jobb legyen neki és családjának az élete, hogy tanulhasson, többet tudjon, többet lásson az egyszerű napi gondoknál. Arra vágyott, hogy a fia többre vigye és most szürkülő halántékkal lépést akar tartani egyetemista fiával. Amikor megválasztották brigádvezetőnek, méltó akart lenni a bizalomra, tanulni ment, hogy gyakorlati ismereteit elméleti tudással bővítse. Kétszer öthónapos iskolát végzett az egri mezőgazdasági szakiskola kertészeti tagozatán és most a megszerzett szakismeretek után nem kapja vissza régi beosztását. Miért tették vele? Megkerestem a szövetkezet irodáján Majoros Lóránt főag- ronómust, aki két éve jött ide a fővárosból. Jó szakember, de meglep, hogy keveset tud Fehér Jánosról. — Személyesen nem ismerem — mondja és gondolatait rendezgeti, Fehér Jánossal kapcsolatos emlékei közt kutat. — Baj volt a brigádjával, mert több munkaegységet használt fel a szükségesnél, elnéző volt kisebb hibákkal szemben. Így mondták nekem is, így emlékszem — teszi hozzá. — Elküldték iskolára, hogy tanuljon. Miért nem helyezik vissza régi hely ere? *- Üj brigádvezetőt tettünk a vörösmartiakhoz, Birkási Imrét. Vele nincs baj. Én elégedett vagyok az új brigádve- zető munkájával és most már nem küldhetjük el, hiszen bebizonyította rátermettségét. Fehér Jánosnak felajánlottuk a munkacsapatvezetői beosztást és ha ott bebizonyítja, hogy jó munkát tud végezni, akkor ... lehet még brigádve- zető is. NEM ELÉGÍTETT KI a főagronómus válasza és ezért az elnökhelyettessel is beszéltem. Mi a véleménye Fehér János ügyéről? — Nem volt baj vele, csak hiányzott a kellő tapasztalata, több hibát elkövetett ezért. ö sem tud határozott választ adni. így nyilatkozott a két vezető, de mit mondtak azok, akik Fehér Jánossal dolgoztak, akik évtizedek munkája és gondja közben maguk között látták, akik mint embert, régebbről ismerik? Palumbéli Józsefné munkacsapatvezetője volt és vezetőségi tgg a szövetkezetben. Gondosan rakja egymás mellé a szavakat: — Voltak hibái — szögezi le tényként —, de kinek nem voltak a kezdés idején? Százhúsz család nagy munkát adott, de ő elvégezte, becsülettel. Helyes, hogy elküldték iskolára, de utána vissza kellett volna venni. A mostani brigádvezetővel sincs baj, de ha Fehér Jánost elküldték iskolára, biztosítani kell neki a régi brigádvezetői beosztást. Mi legalábbis ezt tanultuk a tavalyi tanfolyamon: csak úgy kei-ülhet alacsonyabb beosztásba valaki, ha fegyelmi határozatot hoznak ellene. Fehér János ellen pedig, tudomásom szerint, nem hoztunk ilyet. ASSZONYOKKAL beszélgetek, akik Fehér János brigádjában dolgoztak. Dér Istvánná, Maruk Béláné és Kerek Istvánná szinté ki sem fogytak a szóból. — Nem mehetünk minden problémával az elnökhöz — mondja Marukné —, nem is tudna fogadni ennyi embert. A brigádvezető a mi „kis elnökünk”, neki szeretnénk sok mindent elmondani, viszont nem lehet. Birkás Imre nem dolgozik rosszul, de sosem beszélget velünk, sőt még azt is mondta: hozzám ne jöjjön senki panaszkodni! Fehér János beszélgetett velünk és ha meg- mondtunk neki valamit, ő kiállt az igazunkért. S elmondják a többiek is a véleményüket egyszerű szavakkal, de egy ember jövőjét féltő hangsúllyal. — Szerette itt mindenki. Becsületes ember volt, csak még tapasztalatlan brigádvezető. Ha itt maradt volna, azóta biztosan kevesebb hiba lenne munkájában. Ö szervezett bennünket a kezdéskor, ő agitált, hogy dolgozzunk, és most... — Nem szabad elítélni, amiért voltak hibái. A kezdetben még a vezetőség sem tudott teljesen eligazodni a munkában, nem csoda, hogy Fehér János is elkövetett kezdeti hibákat. — Mi szeretnénk, ha visz- szajönne hozzánk, mert ide gamban sem tisztáztam még mindent... Eljöttem otthonról. A szüleimnek sok a gondja. Tudtam ezekről. Bennem volt minden reményük. Kitűnő voltam. Apám, anyám meg voltak győződve arról, hogy én vagyok a család zsenije. Csak kitűnő lehetek! — határoztam el én is, az ő felbuzdulásukra. Ment is mindén szépen. Aztán az első egyes felborította az egyensúlyt. Nem tudtam volna a szemükbe nézni, s ezért tettem. Feloldottam a tablettákat és ... ... az orvos arca is fáradt, megtört. De sok ilyel, vagy hasonlót látott már! Majdnem ha'álig hallgatott — Édesanyám! Tetszik tudni, milyen érdekes volt ma a suliban? Délután, amikor bejött a... — Ugyan, hagyd már azt a sulit! Van nekem egyéb gondom, bajom is, mint' a ti ostobaságaitokat meghallgatni. Inkább fogd a törlőt és törölgesd le a zongorát! Én ilyen koromban már kenyeret, kerestem és nem az iskolapadot nyomtam. Örülj, hogy taníttatunk, tanulj és hagyj békén! A kislány elhallgatott. S a hallgatása a mélabúig, a teljes lelki bezárkózottsághoz vezetett. Innen aztán egyenes volt az út a kórházig. Mindez most jutott eszébe, ahogy a kórházi ápolás után hazavitték. Most, amikor édesanyja óvja az álmát, s befőttet tesz az ágy melletti asztalkára. Most, amikor már megkérdezi: — Kislányom? Nincs semmi mondanivalód? Most, amikor, apuka is szeretettel simogatja meg a fejét, és megveregeti az arcát: — Ugye, ezentúl jó barátok leszünk? Világgá indultak — Akkor minden rendben, reggel indulunk! A két gyerek el is ment. Elmentek. mint a mesebeli Jancsi és Juliska, hogy megtalálják a mézeskalács házat, de •I**i* *> ♦> »> o> *> <« ♦> ♦> »> ♦> ♦> *> ♦> <♦ ♦> *1* »I* \ tartozik, közülünk való. Juhász János szintén mun-] kacsapat-vezető ebben a bri-. gádban, jó ismerője Fehér Ja-] nosnak. így vélekedik: — A kezdetkor megmutatta,] hogy híve és egyik leglelke-] sebb támogatója a közösnek,] nem szabad, hogy most el-] vesszen a szövetkezet száma-• ra. Segíteni kell, mielőbb] vissza kell őt helyezni brigád-- vezetői beosztásába! ] így nyilatkoztak Fehér Já-- nosról az abasáriak, de felke-: restem az egri mezőgazdasági i szakiskola tanári karát is. Bu-\ cholz Ferenc tanár — Fehér, János volt osztályfőnöke — fo-] galmazta meg a közös véle-] ményt: •> — Ö volt az, aki a legtöbbet] fejlődött és a legszorgalma sabb volt a kétszer öthónapos] iskolán. Igazságszerető ember.- egyenes jellemével valameny-) nyiünk megbecsülését elnyer-- te. Mint párttag, aktívan részt] vett a pártcsoport munkájá-< ban, s az egész tantestület úgy] érzi, hogy a méltánytalan in-] tézkedéssel nemcsak Fehér Já-] nőst sértették meg Abasáron,] hanem az iskolánkat is. FEHÉR JÄNOS ügye nem-] csak őt és családját foglalkoz-- tatja, de erről beszél a falu is,] és sürgeti a vezetőséget, hogy] döntésüket felülvizsgálják és] ne papíron, hanem embersé- j gesen, a panaszos meghallga-j tásával döntsenek Fehér János] ügyében. A brigád tagjai visz-*] szavárják Fehér Jánost, akit] sem fegyelmileg, sem más úton,; eddig még nem vontak sem—: miért felelősségre, s akit va-]i lamiféle személyi bosszú, vagy] csúnya félreértés mellőz, s aki] nem kap munkát abban a kö--i zösben, amelynek egyik létre-]: hozója volt és híve ma is. •: Pilisy Elemér !; helyette, szerencsére, csak a határőrség karjaiba futottak. Még nagyon fiatalok. Kicsik. Gyerekek. Csoda-e, ha nem akarnak beszélni? Az egyik különösen nagyon szégyelli az 'ostoba ötletet. — Mit akartatok külföldön? — Hát... iskolába járni, szakmát tanulni, meg mást most egyelőre nem nagyon akartunk. — Én elvittem a KISZ-tag- kony vemet is, hátha kellett volna. A határőrök nem tudták, ne- vcssenek-e, vagy mérgelődjenek. — KISZ-tagkönyv?! Te ostoba gyerek, te! El kéne nad- rágolni a barátoddal együtt! ... s most itthon, a meghitt iskolafalak között érzik, mit Jelentett volna hontalanságuk, mihez vezetett volna a buta, meggondolatlan tett. Tehát: Miért? Íme, esetek Heves megyéből is. S mindez néhány nőnap leforgása alatt. Fiatal lányok öugyilKossági, s fiatal gyerekek ,disszidalási kísérlete. Szerencsére kísérletek maradtak, mert az orvosok, a határőrök résen álltak. De mi van, ha sikerül mindez a kiagyalt, fejvesztett gondolat? Gyászoló, vagy síró szülők, mardosó lelkiismeret egy életen át, s a lángoló betűkkel a nyugodni nem tudók előtt a kérdés: MIÉRT? Ezek az esetek valamire figyelmeztetnek. Valamire, ami mellett nem szabad elmenni. A gyermek életében Ugyanúgy vannak kudarcok, mint a felnőtt életében. A mi kudarcainkat nem osztályozza senki. Nekünk nem kell aláíratni az ellenőrzőt,' míg a gyermeknek igen. Mérjük munkáját olyan szemmel is, hogy vajon miből ered a mulasztása? Nem vagyunk-e .ludasak magunk is benne. Beszélgetett-e az édesanya szerelmes nagylányával? Meghallgatta-e csendes. esti, meghitt lámpafény mellett gondolatait? Mesélt-e neki saját diákköri szerelmeiről? A másikat vajon miért nem hallgatta meg? A gyerek munkája az iskola. Ami ott törtéJ nik, az foglalkoztatja őt. Ha mi igényeljük házastársunktói, & barátainktól, hogy hallgassalak meg bennünket,, vajon kiírnék mondja el a gyermek :]mindazt, ami vele történik* ;.ha nem a szüleinek? •] S a disszidens-jelöltek? Vaj- l'mi keveset törődhettek velük •]otthon! Romantikus vágyaikat * irányítani tudja az okos szü- :]lő, az,- aki embert akar fa- j rágni a fiából. S ha a gyerek egyesre fellel, ha sorozatosan romlik a2 i] eredménye, akkor mi az első j] teendő? Megkeresni az indítói-okot. Ki keresse meg? Az osz- •.tályfőnök, az osztályközösség; •]de első- és legelsősorban a :] szülő. Mert ki képes az életét •] kockáztatni leghamarabb — :-az édesanya gyermekéért. Itt 5* ;.nem erről van szó. Könnyebb, •]s bizonyos vonatkozásaiban :]mégis nehezebb dologról: meg |]kell érteni saját gyermekünket, mert tudni kell egy nagy j.igazságot — a jó tanár, a jó iskoláközösség, a jó barátok :]sem pótolhatják egy bizonyos korban az édesanyát, az ]• erős kezű, de megértő édes- :-apát! A mai fiatal nagy tettek ;]tanúja, ezzel együtt jár az is, •]hogy nagy iramú sodrásban í]él. Találjon partot, találjon •] meghitt családi fészket otthonában, ahol a nagyok problé- >.mái közé egyenlő súllyal veszik fel az ő problémáit is. S •.ezt maradéktalanul csak a szülei tudják biztosítani, mert az :]igazi szülői szeretet olyan fák- •]lya, amelyik viharos időben >még nagyobb lánggal ég, s elő- :]revetve fényét, mutatja a he* i-lyes utat... * Cs. Adám Éva
