Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-19 / 90. szám
1963. április 19., péntek fííPÜJS AG S Emlékeztető évforduló 3200 embert vizsgálnak meg öt nap alatt /Mozgó röntgen a hatvani vasútállomáson Karabély- és pisztolytűz fogadta 1943. április 19-én, húsvét hétfőn a varsói gettóba nyomuló németeket. Elszánt emberek hiányos fegyverzettel, emberségükben testileg-lelkileg megtiportan kezdték meg kétségbeesett harcukat a nácikkal szemben. Fiatal lányok, fiúk, húszévesek mondtak nemet az erőszaknak, a kegyetlenségnek. Ifjú életük feláldozásával tiltakoztak az emberség ocs- mány megcsúfolása ellen. Tiltakoztak, hősi halálukkal hívták fel a figyelmet — az egész világ figyelmét — magukra, a gettókban sínylődök sorsára. A varsói gettó fegyveres felkelése szerves része volt a fasizmus elleni harcnak és fontos része annak a küzdelemnek, amit a lengyel nép folytatott a náci megszállók ellen. A németek szó szerint: tűzzel és vassal pusztították az ellenállókat, a várost. Egyik ház a másik után repült a levegőbe, tűzkígyók kúsztak be az ablakokon szobákba, pincékbe, szinte nem maradt ép tégla a gettó környékén. A megdühö- dött zsoldosok tankokkal, ágyúkkal és repülőgépekkel támadtak a felkelők ellen. Végül az ellenállás, amely a hivatalos német adatok szerint május 16-ig tartott, mind kisebb és kisebb területre szorult. A gettó hősei, a felkelők, csaknem valamennyien elpusztultak, de egyikük sem adta meg magát. Még folyt a harc, amikor a felkelés parancsnoka szózatot intézett az egész lengyel néphez: „Ebben a harcban mindnyájan elpusztulunk, de meg nem adjuk magunkat ... A harc a mi és a ti szabadságotokért folyik ..Elpusztultak, de felkelésüknek nagy jelentősége volt: leleplezte a Harmadik Birodalom hóhéri szándékait, az egész lengyel nép kiirtásának tervét, amely tervszerűen megkezdődött rögtön a Szovjetunió ellen elkövetett agresszió után. Szinte már nem is emberi méretű elszántság és elkeseredés kellett ahhoz, hogy a járni is alig tudó emberek fegyveres akcióra, szervezett ellenállásra buzdítsanak, sőt harcoljanak. Az elkeseredés gyökerei mesz- szire és mélyre nyúlnak. A gettókban az emberek sorsa sokkal rosszabb volt, mint a börtönökben a közönséges bűnözőké. Semmiféle törvény nem védte őket, minden, amit törvénynek neveztek, ellenükre szolgált A megszállók megcsúfolták, megbecstelenítettek mindent, ami embed, ami szent S az élet, az szent! És hovatovább „hőstetté” vált az erőszak, kínzás és a gyilkosság. Mindez tervszerű hadművelet volt...! Embert nem lehet büntetlenül „tervszerűen” gya- lázni, méltóságában megalázni és irtani. Az ember akkor is tiltakozik ez ellen, ha azonnali halállal válaszolnak. Ezért csak wvwvs-^wwywvww«*vww*rfs a leghősibb felkelésekhez mérhetjük a varsói felkelést, hiszen olyan világ élő-árnyékai fogtak fegyvert, amely világ inkább már a halottak világa volt. A varsói gettóban az átlagos havi halandóság napi ötezer volt. A kiütéses tífusz idején kilencezer. A sírásók nem győzik erővel és sírral, a halottakat már 5—600-as tömegsírokba földelik el. A gettók utcáin napokig hevernek a halottak és a haldoklók egymás mellett. Csontig soványodott emberek, öregek és fiatalok, csak önmaguk torzalakjaiként éltek már. 1942. júniusáig ilyen módon folytatódott a halandóság a varsói gettóban. így „természetes” eszközökkel., legyilkoltak a fenti dátumig mintegy 120 000 embert és aki még életben maradt az is mind legyengült az éhségtől, a mindennapi megpróbáltatásoktól. A Harmadik Birodalom vezetőinek még ez a halálozási szám sem volt elég, már csak azért sem, mert határozatuk „a zsidókérdés végleges njeg- oldásáról” szólt, a pusztulás tempója tehát számukra mindig lassú volt. A „kitelepítés” 1942. július 22-én kezdődött és tartott egészen szeptember 21-ig. Ez alatt az idő alatt a treblinkai haláltáborokban több mint 300 000 varsói zsidót gyilkoltak meg. Nehéz elhinni, hogy a huszadik században hasonlóan bánhatnak, sőt százszor rosszabbul emberekkel, mint hajdan — a már nem is embernek minősített — rabszolgával bántak, hiszen dolgoztattak velük úgy, hogy az éhezésük „enyhítésére” maguk a» németek voltak kénytelenek intézkedni. „Intézkedésük” eredményeképpen például a lovak számára előirányzott burgonyahéjat vitték a gettó-konyhára. Ez az ennivaló akkor csemegének számíHúsz évvel ezelőtt, 1943. április 19-én a nácik által megszállt Varsó központjában fellázadt a gettó. A huszadik évfordulóra Lengyelországban és annak határain kívül úgy emlékeznek vissza a felkelésre, mint a második világháború függetlenségi és antifasiszta harcának egyik kiemelkedő eseményére. így tartja nyilván a felkelést a lengyel történelem is. A múlt felelevenítése a mához is szól. Világszerte a következő jelszó jegyében ünnepük a 20. évfordulót: ‘„emberek, emlékezzetek és harcoljatok! A hitlerizmus por- badőlt, de a tőkés országokban megmaradtak és élnek tott! Vagyis az emberek kínzása nagy összegekhez juttatta a náci vállalkozókat, hálájukig kizsákmányolták a munkatáborokban dolgozókat. Ebből és a különböző értékek elkobzásából származó jövedelem évi nyolc-tízmillió volt. Megdöbbentőek azok az 1942-es, 1944-es évekből származó, hitlerista okmányok, amelyek az elpusztított emberek személyi holmijaira vonatkoznak. Jellemző a nácik embertelenségére, hogy hivatalos reklamációkat írtak visz- sza a táborokba arról, hogy véresek voltak a birodalomba szállított holmik! Véresek...! Arról senki sem írt akkoriban reklamációt, hogy emberbőrből készítettek lámpaemyőt, hogy egyéb gaztetteikre már nincs is megfelelő kifejezés. Innét és a haláltáborok rémségeiből, százezrek haláltusájából származott az az erő, amely nekiment a kegyetlen fenevadnak, amely inkább áldozatul dobta magát, semhogy elviselje az ember elállatiaso- dását. Emlékművek figyelmeztetnek Európa Városaiban, emlékművek: figyelmeztető oszlopok, öklök, milliók ökölbe szorított keze mered fel az ég felé, nem kisebb elszántsággal, mint húsz évvel ezelőtt, amikor halálra szántan nyitott tüzet maroknyi ember a fasisztákra. A felkelés huszadik évfordulóján a lengyel nép és a kultúra, valamint a haladás minden híve tisztelettel adózik az elhunyt felkelők hősi emlékének. A Német Szövetségi Köztársaság kártérítést fizet a hitlerizmus áldozatainak, ám tévednek azok, akik úgy vélik, hogy milliók kínját, halálát pénzzel meg lehet váltani, ki lehet egyenlíteni. De félő, hogy még sokan vannak ilyenek! Kiss Dénes azok az erők, amelyek szülik a fasizmust”. Varsóban, az egykori gettóvárosrészben, ahol 20 évvel ezelőtt kő kövön nem maradt, ma közel 50 000 lakosú modem és szép lakótelep hirdeti az élet diadalát a pusztítás felett, a lengyel nép alkotó munkájának sikereit. A lengyel napi- és hetilapok vezető helyen, nagy cikkekben emlékeznek meg a felkelés 20. évfordulójáról. Az évforduló központi ünnepségét csütörtökön este, a kultúra és a tudomány palotájának kongresszusi .termében rendezték meg. Az ünnepségek védnöke Jozef Cyran- kiewicz miniszterelnök. „Kozmikus* kiállítás A Kozmosz meghódításával kapcsolatban több mint 4000 különféle postabélyeg, boríték, levelezőlap és gyufacímke jelent meg szerte a világon. A moszkvaiak most megtekinthetik a leggazdagabb „kozmikus” gyűjteményt: a politechnikai múzeum egyik csarnokában 30 moszkvai gyűjtő állította ki „kincseit”. falán polcos szekrény, tele szerszámokkal. Mellette szerelőasztal, fúrógép, satu és szerszámok, A földön kijavított és orvoslásra váró villamossági és más berendezések, motoralkatrészek jelentik a „bútorokat” és egyben a felszerelést is. A kis szobát műhellyé, „léptették eló” a szövetkezetiek, persze, nem az előbb említett felszerelések miatt, hanem azért a hasznos munkáért, amelyet itt már két éve végez Krisztián József, a káli tsz „ezermestere”. Idősebb embernek képzeltem el öt, aki korával, sok éves tapasztalatával méltán érdemelte ki a szövetkezetiek megbecsülését. De Krisztián József még nem érte meg a harmadik X-et sem, s mindig mosolygós arcával, viccelődő kedvével igazi éveit is meghazudtolja. — Jóska bácsi — szól az ablaknál egy fiatalember. — Kapcsolja már be a kompresszort! Saját készítésű kapcsolótáblán matat, aztán fel zúg a kis motor jellegzetes hangja, s egyenletesen préseli a leveKedden érkezett a hatvani vasútállomásra a MÁV Központi Kutató Intézet mozgólaboratóriuma. Holtvágányra tolták a hosszú, sötét ablakú vasúti kocsit,. és pillanatok alatt elterjedt a hír az állogöt Elrakja az útban heverő szerszámokat, helyet csinál, majd ő is leül. Beszélgetünk. — Itt már nem tudok hova pakolni, de az új műhelyben mindennek lesz helye — mondja bizakodva, s elmeséli, hogy épül egy egészen különálló épület, amelyet szerelőcsarnoknak és műhelynek rendeznek be. Később életéről kérdezem, hogyan lett szerelő, sokak által tisztelt „ezermester?” Mosolyog a kifejezésen, de nem tiltakozik. — Apám kovács volt — s ahogyan a közmondás is mondja: az alma nem esik messze a fájától. — Ez a foglalkozás családi hagyomány lett nálunk, öcsém és én az ő műhelyében kezdtük, kitanultam a kovácsszakmát, tizenöt éves sem voltam, amikor megkaptam a segédlevelet. — Kovácsműhelyben dolgoztam, nehéz kalapáccsal, abroncsot és lópatkót formáltam, de gondolataimban gépekről ábrándoztam. Álmom hamarosan valóra vált. Apámmal együtt a Kompolti Kísérleti Gazdaságba mentem és itt átképeztek motorszerelőnek. Azóta szerelmese vagyok a [gépeknek és motoroknak. máson: „Röntgenszűrés lesz”. A MÁV mozgólaboratóriuma egész évben úton van, •*. ország nagyobb vasúti csomópontjait keresi fel, és végzi a közlekedés dolgozóinak évenkénti rendszeres tüdőszű- rését. A mozgólaboratóriumhox kapcsolt vasúti kocsiban vetkőznek le a vasutasok, és hosszú sorban állnak az orvosi „szoba” előtt, vizsgálatra várva. — Háromezerkétszáz vasutast vizsgálunk meg öt nap alatt — mondja dr. Tari Endre, a hatvani MÁV üzemi orvosa. Naponta öt-hatszáz ember keresi fel a mozgó laboratóriumot, és a tüdőszűrésea kívül a védőoltásra kötelezettek a tífusz és a tetanusz védőoltást is megkapják. A vizsgálaton megjelentek igazolólapot kapnak, és nekik nem kell megjelenniük a városi szűrővizsgálaton. Délelőtt tíz órától, délután négy óráig vizsgálják a vasutasokat az orvosok. A rendszeres orvosi ellenőrzés mellett külön jelentősége és előnye a mozgólaboratóriumi vizsgálatnak, hogy a dolgozó a néhány perces orvosi ellenőrzés miatt nem esik ki egy egész napra a munkából. de benne is megtalálták a káli ak azt az embert, aki lelkiismeretes kezelője és nagy tudású javítója a gépeknek. — Gépen dolgoztam először emlékezik a kezdetre —, de most már csak javítok. Mindent hoznak ide, ami kereken gurul, köze van a gépekhez, a kovács, a motorszerelő szakmához, a villamossághoz. Megtudtam, hogy amikor az új istálló felépült, ő szerelte be a Hidrofor-berendezést, megjavította és rendszeresen karbantartja az öntözőmotort, legutóbb elvégezte a két erőgép főjavítását. Motorkerékpárt, bicikliket hozott rendbe. Ügyes munkájáról hallottak a Tárná menti tsz vezetői is, és az RSO 9-es gépük motorjának főjavítását rábízták. A nagyon megviselt motort rendbehozta, csak a tönkrement főtengely miatt nem tudja összerakni és átadni a gépet. Munkaidő után Nagy Ignác bácsival, az ÉMÁSZ elektri- kusával villamosítják a majort. A transzformátor készen áll, onnan már ők viszik el az áramot a fogyasztóberendezésekhez. Oszlopokat állítottak* s már megkezdték a vezetéAz antifasiszta ellenállási mozgalom dicső eseményére emlékezik a lengyel nép mm-mmmw: BECS: A koncentrációs táborok volt foglyainak osztrák szövetsége emléktáblát helyezett el azon a helyen, ahol a második világháború előtt a Gestapo székháza volt. (MTI Külföldi Képszolgálat) (t.!.) KIS HELYISÉG ARI KÁLMÁN: Banait megválasztják Banai a tegnap kapott levelet már legalább tízszer elolvasta, de még mindig nem tudott betelni vele. Íme, most is hirtelen abbahagyta a borot- vafenést, s kiment a konyhába, ahol a felesége éppen moslékot kavart a malacoknak. — Nem is mondod, hogy mit szólsz a meghívóhoz — dugta orra alá sugárzó ábrázattal a levelet. Majd ezt követően fennhangon olvasni kezdte: „Banai Mihály sertésgondozónak, Helyben. A Búzakalász Tsz vezetősége meghívja Önt, a f- hó 20-án, délelőtt 9 órakor tartandó közgyűlésre, melynek napirendjén — egyebek között — az új sertéspásztor megválasztása is szerepel. Vezetőség." — Tudod, mit jelent ez, asszony? — nézett önérzetesen feleségére. — Azt, hogy nem vagyok többé csür- hés, mint eddig, hanem sertéspásztor! A Búzakalász sertéspásztora! A kis, töpörödött, sovány asszony •—, aki kilenc gyereke mellett még amolyan bojtárféle is volt a férje oldalán — nem tartozott a könnyen lelke- sedők közé, ezért közönyös hangon így szólt: — Hát aztán? Nem mindegy Hg: csürhés. vagy sertéspásztor? Akárhogy titulálnak, Csak a disznókat őrződ. Inkább borotválkozz gyorsan, mert elkésel a saját megválasztásodról. Banai — ekkora érzéketlenség láttán — sértődötten fordult be a szobába, s a fiókos tükör előtt szappanozni kezdte borostás arcát. De eközben is minduntalan az őt ért nagy megtiszteltetés járt a fejében. Mert immár harminc esztendeje, hogy községi csürhés, de ezalatt még egyetlen alkalommal se választották, csak fogadták, ahogy a cselédet szokás. Így tavasz küszöbén a kézbesítő mindig hozta az idézést, amivel felment a legeltetési társulat elnökéhez, aki rendszerint ezekkel a szavakkal fogadta: „Na, Miska, — mert őt mindenki csak így szólította a faluban — akarsz-e újból csürhés lenni?” Mire ö ezt felelte: „Hát, ha nincs kifogásuk ellenem...” Es így telt el harminc esztendő. Már azt hitte, hogy haláláig Miskának, meg csürhés- nek marad, amikor a minap a tsz elnöke megszólította az utcán: „Álljon már meg, Mihály bátyám! Azt akarom kérdezni, hogy elvállalná-e nálunk a sertésgondozást? Ha igen, akkor legközelebb közgyűlés elé visszük a dolgot, hogy a tagok is jóváhagyják. Ahogy a borotválkozással, meg a mosakodással végzett, felöltözött és kilépett az utcára. — Hű, de nyalka máma ez a Miska! — néztek utána csodálkozva a járókelők, ami igaz is volt, mert amióta a meghívót kézhez kapta, még a járása is megváltozott: nem olyan tityi-mutyi, mint eddig, hanem peckes és határozott. A szövetkezeti kocsma elé érkezve, megtorpant egy pillanatra. — Eelhajtok egy féldeci kisüstit — gondolta — eny- nyit már csak megérdemlek ezen a sorsdöntő napon. — Azzal benyitott és rendelt. — Ejnye, de jól esett! — törülte kétoldalra tenyerével a bajuszát. — Töltsön még egy kupicával! Elvégre nem mindennap megy az ember a saját megválasztására. Aztán a harmadikkal is ivott. A negyedik után már előhúzta zsebéből a meghívót, s mindenkinek mutogatta, hogy milyen nagy megtisztelés érte. — Bizony — ereszkedett le az egyik asztal melletti székre, — mától kezdve ne merjen engem senki ctűrhet Miskának. szólítani, mert van nekem] rendes, tisztességes rangom, \ meg nevem. Ehun-e, itt a bi-i zonyíték! — lobogtatta meg a] levelet. — Az áll rajta, hogy] Banai Mihály sertéspásztor. De nem ám akárhogyan, hanem csupa nyomtatott betűvel!] Még beszélt és hadonászott' egy ideig, majd ismét pálinkát rendelt, de azt már nem itta] meg, mert az asztalra borulva elaludt. Hiába rázogatták a je-\ lenlevők, mondván, hogy „Ébredj Miska, elkésel a közgyűlésről” — nem boldogultak vele. — Szegény Banai — mon-! dogatták részvéttel —, sose szokott ez inni, oszt" azért ártott meg neki ilyen hamar. Délre járt az idő, mire ébredezni kezdett. Ahogy körülnézett, és valamennyire tájékozódott, az elnököt látta maga előtt. — Jó napot, Mihály bátyám! — hunyorított rá barátságosan. — Kár, hogy nem jött el a közgyűlésre, mert igen sok szépet mondtak magáról az emberek. Banai csak most ébredt teljesen tudatára, hogy mi történt vele. Szó nélkül visszaborult az asztalra. A körülötte állók azt hitték, újra elaludt. Csak akkor látták, hogy ébren van, amikor egy kövér könnycsepp gurult végig a ke- zefején ... FIGYELEM SZAVAIT, majd megtudom, hogy két évvel ezelőtt jött át a Szövetkezetbe, Juhász László agronómus hívására. — Gyere át hozzánk, nagyon kell egy szakember a gépekhez. Rád gondoltam. — S ő átjött KáXba. Azóta itt van, megtalálta számítását, kék szerelését, a villamosberendezések bekötését. József sok ezer forintot KRISZTIÁN takarít meg hasznos munkájával a közösnek, és a szövetkezetiek megbecsülik, szeretik úgy is, mint ezermestert, úgy is, mint embert.- Pilisy Rendőrségi hírek RÉSZEGEN GARÁZDÁLKODOTT. Szanyi András, a Budapesti Talajjavító Vállalat dolgozója, bíhartordai lakos, ez év április 11-én, az éjszakai óráikban súlyos garázdaság bűntettét követte el Atkár községben. Szanyi András ittas állapotban bement Török László atkán lakos udvarába, ahol villanyégőket tört össze, edényeket dobált át egyik udvarból a másikba, az épületek ablakait betörte, majd leszúrt egy sertést és megölt egy házinyulat A sértettek nem mertek kimenni a lakásból, az ablakon keresztül szólították fel Szanyi Andrást távozásra, aki a házak lakóit agyomütéssel fenyegette. A részegen garázdálkodó a dolgozók nyugalmának zavarásán kívül 1110 forint értékű anyagi kárt okozott Jelenleg a rendőrség őrizetében van. Ellene a büntető eljárást megindították. ir ITTASAN VEREKEDTEK. Aprifia 15-én, Gyöngyösön súlyos testi sértés bűntettét vették el Nagy András, Rafael István, Ludányi Károly és Rácz Gyula gyöngyösi lakosok. A délutáni órákban ittas állapotban verekedést kezdeményeztek és tettlegesen bántalmazták Magyar Károly gyöngyösi lakost, aki támadói elől az egyik épületbe menekült. Az esetet látva Németh István gyöngyösi lakos, Magyar . Károly védelmére kelt, de az ittas emberek őt is bántalmazták és Németh István arccsont- és bordatörést szenvedett. Sérülése nyolc napon túl gyógyuló. Németh István bántalmazol elől Budai István lakására menekült. Az ittas emberek a lakás ablakait kövekkel betörték. Magyar Károly a bántalmazás következtében megsérült és nyolc napion belüli sérüléseket szenvedett. Mind a négy garázda személy ellen a rendőrség, őrizetbevélel mellett, indította meg a büntető eljárást. AZ EZERMESTER
