Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-17 / 88. szám

1993. április 17., szerda \ NÉPÚJSÁG 3 BÁLINT ES LÁSZLÓ A minap rég nem, látott ba­rátommal, Lacival futottunk össze. Kíváncsian faggattuk egymást: hogy van a család, ott van-e még a megyénél, ki­vel találkozott a fiúk közül, mi foglalkoztatja mostanában, stb., stb.? Ha ez utóbbit nem kérdezem meg, talán a régi emlékek boldog tudatában vá­lunk el egymástól. De nem így történt! Hogy miért? Mert nem a régi, tettre kész barát, hanem attól teljesen idegen ember válaszolt: elvégzem a a munkámat, se többet, se ke­vesebbet, mint amennyit kell, utána hazamegyek, olvasok, nézem a tv-t, a többi nem ér­dekel — így ő. Mi történhetett ezzel az em­berrel? Cikázott át agyamon a gondolat. Mivé lett az az em­ber, akivel az ifjúság minden romantikájával vetettük bele magunkat az életbe. Hiszen én úgy ismertem őt, mint akitől idegen a passzivitás, az apátia, az egyhelyben topogás. És mindez most miért? Talán „sértett” ember? Mert „Y” már osztályvezető, s ő még mindig nem az, csak helyet­tes, hogy „X” már kétszer volt külföldön, s ő még csak egyszer, hogy egyik javaslatát két éve elutasították... — Ej, öregem — mondja —, nem érdemes az embernek törnie magát, az sem érdekel külö­nösebben, ha a csizmaszárból kel fel a nap. Az eset nem egyedülálló, va­lamennyien találkoztunk ha­sonlóval. Azt mondhatják er­ne egyesek, miért nem elegen­dő; ha valaki elvégzi a mun­káját, hiszen ez hasznos. Mit akarnak még tőle, teljesíti a kötelességét, mi több, a szo­cializmust építi. De hát akkor mégis, miért háborognak? Mert a régi barátból teljesen idegen mentalitású ember lett, aki előtt a cél a jóllakottság, vágyai a szamárlétra fokaihoz tapadnak, s akinek a hivatás, az ügy csupán fikció. Véletlen, hogy Laci idáig jutott? Ö amolyan szerencsés ember, akinek viszonylag min­dig sima volt az útja, mindig kedvezően alakult a sorsa. Ha jól emlékszem, sohasem kel­lett nagyon megküzdenie sem­miért sem. Sok mindent ka- pótt ezüst tálcán az élettől. Laci nem sértett, Laci önző, s mindent abból a szemszögből vizsgál: mi származik az adott dologból így, vagy úgy, az ö számára. Talán így már vala­melyest kerekebb a kép Lász­lóról, hogy nem sértődöttség­ről van szó, hanem ezzel ta­karja, vagy ez takarja el ön­zését, renyheségét, állhatat- lanságát. Élethivatásának tekinti az ilyen ember a munkáját? Ugyan! Csupán kenyérkereseti forrásnak. De hát akkor mi lehet életének célja? Jól enni, könnyen élni. önmagában vé­ve ez még nem lenne bűn. De csak ennyi — az már igep. Hiszen akiben van, akár csak egy szemernyi hivatásérzet, annak, túl azon, hogy jó éle­tet kíván teremteni önmaga és szerettei számára, mégis, va­lami olyan lebeg állandóan a szeme előtt, hogy adjon ma­gából valamit, hogy alkosson, vagy legalább munkája ered­ménye láttán jó érzése le­gyen, lett légyen is az egysze­rű tsz-tag, vagy agrármérnök. Mindezek ellenére — bízva benne — mégsem hiszem, hogy elveszett volna számunk­ra. Hiszen, a javíthatatlan emberek száma csekély, s ha Lacit a kispolgári mentalitás öleli is magához, még elsza­kadhat tőle, mint ahogy volt idő, amikor nem volt még rabja ennek a mákonynak. Azért bízom benne, mert senkire sem lehet hatástalan az a teremtő, alkotó légkör, amely nálunk ma uralkodó, s amely a közönyösség, a reny- heség, a vélt seb-nyalogatás békaperspektívájának látás­módjában szenvedők táborá­ból nap nap után sok-sok em­bert elhódít. Végtére is lemondhat-e akár egyetlen társadalom is arról a pluszról, amely a szűk érte­lemben vett kötelesség és a cé­lok mielőbbi megvalósítása ‘Irányában ható alkotó mun­kálkodás többlete között van? Ügy vélem, a válasz egyértel­mű: erről egyetlen társadalom sem mondhat le. E plusz nél­kül ugyanis nincs fejlődés, nincs haladás. Erre a pluszra minden társadalom igényt tartott és igényt tart, éppen ezért tudatosan odahat, hogy megkapja. Kérdés azonban, hogyan? S ez az, ami az em­beriség számára nem mindegy, hogy az éhség , a munkátlan- ság fegyelmező korbácsával, avagy az erkölcsi és az anyagi érdekeltség megteremtésével éri el. Az emberek — nagyon he­lyesen — mindig többet vár­nak, mindig jobban akarnak élni. Ma nemcsak elvi állás­pont, hanem eleven gyakorlat, hogy a szocializmus építésének együtt kell járnia az életvi­szonyok javulásával. Volta­képpen azonban csak azt lehet elosztani, amit a közösség, a társadalom megtermel. Már­pedig ha nincs többlet, nem lehet többet elosztani. Ezek a Laci-félék csak belemarkol­nak a közös tálba, de vajmi keveset tesznek azért, hogy ebbe a tálba mindig több ke­rüljön. Szívesen megfeledkez­nek arról, hogy ezért a többle­tért keményen meg kell dol­gozni, kinek-kinek a maga posztján, legyen az föld, vagy tervezőasztal. Ha magyarázatot keresek Laci múltjára és jelenére, nem engedhetem el a fülem mellett azt az odavetett megjegyzést, hogy a mai munkának nincs romantikája. Kétségtelen, hogy fejlődésünknek volt olyan időszaka, amikor gyor­sabban érhettek el sikereket, törhettek élre, ha úgy tetszik, hamarabb születtek hősök. Mennyire nincs és nem is lehet igaza. Miért ne lenne a mának romantikája? 15 év alatt egymillió lakást építünk, s minden családnak saját ott­hona lesz. A második ötéves terv végére 600 ezer kh-t ön­tözünk, 200 ezer holdon telepí­tünk szőlőt és gyümölcsöst. Ha ezek nem romantikus fel­adatok, akkor mi az? A ma is hősi korszak. Csak éppen más a hősiesség tartal­ma. a szocialista építőmunka, ami ugyan nem mindig látvá­nyos, ami szívó®, szorgalmas, mindennapos megfeszített tet­teket, sok-sok tanulást igé­nyel. A szocializmus teljes felépítésének munkás hétköz­napjain is van hősiesség. Ma a földön, a gyárban, a labora­tóriumban végzett termelő munka a front. A ma hősei a gazdaságos termelésért, a nép boldogabb jövőjéért folytatott csatában születnek. E hősök előtt is hatalmas célok lebeg­nek; az iparban a világszínvo­nal elérése, a mezőgazdaság­nak az ipar színvonalára eme­lése, ami mindezek szerves ki­egészítője, éltető eleme, a szo­cialista típusú ember kialakí­tása, hogy csak a legfontosab­bakat említsem. Minél többet töröm a fejein, egyre határozottabban arra a megállapításra jutok, hogy La­ci nem sértett, hanem türel­metlen, nincs elég kitartása, szorgalma. Nem tud küzdeni. Pedig alapjában véve csak egy út lehetséges, ajjnit közös ba­rátunk, Bálint is megjárt. Bálint egyidős velünk, ő ugyan lassabban haladt, de megérett. A kiválóan gazdál­kodó tsz-elnöki tisztjét hagyta ott azért, hogy egy gyenge tsz-t az átlagosok színvonalá­ra emeljen. Talán olyan köny- nyű volt odáig jutni? Sok-sók. vita, kínlódás, szenvedés van emögött. Először az asszony­nyal a föld miatt, azután a küzdelem önmagával és má­sokkal, a megszokottság nyű­ge és a közönyösség ellen. Ez a vasakaratú ember fokról fokra emelkedett ki társai kö­zül tudásával, szakértelmével, emberségével. Hányszor és hányszor érte őt a hajnal ta­nulás közben. De nemcsak tu­dása, hite emelte őt társai fö­lé. A véres napokban sem fu- tamodott meg, s nem hagyta szétzülleni, elkótyavetyélni a közös munka gyümölcsét. Igen, Bálint ha lassabban is haladt, de őszinte hittel, tudá­sával, nagyon sokban járult hozzá, hogy szövetkezetüket ma példaként állítják. S mire mutathat az, ha már olajozot­tan haladó szövetkezettől el­köszönve, elvállalta a gyenge tsz elnöki tisztjét? Nem sze­mélyes érdekek vezérelték, hanem a szocializmusba, a kö­zös gazdálkodásba vetett mélységes hite, hogy szakér­telmével, nagy tapasztalatai­val egy gyenge szövetkezetei az élenjárók közé emelhessen, hogy azoknak a parasztoknak is megtanítsa, milyen a kultú­rált munka és élet. Ez egy tartalmas, küzdelmes élet, amely ugyan sok lemondást jelent, de a munka eredmé­nye láttán annál több gyönyö­rűséget okoz. Tehát a mának is vannak hősei és nem is ke­vés, akikre büszkén nézhetünk fel, csak legfeljebb kevesebb körülöttük a zaj, a reklámo­zás. A bálintok száma hétről hét­re, napról napra növekszik, akik aktivitásukkal, kezdemé­nyezésükkel, szocialista meg­győződésükkel átviszik a ma­guk energiáját másokra, a ma­guk áramkörébe kapcsolják a közönyös-kényelmes lászlókat, a fontolva haladókat, hogy ők is egész szívvel alkossanak és gyarapítsanak. Boros Béla Látogatás a nyitásra késxülő Budapesti Díemxetköxi Vásáron Igen, nem tévedés a megne­vezés: a nagy látogatottságú Budapesti Ipari Vásár helyébe a Budapesti Nemzetközi Vásár lépett. A közelmúltban a nem­zetközi vásárokat rendező or­szágok palermói ülésén vet­ték fel a budapestit is a nem­zetközi vásárok sorába. A Budapesti Nemzetközi Vá­sár helye a városligeti vásár­város. 1906-ban létesült, a vilá­gon harmadikként. Jelenleg kétszázhatvanezer négyzetmé­ter területet foglalnak el a kü­lönböző országok pavilonjai. A vásár fedett területe az elmúlt évihez képest, háromezerkét­száz négyzetméterrel növeke­dett. 30 ország, 14 külkereskedelmi vállalat bemutatója Téglát, vaselemeket, deszkát szállító teherautók fordulnak be a kapun, kőművesek alakít­ják, festők varázsolják újjá a kiállítás régebbi pavilonjait, és új épületek emelkednek a vá­sárvárosban. A Vajdahunyad vára előtti fás térségen is építőrnunkások dolgoznak, lassan kibontakoz­nak az új pavilon körvonalai. A Nemzeti Galéria felé eső oldalon a belgák egyik épülete még üresen áll, de mellette már új bemutatási terem épül. Szükség is van az új épüle­tekre, mert az idén harminc ország, tizennégy külkereske­delmi vállalat mutatja be leg­újabb termékeit. Az elmúlt év­ben nagy sikert aratott gyárt­mányok mellett, az idén na­gyon sok új készítmény kerül bemutatásra. Az osztrákok 1959 óta rész­vevői a Budapesti Ipari Vásár­nak, s az idei nemzétközi vá­sárunkon hetvennégy osztrák cég képviselteti magát áruival. Tengerjáró a tavon, D — 4K a levegőben A városligeti csónakázó tó medre jelenleg üres, azaz pon­tosabban csak víz nincs a ha­talmas betonteknőben. A tó medrében most emberek dől- tik majd a vásár egyik új bé- goznak, hajóiparunk kiállítási mutató területét, a nemzetközi tárgyait szerelik, többek között játékvárost. Szocialista és nyu­egy tengerjáró hajó modem berendezésekkel felszerelt pa­rancsnoki hídját. Az elmúlt évben még a me­zőgazdasági kiállításon csodált négykerék-meghajtású, kof- szerű univerzális traktorunk átköltözött a nemzetközi vásár területére. A látogatók majd itt is láthatják a magas állvá­nyon, levegőben forgó D—4K traktorunkat, amelyet a KGST tagállamai részére is gyártunk. A traktor tervezői a mezőgaz­dasági kiállításon történt pre­mier óta már Kossuth-díjat kaptak, s Korbuly János és Rhorer Emil gépe minden bi­zonnyal sikert arat majd a nemzetközi vásár látogatói előtt is. Játékváros, NDK-ból érkezett meglepetések A legifjabbak minden bi­zonnyal nagy örömmel köszön­gati országok játékgyárainak legérdekesebb, legötletesebb já­tékai vesznek részt az elsősor­ban gyermekek számára léte­sített pavilonban. Az NDK-ból hatalmas ládák­ban a légiijabb, korszerű hasz­nálati eszközök érkeztek. Az NDK kiállításának ez a része a „Kulturáltan élni — kulturál­tan lakni” jelmondatot viseli. Számos olyan gépet, egyszerű eszközt láthatunk majd itt, amelyek jelentősen megköny- nyítik azt a bizonyos második műszakot. Még építkeznek, szerelnék a vásárváros hatalmas területén, de egy hónap múlva, a május 17-i nyitásra már minden a helyére kerül. Tíz napig cso­dálhatják majd a látogatók as idei Budapesti Nemzetközi Vá­sárt. Tóth István Baleseti betétlapok Petőfibányán 17 új kiváló dolgozó az Egri Dohánygyárban PETŐFIBÁNYÁN, a gép­üzemben elismerést és sikert hozott az elmúlt három év munkaversenye. Az esztergá­lyos, szivattyús és kovácsrész­leg elnyerte a szocialista üzem címet. Ez a megtisztelő cím kötelezettséget jelent. Erről tanúskodtak á műhely- és bri­gádtanácskozások, de új kez­deményezéseknek lehetünk ta­núi a műhelyekben szinte na­ponta. — Az idén még több gon­dot kell fordítanunk a balese­tek megelőzésére — mondotta a legutóbbi tanácskozáson Zi- lai János, az esztergályos, szi­vattyús és kovácsbrigádok ve­zetője. A javaslattal mindenki Sok látogató kereste fel a napokban a moszkvai csillag- vizsgálót, mivel a moszkvaiakat közelebbről is érdekelte az új szovjet rakéta, a Luna—4. útja. A képen: a csillagvizsgáló látogatói a Hold-gömböt nézik. (MTI Külföldi Képszolgálat) Lacika apjával locsolkodott néhány helyen, a többi között egy kedves rokonnál is, aki ugyan nagyon szereti az ele­ven szemű gyereket, de éppen most nem számított arra, hogy a kicsi locsolkodni megy hoz­zájuk. — Jaj, de nagy bajban va­gyok, hát nincs tojás a gyerek­nek! — súgja a papának a há­ziasszony. — Sebaj! — súgja vissza az apuka', aki vajmi keveset ér­tett a suttogásból. — No, kis­fiam, hát mondd el szépen a verset! — fordul a gyerekhez. — Nem! Neem. Nem aka­rom! — húzódik a kicsi. Ejnye! Csak nem hagyod szégyenben apádat! — ripako- dik rá tettetett szigorral a pa­pa. — Mondd szépen azt a verset, meglocsoljuk a nénit! — Nem mondom. Nem lo­csolom. Itt úgyse kapok tojást. Gyerünk máshová! — rángatja elhűlt apja kezét a gyerek, s ami még hozzátartozik — nem is locsolta meg a nénit és nem is mondta el a verset. + L. Z. az Izzóban dolgozik, s egy barátja meghívására jött <ä Egerbe az ünnepekre. Kicsit tovább tartott,, mint gondol­ták, mert még csak kedden délben ültek vonatra, hogy ÜNNEPI MORZSALÉK megkezdjék a hétköznapokat. Ő mesélte a következő „édes" történetet. — Gyanútlanul bemegyünk a barátom szíve hölgyéhez, ahogy illik, meglocsoljuk, az­tán szépen helyet foglalunk. Egy darabig arról beszélge­tünk, hogy „igen, tegnap még esett, de ma már, ugye ...” az­tán: „szép idő van, csakcsak itt a tavasz..meg, hogy „de szép is a tavasz..Ennél az­tán többre nem jutottunk. Rö­vid idó múlva észrevettem, hogy nagyon felesleges vagyok a napfényes szobában, ahol a két ember között igazi tavasz virult, s elfoglaltságot keres­tem. Kimentem a másik szo­bába és elkezdtem játszani a négyéves öcsikével, s mikor ja­vában lövöldöztük az újfajta holdrakéta-játék golyóit, a kis betyár megszólal. — Ugye, te Zoli bácsi vagy? — Igen. Honnan ismersz? — Mondta az Ica, tudod, a nagylány testvérem, hogy ha nem lenne bajuszod, akkor be­ajánlana a kisebbik nagyobb testvéremnek ... Mondd, mi­ért nem vágatod le a bajuszo­dat? ... a barátom azóta csak hümmög, ha a család felől kér­dezem. Csak egy baj van. — E percig nem tudtam megismer­ni a húgot, akinek „beajánlot­tak", de nem vesztem el a ked­vem — majd jövő húsvétkor, ha addig meg nem előznek. ★ Szín: az egri hatos presszó. Idő: 'kedd, reggel hat óra. — Kérek három duplát! — a megrendelő csinos, fiatal, ma­gas szőke férfi. — Akkor majd a másik ket­tőt akkor hozom, hogyha a kedves asztaltdrsai megjönnek, nehogy elhűljön — mondja szolgálatkészen a felszolgáló. — Itt vagyunk — mutat magára a férfi. ___ ... ? — I gen. Én vagyok mind a három. A bátyám elment aludni, a barátom meg eluta­zott. Én meg fogadtam velük, hogy nem fekszünk le, csak kedden. Három duplában fo­gadtunk. A bátyám most ment aludni, a barátom most uta­zott el. Valakinek csak meg kell innia a fogadást?! ★ — Rettenetes! Soha nem lesz egyenjogúság! A férjem azon a címen, hogy húsvét van, egész nap odavolt. Ez eddig rendben is van. Így volt gye­rekkoromban az apámmal, így tettek a bátyám, az öcséim, de mikor lesz egy olyan nap, ami­kor a népszokás ürügyén én is azt kereshetem fel, akit -aka­rok? — hangzik a búra alól, a fodrászüzletben. Jó hangos a társalgás, mert nagyon zúg a búra. — Ugyan, de kicsinyes vagy! És sokkal szívesebben ülök ilyenkor otthon, minthogy nyakamba vegyem a várost! — válaszol a „másik búra”. — De mégis. Gondold el! Milyen jó lenne egyszer „úgy” elindulni és háborítatlanul mászkálni ott, ahol nekem jól­esik! — Egy pillanat. Valamit el­felejtettél! És tehozzád kik mennek ilyenkor? Nem azok, véletlenül —, akik neked ked­vesek? Vagy akiknek te is tet­szel egy kicsit? Szerintem egy- egy az egyenjogúság és az érte való harc állása. Vagy nem így van? ... a másik búra elhallga­tott, s izgatottan mélyedt egy fordítva tartott francia koz­metikai lap rejtelmeibe. (ádám) egyetértett. De hogyan lehet ezt megvalósítani? Ezen érde­mes volt és kellett is vitatkoz­ni. Az első intézkedés az volt, hogy szabatos és pontos keze­lési utasítást függesztettek ki. Persze, ez az oktatást nem he­lyettesíti. De segít a fáradó emlékezetnek, hiszen mindig szemmel tarthatják, a nyom­tatott szöveggel ellenőrizhe­tik, hogy az egyes munkafo­lyamatokat hogyan kell vé­gezni. Persze, kisebb-nagyobb baj munka közben megeshet. De akkor „ugrik” a betétlap. Ugyanis három betétlapot ka­pott minden munkás és sza­bálytalanság, üzemi „karam­bol” esetén bevonnak egyet. De a betétlapokkal el is kell számolni. Akinek bevonták mindhárom betétlapját az nem kap prémiumot Akinek mind megmaradt, jutalomban részesül. De nehogy azt gondolja va­laki, hogy a gépüzemi munká­sok csak az anyagi ösztönzés miatt igyekszenek betartani a munkavédelmi utasításokat. Ezt diktálja a becsület, a kol­lektív szellem is. önmaguk és munkatársaik testi épségére is vigyáznak a szocialista üzem dolgozói. Kovács Imre Petőfibánya ★ AZ EGRI DOHÁNYGYÁR kiváló dolgozóinak száma je­lentős mértékben szaporodott Április 4-én 17-en kiváló dol­gozó és 15-en élenjáró dolgo­zó kitüntetésben részesültek. De jelentős állomáshoz érke­zett a gyár szocialista brigád­mozgalma is. A Petőfi nevét viselő lakatosmühelyi karban­tartó brigád az oklevél mellé a jelvényt is megkapta. A Sú- rosi-brigádnak nagy érdemei vannak a karbantartási mun­kák határidő előtti teljesítésé­ben é® szorgalmas munkájuk­kal derekasan hozzájárultak a szivarkaelőkészítő műszaki fej­lesztési munkálataihoz. Gulyás Rozália női brigádja szorgalmával és pontosságával tűnt ki. Maradéktalanul telje­sítették vállalásaikat. Sőt, a selejt csökkentésében, az anyagtakarékosságban ráadást is adtak. Megérdemelten nyer­ték el a szocialista brigádnak kijáró oklevelet Darócziék, a villanyszerelők is becsülettel eleget tettek vál­lalásaiknak. A kiadott mun­kát lelkiismeretesen, jól elvé­gezték és alaposan kivették részükét a műszaki fejlesztési feladatok teljesítéséből. De el­határozták azt is, hogy a szál­lítások folyamatosságával, el­fekvő, bontásból származó anyagok felhasználásával csök­kentik az üzemi költségeket. Méltók akarnak maradni a szocialista brigád címhez. Iványi Illés, Eger

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents