Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-10 / 83. szám

1963. április 10.. szerda NÉPÜJSAG A Érvek a vitához Az egyik vállalat vezetője mesélte el a következő esetet: — A tervezés hatemeletes épületre szólt. De a keret rö- videbb volt másfél millióval és egy emelettel arra az évre. Az épület felépült ötemeletes­re, bár mindenki tudta, hogy nem kell sok idő, s szűk lesz megint, mint hízó emberen a ruha... Ügy lett. Most fel kel­lene húzni a hatodik emeletet, de az most már a rezsivel négymillió felett lenne. Egyet­len emelet! A közelmúltban a Népsza­badság írt arról, hogy 11 mil­lió forintért sikerült gyorsan, bürokráciamentesen felépíte­nünk egy gyárat, amely most semmire sem jó. Legalábbis gépeinek, épületeinek zöme: nem. Ajuldozunk és*országos „ügyet” csinált a sajtó az As­toria aluljáróból, amely sze­rint rekord-idő, kilenc hónap alatt elkészül. A Szovjetunió­ban egy ilyen aluljáró egy-két hónap! Igaz, ezek kirívó esetek, s az is igaz, hogy népgazdasá­gunk fejlődésére az egészséges tervezés, a tervszerű és össze­hangolt végrehajtás a jellem­ző. Tudunk mi gyorsan, jól, takarékosan építeni, dolgozni, néha úgy, hogy már valóban a kapitalisták is megirigyelhet­nék tőlünk. De tudunk mi úgy­is, hogy igazat kell adni annak az aforizmának, amely szerint „ilyen hibákat csak a szocia­lizmus bír ki, a kapitalizmus^ már belepusztult volna”. Hazugság: Magyarország so­hasem volt Kánaán, sem lakói számára, már ami a dolgozó osztályokat illeti, sem termé­szeti kincseit tekintve. Kétség­telen, számos termelési ágban, iparban, mezőgazdaságban egy­aránt, mennyiségben és minő­ségben is volt mit, és van. mit büszkélkednünk. De általában nem gazdag ország a miénk, s hogy most gazdagszik, azt ép­pen a szocialista tervgazdál­kodásnak, a KGST gyümölcsö­ző hatásának, a megfelelően folytatott nemzetközi kereske­delemnek köszönhető. Mégis, kis és nagy ügyekben is néha megdöbben az ember, milyen préda módón bánnak anyaggal, idővel, mintha ha­zánk a világ leggazdagabb or­szága lenne, ahol csak le kell nyúlni a földre és vasat talál az ember ... Egyébl-iént talál is. — az üzemek jó némelyiké­ben: eldobva. Jártam francia paraszt gazdaságában és jártam Bulgáriában, a várnai . hajó-, gyárban, láttam építkezést a Szovjetunióban és üzemet Olaszországban. Egy közös vo­nása volt) mind. a négy ország­nak: a hallatlan rend, tisztaság, takarékosság. A kapitalista or­szágokban megteremtette ezt a tőkés és a tartalék munkásse­reg, a szocializmus országaiban a munkások öntudata, a kommunisták állandó agitáci- ója.és példája. Természetesen — és ez ör­vendetes — mind több az olyan üzem, gyár, vagy éppen terme­lőszövetkezet, ahol nem azzal teszik próbára a szocializmusit, kibír-e valamiféle hallatlan paT zarlást, hanem azzal, a kapita­lizmus hogyan bírja újabb és újafob eredményeinket A Fi- nomszerelvénygyár megtakarí­tott 75 ezer forint értékű nor­maórája csak egyetlen, de ko­rántsem egyedülálló példája ennek. * Mégis, hogy e cikk kezdetén ilyen kirívó példákkal kezd­tem, annak egyetlen célja volt: legyenek minél elrettentőbbek a rossz és, hogy annál követen­dőbbek legyenek a jó, a való­ban követésre méltó példák. Itt, ebben az országban soha­sem volt Kánaán, s ilyet csak, a költői nyelv Ígér ezutánra is. De, hogy szocializmus, maid kommunizmus lesz az történel­mi tény, az megdönthetetlen igazság. A vita csak abban lehel: hogy mikor. S ebben a vitában a győztes, az előbbre­vivő érvek: a tervszerűség, a takarékosság, a pazarlás elleni fellépés, — többek között. Ezek az érvek, ha valóban győ­zedelmeskednek. akkor szinte kézzel fogható közelségbe hoz­zák nagyszerű jövőnket. Gyurkó Géza Gyöngyösi áruk a nyugati piacon Gyöngyösön gyártott cipőben korcsolyáznak a dánoh9 hokiznak a nyugatnémetek és futballoznak az angolok Ügy gondolom, senki nem Vádol tájsovinizmussal, ha azt mondom, hogy Gyöngyös hírét- nevét — nem kis büszkesé­günkre — számtalan ország­ban ismerik és dicsérik. Mert a gyöngyösi bor, főleg az utóbbi években, ismét méltó helyet harcolt ki magának a világ ranglistán. A Mátra vadregé- nyessége mellett pedig egyben, vadászparadicsom is, amelyet szívesen keresnek fel külföldi turisták. Legutóbb pedig — a múlt év derekától — a Gyön­gyösi Cipész Ktsz által készí­tett korcsolya, futball- és ho­kicipők öregbítik a város ipa­rának hírnevét számtalan nyu­gati tőkés országban. Erről akarok főképpen szót ejteni, de beszéljen talán az illetékes, Kaszás László, a ktsz elnöke. — Ott kezdeném, hogy a múlt év közepe táján kifogyott a megrendelés. Kénytelenek voltunk kapcsolatokat keresni, így jöttünk össze az ÁRTEX Külkereskedelmi Vállalattal. A szerződést csakhamar meg­kötöttük, és hozzáfogtunk áz előbb említett cipőtípusok gyártásához. — Milyen országokba szállí­tottak eddig? — A megrendelés zömét Dá­nia igényelte, négyezer pár korcsolya- és háromezer pár labdarúgó-cipőt. De szállítot­tunk ugyanezekből az árukból Svájcba, Angliába és Norvé­giába is. — A megrendelők vélemé­nye? ... — Csak jó lehet! De ne cso­dálkozzék az öndicséreten, mert jogos. A kapitalista ke­reskedelem nem ismer selejt árut, mert a rossz minőséget adó kereskedő egy-kettőre el­veszítené vevőkörét. Ezt kül­földön nemcsak mondják, ha­nem könyörtelenül betartják. Hogy a minőséggel valóban elégedettek a Gyöngyösi Cipész Ktsz nyugati üzletfelei, talán az bizonyítja leginkább, hogy Eigil Nielsen, a dán labdarúgó­válogatott volt kapusa, aki je­lenleg a kereskedő szakmában dolgozik, ismét Magyarorszá­gon járt és kétezer pár női műkorcsolya-cipőre kötött szerződést. De jelentős értéket képvisel az a tízezer pár ifjú­sági hokicipő is, amely a ci­pész ktsz raktárából az év utolsó negyedében kel útra Nyugat-Németországba, Illet­ve Angliába. Tavaly ilyenkor a megren­delés hiánya okozott fejtörést a ktsz vezetőinek, ma pedig az igények, a megrendelés kielé­gítése okozza a problémát. Mert Dániába a Nielsen által rendelt tízezer pár műkorcso­lya-cipőn kívül még további harmincezer párat kémek, de műanyag felsőrésszel. Hogy miért? Mert ez olcsóbb lenne és hozzáférhetőbb a kevesebb jövedelemmel bíró rétegek számára. Hogy a ktsz képes lesz-e ele­get tenni a túlfeszített kötele­zettségeknek, ezt előre nem le­het tudni. De az idei tervüket a tavalyihoz képest 15 száza­lékkal feszítették. — A múlt évben készáruból és szolgáltatásiból hatmillió fo­rintot szorgalmazott a szövet­kezet. Ebből másfél milliót tett ki a külföldi megrendelés —, mondja Kaszás László elnök. — Erre az évre hétmillió fo­rintos , bevételt terveztünk, amelyből négymillió forint lesz a külföldi megrendelés. — Az említett külföldi meg­rendeléseket érzi-e a lakosság? Mert a szolgáltatás mégis a legfontosabb feladat. — A szolgáltatást nem ha­nyagoltuk el, sőt a falusi rész­legek számát, ahol arra lehe­tőség volt, növeltük­— Hogy érti a lehetőség szót? — Ügy, hogy a tanács nem minden községben támogat bennünket. Ahol nincs helyi­ség,, ott nem tudunk javítórész­leget felállítani. Még beszélni szeretnék a legutóbb megnyi­tott részlegünkről, a cipőtágí­tásról. Mosolyra késztet egye­seket ez a meghatározás, de nincs igazuk. Mert eddig akis cipőt sámfáztuk, feszítettük, míg végül az egész eldeformá­lódott. A jelenlegi berendezé­sünk alkalmas arra, hogy ép­pen ott tágítsa a cipőt, kizáró­lag azon a helyen, ahol nyom. — Hol rendezték be ezt a részleget? — A Kossuth utcai mérték utáni cipőüzletünkben. Még azt szeretném megemlíteni, hogy nemcsak a mérték utáni cipőt, hanem a kereskedelem által forgalomba hozott cipőt is tágítjuk. A külföldi megren­delések mellett a hazai igé­nyekkel is törődünk. Laczik János Termelési tanácskozáson búcsúztak el a nyugdíjasoktól a gyöngvösi Vendéglátóipari Vállalatnál A Vendéglátóipari Vállalat keret felhasználásáról tartott tegnapi termelési tanácskozó- tájékoztatót. Ezután nyolc dol­gán Gyöngyösön megjelent gőzétől búcsúzott el a vállalat Molnár Géza a városi tanács nevében Kürtösi Károly. Most vb. titkára és Miskolczi Lősz- került sor első ízben arra a lő, a megyei tanács kereskedel- vállalat életében, hogy ünnepé- mi osztályának munkatársa, lyes keretek között köszönjék Kürtösi Károly igazgató tar- meg a megérdemelt pihenésre tolt beszámolót az idei első induló dolgozók sokéves mun- negyedév eredményeiről. Meg- kaját. állapította, hogy a vallalat az Bratkovits Piroska, Csapó év e,!^ hár^ h^pjáten ter- G Gál Jó f Karácsony vét 102.3 százalékra teljesítette. " ’ /’ Foglalkozott a fejlesztési tér- Szilárdne, Kovács Ignáczné. vekkel is, több új egységet lé- Klehoczky Károly, özv. Ma- tesítenek s 1 milliós beruhá- lyik Józsefné, Sotkó Borbála zással az új cukrász,műhely is vette át a szeretet virágait és elkészül. a jutalmat a feléjük áradó tisz­Léman Sándor sz. b. titkár telet és megbecsülés élénk itz igazgatói alap és a jutalom megnyilvánulása közben. ELMÜLT ÉJFÉL. A hosszan nyújtózkodó vasúti kocsiban egyetlen égő pislákol, halvány sárga fénnyel, árván. A széles bőrüléseken kényelmesen el- nyűjtózkodva alszanak az em­berek. Az alvók monoton szu- szogását az ajtó melletti ablak­nál ülő, idősebb bácsi hangja töri meg. — Marika, gyere hozzám. Ad neked valamit a bácsi... Néma csend a válasz. Néhány perc múlva a bácsi ismét megszólal Nem türelmetlenül, de választ várva. A harmadszori hívás után egy kis vékony hang válaszol a kocsi túlsó végéből. — Nem Marikának, Ági­nak hívnak. — Ágika! Ágika, gyere ide hozzám. A kislány helyett mamája válaszol. ■—; Nem tud odamenni a gye­rek. Lehúztam a cipőjét, alud­ni akar — mondja kissé eluta­sító hangsúllyal a mama. — Akkor ezt adják oda Ági­kának! — és egy marék dió indul el a bácsi markából. Kézből kézbe vándorol, míg végül hangos ropogás jelzi, hogy a kislányhoz érkezett. Sőt már rágják is az apró fo­gak az ajándékot. Hallóitok, j de még nem láttak... Sokat hallottunk mostanár | ban a nemrégiben megjelent > magyar filmről, az Angyalok földjéről. A kritika elisme- ( röen nyilatkozott róla, sőt, néhány hete a Mar del Pia- ; ta-i fesztiválon díjat is nyert. ' Régóta játsszák már minden­felé, sőt, a megyében Is né- ; hány helyen megismerték. Egerben? ... Februárban, mu­tatta be a Munkásotthon Mo­zi, s hiába vártuk, hogy a Vörös Csillag Filmszínház is műsorára tűzze, hogy a film- í hez méltó helyen ismerjük i meg e kiváló magyar fii mai- í kötést. Az Angyalok földjé- '■ vei kevesen találkoztak az egriek közül, az óvatos mű- ; sorpclitika sokakat megfősz- ' tott attól, hogy figyelemmel ^ kísérjék ‘ a magyar filmgyár- • tás fejlődését, s lehetőleg i megfelelő időben tudják ér- < tékelni az alkotást. Legküze- < lebb június 16—19. között '> kerül műsorra az Angyalok földje a Kertmoziban (talán nem lesz akkor eső!), szerin- r tünk elég későn. ' Jancsó Miklós filmje, a ! legújabban bemutatott Oldás < és kötés, amelyen egyelőre > vitatkozik a kritika, valőszí- 5 nüleg júliusban kerül el hoz- > zánk. Nem nyilatkoznak róla > valami kedvezően? Mi nem- > csak a kritikusok véleményé- > re vagyunk kíváncsiak, ha- > nem arra is, amin vitatkoz- ? nak. > K. G. I Magyar Diesel-vonatok HA'MBüRG: A felvétel a kikötőben készült, ahol hajóra rakják a Ganz-MAVAG-gyárban argentin exportra gyártott Diesel-vonatokat. 1960. októbere óta 152 vasúti kocsi utazott a hamburgi kikötőn keresztül Argentínába. (MTI Külföldi Képszolgálat) ./Hit hozhat a nyiuzi ? Mindössze néhány eszten­deje, hogy a „Nyuszi” is be­lépett az ajándékozók sorába. Valamikor csak locsolkodást jelentett természetesen, azt is inkább kútnál és vízzel, de mióta az időjárás ilyen meg­bízhatatlan, maradt a — köl­ni, s amint már nálunk jő szokás — mert mindenre okot találunk —, amolyan locsol- kodó ajándékozó. Tegnapi lapszámunkban ír­tunk arról, hogy a locsolko- dák jól járnak, mert „sze­rény körülményeink” között is lesz mindenütt beigli, meg sonka, meg torta, meg töltött káposzta, s minden, amiben válogatni lehet. Most nézzük meg, mit hozhat cserébe a Mikulás-sá előlépett nyuszi. Eléggé „drága” helyeken vásárolhat, ha éppen kedve szottyan. Mert az egri Öra— ékszer boltban, s az Aján­dék boltban ugyan megtalál­ja, ki mit szeret, de jól teszi, ha szétnéz az apró pelyhesek táborában is, mert az ipar­művészek ez alkalommal kedves kis húsvéti figurák­kal lepték meg a közönséget. Természetesen az igényesebb nyuszik már benn is megte­kintik a pultokat, s ámulva veszik észre, hogy Hamlet korában sem volt annyi Ham- let-lánc, mint napjainkban, s a híres királyfi sem viselte olyan gőggel a nehéz és hosz- szú nyakéket, mint nap­jaink hölgyei. De a melltűk és a több soros gyöngyök is arra engednek következtetni, hogy divatunk most éppen a „kosárforditás” nagy napjait éli, ugyanis a száz esztendős divatlapok mosolygó démon­jain láthatók azok a csodála­tosan szép gyöngyök és sú­lyosnak ható ékszerek, amit most éppen „új divat”-nak kiáltunk ki. Ilyen az élet! Forog. Ügy is mondhatnánk, — topog, egy helyben a nők körül. Mert mi is emelné ki jobban a szép nyakvonalat, a hófehér vagy négerbama csuklót, mint egy ragyogó ékszer?! De gondolni kell a kiseb­bekre is. Mert Heves me­gyében elterjedt szokás, hogy a gyerekek, már mint a tíz év körüliek, sőt még ennél is kisebbek, kora haj­nalban felkelnek, s elkezdik keresni a nyuszi által „eldu­gott” tojásokat, a csokoládé­ba öntött másukat. Mind tud­ja, hogy a nyuszi ugyan nem egy ajándékozó szellem, de ha már hoz, természetesen keresni kell! Mikulás az ab­lakba, nyuszi a bokorba rak­ja le ajándékait. így a köny­vesboltban is szétnéztünk, s megtudtuk, hogy mesésköny­vek és if júsági regények nagy választékban kaphatók, de a felnőttek sem panaszkodhat­nak, mert megjelent a hús­véti ünnepekre a könyvkiadó ajándéka, a világirodalom re­mekei, amelyben Doszto­jevszkij, Maupassant, Boc­caccio, Viktor Hugo, Tolsz­toj, Dumas, Hemingway, s mások valóban nagyszerű írá­sai kerülnek az olvasni sze­rető emberek kezébe. Most már csak egy kell — ajándékozó ember, s a gya­korlat, no, meg az eddigi je­lek azt mutatják, hogy tat már évek óta — nem Hiány­cikk ... EGY MARÉK DIÓ — Mit kell mondani? — szól kislányára mamája. — Köszönöm bácsi! — száll át a fejek fölött az éles gye­rekhang. — Szeretem a gyerekeket — jegyzi meg csak úgy magának a bácsi. — A Marika meg kü­lönösen kedves név számom­ra... — zsebkendőt vesz elő, hosszasan törölgeti a kocsiban terpeszkedő melegtől bepárá­sodott szemüvegét. — Az én kislányomat is Ma­rikának hívják — szólal meg a mellette ülő asszony. — De ő már nagy lány, gimnazista. Negyedikbe jár... — Éppen annyi idős lenne az én Iá... — hirtelen meg- csuklik a hangja, elhallgat. — Lenne? — kérdezi kíván­csisággal hangjában az asz- szony. MEGLAZÍTJA FEJÉN a fél­recsúszott kendőt, és közelebb hajol a cigarettára gyújtó öreghez. — Meghalt? Csak bólintás a válasz, majd halkan, szomorú hangon me­sélni kezd. — Kora reggel volt. Tavasz. A háború utolsó tavasza. Szép és borzalmas volt akkor ez az évszak. A házak kertjeiben már rügyeiket bontogatták a gyümölcsfák. A frissen sarjadó zöld fűben bombatölcsérek ásítottak, épületromok füstjé­től volt nehéz a levegő. Nem volt mit ennünk. Kis tartalé­kunk a házunk telitalálatakor mind odaveszett. Már szinte nem is emberek, hanem vala­mi örökmozgó gépek voltunk feleségemmel együtt. Megszó­lalt a sziréna, lábunk ösztönö­sen vitt az óvóhelynek kijelölt pince felé. Feleségem ölében az alig néhány hónapos Mari­kánk hangosan követelte az ennivalót, én pedig megszo­kott mozdulattal kanyarítot- tam nyakamba a molyrágta pokrócot. Sokszor a pincében aludtunk. — Hosszú, átvirrasztott éj­szaka után az egyik szomszéd beszólt a sógorék törött üvegű ablakán: „A vasút melletti töltésen friss sóska van”. Egy­szerre megbolydult a család. Napok óta vízben, csak félig' főtt krumplit ettünk. Friss sóska! „Megyek, add a kosa­rat!” — ejtette határozottan a szavakat feleségem, és nagy kendőjével hátára kötötte a gyereket, a kosár után nyúlt. — Elmentek. Még eléggé ko­rán volt, s a lassan felszálló köd néhány lépés után elnyel­te gyorsan távolodó alakját. Nem sokkal ezután megszólalt a sziréna. Szabálytalan volt, de nem mentem le a pincébe. Vártam. Ilyen köziéiről még soha nem éreztem a bombák visító, rémületet keltő süvölté- sét, a becsapódáskor keletkező kisebb földrengést. Vártam. Az utca túlsó oldalán álló ház telitalálatot kapott. Fejemre a még sértetlen szoba plafonjá­ról hullott a vakolat. Vártam. Percek, vagy érák teltek el? Nem tudom. A pincéből feljött emberek eszelősen keresték ér­tékeiket a romok között. Tégla­por. füst szállt mindenütt. Vártam ... Sokáig vártaim... hiába ... egyedül... A VASÚTI KOCSIBAN is­mét csend van, csak a vonat kerekei csattognak szabályos időközönként. Az öreg zsebé­ből egy marék diót vesz ki, las­sú léptekkel indul a kocsi má­sik vége felé. Száraz, csontos kezével megsimogatja az abla­kon keresztül az átláthatatlan sötétbe bámuló kislány fejét. — Tessék, Marika ... Ágíka,’ vigyél öcsédnek is diót... Tóth Jutván

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents