Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-06 / 80. szám

1963. április 6., szombat NÉPÜJSAG Mert ugyebár annál nincs is csúnyább, mintha valaki név­telenül küld valahová levelet, amelyben névvel nevezi azt, akiről a levelet írta és még azt is megnevezi, hogy kinek írta. Sokat foglalkozott ezzel a saj­tó, a rádió, lassan kialakult a közvélemény, amely —• mégha igaza is van a levélírónak, ak­kor is a gyávasága miatt — el­ítéli azokat, akik névtelen le­veleket írogatnak. Anonymus névtelensége történeti és tör­ténelmi kuriózum, a mai ano- nymuszok névtelensége enyhén nevezve is: ízléstelenség. Nosza, szűnjön hát meg a névtelenség, félni itt senkinek sem kell, ha igaza van, meg­születtek az új levelek, ame­lyek nevesen névtelenek, vagy — nem csupán a szójáték ked­véért — névtelenül nevesek. A közelmúltban két levelet kézbesített egymás után a pos­ta, s engem ért az a megtisz­teltetés, hogy először az egyik, majd" a másik levélírót keres­sem fel, hogy szóban is el­mondhassák panaszaikat, s azokat a helyszínen megvizs­gálva és esetlegesen igaznak találva cikk szülessék belőle az igazság védelmében. Az egyik levélíró ijedten tárta szét a karját: — Kérem, én ezt a levelet nem írtam ... — Na, de hát most maga Cs. István, vagy nem? — tettem fel a naív kérdést... — Én vagyok, kérem, de a levelet mégsem én írtam... Megmondom őszintén. úgy ahogy van... Szóval,’hát én analfabéta vagyok... Itt min­denki tudja... A másik levélíró: — Levelet, én? Dehogy ír­tam ... Megmondom én szó­ban is, kit mi illet... Külön­ben is, hogy őszinte legyek, nagyon nehezen forgatom a tollat. Még aláírni is utálok, nemhogy háromoldalas levele­ket írjak... É6 jött a harmadik levél is, amelynek névaláírójából ép­pen nyolc hasonló nevű élt a községben, de mind a nyolc megesküdött mindenre, amire lehet, hogy esze ágában sem volt levelet írni.... Nos, hiba nem történt: a be­érkezett levelek nem voltak nevében hazudtak, tehát mást tüntettek fel becstelen szín­ben ... Amennyiben ez fejlődés a névtelen levélírásban, úgy ezt üdvözölni aligha lehet, elis­merni még kevésbé, véle­ményt mondani ezekről csak nagyon is egyértelműen sza­bad. Ezek a neves névtelenek végtelenül nevetségesek, ugyanakkor nevetségességük­ben is névvel bírók, gyűjtő­névvel: jellemtelenek. Bár azt igazán nem várhat­juk el, hogy tulajdonfőnév for­májában ezt írják nevesen névtelen levelük alá . .. Gyurkó Géza Vörös zászlóval tüntette ki a ÜLSZ központi bizottsága cs a Munkaügyi Minisztérium a selyp-vörös majori 215. számú intézetet Dtíífie-k a bad {(pesti dhzszeinlírítt Az elmúlt év tapasztalatait és ez évi terveit tárgyalta a megyei gyermek- és ifjúságvédelmi munkabizottság Közlemény Kádár János üdvözli a diszszázadok parancsnolcait. Maurice Thorez a diszszázad-parancsnokokkál. (MTI Toto .— Vigovszki felv.) Mély megelégedéssel és még nagyobb megnyug­vással vettem tudomá­sul, hogy 13. folytatása után Teli Vilmos ka­landjai befejezést nyer­tek a televízió kép­ernyőjén. Nincs több al­ma, hullai Gessler, s nincs több szégyenkezés magam előtt, hogy száz­szor kivigyorgott ifjú­sági film miatt ülök jó­magam is, ásítani igye­kezvén, teljesen siker­telenül. Am a bájos bemondó- nő közölte, hogy tekin­tettel a nagy érdeklő­désre. a nyár folyamán újból tizenhárom ran­devút rendeznek Tea Vilmos és ma élő har­costársai, fiam és bará­tai, magam és barátaim között.- Ez tiszta marhaság - háborogtam a televízió oktondi müsorpolitíko- ján, mert ki az, aki még egyszer hajlandó végig­nézni a tizenhárom foly­tatást. .. Különösen azok után, hogy a fiam te­kintélyes pofont kapván, igy formedt rám:- Olyan vagy, mint Gessler I Bár azért egyszer egyetlenegy folytatást megnézek: • milyen is volt az a Gessler.,. Valahogy nem emlék­szem rá elég határozot­tan. i~m I Neves névtelenek . . . írta alá a nevét, ha igaza volt sem... A névtelen levél írója, egyszerűen abból az okbói, hogy tudta, amit ír, az szerrien- szedett hazugság, nem írta alá nevét... Ez is rendben van. emberileg ez is indokolható: ki olyan ostoba, hogy bemutat­kozzék — Kovács vagyok, ké­rem, ezt a levelet én hazud­tam ... A neves névtelenek azonban továbbmentek a ha­zugságon, amely már a tény­ből kiindulva is vitathatatlan, — nemcsak arról hazudtak, akiről írtak, de ártatlan ember névtelenek, csak azok marad tak névtelenek, akik a levele két írták. Merész és újszer kezdeményezés, bátor és ügye továbbfejlesztése a levélírá névtelenségének, ötletes ki játszani akarása a közvéle menynek, amely nem szimpa tizál a névtelen levélírássá Azon természetesen vitatkozr sem kell, hogy ez mennyive becsületesebb^ vagy becstele nebb eljárás. A névtelen leve írója, még félelem, gyávaság miatt, de emberileg minden esetre elfogadható okból nen Hazánk felszabadulásának 18. évfordulója kettős ünne­pet jelentett a selyp-vörös- majori MŰM 215-ös számú ott­hon nyolcvan növendéke és nevelőtestülete, valamint a szülők számára. A tizenöt éve alakult intézet ezen a napon vette át jó munkája jutalmául a KISZ központi bizottsága és a Munkaügyi Minisztérium vörös vándorzászlóját és az ok­levelet. Az ünnepségén mint­egy négyszázan vettek részt, a Heves, Nógrád és Borsod me­gyében élő szülők nagy része is eljött. Délelőtt tíz órakor kezdő­dött az ünnepség az intézet kultúrtermében, amelyen meg­jelentek a Munkaügyi Minisz­térium, a Nehézipari Miniszté- riűm, a Mátravidéki Szénbá­nyászati Tröszt, a Nógrádi Szénbányászati Tröszt, a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt, a Kerületi Bányaműszaki Fel­ügyelőség képviselői, a párt és a KISZ járási bizottságának munkatársai, a társintézetek az általános iskolák igazgatói hogy együtt ünnepeljenek i fiatalokkal. Tóth Mihály, az intézet igazgatója: ismertette Az ifjúsági a szocializmuséri mozgalom feltételeit, amelyel elsőként teljesítettek a megye intézetei közül, s így születeti meg a ;nagy jutalom , a vörös selyemzászló. Az ünnepség középpontja volt, amikor Trezsenyik Sán­dor, a KISZ Heves megyei Bi­zottságának titkára rövid be­széd után kibontotta s átadta a zászlót az intézet KISZ-tit- ká rónak. Az ünnepélyes nagygyűlés után a szülők, a vendégek és a diákok közös ebéden vettek részt, majd megtekintették az intézetet, amely olyan volt ezen a napon, mint a zsongó méhkas. A szülők és a vendé­gek mindent látni akartak. A szobákat, a termeket, az irodát, a mosdót, s a falépcsők enge­delmesen nyikorogtak a sú­lyos, vagy sietős léptek alatt. A büszke vörössapkások szolgálatkészen nyitogatták az ajtókat, s mindent elmagya­ráztak, amit csak kívántak a látogatók. Sokat beszéltek ar­ról, hogyan élnek ők ezen a távoli vidéken. Volt nem egy olyan gyerek, akinek először látogatott ide édesapja, vagy édesanyja, így érthető, hogy kedvteléssel sétáltak a csodá­latosan szép intézeti kertben, amelynek minden pontja a fia­talok komoly munkáját tárta a látogatók elé. A hajdan ro­mos épületben, tisztaság, a va­lamikor — még nem is olyan • .' sen — gondozatlan ősvadon­ból gondos kezek újra előva­rázsolták a kastély gyönyörű kertjét. A szobákban gondos anyai kezek simogatták el az amúgy is gyűrődésmentes takarókat, s ahogy indultak a távolabbi vi­dékekre az autóbuszok, a vo­natok, úgy fogytak a vendégek is. Itt is, ott is látni lehetett a kert útjain táskával, csomag­gal ballagó fiatalembert, aki mellett még néhány tanácsot osztogatva ott haladtak a szü­lők, testvérek, rokonok, s mire eljött a lefekvés ideje, ismét a 80 fáradt, de nagyon boldog diák vette birtokába az inté­zet csendes, szép, tiszta szó- báit... (ódám) A Heves megyei Közlekedési és Balesetelhárítási Tanács és a Tudományos Ismeretterjesz­tő Társulat március 30-ári és 31-én megkezdődött KRESZ- tanfolyamára — amelyet a Népújság március 29-i számá­ban már részletesen ismertet­tünk — április 6-án és 7-én még lehet jelentkezni az alább megjelölt helyeken. A 20 fo­rintos részvételi díj a jelent­kezés alkalmával befizethető. A tanfolyam elvégzéséről min­denki igazoló lapot kap. Jelentkezni lehet: április 6-án, szombaton 14 órakor Egerbén, a Városi Művelődési Házban (Knézich utca 8. sz.), Hevesen a járási művelődési házban, Gyöngyösön a Szabad­ság és a Puskin Filmszínházak­ban. Április 7-én, vasárnap 9 órakor, Hatvanban, Füzes­abonyban és Pétervásárón a járási művelődési házakban. Tegnap ülést tartott a me­gyei gyermek- és ifjúságvé­delmi munkabizottság, ame­lyen Pöltl József, a művelő­désügyi osztály előadója beszá­molt a bizottság 1962-ben vég­zett munkájáról. Az évente két alkalommal tanácskozó megyei testület el­fogadta a beszámolót, majd az 1963-as év gyermekvédelmi feladataival foglalkozó mun- katervet vitatta meg. Ennek során kialakult az az állás­pont, hogy a gyermekvédelmi munkát a későbbiek során nem egyszerűen a bajba jutott, vagy veszélyeztetett gyerme­kek körüli Intézkedésre kell korlátozni, hanem ez évtől kezdődően a gyermekvédelem egyet jelent azzal, hogy min­den gyermeket figyelemmel kísér és sorsának alakulásáról pontos képet alkot a legfel­sőbb, s a legalsóbb szintű bi­zottság egyaránt. A munkaterv elfogadása után határozati javaslatokba rögzí­tette á tanácskozás mindazo­kat a tapasztalatokat, ame­lyek a gyermek- és ifjúságvé­delmi munka további megja­vítását eredményesen fejleszt­hetik tovább. Johannesburgot az afrikaiak „Goli”-nak nevezik. Ez a szc az angol gold-ból származik, aranyat jelent. Némelyek büsz­kék, mások félelemmel emle­getik ezt a szót. Aszerint, hogj ennek a föld mélyében rejlc kincsnek a tulajdonosai, vágj csak izzadnak érte. — Johannesburgban az ister és az ördög együtt lakik — mondják a bennszülöttek. Szótlanul haladunk útitár­saimmal. A körös-körül fekve óriási mennyiségű salakot és egyéb törmeléket szemlélem. — Eddig legalább tíz kilo­méternyi utat tettünk meg — szólal meg váratlanul útitár­sam, Peter —, állandóar aranyhegyek felett jártunk Lent a mélyben, fekete és fe­hér emberek dolgoznak. A mélységben azonban nemigei van különbség a bőr színe kö­zött és odalent nincsen „apart heid”. Balfelől, a City Deap Mine amelynek mélysége mintegj három kilométer. Előttünk pe dig az „ERPN Mine”, a viláí legmélyebb bányája, 3670 mé­ter mélyen van a föld gyomrá­ban. A dél-afrikai aranybányák ban több mint 300 000 afrika bányász dolgozik. Ezeknél azonban csaknem 30 százalék, származik a Dél-Afrikai Unió­ból, a többi a környező álla mokból vándorolt ide. KILENCVEN FONT — Az afrikaiak nélkül a; ország gazdasága csődbe jut na — mondja útitársam. — E: nagyon érezhető volt a leg utóbbi sztrájkok alkalmával JA Dél-Afrikai Unió területéi {összesen 57 aranybányát ak ♦n-áznak ki, s ezekből a bányák bői évente több mint kétmil­lió uncia aranyat bányásznak. A termelés azonban csak úgy lehetséges, ha biztosítjuk a megfelelő munkaerőt. Gépkocsink egy épülőben le­vő tárna előtt áll meg. — A tárna építése csak há­rom év múlva fejeződik be — mondja útitársam. — Ahhoz ugyanis, hogy 3800 méter mély­ségbe hatoljunk, legalább hat­évi munkára van szükség. A tárna ugyanis naponta össze­sen csak hat méterrel mélyül. A munkálatok percenként kö­rülbelül három fontot emész­tenek fel. De ha majd leérünk — 1964-ben —, a helyzet meg­változik. Ekkor ugyanis min­den percben legalább kilenc­ven font jövedelmet valósí­tunk meg legalább hatvan éven át. URÁN... URÁN... URÁN... Harminc gramm színarany előállításához legalább egy tonna ércet kell feldolgozni. Az aranyérc azonban ma egy­re kevesebb. Szerencsére, ide­jében felfedezték az urániu­mot. Most tehát egymás után nyílnak az uránércbányák. Az uránról először 1945-ben - kezdtek beszélni, amikor az el- ; ső atombomba megszületett. • Ebben az időben az Egyesült . Államok Katangából szerezte i be az uránércet. Egy alkalom­■ mai a Dél-Afrikái Unió einö­■ ke titkos üzenetet küldött Tru­man elnöknek: „Tudomásom van arról, hogy Katangában nagy áldozatok árán jutnak csak az urániumhoz. Nálunk rendkívül gazdag lelőhelyek j vannak, s szívesen bocsátunk ; rendelkezésükre”. Egy hét múlva húsz ameri­kai mérnök érkezett Johannes­burgba. Rengeteg műszert, ‘ szerszámot, sátort, malária el- : leni pirulát és kígyóharapás elleni orvosságot hoztak ma- ■ gukkal. Az expedíció vezetője ( kijelentette, hogy 24 órán be­lül indulhatnak a felfedező út­ra, amely szerinte legalább két hónapig fog tartani. A dél-afrikai megbízott azt felelte, • hogy akár azonnal is indulhatnak, és semmi szükség sincs a sátorokra meg a piru­lákra, elég, ha Geiger-számlá- lókat visznek magukkal. Más­nap reggel az expedíció tagjai a helyszínen voltak. — Hol itt az uránium? — kérdezte az egyik amerikai mérnök. — Ott — felelte a megbízott egy sárga hegyre mutatva. — Ennek nyilván agyára ment az afrikai napsütés — súgta a mérnök munkatársai­nak. Amikor azonban előszedték műszereiket, a Geiger-számlá- ló tűje bomlottan ugrált. Az Egyesült Államok és Anglia kormánya rögtön elhatározták, hogy bármilyen összeget be- , fektetnek a kiaknázásba. A Dél-Afrikai Unióban ma már összesen hatezer tonna uránércet bányásznak évente. Ez a mennyiség meghaladja az Egyesült Államok szükség­leteit. Ezért valószínű, hogy Dél-Afrika rövidesen Japán­nak is fog uránércet szállítani. A FÖLD MÉLYÉBEN Kísérőmmel leszálltunk a tárnába. A lift rendkívüli gyorsan ereszkedett le. Űtitár- sam azt ajánlotta, hunyjam le szememet, nehogy sós víz fröccsenjen belé. A levegő per­zselő volt. Minden tagunkat elöntötte az izzadtság. Ivóvíz­zel kínáltak, amely sós volt A hőmérséklet 50 > Celsius fok körül ingadozott. A szikla szinte izzott A leereszkedés tíz percig tartott. Mire leér­tünk, vérem halántékomban lüktetett. Amikor a liftből ki­szálltunk, erős reflektorfény vakított el. Két félmeztelen né­ger munkás légsűrítővel fúrta a sziklát. 3670 méter mélyen voltunk. Kísérőm azt mondta, hogy ez a legnagyobb mélység, amely­be valaha is ember lejutott. Egy csőhöz léptem, amely a friss levegőt vezette le. Ebben a mélységben ez a cső az élet egyetlen biztosítéka. Ha vala­milyen baleset folytán meg­rongálódna,. húsz perc alatt mindannyian megfulladnánk. Ez a tárna valóságos pokol. Előttem azonban mindenhol aranyérc csillog, a levegőben pedig aranypor lebeg. Útitársam elmondta, hogy eddig ebből a tárnából több mint 750 tonna aranyat bá­nyásztak. Ez pedig azt jelenti, hogy legalább 130 millió tonna ércet kellett a felszínre szállí­tani és feldolgozni. (A Magyar Szó nyomán) VÉR h ARANY Látogatás a dél-afrikai aranybányák poklában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents