Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-30 / 99. szám
lm. április 30., kedd NßPÜJSAG 5 A birodalommá tágult kert és az ő királya — Ügy keli, hogy a tüilt nem szabad nyomkodni... Csak ami magától lecsorog ... így aztán nem lesz zavaros... A málnaszörp receptjét hallgatom, bólogatva, egyet —, sőt, hozzáértést mutatva, pedig hát a konyhaművészet olyan távol áll tőlem, mint amilyen távol állt tőle. Juhász Páltól, a nyugdíjas lakatostól, aki dolgozott a gyöngyösi MÁV Váltó-, Kitérőgyártó ÜV-ben, lakik Nagyfügeden és most dolgozik otthon. A málnaszörp különben, amit nem volt szabad a tüllből kinyomkodni, valóban finom volt, illatos, mintha hamvas, pirosán ott ülne bokrán, a kert végében. A kertet már megjártuk, a nagy birodalmat, amely néhány héttel ezelőtt a szükséges rossz volt, s most már a nélkülözhetetlen jóvá nemesedett. Nem azért, vagy hogy inkább nem csak azért, mert amit terem, jól jön a nyugdíj mellé, legfőképpen, mert hogy teremjen, azért dolgozni kei! rajta. Dolgozni. A gyár után a kis földön... — Hát most már én paraszt- ember leszek? — kérdezte az első nap reggelért az asszonytól. Az mosolyogva, de kicsit meghatottan is mondta:-*■ Hát most már az... Itthon. Mellettem... — Mért, tetszik tudni, — mondta Juhászné, ezt már nekem, az első hetek utáni találkozáskor — alig láttam én az emberemet. Ment hajnalon, jött késő délután ... Mindig volt valami, szeminárium, értekezlet, meg miegymás. Hát most már itthon lesz, mellettem ... Juhász Pál öngyújtóját forgatja nagy elmerülten, úgy né- ti, mintha az évtizedes tűz- szerszámot most látná először. Rendkívül érdekes egy ilyen öngyújtó! Éveken keresztül csak elővette, kipattant a láng. rágyújtott, s aztán vissza a »ebbe ..,, Most van ideje nézegetni. Mert rengeteg ideje van egy nyugdíjasnak, igaz? — Nagyon szerettem én sebesen dolgozni... •— így Juhász. — Hiaba mondtam neki, hegy ne hajtsd magad .. Csak ment, csak ment... Ilyen volt ő világ életében, mindig — ezt az asszony mondja... — Most meg — sóhajt Juhász és a félbemaradt mondat, többet beszél, mintha órákig fejtegetné, milyen is az, ha valaki negyven év után, hajnalban felpattan az ágyról, s ugrana a nadrág, cipő Után, hogy aztán visszaüljön az ágy szélére: minek és hová? Mert igaz, itt az ideje, hogy pihenjen az ember. Mórt igaz, hogy megérdemli a pihenést, a nyugalmat, az otthont, a kényelmet: mindent megérdemel. De negyven év! Kereken 15 ezer nap. Az újszülöttből érett férfi lesz ennyi idő alatt. És milyen negyven év? Két háború, két pusztulás, két eszmél és, ezernyi küzdelem, szenvedés és mégis, így visszatekintve, negyven évnyi élet boldogsága ... Nehéz, nagyon nehéz. — Majd lesz itthon dolga, bőven ... Ráfér a házra is, a kertre is — szólal meg az asz- szonyi józanság... És már ballagunk is a kék ég alatt, újra végig a kerten, a ribizkebokrok, málnatövek, a borsó, a hagyma, a saláta között, e kis világ útjelzői és kincsei között, felmérni, hová kerül a szőlő, amit most akar telepíteni... Hová kerül a kukorica... — Ez a kis rétecske — (tenyérnyi az egész) — megmarad. Kell az állatállománynak — teszi hozzá mosolyogva. Mert a két kecske, meg a gi- da, az állatállomány, na és persze a hízónak való, — ad gondot, dolgot ezután is. Lehet velük, a kerttel, a girbc- görbe kerítéssel, a megereszkedett óllal, a ház végével tenni-venni, sőt, ha az ember nagyon akarja, még fel is só-! hajthat: — Hű, de sok is dolgom ... i Nincs egy szabad percem sem. j Áldott pihenő, és te áldott j tenyérnyi kert, ti kedves kis! kecskék, és málnabokrok, s, te is, megdőlt kerítés: milyen j jó, hogy vagytok. Hogy mun- j két, dolgot adtok egy munka- j ban, dologban megfáradt nyug- j díjasnak! Gyurkó Géza Megjelent a Világosság áprilisi tixáma A folyóirat áprilisi száma első helyen közli N. Bukin tanulmányát: A vallásos érzések leküzdéséről, amely a Kommu- nyiszt 1963. 2. számában jelent meg először. Somogyi Zoltán Materialista történetfelfogás és humanizmus című cikkének | harmadik részét közli. A Fő- j kusz című rovatban Karo-! iovszky Lajos az amerikai Ica- j tolicizmus mai válság-jelensé-; geiről ír. Pais István cikkében azt mutatja ki, hogy az ószö- j vétségben a család fejlődésé- j nek milyen nyomai találhatók.! Mucskai László az alkímia j ideológiájáról ír. A folyóirat új | színfoltjaként jelentkezik ettől a számtól kezdve A valláskri- tika és az ateizmus történetéből című rovat. A jelenlegi számban az Indiai ateizmusról olvashatunk. A mostani számban is található sok szépirodalmi anyag. Különféle érdekességek a vallástörténet és a vallások mai életéből. Olvasom a „tudomány”' jelentését, amely szerint a. kísérletek bebizonyították, hogy az élő szervezet sugárérzékenysége a napszakoktól függ. A kísérlett patkányok például, ha este kapták a suyárdóZlst, elpusztultak, ha reggel, életben maradtak. Érdekes és elgondolkodtató kísérlet ez, amely humánusabbá teheti az esetleges atomháborút. Ha reggel robban a bomba, nagyobb az esély — a tudományos megállapítás szerint — áz életben maradásra, mintha az esti órákban történt volna. Illő tehát, hogy a humánus atomháború reggel törjön ki. Nemdebár? Ámbár egy dolog rendkívül módon aggaszt: nem vagyok patkány. De még ez a kisebb baj. A nagyobb baj az a rögeszmém, hogy nekem a sugárzás reggel, délben, este egyformán ártalmas, úgy is lehet mondani, hogy allergiás vagyok a leghumánusabb atombombára is. Lehet, hogy neveltetésem körülményeiben kell keresni az okot, de az is lehet, hogy az atombomba szerelmeseinek neveltetésében rejlik a dolog lényege. Sőt, biztos vagyok benne, hogy így van. Minden kísérlet nélkül Is! (- ó) Jelentés a földekről t Befejezés előtt áll a cukorrépa vetése — Megkezdték a silókukorica vetését — Jól halad a szőlő kapálása, a szabadföldi palántázás megyénk tsz-eiben VIGYÁZZ, HA JÖN A VONAT! (Kiss Béla rajza) Megyénk termelőszövetkezetei az elmúlt hét folyamán is gyors es lelkiismeretes munkát végeztek, hogy mielőbb pótolni tudják a kedvezőtlen időjárásból eredő lemaradást A kora tavasziak elvetésével már végeztek: tavaszi árpából 114 százalékra, borsóból pedig 125 százalékra teljesítették vetési tervüket, ugyanakkor ISI 7 holdon a mák is a földbe került. Az elmúlt hét folyamán, de a tegnapi napon is a termelőszövetkezeti tagok lucerna és vöröshere, napraforgó és cukorrépa vetésével voltak elfoglalva. de a tagság jelentős része foglalkozott ezenkívül burgonyaültetéssel, valamint a kukorica elvetésével is. A cukorrépából 6430 holdat, napraforgóból 1700 holdat, kukoricából pedig 16 200 holdat vetettek már be. Az elkövetkezendő napokban gyorsítani kell a kukorica vetését, mert a tervezettnek csak 35 százalékát vették el a termelőszövetkezetek. Gyorsabb munkát követel a szántás is, amelyből 18 000 holdat végeztek el a 24 900 hold tervezettel szemben. Megyénkben megkezdődött a silókukorica vetése. Már 330 holdon került a földbe a mag, a hét folyamán azonban várható, hogy a silókukorica vetése ugrásszerűen megnövekedik majd. Említésre méltó még, hogy ^megyénk területén több mint 100 ezer holdon befejeződött a trágyázás, s a különböző felülvetések is nagyrészben befejeződtek már. A szőlős termelőszövetkezetekben legnagyobb újságot a szőlők metszésének befejezése jelenti. A hét végére végeztek ezzel a munkával, ugyanakkor jó ütemben haladnak a szőlők első kapálásával, amely a legnehezebb munkák egyike. A legutóbbi összesítés szerint a szőlős tsz-ek 6660 holdon végezték el a szőlő első kapálását, amely az összterület 23 százalékának felel meg. Ezekben a gazdaságokban most a legfontosabb munka a kapálás mielőbbi befejezése, mert a szőlők szépen ..takadnak”, s ha továbbra is meleg, kedvező lesz az idő, néhány hétén belül az első permetezéshez is hozzá kell fogniuk. A kertészetekben február óta szinte megállás nélkül végzik a munkákat a kertészeti dolgozók. A primőrárukon kívül szépen növekednek a különböző palánták, amelyeknek tervszerű kiültetését az elmúlt hét folyamán valamennyi szövetkezetünkben megkezdték. Ez ideig 780 holdra ültették már ki a szabadföldi palántákat. A palántázást -több gazdaságunkban gép is segíti, amely nemcsak meggyorsítja, hanem meg is könnyíti a tsz-tagok munkáját. — f. L — A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülése Tegnap délelőtt a megyei tanács kistanácstermében ülésezett a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Csepely t Károly, megyei NEB-elnök javaslata szerint a bizottság két vizsgálati anyagot tárgyalt. Több népi ellenőr és szakember bevonásával 28 sütőipari üzemegységet, két vállalati központot, valamint kiskereskedelmi és szövetkezeti beit- egységeket vizsgálták, meg. Mit kell tenni, hogy gyorsabban és jobban haladjanak az emeletráépítések, ki felelős az eddigi mulasztásokért? Több napi vizsgálat, oldalas jelentések és vita után a Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság javaslatokat tesz, melynek részletes ismertetésére visszatérünk. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1883-ba.n született Jaroslav Hasek, a cseh Irodalom nagy szatirikusa17 aelav Pazpurek űr, a kereske- v dő, ingerülten járkált fel és ■lé raktárában, a hordók, zsákok, ládák és nagy papírbálák között. Egy-eey zsákba dühösen belerúgott, kiemelt egy marék babkévét, és rosszkedvűen pergette vissza ujjai között. A felesége őt tőkfllkónak nevezte! Igaz ugyan, hogy kis háztartáséban nem volt ez rendkívüli dolog, ma azonban különleges körülmények között történt, és őt mások előtt nevetségessé tette. Éppen ebédnél ültek, amikor a szobalány bizonyos urak érkezését jelentette be. Ezek az urak azért jöttek, hogy öt a kereskedőtársulat báljára meghívják. Semmi körülmények között nem jelenhetett meg előttük ingujjban. kabát nélkül, ezért gyorsan a másik szobába ment át, hogy toalettjét rendbehozza. Eközben történt valahogyan, hogy egy vázát leütött... Felesége pedig ekkor igen hangosan nyilvánította ki véleményét és ezt mondta: „Tök- filkó!” De. ha csak ezt mondta volna! A küldöttség tagjai gondolhatták volna, hogy a szobalánynak mondta és minden rendben, ő azonban megismételte és hozzáfűzte: „Igen, te egy nagy tökfilkó vagy, Vaclav Pozsu- rek!” Szinte kiabált és közben az urak mindezt nagyon jól hallhatták! Milyen sajnálkozva nyújtottak kezet távozásukkor! És ez a szégyen most majd futótűzként' terjed el a városban! Micsoda szerencsétlen eset, JAROSLAV HASEK: A gyakorlati életből • # • hogy éppen ezt a nőt kellett feleségül vennie! Ebben a pillanatban a raktár végébe ért és ott megpillantott a padlón egy gyógyvizes üveget. — Hé! Micsoda rend ez?! Hanyag csőcselék, megtanítalak benneteket a rendre! József, jöjjön ide! — kiáltott fel a boltba. A következő pillanatban egy - csupasz állú fiatalember rohant lefelé a lépcsőn. — Micsoda rendetlenség ez! Ki tette ide ezt az üveget? Majdnem keresztülestem rajta! Nem tudná valahová máshová tenni? Van éppen elég hely a raktárban? De persze, magának nem hivatása a munkája! — Főnök úr, kérem, ön állította ide tegnap az üveget... — Igen? No, nézd csak, a tejfelesszájút! Engem akar oktatni? Meg tudná mondani, kinél tanult, fiatal barátom? — Főnök űr kérem, bocsánatot kérek, önnél tanultam ... — Igen, nálam? Akkor még nagyobb baj! Hiába tanult négy évig, nem tudja mégsem, hogy a főnökével szemben tisztelettel viseltessen és ne feleseljen! — Bocsánatot kérek, főnök űr, elteszem az üveget... — Mit mondott? El akarja tenni innen az üveget? Ki tette ide? — A főnök úr! — Nahát! Akkor miért akar főnöke akaratával szembeszegülni? Maga... — Azt tetszett mondani az előbb... — Mit mondtam én? Maga szemtelen! Tűnjön el a szemem elől, mer t kidobom! Ki küldte ide magát tulajdonképpen? — A főnök úr hivatott.:: — En hívtam magát? menjen innen, de azonnal, különben... — kiáltott a sápadt boltvezetőre, aki futva menekült a raktárból. 11 aelav Pozsurek úr folytatta r körútját a raktárban. Ismét és ismét visszatért a gondolat: a felesége a küldöttség urai előtt letök- filkózía! Tekintete hirtelen megakadt az egyik üres sarokban. Tegnap ott még egy aszaltszilvás hordó állt. Hová tették azt onnan? Megint parancsa ellen tettek! Ilyenek ezek! Mindig van valami baj velük! Minden segéd, minden inas és minden háziszolga, mindenre tud valamit mondani! Különösen ezek az inasok, micsoda pufókok! Biztosan túlságosan jól tartják őket. Na, de mától kezdve kisebb lesz az adagjuk! Különben még a fejére nőnek ezek a kamaszok. Különösen ennek a Józsefnek kell majd csökkenteni az adagját, mert ma szemtelenül viselkedett. Most azonban előbb meg kell tudnia, hol van a hordó. — Frantik, Ondrej, Jozef, azonnal hozzám! — kiáltotta. De csak ketten jöttek. — Hol van Ondrej? — Főnök úr, az üzletben sok vevő van, ott kellett maradnia, hogy kiszolgáljon. — Látják, ő tudja, hogy mi a kötelessége! A boltban sok a vevő, de maguk mindent otthagynak, ahelyett, hogy a vevőket szolgálnák ki, lejönnek a raktárba sétálni! De ez nem megy így tovább, ezt én mondom maguknak. Tönkre akarnak tenni? Elmehetnek? — De főnök úr, hívni tetszett... — Eh, hívtam, nem hívtam... tűnjenek el és ne beszéljenek mindig vissza! Miért nem küldték az inast? — Nem tudtuk, hogy ... — Nem tudtuk, nem tudtuk... Maguk egyáltalán semmit sem tudnak! Csak a fizetést felvenni, azt tudják! A többit mind az Úristenre bízzák és rám. Küldjék ide az inasokat! IVem sokáig tartott, jött a három L inas, félelemtől reszketve. A kereskedő tetőtől talpig végigmérte őket. — Tudom, hogy megint ettetek, naplopók! Látom a szemetekből. Miért nem jöttetek, amikor láttátok, hogy a segédek nem jöhetnek a sok vevő miatt? — Kérem szépen, nem tudtuk, hogy jönnünk kell... — Nem tudtuk, nem tudtuk ... ezt mondja mind! Nagyon meghíztatok az utóbbi időben. — Kérem szépen... — Ne feleseljetek! Kövérek vagytok, vagy nem.. .71 — Igen — suttogták alig hallhatóan. — Azt akarom mondani: mától fogva két órakor kaptok először enni! Azonkívül kisebb adagot kaptok! Eltűnni! Amikor az inasok eltűntek, eszébe jutott, hogy házi szolgájának mondta reggel azt a hordót... — Küldjék le a Kozkát! Jött a szolga. — Hallja, Kozka, ha még egyszer előfordul, hogy én valamit kérdezek, és maga, aki tudja, nem mondja azonnal, ki van rúgva! Megértette! — Kérem szépen, nem tudok semmiről! — Ismerem már ezt a nótát! Elmehet! Amikor Kozka elment, így szólt magához a kereskedő: „Legjobb lesz, ha hazamegyek! Itt még halálra idegesítenek! A fickók nem engedelmeskednek, azt csinálnak; amit akarnak, szemtelen válaszokat adnak és pofáskodnak. Igazi kereszt ez rajtam!” óra múlva ismét lakásán volt Vaclav Pozsurek és így szólt a feleségéhez: „Kedves, ugye, nem haragszol már a váza miatt? A jövőben jobban fogok vigyázni...” — Nem haragszom, Vaclav, de mondd te magad, hogy nem egy balkezes, egy igazi tökfilkó vagy? — mondta a felesége kedvesen, amelyre Pozsurek úr ajkáról bizonytalanul szólt a válasz: — De, igen, galambocskám ... Es megölelték egymást. Fordította: Avtalfy István pél
