Heves Megyei Népújság, 1963. április (14. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-30 / 99. szám

lm. április 30., kedd NßPÜJSAG 5 A birodalommá tágult kert és az ő királya — Ügy keli, hogy a tüilt nem szabad nyomkodni... Csak ami magától lecsorog ... így aztán nem lesz zavaros... A málnaszörp receptjét hall­gatom, bólogatva, egyet —, sőt, hozzáértést mutatva, pe­dig hát a konyhaművészet olyan távol áll tőlem, mint amilyen távol állt tőle. Juhász Páltól, a nyugdíjas lakatostól, aki dolgozott a gyöngyösi MÁV Váltó-, Kitérőgyártó ÜV-ben, lakik Nagyfügeden és most dolgozik otthon. A málnaszörp különben, amit nem volt sza­bad a tüllből kinyomkodni, valóban finom volt, illatos, mintha hamvas, pirosán ott ülne bokrán, a kert végében. A kertet már megjártuk, a nagy birodalmat, amely né­hány héttel ezelőtt a szüksé­ges rossz volt, s most már a nélkülözhetetlen jóvá neme­sedett. Nem azért, vagy hogy inkább nem csak azért, mert amit terem, jól jön a nyugdíj mellé, legfőképpen, mert hogy teremjen, azért dolgozni kei! rajta. Dolgozni. A gyár után a kis földön... — Hát most már én paraszt- ember leszek? — kérdezte az első nap reggelért az asszony­tól. Az mosolyogva, de kicsit meghatottan is mondta:-*■ Hát most már az... Itt­hon. Mellettem... — Mért, tetszik tudni, — mondta Juhászné, ezt már ne­kem, az első hetek utáni talál­kozáskor — alig láttam én az emberemet. Ment hajnalon, jött késő délután ... Mindig volt valami, szeminárium, ér­tekezlet, meg miegymás. Hát most már itthon lesz, mellet­tem ... Juhász Pál öngyújtóját for­gatja nagy elmerülten, úgy né- ti, mintha az évtizedes tűz- szerszámot most látná először. Rendkívül érdekes egy ilyen öngyújtó! Éveken keresztül csak elővette, kipattant a láng. rágyújtott, s aztán vissza a »ebbe ..,, Most van ideje né­zegetni. Mert rengeteg ideje van egy nyugdíjasnak, igaz? — Nagyon szerettem én se­besen dolgozni... •— így Ju­hász. — Hiaba mondtam neki, hegy ne hajtsd magad .. Csak ment, csak ment... Ilyen volt ő világ életében, mindig — ezt az asszony mondja... — Most meg — sóhajt Ju­hász és a félbemaradt mondat, többet beszél, mintha órákig fejtegetné, milyen is az, ha va­laki negyven év után, hajnal­ban felpattan az ágyról, s ug­rana a nadrág, cipő Után, hogy aztán visszaüljön az ágy szé­lére: minek és hová? Mert igaz, itt az ideje, hogy pihen­jen az ember. Mórt igaz, hogy megérdemli a pihenést, a nyu­galmat, az otthont, a kényel­met: mindent megérdemel. De negyven év! Kereken 15 ezer nap. Az újszülöttből érett férfi lesz ennyi idő alatt. És milyen negyven év? Két há­ború, két pusztulás, két esz­mél és, ezernyi küzdelem, szen­vedés és mégis, így visszate­kintve, negyven évnyi élet boldogsága ... Nehéz, nagyon nehéz. — Majd lesz itthon dolga, bőven ... Ráfér a házra is, a kertre is — szólal meg az asz- szonyi józanság... És már ballagunk is a kék ég alatt, újra végig a kerten, a ribizkebokrok, málnatövek, a borsó, a hagyma, a saláta között, e kis világ útjelzői és kincsei között, felmérni, hová kerül a szőlő, amit most akar telepíteni... Hová kerül a kukorica... — Ez a kis rétecske — (te­nyérnyi az egész) — megma­rad. Kell az állatállománynak — teszi hozzá mosolyogva. Mert a két kecske, meg a gi- da, az állatállomány, na és persze a hízónak való, — ad gondot, dolgot ezután is. Le­het velük, a kerttel, a girbc- görbe kerítéssel, a megeresz­kedett óllal, a ház végével tenni-venni, sőt, ha az ember nagyon akarja, még fel is só-! hajthat: — Hű, de sok is dolgom ... i Nincs egy szabad percem sem. j Áldott pihenő, és te áldott j tenyérnyi kert, ti kedves kis! kecskék, és málnabokrok, s, te is, megdőlt kerítés: milyen j jó, hogy vagytok. Hogy mun- j két, dolgot adtok egy munka- j ban, dologban megfáradt nyug- j díjasnak! Gyurkó Géza Megjelent a Világosság áprilisi tixáma A folyóirat áprilisi száma első helyen közli N. Bukin ta­nulmányát: A vallásos érzések leküzdéséről, amely a Kommu- nyiszt 1963. 2. számában jelent meg először. Somogyi Zoltán Materialista történetfelfogás és humanizmus című cikkének | harmadik részét közli. A Fő- j kusz című rovatban Karo-! iovszky Lajos az amerikai Ica- j tolicizmus mai válság-jelensé-; geiről ír. Pais István cikkében azt mutatja ki, hogy az ószö- j vétségben a család fejlődésé- j nek milyen nyomai találhatók.! Mucskai László az alkímia j ideológiájáról ír. A folyóirat új | színfoltjaként jelentkezik ettől a számtól kezdve A valláskri- tika és az ateizmus történeté­ből című rovat. A jelenlegi számban az Indiai ateizmusról olvashatunk. A mostani számban is talál­ható sok szépirodalmi anyag. Különféle érdekességek a val­lástörténet és a vallások mai életéből. Olvasom a „tudomány”' jelentését, amely szerint a. kísérletek bebizonyí­tották, hogy az élő szer­vezet sugárérzékenysége a napszakoktól függ. A kísérlett patkányok pél­dául, ha este kapták a suyárdóZlst, elpusztul­tak, ha reggel, életben maradtak. Érdekes és elgondol­kodtató kísérlet ez, amely humánusabbá te­heti az esetleges atom­háborút. Ha reggel rob­ban a bomba, nagyobb az esély — a tudomá­nyos megállapítás sze­rint — áz életben mara­dásra, mintha az esti órákban történt volna. Illő tehát, hogy a humá­nus atomháború reggel törjön ki. Nemdebár? Ámbár egy dolog rendkívül módon ag­gaszt: nem vagyok pat­kány. De még ez a ki­sebb baj. A nagyobb baj az a rögeszmém, hogy nekem a sugárzás reg­gel, délben, este egyfor­mán ártalmas, úgy is lehet mondani, hogy allergiás vagyok a leg­humánusabb atombom­bára is. Lehet, hogy ne­veltetésem körülményei­ben kell keresni az okot, de az is lehet, hogy az atombomba szerelme­seinek neveltetésében rejlik a dolog lényege. Sőt, biztos vagyok benne, hogy így van. Minden kísérlet nélkül Is! (- ó) Jelentés a földekről t Befejezés előtt áll a cukorrépa vetése — Megkezdték a silókukorica vetését — Jól halad a szőlő kapálása, a szabadföldi palántázás megyénk tsz-eiben VIGYÁZZ, HA JÖN A VONAT! (Kiss Béla rajza) Megyénk termelőszövetke­zetei az elmúlt hét folyamán is gyors es lelkiismeretes munkát végeztek, hogy mielőbb pótolni tudják a kedvezőtlen időjárás­ból eredő lemaradást A kora tavasziak elvetésével már vé­geztek: tavaszi árpából 114 százalékra, borsóból pedig 125 százalékra teljesítették vetési tervüket, ugyanakkor ISI 7 holdon a mák is a földbe ke­rült. Az elmúlt hét folyamán, de a tegnapi napon is a termelő­szövetkezeti tagok lucerna és vöröshere, napraforgó és cu­korrépa vetésével voltak el­foglalva. de a tagság jelentős része foglalkozott ezenkívül burgonyaültetéssel, valamint a kukorica elvetésével is. A cu­korrépából 6430 holdat, napra­forgóból 1700 holdat, kukori­cából pedig 16 200 holdat ve­tettek már be. Az elkövetke­zendő napokban gyorsítani kell a kukorica vetését, mert a ter­vezettnek csak 35 százalékát vették el a termelőszövetkeze­tek. Gyorsabb munkát követel a szántás is, amelyből 18 000 holdat végeztek el a 24 900 hold tervezettel szemben. Megyénkben megkezdődött a silókukorica vetése. Már 330 holdon került a földbe a mag, a hét folyamán azonban vár­ható, hogy a silókukorica ve­tése ugrásszerűen megnöveke­dik majd. Említésre méltó még, hogy ^megyénk területén több mint 100 ezer holdon be­fejeződött a trágyázás, s a kü­lönböző felülvetések is nagy­részben befejeződtek már. A szőlős termelőszövetkeze­tekben legnagyobb újságot a szőlők metszésének befejezése jelenti. A hét végére végeztek ezzel a munkával, ugyanakkor jó ütemben haladnak a szőlők első kapálásával, amely a leg­nehezebb munkák egyike. A legutóbbi összesítés szerint a szőlős tsz-ek 6660 holdon vé­gezték el a szőlő első kapálá­sát, amely az összterület 23 százalékának felel meg. Ezek­ben a gazdaságokban most a legfontosabb munka a kapá­lás mielőbbi befejezése, mert a szőlők szépen ..takadnak”, s ha továbbra is meleg, kedvező lesz az idő, néhány hétén be­lül az első permetezéshez is hozzá kell fogniuk. A kertészetekben február óta szinte megállás nélkül vég­zik a munkákat a kertészeti dolgozók. A primőrárukon kí­vül szépen növekednek a kü­lönböző palánták, amelyeknek tervszerű kiültetését az elmúlt hét folyamán valamennyi szö­vetkezetünkben megkezdték. Ez ideig 780 holdra ültették már ki a szabadföldi palántá­kat. A palántázást -több gazda­ságunkban gép is segíti, amely nemcsak meggyorsítja, hanem meg is könnyíti a tsz-tagok munkáját. — f. L — A Heves megyei Népi Ellenőrzési Bizottság ülése Tegnap délelőtt a megyei ta­nács kistanácstermében ülése­zett a Heves megyei Népi El­lenőrzési Bizottság. Csepely t Károly, megyei NEB-elnök ja­vaslata szerint a bizottság két vizsgálati anyagot tárgyalt. Több népi ellenőr és szakem­ber bevonásával 28 sütőipari üzemegységet, két vállalati központot, valamint kiskeres­kedelmi és szövetkezeti beit- egységeket vizsgálták, meg. Mit kell tenni, hogy gyor­sabban és jobban haladjanak az emeletráépítések, ki felelős az eddigi mulasztásokért? Több napi vizsgálat, oldalas jelenté­sek és vita után a Heves me­gyei Népi Ellenőrzési Bizott­ság javaslatokat tesz, melynek részletes ismertetésére vissza­térünk. Nyolcvan évvel ezelőtt, 1883-ba.n született Jaroslav Hasek, a cseh Irodalom nagy szatirikusa­17 aelav Pazpurek űr, a kereske- v dő, ingerülten járkált fel és ■lé raktárában, a hordók, zsákok, ládák és nagy papírbálák között. Egy-eey zsákba dühösen belerúgott, kiemelt egy marék babkévét, és rosszkedvűen pergette vissza ujjai között. A felesége őt tőkfllkónak nevezte! Igaz ugyan, hogy kis háztartásé­ban nem volt ez rendkívüli dolog, ma azonban különleges körülmé­nyek között történt, és őt mások előtt nevetségessé tette. Éppen ebédnél ültek, amikor a szobalány bizonyos urak érkezését jelentette be. Ezek az urak azért jöt­tek, hogy öt a kereskedőtársulat báljára meghívják. Semmi körülmé­nyek között nem jelenhetett meg előttük ingujjban. kabát nélkül, ezért gyorsan a másik szobába ment át, hogy toalettjét rendbehozza. Eközben történt valahogyan, hogy egy vázát leütött... Felesége pedig ekkor igen hangosan nyilvánította ki véleményét és ezt mondta: „Tök- filkó!” De. ha csak ezt mondta volna! A küldöttség tagjai gondolhatták vol­na, hogy a szobalánynak mondta és minden rendben, ő azonban megis­mételte és hozzáfűzte: „Igen, te egy nagy tökfilkó vagy, Vaclav Pozsu- rek!” Szinte kiabált és közben az urak mindezt nagyon jól hallhatták! Mi­lyen sajnálkozva nyújtottak kezet távozásukkor! És ez a szégyen most majd futótűzként' terjed el a város­ban! Micsoda szerencsétlen eset, JAROSLAV HASEK: A gyakorlati életből • # • hogy éppen ezt a nőt kellett felesé­gül vennie! Ebben a pillanatban a raktár vé­gébe ért és ott megpillantott a pad­lón egy gyógyvizes üveget. — Hé! Micsoda rend ez?! Hanyag csőcselék, megtanítalak benneteket a rendre! József, jöjjön ide! — kiál­tott fel a boltba. A következő pillanatban egy - csupasz állú fiatalember ro­hant lefelé a lépcsőn. — Micsoda rendetlenség ez! Ki tette ide ezt az üveget? Majdnem keresztülestem rajta! Nem tudná va­lahová máshová tenni? Van éppen elég hely a raktárban? De persze, magának nem hivatása a munkája! — Főnök úr, kérem, ön állította ide tegnap az üveget... — Igen? No, nézd csak, a tejfeles­szájút! Engem akar oktatni? Meg tudná mondani, kinél tanult, fiatal barátom? — Főnök űr kérem, bocsánatot ké­rek, önnél tanultam ... — Igen, nálam? Akkor még na­gyobb baj! Hiába tanult négy évig, nem tudja mégsem, hogy a főnökével szemben tisztelettel viseltessen és ne feleseljen! — Bocsánatot kérek, főnök űr, el­teszem az üveget... — Mit mondott? El akarja tenni innen az üveget? Ki tette ide? — A főnök úr! — Nahát! Akkor miért akar főnö­ke akaratával szembeszegülni? Ma­ga... — Azt tetszett mondani az előbb... — Mit mondtam én? Maga szem­telen! Tűnjön el a szemem elől, mer t kidobom! Ki küldte ide magát tulaj­donképpen? — A főnök úr hivatott.:: — En hívtam magát? menjen in­nen, de azonnal, különben... — kiáltott a sápadt boltvezetőre, aki futva menekült a raktárból. 11 aelav Pozsurek úr folytatta r körútját a raktárban. Ismét és ismét visszatért a gondolat: a fe­lesége a küldöttség urai előtt letök- filkózía! Tekintete hirtelen megakadt az egyik üres sarokban. Tegnap ott még egy aszaltszilvás hordó állt. Hová tették azt onnan? Megint parancsa ellen tettek! Ilyenek ezek! Mindig van valami baj velük! Minden se­géd, minden inas és minden házi­szolga, mindenre tud valamit mon­dani! Különösen ezek az inasok, micso­da pufókok! Biztosan túlságosan jól tartják őket. Na, de mától kezdve kisebb lesz az adagjuk! Különben még a fejére nőnek ezek a kama­szok. Különösen ennek a Józsefnek kell majd csökkenteni az adagját, mert ma szemtelenül viselkedett. Most azonban előbb meg kell tud­nia, hol van a hordó. — Frantik, Ondrej, Jozef, azonnal hozzám! — kiáltotta. De csak ketten jöttek. — Hol van Ondrej? — Főnök úr, az üzletben sok vevő van, ott kellett maradnia, hogy ki­szolgáljon. — Látják, ő tudja, hogy mi a kö­telessége! A boltban sok a vevő, de maguk mindent otthagynak, ahe­lyett, hogy a vevőket szolgálnák ki, lejönnek a raktárba sétálni! De ez nem megy így tovább, ezt én mon­dom maguknak. Tönkre akarnak tenni? Elmehetnek? — De főnök úr, hívni tetszett... — Eh, hívtam, nem hívtam... tűnjenek el és ne beszéljenek min­dig vissza! Miért nem küldték az inast? — Nem tudtuk, hogy ... — Nem tudtuk, nem tudtuk... Ma­guk egyáltalán semmit sem tudnak! Csak a fizetést felvenni, azt tudják! A többit mind az Úristenre bízzák és rám. Küldjék ide az inasokat! IVem sokáig tartott, jött a három L inas, félelemtől reszketve. A kereskedő tetőtől talpig végigmérte őket. — Tudom, hogy megint ettetek, naplopók! Látom a szemetekből. Mi­ért nem jöttetek, amikor láttátok, hogy a segédek nem jöhetnek a sok vevő miatt? — Kérem szépen, nem tudtuk, hogy jönnünk kell... — Nem tudtuk, nem tudtuk ... ezt mondja mind! Nagyon meghízta­tok az utóbbi időben. — Kérem szépen... — Ne feleseljetek! Kövérek vagy­tok, vagy nem.. .71 — Igen — suttogták alig hallha­tóan. — Azt akarom mondani: mától fogva két órakor kaptok először en­ni! Azonkívül kisebb adagot kaptok! Eltűnni! Amikor az inasok eltűntek, eszébe jutott, hogy házi szolgájának mond­ta reggel azt a hordót... — Küldjék le a Kozkát! Jött a szolga. — Hallja, Kozka, ha még egyszer előfordul, hogy én valamit kérdezek, és maga, aki tudja, nem mondja azonnal, ki van rúgva! Megértette! — Kérem szépen, nem tudok sem­miről! — Ismerem már ezt a nótát! El­mehet! Amikor Kozka elment, így szólt magához a kereskedő: „Legjobb lesz, ha hazamegyek! Itt még halálra idegesítenek! A fickók nem engedel­meskednek, azt csinálnak; amit akar­nak, szemtelen válaszokat adnak és pofáskodnak. Igazi kereszt ez raj­tam!” óra múlva ismét lakásán volt Vaclav Pozsurek és így szólt a feleségéhez: „Kedves, ugye, nem haragszol már a váza miatt? A jövőben jobban fogok vigyázni...” — Nem haragszom, Vaclav, de mondd te magad, hogy nem egy bal­kezes, egy igazi tökfilkó vagy? — mondta a felesége kedvesen, amely­re Pozsurek úr ajkáról bizonytalanul szólt a válasz: — De, igen, galambocskám ... Es megölelték egymást. Fordította: Avtalfy István pél

Next

/
Thumbnails
Contents